Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-20 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1974. július 20. 6 Teljesítik feladataikat Д dicső Szlovák Nemzeti Felke­lés, melynek az idén ünne­peljük 30. évfordulóját, nagy mér­tékben befolyásolta társadalmunk fejlődését. Dolgozóink győzelme 1948 februárjában végleg elsöpör­te a burzsoá uralmat és népünk az emberi tevékenység valámeny­­nyi szakaszán megkezdte az áj, szocialista társadalom építését. Már negyed százada annak, hogy a párt kezdeményezésére a. legün­­tudatosabb kis- és középparasztok hozzáláttak az első szövetkezetek megalakításához. Ez a munkafolya­mat roppant igényes feladat volt. Ezer és ezer kommunista, valamint párton kívüli segített a Csehszlo­vák Kommunista Pártnak e jelen­tős történelmi fordulat megvalósí­tásánál, hogy az elmaradott me­zőgazdasági termelést korszeré nagyüzemi szocialista jellegű gaz­daságra változtassák. Az újonnan alakult szövetkeze­teknek jelentős segítséget nyújtot­tak az állami gazdaságok, vala­mint a gép- és traktorállomások. A szövetkezetek mint új, a me­zőgazdasági termelés minőségileg magasabb foka. mindjárt megala­kulásukkor nagyobb igényeket tá­masztottak az anyagi-műszaki el­látottságra. Ezért az optimális el­látás biztosítása érdekében 25 év­vel ezelőtt létrejött az országos mezőgazdasági felvásárló és érté­kesítő szervezet, melynek megala­kulása nagyon kedvezően befolyá­solta hazánk mezőgazdaságának további fejlődését. A mezőgazdasá­gi felvásárló és értékesítő üze­mek és cégek egyrészről biztosí­tották az állami érdekeket — a növénytermesztési és állattenyész­tési termékek felvásárlása tereit — másrészt pedig tevékenységük­kel nagyban hozzájárultak a mező­gazdasági termelés intenzitásának fokozásához. Amikor megemlékezünk a me­zőgazdaság szocializálásának, vala­mint a felvásárló és értékesítő vállalat negyed évszázados jubileu­máról, konstatálnunk kell azt is, hogy az eddigiek folyamán dialek­tikus egységben fejlődtek. Ennek bizonyítására igen sok példát le­hetne felhozni. Illusztrációképpen csak néhányról szólunk. Például a műtrágyák, valamint a jóminőségű vetőmagok szállításának fokozása a mezőgazdasági üzentekben a hektárhozamok növekedésénél is megmutatkozott, és ez nemcsak az állami leadás tervének túllépését jelentette, de a takarmánykeveré­keket minőségileg és mennyiségi­leg is befolyásolta, ami automati­kusan elősegítette a gazdasági állatok hasznosságának növekedé­sét. A szövetkezetek gazdasági szi­­lardulása a párthatározatokkal egyetértésben a kemizáció fokozá­sát is maga után vonta. A növény­­termesztés színvonala emelésének egyik legjelentósebh tényezője a műtrágya. Míg az 1949—50-es esz­tendőkben a műtrágya használata Szlovákiában mindössze 45 tonna tiszta tápanyagot jelentett, addig ezekben az években ennek a meny­­nyiségnek tízszeresét használjuk. Míg negyed évszázaddal ezelőtt a mezőgazdászok egy hektárra mind­össze 16 kg tiszta tápanyagot jut­tattak, addig jelenleg már a hek­táronkénti adagok két mázsa kö­rül mozognak. Ugyancsak jelentő­sen megnövekedett a kártevők, va­lamint a betegségek elleni véde­kezés is. A mezőgazdásági termelés növe­kedését az eladás mennyisége is hűen igazolja. Huszonöt évvel ez­előtt 39 000 vagon gabonát, 2500 vagon kukoricát, 128 000 tonna burgonyát és 600 000 tonna cukor­répát vásároltak fel. Az új mód szerek, a korszerű agrotechnika, az anyagi-műszaki bázis fejlődése és nem utolsósorban a vegyszerek használata jelentősen befolyásolta a termelékenységet és az eladás növekedését. Az 1949-es esztendő­höz viszonyítva, mezőgazdászaink a múlt évben kétszer több gabo­nát. burgonyát és cukorrépát és háromszor több szemeskukoricát adtak el. A legnagyobb emelkedés a repcénél mutatkozott, melyből a múlt évben 37 000 tonnát vásá­roltak fel, míg a szövetkezeti tör­vény elfogadásának idején csak 0.5 tonnát. Az eladások mennyiségé­nek növekedésével egy időben strukturális változásokra is sor került. A búza részesedése 15 szá­zalékkal növekedett, és a felvásá­rolt gabonaféléknek csaknem há­romötödét alkotja. Az árpa része­sedése egynegyedről egvharmadra emelkedett, jelentős csökkenés állt be a rozsnál, mely 26 száza­lékról 2-re csökkent. Az állattenyésztési termékek fel­vásárlásánál hasonló volt a hely­zet. A takarmánykeverékek, me­lyeknek minősége szüntelenül ja­vul, jelentősen befolyásolja a gaz­dasági állatok hasznosságát. A vá­gómarhák átlagsúlya az utóbbi 25 esztendőben kétszeresére nőtt, és több mint 470 kg-ot tesz ki. Még kimagaslébb eredmények születtek a borjaknál, melyek átlagos súlya elérte a 115 kg-ot, és ez 130 szá­zalékkal több, mint 1948-ban. A vágósertések súlygyarapodásánál nem álltak be jelentősebb változá­sok. Súlyuk 105—115 kg között ingadozik. Az egy tehénre jutó évi tejelékenység viszont megkétszere­ződött, elérte a 2716 litert. Ha­sonló a helyzet a tojóknál is. A múlt évben 190 db volt az átlagos tojáshozam tyúkonként. Ezerkilencszázhatvantól a vágó­marha-felvásárlás négyötödével emelkedett, és a múlt esztendőben csaknem 180 ezer jtonnát ért el. A sertéseknél ez a növekedés több mint kétharmadot tett ki és csak­nem 183 ezer tonnái alkut. A mezugazdasági felvásárló és értékesítő üzemek a gazdasági ál­latok részére több mint 60 télé takarmánykeveréket gyártanak. Pl. a fejőstehenek részére előállított takarmányok minősége lehetővé tette azt, hogy 15 év alatt három­szorosára emelkedett a tejeladá.-,. A takarmányok minősége pozitívan befolyásolta a tojás- és baromfi­felvásárlást is. A takarmánykeve­rékek mennyisége 1,9 millió ton­nára emelkedett s ez egyliarmad­­dal több, mint 1970 óén. Az idén, amikor megemlékezünk a mezőgazdaság szocializálásának és a felvásárlási és értékesítő üze­mek 25. esztendős jubileumáról, feltételezhetjük, lingy további fej­lődésüket még jelentősebben óe­­folyásolja majd az együttműködé­sük, mely nemcsak e két partner nek hoz hasznot, de elsősorban szocialista társadalmunknak. Ezzel betetőzniük a XIV. pártkongresz­­szus mezőgazdaságra vonatkozó határozata — a fő élelmiszerek iránti kereslet hazai forrásokból valö fedezése. Ing. Štefan Kocian Az 1974-es tervfeladatok teljesítését a múlt évben kezdtük előkészíteni. Ez az év az ötödik ötéves terv ne­gyedik éve, amely döntően befolyá­solja az ötéves terv teljesítését,'tehát nem mindegy, hogy milyen eredmé­nyekkel zárjuk. Az 1973-as évi terv­­íeiadatokat — tekintettel a szárazság­ra, a száj- és körömfájásra — mara­déktalanul teljesítettük. Az ez évi tervfeladataink progresz­­szívan emelkedtek. Az év első felében az állati termékek felvásárlásával, műtrágya- és vegyszerek, vetőmag­eladással, takarmánykeveréssel és a felvásárlásra való előkészületekkel foglalkoztunk. Állati termékekből a felvásárlás jó­nak mondható. 101-százalékra telje­sítettük. A sertéshúsbeadást 105 szá­zalékra, a szarvasmarhahúsbeadást 93 százalékra teljesítettük. A vetőmageladás terén ebben az évben nem volt semmi fennakadás, jól elláttuk mezőgazdasági üzemein­ket jó minőségű kukoricavetőmaggal: jugoszláv, román, magyar, francia és saját fajtáinkból. A műtrágya és a vegyszerek ellátá­sa terén voltak nehézségeink. Az üze­mi tervfeladatokat teljesítettük, sőt túlteljesítettük, de ez a mi járásunk­ban nem elegendő. Szerencsénkre a múlt évben megtöltöttük a raktára­kat, így onnan tudtuk fedezni azon üzemek szükségletét, ahol tényleg kevés volt a tartalék. A takarmánygyártás és eladás te­rén egyenletesen teljesítjük a terv­feladatokat. június 30-ig 8000 vagon tápot és premixet kellett gyártani. Ezt a mennyiséget legalább 100 vagonnal szeretnénk túlteljesíteni. Idei fontos feladatunk a felvásár­lásra való előkészület. Még az év elején raktárak szerint tervet készí­tettünk hol, mit kell elvégezni a gépesítés, építkezés terén. Minden egyes munkamenetnél meghatározták, melyik akciót ki fogja elvégezni. A múlt héten ellenőriztük a harmono­gram teljesítését és megállapítottuk, hogy mesterembereink tervszerűen végzik feladataikat. Hiányosság mu­tatkozik az idegen vállalatokkal vé­geztetett munkáknál. A raktározás terén némi javulás áll be, mivel a hrobonovi (alístáli] siló-berendezés már teljes kapacitás­sal üzemel. Külön problémánk azon­ban a hereliszt elraktározása. Járá­sunkban új szárítóberendezéseket lé­tesítettek és számításunk szerint 700- 800 vagon herelisztet kell felvásárol­ni, ebből kb. 360 vagon szükséges sa­ját felhasználásra, a többit elszállít­juk. Mindezt összeadva, az ezévi tervek teljesítését jól kezdtük és megvan minden előfeltétel az egész évi terv teljesítésére. Az eredmények elérése érdekében széleskörű munkaversenyt indítottunk hazánk felszabadításának 29., a SZNF 30. és a szövetkezetek megalakulásának 25. évfordulójára és ezeket a ' felajánlásokat becsülettel teljesíteni is akarjuk. Tóth József, igazgató Keressünk jobb megoldást A Kosice-i (Kassai) Járási Nemzett Bizottság Tanácsa behatóan foglalko­zott az állami utak mentén levő árkok füve kaszálásának kérdésével. Jóváhagyta: az első kaszálást június 20-íg, a másodikat szeptember 10-ig kell elvégezni. A kaszálást elsősorban a megkötött szerződések szerint a járási utakat karbantartó igazgatóság dolgozói végzik. A kaszálásnál fontos az agrotechnikai határidő betartása. Járásunk területén az állami utak mentén 463 km hosszúságban lehet füvet kaszálni, ami területre átszámítva 185,4 hektár. Ez nagy tartalék az egységese földművesszövetkezetek és állami gazdaságok számára. Ezideig azonban az egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban e fű iránt nagyon csekély volt az érdeklődés, mert ezen a területen a ka­szálás és a széné betakarítása sok kézi munkát igényel. Ennek ellenére mó­dot kellene találni arra, hogy a sáncokon nőtt fű a közösbe kerüljön. Annál is inkább, mert ha ezt egyének kaszálják maguknak, akkor ez lehetővé teszi, hogy a megengedettnél több szarvasmarhát tartanak — ami nem is ritkaság. Ez viszont sokszor elvonja a figyelmet a közös munkától, s ha takarmányuk mégiscsak szűkén van, akkor bizony nehéz tőlük a közöst megőrizni. Állítom, hogy a Nemzeti Front társadalmi szervezetei, a még jő egészségnek és erőnek örvendő nyugdíjasok, sportegyesületek megoldhat­nák ezt a problémát. Egyik helyi nemzeti bizottságunk plenáris ülésén hallottam, hogy a köz­ség labdarúgócsapata olykor-olykor szeszes italok árusításával is foglal­kozik, — különösen bálok alkalmával — hogy pénzhez jussanak. Ez tör­vényellenes, elítélésre méltó dolog. Mennyivel helyesebben, és becsülete­sebben cselekednének, ha mondjuk szocialista gondozásba vennének 3—4 km útszakaszt, ápolnák a gyümölcsfákat, leszednék a gyümölcsöt, elvégez­nék a fű kaszálásét, betakarítását, s mindezt a szocialista szervezeteknél értékesítenék. IVÄN SÄNDOR SIKEREI Nemrég egy Duna menti kisközségben jártam. A- hogy a szövetkezet székháza jelé igyekeztem, érdekes lát­vány tárult a szemem elé. A ta­karos kis házak udvarából egy­más után fordultak ki a kétke­rekű kiskocsikkal, talicskákkal, kapákkal, villákkal, gereblyék­­kel „felfegyverzett“ férfiak, lá­nyok, asszonyok. Valaha a ku­bikosok vonulhattak így falu­­röl-falura, villant át rajtam a gondolat. Bizonyára fáluszépí­­tési akcióról van szó, elmélked­tem amikor már jónéhány gye­reket is láttam a község vége jelé igyekvők között. — Mit építenek a jelvégen? — érdeklődtem egy népes asz­­szonyseregtől. — Óvodát, élel­miszerboltot? Vagy netán par­kosítanak? Csodálkozva néztek egy da­rabig, majd egyikükből kibugy­­gyant a nevetés. Erre a többiek­­ból is jeltört a kacagás. Egy fiatal menyecskének még a könnyei is kicsordultak, mi­közben jobb kezét egyre üteme­sebben emelkedő-süllyedő keb­lére szorította. — Méghogy mit építünk? Hát ez... ez jó pofa — szaladt ki a száján. Azután felém for­dulva folytatta: — Nincs kedve elkísérni bennünket? Már nem sok az út. Elmondani nem le­het, azt látni kell... Pár perc múlva valóban a helyszínen voltunk. Egy har­minc-negyven hektáros parcella szélén álltunk. A földet gyom­­tenger borította. — Hát ez meg mi? — kérdez­tem csalódottan, mert én arra számitotam, legalább Is egy ké­szülő szociális épület megtekin­tésére invitáltak meg a jókedvű lányok-asszonyok. — Talán nézze meg egy ki­csit közelebbről — bíztattak egyszerre többen is. Belegázol­tam hát a térdig érő gyomba. — Virágzó vadrepce — vonogat­­tam a uállam, de hirtelen ész­revettem a lefektetett csőveze­téket. Ha öntöznek, akkor vala­mi másnak is kell itt lenni. Le­hajoltam, széthárítottam a sűrű növényfüggönyt és... és rájöt­tem, hogy a szövetkezet papri­­kaföldjén vagyok. Hátam mögött ismét össze­nevettek az asszonyok. — Szép ugye? — Ez enyhe kifejezés. Mit csináltak maguk idáig? — Hátrább az agarakkal, fia­talember! — kapta csípőre a ke­zét egy helyre asszonyka. In­kább a vezetőket kérdezze, mi­ért akad el a falu határán a tudományos-műszaki forrada­lom, amiről annyit papolnak manapság. A szomszédos sző vetkezetekben vegyszerekkel hadakoznak a gyomok ellen. Nálunk meg.... a kapa a min­den. — No igen, de ha nem gyom­irtóztak, azért még bekapálhat­ták volna a paprikát. Szerintem itt egyszerűbb volna áttérni a gyomtermesztésre. Mit szólnak hozzá? Még kapálni sem kelle­ne, mert ahogy látom, a vad­repce maga is boldogul a pap­rikával! — Talán ráértünk kapálni? —- vág vissza egy tarkaruhás, fejkendős néni. — Annyi kara­lábé, korai káposzta, meg kar­fiol termett, alig győztük szed­ni. Ki törődik itt azzal, hogy egyre kevesebben vagyunk, a munka meg ugyanannyi, ha nem több. Egy idősebb férfi ér a cso­porthoz. Vállán villa, kapa, jobb kezében fényesre köszö­rült sarló. Kis ideig hallgatja az asszonyszót, majd előbbre lép. — Sok a követelmény, mi meg kevesen vagyunk. Pár éve naponta hatvanan is serényked­tek a kertészetben, most húsz embert is nehéz összetoboroz­ni. így azután, hogy menjen a munka, mindent kimérnek a ta­gokra. Aki szól, azt könnyen kifizetik: „Ha nem bírja Maris néni, szombat-vasárnapra hívja haza a lányát Nyitráröl, a fiát a hajógyárból, mafd ők seg'ite nek! Ha nem tetszik, el is me­het, a szomszédban úgyis ke resnek munkaerőt.“ Az ajkakról buzog a szóára­dat. Mire végeztek a korai zöld­séggel, várta őket a szőlő. Ott is kerékig ért már a gyom. Az ellenőrzéskor meg is mosták érte a vezetők fejét. A paprikát majd bekapálják vasárnapon­ként, a szőlő fontosabb, érvel­tek a vezetők. — Es most mit fognak csi­nálni? — Mit? Kitépjük a vadrepcét, meg az egyéb magasnövésű gyomokat, azután villával, ge­­reblyével összehúzzuk, kupa­cokba rakjuk és kiskocsikkal, vagy csak úgy nyalábban ki­hordjuk a föld szélére — só­hajtott az asszonyok egyike, s elindult, hogy megkeresse a „saját“ parcelláját. — Persze, még be is kell ka­pálni az egészet, mert a talaj­lazítás is fontos — toldotta meg az ősz férfi. — Amúgy is elég satnya a paprika, mert túl­súlyban csak a harmadik ülte­­lésü palánták éledtek meg, vagyis azok, amelyeket hagyo­mányos módon, melegágyban neveltek. A drága pénzen fel­épített fóliaházakból kikerülő palánták egy fabatkát sem ér­tek. Egyik napról a másikra tönkre mentek a szabad föld­ben, pedig ugyancsak locsol­­gattuk. Elnéztem őket egy darabig, ahogy egyre sajgóbb derékkal hajladoztak a végtelennek tűnő sorok felett s tépték, irtották az elburjánzott gyomot. A nap­égette, porlepte arcokon bő pa­takokban csordogált a veríték. A fiatalabb gyerekek hamar el­fáradtak, ők ereszkedtek fél­tértire elsőkként a sorokban. A falu felé indultam. A hatá­ri úton port kavarva húzott el időnként egy-egy traktor vagy teherautó. Az első kaszálásból származó lucernaszénát — an­nak minőségéről inkább ne be­széljünk — szállították a gaz­dasági udvarba. Június végén! Másutt már a gabonák szökülé­­sét lesték ebben az időben. Semmi kétség, kell a sok vi­tamint tartalmazó, egészséges zöldség, de nem minden áron. Ma már korszerűbb módszerek használatosak, nem úgy, mint ebben a gazdaságban, ahol úgy tűnik azt sem tudják, mi fán terem a komplex racionalizáció. Egyébként sem értem, miért „erőltetik“ a rengeteg zöldsé­get, ha egyszer nem bírnak rá. A gabona is legalább olyan fontos növény, termeljenek ab­ból többet. Ami pedig a vegyszereket és a korszerű gépeket illeti, sze­rintem itt a legfőbb ideje, hogy ebben a gazdaságban is tért nyissanak előttük. Igaz, hogy 1606 novemberében a közelben kötötték meg a „Zsitvatoroki béké“-t, de szerény tudomásom szerint arról nem hoztak hatá­rozatot, hogy békében kell él nünk a gyomokkal. KÄDEK GÄBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents