Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-03 / 31. szám
Ha a galambházba véletlenül bejutnak az egerek, sok gon dot okozhatnak и tenyésztőnek, mert mérge zeit gabonával nem irthatók, az egyéb csatét kekre pedig rá se liede ritenek, 'mert találnak elég ínyenc falatot. Ilyen Egerek a galambházban esetekben a napraforgó magot kell felhasználni, mert ennek a csábításnak már egyetlen egér sem tud ellenállni. Az ötletesen elhelyezett egérfogót lécekből készített kalitkával (a zöldségszálltóláda ts megteszi) leborítjuk és a kalitka alá és köré néhány szem napraforgó magot szórunk. A kalitka résein csak az egér képes átjutni, s így a galambok veszélyeztetése nélkül leszámolhatunk az egerekkel. —zch— Hogyan adagoljuk a gyógyszereket ? Egyes gyógyszereket minden különösebb kezelés, előkészítés nélkül adhatunk az állatoknak, másokat viszont megfelelően elő kell készíteni, ha azt akarjuk, hogy állataink elfogyaszszák és hasznukra váljon. Persze mindez attól is függ, milyen állatról van szó. Másként kell elkészíteni az orvosságot a növényevők, és megint másként a húsevők számára. Az orvosság beadásának módjai is különfélék. A gyógyszerek adagolásának egyik legelterjedtebb módja a takarmányadaggal együtt történő beadás, legyezzük meg mindjárt, ez a legegyszerűbb, legkényelmesebb és leggazdaságosabb eljárás is. Ha takarmányba keverjük az orvosságot, akkor ezt mindig a rendes etetés előtt kell adagolni, mert az éhes állat a felkínált falatot csaknem kivétel nélkül szívesen elfogadja. Ebből már világos, hogy a gyógyszert csak a napi adag egy kis mennyiségébe, többnyire csak egy-két falásnyi takarmányba keverjük. A gyógyszer beadására mindig azt a takarmányt válasszuk, amit legjobban kedvelnek az állatok. A növényevők számára közkedvelt ínyencfalatnak számit a korpából, darából, rizsből és lisztből készített híg eledel. A por alakú gyógyszereket úgy is beadhatjuk a növényevőknek, hogy az orvosságot egy falat kenyérbe gyúrjuk, és a kenyérgalacsinokat kínáljuk fel az állatnak. A húsevők szá mára húskockákba rejtjük a gyógyszereket. A húskockák azonban ne legyenek nagyobbak, mint amekkorát az állat harapás nélkül le bír nyelni. Ha durvább szemcséjű porszerű orvosságról van szó. akkor inkább az abrakba keverjük. Esetenként kellemetlen ízű és illatú gyógyszert kell beadnunk az állatoknak, amit persze nem szívesen fogyasztanak el. Ilyenkor élieztetéssel kell rákényszeríteni az állatot, iiogy elfogadja a felkínált, orvossággal kevert takarmányt, másrészt igyekeznünk kell elviselhetővé tenni az állat számára az orvosság ízét és szagát. Hogyan? A gyógyszeren kívül POR ALAKO GYÓGYSZEREK: mást is kell keverni a takarmányhoz, például lenmagkivo ualot, darából, lisztből vagy zabpehelyből készített kását, továbbá köménymagot, édes köményt, ánizst, fekete áfonyát vagy kamillát, mégpedig por alakban, vagy teaként. Az édesítő anyagok — cukor, szirup, méz, szaharin — alkalmazása is célravezető. Az orvossággal kevert takarmány ízének javítására sőt is használhatunk, lia a gyógyszer sótalan ízű. Egyes esetekben jól bevált az illatos szeszes italok —* rum, konyak — segítségével történő mértékletes ízesítés is. A gyógyszerek adagolásakor gyakran használunk „házi“ mértékegységeket, ezért a pon tosság kedvéért feltüntetem a legfontosabbakat. FOLYADÉKOK: késhegyni kiskanálnyi púpozott kiskanál evőkanálnyi púpozott evőkanál maréknyi 0,5-1 g 2-4 g 8-10 g 8-10 g 20—30 g 40—100 g teáskanálnyi kiskanálnyi leveseskaná! borospohár csésze vizespohár 5 cm3 10 cm1 15 cin5 100 cm5 120-250 cm5 200—250 cm5 A kisállattenyésztőnek azt is tudni kell, hogy a vizes oldatokból és savakból 20—25 csepp felel meg egy köbcentiméternek, illetve egy grammnak, a zsíros olajokból és olajos olda tokból pedig 40—50 cseppet kell számítani egy grammra. A tinktúrából és a szeszes oldatokból 50—60 csepp felel meg 1 grammnak. MVDr. J. Mihály /itWICIgfrcCGYl au ácsadd Л komoly óvintézkedések ellenére az utóbbi Időben mind gyakrabban jelenik meg egy fertőző betegség a sok közül, a baromfipestis, Pestis avium. A baromfipestis nem a nagyüzemi baromfiak betegsége, hanem a háztájiban neveit állatoké. A nagyüzemekben rendszeresen végzik a védőoltást e betegség ellen, de a kistenyészetekben ez nem kötelező, sőt nem megengedett. A mostani fertőzöttségi helyzet egyes járásokban olyan, hogy központi szerveink elrendelték a kötelező oltást mindenütt, almi ez szükséges. Mivelhogy a baromfipestis komoly betegség, tetemes kárral jár és szigorú intézkedéseket von maga után, röviden ismertetem a kór jellemzőbb megnyilvánulásait. Baromfipestisben rendszerint a tyúkfélék betegednek meg (tyúkok, pulykák, gyöngytyűkok és pávák), ezzel szemben a vízibaromfi még akkor sem betegszik meg, ha közvetlen érintkezésben van a beteg állatokkal. Az egyes vadmadarak (fácánok, foglyok, fürjek, papagájok, varjak, verebek stb:) bizonyos alkalmakkor ugyancsak fogékonyak a baromfipestisre. A baromfipestis okozója vírus, mely az állat vérében és az összes váladékában megtalálható. A betegség beteg állattal, termékkel vagy egyéb tárgyakkal hordható be a vészmentes állományokba. A betegségre a baromfi minden korban fogékony. A f.iatal csibék rendszerint elhullanak, az idősebbeknél a korral arányban fokozódik az ellenállás és a gyógyulás lehetősége. A vírus vérfertőzést idéz elő. A vírus eljut a legkülönfélébb szervekbe, ahol gyulladásos elváltozásokat és a vérerek falának megtámadásával vérzéseket és ellialásos folyamatokat, a testüregekben pedig savókilépést okoz. A 3—5 napos lappangási idő alatt vagy után megjelennek a jellegzetes tünetek. A legtöbb esetben a náthára emlékeztető tünetek jelentkeznek: az orrlyukakból szürkés vagy vörhenyes váladék folyik. Az állatok tüsszögnek, nem tudnak az orrukon keresztül lélegzetet venni, s ezért csőrüket felfelé tartva, tátva lélegzenek, szürtyölő hangot hallatnak. A taréj és az állebenyek a légzési nehézségek fokozásával sötétvörösek vagy feketevörösek lesznek. A leírt kórképhez még idegi tünetek is társulnak, melyBk á központi Idegrendszer megbetegedésére utalnak. Ezek a tünetek az állatoknak csak mintegy 10 százalékánál jelentkezk, ott is csak a későbbi időpontokban. Ilyenkor az állatok Izgatottak, az izmok görcsösen összehúzódnak, hol az egész vázizomzat, vagy csak egyes izomcsoportok. A betegséget sokszor hasmenés is kiséri. A betegség többnyire 2—5 napig tart. A* elhullások arányszáma elérhet a 95 százalékot is. A baromfipestis vírusa az embernél enyhe lefolyású kötőhártyagyulladást idézhet elő. Ezért a bár veszélytelen, de kellemetlen kór bevitelét az emberi szervezetre igyekezzünk megakadályozni Baromfipestis úgy, hogy fokozottan ügyel jünk a személyi tisztaságra. A betegség gyanúja esetében forduljunk mindig az állatorvoshoz, aki a betegsé get,saját maga, vagy a diag nosztizáló intézeteken ke resztül igazolja vagy kizárja és egyben elrendeli a továb bi teendőket. A baromfipestist gyógyítani nem lehet, de megelőzni igen! Az oltás a terület fertőzöttségétől füg gően zajlik le, felsőbb állat orvosi szerveink döntésének alapján. Pillanatnyilag az AVIPEST-et használják vízben adagolva, egyszeri itatással. Egy ml oltóanyag 10 csibe vagy tyúk oltására elég. Oltandók a pulykák és a gyönygytyúkok is. Gyakorlatilag ez úgy oldható meg, hogy az oltóanyagot minden faluban egy bizonyos helyen átvehetik a polgárok az állatorvostól, vagy a technikustól. Oltandó minden 10 napnál idősebb baromfi. Az oltás kötelező és ingyenes! Nem országos méretű. A betegség megelőzésének érdekében ügyeljünk a tisz taságra. Baromfit csakis egészséges állományból vásároljunk. Az ólakat rendszeresen tisztítsuk és legalább két havonként fertőtlenítsük 2 százalékos nátronlúg oldattal. Dr. V. J. 7 A Gyümölcsléi' inesztók és Kisker tészkedök Szluvákiai Szövetségének fifakovoi városi szervezete négy kertteleppel ren delkezik. Az I. te lepen túlsúlyban gyümölcsöt, ebből 60 % ban almát termelnek. A kert barátok nem idegenkednek az új művelési módsze rektol sem. A sö vénymíjvelésű almafák és a köszméte is gazdag termést hozott ebben az évben. Több mint egy évtizeddel * ezelőtt láttak hozzá Gaál Feri bátyámék a fifakovoi munkáskörökben a kertészkedést kedvelők szemezgetéséhez, a helyi szervezet alapításához. Akkor még a legmerészebb tervezgetök sem mertek arra gondolni, hogy a kis iparváros környékén valaha tetszetős, szépen gondozott kerttelepek terülnek majd el. Kevesen voltak, így nehezebb volt megbirkózniuk a kezdeti buktatókkal. Mégis sikerült. Akinek volt kiskertje, boldog embernek számított. A gyári munkások közül kevésnek volt. Föld nélkül kiskerlészkedőnek lenni ugyanannyi, mint amikor partra vetik a halat. Az alapító tagok némelyiké nek. Illés józsef, Keiner Emil és Gaál Ferenc elvtársaknak eszébe jutott, talán szocialista gondozásba vehetnék a Kakashegyi szőlőskertet. Ez még nem is olyan rég magántulajdonban volt, de nem sok hasznot hozhatott a tulajdonosnak, mert nemigen ápolgatta. Később a szövetkezet és az állami gazdaság is megpróbált hasznot húzni belőle, kevés sikerrel. Talán még örültek is, hogy a kiskertészkedök majd gondját viselik ennek a földnek. — Amikor először kijöttünk ide a hegyre, bizony pár pillanatra lelohadt e lelkesedésünk — mondta Hanula Ottó titkár, amikor a közel egy kilométeres meredek kapaszkodón felértünk a fifakovoi kiskertészkedők városi szervezetének I. számú kerttelepéhez. — Nem volt valami derűs látvány — folytatja pilanatnyi lélegzetvétel után —, de néhányan már, aznap hozzáláttak az irtáshoz. A régi, elhanyagolt ültetvénnyel mást nem lehetett kezdeni. Irtottak, talajjavítást végezlek, telepítettek. Mindezt örömmel, igaz lelkesedéssel, a városi ember természet iránti szeretetével, vonzalmával, a kalitkába zárt madár szabadságvágyával. Kilenc évvel ezelőtt történt. Ma pompásan zöldellő, virágillattól körüllebegett kerttelep díszük a volt elhanyagolt ültetvény helyén. Belépünk. Az első, amire felfigyelek, az utakat borító vastag, gondozott gyepszőnyeg. Balra kis üres térség, közepén homokozóval. — A gyerekekre is gondoltunk. Hadd örüljenek ők is valaminek idekint — világosít fel kísérőm. — Ha ők szépen játszogatnak, mi is nyugodtabban tesszük amit kell. A kerttelepet kettészelő gyalogút mellett figyelmeztető tábla, rajta a legfrissebb értesítés. Szövegéből megtudom, holnap és holnapután kerül sor a gyümölcsfák közös permetezésére. Ötletes megoldás. Társam megjegyzi, a kezelést mindenki köteles elvégezni a kijelölt napokon, mert csakis így tudnak sikeresen védekezni a kártevők és betegségek ellen. Aki komoly oknál fogva nem tud részt venni a közös munkában, helyette valaki elvégzi a teendő két, persze meghatározott munkadíj ellenében. — A vegyszereket közösen szerezzük be, néha nem kis nehézségek közepette — mondja Hanula elvtárs. — A gazda, vagy ha úgy tetszik raktáros, a kijelölt napokon kiadja a permetanyagot, s az emberek máris mehetnek permetezni. Látja a parcellák útfelőli végén elhelyezett kis fémkarókat és rajta a számokkal ellátott fémlapokat? Ezek a kiskert számát jelzik, de a fémlapot úgy függesztik fel, hogy az útról a szám nélküli matt oldala látsszék, az annyit jelent, hogy ebben a kiskertben már elvégezték az előírásnak megfelelő, mindenkire egyaránt kötelező vegyszeres kezelést. Egyszerű, de jól bevált módja ez nálunk az ellenőrzésnek. Továbbmegyünk. Amerre nézek, mindenütt rengeteg gyümölcs, szőlő, némi zöldség, gyönyörű virágok, bomladozó rózsák. Minden talpalatnyi föld szorgos kezek munkáját hirdeti. Az üzemekben már letelt a munkaidő, egymás után érkezének a kertbarátok. Egyesek magányosan, mások feleségestől, családostól. Érdekes, egyetlen rádiót sem hallani. Igaz, a villanyt még nem sikerült kivezetni idáig, ám táskarádiót sem látok hallok sehol. Ezek az emberek valóban szeretik a természetet, értékelik a városi rohanást felváltó nyugalmat, csendet, a napsütést, a friss, tüdőt tágító ózondús levegőt Egy tetszetős kis kertilaknál megállunk. A rózsabokrok közül fiatalos mozgású, termetes férfi indul felénk. Csak halántékán, arcvonásain látszik, átlépte már az ötödik ikszel. — Gaál Ferenc, az alapítótagok egyike. Elnöke Is volt szervezetünknek — mutatja he Hanula elvtárs. (Folytatás a 3. oldalon.) JJoülatj еткык
