Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-13 / 28. szám
1974. július 13. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Az SzK—4 kombájn gyártását befejezve a „Rosztszelmas“ vállalat a Szovjetunióban átállt az SzK—-5 típusú kombájnok gyártására, a Taganrogi Kombájngyár pedig jelenleg a kétdobos, „Kolosz“ kombájnokat gyártja. Mindkét géptípussal a közeljövőben hazai földjeinken Is találkozhatunk. Közülük ismerkedjünk most meg a kétdobos, Kolosz arató-cséplógéppel. Kétdobos arató-cséplőgépet a Szovjetunióban elsődlegesen a szibériai területek betakarítására tervezték. Az ottani mostoha természeti viszonyok, a kései, nedves körülmények közötti betakarítás, a nálunk termesztettől lényegesen nagyobb szalmatömegű fajták igényelték a két cséplődobos rendszert. A két cséplődobos rendszerű aratócséplőgép első típusa a Krasznojarszki Kombájngyárban (Szibéria) kibocsátott SzKD—5 típusú arató-cséplőgép volt. A kétdobos arató-cséplőgép külső képében és méreteiben sem tér el lényegesen a hagyományos építésű, egydobos kombájnoktól. A második cséplődob- és a két cséplődob közötti ún. közbenső verő elhelyezése a gépen belül viszont a szalmaráző ládák hosszának rovására történik. A két dob közötti közbenső verővel, de főleg a második dobbal ugyanis határozottabb magkiválasztódást lehet elérni, mint ilyen hosszban a szalmarázóládákkal. Összefoglalva tehát: szerkezeti építésében a kétdobos arató-cséplőgépet a két cséplődob, a közöttük elhelyezett közbenső verő, a második cséplődob mögött elhelyezett utóverő és a rövidebb szalmarázóládák jellemzik. A kétdobos arató-cséplőgépekkel a Szovjetunióban végzett vizsgálatok szerint az első cséplődobnál — alacsonyabb dobfordulat és nagyobb dobkosárhézag mellett is — leválik — és a további cséplési műveletből kikerül — a magnak mintegy 70 százaléka. További 5 százalékos magkiválasztódás történik a két dob közötti közbenső verőnél, míg a második cséplődobnál a szemek mintegy 20 százaléka választódik ki. Így a kétdobos rendszernél a második dobbal bezárólag a szemnek már mintegy 95 százaléka választódott ki a szalmás tömegből. Tehát mindössze 5 százalék kicsépelt, csak ki nem választódott — szemet kell a második dob utáni utóverőnek és a szalmarázó-ládáknak kiválasztaniuk. (Az egydobos gépeknél a dob utáni anyagban ezzel szemben a magnak még mintegy 10 százaléka található.) A Szovjetunió különböző területein végzett vizsgálatok szerint nemcsak a mostoha természeti viszonyok, hanem átlagos betakarítási körülmények között is igen jó eredménnyel vizsgáztak a kétdobos építésű aratócséplőgépek. Szovjet adatok szerint a kétdobos arató-cséplőgépek átlagosan 15 százalékkal nagyobb áteresztőképességűek, mint — a főbb műszaki paramétereikben egyébként megegyező egydobos arató-cséplőgépek. A kétdobos arató-cséplőgépekkel végzett vizsgálatok kedvező eredményei alapján került sor a kétdobos, Kolosz arató-cséplőgépek gyártására, amelyeket elsősorban a nagy hozamú búzaterületek és a rizsterületek betakarítására használják a Szovjetunióban. E feladatnak megfelelően variálható épftésű a gép; gabona betakarítására kerekes járószerkezettel és az első dobnál is verőléces cséplődobot alkalmazva használható a gép. Ebbeni szerelési állapotában SzK—6—II. típusjellel ismert. (Itt említjük meg, hogy az egydobos Kolosz kombájn — típusjele SzK—6 — kialakítása is megtörtént, de sorozatgyártása még nem indult be.) MŰSZAKI JELLEMZŐK A kétdobos Kolosz arató-cséplőgép gabona betakarításra alkalmas változatainak főbb műszaki adatait — öszszehasonlítva az SzK—5 arató-cséDlőgép azonos paramétereivel — a táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban látható műszaki adatokból az SzK—5 és SzK—6 kombájnok öszehesonlítására — mint leglényegesebbet — három adatot emelnénk ki; a cséplőrész szélességét, a beépített motorteljesítményt és a magtartály-térfogatot. Az SzK—6 kombájnnál a cséplőrész szélessége 1500 mm, tehát mintegy 25 százalékkal nagyobb, mint az FŐBB MŰSZAKI PARAMÉTEREK SzK—5 SzK—8—II. Vágóasztal munkaszélessége, m 4.1; 5,8; 8,0; Magtartály térfogat, m3 3.0 3,0 Beépített motor teljesítménye, LE 100 150 A cséplődob hossza, mm 1185 1485 A cséplődob átmérője, mm 800 600 Az első dob fordulatszáma, perc. 415—1385 743—1385 A második dob fordulatszáma, perc. — 415—1385 Cséplődob verőlécek száma, db. 8 8 Fogsorok száma az első dobon, db. — 10 Az egy sorban levő fogak száma — 13 Kosár átfogási szög az első dobnál °(fok) 146 98 a második dobnál °(fok) — 148 Szalmarázó ládák száma, db. 4 5 Tisztltófeiület, ms 2,16 2,74 Szalmarázó felület, m2 4,28 3,82 Tüzelőanyag tartály térfogata, liter 190 190 Haladási sebesség, km/6ra 1,4—19,5 1,04—18,7 A gép főbb méretei hosszúság, mm 10 490 8 890 szélesség, mm 5 300* 0 300** magasság, mm 4 020 4 280 A gép tömege, kp 7 720 8 950** * 5 m-es vágóasztallal •* 6 m-es vágóasztallal SzK—5 kombájn esetében. A ma ismert, illetve gyártott legnagyobb teljesítményű arató-cséplőgépek cséplőrész szélessége ugyancsak 1500, illetve egyes típusoknál 1600 mm; ez egyben azt is jelenti, hogy a Kolosz arató-cséplőgép a legnagyobb teljesítményű arató-cséplőgépekkel felveszi a versenyt. A nagyobb cséplőrészszélesség megkívánta a mértékben nagyobb, a kombájnra épített motor teljesítményt, s mindezek eredményeképpen lényegesen nagyobb a Kolosz áteresztőképessége, mint a korábbi szovjet kombájnoké. Az 1973. évben végzett vizsgálatok szerint az SzK—6—II. arató-cséplőgép áteresztőképesésge 7,5 kg/sec volt, amely közel 40 százalékkal nagyobb az SzK—5 arató-cséplőgépnél és csaknem kétszerese az SzK—4 kombájn áteresztőképességének (az üzemben is realizálható teljesítménytöbblet természetesen ennél szerényebb lesz). A Kolosz kombájn beérkezésével tehát biztosított számunkra az a nagy teljesítményű szovjet arató-cséplőgép, amelyet elsősorban a nagyhozamú gabonaterületeink betakarítására használhatunk. Kissé kevesebb lelkesedéssel szólhatunk az összehasonlításba vont harmadik fő műszaki paraméterről, a magtartály térfogatáról. Megítélésünk szerint az arató-cséplőgép áteresztőképessége és a gépre telepített magtartály térfogata (3,0 m3) nincs összhangban; a kombájn áteresztőképességének kb. 50 százalékkal nagyobb, 4,5 m3-es magtartály felelne meg. A jelenleg adott magtartályméret mellett a gép sokkal érzékenyebb lesz a kiszolgálásra, így üzemeltetésének szervezése, illetve kiszolgálása — és így a gépben egyébként meglevő nagyobb teljesítőképesség kihasználása — fokozott gondosságot igényel. NÉHÁNY TECHNIKAI GJDONSAG Az SzK—6—II. arató-cséplőgépet — az SzK—5 jelű kombájnhoz hasonlóan — zárt, fényárnyékolt vezetőfülkével látták el. A vezetőfülke a kétrészes magtartály között, középen helyezkedik el. A fényárnyékoló lemezek szögállása olyan, hogy a vezetőnek kellő rálátást biztosít a frontálisan működő részekre. A fülke hűthető és fűthető. Az ülés a vezető magasságának és súlyának megfelelően állítható. A magtartályrészek alján 1—1 vibrátort építettek be a boltozódásra hajlamos anyagok zavartalan, gyors ürítésére. A kétrészes magtartálynak megfelelően, külön-külön csigás felhordó szállítja fel a magot a jobb-, illetve a baloldali tartály részbe; kiürítésük viszont már egyetlen, központi ürítőcsigával történik. A géphez 5, 6, és 7 m-es vágóasztal szerelhető fel; ezek közül a megfelelő kiválasztása a gép áteresztőképessége és terméshozam, valamint az alkalmazható haladási sebesség ismeretében történhet. A vágóasztal egyébként a megszokott építésű, talajkopírozós rendszerű. Az SzK—6, Kolosz kombájnokat a gyártó vállalat már szalmagyűjtőtartály nélkül, szélvédő- és szűkítőlemezekkel szállítja; így a gép után a szalma renden marad a tarlón, a továbbiakban bálázható. A Szovjetunióban kialakították az SzK—6 arató-cséplőgépre szerelhető PUN—6 típusjelű szalmakezelő adaptert, amellyel a gépből kikerülő szalma, törek és pelyva begyűjtése, vagy szétszórása különféle variációkban történhet meg. E berendezés azonban még csak kísérleti gépként létezik, így kereskedelmi forgalmazásra még nem kerül. Az SzK—6—II. jelű, kétdobos Kolosz arató-cséplőgéppel az 1973. évben — a kései gépbeérkezés miatt — búzában már csak egy sorozat szántóföldi mérést tudtunk végezni. A vizsgálati eredmények szerint, a gép áteresztőképessége 7,5 kg/sec és jó volt a gépnél a szeratisztaság értéke is. A szemtörés értéke a mért 3,89—10,65 kg/sec terheléshatárok között szélső értékben 0,94—3,68 százalék között változott, míg a gép normális terhelésállományában átlagosan csak 1,6 százalék volt. A törést annak figyelembevételével is kell értékelni, hogy a mérések igen száraz, átlagosan 10 százalék szemnedvesség-tartalom alatti anyag betakarításában történtek. NEM KELL TARTANI A TÜLZOTT SZEMTÖRESTÖL Méréseink és tapasztalataink alapján alaptalannak Ítéljük azt az általánosan elterjedt nézetet, hogy a kétdobos arató-cséplőgépnél fokozott szemtöréssel kell számolni. Itt térnénk ki a kétdobos arató-cséplőgép cséplőszerkezetének beállítására és utalnánk vissza a magkiválás korábban már említett ütemére. A kétdobos arató-cséplőgépnél az első dobot — az egydobos kombájnoknál egyébként szokásos — kisebb fordulatra és nagyobb dobkosárhézagra kell beállítani és csak я második dobnál állítjuk be a klasszikus fordulat- és hézagértéket. Az első dobnál ilyen beállítás mellett leválik az anyagnak mintegy 70 százaléka és kiiktatódik a további cséplési műveletből — és így a szemtörési lehetőségből is. Az egydobos kombájnokhoz képest tehát a szem nagyrésze „lágyabb“ kezeléssel cséplődik ki a kalászból. A bennmaradó szem pedig viszonylagosan nagyobb szalmatömegbe ágyazva cséplődik és E о ■x a A cfi I X CLi X választódik ki a továbbiak során. Az eddig végzett vizsgálataink tapasztalata szerint tehát alaptalan az az aggodalom, hogy a kétdobos arató-cséplőgépnél nagyobb a szemtörés, mint az egydobos gépnél. EGYEB KULTÜRÄK BETAKARÍTÁSA Az SzKPR—6 jelű, féllánctalpas rizses Kolosz kombájnnal 1973. évben végzett vizsgálatok eredménye Jó volt, de a gép szélesebb körű vizsgálata és megfigyelése ez évben még folytatódik. Kukoricában a kétdobos Kolosz arató-cséplőgépet 6-soros csőtörőadapterrel próbáltuk ki; e próbák azonban csak a gép szántóföldi mérővizsgálatára korlátződtak. A tapasztalatok szerint a kétdobos géppel is jó minőségben betakarítható a kukorica, helyes gépbeállítás esetén. A kukoricánál az első dobnál is szükséges kb. 500/p fordulat, azonban a gép eredeti építésében — üzemben is használható módon — nem, csak bizonyos műszaki változtatások elvégzése után lesz beállítható. (Az M. M. nyomán) II A műtrágya használata A szocialista országokban a termelőerők fejlődésével megváltoznak a műtrágyák felhasználásának módszerei, a szervezés új formái jelennek meg. Az NDK-ban a műtrágya használat szervezésének átalakítása folyamán olyan agrokémiai központokat létesítenek, amelyek a növénytermesztés kemizálásának speciális szervezeteivé fejlődnek. Ezzel együtt megteremtik a tudományos és műszaki, valamint szervezési feltételeket a nagyüzemi technológiák bevezetésére. A műtrágyák alkalmazásának korszerű racionális módszerei feltételezik a szórható műtrágyák granulálását. A gyors rakodást a konténerek és az önürítő vagonok segítik eló. A műtrágyák tárolására mind fokozottabb mértékben használják fel a könnyű szerkezeteket. A műtrágya zsákok hegesztéssel a hermatizált polietilén zsákokba töltéssel átmenetileg csökkenthetik a raktárak Igénybevételét. Műtrágya-szóró gépkocsikat fognak használni a műtrágyák kijuttatására, nitrogén-műtrágyák alkalmazása esetén fokozni kell a gépek teljesítményét és a kijuttatás pontosságát. A szokásos gépek mellett tervezik repülőgépek és kisebb mértékben helikopterek alkalmazását is. A repülőgépek megrakása leggyakrabban ömlesztve történik. A folyékony-trágyák, elsősorban a vízmentes ammónia hassnálata fokozódik. Ehhez különleges műszaki felszereltség, módosított technológia és szervezés szükséges. Számos ellátási rendszert dolgoztak ki. A konténeres raktárak mellett szállítóeszközökre, a műtrágyák kijuttatásához pedig a talajművelő vagy kombinált gépekkel összekapcsolható speciális gépekre vagy kiegészítő berendezésekre van szükség. Ilid-Berlin A gyorsan fejlődő sertésfajták tenyészkocáinak csontgyengesége okoz világszerte nagy veszteségeket az iparszerű sertéstenyészetekben A nagy fejlődési erélyű, jó takarmányhasznosítású, hosszú törzsű sertések csontja ugyanis nem fejlődik az izomzattal és a testnagysággal arányosan, a csont-Tünetek a tenyészkocák sántaságáról szerkezet gyenge, kevéssé ellenálló, csekély teherbírású, ezért az ízületi felületeken a porcok klmaródnak, fájdalmas izületi gyulladás áll elő. A gyenge csontú állat nem tud rendesen enni, fejlődni, a felfekvési sebek miatt elcsökevényesedik, majd pedig kényszervágásra kerül. A csontgyengeség leggyakoribb a hízósertéseknél, de az anýakocáknál és a tenyészkanoknál is előfordul. A betegcsontú sertések kutyamódra ülnek, s a hátulsó lábuk oldalra szétcsúszik, és csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak mozogni. Különösen a második-harmadik vemhesség vége felé gyakori a kocákon is a betegség, és legtöbbször kényszervágással végződik. Boncoláskor fertőzésnek nincs nyoma, az ízületek váladékaiból sem lehet baktériumot kimutatni, de a csontok porccal fedett végein, a gerincoszlopban, a kereszt- és medencecsontban gyakran lehet kóros elváltozásokat tapasztalni. Elég sokszor leválik az ülőgumő végén levő medencecsontrészlet, amelyen a combizmok tapadnak és ilyenkor az állat magatehetetlenül fekszik, mert a hátulsó lábait egyáltalán nem tudja előre lendíteni. Különösen azokban a tenyészetekben fordul elő a bántalom, ahol a kocák sohasem vagy csak keveset mozognak és legelőre egyáltalán nem járnak! Főleg tél végén jelentkezik. Az esetek nagy részében a vér és a szövetek kalcium-foszfor tartalma jelentősen csökken. Korai stádiumában a takarmányozási hibák megszüntetésével az ásványi anyagok elegendő mennyiségben és megfelelő arányban történő adagolásával, nagyobb mennyiségű D- vitamln befecskendezésével a bántalom megelőzhető, de a már kifejlődött kőrös állapot rendszerint gyógyíthatatlan. A nagyüzemi sertéstartásban a csontgyengeség miatt előálló sántaságok a helytelen tenyésztői műveletek, a konStitució megromlásának eredményeként keletkeznek és súlyos gazdasági károkat okoznak. —mevi— к
