Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-12-07 / 49. szám
A komámul galamb tenyésztők névsorában ott olvashatjuk Mórocz Lajos és neje, Margit néni nevét is. Mindketten több mint ne gyedszázada foglalkoz nak galambtenyésztéssel. Lajos bácsi 1951-ben Nové Zámky-ban kapott első ízben I. díjat az általa kiállított galambokért. Azóta sok kiállításon bemutatta galambjait, több bel- és külföldi seregszemléről tért lmza értékes díjakkal, oklevelekkel, tárgyi jutalmakkal. Annyi érmet, oklevelet, serleget szerzett állataival a rangosabbnál rangosabb kiállításokon, Galambhogy akár egy kisebb önálló bemutatót is rendezhetne belőlük. Két éve például a komáromi (Magyarország) galambkiáltenyésztő Utason bemutatott vöröstarka bukó galambjai kiérdemelték a legmagasabb elismerést, a fajtagyőztes címet. házaspár Margit néni szintén a komáromi bukókat kedveli, de nemrég beszerzett egy pár lengyel apáca-galambot is. Velük már értékes díjat is nyert azóta. Saját bevallásuk szerint, családjukban hagyománya van a galambtenyésztésnek. Mint mondják, már 200 évvel ezelőtt is volt szenvedélyes galambász a családban. Komáromban valamikor az ezüstgombos szekeres gazdák szórakozása volt a galambsport, a néhai Mórocz András pedig közéjük tartozott. A Mórocz házaspárt gyakran felkeresik a város és a környék galambtenyésztői. Tanácsot, útmutatást kérnek és sohasem távoznak üres „tarisznyával“. Az elismert és köztiszteletben álló galambtenyésztő házaspár nem rejti véka alá az ismereteit, tudását, s ez így helyes. Kívánjuk, hogy még sok szép sikert érjenek el kedvenceikkel a különböző kiállításokon. Holczer László A baromfi orsóférgessége és akantokefalózisa Most, hogy csakis állatorvosi előírásra kapható a Helmirazin, tudjuk csak felmérni a térgesség előfordulásának gyakoriságát a házi baromfinál. Rövid, kb. 2 hónapi tapasztalat után azt mondhatjuk, hogy az eredmények meglepőek. Ezért, bár mindenkinek tudomása van ta pasztalatból e kórról, megpróbálom a tenyésztőt tájékoztatni a kevésbé ismert oldaláról. Mivel a Helmirazin specifikusan csak 1—2 féregfajra hat, nem tudni hol, mikor s vajon helyesen használják-e. Sokszor bizony csalódott a baromfitenyésztő, mert a gyógykezelés eredménytelen. Persze, ez másként nem is lehet, ha éppen más gyógyszert kellett volna alkalmazni. Ezért szeretném röviden ismertetni a házi baromfi leggyakoribb bélférgességeit és a kezelés módját. 1. Orsóférgesség: Első és egyben a leggyakoribb képviselője az Ascaridia galli orsóféreg. Sárgás, vagy fehér színű. A hímek hossza 2—7 cm, a nőstényeké 6—10 cm. Az Ascaridia galli geohelminta, tehát a fejlődése egyenes, köztígazda nélküli. Az ivarérett nőstények sok, nem szegmentált petét raknak a belekbe, ahonnan azok a bélsárral távoznak a külső környezetbe. Mozgovoj szerint egy nőstényben átlagban 25—170 ezer pete található. Mások szerint egy petéző nőstény élete alatt akár 50 millió petét is lerakhat, ami megfelel napi 140 ezres átlagnak. A külső környezettel szemben a peték nagyon ellenállóak és a gyakorlatban használt fertőtlenítő szerek ellen (sók, lúgok stb.j, a 2 százalékos karbolsav kivételével, teljesen ellenállók. Alkalmas környezetben (árnyékos hely, nedvesség és elegendő oxigén) a peték barázdálódnak. Az optimális hőmérséklet 17—40 C fok, melytől függ a fejlődési idő is. Ez 5—25 napig tart. A nyugalmi állapotban levő peték 15— 20 órán keresztül kibírják a —8—12 C'fokot. Fertőzésre úgy kerül sor, hogy a petékkel szennyezett takarmányt megeszi a baromfi. A petékből rövid időn belül még a gyomrokban kibújnak a lárvák, melyek a belek intenzív mozgásának hatására ellepik az egész epésbelet, vagy akár az összes vékonybeleket is. A fejlődés első 17 napjában a lárvák Szájrészükkel befurakodnak a bél falába és azután a belek Üregében találhatók meg. 50 napos korban a lárvák ivarérettek. Megállapították, hogy az avitaminózisok (A, B, C, E, K) emelik az állatok érzékenységét e kór iránt. Hasonlóképpen a növényi eredetű fehérjékkel túldúsított takarmányok adagolása rossz előfeltételként szolgál a baj fejlődésénél. A betegség a fertőzés utáni 10—17-ík napon jelentkezik. A fiatal egyedek erős fetrőzöttség esetén elhullanak a belső vérzések és a belek eltömödése folytán. Természetesen kialakulnak a gyulladásos tünetek is, melyek megtalálhatók végig a vékonybelekben. Az állatok nem gyarapodnak, kifehéredik a bőrük, tarajuk és a lebenyek. Csökken a tojáshozam stb. A trágyában gyakran megtalálhatók az említett férgek, melyek igazolják a baj jelenlétét. Kutatóintézeteknek leilMTICŔZffGCcVI au ács adó 4 hetöségük van kimutatni pusztán a bélsárban levő petéket is. A mélyalmon avagy rácson nevelt állatoknál nemigen ismert ez a baj, de a kifutós nevelésnél igen. A fiatal állatok érintkeznek az idősebbekkel és így állandóan fertőződhetnek. A gyógykezelés a következő: A kifutókat mindig változtatni kell és gyakran szántani, közben mésztejjel öntözni. Mindig ügyelni kell arra, hogy az állatok teljes értékű takarmányt kapjanak. Tartalmazzon elegendő mennyiségben vitaminokat is. Gyógyszerként használjuk a Tetraklórmetánt (2—3 ml 1 kg testsúlyra). Jó eredmények érhetők el a tiszta benzinnel is, amelyből 2 ml-} adagolunk 1 kg testúlyra. ,Az autóbenzin e célra alkalmatlan "a kopogásgátló ólom Jelenléte végett. A kezelést mindkét esetben individuálisan végezzük. Legkényelmesebb a Helmirazin használata, melyből 0,2—0,5 grammot adunk 1 kg testsúlyra. Csoportos kezelésnél a darába tegyük, vagy az ivóvízben keverjük el 0,5 százalékban. Mindenkor érdemes állatorvost hívni, mert a férgességre nem lehet egy szemszögből nézni. Mivel a vérzések folytán csökken a fehér vérsejtek száma, természetszerűleg csökken az állat ellenálló képessége is. Ezzel lehet például magyarázni a sok eredménytelen vakcinázást is a férgességek idején. Az orsóférgességek második leggyakoribb képviselője a porrocékózis. Okozója a Porrocaecum cerassum. A hímek nagysága 3—5 cm, a nőstényeké 5—6 cm. A gyomrokban és a belekben élösködik. Fejlődésükhöz szükségesek a földigiliszták, melyekkel a baromfi fertőződik. Leggyakrabban kiska Csáknál fordul elő, de más baromfinál sem ritka a fertőzés. Féregtelenítés céljából Tetraklórmetánt használunk a már említett utasítás szerint. A Helmirazon nem hat rájuk. Megelőzés: sohase etessünk földi gilisztákat, ha tudjuk, hogy állományunkban már előfordult a porrocékózis. Gyakoriságát illetően, sorrendben a harmadik helyet fog lalja el a heterakidózis. Okozója Heterakis gallinae. Nincs köztigazdújuk. Egyaránt fertőződnek a vízi- és a kaparóba romfiak is. Leggyakrabban a vakbelekben élösködik, melyek a háromszorosukra is megna gyobbodnak. Van amikor 1000 darab is megtalálható a belekben. Az állatok lesoványodnak, nem esznek, keveset tojnak és elhullanak. Gyógykezelés céljából Fenothiazint használunk (0,3—0,5 g 1 kg testsúlyra), 12 órás éheztetés után. 2. Akantokefalózis: (Intzogányfejűek) Azon élősködők közé tartoznak, melyek bár elég nagy méretűek (3—20 mm) nincsen emésztőrendszerük. A tápiáié kot ozmotikusán szívják magukba. Leggyakrabban vízibe romfinál fordulnak elő, de a kaparóbaromfinál is megtalálhatók. Kezelés céljából Tetraklórmetánt használunk, az említett utasítás szerint. A férgesség nagyon komoly bajok okozója lehet. Ezért a védekezésnél mindig célszerűen járjunk el. Féregtelenítsünk rendszeresen, így megóvjuk állatainkat az állandó trauinatizácfóktói. Ezzel csökkentjük a takarmányfogyasztást és emeljük a termelékenységet. Nem lenne szabad egy védőoltást sem végrehajtani előzetes féregtelenítés nélkül. A féregtelenítés után a trágyát komposztolni kell, a heterakidózis esetében viszont elégetni! A kifutókat évente egyszer fel kell szántani. Bár a humán gyógyászatban más indítékok voltak, hogy a Helmirazin szabadon való árúsítása be lett tilPva, mi állategészségügyiek is hálásak vagyunk az új szabály bevezetéséért. így el lehet kerülni sok kudarcot, melyet a Helmirazin „csodagyógyszer“ okozott. Dr. VARGA JÄNOS CKert étze i--- ^L974TMldecembe^7^l>^^W oKi«dHqttcnyé»ife» ) B vente visszatérő probléma a szőlőoltványok beszerzése. Az utóbbi évek nem kedveztek a szaporítóanyag-termelésnek. A korai fagyok jelentősen megkárosították úgy az alanytermelést, mint az oltőrügyek minőségét, s ezáltal a kitermelt oltványok mennyisége és minősége jóval a tervezett színvonal alatt maradt. Az előkészített és betervezett nagyüzemi telepítések az iiltetőanyag hiány miatt évröt-évre eltolódtak és természetesen a házikertek tulajdonosainak szölüoltványigénye sem volt teljesíthető a fenti okok miatt. Bizonyítja ezt az a sok száz levél és szóbeli igénylés is, amivel nap mint nap ostromolják a termelők az oltványtermelő üzemeket. Az idei eredmények jobbnak ígérkeznek az előző évieknél, ez azonban nem jelenti azt, hogy most már maradéktalanul ki tudjuk elégíteni az igényeket. Ezért szükségesnek tartom tájékoztatni a termelőket — főleg a kiskerttulajdnnnsokal — a szőlőoltványok beszerzési lehetőségeiről. mégpedig a felsőbb szerveknek az 1974. évi őszi és az 1975. év tavaszán esedékes oltvány-forgalmazással kapcsolatos utasítása alapján. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a 12 599/1974 PV leiratában utasítja a szőlőoltványt előállító üzemeket, hogy az alábbiakat tartsák be: 1. Az 1974-ben tármelt I. osztályú ültetőanyagot a ČSN 46 0301 rendelet értelmében csak az Állami Nemesítő és Magszaporító vállalatok (Šlachtitefský a semenársky podnik) kirendeltségein (Bratislava, Zvolen, Košice) keresztül lehet és szabad forgalmazni. 2. A II. osztályú ültetőanyagot a termelők az I. osztályú ültetőanyaggal együtt kötelesek előkészíteni a hivatalos minőségi ellenőrzéshez, amit a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minősítő Hivatal (ÚKSGP, Bratislava) végez. 3. A fenti ellenőrző szerv által elismert és nyilvántartott II. osztályú ültetőanyagot csak azon termelő üzemek forgalmazhatják, amelyek szerződéses viszonyban vannak az Állami Magnemesítő Vállalattal (SSP), azok is csak a kiskertészkedök számára. Nagyüzemi telepítésekhez tilos II. osztályú Ultetőanyagot forgalmazni! 4. Azok a termelők, akik csak a saját részükre termelnek szőlőoltványokat, a felsőbb szervek rendelkezése alapján (a 62/64 Zb. 19. §-ának 2/a bekezdése szerint) nem adhatnak el ültetőanyagot a kistermelőknek. * 5. Az ezévi termelésből származó II. osztályú ültetőanyag mutatóit az engedélyezéskor az 1973. évi rendelet szerint kell elbírálni. Osztályon kívüli anyagot nem szabad forgalomba hozni. 6. A II. osztályú Ultetőanyagot az államilag megszabott 5 korona darabonkénti áron lehet eladni a kistermelőknek. Ebből az összegből a termelő üzem 1 koronát köteles átutalni a nemesítő és magszaporító vállalat számlájára (0-017-0215 ŠBČS, Bratislava-mesto). A fenti előírásuk betartásáért a termelő üzem azon dolgozói felelnek, akik az oltványterinelést irányítják. Továbbá fontosnak tartom ismertetni az I. osztályú ültetőanyag normáit (a 46 3601 ČSN szerint), amelyek 1970-ben lettek jóváhagyva, valamint a II. osztályú anyag normáit, amit a nemesítő és magszaporító vállalat javaslata alapján 1973-ban hagyott jóvá a MÉM. Az I. osztályú szölőoltvánnyal szembeni követelmények: az ültetőanyag legfeljebb 2 éves lehet, a vessző hossza a gyökérzettől a hajtásokig legalább 35 cm legyen, a hajtások hossza legkevesebb 20 cm, a beérett rügyek száma a hajtáson pedig legkevesebb. 4 db legyen. Az Oltványnak legalább 4 db 10 cm hosszú, vagy 3 db 15 cm hoszszú gyökérrel kell rendelkeznie. A II. osztályú oltvány legfeljebb 2 éves, a gyökérzettől a hajtásokig a vessző hossza legalább 30 cm; a hajtások hossza 2 interned, rajta legalább 3 fejlett rügy. A beérett rügyek száma nem lehet 3-nál kevesebb és a vesszőnek legalább 3 db 10 cm hosszú gyökérrel kell rendelkeznie. Az ültetőanyag legyen egészséges, hibamentes, hajszálgyökerek nélküli, legyenek beérett hajtásai, kellő gyökérzete, s az oltás helye legyen tökéletesen beforrva. A gyökérzet kör-körösen helyezkedjen el a vesszőn. Ha az ültetőanyag nem felel meg a követelményeknek, nem szabad forgalmazni, elismerni. A fenti intézkedések elég világosak, s jó volna, ha a kiskerttulajdonosok ezek figyelembevételével járnának el a szőlőoltványok beszerzésekor. A fajtaösszetételről mindössze annyit, hogy minden oltványtermelő üzem a tájegységnek legjobban megfelelő fajtákat szaporítja és forgalmazza, ezért nem éppen ésszerű dolog, ha a kistermelő nyakába veszi az országot, hogy néhány oltványt beszerezzen. Legjobb mindig a legközelebbi üzemhez fordulni. > «?* ♦% A A A A A ♦> ♦ ♦ v • ♦ ♦ V V 1 Szlovákia jellegzetes bor termelő vidékei mellett már a Veľký Krtíš-i járásban is sikerrel termesztik a szőlőt. Néhány gazdaságban már a legfontosabb termelési ága zatok közt tartják számon a szőlészetet. A bušincei szövetkezetnek negyven hektár termöszőlője van. Túlsúlyban Müllert, Leánykát, Rizlinget és Traminit termelnek. Pincéjük azonban nem volt, ezért 85 ezer korona ráfordítással építettek egyet, mégpedig a kétparti szőlő alá, a Dolina bánya dolgozói segítségével. Az új pince 200 hl bor tárolására alkalmas. Dobra János pincemester elégedett „birodalmával“. A jövőben T-alakban bővíteni szeretnék a pincét. Kép és szöveg: Nagy László *♦ »> «$♦ ♦> ♦> ♦♦♦ ♦♦♦ «J* ♦♦♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> eszerzesi __> LEHETŐSÉGEIRŐL VARGA JÓZSEF
