Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-17 / 33. szám

Oj elnök az Egyesült Államokban

Az elmúlt héten a világpolitika legjelentősebb eseménye Richard NIXON, az Egyesült Államok harminchetedik elnökének lemondása volt.

Az Egyesült Államokban két éve nagy belpolitikai zavart keltő Watergate-ügyben döntő fordulat állt be és ez jelentősen befolyásolta Nixon elnök lemondását. A volt elnök a múlt heti nyilatkozatában feladta az eddigi védekezésének alapjait és elismerte, hogy csaknem kezdettől fogva résztvett a Watergate-betöréstől a Fehér Házba vezető szálak elpalástolásában. E fordulat után már csak két út állt a Fehér Ház előtt; az egyik: hagyni, hogy alkotmányos mederben folytatódjék az ügy, s a képviselőház várhatóan Nixon elleni döntése után a bírósággá alakult szenátus döntsön az elnök sorsáról. A Szenátusban az elnök bűnössé nyilvánításához kétharmados többségre lett volna szükség, tehát a száz tagú szenátusból 34-nek kellett volna kitartani Nixon mellett, hogy a vádlói vereséget szenvedjenek. Nixon azonban saját nyilatkozatával megszüntette ártatlanságának további feltételezését, ezért csak néhány szenátor támogatására számíthatott, ha tárgyalásig viszik az ügyet. A republikánus párti vezetőség az elnök tudomására adta: elítéléssel és a hivatalából való kényszerű elmozdítással kell szembenéznie, ha nem mond le önként tisztségéről. Mindezekből kiindulva, Nixon a visszavonulást, a lemondást vállalta.

Amerika történetében első ízben fordult elő, hogy az elnök lemondás útján távozott hivatalából. Búcsúbeszédében hangsúlyozta, hogy a lemondását az elnöki tisztségről „a nemzeti egység“ érdekében teszi. Azt is megemlítette, hogy Amerikának teljes értékű elnökre és teljes értékű kongresszusra van szüksége, kiváltképpen az itthoni és a külföldi fontos problémák közepette.

Többek között arról is szólott, hogy az utóbbi esztendők nagy horderejűek voltak az USA és az egész világ történetében, „olyan sikerek évei, amelyre mindnyájan büszkék lehetünk. A Szovjetunióval együtt döntő frontáttörést értünk el a nukleáris fegyverzetek korlátozási folyamatának megkezdésével. Célunkként kell kitűzni eme szörnyű fegyvereknek nemcsak korlátozását, hanem csökkentésüket és végül megsemmisítésüket, nehogy e fegyverek semmisítsék meg a civilizációt.“

Nixon hivatalát az eddigi alelnök, Gerald FORD vette át. Hivatalba lépése után megerősítette, hogy folytatni kívánja a Nixon-örökség legpozitívabb külpolitikai hagyatékát, a kelet—nyugati enyhülés előremozdítását, a béke további erősítését. Az őrségváltás napjait követő általános vélemény: a személyi változás után nem várható drámai változás Nixon mandátumából felmaradó két és fél év kül- és belpolitikájában. (Nixon elnöki funkciója 1976-ban járt volna le.) A legfőbb különbséget abban látják, hogy míg a távozó elnök vezetési stílusa és módszerei nagyban hozzájárultak az elnöki és a törvényhozói hatalom viszonyának elmérgesítéséhez, addig a kongresszusban rendkívül széleskörű és mindkét pártban szívélyes személyi kapcsolatokkal rendelkező új elnök kamatoztatja huszonötéves képviselői múltját, a hatalom két központja között szinte elviselhetetlenné vált feszültség enyhítésében.

Nyikolaj PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke jókívánságait fejezte ki Gerald Fordnak az elnöki tisztségbe történő beiktatása alkalmából. • „Országaink kölcsönös igyekezete alapján alapvetően fejlődtek a szovjet—amerikai kapcsolatok“ — hangsúlyozta Nyikolaj Podgornij üzenetében, majd megállapította, „mély megnyugvással fogadtuk az ön augusztus 9-i nyilatkozatát, hogy a béke érdekében akar munkálkodni. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok az elkövetkezendő években is konstruktívan fejlődnek népeink javára és a világbéke, valamint a nemzetközi biztonság megerősítése érdekében.“

A helytállás példaképe

(Folytatás az 1. oldalról.)

Az aratást már a legtöbb helyen befejezték. Átadták az aratási koszorút és boldogan koccintottak a gazdag termés sikerére. De nincs megállás. A legsürgősebb tennivaló a szalma letakarítása, a szántás, tehát a jövő évi jó termés megalapozása. Azt hiszem, hogy a mezőgazdasági üzemek irányítóit nem kell biztatni, ők legjobban tudják, miért sürgős a szántás avagy a tarlóhántás elvégzése. De talán mégsem árt annyit megjegyeznünk, hogyha már van elegendő erőgép, ezért a leghelyesebb 18—20 cm-es középszántás elvégzése. A csallóközi rónán már régóta azt tartják a legideálisabbnak — főleg a nedvességtartalom védelméért. Minden bizonnyal ez is hozzájárul ahhoz, hogy az utóbbi években ők érik el az országban a legmagasabb 'hektárhozamokat.

Pártunk és kormányunk képviselői forró köszönetüket tolmácsolják a mezőgazdasági dolgozóknak, a kenyerünk megteremtőinek. Minden bizonnyal azért teszik, hogy mindazokat a nagy tartalékokat, amelyek vannak még a mezőgazdaságban, még jobban kihasználják és legyen az országunk a gabonatermesztésben is világviszonylatban az elsők között.

A gazdaságosabb hústermelésért

á gyarmatbirodalom alkonya

■ 1974. augusztus 17«

Amikor az ENSZ követelésére 1951. júniusában a gyarmati hatalmaknak számot kellett adniuk, Salazar, a portugál diktátor a gyarmatokat a portugál alkotmányban „tengerentúli tartományoknak“ keresztelte át, és a portugál állam szerves részeinek nyilvánította. Portugália gyarmati területe több mint kétmillió négyzetkilométer, csaknem huszonháromszor akkora, mint az „anyaország“. Gyarmatait brit, francia, belga, nyugatnémet és amerikai monopóliumok is kiaknázták. A mozambiki szénbányák, gyapot- és teaültetvények például a brit tőke ellenőrzése alatt álltak, s érdekeltségük ma is számottevő. Az angolai szénbányák részvényeinek zöme Krupp kezében van, až ottani gyémántmezők pedig amerikai trösztök tulajdonát képezik.

A világközvéleményt természetesen nem lehetett megtéveszteni a „tengerentúli tartományok“ megnevezéssel. Az ENSZ XV. ülésszaka határozatában egyértelműen megállapította, hogy a „tengerentúli tartományok“ voltaképpen gyarmatok, s hogy a Salazarkormány az ENSZ alapokmányának megfelelően köteles bizonyos tájékoztatásokat adni. A szavazáskor csupán öt ország állt nyíltan Salazar oldalára: Franciaország, Belgium, Spanyolország, a Dél-afrikai Köztársaság és Brazília. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jobbnak látta tartózkodni a szavazástól.

A portugál gyarmatok lakosait, akik hivatalosan portugál állampolgároknak számítanak, az eddigi alkotmány „civilizáltakra“ és „civilizálatlanokra“ osztotta. Az előbbieket megillették a portugál állampolgársággal járó bizonyos jogok. Az afrikaiaknak azonban ahhoz, hogy ebbe a kategóriába sorolják őket, bírnia kellett szóban és írásban a portugál nyelvét, „portugál életmódot“ kellett folytatniuk, és politikailag megbízhatónak kellett lenniük. Ezek a feltételek a bennszülött lakosság mintegy 99 százaléka számára gyakorlatilag megvalósíthatatlanok voltak.

A „civilizálatlanokat“ semmi néven nevezendő portugál állampolgári jog nem illette meg.

A Salazar-rezsim, majd az őt követő kormányzat egészen a közelmúltig bizonyos fajtájú modern rabszolgakereskedelmet folytatott. A portugál hatóságok annak idején szerződésben kötelezték magukat, hogy évente 150—200 ezer bennszülöttet küldenek a Dél-afrikai Köztársaság, Észak- és Dél-Rhodesia és Nyasszaföld bányáiba. Az így munkába állított afrikaiak bérének fele a portugál államkasszát gyarapította. A portugál hatóságok durván vérbefojtották a gyarmati uralommal szemben megnyilvánuló minden ellenállást. Angolában csupán 1961-ben több mint 50 000 afrikait gyilkoltak meg.

1961. december 18-án a portugál gyarmatbirodalmat súlyos csapás érte: indiai csapatok Goa, Damao és Diu indiai területeket felszabadították a portugál uralom alól. A következő év Portugáliában katonai lázadásokkal kezdődött. Ojév éjszakáján fegyveres zendülés tört ki Beja, Santo Thirso és Couca kaszárnyáiban. Az akció nem a tömegektől elszigetelt tisztek ‘ összeesküvése volt, hanem a gyűlölt rendszer elleni sztrájkok és tüntetések nagy láncolatának egyik láncszeme. 1972. május 1-én és 8-án Liszszabon utcáin több mint százezer tüntető követelte: „Vesszen a fasizmus!“ „Békét Angolában!“ A diákok barikádokat emeltek, a sztrájkok több városra is kiterjedtek.

1962-ben az ország határain kívül sor került a portugál ellenzéki csoportok képviselőinek első tanácskozására. Ennek eredményeként 1963. januárjában megalakult Portugália Nemzeti Felszabadításf Frontja, amely 1964 elején megtartott II,. konferenciáján forradalmi katonai bizottságot hívott létre algíri székhellyel. A frontnak az volt a feladata, hogy külföldről agitáciöval és diplomáciai úton támogassa a portugál demokratikus erők harcát.

A portugál haladó erők ez idő alatt tartós jelleggel támogatták a portugál gyarmatok népeinek igazságos harcát, felszabadító mozgalmát. A gyarmatok nemzeti felszabadító mozgalmát hatékonyan támogatta a portugál munkásosztály is.

Éhínség Etiópiában

Mezőgazdasági üzemeink évről-évre nagyobb sikereket érnek el a termelési és az áruértékesítési tervek teljesítésében. Erről tanúskodik többek közöt az is, hogy a folyó év első felében — állattenyésztési termékekből túlteljesítették a felvásárlási feladatokat.

Szlovákia mezőgazdasági üzemei

19,2 vagon vágóállatot, kétezer vagon vágóbaromfit, 572 millió liter tejet és 325 millió darab tojást értékesítettek közélelmezési célokra. Ezek a számok egyben azt is jelzik, hogy a felvásárlási terveket az év első felében túlszárnyaltuk. A legjobb eredmények a tej- és a tojás felvásárlásában születtek. Több, mint három százalékkal teljesítették túl az előirányzott áruértékesíti és felvásárlási feladatokat. Némi lemaradás a sertéshús felvásárlásában mutatkozott, azt azonban pótolta a vágómarha felvásárlásában jelentkező többlet, amely százalékban kifejezve 1,2 °/o túlteljesítést mutat.

Ha a felvásárlás idei eredményeit összehasonlítjuk a múlt év hasonló időszakával, megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági üzemeink az idén hatvan vagon vágómarhával értékesítettek többet, míg a vágóbaromfit a múlt évinek egy tizedrészével, a tejet tizenharmad részéve], a tojást pedig 5,7 százalékkal teljesítették túl. Az eredmények tehát megnyugtatók. Ennek ellenére meg kell mondani azt is, hogy egyes járásokban komoly fogyatékosságok mutatkoznak. Vágóállatokból például nem teljesítette tervét a Liptovský Mikuláši és a bardejovi járás. A Topoftany-i, a martini, a Považská Bystrica-i, a prievidzai és a žilinai járás pedig a vágómarha felvásárlásában maradt le, a tervét csak 96 százalékra (egyes járások még annyira sem) teljesítette. A sertéshús felvásárlásában tizenhat járás maradt le. A legszembetűnőbb lemaradás a bratislavai, a galantai, a őadeai. a humennéi, a Dolný Kubín-i és a Ziar nad Hornom-i járásban tapasztalható.

Néhány járásban fogyatékosságok mutatkoznak a tejtermelésben és felvásárlásában is. Ebben az esetben a Stará Lubovna-i, a svidníki és a vranovi járás „jeleskedik“.

Annak ellenére, hogy a tojás felvásárlási tervét néhány millióval túlteljesítettük, tény az is, hogy tizennégy járás — köztük a éadeai, a Dolné Kubín-i, a luéeneci, a prievidzai, a žilinai, a humennéi, a košicei és a prešovi járások bizony adósak maradtak.

Abban az esetben, ha a szektorok közötti helyzet összehasonlításából indulunk ki, megállapíthatjuk, hogy az állattenyésztési termékek többségét az egységes földművesszövetkezetek termelték és értékesítették. Szlovákiai méretben az értékesített, illetve felvásárolt vágóállatoknak több mint kétharmadát, a tej hetven százalékát, míg a tojásnak több mint két ötödét a szövetkezetektől vásárolták fel.

Az állami gazdaságok és más ter-SZABAD FÖLDMŰVES

A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére számos kiállítás nyílt. A múlt héten Bratislavában Jofef LENÁRT elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, az SZLKP első titkárának és más magasrangú közéleti személyiségek jelenlétében nyitották meg a „Szlovák Nemzeti Felkelés a képzőművészetben“ című kiállítást. A tárlat anyaga kifejezően szemlélteti, hogy a szlovák nemzet antifasiszta és nemzeti felszabadító harcának kicsúcsosodása milyen nagy ihlető erőt jelent a szlovákiai képzőművészek számára.

Ugyancsak a fővárosunkban nyitották meg a „Mély gyökerek“ című kiállítást. Ez a rendezvény Csehszlovákia népe nemzeti és szociális szabadságáért vívott hősi harcának történetét, forradalmi útját, valamint az új, a szocialista Csehszlovákia népének életét dokumentálja.

Jubileumi

előkészületek

A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának ünnepsége az SZSZK fővárosában, Bratislavában a dolgozók nagygyűlésével éri el tetőfokát, amelynek során leleplezik a Szlovák Nemzeti Felkelés téren emelt emlékművet.

A három bronzszobor a lengyelországi gliwicei öntődében készült, és augusztus 16-án és 17-én helyezik el az emlékmű talpazatára. Az emlékmű alkotói a Klement Gottwald államdíjas Ján Kul ich professzor szobrászművész és Dušan Kuzma mérnök, műépítész.

★

„MÉLY GYÖKEREK“

... nevet viseli az a kiállítás, melyet a múlt héten nyitottak meg Bratislavában, a Szovjet—Csehszlovák Barátság székházának nagytermében. A kiállítás egy aktuális történelmi eseménynek főbb mozzanatait, a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmét tárj.a az érdeklődők elé.

„Főleg a fiatalok érdeklődését szeretnénk felkelteni, igényes anyagválasztással, megismertetni őket a SZNF valódi értékeivel“ — hangsúlyozta az ezzel kapcsolatos sajtóértekezleten Alojz VYCISLIK, a csehszlovák néphadsereg kapitánya, a kiállítás ideológiai összeállítója.

A kiállítás külön részben foglalkozik annak a nagyfokú segítségnek az ábrázolásával, amit a szlovák és más nemzetiségű partizánok a Szovjetuniótól kaptak.

Az egyes tablókon tartalmas Idézetek olvashatók, melyek tartalmukkal nyomon követik az eseményeket. Ezek között található Ludvík SVOBODA hadseregtábornok szavainak idézete is:

„A Csehszlovákiában élő nemzetek mindig tisztelettel emlékeznek meg a Vörös Hadseregről, a világ szocialista táborának felfegyverzett munkás-paraszt hadseregéről."

—ita—

meló szövetkezetek a vágóállat felvásárlásához csak huszonöt, a tejhez 27, míg a tojáshoz csupán 0,2 százalékkal járultak hozzá. Kétségtelen, hogy a tojástermelésben rendkívüli szerepük van a járási méretű közös vállalatoknak. Ez megmutatkozik abban is, hogy a felvásárolt tojás mennyiségének 32 százalékát ők adták a társadalmunk asztalára.

Az egyéni kistermelők részesedése a felvásárlási feladatok teljesítésében fokozatosan csökken. Az első félévben mindössze 10,9 ezer tonna vágóállatot, a felvásárolt mennyiségnek alig hat százalékát, a tejnek 2 százalékát és a tojásnak hat százalékát kapta közellátásunk a kistermelőktől.

Az elmúlt félévben a szarvasmarhaállományunkból ki lett selejtezve hatvannyolcezer darab tehén, ötszázhuszonnégy kilogrammos átlagsúllyal.

Az állattenyésztési termelésre még mindig eléggé kedvezőtlenül hatott a raktározás kellő színvonalú megoldásának elmulasztása. Az állatok felesleges túlhizlalása a termelési költségek növekedését, valamint az áru minőségének romlását vonta mega után főleg a sertések esetében. Szükséges tehát — a termeléssel összhangban — bővíteni az áruraktárak területét, mert csak így, a felvásárlás zavartalanságának biztosításával tudjuk hatékonyan értékesíteni a rendelkezésünkre álló takarmányokat.

Kocian Štefan

Csonttá soványodott gyermek fekszik a földre terített gyékénytakarón. Körülötte mezítlábas, rongyokba burkolt, kétségbeesett arcú, éppen csak támolygó felnőttek.

A gyermek halott. Éhhalált halt.

A kép sajnos gyakori ma Etiópiában. A FAO adatai szerint naponta ötszáz ember, főleg gyerekek és öregek pusztulnak el az éhínség miatt. Egy összegezés szerint eddig százezren estek a nélkülözés áldozatául.

A fővádlott a szárazság. Három esztendeje dúl ebben az afrikai országban, akárcsak több dél-szaharaí vidéken. Bár a kormányszervek szerint az éhínség „csak átmeneti jelenség“, a tömegméretű tragédia szerte a világon érthető megrendülést váltott ki.

Wollo országrészben sújt leginkább az éhínség. Ezen a vidéken ősszel két francia turista tett utazást; tanúságtevő beszámolójukat nemrég közölte a párizsi Le Monde.

... Makkalé városban a piacon semmiféle friss terméket nem árultak, gabonafélét Is csak keveset, kéthárom agyonsoványodott kecske várt vevőre. Az országúton a koldusokhoz és leprásokhoz egész parasztcsaládok csatlakoztak. Elhagyták földjeiket, falvaikat, hogy azokba a helységekbe meneküljenek, amelyek az országrészt átszelő egyetlen országút mentén fekszenek. Az elhaladó kevés autóbusz felé nyújtják kezüket, s amikor az utasok egy-egy darab kenyeret dobnak feléjük, rácsapnak, miközben a gyerekek zokogva könyörögnek egy-egy falatért.

Mialatt a franciák Koremben egy vendéglőben ebédeltek, több sžáz éhező vette körül az autóbuszt. Alig tudtak áthatolni a beléjük akaszkodó, síró, könyörgő tömegen. Két etiópiai fiatalember kenyeret osztott az éhezőknek, akik egymást taposva rohantak rá az autóbuszról ledobott szeletekre. Megdöbbentő látvány: asszonyok tépték ki a kenyeret a gyerekek kezéből. A jelenet ötven kilométeren át, az országúton is folytatódott. A fiatalemberek kenyeret dobáltak az

országutakat ellepő tömeg közé, amíg a készlet tartott.

Ez az alamizsnáskodás annyira gyakorivá vált — noha keveset segít az éhezőkön —, hogy az országúton úgy várják az autóbuszokat, mint a mentőangyalokat. Megtörtént többször az is, hogy fiatal fiúk feküdtek az útra, így kényszerítették megállásra az autóbuszt.

A szervezett élelmiszerosztás a falvakban, bár rendszeres, csak valamicskét tud könnyíteni a helyzeten. A falvak piacai körül rengeteg ember tolong, várják az élelmiszerosztást, amelyet jótékony gazdagok végeznek.

A száraz évszak ugyan befejeződött, de termés híján nem hozott megkönnyebbülést. Az éhínség menekültjeit zárt területekre terelték, amelyeket rendőrök őriznek. Újabbakat azonban nem bocsátanak be. Nem tudnák őket táplálni! Ezek a zárt területek is valójában a lassú halált táborai. A méretekre jellemző, hogy csak Dessie város mellett 14 tábort állítottak fel.

Évekig furcsa „nemzetközi csend“ vette körül az etiópiai éhínséget, a világ nem vett tudomást róla, mialatt a többi afrikai ország megpróbáltatásairól a sajtóban sok szó esett. Igaz, hogy a legjobban sújtott országrészek távol esnek a turisztikai útvonalaktól, a hatóságok pedig nem tárták fel a megrendítő helyzetet. A tények csak az utóbbi hónapokban váltak közismertté.

Foglalkozik a tragikus méretű nél'külözéssel az ENSZ is; a külföldön tanuló etióp diákok „éhínség elleni bizottságot“ alapítottak, hogy felhívják a világközvélemény figyelmét a súlyos állapotokra.

Nem titok, hogy Etiópiában feudális rendszer van, a lakosság mezőgazdaságból él, s az életszínvonál alacsonyabb az indiainál. Ezek a társadalmi viszonyok még nehezebbé teszik ugyan a megbirkózást a mostani megpróbáltatással, de nyilvánvalóan nem szolgálhatnak kibúvóul arra, hogy nemzetközi segély érkezzék a legjobban rászoruló, másfélmilliőnyira tehető nélkülözők részére. K. L.