Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-19 / 42. szám

1974. október 19. SZABAD FÖLDMŰVES 1T Gazdasági helyzetkép a tudományos-műszaki fejlesztés tükrében (Folytatás jaz 1. oldalról.) Az állattenyésztés összpontosításá­val és belüzemi szakosításával — a már említett okok, vagyis a korláto­zott beruházási lehetőségek miatt — nem tartott lépést az istállók beren­dezésének korszerűsítése. Persze nem állítható az sem, hogy a korszerűsí­tésre egyáltalán nem gondoltak. A helyzet ismeretében megbecsülendő eredménynek nevezhető az ezerkét­százas korszerű sertéshizlalda és a régi elavult istállók függő rendszerű takarinányozó és trágya-kihordó ko­csikkal, s önitatókkal való ellátása. A szövetkezet hosszú lejáratú fej­lesztési tervében elsősorban is a nö­vénytermesztés komplex gépesítése és kemizálása foglalta el a legrango­sabb helyet. Itt szorított legjobban a „cipő“, főleg azért, mert a régi — egyébként is kisteljesítményű trakto­rok, talajművelő és egyéb gépek — elhasználódtak. Ez egy olyan feladat volt, amit csak távlatokban, vagyis több év alatt lehetett megoldani. Ügy tűnik azonban, hogy ezt a kérdést kü­lönösebb megrázkódtatások nélkül, persze igen nagy beruházásokkal, sike­resen megoldották. S ami nagyon lé­nyeges, a gépesítés fejlesztésének irá­nyát céltudatosan, a növénytermesz­tés távlati fejlesztésével, összpontosí­tásával és belüzemi szakosításával öszhangban határozták meg. Kiindul­tak tehát abból, hogy a termesztett növények számát harminckettőről ti­zenhatra csökkentik, s a főterménye­ket a gabona, a kukorica, a lucerna, a cukorrépa és a szőlő képezik. A tu­dományos ismereteket helyesen alkal­mazó, illetve kifejező fejlesztési terv a nagyteljesítményű erőgépek, talaj­művelő és betakarító gépek vásárlá­sát helyezte kilátásba. S ettől az el­képzeléstől nem tágítottak. A gép­parkjuk, amely jelenleg ötvennyolc traktort (127 traktoregységet), nyolc korszerű gabonakombájnt, négy adap­tert, három cukorrépa betakarító gép­sort. valamint a korszerű talajművelő gépek egész sorát tartja nyilván, s amelynek rangját fokozza a napi huszonnégy vagonos teljesítményű korszerű gabonatisztító berendezés és a szemes termények szárításához nélkülözhetetlen szárító berendezés, valóban irigylésre méltó. De a gépe­sítés fejlesztését — az egyesülés óta — az fejezi ki legjobban, hogy míg ez a szövetkezet az egyesülést követő első évben csupán hatszázezer koro­nát fordított gépek vásárlására, ad­dig az utóbbi években az ezirányú beruházások meghaladják a kétmillió koronát. A géppark összértéke pedig az 1965-ben nyilvántartott 4 millió 105 ezer koronáról, 11 millió 294 ezer koronára növekedett. A növénytermesztés komplex gépe­sítése mellett — főleg az utóbbi évek­ben — teljes mértékben meghonosí­tották a főbb kapásnövények vegysze­res kezelési, gondozási módszerét is. S nagyhozamú szovjet búzafajták és egyéb növények termesztésében mind­jobban érvényesítik a tudományos kutató munka által igazolt — persze, szinte már általánosságban elterjedt — haladó módszereket. A TERMELÉS CÉLTUDATOS KORSZERŰSÍTÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI Mint már a cikk elején is említet­tük — a tudományos-műszaki haladás áldásos következményeit nem egy közismerten élenjáró mezőgazdasági üzem rendkívüli eredményeivel akar­juk igazolni. Hanem egy olyan szövet­kezet példáival, ahol az egyébként nagy igyekezet ellenére, az idei ötven mázsás gabona hektárhozamukkal és a tehenenkénti évi 280D literes fejési átlaggal csak a járási átlagszínvonal körül tartanak. Ennek ellenére a felmérések meg­győzően bizonyítják, hogy a gazdaság tudományos-műszaki fejlesztése rend­kívül jó következményeket eredmé­nyezett. Elsősorban is nagy jelentőségű az, hogy gyökeresen megváltozott a mun­kafolyamatok jellege mind a növény­­termesztésben, mind az állattenyész­tés szakaszán. Vagyis azáltal, hogy a hétszáz hektár kukoricát és a száz­húsz hektár cukorrépát vegyszerekkel kezelik, s hogy teljes egészében meg­oldást nyert ezen növények gépi be­takarítása. továbbá, hogy az ezerszáz hektár gabonatermését korszerű tisz­tító berendezésekkel készítik elő a szállításra, lényegesen csökkent a munkaerő-szükséglet, s javultak a dolgozók munka- és életkörülményei. S bár az állattenyésztésben — mint azt már megjegyeztük — lényegesebb, vagyis rendkívülinek mondható kor­szerűsítés nem történt, ennek ellené­re. azok az intézkedések, amelyeket az adott lehetőségeikkel összhangban tettek, jelentős munkaerő megtakarí­táshoz. a termelés gazdaságosságának növekedéséhez vezettek. A céltudatos gépesítéssel elérték azt is, hogy a kilencvenöt hektár sző­lő társterményként már nem gyomot terem, mint pár évvel ezelőtt, hanem a jobb gondozás következtében az egyik legjobb jövedelemforrássá vált. A tudományos ismeretek gyakorlati térhódítását a termelés más területein is tapasztalhatjuk. Többek között a takarmányok, főleg azonban a lucer­na tartósításában, tárolásában. Ma már nincsenek a szövetkezetben sze­gényes tápértékű lucernakazlak (csak a borjak részére készítenek jó minő­ségű lucernaszénát), mert a lucernát, amelyből ugyan az idén gyenge ter­mést takarítottak be, tápanyagdús ál­lapotban szenázsolják. A termelés tudományos-műszaki fejlesztése, a céltudatos gépesítés és kemizálás, vagyis a termelési techno­lógia fokozatos korszerűsítése, a me­zőgazdasági össztermelés, valamint a tiszta jövedelem lényeges növekedé­sét eredményezte. Az egyesülés évé­ben, tehát 1966-ban a szövetkezet mezőgazdasági össztermelése csupán 21 millió 410 ezer koronát képviselt. Ezzel szemben a múlt esztendőben a mezőgazdasági össztermelés 36 millió 819 ezer korona értékűre növekedett. Említettük azt is, hogy a korszerű­sítés — szinte a termelés minden sza­kaszán — munkaerő-megtakarítást is eredményezett. Hogy ez valóban így van azt az is bizonyítja, hogy jelen­leg a szövetkezetnek csak négyszáz­harminc állandó dolgozója van az 1966. évi 540 állandó dolgozóval szem­ben. De talán az egyik leglényegesebb eredmény az, hogy a jóval több dol­gozó foglalkoztatása idején több volt a kétes értékű munka, s nagyobb volt a termelés növekedését veszélyeztető lemaradás, mint most, amikor a tudo­mányos-műszaki vívmányok térhódítá­sának hatására az élőmunka-szükség­let fokozatosan csökken. Természetes, hogy a termelésben tapasztalható progresszív irányzat ér­vényesülése kedvezően befolyásolta a munka termelékenységének és a szö­vetkezet tiszta jövedelmének alakulá­sát is. Míg például 196S-ban egy átlag dolgozó évi termelésének értéke csu­pán 39 ezer 648 korona volt, addig a múlt esztendőben 94 ezer 915 korona. Ami pedig a szövetkezet tiszta jöve­delmét illeti, 1966-ban 1 millió 913 ezer korona volt, 1973-ban pedig an­nak ellenére, hogy a dolgozók java­dalmazási alapja (béralapja) lénye­gesen növekedett, az évi tiszta jöve­delem 6 millió 223 ezer koronát tett ki. S mivel a tiszta jövedelem jelen­tékeny része a bővített újratermelés­hez szükséges felhalmozási alap kép­zését szolgálja, így kedvező előfelté­telei vannak a szövetkezetnek arra, hogy a tudományos-műszaki haladás szellemében, újabbnál újabb elemek­kel korszerűsítse a termelés színvo­nalát. A jövedelemnövekedés természete­sen lehetőséget nyújtott a dolgozók életkörülményeinek fokozatos javítá­sára is. Mužlán és Obidon a jövő év­ben már három korszerű szociális épület áll a dolgozók rendelkezésére, valamint nyolc szövetkezeti lakásegy­ség. Megkezdődött a gazdasági udva­rok betonút hálózatának a kiépítése és a szövetkezet egymillió koronával járul hozzá a mužlai négymilió koro­nás beruházással épülő kultúrház épí­tési költségeihez. Persze, tovább le­hetne még sorolni azokat a tényeket, amelyek a szövetkezet gyarapodásáról tanúskodnak. Ahhoz azonban, hogy bizonyítsuk a mezőgazdasági termelés tudományos-műszaki fejlesztésének pozitív vonásait, vagyis azt, hogy a tudományos-műszaki forradalom ki­bontakoztatása a mezőgazdasági ter­melés és a jövedelmezőség színvona­lának emelkedéséhez, valamint a dol­gozók munka- és életkörülményeinek javulásához vezet, talán több bizonyí­tékra nincs semmi szükség. ven férőhelyes korszerű tehénistálló építését. Ezzel egyidőben veszi kezde­tét az elavúlt berendezésű tehénistál­lók korszerűsítése is, mivel az állo­mányfejlesztési tervük arra utal, hogy a régi tehénistállókra továbbra is szükség lesz. A hatodik ötéves terv időszakában korszerűsíteni akarják az üzemen be­lüli szállításokat is. Ez annyit jelent, hogy teljesen ki akarják vonni a trak­torokat a közúti teherforgalomból, s azokat tizenkét tehergépkocsival helyettesíteni. A sertéshizlalás továb­bi fejlesztése céljából pedig kooperáló partnert keresnek egy ötezres sertés­hizlalda létesítése céljából. Ebben az időszakban valósul meg a szőlészet bővítése is, a jelenlegi kilencvenöt hektárról száztíz hektárra. A gépesítés színvonalának emelését szolgáló nagyméretű beruházások mellett arra is gondolnak, hogy jó előfeltételek legyenek a nagyteljesít­ményű traktorok, talajművelő és be­takarító gépek kapacitásának optimá­lis kihasználásához. E célból rövid időn belül hozzálátnak a határ rende­zéséhez, illetve az egyes táblák nagy­ságát a jelenlegi ötven hektárról 80— 120 hektárra növelik. Egyik sarkalatos problémának te­kintik a tehenek hasznosságának nö­velését. Ezért a tenyészmunkában jobban, tehát következetesebben akar­ják érvényesíteni a tudományos isme­reteket és mind mennyiségi, mind pe­dig minőségi szempontból javítani a takarmányozás színvonalát. Másik égető problémának tartják a sertéshizlalás jövedelmezőségének fo­kozását. Ebből a célból — s persze a fogyasztói igények kielégítése céljá­ból is — haladéktalanul hozzálátnak — a szlovák fehér és a Landras ser­tések keresztezése nyomán olyan sertésállomány kialakításához, amely lényegesen kevesebb zsírt, tehát több húst produkál. A növénytermesztés szakaszán főleg a gabona és a kukorica hozamában szeretnének nagyobb eredményeket elérni. Ezért elhatározták, hogy ta­nulmányozzák és meghonosítják a csúcshozamokat elérő mezőgazdasági üzemek termelési módszereit, de ugyanakkor tovább fejlesztik mind a gabona, mind pedig a kukorica ese­tében, a fajtatulajdonságokat kutató kísérleti parcellák rendszerét, hogy a tudomány kiváló vívmányait mind­jobban a sajátos talaj- és éghajlati viszonyaik szerint alkalmazzák, s a hektárhozamot ezáltal is növeljék. Kétségtelen, hogy a mužlai ВЁКЕ Efsz távlati fejlesztési terve reményt­­keltő. Megvalósulása azonban nem­csak a vezetőkön, hanem a tagság széles rétegein is múlik. S ez az a lényeges kérdés, amiről egy pillanat­ra sem szabad megfeledkezni. A mű­szaki dolgozóknak tehát elsősorban is tudatosítaniuk kell, hogy a gazdaság­os ternielésfejlesztéssel (áró összes feladatok teljesítésében, minden kö­rülmények között, jó példát és elmé­lyült felelősséget kell tanúsítaniuk. S mivel a tudomány és a technika korszerű vívmányai sokoldalú mű­veltséggel, kellő szaktudással felvér­tezett dolgozókat igényelnek, a mű* szaki dolgozóknak még hatványozod tabban kell munkálkodniuk az ember­­formálás területén, a dolgozók szak­mai ismereteinek szüntelen gyarapí­tása céljából. TOVÁBB A MEGKEZDETT ÜTŐN A gazdaság- és termelésfejlesztés mikéntjének és eredményeinek elem­zése után persze kíváncsiak voltunk arra is, hogy a szövetkezet vezető dolgozói: BARUSZ Ernő mérnök, a szövetkezet elnöke, ZAtABA András üzemgazdász, DOBAI mérnök főállat­tenyésztő és PATHÖ Gyula, a szövet­kezet központi pártvezetőségének el­nöke, milyen következtetésekre jutot­tak a gazdaságfejlesztés eddigi ta­pasztalataiból, és a sajátos viszonyaik között hogyan képzelik el a CSKP Központi Bizottsága májusi plenáris ülése azon határozatának teljesítését, amely a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását tűzte napirendre. Minden kertelés nélkül hangsúlyoz­ták, hogy továbbra is az eredmények növekedéséhez vezető úton haladnak. Ugyanis azt tapasztalják, hogy a gaz­daság- és termelésfejlesztés progresz­­szív módszereinek az egyesített szö­vetkezetben már nincsenek számot­tevő ellenzői, vagyis a szövetkezet , tagsága már — éppen az utóbbi évek tapasztalatai alapján — tudatosította, hogy nagyon helytelen lenne csupán a jelennek élni, tehát a több terme­léssel járó nagyobb hasznot az utolsó fillérig felélni, s így a közös gazda­ság gyarapodásának és a tagság élet­­színvonala további emelkedésének előfeltételeiről, a termelés korszerű­sítéséről pedig lemondani. A termelés tudományos-műszaki fejlesztésében továbbra is a gépesítés színvonalának emelésére törekednek, így a jövő évben további nagyteljesít­ményű erőgépeket, elsősorban is Skoda 180-as traktorokat vásárolnak, valamint a gazdaság méreteivel össz­hangban növelik a hét és kilenc ton­nás vontatott szállítókocsik számát. A legnagyobb méretű beruházásokkal azonban 1976-tól számolnak, amikor meg akarják kezdeni egy univerzális szárító és takarmányliszt granuláló berendezés, valamint egy ötszáznegy-Jobb a gyári típusnál A milanovcei (nagykéri) szövet­kezetben aránylag nagyterületen termesztenek szőlőt. Korábban a szőlő rendbentartása, tenyészidő­­ben való gyomtalanítása, illetve a talaj porhanyítása aránylag sok emberi erőt igényelt. A szőlőültet­vény tisztántartása ugyanis fontos követelmény a különféle betegsé­gek, kártevők távoltartásában is. További követelmény azonban a munkaköltségek lehető legkisebb­re való lecsökkentése s ez csak okszerű gépesítéssel lehetséges. — jfi бтш — ÚJÍTÁS A szövetkezet vezetősége a munka gyors elvégzése céljából egy gyári készítésű talajporhanyí­­tó rotavátort vásárolt, de ezzel lényegében nem oldódott meg a probléma, mert a porhanyítás to­vábbra is sok időt vett igénybe, s a rotavátor kis teljesítménye miatt nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. Emellett még a vontató traktorok kardan rend­szerét is hamar tönkretette. Száraz Béla szőlészt nagyon bán­totta a munka elhúzódása, ezért Kreits József műhelyvezető segít­ségét kérte egy hazai készítésű, talajművelő eszköz kivitelezésére. Az alapgondolat adva volt. Olyas­valamit kellett készíteniük mint a rotavátor, de annál egyszerűbbet és főleg jobbat, amellyel gyors, tökéletes munkát végezhetnek. Az egyszerű és nagyszerű sor­­közművelő eszköz — a kombinátor — hamarosan elkészült és hidrau­likus függesztéssel a Zetor 5645-ös kerekestraktorra szerelve a koráb­bi rotavátor teljesítményét ötszörö­sen felülmúlta. A kombinátor a talajművelő, for­gó késeit a traktor kardantenge­­lye könnyedén üzemelteti, nagy előnyére szól, hogy nincs rajta minek elromolnia, s a traktort sem. teszi tönkre! A házikészítésű kombinátor há­rom méter szélességben porhanyó­ja a talajt, s amint Szládecsek Béla elvtárs — a szövetkezet elnö­ke — mondotta, kivitelezése mind­össze 1450 koronába került. Ezzel szemben a rotavátort — ami nem felelt meg a követelményeknek — több mint tízezer koronáért vásá­rolta a szövetkezet. A különbség tehát a kettő közt annyi, hogy a pár koronáért házilag készített talajművelő eszközzel sokkal jobb munkatermelékenységet érnek el, mint a drága pénzért vásárolt ro­­tavátorral. Csebik Tibor traktoros, aki a házilag készített kombinátorral dolgozik, megjegyezte, hogy többé nincsenek géphibából eredő prob­lémái. Az elmondottakhoz talán még csak annyit, hogy nagyon hasznos volna, ha a tervezők, mielőtt el­kezdődne egy-egy gép sorozat­­gyártása, meghallgatnák a terme­lők véleményét is abból kiindulva, hogy kérdezni nem szégyen, azon­ban a hasznavehetetlen eszközök legyártása nemcsak szégyen, ha­nem népgazdasági kár Is! (hoksza) n társult szövetkezet korszerű 1200 férőhelyes sertéshizlaldája. Itt évente 52,5 vagon húst produkálnak, az átlagos napi súlygyarapodás 62 dkg. foto: —bor— A házilag készített kombinátor, mint a Zetor 5645-ös kerekes traktor tartozéka. (hal)

Next

/
Thumbnails
Contents