Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-15 / 7. szám
Postagalamb kiállítás az évfordulón A tojótyúkok etetési rendje Ügy kell takarmányozni őket, hogy a nap egy szakában teljesen kiegyék a takarmányt a vályúkból — írja Paul L. Ruszler, a Georgia Poultry Tips c. amerikai szakfolyóiratban. Csőrkurtított állományban ez csak figy valósítható meg — írja a továbbiakban — ha a csőrkurtítást szakszerűen végezték, és ez nem akadályozza az állatokat a takarmány felszedésében. A vályúk tartalmának teljes kiszedetése megszünteti azt a problémát, amely a takarmány mindenkori önszortírozottságáből és ezáltal az aránytalan tápanyagfelvételből adódik. A „kietetés“ legalkalmasabb ideje a délután közepe. Miután az állatok a vályúkat teljesen „kiették“ még van idő az újratöltésre, amellyel megkezdődik a következő 24 őrás etetési időszak. Vizsgáljuk meg, hogy az állomány milyen ütemben eszik napközben, és ehhez igazítsuk az etetés időpontjait. A 18 őrás napszaknak megfigyelhetően három-négy szakaszában táplálkoznak az állatok a legaktívabban. Az első táplálkozási idő, amikor reggel meggyújtjuk a villanyt. Ekkor feltétlenül legyen takarmány az állatok előtt. A következő aktív időszak a „közép-reggel“. Ilyenkor már nem olyan evőkedvfi az állomány, mint előbb, annál kevésbé, mert ez a tömeges tojásrakás ideje. Délelőtt 11 őrá és délután 2 őrá között van a kővetkező étkezési aktivitási idő, az utolsó pedig délután 4 és В óra között. Ezek az időpontok a nyári melegben módosulnak, mert az aktivitás a délutáni meleg órákban különösképpen csökken. Ha ezt észleljük, az étkezési idők módosítása ajánlatos. (Bt) A Szlovákiai Postagalambtenyésztők Szövetségének bratislavai területi versenytársulása 1975. Január 11—12-én Dunajská Lužnán, a helyi klub költségén, területi kiállítást rendezett. Huszonöt éve annak, hogy a helyi klubot megalakították. Tekintettel e kerek évfordulóra, a szövetség teret adott a klub kérelmének, hogy a kiállítás szervezésével bemutathassa negyedévszázados munkájának, társadalmi életének egy töredékét, amely idő örömet is, gondot is rejt magában. Ennek emlékére, valamint hazánk felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére eresztették szárnyra a kiállítás után a kiváló képességű postagalambokat, amelyek között számos olyan rekorder is helyet kapott, amely a résztvevő 17 klub közel 300 galambja közül kiemelkedően sokezer versenykilométert tett meg, gyors szárnyával „felszántva“ a hazai és külföldi eget. A kiállítási bizottság elnöke, Ondruš Koloman szerint a kiállítást a standard kategóriában rendezték meg, amelyen a bratislavai területi versenytársulás tagjai mutatták be galambjaikat. A kiállítást Jamarik professzor értékelte, aki kiemelte annak magas színvonalát és zökkenőmentes lefolyását. Maguk a szervező klub tagjai is szép eredményeket értek el galambjaik röpképessége és külemi jelel folytán. Például Spindor Viktor, aki az 1974-ben elért eredményekért a klub vándorserlegének birtokába jutott, a kiállításon a standard postagalamb kategóriában a 69—077—143 MK törzskönyvi jelzésű galambjával az értékelés során 91,416 pontot szerzett és sorrendben a tizedik helyre került. Ezzel a helyezéssel bejutott azok közé, akik galambjaikat az Uherské Hradišten idén megrendezésre kerülő országos postagalamb kiállításon jogosultak bemutatni. Sikeresen szerepelt továbbá Cingel Jozef 72—S2—1217 MK jelzésű nőstény galambja a standard csoportban, amely 90,916 ponttal a tizenkettedik helyen végzett, és így az országos kiállításra galambját 2. számú tartalékként vették nyilvántartásba. A röpteljesítmény csoportban például Murány István 72—S2— 1737 MK törzskönyvi jelzésű galambja az 1973—74-ben elért távolsági teljesítmény szerint, amely 5956 km-t tett ki, 89,833 pontszámmal a második helyen szerepelt. A Dunajská Lužná-i központtal működő klub tagjainak zöme az egyesített Virradat efszben keresi mindennapi kenyerét. A munkanap után valóban szép és nemes szórakozásnak számít a postagalambok tenyésztése, vagy sportszámba menő röptetése. Annak a tenyésztőnek, aki a standard vagy a távolsági teljesítmény kategóriában postagalambjaival jó eredményeket kíván elérni, nagy hozzáértéssel kell ezekhez az eredményekhez közelednie. A rendelkezésre álló törzskönyvi kivonatból a tenyésztő áttekintést nyer a postagalamb elődeinek elért eredményeiről, távolsági teljesítményeiről és a tenyésztörzsről, amelyből a galamb származik. Enélkül nem képzelhető el célszerű tenyésztői tevékenység. A költés előtti, a verseny előtti időszakban megfelelő takarmányozási módszerekkel az eredményeket fokozni lehet. A postagalamb tenyésztés tulajdonképpen egész évi gondoskodást kíván. A takarmányozás terén tudni kell például, hogy a legmegfelelőbb takarmányféleségek közé a hüvelyesek tartoznak, például a borsó vagy a jelenleg még kevésbé elterjedt lóbab, továbbá a napraforgó, a bükköny, a köles és más takarmány. Ezek nagyarányú növényi fehérje tartalmát a fáradságos távolsági teljesítményeket nyújtó galambok igénylik. A takarmányadagban ezenkívül árpának, búzának és kukoricának is kell szerepelnie. A tenyésztőnek elsősorban vonzalmat kell éreznie ehhez a tevékenységhez, amihez ezenkívül eléggé sok szabadidő és a család, főleg a feleség megértése szükséges. A klub keretein belül a tag beszerezheti azután a röptetés alkalmával szükséges speciális órát. A helyi klub a területi versenytársulás beleegyezésével rendszerint 200—250 galambot röptethet náluk. Röptetés előtt megérkezik a társulás ketrecekkel felszerelt teherautója, hogy összeszedje a postagalambokat. Rendszerint pénteki vagy szombati napon bizonyos ideig a klub székházában összpontosítják a galambokat, ahol ellenőrzik a lábköröket és a röptetési számot, ezeket beírják és a galambokat rendszerint harmincával egy-egy ketrecbe rakják. A készített jegyzéket az SZPSZ címére azonnal feladják a postai hivatal külön igazolásával ellátva. A galambokról, amelyeket például a nyugati határmenti Cheb városában engednek majd szárnyukra, szintén jegyzéket készítenek és feltüntetik a galambok szabadon engedésének időpontját. Ezt a jegyzéket a közbiztonsági szervek, vagy a helyi nemzeti bizottság arra jogerős személyei, valamint a postahivatal alkalmazottai láttamozzák. Az éppen hazarepülő galamb lábáról leveszik a röptetésl jelzést, Illetőleg pléhecskét, amelyet kettéhajtva bedobnak a speciális óra arra előkészített nyílásába, — a melyet előzőleg az ellenőrző bizottság elnöke leplombázott — s az óra feljegyzi a pléhecskére az érkezés idejét. Az összes galambok beérkezése után megállapítják az érkezés sorrendjét. Az ebben szereplő galambok 20 százalékát azután besorolják az ún. eredménylistára. Az itt szereplő galambok jogosultak részt venni az országos kiállításon, mihelyt a hímgalamb távolsági teljesítménye 2000 km-nél, a nőstény távolsági teljesítménye pedig 1600 km-nél nagyobb. Kiállításra a standard csoportban az olyan galamb kerülhet, amelynek a távolsági teljesítménye is kielégítő és a külleml jegyei is megfelelőek. Az 5—6 ezer kilométer teljesítményű galambok akkor is kiállításra kerülhetnek, amennyiben küllemi jegyeik gyengék. A távolsági teljesítményt mindig két egymás után következő év eredményének az összeadásával számítják ki. Ennek az aránylag költséges sportnak a művelését csakis azoknak lehet ajánlani, akiknek valóban szívéhez nőtt a postagalamb tenyésztés. Tapasztalat szerint a mezőgazdasági dolgozók, mihelyt közelebbről megismerkednek e tenyésztési ágazattal, sok esetben annak rabjaivá válnak. KUCSERA SZILARD A portlandcement erősíti a csontot! A texasi egyetemen az utóbbi időkben végzett kísérletekben (Ferguson, Scott, Bradley és Creger) 0,25, 0,5 és 1 %-os portlandcement-tartalmú takarmányt etettek kísérleti állatokkal. Meglepődéssel tapasztalták, hogy a cement bekeverésével értékelhető mértékben erősödött a csontok szilárdsága, s a tojáshéj erőssége is. A kísérletezők szerint még mindig nem ismerjük eléggé a csontfejlődés mechanizmusát, és ezért voltak ellentmondó eredmények korábban, amikor csak a mész, foszfor és Ш-vitamin mennyiségére és arányára korlátozták a kísérleteket. Szerintük a kísérlet a portlandcementtel azt bizonyítja, hogy a kalcium- és foszforon kívül más ásványi anyagoknak is nagy szerepük van a csontformálódásban. (Texas Fowl Tips.) A század elején Bakán (Dun. Streda-i járás) és környékén félfeudális állapotok uralkodtak. Általános jelenség volt a nyomorúságos életszínvonal, a kulturálatlanság. A falu lakói zömében kis parasztok, cselédek, nincstelen proletárok voltak. Az emberek kis házakban laktak, sokszor voltak munka nélkül, sínylődtek. Nem csoda hát, a munkások és parasztok összefogtak, s fgy harcoltak a kizsákmányolás ellen. A felszabadulás után Bakán is nagyot fordult a világ kereke. Megalakult a szövetkezet és rohamos fejlődésnek indult a mezőgazdaság, ezzel párhuzamosan emelkedett a dolgozók életszínvonala. A régi kunyhók helyén három-négyszobás összkomfortos családi házak épültek és épülnek ma is. A volt proletárok gyermekei és unokái szépen berendezett lakásban élnek, tanulhatnak, szórakozhatnak. Szabad idejüket azzal tölthetik, amit legjobban szeretnek. A társadalom érdeke, hogy az emberek szeressék, szápitsék környezetüket. Nem elég csak felépíteni a családi házat, annak környékét is rendben kell tartani, s a mai ember számára az sem lebet mindegy, hogyan. uak tanácsút. Tanácsban nincs hiány. Tavaly ősszel Is 700 tearózsát, bokorrózsát rendeltek az érdeklődők számára. A szervezet munkája nemcsak mennyiségi, hanem minőségi eredménnyel is jár. Tagjai részt vesznek a körzeti, és járási kiállításokon, ahol nem egyszer szép sikereket érnek el. Például jandura Ignác „Ezerjó“ szőlőjéért kapott elismerő oklevelet. Hogy a szervezet tevékenysége valóban gyümölcsöző legyen, hozzáértő vezetőségre van szükség, amely irányítja, szakszerű tanácsokkal látja el az embereket. A bakai szervezet tagjai nem választottak rosszul, amikor elnöknek Krascsenits Istvánt választották. A hub titkárától tudom, hogy Krascsenitz elvtárs a legjobb és legeredményesebb kiskertészkedők egyike. Több körzeti és járási kiállításon is bemutatta már termékeit, s nem egy elismerő oklevelet, ezüst és bronz érmet kapott. Udvara és kertje mindenkinek példaképül szolgálhat. A rendelkezésére álló földterülettel szakszerűen gazdálkodik. Kertjében különféle gyümölcsöt, lugasszőlőt, zöldséget, virá-Eredményes tevékenység Ennek tudatában alakult meg a kiskertészkedők bakai helyi szervezete. Elnöke Krascsenits István. A szakemberek már tapasztalatból tudják, hogy az ottani helyi természeti- és éghajlati viszonyok kedvezően hatnak a gyümölcs, zöldség és a szőlő termesztésére. Ezért a szervezet főleg ebbe az irányba specializálódik. A vezetőség mindig nagy gondot fordított arra, hogy a szervezet tagjai magukévá tegyék a gyümölcs- és zöldségtermesztés szakismereteit. Évente rendeztek és rendeznek iskolázásokat, színvonalas szakelőadásokat. Az előadásokra hozzáértő szakembert hívnak meg. A legnagyobb figyelmet a gyümölcsfák és a szőlő ápolásával, a tápanyagpótlással, a növényvédelemmel és a zöldségfélék termesztésével kapcsolatos alapismeretek megszerzésének szentelik. Ezeknek az iskolázásoknak is köszönhető, hogy a szervezet tagjai eredményes munkát végeznek. Nem nyerészkedési céllal termelik a gyümölcsöt, zöldséget, hanem azért, hogy családjuk részére biztosítsák az évi gyümölcs- és zöldségszükségletet. Csak a fölösleges menynyiséget értékesítik adásvételi szerződés alapján. — Pár évvel ezelőtt bizony kevés gyümölcsfa volt a községben — mondotta az elnök. A műit év őszén viszont már olyan nagy volt az érdeklődés, hogy 250 facsemetét rendeltek a tagok részére (jonathán, Starking, Golden delicious, Svájci renett fajtákat). A szép családi ház nélkülözhetetlen része a virágoskert, virágos, gyepes udvar. Akinek még nincs ilyen, s ha szép virágot, rózsát lát valahol, érdeklődik hol szerezhetné be 6 is. A válasz? Forduljon a kiskertészek vezetőihez, azok majd megmondják, adgokat, rózsákat termeszt. Nyolcvan gyümölcsfája van: cseresznye, meggy, körte, alma, barack. Almából túlsúlyban van a Jonathán, a Golden delicious, és a Starking fajta. Ha egy bizonyos gyömöics-fajta éveken kérésztől nem hnzza meg a kívánt terméseredményt, addig próbálkozik különféle ojtássai, míg végül az eredmény nem marad el. A Balmár ranett például szerinte nem piaci alma, nem felelt meg követelményeinek. Gyakran betegséget észlelt a fán. Kilenc éves volt a fa, amikor levágta ágait, csak annyit hagyott rajta, hogy a fa el ne pusztuljon. Ráojtott Starkingot, Delícioust. Az új ojtások tavaly adták az első bő termést. Nagyon szeret szőlővel is foglalkozni. Kordonművelésfi lugasa van. Möller Thurgau, Olasz rizling, Piros saszla stb. fajtákat termeszt sikerrel. Kevert bora igazán kitűnő. A szervezet tagjai a falu szépítéséről sem feledkeznek meg. A múlt évben 100 db fát ültettek ki a fain különböző részein. Hogy minél jobban elsajátíthassák a szakmai alapismereteket, szakkönyveket vásárolnak minden tag számára. Az összjövedelemből kirándulásokat rendeznek. A bratislavai virágkiállításon is voltak. Lipöton megnézték a virágkertészetet. Ezzel is azt akarják elérni, hogy a tagok megszeressék a gyümölcs-, zöldség- és virágkertészkedés szakszerű módját, ■ hogy az eredményeket látva egyre több bakai lakos váljon a szervezet tagjává. N. T. A rózsák legkedvesebb virágaink közé tartoznak. A házikertekból, vagy ahogy faluhelyen mondják, a kiskertekből csak ritkán hiányzik ez a pompás virág. De nemcsak a házak táján, a kerttelepeken is megtalálható. A múlt évben is megfordultam egynéhányban, s ahogy visszagondolok, a Wakovoi kiskertészkedők városi szervezetének I. számú kerttelepén, a Kakashegyen éreztem meg legjobban az emberek természet-szeretetét, a munka utáni kikapcsolódás, pihenés, felüdülés iránti őszinte vágyakozását. Mindenütt — nemcsak az utak mentén, a kertekben és a kertilakok körül Is — virágok, többnyire rózsák pompáztak, illatoztak. Az országjáró ember persze olykor-olykor más képet is lát: elkorcsosodott, ápolatlan, kezeletlen, tápanyaghiányban, betegségektől, kártevőktől szenvedő rózsabokrok és fők Is láthatók, s nem Is kis számban. Lehet, esetenként a nemtörődömség az oka, de tapasztalataim szerint, túlsúlyban a szakmai hozzá nem értés, a tájékozatlanság következménye, hogy a nagy reménykedéssel vásárolt rózsafák vagy bokrok helyett egy-két év múlva másikat kell venni, ültetni, mert a meglevő kiszáradt, tönkrement. A minap kezembe került egy ízléses kis szakkönyv, vagy inkább útmutató, amelyben a legismertebb fajtákon kívül az is megtalálható, mikor, hogyan kell ültetni, metszeni, ápolni a rózsát, ha azt akarjuk, hogy örömünk teljen benne. Cejka—■< Chorváth—Schmidt: „Rózsák a kertben és a parkban“ című könyve — magyar nyelven — beszerezhető a könyvesboltokban, mégis ügy gondolom nem árt, ha lapunkban helyet szorítunk egy néhány részes rövid folytatásnak és az említett könyv alapján elmondunk néhány fontos tudnivalót a rózsa kedvelőinek. Először vegyük talán a TALAJELOKESZITES tudnivalóit, merthisz a kezdőkre is gondolni kell, nemcsak azokra, akik már bizonyos — jó vagy rossz — tapasztalatokkal rendelkeznek. Mint minden növénynek, a rózsának Is megfelelően elkészített talajra van szüksége. Nem kedveli a frissen forgatott földet, ezért ültetés előtt legalább két hónappal végezzük el a talajforgatást; mélyásást. Szántás esetén 25—30 cm mélyre engedjük földbe az ekét. A rózsa a tápanyagigényes növényeink közé taiv tozik, ezért már ültetés előtt biztosítsuk számára a szükséges tápanyagokat. A Jő táperőben levő földet Is kiadósán meg kell Istállótrágyázni és mütrágyázni. Talajelőkészítéskor száz négyzetméterenként 3—4 q jő érett lstállótrágyát — vagy komposztot — 2—3 kg szuperfoszfátot és 2—3 kg kálisót tanácsos bedolgozni a talajba. A Jó szerkezetű, laza, humuszban gazdag földet elég felásni, a rosszabb minőségűt mélyen — mintegy 40 cm-re — kell megforgatni úgy, hogy a tápanyagok a felső talajrétegbe kerüljenek. A mészben szegény talajokba cukorgyári mészlszapot, mészport, márgaport, vagy végső megoldásként házbontásből származó vakolatot Is kell adni. Ha nehéz, tömött talajunk van, tőzeggel tehetjük lazább szerkezetűvé. (Folytatjuk)
