Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-10 / 32. szám
1874. augusztus 10. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Évelő takarmányaink, füveink biológiai és betakarítási időpontjának az összhangja Az évelő takarmányok a nagy hozamon és a jó minőségen kivtil megkövetelik a magasfokú technológiai fegyelmet és a korszerű agrotechnika összes lehetőségének a kihasználását. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy az évelő takarmányok agrotechnikájának nagyon fontos része a felhasználás tökéletes megszervezése. Ez alatt főleg a kaszálások számát és az időpont megválasztásét értjük. Sokban függ ettől a takarmány minősége, hozama, a növény élettartama és gazdaságossága. A szakirodalom ezzel a kérdéssel eddig csupán annyiban foglalkozőtt, hogy a takarmányokat az optimális időpontban kell betakarítani. Ez felettébb általános meghatározás, s ma már nem kielégítő sem növénybiológiái, közgazdasági, sem pedig a szervezés- és irányítás szemszögéből nézve. A lehető legobjektlvabb mértékben szükséges tehát a betakarítás legelőnyösebb időpontjának keresése, hogy ezzel egyes takarmányfajták biológiai és gazdasági követelményein kívül az üzemszervezési szempontok is előtérbe kerülhessenek. Az évelő és többször kaszálható takarmányoknál alapvető tapasztalat, hogy a zsenge növény ízletesebb az állatok számára, mint a későbben betakarított. Silózással és szénázsolással a technika mai fokán jobb, ízletesebb takarmányt nyerünk, ha ezeket néhány nappal későbben takarítjuk be mint a frissen etetéshez. Ezt tekintetbe kell venni a betakarítási harmonogram készítésénél is. A takarmányérték megállapítása során nagy szerepet játszik az energiatartalom. A szarvasmarha zöldtakarmányának az 1 kg-jára 500 energiaegység szükséges. Kívánatos a még magasabb érték Is, ami lehetővé teszi a szemestakarmány megtakarítást. A takarmányérték egyik fő mutatója az emészthetőség. A mi viszonyaink között a szálastakarmányok emészthetőségének nem szabadna 60 °/o alá csökkennie. A betakarítás eltolódásával, az évelő takarmányok öregedésével, az emészthetőség valamint az energiaérték csökken. A minőségi mutatóra nézve is hátrányos tehát az elkésett kaszálási A hagyományos és a korszer^ agrotechnika összes tényezője közül a betakarítás időpontjának a megválasztása befolyásolja a legjobban az emészthető fehérjetartalmat. A szálas zöldtakarmányban nem szabadna a fehérjetartalomnak 8,5 % alá süllyednie. A takarmányok további fontos ralnőségmutatója a szárazanyagtartalom. A zöldtakarmányok esetében a szárazanyagtartalomnak nem szabadna 15 % alá süllyednie. A növény öregedésével nyert takarmány szárazanyagtartalma növekszik, ami nagyon előnyös a silózásnál, viszont csökken a kihasználható energia és az emészthető fehérjetartalom. Ezért a betakarítás időpontjának a megválasztásánál az összes tényezőt mérlegelni kell. K. Nehrlng adatai szerint az évelő takarmányok és füvek optimális fejlődési stádiuma a betakarítás szempontjából a következő: Fajta kaszálás Fejlődési szakasz a kaszálásnál ЕЕ 1 kg száraz anyagra Emészthetőség % Emészthető fehérje száraz anyagban Szárazanyagtartalom % Lucerna 1 virágzás 495 04 14,7 18,9 kezdete Lucerna 1—4 494 64 17,2 19,0 Lóhere 1 »* 530 06 11,3 18,7 Szálkás vadőr 530 05 12,0 20,5 Csomós ebír kalászolás 550 07 8,1 21,0 540 04 7,0 25,0 A betakarítás optimális időszaka aránylag rövid, s ezért a munkaerőprobléma, valamint a komplex betakarításhoz szükséges felszerelések hiánya miatt lehetetlen ezt pontosan betervezni. Ügy kell azonban megoldani, hogy az egyes kalászosok és a többi takarmány feldolgozása ne tartson tovább 10—14 napnál. Ezt az igényt figyelembe kell venni az évelő takarmányok fajtastruktúrájának a megváltozásánál is. Kívánatos intézkedéseket tenni a betakarítást végző gépsorok gyors szállításénak, valamint a betakarítási munka tökéletes díjazása érdekében is. A betakarítás szervezése tekintetében rendkívül érzékeny s igényes a lucerna- és a lucernafűkeverék. Kaszálásuk számával s az időpont megválasztásával nemcsak a minőségi mutatók elérésére, hanem a nagy hozamokra és a kultúra hosszú élettartamának a megőrzésére is törekszünk, ami növeli a lucernatermesztést és gazdaságosságát. A kísérleti eredmények jól mutatják, hogy a lucerna betakarításának szervezése a mi földrajzi és talajéghajlati viszonyaink között is a leghatásosabb hozamtényezőnek bizonyult. A korai vegetációs időszakban a gyakori kaszálás jelentősen kimeríti a lucernát, amely a második évben már nem komplett és az elgazosodás rontja a minőséget. A lucerna kaszálás számának és az időpontjának a megválasztásánál abból kell kiindulni, hogy a vegetációs időszak végén a lucerna gyökerében elegendő tartalékanyagnak kell felhalmozódnia. Ezt úgy érhetjük el, "ha az első és utolsó kaszálás között 60—70 napos időszak van. Az első évben nagyon fontos az első kaszálás időpontja. Ennek 7—20 napos eltolódása nagyon kedvezően hat az összhozam alakulására. Az első kaszálást rendszerint a harmadéves növénynél kell kezdenünk, majd á másodévesekkel folytatjuk és az elsőévesekkel fejezzük be. A lucerna nagyon igényes a jő talajviszonyokra. Minél kedvezőbb a talaja (mély, humuszos, tápanyaggal és mésszel jól ellátott), annál kevésbé kényes a betakarítás pontatlan szervezésére. A rosszabb talajviszonyok között pontosabban kell kezelni a lucernát, figyelembe véve a növény biológiai tulajdonságait. Ez azt jelenti, hogy miieden évben a legjobb lucernatáblákon kezdjük a kaszálást. Ezt figyelembe kell vennünk a szárítók üzemelési szempontjából is. Az eddigi kísérleti eredmények alapján a következőket ajánlhatom: # az első évben a jó talajokon termesztett lucernát négyszer, a gyengébb talajokon termesztettet háromszor; % a második évben a jó talajokon 4-szer, öntözés esetén 5-ször; (A gyenge lucernatalajon csak négyszer kaszálhatunk) 0 a harmadik (utolsó évben szabadon választhatjuk meg a kaszálások mennyiségét és időpontját, mivel már nem lehet kihatással a következő évi hozamra; # ahol pedig a lucerna után őszi búza következik úgy állítsuk be a kaszálások időpontját, hogy a vetés előtt legalább 30 nappal felszántsák a talajt. Tehát körülményeink között feltétlenül szükséges a lucerna augusztusi utolsó kaszálásai Ami az évelő takarmányfűfajfák termesztését általánosan illeti, ezeket a magas nitrogén-tápanyag-szint mellett öntözéses viszonyok között 5—7-szer lehet kaszálni. Természetesen itt is figyelembe kell venni a biológiai sajátosságokat és az élettartamot. Minél intenzívebb a növény kihasználása, annál fontosabb legalább egyszer (főleg a vegetációs időszak második felében) kitolni a kaszálás időpontját a virágzásig. Ez nagyon megerősíti a gyökérzetet, ahol sok tartalék tápanyag raktározódik. Ez még akkor is előnyös, ha egy kicsit lerontja a minőséget. Délvidéki öntözhető területeinkre nézve a hosszúéves időjárási átlag ismerete alapján a többéves- és többször kaszálható szántóföldi takarmányfélék termesztéséhez és betakarításához a következő harmonogramot ajánlom: (Lásd a mellékel táblázatot.) Az évelő takarmányok termesztésénél a felsorolt követelmények érvényesítésével összhangba lehet hozni az egyes fajták biolóigai különbségeit, a közgazdasági és szervezési követelményekkel. Ily módon elegendő jó minőségű szálastakarmányhoz juthatunk, amely biztosítja a napi 8 liter tejhozamot egész évben. Ez a legelőnyösebb módja az erőtakarmányok helyettesítésének a tej- és a marhahústermeléében. Michal Santa mérnök, az Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet dolgozója A TÖBBÉVES TAKARMÁNYOK BETAKARfTASI HARMONOGRAMJA Takarmány Hónap május június július augusztus szeptember október Dekád I. II. III. I. II. III. I. II. III. I. II. III. I. II. III. I. II. III. Lucerna XX XX xxxxx xxxxx xxxx Lóhere xxxxxx XX XX xxxx Füvek xxxxxx xxxxxxx xxxxxxx XX XX xxxx Angdl perje xxxxxx xxxxxx xxxx XXXXXX XXXXXX xxxxxx Szálkás vadóc xxxxxxxx xxxxxxx XX XX XX xxxxxx Lucerna a vetés évében xxxxxx A KISMALACOK mesterséges táplálékáról Az állattenyésztésben dolgozó szakemberek, technikusok és állatgondozók a megmondhatói annak, hogyl évről-évre jelentős anyagi kár éri a sertéstenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemeket abból kifolyólag, hogy ellés után az anyadfsznók — tőgygyulladás vagy egyéb komplikációk miatt — képtelenné válnak a kismalacok szoptatására. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyadisznók mintegy 25—30 százaléka kap tőgygyulladást, melynek gyógyítása két-három napot vesz igénybe. Az anyadisznó megbetegedése következtében táplálék nélkül maradt kismalacok sorsa az ilyen esetekben rendszerint megpecsételődött — legyengültek, elpusztultak. Az anyagi károk nem elhanyagolhatók, ha figyelembe vesszük, hogy egy kismalac kitermelési értéke meghaladja a 200 koronát Is. A kismalacok mesterséges táplálásával a komárnoi szövetkezetben folytatnak néhány hónapja eredményes és biztató kísérleteket. Bár egyes országokban már kidolgoztak a nagyüzemi sertéstenyésztés------ 3D ОПП — HASZNOS ÚJÍTÁS ben alkalmazott berendezéseket, melyeket az anyatej nélkül maradt kismalacok táplálására használnak, a jelentős anyagi beruházást igénylő berendezés beszerzése a viszonylag kisebb sertéstenyészetekkel rendelkező szövetkezetek számára nem kifizetődő. Éppen ezért van jelentősége annak az újítási javaslatnak, melyet MVDr. jura) Havrilla vezetésével a komáromi szövetkezet dolgozói, ján Slávik gépesítő és Ján Kováö zootechnikus dolgoztak ki. Talán nem véletlen, hogy éppen állatorvos fejében született meg a gondolat a szóban forgó probléma gazdaságos megoldására, hiszen kötelessége teljesítése során gyakran találkozott az előbb leírt esetekkel. A lelkes kis csoport egy műszakilag egyszerű, olcsó, hordozható, a kezelés szempontjából különös sebb szakképzettséget nem igénylő, s ami talán a legfontosabb —< saját erőből, a szövetkezetekben is legyártható készüléket szerkesztett, melynek kísérleti alkalmazása beváltotta a hozzá fűzött reményeket. — Milyen elven és hogyan működik a készülék? — ezzel kapcsolatban fordultunk felvilágosításért MVDr. Juraj Havrillához, a kollektíva vezetőjéhez. — A berendezés tulajdonképpen két részből áll. Egyrészt magából a mesterséges szoptatást ellátó készülékből, másrészt a szárított tejpornak meleg vízben történő feloldására szolgáló egyszerű keverőbői. Az etetés is viszonylag egyszerű. A keverőbői nyert tejjel az etető feltölti a készülék felső részét, amely vályú kiképzésű és rekeszekre van osztva. A tej kívánt hőmérsékleten való tartásáról a tejet tartalmazó vályú alatt elhelyezett fűtőbenredzés „gondoskodik“, amely a hőt olaj közvetítésével adja át a tejnek. Az előre megválasztott és beállított hőmérséklet szabályozását egy beépített termosztát végzi. Az ily módon állandó hőmérsékleten tartott tej a készülék felső részéből cuclikban végződő műanyagcsöveken áramlik széjjel. A létfenntartási, illetve szopási ösztönnek köszönhető, hogy a kismalacok minden külső beavatkozás nélkül rászoknak a mesterséges anya által nyújtott táplálkozásra. Egy ilyen készülék 12 kismalac táplálását teszi lehetővé. Az első három napon a kismalacok Feminar-t kapnak, melyet ezt követően rendes tejporral cserélünk fel. — És nem ütközött nehézségekbe az újítást javaslat megvalósítása, kipróbálása? — Ellenkezőleg. Kellő megértésre találtunk nemcsak- Dušan Masár mérnöknek, a komárnoi szövetkezet elnökének személyében, de Rudolf Novotný mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője és MVDr. Mikuláš Michalovič, a járási állatorvosi intézet igazgatója is támogatóinknak bizonyultak kísérleteink során. — Milyenek további terveik a jövőre nézve? — A gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján a mintapéldány további tökéletesítése. A jövőben elsősorban a berendezés súlyát szeretnénk csökkenteni műanyagok és könnyűfémek alkalmazásával. Olyan hasonló készülék megszerkesztését is tervbe vettük, amely lehetővé tenné a nagyobb malacok pótetetését Is. Kép és szöveg: Németh István A A kismalacok hamar megbarátkoznak a mesterséges anyával. A készülék felnyitott állapotban. ► 4
