Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-03 / 31. szám

A házinyúl fajtái

Az utóbbi időben több levelet kaptunk olvasóinktól, melyben arra kérik szerkesztőségünket, ismertesse egy-egy nyúlfajta jellemző vonásait, tulajdonságait. Többnyire olyan levelezőkről van szó, akik csak a közelmúltban lettek tagjai a SZKSZ-nek, vagy még csak most érdeklődnek a tagság iránt és nyűltenyésztéssei szeretnének foglalkozni. Elhatároztuk, eleget teszünk a kéneseknek és mai számunktól kezdődően állandósítjuk „Fajtaismertető“ című rovatunkat, aminek a nyúltenyésztők bizonyára örülni fognak. Ha a rovat teljesíti küldetését, később sorra kerülhetnek esetleg a libák, kacsák, tyúkok, haszongalambok, pulykák stb. is. Mindenesetre előrebocsátjuk, hogy sorozatunkhoz Mucha Róbert—Zelnik Jaroslav „A házinyúl tenyésztése“ című könyvből merítjük az adatokat. Ez a könyv 1971-ben jelent meg a Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalat gondozásában. Gondoljuk hasznos volna, ha minden nyúltenyésztő beszerezné magúnak. Szerkesztőség.

Viola Lászlói, a Holicel Efsz elnökének tanácsára, a lakásán kerestem fel. Amint benyitok a kiskapun, mosolygó arccal jön felém egy piros-barnaarcú asszony, Viola László felesége. Elmondom jövete lem célját, kedvesen bekísér a lakásba.

— Tessék várni egy kicsit — mondja mosolyogva — mindjárt jön a férjem.

Túl korán érkeztem — gondolom magamban —, de később, beszélgetésünk során kiderül, hogy nem én érkeztem korán, hanem Viola bácsi feküdt le reggel, amikor hazaérkezett a munkából. Ugyanis éjjeliőr a szövetkezetben. Mindezt feleségétől, Júlia nénitől tudom meg, akivel elbeszélgetek addig, míg a férje ki nem jön a szobából. Azonban rövid időn belül megjelenik Viola bácsi is és beszélgetünk tovább. Elmondja, hogy 1952-be lépett az efsz-be, ahol 1955-től 1967-ig zootechnikusként működött. Innen ment nyugdíjba. Ha nem mondta volna, el sem hinném, hogy már nyugdíjas.

Viola bácsi

— Gyorsan múlik az idő. Egy-egy születésnap olykor-olykor könyörtelenül figyelmeztet rá. Mini a legutóbbi is — mondja és elmosolyodik.

Egyébként kezdete óta tagja a kisállattenyésztők helyi szervezetének. A szervezet raktárosa. A szervezetnek jelenleg 67 tagja van, tavaly még 104 en voltak.

— Mi az oka annak, hogy szervezetük majdnem a felére csökkent?

— Semmi egyéb, csak az, hogy vannak hanyag tagjaink is. Például még mindig vannak olyanok, akik annak ellenére, hogy a hangszórón a helyi nemzeti bizottság kihirdeti: Megjött a takarmány, ők arra sem képesek, hogy elvigyék.

Ez elég kellemetlen, mert addig nem tud elszámolni a pénzzel. Szerződésük van a szövetség prágai kísérleti állomásával, ahol 1 kg nyúlhús után 20 koronát és 6 kg táptakarmányt kapnak, a nitrai BRANKO-val, ahol 15 koronát és egy kg takarmányt kapnak a tagok. A prágai cég kiküldi a leadási járandóságot (értesítés) mennyi nyulat adtak le, erre mennyi takarmányt kapnak. Amíg a tagok a takarmányt el nem viszik, nem tud elszámolni. Ezért aztán a szervezet vezetfisége ügy döntött, hogy inkább legyen kevesebb tag, de rendes, ne fékezze a szervezet munkáját egyes tagok hanyagsága.

— Milyen állatokat tartanak a szervezet tagjai?

— Kilencvenöt százalékban csincsillákat (ezt le is adjuk), de vannak ezüstnyál-, tyúk-, galamb- és kutyatenyésztőink is.

0 maga szintén nagyon szereti az állatokat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az: annak ellenére, hogy ő maya még egy nyulat sem vágott le, nyolc csincsillája van. Már volt olyan anyanyula is, amely tizenhármat ellett egyszerre. Ezenkívül vannak fehér törzskönyvezeti fiatal pecsenyecsirkéik levágásra, nyuhemsir csirkéik, amelyeyből jó tojók lesznek. Negyedévenként jár hozzájuk az állatorvos, aki beoltja az állataikat.

Viola bácsi most múlt 67 éves. Haja őszbecsavarodott, de szálfatermete nem roggyant meg az évek súlya alatt. Mozgása fiatalos, szeméből derű, ajkáról mosoly sugárzik felénk, amint elbúcsúzom tőle.

NAGY TEREZ

Az irodalmi források szerint mintegy 150 évvel ezelőtt a házinyúlnak csupán három fajtája volt ismeretes és csak e három fajtáját tenyésztették. A következő nyulak voltak ezek: közönséges házinyúl (szürke, fehér és vadas színben), ezüstnyúl és angóranyúl (Rosier, Bréchemin). A különböző országok standardja szerint ma már a fajtiszta nyúl mintegy száz különféle fajtáját tenyésztik (szín, súly, színrajzolat és szőrhosszúság szerinti felosztásban).

A genetikai ismeretek alapján és ezeknek az ismereteknek a kellő applikálásával a gyakorlatban néhány százezer különböző nyúlfajta nemesíthető ki (Kríženecký, Novák stb.J.

A házinyúl fajtáit több szempont szerint osztályozzuk. Az európai országok standardja leggyakrabban az élősúly és a szőrhosszúság szerinti felosztást alkalmazza. A házinyulak fajtaelosztása szerintük a következő:

1. nagy testű fajták (5 kg-on felüli élősúly),

2. középnagy testű fajták (3—5 kg-os élősúly),

3. kis testű fajták (2—3 kg-os élősúly),

4. törpefajták (1,5 kg-nál alacsonyabb élősúly),

5. hosszú szőrű fajták,

6. rövid szőrű fajtáH.

A nagy testű fajták kifejlett állapotban 5 kg-nál nagyobb élősúlyt érnek el és vannak fajták, amelyek 9—9,5 kg-ot is elérnek — ilyen például a belga óriás. A fiókák súlygyarapodása havonta eléri egészen a 0,80 kg-ot. Szaporításra 10—11 hónapos korban alkalmasak. Már 5—8 hónapos korban ivarérettek. Nagy és igen jó minőségű gereznát szolgáltatnak. A nagy testű nyúlfajták azonban igényesek az elhelyezésre és a takarmány minőségére. A nőstények kevésbé jó anyák. Az öregebb állatok alkalmasak hizlalásra, de vágósúlyuk általában 5—8 százalékkal kisebb, mint a középnagy testű fajtáké (ha számításba vesszük a csontok súlyát is, akkor ez a különbség 8—10 %-ot tesz ki). Bár a nagy testű fajták a külemük nagysága és szépsége miatt vonzóan hatnak, kezdők számára tenyésztésük nem ajánlatos, az elhelyezéssel és a takarmányozással szemben támasztott rendkívüli igényességük miatt.

A középnagy testű fajták kifejletten elérik a 3,5—5 kg élősúlyt. Szaporításra 8—9 hónapos korban alkalmasak. Otliónapos korban ivarérettek. Kevésbé igényesek az elhelyezésre és a takarmányozásra. Vágósúlyuk valamivel nagyobb, mint a nagy testű fajtáké. A nőstények

jó és gondos anyák. Ebbe a csoportba tartoznak a gyorshizlalásra kineiiiesített házinyulak (broilerek) is. Ilyen fajták főleg a fehér szőrű nyulak (új-zélaudi fehér nyúl, kaliforniai fehér nyúl), amelyek a jó vágósúlyon kívül meglehetősen nagy gereznát szolgáltatnak. A többi középnagy testű, különösen egyszínű fajta is alkalmas a tenyésztésre. A középnagy testű fajták alkalmasak mind a nagytenyészetek, mind a kistenyészetek, de a kezdők számára is, mégpedig igen jó gazdasági és tenyésztulajdonságaik miatt.

A kifejlett kis testű nyúlfajták legfeljebb 3 kg élősúlyúak. Testileg és nemileg is igen gyorsan fejlődnek. Már 4 hónapos korban ivarérettek, de szaporításra csak 7 hónapos korban alkalmazzuk őket. Igénytelenek az elhelyezésre és a takarmányozásra. Súlybelileg kevesebb húst szolgáltatnak ugyan, de vágósúlyuk eléri egészen a 85 százalékot. A kis testű nyulak húsa rövidrostos és ízletesebb, mint a nagy testű nyúlfajtáké. Gereznájuk kicsiny ugyan, de igen értékes, sűrű szőrű.

A kis testű fajták nőstényei gondos ivadéknevelők és jó szapuraságú anyák.

A törpefajták kicsiny, legfeljebb 1,5 kg-os élősúllyal tűnnek ki. Gereznájuk kicsiny ugyan, de igen értékes. Töbhékevésbé sportfajtákként tenyésztik őket. Képviselőjük a hermelin.

A hosszú szőrű nyúlfajtákat felosztjuk finom szőrű (gyapjújú) és durva szőrű fajtákra. Az első csoportba tartozik az angóranyúl, amelyet gyapjútermelésre tenyésztenek, mégpedig nemcsak fehér színben, hanem más színváltozatokban is.

Az angóranyúlnak nagy a gazdasági jelentősége. A második csoportba tartozik a rókanyúl és az oposszum, amelyek gereznáját drága prémek imitációjára dolgozzák fel.

A rövid szőrű fajták a nemes nyúlfajták legfiatalabb csoportját képezik. Az utóbbi 40 évben nemesítették ki őket. Szőrükre jellemző az, hogy rövid a felszőrük, amely csak 1—2 mm-rel ér túl a pehelyszálakun. Szőrük rövid (14—24 mm). A rövid szőrű nyúlfajták közé tartoznak a rexek. Súlybelileg a rezeket a középnagy testű fajták közé soroljuk, mégpedig azok szerint a fajták szerint, amelyekből kinemesítették őket. A rexek gereznáját csak természetes színezésben használják fel (nem festik). Igen értékes £% és valamennyi fajta gereznája közül а Л legsűrűbb szőrű.

JMtwq етЬшя

(Folytatás az 1. oldalról.)

Folytatjuk a szemlélődést, közben beszélgetünk. Feri bátyám elmondja, huszonnégyen művelik a kerttelepet, családonként 4—5 árjával. Az Idén már a negyedik telep létrehozásán fáradoznak. A másik-három közelebb van a városhoz, villanyuk, vizűk is van, de ott nagyobb a zaj. Ide úgy kell felszállltani a vizet, hogy permetezni tudjanak. A növények csak természetes csapadékot kapnak, ezért csak a nem túl vízigényes növényekre alapozhatnak.

Útközben Bozó istván is csatlakozik hozzánk, neki is van mondanivalója.

— A csend, a nyugalom vonz ide bennünket. Szeretem a természetet, s hogy végre a saját 'álmát metszhetem, ápolhatom, ez mindennél többet ér. Van

Gaál Ferenc, az alapítótagok egyike.

A társadalmi munkával késziilőépület, amelyben a raktár és a szakkönyvtár kap majd helyet.

akínely hiányzik a villany, a gyorsforraló, a rádió. Ml nélkülük is kellemes napokat, hétvégeket töltünk el itt a mi kis „aranykertünkben“. Ügy hiszem, nincs nagyobb természetes élmény, mint esténként gyertyafénynél beszélgetni, kortyolgatni a gyöngyöző hegylevét, s ha elfogy a szó, megkeverjük az ördög bibliáját.

Egy félkész épülethez érünk.

— Ez lesz a raktárunk és Itt akarjuk berendezni a szakkönyvtárat is — újságolják. Van egy motoros permetezőjük, annak is jut benne hely. Kiszolgált masina, sok baj van vele, de azért hasznos segítőtárs.

Egy-két év múlva talán újat vehetnek helyette,, ha az újonnan alakult telepek is megkapják addig a maguk gépét.

A visszaúton még megállunk Hanula Ottó vadonatúj kertilakja előtt. A gazda beinvitál egy pohár borra. Felesége máris törölgeti a poharakat. Üjabb Hanula Ottó, a városi szervezet vendég érkezik, Huszágh elv- I. számú kerttelepe vezetőségé

nek titkára.

A szerző felvételei.

társ. Az 6 kertje pár lépéssel odébb van, ő is szeretne eldicsekedni eredményeivel. De az idő könyörtelen, indulásra szólít. A kerttelep kapujáig kisérnek, sorra kezet nyújtanak. — Ha erre jár, ne kerüljön el bennünket. Itt mindig talál valakit, aki szívesen fogadja — mondják búcsúzóul, s visszafelé indulnak a füves úton, hogy a lassan lebukó Nap utolsó fényeinél még elgyönyörködhessenk két kezük munkájának gyümölcseiben.

Boldog emberek a Kakashegyen.

KÄDEK GÄBOR

Útbaigazításként

Korunk kiskertészkedőí — főleg azok, akik nem a mezőgazdaságban dolgoznak — csak nehezen tudnak eligazodni vegyszeres védekezést fejlett módszerei, a számtalan vegyi készítmény stb. között. A cél viszont minden esetben az, hogy a legegyszerűbb módszerrel, a legkisebb fáradsággal és ráfordítással védjük meg termesztett növényeinket a különféle betegségektől és kártevőktől.

Kertésztársaim megsegítésére röviden négy fő teendőt emelnék ki a vegyszeres védekezéssel kapcsolatos műveletek közül:

1. A szívókártevók (pl. levéltetvek) elleni védekezés. Mindig kontakt mérgeket használjunk. A Fosfotion 0,2 %-os, az Arafosfotion 0,3 °/o-os, a Metation 0,2 %-os vagy az Intration 0,4 %-os permetlevével kezeljük növényeinket.

2. Gombabetegségek (pl. varasodás, monilia). Ellenük réz,

vagy újabban zineb, kaptán, faltán hatóanyagú szereket alkalmazunk. Ilyenek a JJithane M—45 (0,2%), a Perozin (0,2— 0,4%), az Orthocid (0,2%), a Novozir (0,6%), az Orthophaltan (0,2%) készítmények.

3. Lisztharmat ellen kéntartalmú készítményekkel lehet védekezni. A Sullkol K-ból 0,4 %-os, a Karathaneból 0,1 %-os, a Fundazolból 0,06 százalékos permetlevet készítünk. Alkalmazható a Thiovit is.

4. Rágókártevők (pl. almamoly). Alkalmazható a Metation oldata, amely egyúttal a szívókártevők ellen is védelmet nyújt. A régebbi készítmények közül — a védett területeken kívül — a Dykol, Dynol és Lídykol is felhasználható.

Az évszaknak megfelelően a következő szerkombinációk alkalmazása ajánlható: ALMAFAKNäL Metation 0,2 %, Perozin 0,4% és Sulikol К 0,4%, vagy 0,2 % Metation, ugyanannyi Dithane és 0,06 % Fundazol. KÖRTÉNÉL 0,2 % Metation, 0,3 % Orthocid vagy 0,2 % Dithane. Az őszibarack esetében 0,2 % Metation, 0,2 % Orthocid és 0,1 % Karathane.

(csp)

Milyen fajtát termesszünk?

A közelmúltban megjelent egy rövid írás lapunkban a Hummi Gento eperfajtáról. Azóta több levelet is kaptunk olvasóinktól, hol szerezhetnék be ezt a fajtát. A levelekre válaszoltunk, de szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy más fajták is vannak.

A szakemberek véleménye szerint a kiskertekben a következő fajtákat legérdemesebb termeszteni. A legkorábban érők közül a Sengana Precosa ajánlható, amely május végén—június elején szedhető, de aránylag keveset terem. A csapadékosabb körzetekben jól bevált a MarySa, amely aránylag jól ellenáll a nemesrothadásnak. A száraz éghajlatú, öntözhetetlen területeken nem érdemes vele kísérletezni. Vele egyidöben érik a Libuša új fajta, valamivel későbbi a szintén új Karmen fajta. Ez utóbbi nagy gyümölcseivel tűnik ki. Az egyelőre legkedveltebb fajták közé tartozik a Senga sengana. Igaz. gyümölcsei csak középnagyok és kevésbé ellenállók a rothadásnak, a legtöbb helyen mégis ezt a fajtát termesztik, mert bő hozamú, s a termés 35—45 százaléka osztályon felüli minőségű. Nagyobb mennyiségben főleg ott tanácsos termeszteni, ahol számolnak a gyümölcs házi feldolgozásával.

A folyton termő (többször virágzó) fajtákat — ilyen a Hunimi Gento is — a kiskertekben is termesztik, csak kisebb mértékben. Előnyük, hogy évente kétszer adnak élvezhető gyümölcsöt, ám össztermés tekintetében az egyszer termők színvonalát sem érik el. Nem beszélve arról, hogy a második hozamot általában védeni kell az időjárás viszontagságaitól. A régebbi folyton termő fajták közül a szakemberek véleménye szerint, még ma is a Red Rich a legjobb. Egyes termesztőknek más a véleményük. A kiskertekben továbbá ajánlható az újonnan kinemesített Rena is, amiből az idén már remélhetőleg lesz elég ültetőanyag. —bor—