Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-30 / 48. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 6 1974. november 39. i Az ' autóból kitekintve hiába kere­sem Rózsa Sándor idejének romanti­kus tanyavilágát. A főút mentén ran­gos házak jelzik, hogy új arcú falvak alakultak, ahova a tanyasi lakosok jó része beköltözött. A megye névadó városa előtt vagy tíz kilométernyire szintén újdonsült faluszélén taposott a fék pedáljára Kaczur István kolé­­gám, s máris ott álltunk a Felgyői Alföldi Róna Tsz székháza előtt. — Csehszlovákiából jött.. .? Szívből üdvözöljük — fogadott kedvesen egy középkorú, szimpatikus férfi. Nagyis­­tók Sándor, a szövetkezet elnöke —, sok Jó barátunk van Csehországban és néhány éve szoros kapcsolatot tar­tunk fenn velük. Nagyistók mérnök elmesélte, ho­gyan kerültek kapcsolatba az Agro­­stroj Pelhfimovt fjihlavai járás) üze­me Poóadky-t részlegének dolgozói­val. Ugyanis ők szerelték be a cseh­szlovák típusú DZ—100-as fejőberen­dezést az új tehénistállóba. Bár több­nyire csak mutogatással értették meg egymást, mégis őszinte barátságot kö­töttek. Azóta kölcsönösek a látogatá­sok, amit az Is elősegít, hogy a sze­relésen dolgozó egyik szakember lett az Agrostroj Igazgatója. Közben a Po­­éadky-l szövetkezettel is elmélyült a kapcsolat, $ évente 40—40 személyt cserélnek nyaralás, a szakmai isme­retek elmélyítése céljából. Az Alföldi Róna elnöke, aki a sok funkció mel­lett elvégezte az agrártudományi egyetemet, és szakmérnöki vizsgát is tett, nagyra értékeli a külföldi kap­csolatokat és az NDK-beli Mauthauseni Állami Gazdasággal is rendszeresen kicserélik tapasztalataikat. — Mindig hozunk valamit a tarso­lyunkban, amit hasznosítani tudunk — említi az elnök. — Különben 1960-ban alakultunk, s bizony van mit tennünk, hogy lépést tartsunk a tíz évvel ko­rábban közös útra lépett gazdaságok­kal. Nehezen ment a tanyavilágban a termelőszövetkezet szervezése. Nem hitték, hogy a szikes és különben is eléggé gyenge minőségű talajon job­ban boldogulhatnak a közösben. Még nem telt el másfél évtized az alakulás óta, és máris óriásit léptek előre, új falu létesült, főleg a tsz-tagok jóvol­tából. — A székházunk helyén ezelőtt öt esztendővel búzatábla ringott — em­líti Nagyistók elvtárs. — De a szom­széd utcában ts arattak még néhány esztendővel ezelőtt. Bátran állíthatom, hogy a tsz megalakulása jelenti a ta­nyavilág megszűnését. — És ml lesz az otthagyott épüle­tekkel? — Megvesszük a tulajdonosoktól, lebontjuk, hogy ne zavarják a vetés­forgók kialakítását. Sajnos, mostaná­ban váratlan akadály jött közbe, mert a városiak vásárolják meg hétvégi. pihenőházaknak. — Tíz és egynéhány esztendő nem nagy tdó. Vajon kialakult már Önök­nél a nagyüzemi mezőgazdaság? — Mikor kötélnek álltunk, rögtön tudatában voltunk, hogy sietnünk kell, minél előbb behozni a lemaradást, megpróbálni lépést tartani a régen megalakult tsz-ekkel. Persze nem ment minden simán, a kezdeti nehéz­ségeket át kellett élnünk és bizony néhány évig mi is döcögtünk. Nálunk a talajminőség eléggé rossz, viszont a mennyiséget, a 2300 hektárnyi te­rületet megfelelőnek tartottuk a sza­kosításra. Az említett területből 600 hektárnyi a rét és a legelő. Mintegy 50 hektárnyi belvizes részen nyárfát ültettünk, jelenleg a szántóterület 50 százalékán kukoricát, 35 százalékán kalászosokat, 12 ön pedig lucernát termesztünk. 41 hektárnyi területen szőlőnk ts van, amely nélkül szépen meglennénk. A szarvasmarha-tenyész­tésnél a fősúlypont a hústermelés. Sertéstenyésztéssel ts foglalkozunk és a hízókat a csongrádi üzemekben dol­gozzuk fel,' s aztán eladjuk az állami kereskedelemnek. Most azonban tár­­suluňk az őpusztaszert Árpáddal, ahol KA-HYB hússertést tenyésztenek, az­tán függetlenítjük magunkat és saját üzletet nyitunk Csongrád új városne­gyedének közelében. — Mik a gazdaság főbb roblémáí? — A tehénállomány felújítása és a minőségi takarmány előállítása, vagy­is a hizlalás gazdaságosabbá tétele. A tehénállomány felújítását már meg­kezdtük, s elgondolásom szerint a jö­vőben csak olyan fejőstehenet tar­tunk az istállóban, amelynél 3500 lite­ren felül lesz az évi fejési átlag. Oj elképzelésünk van a kishozamú tehe­nek tartásával, illetve hizlalásával. A takarmányozás minőségi ellátottságát takarmányliszt készítésével óhajtjuk megoldani. Amint említettem, a szán­tóterület felén kukoricát termesztünk. De mivel nagyon változékony a talaj, eléggé rapszodikus a csapadékmeny­­nyiség, sűrűn vetjük a kukoricát és csak a csövesedés idején határozzuk meg, melyik táblát hagyjuk meg sze­mesnek, melyikből készítünk takar­mánylisztet. Az idén már nem siló zunk, mert néhány napja megindult a takarmányliszt készítő üzemünk, a­­mely tíz millió forintba került és re­kordidő alatt, egy éven belül helyez­tük üzembe. De gondolom legfőbb lesz, ha megnézik az üzemet és az állat­­tenyésztésünket, akkor jobb ■ áttekin­tést nyernek. Napsütéses őszi időben száguldot­tunk a tsz központi farmja felé, ahol Domonkos József, szakzootechnikus várt bennünket. Első útunk a szárító, takarmányliszt készítő üzembe veze­tett. Az MGF előbetarolós rendszerű üzemben szorgos munka folyt. A ta­karmányliszt készítő üzemben külön­ben két műszakban dolgoznak. A gé­pek irányításához és ellátásához hat személy szükséges és 18 mázsa takar­mánylisztet készítenek el óránként, ha a nedvességtartalom nem maga­sabb 72 százaléknál. A takarmánylisz­tet készítő gépsort egész évben üze­meltetni szeretnék. Nemcsak a répa­szeletet akarják szárítani, hanem a Hazánkból ott járt vendégekkel a csehszlovák—magyar barátságra koccintanak. Csongrádi Szőlőfeldolgozó Üzem hűl- jelentős részét exportálják. A szabad­­ladékanyagából (a törkölyből j szintén istállózásnak előnye még, hogy ott értékes lisztet készítenek majd, ’ame- nagy mennyiségű szervestrágya terme­­tyet karbamíddal kevernek. Pelei lődik, amelyre nagy szükség van a [préselt takarmány) gyártását is tér■ föld humusztartalmának a növelésé­­uezik, lucerna és silókukorica keve- hez. rékből, amelynek ragasztó anyaga a A jövő évtől kezdve teljesen ketté­­melasz lesz. A szárító és tdkarmány- választják a hús- és tejtermelésre be­készítő berendezés olajfűtéssel теп- állított szarvasmarhaállatokat. A te­­delkezik s ez aránylag olcsó. A nyers- hénállománynak a felét, borjaikkal anyag 12—13 % nedvességtartalom- együtt, kora tavasztól késő őszig a mai szóródik a papírzsákba. Tűzvéde legelőkön tartják. A borjak, mivel lem szempontjából .48 óráig helyben együtt lesznek az anyákkal, akár tárolják, csak aztán viszik a rendelte egész nyáron szophatnak. Az időjárás tési helyére. Takarmánylisztet a ta- viszontagságaival szemben tehénállá­­goknak 260 forintért, másoknak 350— sokat építenek. A legeltetés csillag- 380 forintért adnak el mázsánként, rendszerű beosztással történik, a vil- A jövőben exportálják majd a külfol- lanypdsztoros módszerrel. Az itatást dön is keresett takarmánylisztet. tolösrendszerü vályúból oldják meg, A fejőberendezést, amelyet hazánk amelyek a bekerített részen lesznek fiai gyártottak és szereltek fel, a elhelyezve és a tehénállásnál levő 466-os tehénistállóban találtuk. A dől- központi kútból a föld alatt odaveze­­gozók elismerőleg beszéltek a fejőbe- tett víz állandóan csordogál a vályú­­rendezésről. Ott találtuk az állator- ba. Az itatóberendezéshez a vizet a vost is, aki az inszeminációt végezte saját szerelőműhelyük által készített gondosan. A szabadtartásos istállóban motor húzza fel és nyomja szét a vá­­— három műszakban — tíz-tíz tehén- lyúkba. Az állatokra egy pásztor gondozó és két tejkezelő szakmunkás- ügyel, aki a régi világra emlékeztetve, nő végzi a teendőket. lóháton járja majd a legelőt. A hízómarhák és növendéküszők Sokat lehetne még írni az aránylag külön jármon vannak elhelyezve. A fiatal mezőgazdasági üzemről, amely­­szabadistállóban, ahol 363 állat van nek körzetében lassanként felszámol­­elhelyezve, mindössze három gondozó fák a tanyai világot, megjavítják a dolgozik. A napi súlygyarapodás а bi- rossz minőségű szikes földeket, min­­káknál 120 dekagramm. A hízóállatok dent megtesznek a korszerű gazdálko­dás érdekében. A tsz-ben már nap­jainkban hét mérnök és nyolc tech­nikus irányítja nagy szakértelemmel a munkál. A vezetés viszont demokra­tikus, mert az elnökön és az alelntk kön kívül más funkcionárius nincs a vezetőségben és így az ellenőrzés sok­kal átfogóbb. A jó gazdálkodás eredményét az alábbi számok is igazolják: A tavalyi összbevétel 46 millió forint volt, s eb­ből 14 millió a tiszta jövedelem. Egy átlagdolgozó napi keresete 121 forint. Az elnök a búcsúzáskor a követke-, zőket mondja: „Akár csehszlovák— magyar barátság szövetkezet is lehet­nénk, mert a kapcsolataink nem for- A takarmányliszt készítő üzem még málisak és a tapasztalatok kicseréié­­nem egészen kész, de már teljes se nagyban hozzájárul mezőgazdasági kapacitással dolgozik. üzemeink fejlődéséhez". (A szerző felvételei) TÓTH DEZSŐ Ä MLIECNOI {TEJFALUSI) KÉK ” DUNA Efsz-ben az idén 107 hektáron termesztettek szóját. Az át­laghozammal azonban — 14 mázsa— a szövetkezet vézetősége nincs meg­elégedve. Pisch József mérnök, az egyesí­tett gazdaság elnöke még öt évvel ez­előtt Vefká Pákán (Nagypakán) kez­dett el komolyan foglalkozni a szója termesztésével. Az első évben 1,5, a további években pedig már 95 hek­tárra növelték a szója területét. A fiatal szakember tavaly, amikor, az egyesítés folytán létre jött a Kék Duna Efsz, átvette a gazdaság irányí­tását. Azóta a szövetkezet nagy gon­dot fordít a szójatermesztésre. Ott jártunkkor az agilis elnök el­mondotta, hogy a szójatermesztésnél is a fajtamegválasztásból kell kiin­dulni. A helyi tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy legkifizetődőbb a fél­korai és korai fajták vetése. Azonban meg kell jegyezni, hogy a hazaiak közül a Zora és a Nigra fajták bioló­giai potenciáljukkal már nem felelnek meg a mostani követelményeknek. Évröl-évre csökken a hektárhozamuk. A tavalyi és az idei tapasztalatok­ból kiindulva a szövetkezetben arra a meggyőződésre jutottak, hogy a kül­földi fajták termesztése sokkal kifize­tődőbb. mind a hazaiaké. Például a Romániából behozott Merít nevű szó­ja azonos termelési viszonyok mellett 5,5 mázsával többet adott hektáron­ként, mind a Zora. A hazai fajtától! annyiban különbözik, hogy 15—18 cm-rel magasabb növésű. A száron egyenletesebb a hüvelyek elhelyezke­dése, és lényegesebben nagyabb az ezermagsúly. Közben Dušan Z a f к о mérnök, részlegagronómus is bekapcsolódott a beszélgetésbe. így tudtam meg, hogy a szövetkezet az idén a szójánál faj­takísérleteket végzett és több gyom­irtó vegyszert próbált ki. Az ameri­kai Troverze fajta 27,3, az Anoka 23,1, a romániai Merit pedig 21 q-át adott hektáronként. A hazaiak közül a TO 1667-es volt a legjobb, hektáronként elérték belőle a 18 q. A gyomirtó vegyszereknél a Dirimül TM és az Ori­­zalin Afalon ЕС 2 keveréke beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ha a jö­vőben az említett vegyszerekből ele­gendő mennyiség áll a rendelkezé­sükre, remélik teljesítik a fejiérje programot. A szövetkezet a kutatóintézetekkel karöltve és a helyi tapasztalatokból kiindulva a szójánál egy végleges ta­­lajművelési rendszert dolgozott ki. Ezt már meg is tárgyalták a Pieš­­tany-i és a magyarországi Iregszem­­csei Kutatóintézet kollektívájával. Egy­ségesen megegyeztek abban, hogy szóját egymás' után két-három évig is lehet termeszteni. Továbbá korábban kell elvetni, mint a kukoricát. A helyi viszonyokat figyelembe véve, az em­lített műveletet közvetlen a cukorré­pa vetése után végzik. A vetési mély­ség nehezebb talajba 4, könnyebbe 6 centiméter. Megegyeztek még ab­ban is, hogy a sortávolság lehetőleg minél sűrűbb legyen. A szövetkezet ma még a 45 centiméteres sortávol­ságnál marad, mert addig, amíg nin­csen teljesen megoldva a vegyszere­zés, kénytelenek a sorok között a gyomot mechanikai úton irtani. Ebbél adódik, hogy az említett távolságnál 750—800 ezer szál szóját érnek el hek­táronként. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy valóban nagy termésre csak akkor lehet számítani, ha az egyedszám millión felül mozog. A megfigyelések alapján ma már az is köztudott, hogy a fehérjedús növényt azon a területen biztonságos termesz­teni, ahol a korai és félkorai kukori­ca is beérik. A közös gazdaság, tekintettel arra. hogy a szója vízigényes növény, ter­mesztésével azokon a területeken fog­lalkozik, ahol már kiépítették az Ön­tözőhálózatot. Legtöbb nedvességre a szójának a virágzás alatt van szük­sége, amely június közepétől augusz­tus végéig is elhúzódik. A virágzás előtt 30—40 milliméteres vízadagot használnak, amit 30 napos időközök­ben még kétszer ismételnek meg. Ha száraz nyár esetén nem állna mester­séges csapadék a növény rendelkezé­sére, elrúgná a virágokat. A vegyszereknél az alapvető gyom­irtó szer a Treflan, melyből közvetlen a vetés előtt 3,54 kilogrammot juttat­nak ki hektáronként. Mivel gyökér­­herbicidről van szó, applikálás után nyomban 6—8 centiméteres mélység­ben dolgozzák be a talajba. A treflan természetesen a káposztafélék cso­portjába tartozó gyomokat nem öli meg, ezért a további védekezés foly­tán az Afalon vagy Maloran vegysze­reket is alkalmazzák. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy idén csupán a Treflanból állt a szükséges mennyiség a szövetkezet rendelkezésére. A közös távlati tervében szerepel, hogy 300 hektárra növeli a szója területét, amíg azonban nem lesz az igényelt vegyszerből elegendő, továbbra is megmaradnak az idei vetési terület­nél. A műtrágyázást a kiadott metodi­kai szabályok alapján végzik. így hektáronként 150—165 kg mitrogént, 40—50 kg foszfort és 80—65 kg káliu­mot juttatnak a talajba, tiszta táp anyagban. Beszélgetésünk során azt is meg­kérdeztük, hogy a szövetkezet milyen előnyöket lát a szója termesztésében? Pisch mérnök ezzel kapcsolatban elmondotta, bogy napjainkban nag'yon fontos feladat a fehérjebázis kialakí­tása. A szója 36 százalék fehérjét tar­talmaz, amely a közétkeztetés szem­pontjából egyáltalán nem közömbös, vagyis népgazdasági érdek. Hiszen a szójából tejet, sonkát szalámit lehet előállítani, mely kalória szempontjá­ból egyenrangú a hagyományosan ké­szített termékekkel. Továbbá azt is szem előtt kell tartani, hogy külföld­ről az állati eredetű fehérjék behoza­tala évről-évre csökken. A mezőgaz­daság a takarmánykeverékek össze­állításánál azonban nem nélkülözheti, ezért a fentemlített hiányt növényi eredetű fehérjével pótolja. Meg kell még azt is jegyezni, hogy a szója szalmája ugyanolyan tápértékkel ren­delkezik, mint a lucerna. Másrészt a növény gyökérzete meliorációs hatás­sal van a talajra, vagyis fokozza an­­rtak termelőképességét. A szövetke­zetnek persze az sem közömbös, hogy mázsájáért 700 koronát fizet a felvá­sárló üzem. Még akkor is, ha 14 má­zsás (Magyarországon és Romániában átlagosan 18—20 mázsát érnek el) a hektárhozam, megéri a termesztése. Ugyanis a 18 mázsa szájáért annyi pénz kerül a közös kasszájába, mint 57 mázsa búzáért. Az elmondottak alapján nyilván­való t- beleértve a problémákat is—, hogy a fehérjedús növény termeszté­sével érdemes foglalkozni. ÖVÄRY PÉTER Érdemes vele foglalkozni

Next

/
Thumbnails
Contents