Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-15 / 7. szám
Mikor meszeljük a fákat? Az általános tapasztalatok szerint hazánkban csak kevesen szokták bemeszelni a gyümölcsfák törzsét, mégpedig tekintet nélkül az évszakra. A fák törzsének meszelése azért nem terjedt el általánosan, mert mindezidáig nem alakult ki a vele kapcsolatos egységes nézet. Egyesek kellő jelentőséget tulajdonítanak neki és alkalmazzák is a mindennapi gyakorlatban, mások viszont tagadják, helyesebben mondva vitatják a fák törzse meszelésének helyességét, mondván — a felvitt mészréteg csak növeli a kártevők megbújásl lehetőségét, sőt gátolja a fa légzését. Közben már az Is beigazolódott, hogy a nyulak kártétele ellen csak kivételes esetekben lehet meszeléssel megvédeni a gyümölcsfákat. Az egyszerű mészbevonatnak Inkább fizikai hatása van. Fehér színe a törzs és az ágak megvilágított oldalán visszaveri a fény- és hősugarakat, minek következtében a fa kérge nem melegszik át annyira, s kisebb lesz a fagyfoltok keletkezésének lehetősége. Fagyfoltok leginkább a vékonykérgű fiatal fákon keletkeznek, mert ezek még nem rendelkeznek fejlett felső kéreggel. Leggyakrabban a szilvát, besztercei szilvát, almát, körtét és cseresznyét károsítja. Az egyéb fák közül főleg a nyárfát, bükköt, tölgyet stb. A nagy sebek nehezen gyógyulnak és sok esetben a fa idő előtti pusztulását okozzák. A fákat Január végén, február elején kell bemeszelni, amikor gyakoribb a 0 °C körüli hőmérséklet. A gyümölcstermesztők közül néhányan már októberben, a lombhullást követő kedvező időjárás idején lekezelik fáikat. Meszelés előtt Jól meg kell tisztogatni a fát a már elhalt kéregtől. A fák tisztogatására kaparőt és drótkefét használjunk. Ezt a műveletet eső után a legjobb végezni, amikor puha a fa kérge és könnyen eltávolítható az elhalt réteg. A kaparékot a la alá terített fólia vagy újságpapír segítségével össze kell gyűjteni, majd a tisztogatás után el kell tüzelni a kártevőkkel és tojásaikkal együtt. Ne feledjük, ha ősszel végezzük el gyümölcsfáink tisztogatását, ről. akkor nagyobb az eshetősége annak, hogy megkárosítja őket a fagy, mert kevésbé vannak szigetelve a hideg ellen. Az egyszerű mészoldat készítése a következő: egy megfelelő nagyságú edénybe 1 kg égetett meszet teszünk és kevés víz hozzáadásával állandó keverés mellett megoltjuk, majd víz hozzáadásával 5 literre egészítjük ki. Az egész fa bemeszelésére vagy lepermetezésére szolgáló Theobaldov-oldatot már valamivel tovább tart elkészíteni. Előnye azonban, hogy a telelő kártevők és azok tojásai is elpusztithatók vele. A Theolbaldov-oldatot készítőknek három edényre van szükségük: egy 100 literes edény kell a nyert oldatnak, továbbá kell egy 50 literes edény és egy kisebb zománcozott tál. Természetesen megfelelnek a műanyag edények is. A százliteresbe 40 liter vizet teszünk és feloldunk benne 5—6 kg 40 %-os, vagy 4 kg 60 %-os kálisót. Közben az ötvenliteres edényben megoltunk 12—15 kg friss égetett meszet és az oltott meszet vízzel 50 literre egészítjük ki. Az így nyert mésztejet jól elkeverjük és sűrű szitán át beleszürjük a legnagyobb edényben levő műtrágya-oldatba és az egészet ismét elkeverjük. Utána a harmadik edényben 10 liter vízben feloldunk % kg vízüveget és az oldatot vékony sugárban lassan beöntjük a legnagyobb edényben levő folyadékba. Végül az egészhez hozzáadunk még 3— 5 % Arborolt vagy 1—2 % Nitrosant (ezek hatnak a kártevőkre). Ha kaliforniai pajzstetfi ellen is akarunk egyúttal védekezni, akkor Arborolból 5 %-ot, Nitrosanból pedig 3 %-ot kell számítani. A kész oldattal le kell permetezni az egész fát. Az említett vegyi készítmények egyszerű mésztejbe is keverhetők, de ennek lényegében csak akkor van értelme, ha ősszel, lombhullás után szándékozzuk lepermetezni gyümölcsfáinkat. A meszelés és mészoldatos permetezés napszúrás ellen is jó védelmet nyújt fáinknak. Ä napszúrás gyümölcsfáink súlyos betegségei közé tartozik, a termelők sajnos, mégis csak elenyésző figyelmet szentelnek ennek a betegségnek. Leginkább az átoltáshoz előkészített, koronájától megfosztott, vagy a szomszédos fa kivágása után árnyékból kikerülő fák törzsének és vastagabb ágainak keleti, déli vagy nyugati oldalát károsítja. A napégette kéreg megvörösödik, félbeszakad a fa növekedése, a törzsön és a vastagabb ágakon súlyos égési sebek keletkeznek. A tapasztalatok azt mutatják, az ifjított és átoltáshoz előkészített fákat á korona eltávolítása után be kell meszelnil Az utóbbi fák esetében azonban nem szabad kártevők elleni vegyi készítményeket keverni a mésztejbe, mert károsan hatnának a' sebek gyógyulására és korlátoznák, megakadályoznák az oltások megered ését. (Chlebík 3., Zch 11. 74.) Magyarázat: A — a nem meszelt fa sötét törzse elnyeli a napsugarakat, В — a hősngarak visszaverődése a meszelt törzs-A Starking fa|ta típusú almafák kérgének hólyagos nekrózisa Az ntóbbi három évben több almaültetvényben észlelték a Starking almafajta és genetikai típusainak a kéreg hólyagos nekrózisa (elhalása) útján jelentkező komoly megbetegedését. A gyümölcsfák megbetegedésének esetenként komoly következményei voltak. A kéreg hólyagos nekrózisának ismertető jelei a következők: — helyileg (a két és többéves (a kérgének szabálytalan nekrózisa), — szemölcsszerű kinövések, — a kéreg felrepedése, hasadása, — a növekedés retardációja, lelassulása, — a két és többéves ágak elhalása, amit az egész fa fokozatos elhalása követ. A jelenlegi ismeretek szerint ennek a külföldön már hoszszabb ideje ismeretes betegségnek az okára még nem sikerült rájönniük a szakembereknek. A Piešťany-i Növénytermesztési Kutató Intézet gyümölcstermesztési részlege e problémakörrel kapcsolatban összehívta a szakbizottságot, melynek szakemberei megállapították, komoly problémáról van szó és ezért szükséges, hogy az összes illetékes tényezők, lránvító szervek és természetesen a termelők — beleértve nemcsak a nagyüzemeket, banem a kistermelőket és kiskertészkedőket is — maguk is állandó figyelmet szenteljenek a megoldásának. A Starking fajtatfpnsú almafák kérgének hólyagos nekrózisával foglalkozó szaktanácskozás következtetéseinek alapján kéréssel fordultunk az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumához, adjon utasítást a Starking fajtának és fajtatípusainak faiskolákban végzett szaporítása előzetes korlátozására. A minisztérium a javaslatot elfogadta és realizálta. A Cseh Szocialista Köztársaságban is elfogadták ezt az előzetes korlátozást. Megfigyeléseket végeztünk néhány olyan nagyobb ültetvényben, ahol jelentős a nevezett fajta részaránya. Megállapítottuk, hogy a szóban forgó betegség káros hatással van a növekedésre, a hozamalakulásra és a termés minőségére. A betegséggel szembeni kisebb ellenállóképesség fajtatulajdonság. Ezenkívül az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fajta igen későn fordul termőre még akkor is, ba típusalanyokon termesztik. Hozamai szintén aránylag kicsinyek. Most, hogy tájékoztatják gyümölcstermesztőinket erről az ájabb, számunkra kevésbbé ismeretes, ám komoly betegségről, egyúttal kéréssel is fordulunk hozzájuk; a betegség előfordulását és mértékét jelentsék a növénytermesztési kutató intézetnek — Výskumný ústav rastlinnej výroby, Ovocinárský sektor, Piešťany. Ing. J. HRICOVSKY, CSc. (Zch 11/74.) mennyi árnyalatú egyed, követelmény azonban, hogy az árnyalat egyenletes legyen az egész testen. A fekete ezöstnyúl alapszíne sötét szürkéskék, a szőrszálak középső része fényesen fekete, a fedőszín fekete és fehér szőrvégekből áll. A szemek sötétbarnák, a karmok sötétek. A sárga ezüstnyál alapszíne narancssárga, a szőrszálak középső része sárga, a fedőszínt fehér és sárga szőrvégek alkotják. A has, a fej alsó része és a farok alja fehér. A szemek barnák, a karmok sötét vagy világos szaruszínűek. Súlyos hibáknak számítanak valamennyi színváltazat esetében a következő eltérések: fehér karmok, fehér szőrszálcsoportok, teljesen sötét fej (ezüstösség nélkül), teljesen világos mell, erősen rozsdás szőrszínárnyalat, nem megfelelő testalkat, toka; további hiba a rossz fültartás, a más színű szem, a na ezüstnyúlnál hiba a fehér hasi pehelyszál, a sárga ezüstnyúlnál a kékes pehelyszál, a szürke árnyalat a háton és a testoldalakon és a nagyobb mennyiségű fekete szőrszál a szőrzetben. A kék ezüstnyúl Kis ezüstnyú (MALÍ STRIEBORNIAK) A kis ezüstnyúl igen régi nyúlfajta, amely régen, időszámításunk előtt domesztikálődott Sziámbán és Burmában. Európába a 17. sázadban került el hazájából és 100 évvel későbben nagyon elterjedt Franciaországban és Spanyolországban. 1820 táján a kis ezüstnyulat már önálló fajtaként tenyésztették. Franciaországból elkerült Angliába és onnan Eszak-Amerikába, ahol jó gazdasági tulajdonságai miatt tenyésztése nagymértékben elterjedt. A mai formájára Angliában nemesítették ki, ahonnan elkerült Németországba. Nálunk 1892-ben ). V. Kálal kezdte első ízben tenyészteni ezt a nyulat. Az ezüstnyúl teste izmos, zömök, henger alakú. Nyaka rövid. A hímeknek széles homlokű fejük van, a nőstények feje valamivel keskenyebb. Az ezüstnyulak fülei kb. 9 cm hosszúak, felállók, szőrrel jól benőttek. A kis ezüstnyulat öt színváltozatban tenyésztik, mégpedig mint fekete ezüstnyulat (čierny strieborniak), sárga ezüstnyulat (žltý strieborniak), kék ezüstnyulat (modrý strieborniak), barna ezüstnyulat (hnedý strieborniak) és mint havanna ezüstnyulat (havanový strieborniak). Eredeti szlnváítozata ennek az ezüstnyúlnak a fekete ezüstnyúl; a többi színváltozat más színes fajtákkal történő keresztezés révén keletkezett. A régebbi irodalomban a kis ezüstnyúl szürke ezüstnyúl elnevezés alatt fordul elő. Az ezüstösség a fehér és a színes szőrvégek változásával jön létre. Aszerint, melyik szőrszálak vannak túlsúlyban, alakul ki az enyhe árnyalat, a közepes vagy a sötét árnyalat. Értékes valaA kék ezüstnyúl sötétkék alapszínű nyúl, szőrszálainak közepe szürkéskék, a fedőszínt fehér és kék szőrvégek alkotják. A szemek szürkéskékek, a karmok sötétek. A barna ez&stnyál alapszíne sötétkék, a szőrszálak közepe világítőan barnáspiros, a fedőszint fekete, barna és fehér szőrvégek alakítják ki. A hasa ennek a nyúlnak, továbbá az alsó fejrésze és az alsó farokrésze fehér. A pehelyszálak a hason sötétkékek. A szemek barna színűek, a karmok sötétek. A havanna ezüstnyúl sötétkék alapszínű, szőrszálainak középső része telt havannabarna, fedőszfne fehér és havannabarna szőrvégekből állő. Szemei barnák, karmai sötétek. A hasa ennek a nyúlnak rendszerint valamivel mattabb. Kívánalom, hogy az összes színváltozatnak puha, fényes, sűrű és testhez simuló szőre legyen. esetében súlyos hiba a fekete szőrszálak előfordulása a szőrzetben. Kisebb hibának számit valamennyi szinváltozat esetében bármilyen szabálytalanság az ezüstösödésben, a sötétebb fej, láb, föl, orr és farok, továbbá az enyhén rozsdás árnyalat, a világosabb láb és mell, a gyengébb szőrözöttség a füleken és a fénytelen szőrzet. A testalakja és a testmérete ennek a nyúlnak arra mutat, hogy igen jól hasznosítja a takarmányt és hogy jő hústermelő. Nagy vágósúlyt ért el, egészen 75 százalékot. Krémje felhasználható természetes színben, ha elegendő azonos árnyalatú gereznánk van. Az ezüstnyúl edzett, szapora, az elhelyezéssel és a takarmányozással szemben igénytelen állat. Igen alkalmas a kistenyészetekbe. Tartása sportszempontből is nem csekély érdekességgel bír. A fekete ezsütnyúl feketén, a sárga sárgán, a barna ezüstnyűi kékesfeketén jön a világra, a kék ezüstnyúl fiókáinak a színe kék, a havannáé havannabarna. Csak az első vedlés, vagyis szőrváltás után, 6—8 hetes korban jelennek meg az első fehér szőrszálak. Ez a szőrváltás lefolyásától függ. A nyuiak ezüstösödül kezdenek, amely állapot rendszerint 5—6 hónapos életkorukban ér véget, vagyis a második szőrváltással. Gyakran megtörténik, hogy á nyulak a belső ketrecekben vagy meleg őszön csak 10 hónapos korukban ezüstösödnek ki teljesen. Legkésőbb a fej és a fülek színeződnek ki. Amíg nem színeződlk ki teljesen az ezüstnyűi, nem szabad szaporításra felhasználni. Tenyésztői munkára különféle árnyalatú egyedeket használunk aszerint, milyen végső szint akarunk elérni. Ha sötét hímet világosabb nősténynyel párosítunk, feltételezhetjük, hogy a fiókák sötétebb árnyalatúak lesznek. Ha világosabb hímet és tötétebb nőstényt választunk, az ivadékok világosabbak lesznek. Ha közepes szfnámyalatű utódokat akarunk elérni, közepes színárnyalatú hímet és nőstényt párosítunk. Hogy fennmaradjon a szabályos ezüstösség, nem párosítunk extrém árnyalatú egyedeket, például teljesen világos hímet teljesen sötét - nősténnyel és megfordítva. Nem párosítjuk az azonos extrém színárnyalatú nyulakat sem, például a teljesen világos nőstényt teljesen világos színezetű hímmel, vagy a teljesen sötét színű nőstényt teljesen sötét hímmel. Igen érdekes szemmel kísérni a pároztatás eredményét. Ha azt akarjuk, hogy az ezüstnyulak tenyésztése sikerrel járjon, nagyon szigorúan kell eljárnunk az egyedek kiválogatásakor és csakis tökéletesen kiszíneződött nyulakat szabad pároztatnunk. (-) Korszerű A fialtatóláda szerepe, hogy a hőmérsékleti változásoktól, sérülésektől védje a kis szopős állatot. A fialtatóláda fából, farostlemezből készül, 40—50 em hosszú, 30—35 cm széles, illetve magas doboz. Nehezen tisztítható, különösen télen nehezen szárítható. A nyulak előszeretettel rágják, így élettartama meglehetősen rövid. Szögletes formája sem kielégítő a nyúl természetes igényének szempontjából. Megfigyelések szerint, a nyúl búvóhelyül — ahol fészket akar készíteni fiókái számára — jobban kedveli a kör, illetve gömb alakú üregeket. A fialás és a szoptatás közben is jól látható egyébként, ahogy összehúzza magát, a nyúl alakja a gömbhhöz hasonlít. Ez a felismerés adta az ötletet, hogy a nehezen kezelhető fa- és rosttemez — elletftláda helyett kipróbáljam a kéznél levő kör alakú műanyag mosdónyúlfialtató - műanyag mosdótálból tálat. A kísérlet sikerült. Eddig 8 fialás folyt le a műanyag tálban. Feltételezhető, hogy a nyulak megkedvelték, mert mind belefialtak. (Pedig volt közöttük két előhasi is.) A hagyományos fialtatóládához hasonlóan 2—3 nappal аж ellés előtt betettem a fiaztatú ketrecbe a jó puha szénával megtöltött műanyag lavórt. Kétoldalt vékony dróttal rögzítettem a ketrecben (mert nagyon könnyű), hogy ne tudják a nyálak felborítani, illetve dobálni. A műanyag tál felett papírzsákbél készített ernyőszerű borítással oldottam meg a sötétítést. Ezt a ketrec mennyezetére erősítettem. Az oldalán bevágások voltak, ezeken keresztül közlekedtek a nyulak a műanyag tálba. Ezt a sötétítő ernyőt az elhasználódás, rongálódás közvetkeztében fialásonként cserélni kellett. Fialás után a szokásos 3—4 hetes korban vettem ki a műanyag tálakat. Rágás nem volt látható. Gyorsan és könnyen ki lehetett tisztítani és fertőtleníteni, Igen gyorsan megszáradt. Kezelése könnyű. (Baromfitenyésztés 12/74)
