Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-17 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. augusztus VJ. 3 * i Negyed század a p. / világtörténelemben |J, aránylag kis idő, de annál nagyobb egy szövetkezet életében, amely a falu történetében a legnagyobb korszakalkotó változást Jelentette. A Malý Horeš-1 (Kisgéresl) Egységes Földműves Szövetkezet, amely az elsők között alakult a trebišovi (terebesl) járásban, szintén az idén ünnepli fennállásának negyed százados évfordulóját. A nevezetes megemlékezést egybekötik az aratási ünnepségekkel, mely egybeesik a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójával. Az alapító tagok, Géresi István — a közös agronómusa — és Mislai Ferenc visszaemlékezése szerint, bizony a kezdeti évek nem voltak virágzók. Száz hektár szántóval kezdtek, de ehhez a területhez nem volt elegendő állatállományuk, s így bizony nehéz volt a talaj tápanyagpótlása. Három év kellett ahhoz, hogy a falu parasztsága előtt bizonyítsák a közös gazdálkodás előnyeit. A vizsga jól sikerült! Kisgéres szövetkezeti faluvá fejlődött. Ekkor az állatállomány is megszaporodott, de ez újabb nehézségek elé állította a közös vezetőit. Az állatokat nem volt hova elhelyezni, így a kisparasztok csűrjében és a megjavított istállóikban találtak nekik helyet. ami nem volt megfelelő. Sőt lehetőséget nyújtott a szövetkezeti vagyon szétlopkodására. Nem aludtak a szövetkezet ellenségei sem. Minden alkalmat felhasználtak (propagandájukkal) a szövetkezetek szétbomlasztására. A szövetkezetből a tagok 60 százaléka kilépett. A bizakodóbbak nem hátráltak és ebben a kritikus időszakban is folytatták a kitaposott utat. A becsületes munkájuk eredménye meg is hozta a gyümölcsét. A szövetkezet és a tagok gazdasági, kulturális és szociális helyzete napról-napm javult. Mikor a kilépettek is meggyőződtek arról, hogy a közössel sehogy sem bírják a versenyt, újra kérték felvételüket a szövetkezetbe. Ekkor már a vezetők is rendelkeztek bizonyos tapasztalatokkal — a nagyüzemi gazdálkodás terén — és amikor a szövetkezet egész községi lett, előkészületek folytak a mezőgazdaság szakosítására, s ez nagy változást hozott a szövetkezet életébe. Három év eltelte után egyesültek a szomszédos Pribeníkkel (Perbenyík-Száz hektáron kezdték kel) és ez 700 hektárra növelte a közös mezőgazdasági területét. A talajviszonyok nagyon eltérőek. — Alacsony fekvésű futóhomok, magas talajvize fekete agyag és az összterületnek (mely 1928 hektárt tesz ki) csak fele a középkötött vályog, amely alkalmas a legtöbb növényféleség termesztésére, — ezért hozzáláttak a szakosításhoz. A homokos talajba szőlőt telepítettek és rozsot termesztenek. A fekete, agyagos területen rét és legelő dominál és a további fennmaradó részén folyik ez intenzív gabona- és kapásnövénytermesztés. Eredményeik nem is a legrosszabbak. A múlt évben búzából 48, árpá'Я ° о JÉ о s « M bôl 34 és cukorrépából pedig 410 mázsás átlagtermést értek el hektáronként. Eddig 45 hektár szőlőt telepítettek, de ezt a területet 1990-ig 160 hektárra növelik és akkor 10 millió korona bevétellel számolnak csak a szőlőből, ami majd ötszörösét teszi ki a mostani bevételnek azon a területen. Az állattenyésztés fő termelési ága a tej- és a hústermelés. Fetykó Ferenc zootechnikus ezt a szakaszt úgy irányítja, hogy sikerrel dicsekedhessenek. Mondhatjuk az eddigi eredményeik alapján a jók közé sorolhatók a járásban. A múlt évben az egy tehénre eső évi fejési átlag 2917 liter volt, és a holland fajtáknál pedig elérték a 3500 litert. Csak az a baj, hogy ez a fajta az állománynak csupán egyharmadát képezi. Az állattenyésztésben is előnyben részesítik az új módszerek alkalmazását. A szarvasmarha-állomány részére 1050 férőhelyes, a sertésállomány részére pedig 2000 férőhelyes nagy befogadóképességű istállót építettek, ahol már az új technológiát alkalmazzák. A hízómarháknál 105 dekás, a hízósertéseknél pedig fél kilós napi súlygyarapodást érnek el, míg az anyakocáktól évente 15,2 malacot választanak el. A közös gondoskodik az állatgondozók munkaruhájának és lábbelijének a megvásárlásáról, s ezzel is csökkentik a dolgozók ez irányú kiadásait. A közös irányítói arról is gondoskodnak, hogy a tagok a fáradságos munka után külföldi és hazai kirán» dulásokon, tanulmányutakon vehessenek részt. A beteg tagokat, akik arra rászorulnak, ingyenes gyógyfürdői kezelésben részesítik és a tagok gyermekei közül évente többen jutnak el a legszebb üdülőhelyekre, pionírtáborokba. A fiatal dolgozóknak, akik életcélként a közösben maradást tűzték ki, a szövetkezet anyagi segítséget nyújt a családiházak építéséül — 22 000 koronától 30 ezer koronáig —, melyet nem kell visszafizetniük. Azonkívül járművet biztosít az építőanyag beszerzéséhez A 25 év leforgása alatt nemcsak a falu teljes képe változott meg, hanem megváltozott az emberek nézete és érzése is a közös iránt, s így a szövetkezet és az ország hű építőivé váltak. BORCS DÉNES, mérnök, Somotor Mindnyájunk kenyere Valamikor Kelet-Szlovákiában sok szó esett az aratásról. hosszú, szenvedélyes cikkek foglalkoztak vele. Főleg olyan értelemben, hogy a hibák okait keresték, a hiányok nyomait kutatták. S nem is alaptalanul. Hiszen voltak esztendők, amikor a megengedettnél nagyobb volt a betakarítási veszteség. Ez a gond lényegében már a múlté. Az utóbbi időben Kelet-Szlovákiában sokkal inkább az okoz nagyobb fejtörést: van-e helye a termésnek, elegendő-e a raktártér, győzik-e a szárító berendezések a munkát. Tavaly, 1973-ban — a meglehetősen mostoha időjárási viszonyok ellenére — mezőgazdaságunk történetének legjobb búzatermését takarították be. Sokan úgy vélték, hogy a a termés kivételes eredménynek számit. Különösen az idei tavasz — főleg április és május — látszott Igazolni ezt a feltevést, amikor kirívóan hosszú, veszedelmes aszály sanyargatta vetéseket. Az aratás mégis a bizakodókat igazolja: előreláthatólag az 1974. évi gabonatermés Kelet-Szlovákiában felülmúlja a tavalyi rekordot. Öröm és büszkeség csendülhet ki Ondrej Plutko mérnöknek, mezőgazdasági titkárnak jelentéséből, hogy megtermett a népgazdaság felhasználására szánt kenyérgabonája. Elsőnek a kerületben teljesítették az állam iránti kötelezettségüket. A jó eredmény a párt helyes és következetes egrárpolittkája mellett — meggyőződésem szerint — több tényezó együttes hatásának köszönhető. Semmiképpen sem a sorrendet jelöli, ha elsőnek a tudományos-műszaki fejlődés hatását említem. Idestova 25 éve annak, hogy megjelent nálunk az első, szovjet gyártmányú arató-csépló gép. Még azt sem állíthatom, hogy általános lelkesedés fogadta. Hiszen ez a gép nemcsak egy termelési eljárás, hanem egy életforma megváltoztatását is magával hozta. S az Ilyen változás mindig megrázkódtatással jár még akkor is, ha előnyökkel kecsegtet. 25 évvel ezelőtt az ország gabonatábláinak túlnyomó többségén ugyanúgy arattak, mint hosszú évszázadokon keresztül. Nem újult meg a módszer, maradt a kasza, a sarló, a villa. Évszázadokon át, egészen az ötvenes évekig,’mintegy két millió ember hajladozott verítékezett hajnaltól késő estig az aratás heteiben a földeken, vágta a rendet, szedte a markot, rakta a kepét, majd hordta szekéren az asztagba. Mégpedig azzal a tudattal, hogy fáradozásuk sikere elsősorban az időjárás alakulásán múlik, amelynek a termés mindvégig ki volt szolgáltatva. Ma Kelet-Szlovákiában is más aratási kép fogad. Jelenleg a nyolc járásban ezerötszáznál jóval több gabonakombájn forgolódik a nagyüzemi táblákon, teherautók, vontatók hordják a szérűre a szemet, bálázók kötik fel a szalmát, a nyomukban a traktorok hántják a tarlót. De megváltozott a termelés biolőgaí alapanyaga is. A hagyományos búzafajták a kézi szerszámokkal együtt tűntek le, helyükben a gépi betakarításra alkalmas, állóképpes, pergésmentes, a nagy műtrágyaadagokat megháláló fajták kerültek a köztermesztésbe. Közülük a szovjet búzafajták olyan terméssel fizetnek, amely az egykori átlagok kétszeresét is meghaladja. Persze csak úgy, hogy párhuzamosan emelkedett a talajművelés, a tápanyagellátás, a növényvédelem színvonala, mindenekelőtt pedig a szaktudásé. Azé az emberi tényezőé, amely a gabonát a termesztés, tárolás, felhasználás valamenynyi szakaszában szakismerettel párosult féltő gonddal kiséri végig. Valamikor az aratás sokak szemében a mezőgazdaság belügyének számított, ma társadalmi üggyé vált. Egész társadalmunk ügyévé olyan értelemben, hogy a parasztságunk szorgalmát, lelkes igyekezetét a munkásság és értelmiség együttműködése teszi valóban hatékonnyá. A mai aratás a szó szoros értelmében a gyárban kezdődik, a szerszámgépek és tervezőasztalok mellett, a vegyi üzemek csarnokaiban, ahol a gabonatermelés immár nélkülözhetetlen kellékei készülnek. Azok, amelyek a termést megalapozzák, mint a gépi berendezések és műtrágyák, azok, amelyek a kártevőktől óvják, mint a növényvédő és gyomirtó szerek, azok, amelyek a betakarításhoz, a szállításhoz nélkülözhetetlenek. Túlzás volna azt állítani, hogy mezőgazdászaink minden nehézséggel megbirkóztak. Kelet-Szlovákiában elég sok feladatot kell még megoldani. így például bővíteni kell a jó termés elhelyezésére szolgáló raktárteret. Csak a trebišovi járásban 160 vagon terménynek hiányzik raktárhelyiség. Ugyanez a helyzet a kerület többi járásaiban is. Ing. Juraj Mikita, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság igazgatója mondotta a legutolsó aratási komiszió aktívaértekezletén:— A jövőben szeretnénk még teljesebb gépesítéssel lerövidíteni az aratás sok kockázattal járó idejét. Szeretnénk a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek több segítséget nyújtani a műszaki fejlesztés vívmányai révén. Korszerűsíteni kívánjuk élelmiszeriparunkat, többek között sütőiparunkat is, hogy a gazdag termésből kifogástalan kenyér kerüljön minden dolgozó asztalára. Hősök voltak, vannak és lesznek A len- és kendertermesztők összszlovákiai értekezlete jóvoltából jutattam el a felső-nyitrai körzet gazdasági és kulturális központjába, Prievidzára. A Munkaérdemrenddel kitüntetett helyi szövetkezet tetszetős székházának tanácstermében két idősebb férfi foglalt helyet az asztalomnál. Mint később megtudtam, egyikük a vendéglátó, társa pedig a svodíni (szőgyéni) szövetkezetben dolgozik. A szünetekben természetesen megvitattuk Szlovákia len- és kendertermesztésének legégetőbb problémáit. Szinte észre sem vettük, másfelé terelődött a beszélgetés fonala. A SZNF eseményeire, a város és környéke lakóinak régi és mai életére. Többnyire a helyi szövetkezet dolgozója vitte a szót. Amikor személye felől érdeklődtünk, szerényen válaszolt. — A párt idős harcosainak egyike vagyok. Erre a város, az emberek iránt tudakozódtunk. Üj ismerősünk ezúttal már nem volt olyan szerény, s beszélni kezdett. Az új PRIOR áruház. Araikor az ötezer lakosú várostól nem is olyan messze magasba esapott a nemzet szabadságáért és függetlenségéért kibontakoztatott harc lángja, nagyot dobbant a „város szíve“. A felső-nyitrai körzet lakói már régen várták ezt a napot. Az akkor már illegalitásba vonult kommunisták jó munkáját dicséri az a tény, hogy az emberek időben ás jól felkészültek a harcra. Az aktív munka nem a felkelés kitörésének hírére vette kezdetét, hanem jóval előbb; hónapokkal az SZNF kirobbanása előtt már jónéhány partizán csoport létezett és tevékenykedett Prievidza környékén. A felkelés kitörése után a felsőnyitrai partizánmozgalom tűzfészkében, Prievidzán azonnal magához ragadta a hatalmat a forradalmi nemzeti bizottság. Az ellenséges német haderő természetesen nem nézte tétlenül, hogy a partizánok a lakosság sokoldalú önfeláldozó segítségével egyre erősebb védelmi állásokat építenek ki. Kezdetét vette az általános támadás. A partizánok és a lakosság hősiesen harcolt, védett minden talpalatnyi földet, de a' túlerő, a korszerű technikával felszerelt, képzett haderő végül is győzött — a város elesett. Szomorú napok következtek. Napirenden voltak a letartóztatások, kivégzések. A németek szinte kcjelegve gyilkoltak. A városban és Prievidza környékén csaknem 300 halálos áldozata volt a nemzeti felkelésnek. A mai generáció tisztelettel és megbecsüléssel gondol az elesettekre. Huszonhárom évvel ezelőtt a város főterén emlékművet állítattak az SZNF hőseinek. Az idős harcos egy pillanatra elnémult. Alig véstük be tudatunkba az elmondottakat, ismét szóra nyílt az ajka. Már a máról beszélt. — Városunk ma sokkal szebb mint valaha — folytatta. Az iparosítási és városfejlesztési törekvések eredményei mindenütt megmutatkoznak. Prievidzát ma joggal nevezhetnénk a fiatalok városának is. A harmincötezer lakosnak hetvenöt százaléka még a harmincötödik életévét sem töltötte be. A hosszúlejáratú városfejlesztési terv feladatainak teljesítésére .kifejtett erőfeszítések időről-időre maradandó emlékeket állítanak a becsületes, szorgalmas emberi munkának. Mert hősök voltak, vannak és lesznek! Az értekezlet után sétára indultam a városban. Korszerű épületeket. bő választékot kínáló üzleteket, új iskolát, forgalmas utcákat, tereket, korszerű lakóházakat és lakónegyedeket, új fürdőtejepet láttam. Mindez kellemes légkört teremt az ide látogatónak és a város lakóinak. Viszont az is igaz, hogy ha jobban megismerjük az ottani emberek életét, akkor megtudjuk, van még mit csinálni, hogy a városka eleget tehessen lakói egyre növekvő igényeinek. A díszcserjékkel és virágokkal szegélyezett járda melletti padok egyikén kismama üldögélt. Tőle érdeklődtem, hogyan jutok a város főterére. — Az kissé körülményes lesz — mondta —, mert javítják az utakat és néhány utca le van zárva. De ha van egy kis ideje, én is oda tartok. Egy kicsit pihennem kell, mert már nehezemre esik a járás. Kis idő múlva együtt lépkedtünk a város szíve felé. Mikor Ruženka megtudta, nem az üzletek érdekelnek a főtéren, hanem a SZNF emlékműve, lelassította lépteit és halkan megjegyezte: — A nagyapámat is német golyó ölte meg, pedig megérdemelte volna, hogy megérje a szebb életet, amiért “harcolt. Ma már minden másként van. Mi fiatalok is tudjuk ezt, ha keveset is beszélünk róla. Múlt évben végeztem el a főiskolát. A férjem szintén mérnök. Szép lakásunk van, családot várunk és autóra gyűjtünk. Mondja, nem szép ez így? Néha azonban kínoz a gondolat, hogy a becsületes emberek százainak és ezreinek kellett elpusztulni a máért. Nekik is! — mutatott az emlékműre. — Akkor fegyverrel a kézben harcoltak a szebb életért, a jövőért. Ma szorgalmas, becsületes munkával tesszük ugyanazt. És ha úgy hozná a sors... — Csak azt ne hozza a sors. Jó lenne, ha már végleg elnémulnának a világon a fegyverekl — mondta búcsúzóul. Hej, bárcsak örökre elnémulnának ... KADEK GABOR ILLßS ßjyiJALAN
