Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-20 / 29. szám
A Csalin к űz északkeleti szélét a lassú folyású Vág-Duna szegélyezi. Hajdan lialbo vizének emlékét a partján épült Kameničnó (Keszegfalva) község magyar neve mindmáig megőrizte. A helyi szövetkezet egy gyümölcstermesztésre megfe lelő hetven hektárnyi területen 1966-tól kezdődően három részletben almát telepített. A gyümölcsös valamint a korszeró hütötárnló vezetője HORVÁTH EDE, aki néhány részletkérdésről tájékoztatott bennünket. Fajtamegosztás tekintetében a telepítés 40 százaléka Jo náthán, 13 százaléka Golder Delicious, 13 százaléka Star king, a többi pedig 5 százaié konként különféle más fajta. NÖVÉNYVÉDELEM A nagyüzemi gyümölcsösben a kártevők elleni védekezés módját tulajdonképpen maga az almafájta is meghatározza, mivel a jonathán nagyon hajlamos a lisztharmatra. Ezidáig többé kevésbé sikerült megállapítaniuk a lisztharmat olyan mérvű terjedését, ami nagyobb mértékben károsítaná a fákat. Idén és jövőre a lisztharmat már káros módon nem terjedhet el, de az azt követő évek helyzete bizonytalan, mivel a növényvédő vegyszereket rendszertelenül kapja az efsz. Idén sem kapták meg a tervezett Thiovit nevű vegyszert, amelyet az elmúlt évben igen jó sikerrel használtak. Ezenkívül alkalmazzák a Magyarországon gyártott Fundazolt, a Karathanet és a Morestant. A nyári időszakban azonban legnagyobb mértékben a Thiovitot használták. A Thiovit alkalmazását azelőtt mindjárt rügyfakadáskor szokták megkezdeni, mégpedig 0,75 százalékos töménységben. Utána piros — bimbós állapotban 0,5 százalékos permetlével kezelik a fákat, de előfordult, amikor virágzás alatt is szükséges volt permetezni, ilyen esetben csak 0,3 százalékos töménységet alkalmaztak. Közvetlenül virágzás után Thiovitot vagy kéntartalmú vegyszert náluk nem használtak, mert ez bizonyos fejlődés-fékező hatással van a gyengébb levélzetre. A virágzás utáni két permetezést ezért Karathaneval, Morestannal, vagy Fundazollal végezték. És csak a későbbiek során tértek át a Thiovit alkalmazására 0.3 százalékos töménységben, sőt a tapasztalaink szerint a későbbi permetezést már 0,4 sőt 0,5 százalékos töménységű Thiovitlal lehet sikeresen végezni. A permetezést azelőtt az SO—33 jelzésű géppel végezték, újabban pedig az NA—10 jelzésű permetezőgépet használják. A hozzáértő szakcsoport most van kialakulóban, ezért jól bevált a gépesítés, például a növényvédelem teljes gépesítése. Saját maguk olyan permetező gépet szerkesztettek, amely a fák alatt levő gyomot permetezi be vegyszerrel, anélkül, hogy a gvomirtószer a fákat érintené. Ezt az újitást már több nagyüzemi gyümölcsészet átvette tőlük és sikerrel használja. Ezen módszer lényege az, hogy egy kar nyúlik be a fák alá, amely felülről teljesen fedett, úgy hogy ez a kar a fák ágait felhajlítja és alattuk vegyszeres gyomirtást végez. További újítások is kialakulóban vannak, amelyek a gyümölcs szedésével és szállításával állnak kapcsolatban, de ezek részletezése egyelőre még korai lenne. TELEPÍTÉS Van egy húsz hektáros almakertjük, amelyben törpefákat talál a látogató. Ezeket termőben levő fiatal gyümölcsös egy része Stacking, amely Buse- Toma sövény formájában fejlődik. Ezzel az alakzattal a gyümölcsészet három éve itt tevékenykedő vezetője azért próbálkozik mivel náluk a Starking eléggé későn, hat-hét év múlva fordul, termőre sövényforma alkalmazásakor azonban a második-harmadik éven már terem. A jonathán és a többi almafajták sövényszerű korona alakításával is próbálkoznak. Alakítanak drótnélküli sövényt és huzalos sövényt is. A Buse- Toma sövényt támrendszer nélkülire alakítják és csupán lent feszítettek ki egy huzalt, hogy az alsó ágakat ki tudják kötni. A felső ágrendszert azután ehHetven hektáros maliget karos fáknak is lehetne nevezni, de nem voltak kiképezve fiatal korukban teljesen termőkaros formára, azonban ez a legintenzívebb gyümölcsös részük jelenleg. A fák telepítése itt 6X4 méteres távolságban történt, ezenkívül van középmagas törzsű telepítésük 10X8 méteres, valamint 6X8 méteres ültetési távolságban. A 10X8 méteres fatörzs távolságú telepítésbe később türpefák ún. spurok kerültek, s a jövő mutatja majd meg, hogy itt á magas törzsű fákat vagy pedig a törpe törzsű fákat hagyják-e meg. Ez jelenleg a talaj jobb kihasználását jelenti. A törpefák egyébként hamarább termőre fordulnak. A raktár közeiéhez az alsóhoz kötik majd ki. Kialakítottak ezenkívül ún. Hungária sövényt, amely vezetékes, és azonkívül olasz Palmetta rendszerrel is próbálkoznak. A sövényrendszerekkel való kísérletezést nem nagy területen, mindössze két hektáron végzik. HÜTOTÁROLO Egy valóban nagyüzemi gyümölcsészet ma már hűtőtároló nélkül jóformán el sem képzelhető, amennyiben a jövedelmezőséget is szem előtt tartjuk. Természetes, hogy olyan menynyiségű gyümölcsöt, amennyit például a meglátogatott szövetkezet 70 hektáros almaligete A szövetkezet korszerű, jól felszerelt hűtőtárolóval rendelkezik. A képen Príbojsky Ondrej géppel rakja teherautóra a gyümölccsel telt ládákat. Foto: František Sivák képes teljes termőre fordulás és jó év esetén produkálni, lehetetlen rövid idő alatt értékesíteni. Mivel egyre több mezőgazdasági üzem gyümölesészetében fordul termőre a sok hektáros gyümölcsös, az eladási nehézségeket természetesnek kell venni. Hogy ez azonban ne járjon a szövetkezet részére veszteséggel, biztonságképpen olyan raktárak építése kerül előtérbe, amelyek hűtött állapotban a gyümölcsöt, például egyes almafajtákat egészen májusig képesek csekély veszteséggel tárolni. A hütőtároló nyújtotta biztonság, bár nem kis anyagi befektetést jelentett, ez mégis megérte. Egy kilogramm alma elraktározása hat hónapos időtartamra megközelítően 50 fillérbe kerül. Ha számításba vesszük, hogy ősszel az almát kilónként 3,30 —4 koronáért értékesíthetik, viszont ugyanazért az almáért tavasszal már 6 koronát kapnak kilónként. Továbbá ha le is számítjuk az 50 filléres tárolási költséget és a 30" fillér értékű, kb. 10 százaléknak megfelelő tárolási veszteséget, úgy látjuk, hogy 3,30 korona helyett kilónként 5j20 koronát kap a szövetkezet, vagyis kilónként 1,90 koronával többet. Az alma kiskereskedelmi ára tavasszal 5,50—9 korona között mozog. És ilyenkor a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi ár közötti rés mindössze 20 százalék körüli, míg nyáron az árrés hozzávetőleg 100 százalékos. Például a 2 koronáéit megvett almát kilónként 4 koronáért veheti meg a fogyasztó. Hűtőtárolójuk hozzávetőleg 100 vagon mennyiségű almát képes' befogadni, ami a göngyöleg formájától függ. Ami a raktártér kihasználását illeti, amennyiben még saját termésű almával nem foglalhatják el a hűtőtárolót, így a Slovlik részéről nagyobb mennyiségű sárgarépát tárolnak. Az elmúlt nyáron például volt olyan időszak, hogy 3,5 millió tojást tároltak. A hűtőtároló beruházási költsége 4 millió 750 ezer korona volt. A helyzet ügy alakul, hogy a hűtőtároló üzemeléséből évente 750 ezer korona tiszta jövedelem származik a szövetkezet részére. A, hűtőtárolót 1971 szeptemberében adták át rendeltetésének, tehát a befektetés aránylag rövid idő alatt megtérül. A hűtőtároló hőmérséklete beállítható az áru igénye szerint, s így például az almát plusz 2—4 C fokon tárolják, míg például a sárgarépát vagy a tojást 0 Celzius körüli hőfokon. Idén sajnos az .almafák virágzása idején egy mínusz 6 C fokos hullám érte a szövetkezet gyümölcsösét, ami hatalmas kárt jelent, mert a végrehajtott vizsgálatok szerint a tervbe vett 59 vagon mennyiségű almatermésből 46 vagon mennyiségű alma virága teljesen lefagyott. Ez nagy kárt jelent nemcsak a szövetkezetnek, de a népgazdaságnak is. amivel azonban a kellő és olcsó védekezés hiányában egyelőre még számolni kell. KUCSERA SZILÁRD T udatosan a célkitűzésekért Napjainkban a kisállattenyésztő szervezetek tevékenységének, kedvező átalakulásának lehetünk tanúi. Százával, ezrével vannak már lelkes kisállattenyésztíík, akik a munka korszerűsítésén dulguznak, és teljes sikerrel. Kisállattenyésztésünk ma már ott tart, hogy a tenyésztők egyre inkább hozzájuthatnak a jól tojó tyúkok, és gyorsan növő pecsenyebaromfiak naposcsibéihez, a kisállattenyésztés eszközeihez, sót már több helyen a táphoz is. Ezek mind örömteli tények, mert minden lépés közelebb visz bennünket a kurszerűbb, gazdaságosabb kisállattenyésztéshez, s ez egyaránt hasznos a kisállattenyésztőnek és a nép gazdaságunknak is. Ezúttal a šamuríni (sumerjai) kisál lattenyésztnk tevékenységén keresztül egy olyan szervezetet mutatunk be. melynek törekvése a vázolt célok érdekében történik. A nagy ha gyományokkal rendelkező szer vezet jelenlegi tevékenységéről Plakinger Juraj, a szervezet titkára tájékoztatott bennünket. — Szervezetünk jelenlegi taglétszáma ötvenhat személy. Ennél a számnál azunban feltétlenül figyelembe kell vennünk a városfejlesztéssel járó problémákat: ugyanis egész utcasorok kerültek a közelmúltban lebontásra, de helyük re nagyon sok új családi ház épül, ami rövidesen, pozitiven fogja éreztetni hatását a taglétszámot illetően. Szervezetünkön belül elsősorban a baromfitenyésztés duminál. Haszonállataink kiválasztásánál elsősorban a termelőképességre (tojás, hús) vagyunk figyelemmel, s ügyelünk természetesen a fajtisztaságra is. Sikerült teljesen felszámolnunk a régi baromfiudvarok jellemző vonását: ahány tyúk, annyiféle színű, küllemű. A tenyésztett fajták közöl legelterjedtebb a new hampshire, a rhode island, valamint a plymouth. Fajtiszta állományunknak köszönhető, hogy a keltetők részére is szolgáltatunk tojást. Naposcsibéket a járás egyre sűrűbb keltetőhálózata bizto sítja. A baromfitenyésztéssel kapcsolatban szükséges megjegyeznem, hogy tenyésztőink egyre nagyobb kedvvel foglalkoznak a gyöngytyúk tenyésztésével is. Nyúltenyésztőink tevékenysége is sikeresnek mondható. Az 1973-as évben 2298 kg húst, va lantint 220 jóminőségü gereznát szolgáltattunk be. Fajtiszta, törzskönyvezett állományunkra 7ERVEZETt ai вЧ elsosurban az Űj-Zélandi fehér, Francia-ezüst, Bécsi-fehér, Csincsilla stb., a jellemző. A tenyésztés terén nagy súlyt fék tétünk a vérfrissítésre. Állandó kapcsolatot tartunk hazai, sőt külföldi (Magyarország] kisáilattenyásztőkkel, a tenyészálla tok állandó frissítése céljából. Szervezetünk tagjai egyéb haszonállatokkal is foglalkoznak még: úgymint a juh- és a galambtenyésztéssel is. Galambtenyésztés terén elsősorban szervezetünk elnöke, Kruty Stefan végez sikeres munkát. Az elmondottakat még kiegészítenénk pár pozitív észrevétellel. A szervezet hasznos gyakorlati tevékenysége mellett feltétlenül dicséretes az általuk végzett adminisztratív munka pontossága. Sajnos ezen a téren még több szervezetnél észlelhetők hiányosságok. További örömteli tény, hogy a tagság kulturális és szakmai képzésén kívül, nem feledkeznek meg a politikai nevelésről sem. A szakmai képzést nagyon elősegíti a szakirodalom felhasználása. Plakinger elvtárs úgyszólván „kisebb szakkönyvtárral“ rendelkezik, s tőle ezeket a könyveket bármelyik tag kikölcsönözheti. Rendszeresítették a szakelőadásukat, melyeket dr. Czeglédi Antal személyében tapasztalt szakember irányít, s ugyancsak gonduskodik a preventív intézkedések foganatosításáról is. Szervezetük vezetősége ueiu feledkezik meg az iskolás gyermekek aktivitásáról sem. A helyi útttöroütthon részére Plakinger elvtárs ajándékozott tenyészállatukat, s így részben az ö érdeme is, hogy a helyi pionírok egyre nagyobb kedvvel és szakértelemmel folytatják a nyúltenyésztést. Befejezésül az elmondottakhoz még annyit, hogy a samorí ni kisállattenyésztók tevékenységén keresztül egy olyan szervezetet ismertünk meg, ahol a tagság tudatosan úgy szaporítja állatait, hogy azok nemzedékről nemzedékre tökéletesednek, s így kívánják elérni céikitúzéseiket, legyen az gazdasági vagy csupán sportjellegű. CSIBA LÁSZLÓ 'ЧЛЛЛЛЛАЛЛЛЛАЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ/ЧЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛЛ Mi az oka? Egyik olvasónk azt kérdezi, mi lehet az oka, annak, hogy sok anyanyula közül az egyik megeszi a fészekalmot. A fiókákat nem bántja. A tulajdonos emiatt arra kényszerül, hogy az almot folyamatosan pótolja mindaddig, amíg a kisnyulaknak arra szükségük van. Mivel azonos tartási és takarmányozási viszonyok között nem valamenyi, illetve nem több anyanyula viselkedik így, hanem csak egy, arra kell következtetni, hogy egyedi jelenségről van szó, amely aligha vezethető vissza, tartási- takarmányozási okokra. Ez a jobbik eset. Nem tűnik ki a levélből, hány fialás alkalmával viselkedett így az anyanyúl? A háziállatok között, bármely fajhoz tartoznak is — ritkán — előfordulnak olyan példányok, amelyek valamilyen „rossz szokás“ rabjai. Ez nem közömbös a tejtermelés és a tenyésztés szempontjából. Betegségnek nem nevezhető. Természetesen tartós konyhasó vagy mész. esetleg fehérje hiánya azonos körülmények között élő több állaton egyidőben is előfordulhat. Ilyenkor elterjedhet a fészekalom megevése, vagy egyes állatfajoknál a fiókák megevése. Ez utóbbi jelenség a házinyúlnál a legsúlyosabb rossz szokás, az alom megevése mérsékeltebb. A gazdaságos termelés érdekében azt a nyulat, amelyben valaminő rossz szokás fedezhető fel, a tenyészetből feltétlenül ki kell selejtezni, mert a rossz tulajdonságok — bár nem feltétlenül —, örökölhetek. Az első alkalommal észlelt alomevést új ketrecbe való áthelyezéssel esetleg meg lehet szüntetni. Ha a következő fialás alkalmával Ismét előfordul, további próbálkozásnak nincs értelme. Dr. B. GÁBOR tulajdonképpen semmi ■ újdonság nincs abban, hogy dr. Byron Miller, a Colorado Állami Egyetemen megállapította, miszerint a légylárva az immobil, begubózott állapotában kiváló fehérjeforrás és így baromfitakarmány lehet. De vajon lehet valamikor is légybáb takarmányt előállítani gyakorlati felhasználásra? Dr. B. Miller baromfltrágyában a közönséges házilégy tojásait „elvetette". Ezek a trágyában kikeltek és a lárvák jól fejlődtek, hat nap után begubóztak. A gu bókát összeszedték, leszári tották, ledarálták és broiler csirkék takarmányában lég»takarmány használták fel. Az eletési kísérletek szerint semmi mérhető eltérést nem észleltek a kontroli-takarmányon, illetve a légybábot tartalmazó takarmányon nevelt csirkék súlygyarapodása, vagy takarmányértékesítése között. A szárított légylárvában a fehérje 61,4 °/o. Ez az alapanyag jól felhasználható mind a halliszt, húsliszt, mind a szójapogácsadara fehérjének pótlására, illetve kiegészítésére. A légybáb proteinösszetétele jobb, mint akármelyik növényi eredetű takarmányé. Dr. Miller azt is előnynek tekinti, hogy a légylárvák fejlődésük folyamán felhasználják a baromfitrágya víztartalmát, és ezzel szárítják a trágyát. (Körülbelül 55 % víztartalmat emésztenek fel.) A légygubó-takarmány előállításának egyelőre azon ban van egy — és nem is kicsi — akadálya: kb. 16 000 légytojás szükséges egy kiló baromjitrágya „bevetéséhez“. Egy légy naponta 200 tojást produkál. Ez azt is jelenti, hogy 82 légy képes egész termelési élete alatt egy kiló baromfitrágyához szükséges mennyiséget tojni. Tehát a legyek ezermillióira volna szükség ahhoz, hogy gyakorlatilag értékelhető mennyiségű légylárvatakarmányt lehessen előállítani. Vannak korszerű állattelepeink. Ezután már nagyüzemi légytelepeink is lesznek? (Bt) »«/WWWWWWWWVVWWVMVWWWVVWWVWWVWVVV
