Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-27 / 30. szám

SZABAD FÖbDMÜVES

1974. július 27.

10.

vannak, mert aránylag olcsón, jó adag ízletes ételeket és kitűnően hűtött italokat fogyaszthatnak, élvezhetnek. A sok Jeles- szórakozóhely közül a váradlak büszkesége a Kőrös tükrében fürdő nyolcemeletes új szálló, amelyben a minden követelménynek megfelelő szobák mellett több éttermet, bárt és más szórakozóhelyet találunk.

Aki Nagyváradról Kolozsvárra utazik, ez nem kerülheti el a Kalotaszegi medencét. Már a Királyhágó tetején friss szellő lebegteti a kötélre teregetett színes-díszes varrottasokat, amelyeket egyszerűen öltözött parasztasszonyok kínálgatnak.

A Királyhágóról leereszkedve Csúcsán álltunk meg egy röpke fél órára, hogy megtekintsük a Boncza-kastélyt, ahol Ady Endre Boncza Bertával kötött házassága után sokszor tartózkodott. A kastélyban egy gazdag könyvtárra leltünk, ahol több mint 9000 értékes kötet sorakozik a polcokon. A kastély parkjában egy XIII. századbeli fatemplomot csodáltunk meg, amelynek szinte tűhegyre keskenyedő zsindelves fedelű tornya tör az ég felé. A közelben áll a Goga mauzóleum, amelyet a román államférfi és műfordító özvegye készített sajátke-I.

A magyar irodalmárok szine-java közül jónéhányat találunk, akik sokat foglalkoznak a történelemben gazdag, romantikus Erdéllyel, s annak furfangos, dk becsületes népével. Minél többet hall az ember Erdély világáról, annál jobban vágyik megismerni, látni a történelmi nevezetességeit, emlékműveit, városait, bérceit s nem utolsósorban leleményes népét.

Bár többször Jártam a Román Szocialista Köztársaságban, de csak nemrégiben nyílott lehetőségem saját szememmel látni azt az országrészt, amelyről oly sokat olvastam, hallottam az elmúlt évtizedek során.

Végigszáguldva Magyarországon s határának elhagyása után egy röpke Idő elteltével Nagyvárad utcáin döcögött a rozzant autóbuszunk. A mintegy 150 ezer lakosú városban — hasonlóan, mint Közép-Európában — legnagyobb gond a parkolóhely. Márpedig a nyári kánikulában mielőbb a szabad levegőre vágyik a meggyötört utas.

Hajdanában ez a főleg mezőgazdasági jellegű város iparilag sokat fejlődött az utóbbi évtizedekben. A jelentősebb üzemei közé tartozik, a Biharú bútorgyár, a Május 1 szőrmegyár, a Miaritta kötöttáru és a Solidaritatea cipőgyár. A legjelentősebb mégis az utóbbi években épült alumínium feldolgozó gyárnegyed. Nagyvárad különben fürdőváros is, s a közvetlen környékén, sőt a városban Is Jó hatású gyógyforrások vannak.

A szálló halijában egy őszhajú férfi mesélte mindezt, akitől érdeklődtem, mi mindent lehetne megtekinteni a Kőrös-parti városban.

A Javaslatára a tova siető Kőrös hídján átsétálva, szembe találtam magam az Állami Színház épületével, előtte a város szülöttjének, Szigligeti Edének, a magyar népszínmű klasszikusának mellszobrával. A színház közvetlen közelében van az Astoria kávéház, az egykori irodalmárok, újságírók találkozóhelye. Az épület tér felöli homlokzatán emléktábla hirdeti Ady Endre, a nagy magyar forradalmi költő, újságíró munka- és szórakozóhelyét. [Ady Debrecenből került Nagyváradra. Előbb a Szabadság, majd a Nagyváradi Napló munkatársaként tevékenykedett, ott már néhány olyan cikket tett közzé, amely országszerte fölkeltette a figyelmet.)

A költő Nagyváradon eltöltött évelnek sorsdöntő eseménye volt Ady, Léda — Diósyné Brüll Adél —■ megismerkedése 1903 nyarán. Léda, aki Fehér Dezsőnének, a Nagyváradi Napló főszerkesztőjének leánykori barátnője volt, Párizsból nyaralni jött haza Váradra és elmondta férjének, hogy milyen szép verseket olvasott a neki megküldött nagyváradi újságból. Egyben kérte barátnőjét, hogy szeretne megismerkedni a versek írójával, Ady Endrével. Fehérné átszólt a szerkesztőségbe, hogy küldjék át Adyt lakására, s bemutatta Lédának, aki rörövidesen irodaim! vitába szállt a költővel.

A többszöri találkozás után Léda meghívta Adyt Párizsba. Ady Endre 1904-ben utazott el a francba fővárosba, s az ott tartózkodása jelentősen befolyásolta a forradalom viharmadarának költészetét.

A főutca mögött, egy hársfák övezte parkban szerénykedik az Ady Múzeum épülete. Előtte a költő mellNyolcemaletes korszerű szálló a Kőrös partján.

szobra — Vetro Artúr kolozsvári szobrász műve. Az egykori cukrászda, Ady és barátai találkozóhelyén közel egy évtizeddel ezelőtt nyílt meg a múzeum. Tablók, dokumentumok, hűen tükrözik a költő életútját és munkásságát. A Váradon eltöltött évek jelentőségét is kiemelik. Érthetően, hiszen Várad döntő fordulatot jelentett Ady életében és költészetében. Ezerkilencszáztízben a Nagyváradra küldött üzenetében így vallott erről: „ö, Nagyvárad, megiratlan talán soha meg nem írható regényem édes régi városa. Tőled követelem vissza ifjúságomat, tőled várom a talán-talán feltámadásomat, ezennel talán utoljára szerelmet vallók neked.“

Több múzeumot, műemléket, emlékművet találunk még a kedves városban. A Sas Palotát, középkori várat, a Kanonok sort, a Szent László templomot, a Felszabadító Román Katona Emlékművét rendszerint megtekinti az oda látogató Márpedig Nagyvárad idegenforgalma igen jelentős. Ezért különösen nyárídőben a vendéglátó szórakozóhelyek túlzsúfoltak. Bizony sokszor hosszan türelmetlenkednek az étkezésre vágyók, amíg elkapják a pincér „frakkját“. De aztán kárpótolva

Nagyváradi városrész az Astoria kávéház épületével.

zűleg. A neves énekesnő — akit „Erdély csalogányának“ becéztek — hihetetlen szorgalommal készített művészi emlékművét sokan megcsodálják. Ottjártunkkor a 90 esztendős, hófehér hajú asszony a konyhában szorgoskodott, ebédet készített.

Az ünnepi köntösbe öltöztetett (Varrottasok sokasága a kerítéseken) falvakon keresztül értünk Bánffyhunyadra, Kalotaszeg központjába. A vezetőnk a ritkaságba menő különleges stílusban épült református templomba vezetett bennünket. A templomot kö-A kilencven esztendős „Erdély csalogánya“ a Goga mauzóleum építője.

(A szerző felvételei.)

zel 700 évig építették, pingálták, s különleges művészi fatáblákkal rakták ki a mennyezetét. A templomhajót e XIII. században húzták fel, a különleges templomot pedig a XV- ben. Aztán ráérős kényelemmel mindig hozzáraktak valamit, szépítettek rajta. A jelenlegi fakazettás mennyezetet a XVIII. században készítették, mégpedig több mint 70 esztendeig. Édenkerti jelenetek, tarka virágok, madarak, művészien díszítik a különleges mennyezetet.

A falak kalotaszegi kézimunkával i vannak díszítve.. Gyönyörű feketefehér, kék-fehér és piros-fehér minták dominálnak, s a térítők pompásan díszítik a templom belsejét.

Kőrösfőn annyi díszes, színes varrottas volt kiaggatva a kerítésekre, hogy álljt kellett parancsolni az autóbusznak, mert az asszonyokat elkapta a vásárlási láz. Ebben a faluban a nők jelentős része a híres varrottas készítésével foglalkozik. Marton Erzsi, egy helyre lány, magára is öltötte a szemet gyönyörködtető ünnepi viseletét, amely a néprajzi vidék varrottasainak remekeiből állt. Ebben a faluban kisgyerek korától mindenki űzi a művészi mesterséget. Az egyik kerítés előtt a hétéves kis Gyöngyike öltögetett szorgalmasan, készítette a varrottast.

(Folytatjuk.)

Egy falusi óvoda vezető óvónője huszonhárom esztendős és rendkívül csinos. Nem vitatom, szakmát szempontból ennek vajmi kevés jelentősége van, dm e tény mindenképpen említésre érdemes. Lévén sok konfliktus kiváltója.

— Csitri ez még — mondták róla, amikor először találkoztak vele a falubeliek —, fenekén a tojáshéj.

— Csitri ez még — mondták róla, így d bátrabbak. — •Lássuk, mit tud, mennyire érti a dolgát?

A kételkedők megnyugodhattak. A leány értette a dolgát. Az óvodai jogar kézhezvétele óta eltelt évek alatt volt lehetőség a bizonyításra.

Így hát a fiatalság nem lehet már összetitközési pont a továbbiakban. Nem így a szépségI Mert — kell ezen Csodálkozni? — szemet vetnek a falubeli legények a szép lányra. Persze

Hagyománytisztelet?!

nem a ranglétra alsó fokán állók, hiszen a hagyományok szerint előttük fal van. Még joguk sincs közelíteni a tanult óvónőhöz, aki ráadásul nem is beosztott, hanem vezető.

A rangosabbakról s fiaikról van szó. Mert a hagyományok szerint nekik szabad, fis ugyanezen hagyományok szerint az óvónőnek pedig nem szabad visszautasítania a közeledést.

Igen ám, csakhogy a kérők sorra kiutasíttattak. A meglepetéstől elkábultak az emberek. Az óvónő — úgy mondják — finnyás, válogatós.

— Nem jó ez így — győzködték az asszonyok. — Vénlány maradsz, az kell neked?

— Inkább...

Azóta visszaköszönnie ts ritkábban kell. Ha meglátják az utcán, sokan átmennek a túloldalra. Hiába no: így jár, aki faluhelyen nem alkalmazkodik az évszázadok során kialakult szokásokhoz.

A történetnek azonban még nincs vége. Az óvónő makacs ember. Bizonyítani akarja, hogy a sok harag és haragos ellenére is megállja a helyét. Szorgalmasan dolgozik, fis jól.

Lassan fölenged a fagy körülötte. Kivált azok bíztatják, akik kérőként szóba se jöhettek, ök állnak leginkább a pártján, különösen azóta, amióta sejtik a „nagy titkot": legény jár a lányhoz, más vidékről nap mint nap.

Megható is lehetne ez a befejezés, de várjunk a meghatódással. Ugyan hány esztendőt kell várni, hogy egy faluba került leányban a tudást is nézzék, necsak a szépséget?

MÉSZÁROS SÁNDOR

........Ilii...Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllil

Az irodalom hídépítői

(BESZÉLGETÉS VOJTECH KONDRÖT-TAL)

Vojtech Kondrót, a tehetséges szlovák lírikus műfordítóként is kiemelkedő munkát végez. Mondhatnánk — szinte egyedüli a modern szlovák költők között, aki magyar verseket fordít, aki tervszerűen igyekszik megismertetni az üj, élő magyar költők műveit, a jelenlegi magyar költészetet. A hazai magyar költők bemutatásában is ő végezte a fordítói munka tetemes részét, s azóta is rendszeresen munkálkodik a magyar költészet népszerűsítésén a szlovák olvasók körében. Felkerestük a költőt és műfordítót, hogy megkérjük, vázolja fel röviden eddigi munkásságát.

— Kedves Kondrót elvtárs, árulja el olvasóinknak, miért választotta fordítói munkássága anyagául a magyar költészetet, s egyáltalán hogyan jutott el a magyar költészethez.

— Erre a kérdésre — mondotta — nem nehéz feleletet adnom, könnyű a válasz. Saját anyanyelvemen kívül magyarul tudok a legjobban s ez a tény önkénytelenül is arra indított, hogy érdeklődjem a magyar irodalom, a magyar költészet iránt. Az érdeklődés vonzalommá változott, s most már bevallhatom, megszerettem a magyar költészetet. Kisgyermek koromban odahaza tanultam meg magyarul és gyermekkorom óta egyformán használom a szlovák és a magyar nyelvet, azzal a különbséggel, hogy szlovákul sokkal többet beszélek, hiszen szlovák tanító vagyok. Magyarul egyébként nagyanyámtól tanultam meg, aki csak ezen a nyelven tudott. Műfordítói tevékenységemről egyébként röviden a következőket mondhatom. Még a bratislavai főiskola hallgatója voltam, amikor már — pusztán a magam gyönyörűségére — Petőfi verseskötetét forgattam és megismerkedtem a magyar népköltészettel. Mi sem természetesebb annál, mint hogy megpróbáltam a verseket lefordítani. Mi

több, azt is elárulhatom, hogy magyar közvetítéssel cigány népdalokat is átültettem szlovák nyelvre. Ez a munka mintegy stílusgyakorlatot jelentett a számomra, lendítőerőt a további, nehezebb munkához. Később egyet-mást meg is jelentettem ezekből a folyóiratokból a különböző szlovák folyóiratokban és napilapokban. A magyar irodalom általánosabb és rendszeresebb fordítását — saját költészetem kialakítása mellett — csak évekkel később, kb. 1968-ban kezdtem el, amikor úgy éreztem, képes vagyok értékesebb munkát végezni ezen a területen. A későbbi időszakban aztán én ültettem át szlovák nyelvre a szlovákiai magyar költők antológiája anyagának nagyobbik felét, amit „Most cez Dunaj“ — „Híd a Dunán“ címmel a Slovenský spisovatef kiadó jelentetett meg. Az említett antológiával párhuzamosan megkíséreltem, illetve megkezdtem a magyarországi költők verseinek fordítását is.

— Mely magyar költők verseit fordította le szlovák nyelvre, illetve kik voltak az első költők, akikre rátalált?

— Hogy úgy mondjam, egy eléggé átfogó, terjedelmesnek is nevezhető bemutatót adtam közre Illyés Gyula. Weöres Sándor, Nemes Nagy Agnes és Pilinszky János költészetéből, a fiatal írók akkori lapjába, a Mladá tvorbába. Ha jól emlékszem, ez 1967- ben volt.

— Később hogyan folytatta munkáját?

— Kassák Lajos költészetével ismerkedtem, az ő költészetéből kezdtem fordítani. Ugyancsak á Slovenský spisovatef jelentette meg ezt a bőséges anyagot tartalmazó, több mint kétezer soros válogatást, amely bemutatta Kassák kiemelkedő költői értékeit a szlovák olvasóknak. A kötet az ismert kassáki „A ló meghal, a madarak kirepülnek“ címen látott napvilágot. Később a Revue svetovej

literatúry felkérésére amolyan miniantológiát szerkesztettem a jelenkori magyar lírából. Ennek a törekvésnek, ennek a munkának elsősorban tájékoztató jellege volt... A szlovák lapokban, folyóiratokban a következő magyarországi költők verseiből publikáltam. Garai Gábor, Váci Mihály, Juhász Ferenc, Rónay György. Legújabb, mondhatnám nagyobb szabású vállalkozásaim közül megemlíthetek mindjárt kettőt. Egy eléggé terjedelmes folyóirat-anyagot állítottam össze Illyés Gyula lírai életművéből, ftf mindjárt megjegyezhetném, hogy a versek nagyobb hányada kétnyelvű közlésben látott napvilágot. Illyés Gyula versei jó visszhangra találtak a szlovák olvasók körében és ezért a válogatást kiegészítem, kibővítem. A Slovenský spisovatef kiadó 1975-ben jelenteti meg majd ezt a kötetet. Az elmúlt esztendő nyarán jelent meg továbbá Znamenia — Jelek címmel a Weöres-életműre kiterjedő válogatásom. A jelek azt mutatják, hogy mindabból, amit a magyar lírából eddig szlovák nyelvre ültettem át, talán ennek a kötetnek volt a legelevenebb visszhangja, akár költőtársaim, akár a kritikusok véleményét mérlegelem.

— Végül közeli terveiről szeretnénk néhány szót hallani .

— Legközelebbi terveimről? Tervekkel bizony tele vagyok, csak sikerüljön mind megvalósítanom. Elsősorban Nagy László és Juhász Ferenc lírai terméséből szeretnék egy nagyohbszabású válogatást elkészíteni a Revue svetovej literatúry című folyóiratba. A távolabbi jövőben pedig egyegy kötetnyi válogatást Pilinszky János, Nemes Nagy Agnes és Juhász Ferenc műveiből. Bár ezek már csakugyan távoli tervek. Sürgősebbnek és közelebbinek látszik a bratislavai Tatran könyvkiadó felkérése, Tóth Arpád és Babits Mihály válogatott verseinek fordítására, illetve kiadására. És most már fejezzük is be mind a felsorolást, mind a tervezést, hiszen nehéz volna megjósolni, teljesülnek-e mindezek a tervek és munka közben esetleg hogyan módosulnak — fejezte be Vojtech Kondrót, szlovák költő és műfordító.

DÉNES GYÖRGY