Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-26 / 43. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. október 26. Az ökonómiai eszközök céltudatos kihasználásával a gazdálkodásban mutatkozó indokolatlan különbségek eltávolításáért Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1972. évi áprilisi ülése fö feladatként az átlag színvonal alatt és az átlag színvonalon gazdálkodó mezőgazdasági üzemek magasabb szintre, az élenjáró mezőgazdasági üzemek színvonalára való emelését tűzte kl. E feladat teljesítése feltételezi mindazon tartalékok és lehetőségek céltudatos kihasználását, amelyek az utóbbi évek folyamán a mezőgazdasági termelés rendkívüli eredményeiből adódnak. A kérdés megoldásához több út vezet. A leghatékonyabb módszerek egyike azonban az ökonómiai ösztönzők céltudatos kihasználása. Ezért a népi ellenőrzés szervei erre a kérdésre összpontosították figyelmüket. Az egységes földmüvesszövetkezetekben és a járási mezőgazdasági igazgatóságokon olyan jelenségekkel találkoztak, amelyeknek szellőztetése szükségesnek hizn nyúlt. az Ökonómiai Ösztönzők két csoportja A természeti adottságok és a mezőgazdasági termelés széthelyezésének jellege a bizonyos termékegységre for dított termelési költségeket differenciálja. Ezzel szemben a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára az átlag termelési költségek alapján van meghatározva. Ezért a johh természeti adottságok mellett jövedelmezőbb a termelés, vagyis különbözeti járadék jön léjre, míg a rosszabb természeti adottságok mellett veszteség. Ezért az összes termelési költségek megtérülésének, vagyis a bővített őjratermelés előfeltételeinek megteremtése céljából — a felvásárlási ár mellett — további ökonómiai eszközöknek is érvényesülniük kell. Az említett jelenségek mellett olyan esetek is vannak, hogy különböző okok miatt a hasonló termelési feltété lek között gazdálkodó szövetkezetek eredményeiben is lényeges különbségek találhatók. Ezeknek a szövetkeze teknek az állam anyagi és egyéb segítséget nyújt azzal a feltételellel, hogy kidolgozzák és teljesítik a gazdaság konszolidálásának programját. Az átlagszínvonalon aluli és az átlagon felüli mezőgazdasági üzemek közötti különbségek enyhítését az árpolitikán kívül eső ökonómiai ösztönzők szolgálják. Ezek két fő csoportra osztódnak. Az első csoportba tartozó ökonómiai ösztönzők a természeti előfeltételek különbözőségével járó. míg a második csoportba tartozók a hasonló természeti adottságokon belüli differenciált gaz dasági eredmények kiegyenlítődésére gyakorolnak ha tást. AZ ADÓZTATÁS M0DOSÍTÄSÄNAK SZÜKSÉGESSÉGE Az ökonómiai eszközök első csoportjába tartozik a különbözeti árpótlék és a földadó. A különbözeti árpót lék — jellegénél fogva — hasonló szerepet tölt be. mint az árak. Az áruértékesítésből származó, száz koronánkénti bevétel után van folyósítva. Mivel a magas színvonalon gazdálkodó szövetkezetekben a termelés intenzívebb, így az egy hektár mezőgazdasági területre számítva nagyobb összeget képvisel, mint a gyengébb szövetkezetekben. , Mivel a földadó a hasonló természeti feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetek vonatkozásában egységes, így ez a körülmény az átlagszínvonalon aluli szövetkezetek jövedelmét viszonylagosan csökkenti. Az állami hozzájárulás, a szubvenció és a jövedelemadó az ökonómiai eszközök második csoportjába tartozik. Küldetése a szövetkezetek gazdasági színvonalában mutatkozó különbségek megszüntetése. Igaz ugyan, hogy a jövedelemadó kihat az átlagon felüli és az átlagon aluli szövetkezetek közötti különbségek csökkenésére, de nem eléggé hatékonyan. Például 1972-ben az átlagon aluli szövetkezetek jőve dRlemadója a módosított tiszta jövedelem 9.9 ®/o-át, míg az átlagszínvonalat meghaladóké annak 13,2 %-át tette ki. A földadó és a jövedelemadó azonban a gyenge szövetkezetek módosított tiszta jövedelmének 25.4 °/o-át. a gazdaságilag erős szövetkezetek tiszta jövedelmének pe dig csupán 19.9 százalékát képezte. Ezért volt szükség az adóztatást olyképpen módosítani, hogy fokozottabban legyen adóztatva az átlagszínvonalat meghaladó szövet kezetek nagyobb jövedelme. HOL TÖRTÉNNÉK HIBAKT Az ökonómiai eszközök — nevezetesen a stabilizációs ' juttatások és a jövedelemadó — amelyeknek küldetésük a hasonló természeti feltételek között gazdálkodó szövetkezetek gazdasági eredményei közötti különbségek megszüntetése, nem bizonyultak eléggé hatékonyaknak. Ezek a különbségek ugyanis nem csökkentek, hanem általában növekedtek. A Mezőgazdasági és Élelmezés iigyi Ökonómiai Kutatóintézet felmérése, illetve megái lapítása szerint, az egv hektár mezőgazdasági területre jutó bruttó termelés Í567 ben az átlagszínvonalat meg haladó szövetkezetekben 76,3 százalékkal volt nagyobb, mint a gyenge szövetkezetekben. Ez a különbség 1972- ben már 78,2 százalék volt. A termelésből származó bevétel pedig 1967-ben 71,7. míg 1972-ben 79,7 százalékkal volt több az élenjáró szövetkezetekben, mint gyengékben. Ezerkilencszázbetvenkettőben a szövetkezeteknek nyújtott anyagi támogatás legfőbb formáit a stabilizációs juttatás. 115.2 »'aj, a munkaerő állandósítását szolgáló dotáció (9.3 %). állami hozzájárulás a lakásépítkezések hez (20.5 o/o) és a beruházási szubvenció (40,3 "/oj képezte. A stabilizációs juttatásokat attól kellene függővé tenni. hogy a szövetkezet hogyan teljesíti a tervezett konszolidációs és racionalizációs intézkedéseket. Tény. hogy az említett anyagi támogatást elsősorban is a gyengébb szövetkezetek élvezik. Annak ellenére azonban, hogy javuló tendencia tapasztalható, mutatkoznak fogyatékos Ságok is. Gyakran előfordul, hogy egyes szövetkezetek az árutermelési terv nem teljesítése, a szociális-kulturális alap túlméretezett dutálása és a termelés növekedése. valamint a béralap növekedése közötti ellentmondások ellenére, tehát jogtalanul élveznek stabilizációs juttatásokat. Sőt olyan szövetkezeteknek is juttatnak stabilizációs segélyt, amelyek hosszú éveken keresztül nagyon gyenge gazdasági eredményeket érnek el. tehát ahol semmi fejlődés nem tapasztalható. Az említett hibák többsége azzal magyarázható, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóságok — a körülmények alapos mérlegelése nélkül — nagyvonalúan intézkednek. Mivel a stabilizációs segély odaítélése a szövetkezetek nagy számára kiterjed. így az aránylag kis összegekre forgácsolódik és hatékonysága csökken. CSAK RÉSZBEN TÖLTI BE SZEREPÉT A munkaerő stabilizálódását elősegítő alapnak az a küldetése, hogy elősegítse a munkaerő újratermelését, fiatal és szakképzett dolgozók megnyerését és állandósítását a mezőgazdaságban. Ebből az alapból való jutta tások általában csökkenő irányzatot mutatnak. Az üzemek közötti elosztásban az arányosság elve érvényesül, vagyis megközelítőleg egyenlően részesülnek abból mind az erős, mind pedig a gyenge szövetkezetek. Eev hektár mezőgazdasági területre számítva némileg előnyösebb helyzetben vannak a gyenge szövetkezetek. Az említett eszközök juttatásában azonban érzékelhető előnvt élveznek a rendkívül rossz adottságok mellett gazdálkodó szövetkezetek, függetlenül gazdasági helyzetük színvo nalától. Tehát ez a juttatás nem segíti elő a színvonal közötti különbség megszűnését. A mezőgazdaságban dolgozó munkaerő stabilizálását szolgáló alap elosztásában egész sor fogyatékosság mutatkozik. Hiányosak például a munkaszerződések, a munkaerőtoborzás alkalmából anyagi támogatást nyújtanak olyan esetekben is, amikor kevésbé fontos munkahely betöltésére nyernek meg valakit, de hibák vannak sok helyen az új-házasoknak nyújtott anyagi támogatás formájában is. stb. A dotációk és a szubvenciók (a beruházásokon kívüli csak részben szolgálják olyan ökonómiai előfeltételek kialakulását, amelyek az átlagszínvonal alatti szövetkezetek fejlődéséhez vezetnek. Igaz. ebből az alapból töb bet kapnak a lemaradóit szövetkezetek, a különbség azonban — egv hektár mezőgazdasági területre számítva — csupán 150 korona. Ezen a téren különösebb változás éveken keresztül nem történt. Ezért a juttatásnak eddigi módja nem vezet az egy hektárra intő tiszta jövedelem (dotáció nélküli) alakulásában mutatkozó különbségek megszűnéséhez, sőt nem állja útját a különhelmélyülésének sem. KIHASZNALATLAN lehetőségei 4 A beruházásokhoz való állami hozzájárulás — összhangban az állami terv célkitűzéseivel — olyan beruházásokra irányul, amelyek döntő jelentőségűek a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Mivel az átlagszínvonalat meghaladó földművesszövetkezeteknek módjukban áll nagyobb mértékben fejleszteni alapeszközeiket, így magától értetődik, hogy az állami szubvencióból is — egy hektár mezőgazdasági területre számítva — jobban részesednek, mint a gyenge szövetkezetek. Ebben a vonatkozásban az egész köztársaság területén semmi vál tozás nem történt a fejlett és az elmaradott szövetkezetek között. Szlovákiában ugyan 1970-től a gyenge szövetkezetek támogatása fokozódott, de ezzel szemben Cseh országban bizonyos eltolódás történt, az erős szövetkezetek javára. A Cseh Szocialista Köztáraságban főleg azok az átlagszínvonalon felüli szövetkezetek kapnak beruházási szubvenciót, amelyek jobb természeti előfeltételek között gazdálkodnak. A Szlovák Szocialista Köztársaságban ennek az irányzatnak az ellenkezője tapasztalható. Itt a beruházásokhoz nagyobb állami szubvenciót kapnak — iletve aránylag többet — a kedvezőtlen természeti előfeltételek között gazdálkodó szövetkezetek, függetlenül attól, hogy az átlagosnál jobbak vagy gyengébbek közé tartoznak. Az érvényben levő irányelvek lehetőséget nyújtanak arra. hogy a beruházásokhoz való állami hozzájárulást a szövetkezetek differenciálása alapján, például a jövedelem figyelembe vétele mellett határozzák meg. Ezt a lehetőséget azonban az irányító szervek csak elvétve használták ki. A beruházások szubvencionálásában tehát egész sor fogyatékosság tapasztalható. Gyakran olyan esetben is juttatnak szubvenciót, amikor még nem vizsgálták alaposan felül az igények létjogosultságát vagy hiányzik a tervező hivatal állásfoglalása stb. Előfordul az is. hogy nem csökkentik a dotációt és nem támasztanak igényeket a fogyatékosságok kiküszöbölésére olyan esetekben, ha a mezőgazdasági üzem nem teljesíti a műszaki-ökonómiai mutatókat. Az árakon kívüli ökonómiai eszközök, illetve ösztön zők jelentőségét és szerepét azonban helytelen lenne túlbecsülni. Ugyanis a mezőgazdasági termelés ellenértékének csak elenyésző hányadát képzik. Például 1972-ben a bevételek növekedésének csupán négy százalékát képezte a dotáció, míg a szervezeteknek nyújtott szubvenció (a beruházásokon kívül) 3,6 százalékot. Az árakon kívüli térítés átlag 7,2 százalékát tette ki a szövetkezetek összbevételének. Az átlagosnál jobb szövetkezetekben 10,3. míg a gyengébbekben fi,4 százalékot. Ettől függetlenül az irányító szerveknek és a szövetkezeteknek mindent el kell követniük abból a célból, bopv az állam által nyújtott anyagi támogatás maximális eredményeket hozzon. Ing. JAN ROUBAL. a CSSZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának alelnöke Szeretem a verőfényes őszt napokat, amikor már nincs égető haragja a nyárnak, de még túlságosan hideg sincs ahhoz, hogy hosszú kerékpártúrákra induljak. Legszívesebben a Csallóközbe kirándulok: e sajátos, érdekes szigetre, ahol — a monda szerint — hajdanában Tündér Ilona is földre szállt. A végtelennek tűnő síkon mindig található valami érdekes dolog, ami éppen „felfedezőjére“ vár. Egy szeptemberi napon a Vrakúňt (Várkonyi) Egységes Földművesszövetkezet körtvélyesi telepét „fedeztem fel“. Kerékpározás közben egy kis erdőhöz hasonlítható parkra bukkantam: a park van, de a többi más telepeken „tanyázik“. A kastély körül vadszilvafa-bozót kínálta a túlérett gyümölcseit, amelyeket kékre, sárgára, pirosra festett a nyár. Kék, sárga, piros: sose láttam még ennyi színben pompázni a szilvafákat. Meg ts kóstoltam szinte minden ág gyümölcsét. Közben a sertésólakhoz értünk... — Hány malaca van, Karcsi bácsi? — kérdeztem Végh Károly sertésgondozótól. — Százkilencven malac és negyven anyadisznó van a gondjaimra bízva. — Es mióta dolgozik itt? közepén egy nagyobbacska házat vettem észre, amelyet fezt később tudtam meg) a környék lakói — ki tudja, miért? — kastélynak neveznek. — Ki lakik itt? — kérdeztem meg az első embertől, akivel találkoztam, azaz Végh Laci bácsitól, a kastély és a park őrétől. Válasza egy kissé meglepett: — Hogy ki lakik itt? Hát a szövetkezet csirkéi! A környező istállókban meg szarvasmarhák és sertések „laknak". Megnézheti őket... A kastély „lakóit“ vacsorázás közben leptük meg. A szövetkezet dolgozói, Fodor Juliska néni, Bús Irén és Matűs Margit szolgálták fel az ízletes csirkeeledelt. Honnan tudom, hogy ízletes volt? Csak abból gondolom, hogy az ott látott ezernégyszáz csirke egytől egyig fajtájuk mintapéldánya lehetne. — A vrakúfii /várkonyi) szövetkezetnek természetesen, több — összesen 5800 darab — csirkéje — Tizenegy éve. — Megtudná mondani, hány sertés nevelt fel azóta? — Amennyi malacot én már láttam! — kiáltott fel Karcsi bácsi. — Ha az mind az enyém lehetne, nem kellene dolgoznom többet, az 'biztos! Nem zavarjuk tovább Karcsi bácsit, hiszen még rengeteg a munkája. Továbbsétálunk a park vadregényes útjain. Közben azt is megtudom, hogy a Várkonyi Egységes Földmüvesszövetkezetnek ezen a telepén körülbelül száz anyadisznó van — többszáz malaccal. De a szövetkezetről, annak sikereiről most nem szándékozom írni. Talán majd valamelyik újságíró kollegám ellátogat Várkonyba. Ezt a néhány sort csupán a felfedezés öröme íratta le velem: nem volt hiábavaló a hosszú kerékpártúra, ismét találtam egy gyöngyszemet Tündér Ilona szigetén, a Csallóközben. 1/АКСА ERZSÉBET ■raácBBBKim 16 gabonatermés a !3$f! ЛВШ A legutóbbi bejelentés szerint az idei szovjet gabonatermés eléri a 215 millió tonnát, s ez mintegy 47 millió tonnával több (28 %), mint az elmúlt évi volt. A hír osztatlan meglepetést keltett a nemzetközi gabonapiacon. Ez a rekordtermés ugyanis azt jelenti, hogy a Szovjetuniónak az idén nem kell gabonát importálnia, sőt nagyobb exportra is lehetősége nyílik! A kedvező terméseredmények okozta változás nem jelenti a már megkötött szállítási szerződések módosítását, amelyek szerint pl. az USA 2,4 millió tonna búzát és 3,7 millió tonna kukoricát szállít a Szovjetuniónak. Az azonban várható, 'hogy a Szovjetunió — saját készletei feltöltése mellett — növeli export-szállításait, elsősorban Egyiptomba és Indiába. Ez esetben kétségtelenül javul majd a nemzetközi keresleti-kínálati helyzet és enyhül a jelenlegi árfeszültség. A szovjet rekordtermés bejelentésének hírére máris 1,5—2,7 fonttal csökkent a búza és árpa tonnánkénti ára a londoni, valamint 20 centtel a búza és kukorica bushelenkénti (1 bushel = 36,35 liter) ára a chicagói gabonapiacon. —M— Egyre több szó esik a takarmá“ nyok ésszerű, gazdaságos kihasználásáról s ezen keresztül a termelés olcsóbbá tételéről. Szinte aZ egész világ -szakembereit foglalkoztatja a kérdés, hogyan lehetne a lehető legkevesebb abraktakarmány felhasználásával elérni a gazdasági állatok hasznoságának megkívánt szintjét? A trebišovi járásban a hatodik hónap végén kimutatott átlageredmények alapján értékelték az egyes mezőgazdasági üzemek ezirányú tevékenységének eredményeit. • Eredmények és hiányosságok Az általános megállapítások szerint a hízómarháknál 2,10 kg abrakot lehet felhasznáni 1 kg súlygyarapodás eléréséhez. Egyes szövetkezetekben azonban ennél sokkal rosszabb átlagokat mutatták ki. A Nový Ruskov-i, és a plechaticei szövetkezet 4,10 kg abrakból termel ki egy kilogramm marhahúst, ugyanakkor az első gazdaságban 0,68, a' másikban pedig 0,83 kg a hízók átlagos napi súlygyarapodása. Poíanyban és Ciőarovcén ugyan jó a súlygyarapodás (1,02 kg), de a kilónkénti takarmányfelhasználás itt is nagy — 4,01, illetve 3,60 kilogramm. Viszont vannak e téren jő gazdaságok is, mint pl. a kuzmicei -- itt 1,98 kg abrak kell 1 kg súlygyarapodás eléréséhez, a Veľký Kamenec-í vagy az oborini szövetkezetben hasonló a helyzet. Ha a sertéshizlalási eredményeket elemezzük, ugyanilyen képet kapunk, hiszen az 1 kg súlynövekedéshez kiszabott 4 kg-os takarmányfogyasztást igen sok helyen túllépik. Az első félévben talán a plechaticei szövetkezetben volt a legrosszabb a helyzet, mivel itt 5,16 kg abrak felhasználásával termeltek 1' kg sertéshúst. A Križovská Liesková-í, Maié Trakany-i, Kapušanské Kľačany-i és zbechňovoi szövetkezetnek sincs mivel dicsekednie e tekintetben. Ilyen és ehhez hasonló különbségek mutatkoznak az azonos, vagy hasonló feltételek között tevékenykedő mezőgazdasági üzemek egyéb állattenyésztési eredményeiben is. Az oboriniak pl. 1681 liter tejet fejtek az első hat hónapban egy tehéntől, a szomszédos Veľké Raškovce-i szövetkezetben pedig mindössze 1232 literes átlagot mutattak ki. Hasonló különbség volt a Malý Horeš-1 és a Plešany-i, a vojkai és a svinicei stb. szövetkezetek eredményei között is. A malacelválasztásról inkább ne is beszéljünk. Mit lehet mindehhez hozzáfűzni? Talán csak annyit, hogy a termelőknek és a termelés irányítóinak végre tudatosítaniuk kellene, nem élnek az adott lehetőségekkel, nem annyit és nem úgy termelnek, ahogy a helyzet megkívánja. Ez nem általános megállapítás,- hiszen mindenütt vannak )6, élenjáró üzemek, melyektől elleshetnének, tanulhatnának valamit a lemarad ozók. Parajos László, mérnök f-4
