Szabad Földműves, 1975. január-június (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-02-15 / 7. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1975. február 15. valöra váltják a cskp kb novemberi plEnumAnak határozatait Ésszerűbb takarmánygazdálkodással a termelés fejlesztéséért Hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. Számot adunk mindarról, amit szocialista országunk három évtized alatt elért. Elgondolkozunk afölött is, hogy a Jövőben mit végezhetnénk még Jobban, eredményesebben. A CSKP KB múlt évi novemberi plenáris ülése nemcsak a XIV. kongreszszus óta elért gazdasági eredményeket összegezte, hanem az ötödik ötéves terv utolsó évében döntő fontosságú tennivalókat is megszabta. Többek között elhangzott a követelmény: hatékonyabban kell kiaknázni tartalékainkat, úgy a növénytermesztésben, mint az állattenyésztésben. A Bratislava-vidéki járás szarvasmarhatenyésztésének múltjáról, jelenéről, időszerű feladatairól Mázik Frantisekkel, a járási mezőgazdasági igazgatóság zootechnikusával beszélgettünk. 0 Milyen eredményeket értek el az elmúlt években a szarvasmarha-állomány minőségi és mennyiségi összetételének fejlesztésében? — A fenti feladat megvalósításához minden szinten a vezetőnek kell megteremtenie a feltételeket. Az irányítás, a következetesség, a helyzet felméréséhez szükséges ismeretek nélkül lehetetlen jobb eredményeket elérni. Hogy a marhahizlalás és a tejtermelés hatékony legyen, bevezettük a mezőgazdasági üzemek célszerű együttműködését és szakosítását, valamint a korszerű nagyüzemi hizlalást módszereket. Ma már a szövetkezeti elnök és dolgozó egyaránt érzi az igényesség növekedését. Hagyományos módszerekkel nem lehet többet, jobbat és főképpen olcsóbbat termelni. Mivel a Bratislava-vidéki járás elsősorban a tejtermelésre van szakosítva, még a hatvanas években keresztezést végeztünk a dán-vörös fajtával. A keresztezés révén nagyobb lett a tejhozam, viszont csökkent a hústermelés. Ezért 1972-ben ezt a keresztezést leállítottuk és áttértünk a holland fekete-tarka fajták (kanadai típus) keresztezésére. Ma már úgy a hús-, mint a tejtermelés szempontjából kiváló haszontulajdonságokkal rendelkező egyedeink vannak, öt évvel ezelőtt járási viszonylatban az évi fejési átlag 3000 liter volt 3,94 százalékos zsírtartalom mellett. Vannak kiváló üzemeink, amelyek kiemelkedő fejési átlagot érnek el. Ezek közé tartozik pl. a Karlová Ves-í szövetkezet, ahol tavaly 3880 liter tejet fejtek egy tehéntől, Lamač, ahol 4146 liter volt a múlt évi fejési átlag. Ezzel szemben vannak gyengébben termelő szövetkezeteink is (Modra, Zohor, Stupava stb.j. Ezekben a szövetkezetekben az évi fejési átlag nem haladta meg a 2800 litert. Talán mondanom sem kell, hogy azokban a szövetkezetekben, amelyekben nagyon jó a hozam, a tej termelése is olcsóbb. Nem mondhatnám, hogy Járásunk nagy veszteségekkel gazdálkodik, mert jó zsírtartalmat értünk el (3,94 százalék), tehát a tej jó minőségű. A többi Járás eredményeihez viszonyítva Szlovákiában a második helyen állunk. • Milyen körülmények között termelnek? — Harmincnyolc üzemet irányítunk. Ebből harmincegy szövetkezet, négy állami gazdaság. Hat üzemünk van, ahol tavaly 2800 literes fejési átlagot értek el. Egyébként a szakosítást már 1961-ben kezdtük. Nem minden szövetkezet tart hízóbikákat, borjakat, teheneket stb. járásunkban pl. öt szövetkezetben nevelnek üszőket. 0 Minthogy a főváros mellett működnek, arra lennénk kíváncsiak, vannak-e speciális feladataik? — Igen. A főváros hús- és tejellátását 80 százalékban a mi járásunk biztosítja, ezért a szarvasmarha-állományunkat is ennek érdekében állítottuk össze, úgy minőségi, mint menynyiségl szempontból. Ezt az alábbi számok is bizonyítják. Járásunkban a szarvasmarhák létszáma 44 890 db, ami 1015 db-bal több a tervezettnél. Ebből a tehénállomány 17187 db, 275-tel több a tervezettnél. Tejeladási tervünket a múlt évben 48 millió 870 677 literre teljesítettük, vagyis 370 677 liter tejjel többet adtunk el a tervezettnél. Marhahúsból 68 450 mázsát termeltünk és a tervezettnél 2250 mázsával többet adtunk a közellátás részére. Járási viszonylatban 100 hektár földterületre 67,9 szarvasmarha, illetve 26 db tehén jut. 0 Milyen eredményeket értek el a mezőgazdasági üzemek a szemestakarmány ésszerű kihasználásában és milyen módszerekkel próbálnak javítani a jelenlegi helyzeten? — Úgy irányítjuk a szövetkezeteket és állami gazdaságokat, hogy a jó minőségű siló, mint alaptakarmány (28 százalékos szárazanyagtartalommal), télen-nyáron biztosítva legyen; vagyis például nyáron is számítunk 30 kg zöldtakarmányt és 15 kg silót tehenenként. Ezzel azt érjük el, hogy a takarmányozásban nincs nagy és hirtelen változás, tehát nincs nagy csökkenés az évi tejhozamban sem. A csalamádét a takarmányalapból kihagytuk, mert nem volt tápereje. A zöldtakarmányt tulajdonképpen a zöld lucernával biztosítjuk, hogy meg legyen a szükséges fehérjealap. Járásunk területén négy szövetkezet (Osvit Dunajská Lužná, Pokrok Chorvátsky Grob, Šenkvice stb.) préselt takarmánypogácsát állít elő, mégpedig a következő összetételben: 40 % takarmányszalma, 10 % lucernaliszt, 20 °/o szemestakarmány, 10 % erőtakarmány — ezt a felvásárló üzemen keresztül biztosítjuk — 10 % melasz, só, ásványi anyagok. A pogácsa adagolása: hízóbarmoknál 5—7 kg, teheneknél 6 kg. Ezzel a takarmányfajtával szerződéses alapon azokat az üzemeket segítjük, amelyek éghajlati- és természeti okokból kifolyólag takarmányalapban hiányosak. Ilyen összetételű takarmánypogácsát utalunk ki ez év májusáig a modrai egyesített szövetkezet hízóállománya részére (8400 mázsát), s a növendéküszőknek további 1800 mázsát. Zohorra hízóállomány részére 2400 mázsát, továbbá Jarovcére 1500 mázsát, Pezinokba 1800 mázsát, a Stupaval Állami Gazdaság tehénállománya részére 2100 mázsát. Járásunkban ezenkívül 13 lucernaszárítő működik, amelyek szerződéses alapon együttműködnek és kisegítik a gyengébb takarmánybázissal rendelA szocialista munkaverseny eredménye A Štúrovo! (párkányi) Állami Gazdaságban a múlt évben az állattenyésztési terv kocánként 17,26 darab malac elválasztását irányozta elő. Az állattenyésztésben dolgozók szocialista kötelezettséget vállaltak, hogy a tervet nemcsak teljesítik, de túl is szárnyalják. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeiket a dolgozók becsülettel teljesítették. A gazdaság dolgozóinak a feladatokhoz való jó hozzáállása eredményeként a múlt évben összesen 15 ezer 204 malacot választottak el ebben a gazdaságban, vagyis 504 darabbal teljesítették túl az idevágó irányszámot. így a kocánként! malacelválasztás átlaga 18,55 lett. A szocialista munkaversenyben Dudás András csoportja érte el a legjobb eredményt. Egy kocától átlagosan 22,94 darab kismalacot választott el. Zahovay László kező szövetkezeteinket és állami gazdaságainkat is. Az ilyenfajta együttműködés lehetővé teszi azt, hogy az üzemekben termelt takarmányokból, hulladékokból jó minőségű takarmányt tudunk előállítani. Például még nemrég úgy tekintettünk a szalmára, mint hulladékra; miután elkezdtük a különféle összetételű takarmúnypogácsákat gyártani, a szalma hiányként mutatkozik. Azáltal, hogy préselve van, 20 százalékkal növekedik a szalma táp értéke. Tehát takarékoskodunk a takarmány mennyiségével és minőségével. Ha az alaptakarmány jó minőségű, akkor ez kiegészíti az erő- ' takarmányt. Ilyen takarmányösszeté- j telnél jól ki tudjuk használni a pezi- I noki és a račai szőlőtermelés mellék- j termékeit is. így jutottunk el ahhoz az alapvető dologhoz, amit a CSKP KB novemberi plenáris ülése is hangsúlyozott: csökkentettük az abraktakarmányok adagolását. Nálunk a múlt évben 1 liter tej kitermelésére 0,32 kg fehérjét használtunk fel és az évi fejési átlag 3107 liter volt, 1 kg marhahús kitermeléséhez pedig 2,67 kg abraktakarmányt használtunk fel. 0 Hogyan használják ki a tartalékokat, az állóalapnkat. Mert igen jól tudjuk, hagy csak a termeléssel és új értékekkel növelhető a nemzeti jövedelem, melynek növekedési üteme meghatározza életszínvonalunk alakulását is. — Tisztában vagyunk azzal, hogy szövetkezeteink nem kérhetnek mindig segítséget az államtól, ezért tökéletesebben kiszámítottuk a szükségletet az erőtakarmányokból az egyes állatcsoportok részére. Erre vonatkozóan kidolgoztuk az abrakfogyasztás normáját, mégpedig 1 liter eladott tejre 28 dkg-os normát. Ez év áprilisáig még bővebben kidolgozzuk a takarmányalap ésszerű kihasználásának tervét. A szövetkezetek feladatul kapják, milyen takarmányt termeljenek, hogy együttműködhessenek a szárító- és szemcsézett takarmányt gyártó üzemekkel, s hogy a gyengébb üzemekben is elmelkedhessék a tejtermelés. Rá akarjuk vezetni az egyes gazdaságokat arra, hogy a takarmányalap biztosítása szempontjából ne csak a termőterületet növeljék, hanem az adott területen minél nagyobb hektárhozamokat érjenek el. Végezetül szólnunk kell a rétek és legelők intenzív kihasználásáról is. Járásunk területén ott használjuk ki intenzíven a réteket és legelőket, azokban a speciális szövetkezetekben, ahol az üszőket nevelik, s ahol öntözőberendezéssel ellátott legelők vannak. (Podhorie, Jabloňová, Kuchyne stb.). Itt az üszőket tavasszal kihajtják a legelőre és csak ősszel jönnek vissza. Hasonló, öntözőberendezéssel ellátott legelőink vannak a pezinoki (bazinl) részlegen, továbbá Dubován és Castán, ahol üszőket és teheneket legeltetnek. A modrai szövetkezetben például 750 db üszőt nevelnek fel Ilyen intenzív legelőkön. Járásunkban a Duna és a Morava mentén 2500 hektár úgynevezett hasznavehetetlen terület van, ahol még műtrágyázással sem tudnak jobb eredményeket elérni, mert ha kiönt a Morava folyó, még a műtrágyát is kilúgozza. A szőlők és gyümölcsösök közötti legelőket sem tudjuk Jól kihasználni. Járásunk területén 4500 hektár ilyen legelő-rét van. Viszont mesterséges legelőink vannak pl. Erzsébetmajoron (80 hektár), Most na Ostrove-ben (80 hektár). Ezeken a részeken szakaszos legeltetés folyik. A szakosított borjúnevelés érdekében az egyesített Podhorie szövetkezetben építenek borjúneveidét 1670 férőhellyel, amelyet az idén adnak át rendeltetésének. A Senecl Állami Gazdaság 3000 férőhelyeset tervez építeni, ahol évente 6000 db borjút tudunk majd felnevelni napi 60 dkg-os súlygyarapodással. A borjak féléves korban elérik a 180—200 kg-ot és innen mennek majd a termelésbe. Az elhullás járási viszonylatban 7,5 százalék, az előző évekhez viszonyítva — a korszerű módszerek bevezetése következtében — csökkent. Bízunk abban, hogy az irányítás, a tervezés, a munkaszervezés javításával, a fogyatékosságok felszámolásával még jobb eredményeket ér majd el ez a járás a termelés fejlesztésében, gazdaságosabbá tételében s ezzel hozzájárul a CSKP KB 1974. évi novemberi plénuma határozatainak valóra váltásához. NAGY TERÉZ igen, s minél többet, legalább * azokból, amelyeket magunk is ki tudunk termeszteni, hogy a lehető legkevesebbre csökkentsük a fehérjéket tartalmazó takarmányadalékok behozatalát. Ez napjaink központi kérdése és mezőgazdaságunk szempontjából az egyik legfontosabb megoldásra váró probléma. Saját forrásainkból teremtsük elő a szükséges fehérje-mennyiséget — szabja meg a CSKPK KB novemberi plenáris ülésének határozata is. Feltehetjük a kérdést, vajon rendelkezünk-e reális lehetőséggel arra, hogy ezt a feladatot — csakúgy mint az eddig kltűzöttek legtöbbjét, — sikerrel teljesíthessük? Miért nem gondoltunk rá előbb, miért csak most igyekszünk behozni a lemaradást — ha valóban lemaradtunk —, amikor a növényi és az állati eredetű, fehérjetartalmú takarmány-komponensek világpiaci ára szinte az „egekbe“ ugrott? Valóban komoly helyzet alakult ki azáltal, hogy a hal-, csont- és vérliszt, valamint a takarmányhüvelyesek, a szójadara, az olajpogácsa és a lucernaliszt ára a kapitalista országokban a korábbi évek árszintjéhez képest jelentősen emelkedett. A helyzetet súlyosbítja még az is, hogy a legújabb és mondhatnánk igen racionális, hatásos takarmányozási technikák tömeges alkalmazása mellett részben elhanyagoltuk a szükségletek kielégítésekhez nélkülözhetetlen, dús fehérjetartalmú növények termesztését. Mivel a behozatalból aránylag nem is oly drágán tudtuk még a közelmúltban, néhány évvel ezelőtt, biztosítani ban 10 200 tonna takarmányélesztő előállítása. Ezt a mennyiséget is igyekeznek az illetékesek újabb termelési módszerek, korszerűbb alapanyagok (kőolaj, szintetikus etanol), valamint a cellulózípari hulladékoknak takarmányélesztővé történő feldolgozásával az adott lehetőségekhez mérten növelni. AMIT MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEINK TEHETNEK Az előbbiekben csupán az élelmiszeripar, illetve egyes speciális ágazatainak, valamint a Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Vállalat hatáskörébe tartozó takarmányfehérjék előállításáról ejtettünk néhány szót. A mezőgazdasági üzemek azonban maguk is sokat tehetnek e probléma mihamarább! és sikeres megoldása érdekében. Elsősorban növelhetik a takarmányhüvelyesek termesztését, e növények vetésterületének kibővítésével és az elérhető hektárhozamok fokozásával. A fehérjeprogram megvalósításában a takarmányhüvelyesek mellett hatékony segítséget jelent az olajnövények, köztük a napraforgó, a káposztarepce, valamint a pillangósok termesztésének fokozása is. A mezei takarmányborsú jelentős fehérjetartalmával tűnik ki. Kiváló fajtája a hazai, alacsonytípusű Meteor, amely eléri sőt túl is szárnyalja a legjobb európai nemesítésű fajtákat. A hazai fajtaválasztékot a sárgaborsó néhány fajtája (Borek, Dalibor) is bővíti a zöldborsók eddig elismert és bevált fajtái mellett. A lóbab termesztésével is komoly Fehérjéket a takarmányokba a takarmánykeverékek fehérje-adalékainak szükséges mennyiségét, legtöbb mezőgazdasági üzemünk a nagyobb rentabilitást, kisebb költségráfordítással nagyobb eredményt és gazdasági hasznot hozó növények termesztését részesítette előnyben. De nemcsak a gazdasági haszon, hanem a fehérje-tartalmú takarmányok termesztése során még előadódó egyes nehézségek, a betakarítás körülményessége és néhány egyéb tényező is közrejátszott a lemaradásban. Viszont az így kialakult hiány egyre érezhetőbbé vált épp a legutóbbi esztendőkben. A takarmányfehérjék kérdésének megoldása komoly erőfeszítést követelő, igényes feladat. A kérdést azonban feltétlenül komplex módon, minden kínálkozó lehetőséget felhasználva kell megoldani. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma megtett és megtesz minden szükséges intézkedést, hogy rövid időn belül Szlovákiában gyors ütemben újabb kapacitásokat helyezhessünk üzembe a takarmánytejpor, a vérliszt, a csontllszt és a takarmány-élesztő előállítására. Ez komoly beruházást, és az e célra előirányzott költségvetési összegek növelését követeli meg. A program keretében már 1973-ban Szlovákia területén két új tejport gyártó üzemet adtak át, amelyek évente 240 millió liter fölözött tejet dolgoznak fel tejporrá, és az 1975-re kidolgozott terv szerint ez évben újabb, 42 millió liter fölözött tej és 31 millió liter savó feldolgozására alkalmas két tejszárító kezdi meg az üzemelést. ÉRTÉKES TAKARMÁNYANYAGOK Ugyanígy a vérllszt és a csontliszt, valamint a takarmányélesztő fokozottabb előállítása érdekében Is megtette a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — az érdekelt intézményekkel és üzemekkel karöltve — a szükséges lépéseket. Az 1975-ös évben három vérszárító átadását vették tervbe, amelyek már az 1976-os év kezdetétől a Szlovákiában összegyűjthető nyersvér-alapanyag 75 szálékát dolgozzák majd fel jó minőségű vérllsztté. Csontlisztből az 1975-ös évre kidolgozott terv szerint Szlovákiában 14,5 ezer tonnát kellene előállítani. A kis teljesítményű csontmalmok korszerűsítésével és újabb korszerű üzemek beindításával, a létező technika jobb kihasználása által, az e munkaágban dolgozók kezdeményezésének felkarolásával, valamint a három műszakos, megszakítás nélküli üzemelés bevezetésével Szlovákiában elérhetjük ebben az évben azt, hogy 15 ezer tonna értékes csontlisztet gyárthassunk. További fontos fehérjedús takarmányadalék a takarmányélesztő. Az idei évre tervezett mennyiség Szlovákiában több mint 10 ezer, pontosabfehérjemennyiség állítható elő. Nagyon bőtermő és jelentős silóanyagot biztosít az Inovec, valamint a Pferovi fajta. Sajnos, a csehszlovák fajtaválasztékból nagyon hiányzik az aprószemű, de silózás céljaira kitűnő, nagyobb terméseredményt biztosító lóbab fajta. A szója esetében komoly hiány, hogy nem rendelkezünk az eddigieknél korábban beérő fajtával, amely egyúttal a gépi betakarítás feltételeinek is jobban eleget tenne, mint a jelenleg legelterjedtebb Zora és a Nigra. Lehetséges, hogy beválik a hazai fajtaválasztékot bővítő, nemrég kinemesített, középkorai érésű TO 1394-es jelzésű szójafajta. Az olajos növények termesztésének fokozása egyúttal kibővíti az olajütő üzemek nyersanyag-bázisát és hozzásegít a mezőgazdaság céljaira biztosítható olajpogácsa — közismerten értékes takarmány — mennyiségének növeléséhez. Napraforgóból ebben az évben már csaknem Szlovákia egész vetésterületén a Szovjetunióból VNIIMK 6540 típusjelzéssel behozott fajtát termeszthetjük, amely lényegesen nagyobb hozamokat biztosít, mint az eddig termesztett, hazai nemesítésű fajtáink. A káposztarepce szintén jelentős fehérjemennyiséget biztosít takarmánypogácsa formájában, ami feltétlenül nagyban hozzájárulhat a fehérjeprogram sikeres megvalósításához. Hogy a káposztarepcét, illetve a repceolaját étkezési célokra is kellőképpen ki lehessen használni, legcélszerűbb a nyugat-európai országokban kinemesített Lesira és Euróra fajták termesztése. Végülis, de nem utolsósorban említsük meg a pillangósokat, hiszen jelentőségük — különösen lucerna- illetve hereliszt formájában — komoly értéket képvisel az egyenletes takarmányozás lehetőségeinek megteremtésében. Egy példát említenék — ha eddig a hektáronként elért 50—70 mázsás átlagos szénahozamot vesszük alapul, úgy a negyedik és az ötödik kaszálás által nyert mennyiséggel együtt a lucernaliszt 100, sőt 110 mázsás átlagos takarmánymennyiség elérését teszi lehetővé. Ez pedig a mennyiségi növekedés mellett határozott minőségű javulást is jelent. Kifizetődő tehát — különösen ott, ahol megfelelő szárító áll a termelés rendelkezésére — a lehető legtöbb lucernát lisztté feldolgozni. A fehérjeprogram megvalósításának lehetősége tehát minden mezőgazdasági üzem hozzáállásától függően nyitva áll. Lényeges azonban az, hogy adottságai és körülményei szerint minden gazdaság — nagyobb vagy kisebb mértékben — hozzájáruljon a pártunk által kitűzött, fontos feladat maradéktalan megoldásához. Obenan Károly
