Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-03 / 31. szám
6 SZABAD- FÖLDMŰVES 1Я74. augusztus 3. A közelmúltban nem mindennapi élmúnyben volt részem. A moszkvai politikai főiskola hallgatójaként részt vehettem egy tanulmányúton az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban. Az Észt SZSZK a Szovjetunió legfiatalabb köztársasága, de még igy is sok dologban példaképünk lehetne a szocialista mezőgazdaság és haza építését illetőleg. Hogy ez így igaz, arról leginkább az ottani emberek életéről és munkájáról szerzett ismeretek győzik meg az olvasót, a látogatót, mint ahogy engem is meggyőztek. Az emberekre leginkább a mély hazafiasság, az önfeláldozó szocialista haza- és munkaszeretet jellemző. Az észt nép a társadalom érdekében, az egész szovjet nép boldogságáért végzett lelkiismeretes és gyümölcsöző munkában látja a közösségi munkában való részvétel és a mindennapi tevékenység pozitív értelmét. Tulajdonképpen ezek a jellemző vonások határozzák meg cselekedeteik, igyekezetük, gondolkodásmódjuk motívumait — bizakodásukat és terveiket. A szovjet nép nemcsak a lét. a megélhetés nélkülözhetetlen eszközét látja a mindennapi munkában — ahogy azt a Szovjetunió ellenségei hirdetik —, hanem az erkölcsi megelégedettséget is. Erről magam is meggyőződtem, amikor a többi között két mezőgazdasági üzemet is meglátogattunk. Elsőként a tallinni baromfi-minta farmot kerestük fel. Az 1956 óta üzemelő farm kezdetben 8 millió tojást és 100 tonna húst állított elő évente. Később felújították, korszerűsítették az épületeket és a .berendezést. így évente már 30 millió darab tojást és 500 tonna tyúkhúst adott a közellátás számára ez az üzem. A rekonstrukció következtében lehetőség nyílt a termelésbővítést elősegítő tartalékok fokozatos feltárására, a lehetőségek K. A. Tinyiszovics, az üzem főmérnöke. mind tökéletesebb kihasználására. En nek eredményeként a múlt évben már 80 millió darab tojást és több mint 700 tonna baromfihúst sikerült kiprodukálni ezen a farmon, illetve már közel 2 millió csirkét és 3 millió keltetési tojást értékesíthettek. Most az ev elején mintegy 600 ezer haroniíit I. RÉSZ tartottak a farmon, s ebből 500 ezer volt a tojók száma. A 9. ötéves tervidőszak végére a tallini mintafarm évi tojástermelését 100 millió darabra tervezik növelni. A termelés — a keltetési tojások előállításától a fogyasztási tojások szállításáig — zárt technológiai körben történik. A tojókat az elszigetelt területen elhelyezett nagy kiterjedésű épületekben, részben mélyalmon tartják. A keltető szintén egy elkülönített térségben van elhelyezve. A csibéket 60 napos korig KBM és KBE ketrecekben nevelik. A fogyasztásra szánt tojást termelő tyúkok KBN ketrecekben vannak elehelyezve. A szovjet szakemberek szerint a tyúkfarm jövedelmezőségére ható tényezők közül a tojók termelékenységének genetikai színvonala, az állomány egészségi állapota, a környezel és a farm mikroklímája a legfonto sabb. A nevezett farmon, mint meg tudtam. 1965-ig tisztavérő fehér leg hornokat tartottak. A tyúkok átlagos évi tojáshasznossága 180—190 darab között mozgott. — Néhány évvel ezelőtt, pontosabban 1968-ban, teljesen áttértünk a to jóhibridek tartására — mondotta ba ráti hangulatú beszélgetésünkkor Alexander Nyikolaievics Lind, a farm igazgatója. — Fő célunk az árutermelés növelése volt. s ezt sikerült is biztosítanunk. A hibrid tojók már 255 darab tojást produkáltak évente és darabonként. Örvendetesnek mondható az a valóság i&, hogy a tojástermelés fokozódása mellett jelentősen csökkent az egy tojás előállításához felhasznált takarmány mennyisége. Míg például 1967-ben 1.93 kg takarmányra volt szükség 10 tojás kitermeléséhez, addig 1973-ban már csak 1,55 kg-ra, a múlt évben pedig mind össze 1,44 kg-ra. A tallinni baromfifarmon nyert tapasztalatok azt mutatják, hogy a fogyasztási tojást termelő gazdaságokban nem célszerű tenyészmunkáva] foglalkozni. Az ezirányú tevékenységet sokkal célszerűbb a tenyészgazdaságokban folytatni, mivel ezekben megvannak a kellő feltételek. Az Észt SZSZK-ban csak a kurtnanszki baromfitenyésztő állomás végezhet tenyészmunkát. Tinyiszovics elvtárs. a baroinfifarm főmérnöke azon a véleményen van, hogy a hibrideket nemcsak azért érdemes tartani, mert sokat tóinak, hanem azért is. mert tartásuk igen gazdaságos. Az ő szavait igazolják azok az adatok, melyeknek látogatásunk idején jutottam birtokába. Mint ismeretes, 1965-ben még fehér leghoruokat tartottak. Ekkor ezer darab tojás termelési költsége így alakult: munkabérek 5,1 rubel, takarmány 32,6 rubel. egvéb közvetlen költségek 10,1 rubel, összüzenti rezsiköltség 2,9 rubel, össziizemi, rezsi 1 rubel, vagyis amikor már hibrideket tartattak: munbérek 2 rubel, takarmány 20 rubel. egyéb közvetlen költség 10.5 rubel, összüzem.i rezsi 1 rubel, vagyis összesen 33,5 rubel termelési költség 1000 toiásra. Vendéglátóink jóvoltából megtekinthettük az egész farmot. Saját szemünkkel is meggyőződhettünk arról, hogy mindenütt tisztaság, rend honol, a gondozók pontosan, nagy körült« kintésscl végzik feladatukat, nagy gonddal ügyelnek az optimális hőmérséklet, légnedvesség, levegó-ösz szetetel betartására, a szükségesnek megfelelően irányítják a légmozgás, a levegócsere gyorsaságát, idótarta mat és a helyiségek megvilágításának intenzitását, tartamát. Mindegyikük tudatában van annak, hogy ezeknek a tényezőknek nagy jelentőségük van úgy a fiatal állatok, mint a tojók életében. A baromfifarm szakembereinek tapasztalatai igazolják, hugy azokban a helyiségekben, amelyekben ketrecek ben tartják a tojókat és előmelegített levegőt áramoltató, mérőműszerekkel Alexander Nyikolajevics Lind, a farm igazgatója. ellátott légvezetékes szellőztető rendszert alkalmaznak, ott az optimálisnak megfelelő színvonalon állandósultak a mikroklíma feltételei. Azoknak a csarnokoknak a mikroklímája, amelyekben mélyalmos állattartás folyik, már kevésbé állandó és nagy mértékben függ a külső viszonyoktól. A tallinni baromfifarmon a termeléstechnológiai tapasztalatokon kiviil megismerkedhettünk a dolgozók munkájával. örömeivel és gondjaival, gon dolkodásmódjával, s megfigyelhettük azt is, hogyan viszonyulnak a terme léshez, a munkához és magukhoz a termelő eszközökhöz. Számomra az volt a legjelentősebb tapasztalatok egyike, hogy minden dolgozó ismerte az üzem termelési tervfeladatait, va lamint azokat a feladatokat, ainelye két konkrétan az ö részlegének kell teljesíteni. Azt is kellemes meglepe téssel tudatosítottam, hogy a mi vi szonyainkkal ellentétben mindenütt fiatalokat láttam. Mint később meg tndtain, ezek a fiatalok csaknem minden állatorvosi középiskolát vagy fő iskolát végeztek. Sok értékes tapasztalattal tarso lyunkban búcsúztunk el szívélyes vendéglátóinktól, a tallini baromfi farm dolgozóitól és elindultunk utunk következő állomása, a Munka Vörös Zászlaja érdemrenddel kitüntetett vinnéi kísérleti tangazdaság felé. Erről majd legközelebb. KERTÉSZ PÄL. éz SZLKP KB dolgozója A tallinni baromfi mintafarm (részlet) Két és fél évtized telt el azóta, hogv Veiké nad Iplomban (Vükén), ebben az Ipoly menti kisközségben, a közös gazdái kodás úttörői magasra emelték a szövetkezeti gondolat kibon tott zászlaját. Mint az ország bármely más részén, itt is komoly erőfeszítést Igényelt az első lépések megtétele. Sőt nemcsak az elsőké. A nehézségek, a problémák és az újabbnál-újabb buktatók egész napjainkig elkísérték fejlődésében ezt a sző vetkezeted Mert, hogy fejlődött az évek során a gazdaság, az tagadhatatlan. Más lapia tartozik, hogy milyen körülmények között és mennyit haladt előre a megkezdett úton. Tény, hogy az utóbbi években nem sok jó, dicséretre méltó dolog történt. A szövetkezetről minden fórumon úgy beszéltek, mint a lučeneci járás legelmaradottabbjainak egyikéről. A gazdaság ve-y zetői kézről-kézre adták a karmesteri „pálcát“. Mire az új elnök megismerte a gazdaságot, kiszondázta a lehetőségeket és hozzálátott volna a rendcsináláshoz, leváltották. Azután egy nem túl szerencsés döntés nyomán fiatal szakember került az élre. Kétségtelen, gazdag elméleti tudású volt, ám a gyakorlati tapasztalatok hiánya rövidesen visszaütött. Végleg helytelen vágányra terelődött a szervezés, az irányítás. Ellenőrzés szinte nem létezett, megbomlott a terv- és munkafegyelem, s mivel a gazdasági udvarok nem voltak bekerítve, egyesek sajátjuk ként kezelték a közös vagyonát. S ebben a kritikus helyzetben további súlyosbító körülményként hatott az egyesítés. A fiatal mérnök nemhogy'segítő kezet kapott volna, hanem még súlyosabb terheket raktak a vállára. Az eredményt nem nehéz el képzelni. Nem óhajtom mélyrehatóan elemezni a közelmúlt eredmény telenségének okait. A hozzáértőknek talán elég annyit elmon dani, hogy a múlt évben a költségek magasan túlszárnyalták az összteljesítmények értékét. Vagy itt van például a takar Hiánygazdálkodás. Ügy pazaroltak azzal a kevéssel is, amit sikerült kitermelniük és megmenteniük az Ipoly pusztító hűl lámái elől, hogy az szinte hihetetlen. Egy K—200-as tehénistállóba például a szükséges két pótkocsi silótakarmány he tyeti esetenként 5—6 kocsival is szállítottak a takarmánybe készítők. Nem figyelt fel rá senki. Az állatok persze nem bír ták elfogyasztani a töméntelen takarmányt, így az tönkrement, ki kellett szállítani a trágyába. Ez sem szúrt szemet, nem fájt senkinek? De igen! ,A traktoros, saját bevallása szerint, sajnálta a kárbaveszett takarmányt, de hát bolond lett volna szólni, mikor neki jól megfizették a szállítási munkálatokat. Valahogy így festett a munkaerkölcs, a közös vagyonhoz fűzodó viszony. Felvirrad végre a fejlődés hajnala? Amellett, hogy pocsékolták a takarmányt, nem sokat törték magukat azért, hogy legyen miből pazarolniuk. Az Ipoly rendszerint elvitte, vagy legalábbis megkárosította a takarmányokat. Márciusban Sabo Ondrej mérnök személyében új elnök került a közös élére. Érdekes módon sikerült megmenteni a rétek termését. A járásban az elsők közölt jelentették a be gyűjtés végét, ugyanakkor néhány szomszédos gazdaságban még csak készülődtek a munkálatokhoz, ráérősen tisztogatva a silóvermeket. Huszár Lajos mérnök, a Béke egyesült szövetkezet üzemgaz dásza ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — Három hét alatt 351 hektár rétről gyűjtöttük be a termést. Ez helyi viszonylatban rekordidőnek számít. Persze saját ern vei aligha győztük volna, hisz a géppark is elég elavult és foghíjas. Kölcsönös együttműködési szerződést kötöttünk az újonnan megalakult Látky-i szövetkezettel. Ez a járás legma gasabban fekvő gazdasága, így .lehetőség van a gépek kötcsö nos átcsoportosítására. Az együttműködésnek köszönhető, hogv gyorsan és időben sikerült elvégeznünk a takarmánybetakarí lést A termés 80 százalékát szenázsoltuk, a többit meghagytuk szénának. Közben rájött az eső, így inkább lesilóztuk a füvet, nehogy elértéktelenedjen. Hát valahogy így kellett volna azt csinálni a múltban is, ha már egyszer a saját gépparkjukat nem bírták bővíteni, korszerűsíteni. De nem, ők még a kevéssel is pazaroltak, azután 2—3 eves, kétes minőségű szénákat vásároltak, hogy valamiképpen * átmentsék az állatokat tavaszig. S még azon bosszankodtak, hogy a hasznosság nem hogy növekedne, hanem még csökken. Tervteljesítés? Arról inkább ne beszéljünk. És most? Az állati termékek félévi eladási terve teljesítve! — Egy szó mint száz, az egyesült szövetkezet életében 18D fokos fordulat állt be — vélekedik a községi pártszervezet el nöke, Cereovsky László elvtárs. — S ami a legörvendetesebb, ez a tény kihatással van az emberek gondolatmenetére, egyéniségének formálódására, közöshöz fűződő viszonyának alakulására is. Persze az sem lebecsülendő, hogy hosszú idő után vég re helyreállt és egyre inkább elmélyül a szövetkezet vezetősége. a pártszervezet és a hnb közötti jó kapcsolat és kölcsönös együttműködés. Ez nagyban elősegíti a szövetkezet és a község annyira óhajtott ütemesebb fejlődését. Igen. Sok minden történt az utóbbi néhány hónapban. Bekerítették a központi gazdasági udvart és a gazdasági épületek környékén már tapasztalhatók a szorgalmas, tervszerű munka első nyomai. Most a többi gazdasági részleg kerül sorra. Egyébként, is minden arra vall, hogy új útra lépett a közös gazdaság. Igaz. Sabo mérnök időközben — családi okokra hivatkozva — lemondott, e helyette Illés Béla mérnököt választották elnökké a tagok. A szövetkezet vezetői minden erejüket latba vetik a terv- és munkafegyelem visszaállítása, a gazdálkodás színvonalának és eredménvességének fellendítése érdé kében. Végre mozgásba hozták a fejlődés elakadt kerekét. Kot szerűsítík a gazdasági épületeket, új. nagy teljesítő képességű gépekkel töltik fel a gépparkot, a szántóföldi termelésre a lkai rnatlan területeken szőlőt, gyümölcsöt telepítenek, de csak annyit, hogy csücsmunkák idején is rábírjanak. Az Ipoly folyó és a Mašková patak azonban még sok gondot okoz a gazdaságnak. A vezetők egységes véleménye szerint a folyamszabályozási és lecsapolási munkálatok után — a további szintén fontos intézkedéseket és célkitűzések megvalósítása révén —az élenjárók közé emelhető ez a tegnap még elmaradott gazdaság; hiszen a talajai s egyéb adottságai jók. Mindez időbe, sok-sok fáradságba kerül, de megvalósítható, ha a szövetkezet dolgozói is így akarják és nem fékezni, hanem siet tetni fogják a fejlődés ütemét. A Velká nad Ipfom-i egyesült Béke Efsz-ben végre megmozdult valami. Kezdetét vette a tervszerű gazdaságfejlesztési folyamat, amely remélhetőleg itt is helyes kerékvágásba tereli a szocialista nagvüzenil gazdálkodás fejlődésének kátvús utakra tévedt szekerét. KÄDEK GÄBOR
