Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-27 / 30. szám
14 eg*n*n pttTTwmn?g 1974. jfiHus 27 A KGST-tagországok szocialista gazdasági integrációja előfeltétel az egyes országok népgazdaságának, valamint a szocialista világrendszernek, mint egésznek további megszilárdításában. Ez a tudatos és szervezett folyamat kedvező feltételeket teremt a baráti országokban a tudomány és technika területén meglevő kapacitások hatékony hasznosítására az egész szocialista közösség javára. A szocialista gazdasági integráció alapja az elkövetkező 10—15 évre valamennyi KGST-tagország által elfogadott Komplex Program, amely a népgazdaság valamennyi ágában elősegíti az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését. Az együttműködés részét képezi a mezőgazdasági növények bőtermő fajtáinak és hibridjeinek közös előállítása. Ez a közös tevékenység már évek óta folyik az NDK, a Szovjetunió, Magyarország, Románia és más szocialista országok nemesitől között. Miután 1972-ben az NDK területén rajonizálták az első közös silókukorica-hibridet, a ВЕКЕ 270-et. melyet az NDK és Magyarország nemesítőinek szocialista együttműködésével állítottak elő, az NDK Mező- Erdőgazdasági és Feldolgozóipari minisztere 1973- ban határozatot hozott további négy olyan újfajta és hibrid szaporításáról és realizálásáról, melyeket a kutatók közös munkával állítottak elő. Ezek a BEMA 240, BEMA 250 ás a BETU 240 kukorica hibridek, melyeket a Bernbnrg-Hadmerslebeni Gabonatermesztési Kutató Intézet (NDK), a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézete (Martonvásár) és a Funduleai Kutatóintézet Turdai kísérteti állomása (RSZK) között a kukorica-nemesítés területén folyó szocialista együttműködés eredményeként állítottak elő. Előállították továbbá a Vertibenda lucernafajtát is, mely a Sundhausen— Griedrichwerth-i mag termesztő állami gazdaság (NDK) és a Kompolti Kutatóintézet (MNK) együttes munkájának eredménye. A BEMA 240 ée a BETU 240 kétszeres szemeskukorica-hibridek, melyek az NDK viszonyai között nagy szemtermést biztosítanak, Magyarország és Románia éghajlati szempontból magtermesztésre alkalmas körzeteiben nagy csírázóképességű és csírázási erejű jól beérett magtermést adnak. A hibridek az alábbi alapvető kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek: — kevésbé érzékenyek a májusi és júniusi hideg időszakra; — jól növekednek a fejlődés első fázisaiban; — teljes mértékben egyszárúak; — a csövek erősen rögződnek a szárhoz; — E—512 típusú kombájn alkal- 4 I mazásakor a csövek jól leválaszthatók és morzsolhatók; — korai érésnek (hasonlóan az INRA 200 standardhoz). Mint az kitűnt, az említett hibridek szemtermés tekintetében jelentős mértékben felülmúlják az INRA 200 hibridet, melyet jelenleg standard fajtaként alkalmaznak az NDK fajta kísérleteiben. A BEMA 240 és a BETU 240 jól meghálálják az esőztető öntözést, különösen könnyű talajokon. Míg az INRA 200 öntözés esetén csak 4 q/ha terméstöbbletet ad, ami 5 kg terméstöbblet/l mm öntözővíz öntözési hatékonyságot jelent, addig a BEMA és a BETU 240 hibridek terméstöbblete 11, illetve 10 q/ha, ami 14,2, illetve 13,2 kg/1 mm öntözővíz öntözési hatékonyságának felel meg. Mindez lehetővé teszi, hogy megszervezzék a szemeskukorica termesztését és nagy terméseket érjenek el az NDK könnyű és gyakran száraz talajain. A szükséges agrotechnikai követelmények betartásával, például a vetést április végéig az RSz—В típusú szemenként vető géppel hektáronként 60— 80 000-es növényszámmal végezve, az említett szemeskukorica hibridek bevezetése elősegíti e növény további terjedését az NDK-ban. A BEMA 250 ugyancsak kétszeres hibrid, melyet az NDK-ban silóra termesztenek. A Schindelmeiser fajtával együtt a korai érési csoportba tartozik, ez utóbbi eddig volt termesztésben az NDK-ban és most fogja felváltani a BEMA 250. A csírázás idején tanúsított nagy hidegtűrőképessége mellett, mely az NDK-ban a silókukorica megbízható termesztésének fontos kritériuma, a fejlődés korai szaka-I szaiban mutatott nagy növekedéssel és a megdőléssel szembeni nagyfokú ellenállóképességgel együtt, a hibrid alábbi tulajdonságait kell megemlíteni:-*• örökletesen rögzített módon tövenként két cső fejlesztésére képes; — igen magas a szárazanyagtartalma, ebben a vonatkozásban 1,5 %-kal múlja felül a Schindelmeisert; — a csövek szárazanyagmennyisége a teljes szárazanyag nagy százalékát adja. A szárazanyag-termés és a nyersfehérje hozam tekintetében a BEMA 250 megközelíti a közepes tenyészidejű ВЕКЕ 270 és SILOMA 2B1 fajtákat, és jelentős mértékben felülmúlja a Schindelmeiser fajtát valamennyi termésmutató tekintetében. Az adott hibrid biztonságos terméshozamokat ad. különösen az NDK északi és előhegyi övezeteiben, melyek a silókukorica termesztésére kevésbé kedvező éghajlati feltételekkel rendelkeznek. A három új, közösen előállított hibrid magvai a szemtípus tekintetében a lófogú kukoricához tartoznak, színük sárga (világossárga). Az ezer-magsúly: a BEMA 240 hibridnél 330 g; a BETU 240-nél 290 g; a BEMA 250-nél pedig 280 g. A Vertibenda új lucernafajta, melyet az NDK és Magyarország nemesítőinek együttműködésével állítottak elő, elsősorban nagyfokú hervadás-ellenálló képességével tűnik ki, ennek következtében alkalmas a nagyüzemi termesztésre. Ez a fajta lehetővé teszi, hogy a lucernát olyan körzetekben is termesszék, ahol a baktériumos hervadás kórokozója jelen van. A Vertibenda termeszthető az NDK minden olyan talajtípusán, ahol a lucerna termesztése egyáltalán lehetséges. A zöldtömeg nagy szárazanyagtartalma a kisérleti évek átlagában (I. kaszálás 17,3 %; II. kaszálás 19,0%; III. kaszálás 21,7%), valamint nagy nyersfehérje-tartalma a szárazanyagban (I. kaszálás 19,4 százalék; II. kaszálás 18,4%; III. kaszálás 20,7%), a nagy zöldtömeg termés mellett nagy és állandó szárazanyag és nyersfehérje hozamokat biztosít. A hasznosítás első évében a Vertibenda a Bende' lebener fajtát e mutatók tekintetében 50 %-kal múlta felül, a második évben a terméstöbblet még nagyobb volt. A Vertibenda fajta 20 %-kal magasabb termése a Bendelebener fajtával szemben, elsősorban annak tulajdonítható, hogy ellenálló a Verticillíummal szemben. A hagyományos lucernatermesztő körzetekben a Vertibenda a nagyüzemi módszerek alkalmazása és az adott növény nagy vetésterületaránya mellett lehetőséget ad arra, hogy а II. és III. használati évben is nagy termést biztosít. Az új fajta a verticilliumos hervadás kórokozójával szembeni ellenállóképessége vonatkozásában még a svéd Bertus-fajtát is felülmúlja, amely eddig kimagaslóan ellenálló volt ezzel a betegséggel szemben. Az alapvető lucernatermesztési körzetekben a Vertibenda a nem ellenálló fajtákhoz képest, különösen a kórokozóval fertőzött talajokon, nagy többlettermést biztosít. A négy új, közösen előállított mezőgazdasági növényfajta és hibrid rajonizálása az NDK-ban ismételten aláhúzza a szocialista gazdasági integráció további elmélyítésének és tökéletesítésének jelentőségét a nemesítés területén. Ennek során nemcsak az új fajták és hibridek előállítása fontos, hanem az is, hogy a szocialista országok nemesítőinek együttműködéséből származó közös eredményeket gyorsan bevezessék a mezőgazdasági termelési gyakorlatba, azaz megyorsítsák az új fajták és hibridek magvainak szaporítását. így a magtermesztő országokban, a nemesítők és a magtermesztő gazdaságok közötti együttműködés lehetőséget nyújt arra, hogy teljes mértékben fedezzék az NDK vetőmag igényét az új hibridekből, már a rajonizálást követő évben. A rajonizálás évében az NDK-ban kísérleti bemutató vetések céljára többszáz hektárra elegendő vetőmag áll rendelkezésre. Ezenkívül a Szovjetuniónak és Lengyelországnak adtak át vetőmagot nagyüzemi kísérletekre azzal a céllal, hogy ezeket a hibrideket az említett országokban értékeljék. A kukoricával és lucernával dolgozó nemesítők szocialista együttműködésének eredményei a Komplex Program által kitűzött feladatok megoldását, e növények termésátlagainak és össztermésének növelését, valamint a mezőgazdasági nyersanyag minőségének javítását szolgálják a feldolgozó ipar igényeinek megfelelően. M. V. Uj, közösen termelt takarmánynövény fajták Nyomelemes trágyázás Mongóliában ZS. AM GALAN, A BIOLÓGIAI TUDOMÁNYOK KANDIDATUSA 1. táblázat: A NYOMELEMEK MENNYISEGE mg/kg Talajszint Nyomelem bruttó Könnyen mozgó vegyületek cm Mn В Cu Zn Mo Со В Cu Zn Mo Со 0—1П 1080,00 38,8 24,0 27,4 2,0 10,2 108,00 2,0 0,20 0,10 0,23 20—40 800,0 86,0 11,0 15,5 1,8 9,2 0,54 2,5 0,11 0,9 0,23 Kezelés Termés q/ha Terméstöbblet q/ha A kontroll %-ában NPK (kontroll) 370+ 9,6 100,0 NPK + Mo 480+11,7 110 130,0 NPK + Со 420+ 4, 50 113,0 A „Batsz umber“ zöldségtermesztő állami gazdaságban különféle növényekkel üzemi kísérleteket folytattunk 1964—1969 között. A Lorch burgonyával végzett kísérleteket 1,5—20 hektár közötti nagyságú parcellákon állítottuk be. NľoPľoKeo alaptrágyázás mellett a különféle nyomelemes trágyázásokkal hat év átlagában 10—80 q/ha terméstöbbletet értünk el a kontrolihoz képest (50,0—162,0 q/ha). Kísérleteztünk a Szlava káposztafajtával is. A káposztánál átlagosan az alábbi terméstöbbletet értük el: cink-levéltrágyázással 3,4 t/ha, molibdén plusz kobalttal 3,6 t/ha (kontroll: 40—50 t/ha). A hozamnövekedésen kívül gyakran tapasztaltuk, hogy a növények fejlődése meggyorsult. A gazdaságossági számítások szerint a zöldségtermesztésben a cink, kobalt, réz és molibdén nyomelemtrágyázás alkalmazásának haszna évente több, mint 60 ezer tugrik. (100 tugrik = 180 Kčs.) Vizsgálataink azt bizonyították, hogy az optimális nyomelemadagok idejében történő alkalmazásakor jelentősen növelhető a gabonafélék hozama, különösen olyan talajokon, ahol valamelyik elemből hiány van. így pl. az „Altanbulak“ állami gazdaság körzetében jödhiány tapasztalható. Ebben az állami gazdaságban 1970-ben a Lutescens 758 húzafajta magvait vetés előtt 0,05 %-os káliumjodid-oldattal csáváztuk 90 ha-on; ezzel 3,8 q/ha terméstöbbletet értünk el, ami a gazdaságnak több, mint 15 ezer tugrik tiszta jövedelmet biztosított! 9 fáhlávnt* A gabonafélék terméshozama jelentősen növelhető réztrágyázással is. A „Harhorin“ állami gazdaság világos gesztenyebarna talajain a magvak vetés előtti rézszulfátos áztatásával 0,6—3,6 q/ha búza-terméstöbbletet értünk el. Az üzemi kísérletet 200 ha-on folytattuk, az összes terméstöbblet 600 q volt Figyelemreméltó eredményeket értünk el az „Amgalan“ állami gazdaságban tipikus gesztenyebarna talajon folytatott paradicsom-kísérleteinkben is. (2. táblázat.) A kobalt és molibdén alkalmazása a paradicsom terméshozamét a kontrolihoz képest 50—110 q/ha-val növelte. Emellett a nyomelemmel trágyázott parcellákon a termés 7—15 nappal korábban ért. Megfigyeléseink szerint a kobalt a termések számát, a molibdén pedig az egyes termések nagyságát növelte. Mongólia mezőgazdasága kemizálásának központi problémája a műtrágyák tudományosan megalapozott rendszeres és differenciált alkalmazása az ország éghajlati-talajtani sajátosságainak figyelembevételével. A kemizálás jelenlegi problémájának egyike a nyomelemes trágyázás helyes és időben történő alkalmazása. A különféle talajtípusok nyomelem tartalma erősen ingadozó, amit a talajképződések és éghajlati sajátosságok okoznak. Az ország területén található biogeokémiai körzetekre a talaj eltérő nyomelemtartalma jellemző. A mezőgazdasági növények vetésterületének mintegy 80 %-a az erdőssztyeppi-övezetben összpontosul. Ez a természeti régió rendelkezik a legkedvezőbb éghajlati- és talajviszonyokkal. Itt több mint 30 állami gazdaság és szövetkezet található. Az övezetet megfelelően átszeli a folyók hálózata, — így öntözhető. Ezen a területen elsősorban a gesztenyebarna talajok különféle változatai, s a csernozjom-jellegű és az ártéri talajváltozatok találhatók. Mindegyikre jellemző, hogy semleges kémhatásúak (pH 6,5—7,0), kicsi a humusztartalmuk (2,5—5,0 %), jó a káli-ellátottságuk (45 mg/100 g), Viszont nem elegendő egyes tápanyagok, így a nitrogén, a foszfor és számos nyomelem mennyisége. Halaszthatatlan feladat, hogy a növények igényeinek fedezését a hiányzó nyomelemekkel biztosítsuk. Zsamszran professzor, a Mongol Tudományos Akadémia levelező tagja kezdeményezésére és vezetésével a Kémiai Intézet 1962 óta számos vizsgálatot folytatott, amelynek célja a molibdén, a réz, a cink, a bór, a kobalt és a mangán összes mennyiségének s a könnyen mozgó vegyületek menynyiségének a megállapítása, valamint a különböző talajtípusokban való eloszlási törvényszerűségek tisztázása volt. Vizsgáltuk a nyomelemek fiziológiai szerepét is a termés minőségének a javításában. A Kémiai Intézet vizsgálatai kimutatták, hogy a talajok többségére jellemző, hogy a bruttó molibdén, bór, réz, kobalt, mangán, cink és más nyomelem készletük kielégítő. Ugyanakkor azonban a világos gesztenyebarna és a barna talajokra — amelyek az ország földalapjában túlsúlyban vannak — jellemző a felsorolt elemek csekély mozgékonysága, aminek oka a talaj könnyű mechanikai összetétele, a talajszelvény elkavicsosodottsága és a csekély szervesanyagtartalom. (1. táblázat.) Kutatóink osztályozása szerint, a különböző növényekkel végzett nagyszámú agrokémiai és fiziológiai kísérlet alapján, valamint a külföldi irodalmi adatokkal összhangban megállapítható, hogy Mongólia gesztenyebarna talajai mangánban és bőrban dúsak, közepes réz- és molibdénellátottságuk, szegények kobaltban, valamint különösen cinkben és jódban. A könnyen mozgó nyomelem-vegyületek szintje azonban a talaj átnedvesedést és hőmérsékleti viszonyaitól, valamint a talaj mikrobiológiai aktivitásától függően változik. A különféle növények nem egyformán reagálnak a nyomelemes trágyázásra. A rézre kitűnően reagál a búza, a molibdénre pedig a zöldségfélék és a pillangósok. Arra nézve, hogy egyik vagy a másik nyomelemtrágya alkalmazása milyen hatásfokú a mezőgazdasági növények termesztésében, többek között ítéletet alkothatunk a terméstöbblet alapján; ezek az üzemi és szabadföldi kísérletekben igen nagyok voltak . Amellett, hogy vizsgáltuk a nyomelemek hatását a zöldségfélék, a gabonák és a hüvelyesek hozamára, azt is tanulmányoztuk, hogyan befolyásolják a növények biokémiai sajátságait, vagyis a szénhidrát-, fehérje-, vitamin-, klorofill és szárazanyag-tartalmat. Ha a burgonyát cink- és molibdén-levéltrágyázással kezeljük, ez számos anyag felhalmozását fokozza: a keményítőét 3—5 °/o-kal, a szaharózét 1,5 %-kal, az aszkorbinsavét 11,0 mg °/o-kal. A nyomelemek ezenkívül serkentik a szénhidrátok vándorlását a levelekből a gumókba. Hangsúlyozzuk azonban, hogy más termesztett növényekkel is kaptunk olyan eredményeket, amelyek alátámasztják a molibdén és cink hatását a növények szénhidrát-anyagcseréjére; ilyen a káposzta, a paradicsom, az uborka, e saláta, a kínai káposzta, a retek és a búza. A jód növeli a fehérjetartalmat a búzában, a kobalt és a molibdén pedig a borsóban. Ezek a nyomelemek fokozzák a növénynek azt a képességét, hogy a nem-fehérje nitrogént a fehérjék bioszintézisére mobilizálja. Megfigyeltük ezenkívül néhány létfontosságú aminosav mennyiségének növekedését is pl. lizin, triptofán stb. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy a nyomelemes trágyázásnak nagy jelentősége van azoknak az agrotechnikai intézkedéseknek a komplexumában, amelyeknek a célja nagy és állandó terméshozamok elérése és a termesztett növények tápértékének a növelése a gesztenyebafna talajokon.
