Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-20 / 29. szám
1874. július 20. SZABAD FÖLDMŰVES 15 a nagyüzemi méhészet? Az utóbbi években mezőgazdasági nagyüzemeink sokaságában az állítólagos ráfizetés ürügyén egyre-másra szüntették be a méhészkedést. Sok helyen bizony a méhállomány felszámolásáról nem a többség, hanem egy-két ember döntött, s a családokat Jóval áron alul elkőtyavetélték. Érdekes a dologban az, hogy a méheket és a felszerelést éppen azok vásárolták meg, akik a mezőgazdasági üzemekben hasznot nem hozónak nyilvánították a méheket. Talán csaknem azért, hogy magukra vállalják a ráfizetést? Ha a mezőgazdasági nagyüzemekben csak és elsősorban a mézhozam szerint értékelik a méhek hasznosságát, nagyon helytelenül cselekednek. A mézelő méh ugyanis sokszorta nagyobb hasznot hoz egy gazdaságnak a megporzással. Végső soron ez kifejezésre jut a nagyobb üzemi haszon elérésében. Tehát a mezőgazdasági nagyüzemekben a méhészet fő céljául a növények tökéletes megporzását kell tekinteni, a méztermelés pedig mellékes, tehát Jó ha a méhek hordanak mézet, de nem feltétlenül, ezért kell tartani őket. Sajnos, jónéhány gazdaságban éppen ezt a másodlagos tényezőt tartják elsőrendűnek, azonban szerencse, hogy vannak ‘olyanok is, amelyekben a méheket elsősorban megporzásra tartják. A búcsi szövetkezetben a méhészkedés csaknem egyidős a nagyüzemi gazdálkodással. Amikor erre a témára Retkes Lajos elvtárssal — a közös gazdaság elnökével — elbeszélgettem, megtudtam, hogy az 1950-es évtől kezdve 110 méhcsaládot tartanak (a szövetkezet 1949- ben alakult). A beszélgetés során az elnök —- aki maga is szenvedélyes méhész — megjegyezte, hogy egy mezőgazdasági nagyüzemben a méhek a megporzással felbecsülhetetlen értékű tevékenységet fejtenek ki a növények megtermékenyítésében, ami a nagyobb hozamokban, a Jobb bevételben nyilvánul meg. Ámulatba ejtő naivságnak tartja az olyan nézetet, miszerint va-Tudnivalóka Ritkábban fordul elő az a különös jelenség, hogy valamelyik méhcsaládban a megtermékenyült, fiatal anya szorgalmasan petézik ugyan, de a peték nem kelnek ki. Az ilyen petéket megzápult petéknek mondjuk, magát a jelenséget pedig petezápulásnak nevezzük. Ismeretes olyan eset is, amikor az anya az első évben rendes petéket tojik, a második évben pedig záppetéket A záppetéket tojó anya rendesen igen szaporán petézik és úgy tele petézi a lépeket. mint a nem záppetélö. A frissen lerakott peték alakra, nagyságra és színre mitsem különböznek az egészséges petéktől. Ezek a peték mégis vagy egyáltalán nem fejlődnek, vagv pedig a kezdetben láthatólag rendes fejlődési folyamat minden észrevehető ok nélkül hirtelen abba marad és a magzat kevéssel a kibúvás előtt elpusztul a neteburnkban. A peték egymásután összetöpörödnek, kiszáradnak, majd a tönkrelahol is ráfizetésesnek mondják a méhészkedést. Hát igen, akadnak olyan egyének, akik a fától nem látják az erdőtl Az ilyenek csak nagyon szűk területet regisztrálnak, mondhatnánk szemellenzővel járnak, s így nem veszik észre mi van körülöttük. Retkes elvtárs megfigyelése szerint a méhek végtelenül nagy hasznot hoznak például a lucernamag termesztésben és a gyümölcsfák megtermékenyítésében. Tulajdonképpen a szakszerű emberi munkán túl a méhek is nagyban hozzájárulnak a Jobb eredmény eléréséhez. Mindamellett, hogy idén a kedvezőtlen hűvös időjárás végett mézhozam nem volt, azonban Búcson lesz sok alma és őszibarack, s ez fontosabb, hasznot hozóbb mint a méz. Ha azonban utána számolunk, a szövetkezet méztermése többéves távlatban kielégítő volt. Egy-egy méhcsalád nem kevesebb, mint 15 kg mézet adott a gazdaságnak azonkívül, hogy beporozta a növényeket. Pár évvel ezelőtt a szövetkezet egyik heretábláján, amelynek közelében lerakták a méhcsaládokat, hektáronként 200 kg heremagot fogtak, egy másik heretáblán, ahová nem vándoroltatták a méhcsaládokat, csak 80 kg magot értek el hektáronként. Nos, hát ez a különbségi Jó bizonyítékul szolgál arra, hogy milyen hasznot hozhatnak a méhek, ha igénybe vesszük őket. Ebből nem nehéz kiszámítani a pénzügyi helyzetben bekövetkezett kedvező különbséget, vagyis azt, hogy a két hektárhozam közt milyen az eltérés. Ha az összeget átvetítjük, mondjuk öt vagy tíz hektárra, olyan adatokat kapunk, hogy nincs az a mézhozam, mely sok éven keresztül egyenrangú pénzösszeget hozna, mint a heremag egyetlen évben, s ugyanilyen a helyzet a gyümölccsel is. A búcsi szövetkezet a 110 méhcsalád gondozójának Kerekes Jenő méhésznek havonta muhkadfj fejében 1800 —1900 koronát fizet. A méhekkel évenként 13—14 mázsa cukrot etetnek fel és hordás után átlagosan 15 kg mézet pergetnek családonként. Az amortizáció évente mintegy 3000 korona. Az itt közölt adatokból nem nehéz kiszámítani, hogy tulajdonképpen mennyibe kerül a méhek fenntartása és milyen hasznot hoznak a gazdaságnak. A méhek megporzó munkája által tehát esetenként tízszer Jobb eredményt lehet elérni egy gazdaság növénytermesztésében mint méhek nélkül. Ezért egy ezer hektár körüli mezőgazdasági üzem semmiképpen sem nélkülözheti a méhek megporzó tevékenységét. Ahol nem így látják a dolgot, jó lenne, ha levennék a szemellenzőt! (hoksza) petezápulásról ment petéket a méhek kitakarítják a sejtekből. A záppetélö királynő népe rendszerint eleinte igen ragaszkodóan viselkedik vele szemben. Minthogy azonban a fiasítás pótlás hiányzik, azért a család rohamosan legyengül. A méhek megkísérlik, hogy csendben anyát váltsanak, ez azonban a záppete miatt nem sikerül nekik. A peték megzápulásának az okát még nem sikerült kideríteni. Egyes kutatók úgy vélték, hogy a baj oka az anyában van. Mások magában a petében vagy a magszálban keresték az okot. Az eddigi megfigyelések azt bizonyítják, hogy a záppetélö anya nem gyógyul ki e bajból, illetőleg nem fordult még elő olyan eset. hogy az egyideig megzápult petéket tojó anya. bizonyos idő múlva egészséges petéket rakott volna. Gyógyítás tehát: a záppetéket tojó anyát ki kell cserélni. —M— Fontos tudnivalók! A Vadászszövetség Központi Bizottsága legutóbbi összejövetelén értékelték a vadhús eladás múlt esztendei eredményeit és meghatározták az ezzel kapcsolatos idei teendőket. Megállapították, • hogy a Vadászszövetség a múlt évben 1615 tonna vadhúst juttatott társadalmunknak. Ennek a mennyiségnek jó részét azaz 40,6 százalékát a baromfifeldolgozó ipar, nagyobbik hányadát pedig a Jednota, valamint a Felvásárló és Ellátó Vállalat vásárolta meg. Nagyon biztató eredményt értek el a tervfeladatok teljesítésében a Vadászszövetség trnavai (106,2 tonna), galantai (96 tonna), senicai (94,3 tonna) járási bizottságai). A baromfifeldolgozó ipar által évenként megrendezésre kerülő szocialista munkaversenyben a múlt évben az alábbi sorrend alakult: nyugat-szlovákiai kerület; nagyon jó helyezést ért el a Topolőany-i, a levicei és a trenöíni járás. Közép-szlovákiai kerület; sikeresen szerepelt a prievidzai, a Banská Bystrica-i és a žilinai járás. Kelet-szlovákiai kerület; kiváló eredményre tett szert a košicei, a rožňavai és a poprádi járás. A baromfifeldolgozó ipar képviselői a győztes járási !§■ bizottságoknak — egyenként — 2000 korona jutalmat és oklevelet adott, s közös egyezményben rögzítették az idei verseny feltételeit. A szövetség járási bizottságai az idei szocialista versenybe a gazdasági szerződések megkötését követő húsz napon belül nevezhettek be. A partnerek közt létrejött egyezmény értelmében idén a vadászszövetség a tervezett vadhús mennyiségnek mintegy felét a járási bizottságokra, azok pedig a vadásztársaságokra írták szét leadási feladatként. Ugyanakkor a baromfifeldolgozó ipar képviselői kötelezték magukat, hogy a vadászszövetségtől átveszik a felkínált vadhús teljes mennyiségét — egyes esetekben némi korlátozással. Mint ez ilyenkor már lenni szokott, a vadhús-szállítmányok átvételét a vadászszövetség, valamint az egyes baromfifeldolgozó üzemek közt megkötött — kölcsönös előnyökre alapozott — gazdasági szerződések szabályozzák. A nagy vadak szállítását, illetve átvételét rögzítő szerződéseket a partnereknek május közepéig kellett megkötniük; az apróvadakra pedig augusztus 31-ig kell leszerződniük. A gazdasági szerződésekben meghatározott vadhús mennyiségen kívül a feldolgozó üzemek a szállítóktól kötelesek 10 százalékig terjedő hústöbbletet is megvásárolni. A korlátozás azonban a szarvasokra és az őzekre nem vonatkozik! Hogyan jut el a vadhús a rendeltetési helyére? Ügy, hogy azt vagy maga a vadászszövetség, vagy pedig a feldolgozó üzem szállítja el. Ilyen esetben 20 km-es távolságról szállított nagy vadak kilójáért (szállítási díj fejében) 0,50; 30 km-es távolságig 0,80; 30 km-nél nagyobb távolság esetén pedig 1 koronát fizetnek. Ezzel szemben az apróvadak szállításáért kilónként 20 km-en belül 0,20; 20—30 km-en belül 0,50 és 30 km-en felül pedig 0,70 koronát fizetnek a szállításért. A baromfifeldolgozó ipar a szállító vadászszövetségnek az alábbi kilónkénti felvásárlási árat fizeti a vadhúsért: az őz, a szarvas, a dámvad és a muflon kilójáért — fej nélkül «- 15, fejjel együtt 13 koronát; a vaddisznóért 9, a mezei nyúlért 5, az I. minőségi osztályú fácánért 21, a vadkacsáért 12, egy fogolyért 10 koronát fizet. Azokból a körzetekből ahol betegségek vannak a nyulak felvásárlását illetően külön egyezményben kell rögzíteni. Jól lehet magától értetődő, hogy a felvásárlásra kerülő vadhús minőségének egyeznie kell az állat és közegészségügyi alapelvekben rögzített elvekkel, ami azt jelenti, hogy bizonyos tekintetben elértéktelenedett egyedek átvételénél figyelembe veszik a károsodás fokát és a felvásárlási árat aszerint határozzák meg. —hai— júliusi teendők Már megkezdődtek a mezőgazdasági üzemek betakarítási munkái. Ilyenkor a vadásztársaságok vezetőinek kapcsolatot kell teremteniük a mezőgazdasági üzemek szakembereivel, hogy megállapítsák a betakarításnál keletkezett, de a mezőgazdaságban fölhasználásra nem kerülő hulladékok mennyiségét. A vadak téli takarmányozására ugyanis be kell szerezniük minden olyan anyagot, amelyet a mezőgazdaság nélkülözni tud, vagy nem használ fel. Ebben az ügyben kapcsolatba kell lépniük az egyes feldolgozó vállalatokkal is, ahonnan a téli takarmányozásra alkalmsa hulladékokat beszerezhetik. Nagyon kívánatos. hogy a beszerzett takarmányféleségek biztonságos tároló helyekre kerüljenek, elsősorban zárt helyiségekbe. ha pedig ilyen nem áll rendelkezésre, akkor más megoldáshoz kell folyamodni a minőség megőrzése céljából. Azokon a helyeken ahol ideiglenes tárolásra kerül sor, arra is gondoljanak, hogy időnként a szemeseket szellőztetni kelll Nagyon egyszerű megoldásnak mutatkozik például a szabad ég alatt való tárolás, azonban ilyen esetekben a takarmány tároló helyét körül kell keríteni, s a takarmányt fóliával fedni, hogy megőrizzék Jó minőségét. —h— A sporthorgászat népszerűségét nem szükséges hangsúlyozni, elég, ha az ember kirándul a Vágduna partjára, ahol az elébe táruló kép minden szónál ékesebben beszél. A sporthorgászat nemcsak szórakozást, de felüdülést is jelent a munka ritmusában elfáradt dolgozók számára. A vérbeli sporthorgász jól felkészülve indul zsákmányszerzésre. Íme, ketten a sok közül! (Foto: Andriskin J4 A halak hírközlése A kíváncsi embert és a kutatókat régóta foglalkoztatja az állatok közötti kommunikáció lehetősége. Hogyan érintkeznek az állatok egymás között, hogyan értetik meg magukat egymással? A második világháború befejezése óta számos kísérletet végeztek a szárazföldi és a vízben élő állatok kommunikációjával kapcsolatban. A kutatások eredményei szerint egyes állatok taglejtésekkel, hangokkal közlik egymással mondanivalójukat, míg más állatok a látható fényen túli elektromágneses spektrum egy részére reagálnak. Számos állat egyszerre több érzékszervét használja jel a kommunikáció során. A halak hírközlésével és akusztikus bemérőrendszerével a háború óta szintén ■ számos kutatási téma foglalkozott. Az elektromos halakat az ember már az Ókorban ismerte, tehát jóval előbb, mint ahogyan az elektro: mosság fogalmával tisztába jöhetett volna. Dél-Amerika folyótban számos elektromos halfaj él, ezeknek ütése kisebb állatokat ki tud végezni, de magát az embert is elkábíthatja a nem várt áramütés. Az elektromos halak víz alatti tárgyakat tudnak lokalizálni élő áramforrásuk segítségével. Az utóbbi évek kutatási eredményei azt bizonyítják, hogy az elektromos töltés segítségével a halak víz alatti kommunikációt folytatnak. Ez a kommunikáció társadalmi életükben, fajfenntartásukban lényeges szerepet játszik. Carl Hopkins amerikai kutató Guayanában a Torpedó halfajok családjának tanulmányozása közben jött rá arra, hogy egy folyóban több ilyen halfaj (Torpedó) is megél. A Sternopygus macrurus fajon megfigyelte a szabályos időközben kibocsátott elektromos impulzusokat és frekvenciájukat. Amikor jobban belemélyedt az említett halfaj tanulmányozásába, észrevette, hogy a hím- és nőivarú hal más és más frekvenciasávon bocsájtja ki az impulzusokat. Hopkins az esős évszakban, tehát a halak szaporodásának időszakában végezte a délamerikai folyókban tanulmányait. Több ízben megfigyelte, hogy a hímek akkor kezdték meg sexuális közeledésüket. amikor a nőstények elektromos jeleit jejfoqlák. Hopkins abból a feltevésből kiindulva, hogy az elektromos jeleknek nagyon is fontos szerepük van az említett halak életében, mesterséges feleket kezdett leadni a folyóvízben, - azon a frekvenciasávon, amelyen a nőivarú Sternopygus halak küldték elektromos üzeneteiket hím társaik felé. A mesterséges jelek hatására a hímek az elektród irányában kezdtek gyülekezni. Amikor Hopkins megváltoztatta a frekvenciasávot, és más halfaj sávjába kezdte leadni a jeleket /Eigenmannia fájj, akkor a hímek megszakították sexuális felvonulásukat, és közömbösek maradtak az impulzusokra. Ez a kisérletsorozat azt bizonyította, hogy a hím- és nőivarú Sternopygusok megfelelő frekvencián közvetítik egymásnak a szaporodásukkal kapcsolatos üzeneteket. A különféle irányú akusztikai kutatások egyébként több olyan eredményt hoztak, amelyek szerint a különböző, de egyes fajokra jellemző hangfrekvenciákon adott jelek fontos szerepet töltenek be a víziállatok kommunikációjában, társas életében. Robert Capranica biológus terráriumában élő békákkal végzett kísérleteket. A különböző fajok hírközlését tanulmányozta. Capranica szerint a békák kuruttyolásukkal kommunikálnak. A biológus d békakuruttyolás hangerejével, hullámhosszával kapcsolatban végzett tanulmányokat. Kutatásainak eredménye szerint a békák hangadásának is megvan a maga fajokon belült jellegzetessége. Capranica mesterséges kuruttyolókészülékeket szerkesztett, és azt tapasztalta, hogy ha megfelelő hullámhosszon szólaltatja meg a készüléket, úgy a békáktól feleletet kap. A békafajok azonban csak a saját frekvenciasávjukban kibocsátott hangjelekre válaszoltak. Az egyik békafajnál azt tapasztalta, hogy csak a 200 hertz és 1400 hertz körüli értékekben kibocsátott hangokra válaszoltak. Még egy érdekesség, hogy a fiatal békák ■ jegy másik faji 500 hertz frenkvenciára, az idősebb hím békák ugyanazon fajon belül 100 hertz frekvencián adott mesterséges „hangra" feleltek. A delfinekkel, elektromos halakkal, rákokkal, békákkal végzett akusztikai kísérletek eredményei azt bizonyítják, hogy a hangok, utrahangok, elektromos jelek fontos szerepet töltenek he kommunikációjukban, társas életükben. Endresz István Fészkén ülő páva a lúči szövetkezet kertjében, ahol őzek is tanyáznak. Foto: —hei—
