Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-04 / 1. szám

A fürjtenyesz­­tésröi A japánt'ürj nemcsak sokai tojik, de igen gazdaságosan termel. Ezt a képességét csak megfelelő elhelyezéssel tudjuk kellően hasznosítani. A jól fűt­hető és szellőztethető helyisé­gen balül, a termelési célnak is jegfelelő ketrecekbe telepítjük a madarakat. A ketrecek abban térnek el egymástól, hogy te~ nyésztojást, vagy étkezési to­jást termelő fürjeket tartunk bennük. Mindkét ketrectípust 4—5 szint magasságba rakva, fal mellett egysoros, vagy két ol­dalról kezelhető ikersoros blok­kokba állítjuk össze. A ketrec váza készülhet fá­ból, de célszerűbb azt 5—8 mm átmérőjű fémpálcákból kialakí­tani. A tető és oldallapokat sű­rű, 8—8, de legfeljebb 15 mm osztású dróthálóval borítjuk. A homloklapot 1,5—2 mm-es fém­pálcákkal rácsozzuk, 23—25 mm-es osztásközzel. Ezen át a fürjek a kívülre függesztett etető- és itatővályűkból tudnak táplálkozni. A padozat lejtősen behelyezett 10X10, legfeljebb 12X12 mm-es rács legyen, ami a kiguruló tojásokat a kívülre nyúló visszahajíott végén fel­fogja. A rácspadozat alá helyez­zünk trágyafelfogó tálcát, 20—• 30 mm-es peremmel. Az etető és itató vályúkat úgy méretezzük, hogy a ketrec­be helyezett fürjek egy napi takarmánya, illetve ivóvize be­leférjen. Az egyedenkénti fo­gyasztás takarmányból 25—30 gramm, ivóvízből 4 cl. A vályúk felső pereme a felfüggesztés során ne kerüljön magasabbra a rácspadozattól számított 65— 70 mm-nél. Tenyésztojás-terme­­léshez kiscsoportos elhelyezés­sel a ketrecteret 25X30 cm-es rekeszekre osztjuk, egy-egy re­keszbe két-három tojó és egy kakas kerüljön. A tojások kigurulása érdeké­ben, a 30 cm-es rekeszmélység esetén a hátsó belmagasság 22 cm, az elülső pedig 25 cm. Étkezési tojástermelésnél a 0,5 m2 alapterületű ketrecbe kakas nélkül 25—30 tojófürjet helyezhetünk el. Ennek ideális méretei: szélessége 100 cm; mélysége 50 cm; magassága elöl 25 cm; magassága hátul 20 cm. Ebben a ketrecben tenyész­­tojást is termelhetünk, ez eset­ben 20 tojót és 10 kakast helye­zünk el benne. Ilyen tartás mel­lett a tojások keltethetősége 70—80 % körül alakul. A kifej­lett fürjek 18—20 C fokos hő­mérsékleten jól érzik magukat és intenzíven termelnek. CZIBULYAS JÓZSEF Ezt a nyúlfajtát Kaliforniá­ban nemesítették ki és Igen el­terjedt az USA tenyészeteiben. Az új-zélandi nyulat több szín­­változatban nemesítették ki. Nálunk főleg lángvörös és fe­hér színben, mint új-zélandl vörös nyúl (červený novozélan­­dan — Nzj és új zélandi fehér nyúl [biely novozélandan — Nb) fordul elő. Az új-zélandi fehér nyúl Nyugat-Európa szé­kesebb a nyúl. A világosabbzésű szemek. Az új-zélandi fe­szlneződés csak keskeny szem­­gyflrüként és az állkapocs vo­nalaként engedélyezett. Az áll alatt, a hason, a farok alsó ré­szén és a lábvégek belső olda­lán fehér lehet a szőrzet, előny­ben részesítjük azonban a sár­ga színeződést, A pehelyszálak színe világossárga, a hason fe­hér. Az albinók szőrzete hófe­hér színű, a sűrű pehelyszálak Új-zélandí nyúl mos országában és az USA-ban terjedt el hústermelő fajtaként. Gyorshizlalásra (broilerterme­­lésre) használják. Az új-zélandi nyúl hátsó test­része széles, gömbölyded, szé­les hátban folytatódó. Az izom­szövet legnagyobb része a com bókban és a hátgerinc két ol­dalán helyezkedik el. A fülek erősek, húsosak, felállók, jól szőrözöttek, kb. 13 cm hosz­­szúak. A legkisebb engedélye­zett súly 3,0 kg, a legnagyobb 5,0 kg. Az új-zélandi vörös nyúl szőr­zete az egész test felületén le­gyen telt vörös: minél sötétebb színezésű a szőrzet, annál érté­egészen ezüstösek. Az új-zélan­di vörös nyúl szeme barna, kar­mai sötétek, a fehér változat szeme piros, karmai fehérek. Súlyos hibák: Az új-zélandi vörös nyúl esetében durva hibá­nak számít a szőrzet fehér szí­ne az állkapocs vonalán, a fe­hér szemgyűrű, továbbá a fehér karom, nagyobb mennyiségű fe­kete szőrszál a vörös színben, kékes pehelyszálak, más színe­hér nyúl esetében durva hiba, ha a szőrzetben fekete szőr­szálcsoportok fordulnak elő, ha a nyúl karmai feketék és sze­mei egyéb színűek, mint piro­sak. Mindkét változatra vonat­koztatva durva hiba a 3,0 kg­­nál kisebb és az 5,0 kg-nál na­gyobb testsúly. Kisebb hibák: Az új-zélandi vörös nyúl kisebb hibája a vi­lágosabb színezet, az elvétve található fekete szőrszál, a mérsékelten szürkés árnyalat, a világosabb szem, és a széle­sebb szemgyűrű. A fehér válto­zat kisebb hibája a mérsékelten szennyezett szőrzet, a karcsúbb testalak, a mérsékelten kékes és sárga árnyalat. Az új-zélandi fehér nyúl al­kalmas hústermelő fajta, jó sza­­porasággal és gyors növekedés­sel tűnik ki. Intenzív takarmá­nyozás esetén a háromhónapos nyúl eléri egészen a 3,10 kg élősúlyt és a hozzávetőleg 60 °/o vágósúlyt. Mindkét színváltozat prémje felhasználható termé­szetes színben és utánzatként. Ha fenn akarjuk tartani az új­­zélandi vörös nyúl helyes szí­neződését, tenyésztői munkára telt vörös szőrzettel rendelkező egyedet válogatunk ki és véd­jük őket a közvetlen napsugár­zás elő. (—) A tojástermelők körében nem ismeretlen jelenség az egyik oldalán lapos tojás. A laposság széle mentén a tojás­héj szinte megtörtnek látszik, de a kerek oldalon általában hibátlan és szabályos. Nem rit­ka, hogy az első tojásokat adó jérceáilomány akár 1 °/o-ot el­érő mennyiségben ilyet produ­kál. E héj-abnormitás akkor ala­kul ki, ha a tyúk tojócsövének utolsó szakaszába, az uterusba, ahol a tojáson a kemény mész­­héj képződik, egyidőben két to­jás kerül. Az abnormális héj a később uterusba került, még puha tojáson alakul ki, mert azt A lapított oldalú tojás benyomja a már ott levő és megkeményedett héjú. tojás. A tulajdonképpeni ok a „ren­detlen“ tojásképződés, a nem szabályos időközönként leváló tojássárgája. Ilyen „időzavar’ könnyen előállhat, ha a már termelésben levő jérceállo­­mányt mozgatják, s megzavar­ják a termelési ciklust. Védeke­zési módszer a jelenség ellen nincs, maga az állat szervezete korrigálja a bajt, igyekszik mi— hamarabb ismét „ritmusba ke­rülni“. Ezek a „szegletes“ tojá­sok általában az aznapi máso­dik tojás, és jóllehet nem első­­osztályúak, a tojótyúktartó az­zal vigasztalhatja magát, hogy tyúkja egy napon kettőt tojt. V. B. A negatív ionok lekötik a port a pulykanevelőházban R. W. Berg (Minnesotai Egyetem, USA) sze­rint negatív ionok kibocsátásával a pulyka­ólban leköthető a levegőben szálló por, s ezál­tal megjavul az állatok súlygyarapodása és takarmányértékesítése. „Természetes körülmények között a levegő­ben szálló pormolekulák egyenlő arányban ne­gatív és pozitív töltésűek. Ezzel szemben a baromfiistállókban a pozitív töltésűek aránya magasabb. Ennek okát bizonyossággal nem is­merjük, de valószínű oka lehet a tollhullatás, a tolldarabkák és az állatok mozgása.“ Ionizáló berendezéssel nagy mennyiségű elektron bocsátható a levegőbe s ezáltal a le­vegőmolekulákat negatív ionokkal tölthetjük fel. A pormolekulák jó részének töltése nega­tív, ezért a kibocsátott negatív töltésű levegő­molekulákkal szemben taszítóhatás lép fel — magyarázza R. W. Berg —. Így „magnetikus ha­tás“ levegőmolekulákkal szemben nem keletke­zik, ezért a porrészecskék leszállnak az alom­ra vagy más felületre. Ezáltal tisztul a lég­környezet. A kísérletekben egy 5,5X7 méteres épület­ben, ahol 150 pulykát helyeztek el, a 17 hétig tartó nevelési idő folyamán mind a súlygyara­podásban, mind a takarmányértékesítésben jobb volt az eredmény, ha a levegőt negatív ionokkal dúsították. Egy helyiségben hat „ioni­záló-tűt“ helyeztek el. (Baromfitenyésztés) f ♦> ♦> •> ♦> •> «> ♦> ♦> ❖ ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> *> *l* ♦> •** *** *** ❖ ♦> ♦> ♦> »> ♦> ♦> **» ♦> ♦> ♦> <$* «j» ♦♦♦ 4 Termelői tapasztalatok Tizenkét áras kertem van. 1964- ben határoztam el, hogy betelepítem gyümölcsfákkal. A- zonban bizonyos problémákba ütköztem, mert a család halla­ni sem akart arról, hogy kivág­juk a régi, kevés és gyenge mi­nőségű gyümölcsöt termő fákat (birs, körte, szilva, alma). Az 1965- ös árvíz azonban egycsa­­pásra megoldotta a problémá­kat — a kert víz alá került, a fák kipusztultak, én pedig „sza­badkezet“ kaptam tervem meg­valósításához. Amikor elhúzódott az ár és úgy-ahogy kiszikkadt a föld, azonnal kiszórtam a trágyát. A tizenkét árra összesen 100 má­zsa istállőtrágyát és 12 mázsa NPK kombinált műtrágyát jut­tattam ki, majd dolgoztam be a talajba. Ősszel azután idejekorán ki­ástam a gödröket, s a csemeték beszerzése után hozzáláttam a telepítéshez. Kertem téglalap alakú, benne hat sorban van­nak a fák. Minden sorban 18 darab. Az első és utolsó sorba Starking került, a második, ne­gyedik és ötödik sorba Jona­thán, a harmadikba pedig Gol­den delicioust ültettem. A cse­meték három méter sor-, illetve két és félméter tőtávolságra lettek telepítve. A telepítés tehát megtörtént. Terveim, elképzeléseim voltak, de gyakorlattal, gyümölcster­mesztői tapasztalattal nem ren­delkeztem. Mivel jól Ismertem a Topofníky-i (nyárasdi) szö­vetkezet vezetőit, őket kértem meg, mondják el ezirányú gaz­dag tapasztalataikat, adjanak tanácsot, hogy valahogyan ne­kivághassak terveim megvaló­sításának. Szívesen segítettek eligazodni a gyümölcstermesz­tés, metszés, növényvédelem stb. számomra ismeretlen ösvé-A termést műanyag zacskókban (5 kg), fűteilen helyiségben tá­rolja. Az alma nem szárad be, nem bőrösödik meg, még má­jusban is friss és élvezhető. (Kádek Gábor felvételei) nyein. Jórészt az 6 segítőkész­ségüknek köszönhetem, hogy siker koronázta próbálkozáso­mat. Az első komoly termést 1969- ben hozták gyümölcsfáim. Ab­ban az évben összesen mintegy 30 mázsa almát szüreteltem. Az­óta voltak jobb és gyengébb évjáratok is, de elégedetlenség­re sohasem volt okom. Az idén országszerte sok alma termett. £n közel félszáz mázsát ter­meltem, pedig a Golden deli­cious (18 db fa) — amely az utóbbi években bőven termett — az idén alig adott valamit. A legjobbban annak örülök, hogy nemcsak sok almám ter­mett, hanem valóban kiváló mi­nőségű a kertemből kikerülő gyümölcs. Ezt pedig, gondolom, a körültekintő növényvédelem­nek köszönhetem. Rendkívül fontosnak tartom a téli permetezést. Nitrosannal vagy Arborollal szoktam jól le­permetezni, lemosatni a fákat. Rügyfakadás előtt 15 százalé­kos Sulkával permetezek, rügy­fakadás után pedig ugyanezen szer 1—2 százalékos oldatával. Piros bimbós állapotban a Suli­­kol—К 1 százalékos oldatát al­kalmazom. Virágzás után 14 naponként rendszeresen perme­tezek. Ezt mindig betartom, mert egy nap eltolódás nagy veszteséggel járhat. A gomba­betegségek ellen Orthocid—50 és Perozin készítményt haszná­lok. Lisztharmat ellen néha Su­likéi—K-ból készítek permetlét, ám leginkább a Fundazol és Topsin készítményt kedvelem, mert alkalmazásuk — tapaszta­lataim szerint — biztos siker­rel jár. A rovarkártevők ellen Phoz­­drin 24 ЕС, Metation és Fosfo­­tion készítményt szoktam hasz­nálni, sikerrel. Az utóbbi idő­ben aránylag elszaporodtak a takácsatkák. Ellenük Ultracid és Bi—58 készítménnyel veszem fel a harcot. Szükségesnek tartom megje­gyezni, hogy a permetiéhez — a tenyészidőben — Mikrolát is adok, lombtrágyázás céljából. Gyümölcsszedés előtt a ter­més raktározhatóságának növe­lése érdekében 1 százalékos Kuprikollal permetezem le a fákat. Almaszüret után gomba- és rovarölő szerekkel jól lemo­satom a fákat. Ekkor az erő­sebb keverék sem árthat már a leveleknek és a fáknak, a fer­tőtlenítés viszont jót tesz, főleg azért, mert a talajba kerülő fa­levelek már nem terjeszthetik a betegségeket és kártevőket, így sok betegségnek, problémá­nak elejét veszem. A felsorolt vegyszerekből az előírtnál mindig valamivel erő­sebb permetlét készítek, mert A fákat 3 méter sor- és 2,5 méter tőtávolságra telepítette. tapasztalataim szerint így sok­kal hatásosabban védekezhetek a kártevők és különféle beteg­ségek ellen, azonkívül a fáknál sem észleltem a károsodás je­leit. Ősszel évente 6—7 mázsa a talajba, kétévenként pedig 80—100 mázsa istállótrágyát te­rítek el a fák között talajforga­tás előtt. A fák sövényszerűen vannak nevelve, minden sorba kihúz­tam néhány szál drótot, ezekhez rögzítem a behúzott ágakat. A dróthuzal egyúttal támasztékul Nagy Antal, példás gyümölcstermesztő is szolgál, így nem kell támasz­tókarókról gondoskodnom. Áz­­tatásos öntözést alkalmazok. Metszéskor, ritkításkor mindig úgy vágom le a termőágakat, hogy mintegy 10 —15 cm hosz­­szú ágcsonk maradjon. Ez is terem majd egy két gyümölcsöt, az ágcsonk viszont nem teszi sűrűbbé, a napfény és a levegő számára nehezebben átjárható­vá a koronát és más káros kö­vetkezménnyel sem jár tapasz­talataim szerint. Lehet, a szak­emberek véleménye ezzel kap­csolatban másként hangzik. Néhány szót talán a fajtákról is. Sok kistermelő barátom van, s bizony gyakran elbeszélge­tünk örömeinkről és gondjaink­ról, kölcsönösen kicseréljük ta­pasztalatainkat. Sokan elkese­redve mondogatják, nem dédel­getik tovább a Jonathánt, nem hálálja meg a fáradozást. Az elkeseredés oka többnyire a lisztharmat okozta kártétel. Tu­dom, a Jonathán valóban igen fogékony a lisztharmatra. Ezt magam is tapasztaltam, de nem adtam fel a harcot. Már jóné­­hány kiskertészkedő, gyümölcs­­termesztő társam kertjében megfordultam, sőt néhány nagy­üzemi gyümölcsösben Is jártam már, s igazat adok a szakem­bereknek: a Jonathán már messziről felismerhető, mert ezen fajta legszembetűnőbb is­mertető jele a lisztharmat kár­tétele. Nálam más a helyzet. Si­került a minimumra csükkente­­nem azvalmafa-lisztharmat kár­tételét, pedig összesen 54 db Jonathán almafám van. Ezt nem kérkedésből mondom, csupán megállapítom a tényeket, s sza­vaim helyességét gyümölcsész társaim bizonyíthatják. Egy szó mint száz — ha újra telepítenék, csak a Jonathánt választanám. Szerintem ez a fajta minden megkövetelt jő tu­lajdonsággal rendelkezik, bő­termő, gyümölcse kiváló minő­ségű, jóízű, szépen színezett és ami szintén nem mellékes, nem kell neki cégér a gyümölcs­­piacon. Az almafa-lisztharmat kártétele ellen pedig igenis le­het eredményesen védekezni, csak a vegyszeres kezelés fon­tosságát komolyan kell venni, megfelelő készítményeket kell alkalmazni és nem szabad visz­­szariadni a fiatal hajtások vé­geinek eltávolításától sem. A betegség ugyanis a fiatal haj­tásvégeket támadja meg legha­­marább. Aki ma sajnálja meg­kurtítani a hajtásokat, nemso­kára az egész fáját elsírathatja. Hat sor almafám van — eb­ből három sor Jonathán —, s tenyészidőben minden fa lombja egyformán egészséges, lisztharmat-kártételtől mentes. Igaz, sok fáradságba, s nem utolsósorban költségbe kerül, míg ezt a jó eredményt évről­­évre biztosítani tudom, de a végeredmny, a szépen fejlett, viruló, majd a termés terhe alatt roskadozó ágak, fák látvá­nya mindenért kárpótol. Az már csak ráadás, hogy családom évi almaszükségletének fedezésén kívül jónéhány mázsa gyümöl­csöt értékesíteni Is tudok min­den évben. Nagy Antal, Ok-oč, (Dun. Streda-1 Járás) ♦;« «$* ♦♦♦ »;««$♦ .*♦ ♦♦♦ «j. ♦♦♦ ♦*» «j* *** ♦*« ♦». «** «$« *j» «5» «$» «** **♦ .j. .*» ♦*» <j* ♦$» »j» «j* <{♦ *j* «J>«£

Next

/
Thumbnails
Contents