Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-27 / 30. szám

1974. július 27. SZABAD FŰLDMGVES 13 örvendetes tény, hogy mezőgaz­­w daságunkban manapság a kor­szerű termelőhelyek kivitelezésére törekednek. Szövetkezeteinkben és ál­lami gazdaságainkban ha valamilyen gazdasági épület kivitelezésére rá­szánják magukat, úgy intézik, hogy az a lehető legújabb, elkészülése ntán kevés embert foglalkoztató nagykapa­citású, keltő rentabilitású, azaz nagy termelékenységet elérő típus legyen. Egyes körzetekben 4000—5000 ser­tést befogadó farmokat építenek, azonban akadnak olyan gazdaságok, amelyekben kisebb, vagyis 1000 férő­helyes korszerű hizlaldát hoznak lét­re. A hroboúovoi (alistáli) szövetke­zet azok közé tartozik, ahol a kisebb hizlalda építése mellett döntöttek. Ecsi Tibor ökonómus látogatásunk al­kalmával arról tájékoztatott, hogy a V—1000-res típusú sertéshizlaldát építették meg, amely eredetileg 600 férőhelyes lett volna, azonban az épít­mény kettérekesztésével s a belterü­let okszerű kutricázásával 1248 ser­tést helyezhetnek el ebben a hizlal­dában. Ugyanis a kettérekesztett épületben 4X28, azaz 104 kutricát készítettek és így 12 darab 30 kg-os sertést helyez­hetnek el egy-egy kutricában, tehát okosan kihasználják a belterületet. A sertéshús termelését távlatilag zárt forgóban oldják meg. jelenleg 210 Landrass + szlovák-fehér keresz­tezésből származó kocájuk van, ezek elégítik ki — ideiglenesen — a hiz­lalda malacigényét, no meg a koca­­állomány felújítását. Ezeknek a ko­cáknak a véraránya 50 + 50 százalé­kos, azonban akadnak köztük olyanok is, amelyeknek túlsúlyban (62,5 szá­zalékig) Landrass véraránya van, s az apaállatok véraránya is hasonló. Ez Az automatikát vezérlő szerkezet. előfeltétele annak, hogy jóminőségű, kevés zsiradékkal átszőtt húst ter­meljenek. Legutóbb a hús minőségének a to­vábbi javítása érdekében 50 darab be­fedeztetett TETRA—В koca süldőt szereztek be. Ennek az állománynak azt a küldetés szánják, hogy alapot nyújtson az új hústípusú kocaállo­mány kialakítására. Az ökonómus elmondta továbbá, hogy a sok bonyodalommal készült sertéshizlalda ez év áprilisának első felében teljesen üzemképes volt, de malachiány végett még május 8-án sem üzemelt teljes kapacitással. A múlt évben ugyanis 500 darab sa­ját nevelésű malacot kellett eladniuk, mert a hizlalda holland gyártmányú belső berendezése devízahiány végett nem érkezett meg időben. A malaco­kat azzal adták el, hogy idén vissza­kapják őket, de sajnos nincs honnan. Most, amikor már teljesen kész a Big Dutschman technológiára készült hiz­lalda, várniuk kell a malacokra. Az építmény a belső berendezéssel együtt 1 millió 650 ezer koronába ke­rült és kivitelezéséhez egy fillér szubvenciót sem kaptak. Ez azt bizo­nyítja, hogy a szövetkezet nagyon jó gazdasági alapokkal rendelkezikl A padlózat (Bernit) anyaga Ausztriából a Herzog cégtől származik. Alsó réte­ge (4 cm) cementtel kevert (beton­szerű) könnyű műanyagból készült, s erre 2 cra-es bevonatot húztak Ber­­nitből. Az állatok az eleséget félszfiraz ál­lapotban kapják, s az etetés minden művelete automatikus vezérlésű. Ez az istálló is — mint általában a kor­szerű hizlaldáknál szokásos — ablak nélküli. A légcsere tehát automatizált. A hizlaldában mindössze három em­bert foglalkoztatnak. Az automatika etetésre naponta há­rom ízben kapcsolja be a rendszert. Az első etetést reggel 5,15, a másodi­kat 11,15, a harmadikat pedig dél­után 17,30 órakor végzi. Az automa­tika elsőnek a villanyt gyújtja föl, majd vizet szolgáltat és kiüríti az etetőkbe a félszáraz eleséget. Ezt kö­vetően száraz abrakkal feltölti az adagolókat és ettől az időtől számítva 20 percen belül leállítja a vízszolgál­tatást, s az etetés kezdetétől 30 perc­re kikapcsolja a villanyt, azaz a tel­jes automatikát. Ugyanez minden ete­tésnél ismétlődik. Beszélgetésünk során Écsi elvtárs elmondta, hogy ebben az évben 32 va­gon sertéshús leadására szerződtek. A malachiány sajnos a tervezett fel­adat teljesítésében gátolja őket. fgy az első négy hónapban összesen 14 vason 90 mázsa húst adhattak a köz­ellátásnak, vagyis sertéshúsból 1 má­zsával kevesebbet a tervezett meny­­nyiségnél. Ügy néz ki a helyzet, hogy saiát erőből csak az év végére sike­rülhet kiegyenlíteni a tartozást, tehát az évi tervet — ha valami nem jön közbe — teljesíthetik. Szóba került továbbá az is. hogy a napi súlygyarapodás elég ió. Az el­ső negyedévben a nani átlag 52, a hízósertéseknél pedig 62 dkg volt ál­latonként. A korszerű termelés felté­telei azonban azt követelnék, hnev a hizlaldán kívüli folyamatok szinkron­ban legyenek a hústermeléssel (gon­dolunk itt az ideális malacellátásra. Végtére is helytelen, hogy — ám pénzért, de a kölcsön adott malaco­kat — időben nem kaphatták vissza. Természetesen odahaza is lenne tennivaló még a malac választás tekintetében. A múlt évben ugyanis 16,7 malacot értek el (választottak le) kocánként, s erre az évre 17,5 mala­cot terveznek. Ez az átlag nem rossz, de akadnak gazdaságok és nem is kevés, ahol 18—19 és ennél is több malacot választanak el kocánként. Vajon nem érhetnék el ugyanezt Hro­­boűovon is? A módját el kellene sa­játítani ott, ahol e téren nagy tapasz­talatokkal rendelkeznek. HOKSZA ISTVÁN A NAGYÜZEMI ШШ ÍR J Г A mezőgazdasági üzemek jelenleg évente sok millió köbnféter vizet használnak. A mezőgazdaság nemcsak egyre nagyobb mennyiségben igényli, hanem egyben mind jobban szennyezi is a vizet. A KORSZERŰ Állattartó telepek hígtragyatermelése A hagyományos alommal történő trágyakezelés helyett a sertéstelepe­ken általában, de mind több szarvas­marha-telepen is, előtérbe kerül az alom nélküli tartás. Ezért a trágyát hígtrágyaként kell az istállóból eltá­volítani, kezelni és elhelyezni. Ha a hígtrágyát nem kezelik és nem hasznosítják megfelelően, akkor a felszíni vagy a felszín alatti víz­készletekbe jut — s környezeti árta­lommá válhat. S ez a gond fokozódik, mivel a hígtrágya mennyisége jelen­tős mértékben növekszik. A kibocsá­tott hígtrágya nagy mennyisége, a te­lepek viszonylagosan nagy száma, te­rületi szétszórtsága a hígtrágyakeze­lés elhelyezés és hasznosítás több változatának, variálhatóságának ki­dolgozását tette és teszi a jövőben is szükségessé. A hígtrágya kezelésére és haszno­sítására többféle műszaki megoldás ismert. A homogenizált hígtrágyák kezelésének régi módszere a kom­posztálás. Ezt a megoldást elsősorban sertéstelepeken alkalmazzák. Hígtrá­gyák és fekáliák komposztolására ke­verőanyagként évente többszázezer tonna tőzeget használnak fel, s ennek 75 %-át ma már a sertéstrágyák ke­zelésére fordítják. Egy másik elterjedt módszer sze­rint homogenizált kezelés után szip­pantókocsikkal szállítják és juttatják a talajra a hígtrágyát. Ezt a módszert elsősorban a burkolt úthálózattal vi­szonylag ellátott kisebb üzemekben érvényesíthetik. hígtrágya hasznosítása A hasznosítási törekvések során előtérbe került a rövidebb-hosszabb ideig tartó — esetleg tisztavlzes keve­réssel kombinált — homogenizálás. Ezután öntözés útján vagy a halasta­vakban hasznosítják a hígtrágyát. A homogenizálásos kezelés és a trágyaszerként való hasznosítás több helyen nehézségekbe ütközött. Ezért speciális berendezések alkalmazásá­val a fázisbontásos kezelési módszert alakították ki. Ezek azonban üzemel­tetési nehézségek miatt nem állták ki a gyakorlat próbáját. Az űn. szalmaszűrős fázisbontásos kezelés és a hidrociklonos eljárás ugyancsak nem vezetett a várt ered­ményhez. A fázisbontásos kezelés esz­közeként újabban megjelent centrifu­gáról és az ívszítákról pedig nincse­nek összefoglalható tapasztalatok. A fázisbontásos kezelési eljárások tér­hódításának a megfelelő technikai eszközök hiánya szab elsősorban gá­tat. A hígtrágyakezelés néhány módo­zatáról szólva összegezésként arra a következtetésre lehet Jutni, hogy ezt a témát — az utóbbi években tapasz­talt jelentős előrehaladás ellenére — ma még nem tekinthetjük teljesen megoldottnak. Mezőgazdasági üze­meink erőfeszítése, a külföldi tapasz­talatok és a hazai kutatási eredmé­nyek, továbbá a létesítmények és a kísérletek folyamatos vizsgálata, ér­tékelése azonban oda vezetett, hogy az itthon kialakult módszereket — a kedvezőtlen tényezők kiiktatásával — tömegméretűvé lehet szélesíteni. Mindenekelőtt a fokozódó mennyi­ségű hígtrágya ártalmát mindenkép­pen el kell hárítani. S le kell szögez­ni, hogy a hígtrágya nem szennyvíz, illetve meg kell előzni, hogy azzá váljék. A hígtrágyák számottevő nö­vényi tápanyagot tartalmaznak. Ezért trágyaként történő felhasználásuk esetén gazdasági előnyük vitathatat­lan. A hasznosítás vagy elhelyezés so­rán mindig kezelni kell a hígtrágyát, s a kezelés minden formája költséget jelent. A kezelés választott vagy le­hetséges módjától függően az egység­re vetített beruházás és a folyamatos évenkénti ráfordítás nagymértékben változik. A hígtrágya kezelésnek, hasznosí­tásnak, elhelyezésnek szabályait jó­részt szabványok írják elő. A közér­deket azonban tervezési irányelvek kiadásán keresztül is érvényre kell juttatni. A tervezéskor a hazai — esetenként a táji — adottságokat — klíma, talaj stb. — és az évszakváltozások hatá­sát egyaránt figyelembe kell venni. AZ ÖNTÖZŰ­SZABÄLYOZÖRENDSZER SZÜKSEGESSEGE A technika kialakítása a megvaló­sításnak noha igen lényeges, de mégiscsak az egyik oldala. Ezzel együtt olyan szabályozórendszerre van szükség, amely hozzájárul ahhoz, hogy a hígtrágyák ne váljanak szennyvizekké, s ebben a törekvésben a hígtrágyát termelő üzem érdekelt legyen. / E törekvés során vezérlő alapelv kell legyen, hogy a koncentrált állat­tartó telepeken keletkezett trágya ke­zelése, elhelyezése vagy hasznosítása a telepet üzemben tartó kötelezettsé­ge. Az ehhez szükséges létesítmények és technikai eszközök a telepek tar­tozékai és működtetésének költségei is üzemi költségek. A hasznosítás módját és az ehhez szükséges technikai berendezéseket a telep létesítésével együtt komplexen kell tervezni. Az a cél, hogy a Jelenleg kialakult helyzet távlatokban javuljon. Ezért az új telepek létesítésénél fontos felté­tel, hogy az üzemeltetéséhez szüksé­ges víz rendelkezésre álljon. Ehhez hasonlóan ugyancsak lényeges, hogy a trágyakezelés és elhelyezése a kör­nyezetvédelem, a humán- és az állat­­egészségügy követelményeinek meg­feleljen. —F. K.— Az egyik tehenészetben megfi­gyelték, hogy az ellenőrzött 96-ból évente mindössze két tehénnél fordult elő tőgygyulladás. Annak a lefolyása olyan enyhe volt, hogy nem kellett beavatkoznia az állat­orvosnak. Későbben azonban a tej­­mintákből kiderült, hogy a tenyé­szetben már 17 tehén szenved tőgygyulladásban. A zootechnlkus az ok vizsgálatakor kijelentette, hogy mindez a lelkiismeretlen gondozás következménye. Az tör­tént ugyanis, hogy a tehenek a tőgygyulladás megállapítása előtt fagyos szilázst kaptak a gondozók­tól. A vázolt eset kapcsán tudomásul kell vennünk azt, hogy a tőgy­gyulladások legtöbbször fertőzés következményei. Persze előfordul-Ki hibázott ? hatnak más természetű tőgygyulla­dások isi A tejvizsgálat tehát na­gyon fontos ahhoz, hogy a beteg­séget felfedjük, s további terjedé­sét megakadályozzuk — ha közben már nem vált gyógyíthatatlanná. Gyakran találkozhatunk ugyanis az állományokban olyan egyedek­­kel, amelyeknél a vizsgálatok so­rán nem mutattak ki betegséget, a valóságban azonban — burkol­tan — betegek. Az ilyen tehenek nagyon veszélyes terjesztői a fer­tőző tőgygyulladásnak! A betegség terjedésénél sokszor a rossz, lelkiismeretlen takarmá­nyozás is közrejátszik. Esetünkben a fagyos szilázs etetése vitathatat­lan melegágya volt a tőgygyulla­dásnak. Ugyanis elfogyasztása után abnormális körülmény következett be az állatok bélbaktériumainak a működésében, valamint vérkerin­gésében, ami rendszerint a test legérzékenyebb részében — a te­heneknél a tógyben — váltott ki rendkívül káros gyulladást. Ezért az állatgondozóknak és a zootech­­nikusoknak ügyelniük kell arra, hogy a tehenek mindig kifogásta­lan eleséget kapjanak. Az elmondottakból azt a tanul­ságot vonhatjuk le, hogy hiábavaló az állatorvos igyekezete a tehén­­állomány jó egészségben való meg­tartásában, ha lelkiismeretlen em­berek — amint esetünk is bizo­nyítja — ebben őt akadályozzák. Tehát az állatok jő egészségben való megtartására elsőfokon a gondozóknak kell törekedniük. —hal— Hazánk különböző tájain egyre több korszerű állattartó tele­pet láthatunk. Ezek közé tartozik a Belová Ves-i nagyhizlaMa is, amelyet a közelmúltban adtak át a termelésnek. Képünk közvetlenül az átadás után készült a Belová Ves-i üzemközi nagyhizlaldáről. Foto: —hai— Racionális megoldás a sertéshús termelésben

Next

/
Thumbnails
Contents