Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-13 / 28. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1974. július 13. 10 Gyermek- és ifjúsági énekkarok II. országos seregszemléje Kodály Zoltán Idézetével kezdem: „És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha vise­lik.“ A népdal életet kapott Nové Zámky-ban (Érsekújvá­ron), ahol a gyermek- és Ifjúsági énekkarok dalos talál­kozója volt június 22-én és 23-án. A találkozó a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója évében s ünnepségeinek jegyében zajlott le. Az ünnepséget a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Köz­ponti Énekkarának az ifjúság számára adott nevelő hangversenyével nyitották meg. Vass Lajos, Erkel-díjas zeneszerző, továbbá Janda Iván és ÁG Tibor vezényelték a kart. A ma már országhatárainkon kívül is Jól Ismert kar művészi színvonalú szereplését a megjelent Ifjúság és felnőttek lelkesen tapsolták. A műsor végén Vass Lajos karnagy a jelelevő gyermek-énekeseket és a kö­zönséget is bekapcsolta a közös éneklésbe. Este folytatódott a szemle a Szakszervezetek Házában. Itt először szlovák és magyar nyelven rövid ünnepi be­szédet tartott Deák Lajos, a jnb alelnöke. Majd a Veiké Kapušany-1 (nagykaposl) gyermekkar magas szintű elő­adása következett, amelyet Kovács Aladár vezényelt. Az ünnepi est második résztvevője a Jelened (gímesi) gyermekkar volt, amely falujuk régi népviseletében tol­mácsolta a szlovák, orosz, magyar és észt népdal szép­ségét. Vasárnap délután folytatódott a szabadtéri színpadon a Gyermek- és Ifjúsági Énekkarok II. Országos Sereg­szemléjének ünnepi hangversenye. Elsőként a gbelcei (köbölkúti), majd a Štúrovo! (pár­kányi), a pohranicel (pogrányl), plešiveci (pelsőci), a košicel (kassai), a vojnicei (bátorkeszi), a vrakúüi (vár­­konyi), a jelened (gímesi), a őalovoi (nagymegyeri), a galántai és a komárnoi (komáromi) II. lakótelepi iskola gyermekkarai léptek fel. Tizennégy gyermekkar szerepelt, több Kodály-népdalt adtak elő. A Dolný Ohaj-i szlovák nyelvű vendég-gyermekkar Is fellépett nagy sikerrel. A komárnoi II. lakótelepi iskola Kicsinyek Kórusa, Kaszás Jánosné vezényletével bebizonyította, hogy alsó tagozatos gyermekekkel is lehet jó kórust alakítani. Az ifjúságot két középiskolás leánykórus képviselte: a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyl) gimnázium Pá­linkás Gyula, és a Le vicéi (Lévai) Pedagógiai Iskola leánykara, Halász Tibor vezetésével. Az országos szemlén kitűnő énekkarok szerepeltek: a Veľké Kapušany-i, a košicei, a bratislavai, a komárnoi, a jeleneci, a galantai, a őalovoi és a többi énekkar is megmutatta, hogy rendszeres munkával mit lehet elérni. A szemle utolsó számai az egyesített gyermekkarok közös műsora volt, amelyen több mint 800 énekes hir­dette Kodály Zoltán örökértékű szavait: „A népdal is mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és me­legítő ereje.“ Ezután minden résztvevő énekkar karnagyát a véd­­nökségí üzemek, — a Nové Zámky-i Hnb, a Jnb, a brati­­slaval Népművelési Intézet, a Nové Zámky-i Járási Nép­művelési Központ — megajándékoztak. Külön elismerő oklevelet és emléktárgyakat kaptak a főrendezők: Vörös Tibor, a hnb alelnöke, Vajzer András, Deák Lajos, a jnb alelnöke és Bišôo Emil, a Nové Zámky-i Járási Népművelési Központ igazgatója. A szép, színvonalas és igazi internacionalista szelle­met sugárzó dalos seregszemle Vass Lajos karnagy veze­tésével az összes énekes és a megjelent hallgatóság énekével fejeződött be. Ilyen és hasonló seregszemlét kívánunk a jövőben is azzal, hogy a középiskolák, ahol nincs kötelező ének­tanítás, minél nagyobb számban kapcsolódjanak be az énekkari mozgalomba és még több Kodály-, Bartók- és egyéb népdal-feldolgozásokkal gyönyörködtessék a kö­zönséget. —ers a novella legnagyobb mestere, szü­letett I860, január 29-én Taganrogban. Küzdelmes és nyomorúságos gyer­mek- és ifjúkor után orvos lett, azon­ban minden idejét az Írásnak szen­telte. Mint író a polgárosodó nemesi Oroszország társadalmának fonáksá­gait és mélyülő válságát leplezte le. Szatírába hajló, humoros írásaival tűnt fal először. Elbeszéléseiben, novelláiban gyön­géd művészi eszközökkel ábrázolja a kisemberek és az intelligencia vergő­dését a vidéki kisváros műveletlen, korlátolt gondolkodású, sivár társa­dalmában. írásaiban sokrétűen eleve­níti meg a képmutatást, elmaradott­ságot és az emberi gonoszságot. Alakjai eleven típusok, lelki életü­ket és cselekedeteiket természetes és tömör nyelven, világos stílusban elemzi. Drámáiban' a novellák apró. részlet­rajzainál egyetemesebb képet ad a kor orosz társadalmáról. Műveiben rámutatott a középrétegek, emberibb élet utáni vágyak, és a valóság kö­zötti tragikus ellentmondásra. Több száz novelláján, elbeszélésén kívül számos színdarabot is irt, me­lyek közül a legismertebbek: Sirály, Ványa bácsi, Három nővér és a Cse­resznyéskert. Ötvenhat éves korában, 1904. június lS-én halt meg tüdővészben. rp. Hát tehető róla? A falu új állatorvosa szomorú-bána­tos arccal néz rám. Tanácsot vár. — Ugyan, szerkesztő úr, mondja már meg, mit tegyek? Itt, a faluban emberszámba sem vesznek, hogyan lehetnék hát jő állatorvos? — Ha érti a mesterségét, akkor mi baj lehet? — A tudás nem elég ... Más hiány­ziki A szomszéd megmondta a múlt­kor: ,,Menjen dokikám. szedje a sátor­fáját, menjen isten hírével. Tanuljon ki egy másik szakmát, mart ilyen ál­latorvosra sehol sincs szükség. Mi nem akarunk szégyenkezni magával a másik falu előtt. Tudja meg, a jó állatorvos legalább 180 centiméternél kezdődik, maga pedig szűzhatvan ha van.“ Ez is szempont? —ms— Eredményes 25 esztendő Huszonöt évvel ezelőtt alakult meg a CSEMADOK nesvadyl (naszyadi) helyi szervezete. Első elnöke Polgár József lett. A vezetőség tagjai: Cse­repes Vilmos, Csontos Gáspár, Polgár Gáspár, Tóth Lajos, Fekete Lajos, Bencsík András és Czuczor Gyula voltak. A Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusán jóváhagyott politi­kai irányvonal rögzítette a nemzeti­ségi politikát, valamint a nemzetisé­gek kultúrájúnak szabad gyakorlását, ami azt jelentette, hogy minden nem­zetiség a saját kultúráját terjesztheti és abba bevonhatja a dolgozók széles tömegeit. E döntésnek köszönhető, hogy a CSEMADOK kebelében is meg­indult a vérkeringés. Naszvadon is megalakult a műkedvelő színjátszó csoport, valamint a férfi kórus, a tánc­csoport. De rohamosan bővült a ta­gok száma is, niszen alig három év múlva már 500 tagja volt a szervezet­nek. Sőt 1954-ben már 570 tagot szám­láltak. Jelenleg 600 tagja van a helyi szervezetnek, ami szilárd bázist je lent a vezetőség sokrétű munkájához. Annakidején nagy akarással láttak munkához a színjátszó csoport tagjai és ennek köszönhető, hogy rövid időn belül nemcsak a komárnói járásban, de annak határain túl Is elismerést vívtak ki maguknak. Az elmúlt 25 év alatt 17 színdarabot tanultak be és adtak elő. A Piroska és a Lulu című színműveik a jókai-napokon is szere­peljek. A Piroska színművel, elnyer ték a Jókai-napok nagydíját, és a da­rab női főszereplője Szombatimé Csontos Szilvia a legjobb női alakí­tásért kapott díjat. Fekete Zoltán és Tobolka Erzsébet pedig elismerő ok­levélben részesült. Az elismeréshez hozzájárult az is, hogy meghívást kaptak a Spišská Nová Ves-i amatőr színjátszó együttesek fesztiváljára, ahol szintén sikeresen szerepeltek. A fentebb említett darabot 25 alka­lommal játszották telt ház előtt. Ugyancsak a Jókai-napokon bemuta­tott „LULU“-val elnyerték „Komárno város díját“, és több szereplő kapott elismerő oklevelet. Fekete Zoltán a kerületi versenyen nyújtott kiváló alakításáért elnyerte a legjobb férfi díjat, és az említett két színdarabban elért sikeréért pedig megkapta a Jur­­kovics emlékérem aranyfokozatát. A naszvadi helyi szervezet tevé­kenysége azonban nem csupán a szín­játszásban merült ki, hanem egyide­jűleg tevékenykedett a tánccsoport és az énekkar Is. Az elmúlt 25 év alatt a következő táncszámokkal lép­tek föl: Kanásztánc, Verbunkos, To­­borzó, Rétestánc, (Carikás, Pásztor­tánc, Rezgő csárdás, Sárdózás, Ferge­teges, Orosztánc, Vetélkedő a fonó­ban, Páros csárdás, Naszvadi lako­dalmas és a Fonó összes táncai. Ezekkel a táncokkal nemcsak köz­ségükben, hanem a járási és körzeti dal-, tánc- és más ünnepélyeken föl­léptek. Az elmúlt évek folyamán több alka­lommal rendeztek esztrád-műsort. Minden évben megrendezik a „PE­TŐFI EST“-et is. A vezetőség elsőrendű feladatának tekinti a tagság, valamint a lakosság hazafias, internacionalista nevelését, kihangsúlyozva a nemzetiségek békés egymás mellett élését. A honismereti körben több ismeretterjesztő előadás hangzott el a Szlovák Nemzeti Fel­kelésről. A község polgárai előadás sorozatok keretében ismerkedtek meg az afrikai, kubai népek életével, kul­túrájával, gazdasági helyzetével. E rendezvények keretében a fiatalok megismerkedtek az illemszabályok­kal, a társaságban való viselkedéssel, valamint a Déli-sark kutatóinak mun­kájával. A helyi szervezet vezetősége szo­ros kapcsolatot tart fenn a helyi ma gyár AKI pedagógusaival. A kölcsö­nös kapcsolat az elmúlt évek során gyümölcsözőnek bizonyult. Főleg az 1950—52-es években, amikor az isko la fölszerelése szegényes volt és an­nak pótlására a CSEMADOK vezető­sége vállalkozott. Az iskolaév végén könyvjutalomban részesítik a legjobb Д Thália Színpad az évad utolsó ” bemutatójául Gogol „Leányné­ző“ című vígjátékéi választotta. A da­rab rendezőjének, Takáts Ernődnek nagy feladatot kellett megoldania: megértetni Gogol nevelését. Mert Go­gol, aki tragikomikussá tette a kis­embert (Jurij Uorev) nem kineveli, hanem nevetségessége felelt bánkó­dik, töpreng. Takáts rendezői koncep ciójában éppen ez az alapelv érvé nyesült a legerősebben, s elsősorban gondolkodtatni kívánta, mintsem fel­szabadult kacagásra ösztökélni a kö­zönséget. Talán ez volt az oka, hogy a vígjátéktól elvárható sodró és já­tékos előadás helyett, lassúbb ütemű, s tán kissé vontatott produkciónak, előnyeiről és hátrányairól vitázni ln­­hetne. Vitathatatlan viszont az a sze­rencsés tény, hogy eddigi kétrende zős színházi kultúránk izgalmas, új színgyarapodásnak örvendhet, mert Takáts Ernőd valóban izgalmas egyé­niség benyomását keltette eddigi rendezéseiből éppen a Gogol vígjá­tékkal. Köszünnető ez elsősorban sa-Leánynézö ját s a prágai iskola sajátos stílusú­nak, melynek jelentős katalizáló sze­rep juthat |ez elsősorban Takáts te­hetségén múlik) hazai magyar szín­­házkultúránkban. Takáts szerencsénk­re az a randuzőtípus, aki saját véle­ményét is közölni kívánja közönségé­vel. Ezt a Leánynézö néhány színészi alakításában is érezhettük, különösen Kocskarov és Podkoloszin figuráiban, ahol az emberi tennivégyás, az örök alárendeltség és a céltalanságba, illet­ve álcélokban fulladó lehetőség hiány (pontosabban annak a társadalom adott viszonyai közötti felismerése) izgalmas háromszögébe markolt és az embert kutatta. Kár, hogy nem bon­totta ki szélesebben és céltudatosab­ban a lehetőségek adta játékosságot, mert így önmaga szárnycsapásait fog­ta szűkebbre. Az előadás kellemes meglepetése Kövesdi Szabó Marika volt Agaíja Tyihonovna szerepében. A fiatal szí­nésznő ebben az alakításában nem hogy újat nyújtott, hanem szöges el­lentétét eddigi stílusának, ami annál is szerencsésebb, mert már fennállt annak a veszélye is, hogy Kövesdi nem tud kitérni hasonló, vagy ha­sonlóvá alakított szerepeinek bűvkö­réből. Agafja gyakorlati töltetű álmo­dozásaiban már új irányba tapogat, s szerencsének tudhatjuk majd, ha ezt a fajta kísérletezést tovább s más irányba is folytatja. Az előadás biztos pontja B o r á r o s Imre volt, Kocskarov szerepében, aki azt hiszem, nem túlzás, ha azt állít­juk, hogy élete legszuverénebb alakí­tását nyújtotta. Egyezerre volt Uöny­­nyed és tudatos, s hitelességében meggyőzó figura. Figurája több játé­kosságot is elviselt volna, hiszen ilyen szempontból a készség és a tí­pus szerencsésen találkozóit. Szabó Rózsi pontosan és szépen formálta mag Fjolka Ivanovna házas­ságközvetítő figuráját. Szerepe egy­értelműségével u legnagyobb mérték­ben azonosult, s minden túlzástól, sallangtól letisztított alakot vitt a színre. Podkoljoszin (Gyurkovics Mihály) a tőle megszokott jó színvonalon ala­kított. Bár a lehetőségek többet kí­náltak a kihasználtaknál. Gyurko­vics nagy mestere a hiteles karika­túráknak, s már kisebb szerepből is formált emlékezeteset. Annak ellené­re, hogy jól illeszkedett az előadás egészébe, csillogóbb játékosságot vár­tunk tőle eddigi szerepei alapján. A három kérő Jájicsnyica végrehaj­tó (Kovács József) Zsevákin, a nyu­galmazott tengerésztiszt (Várady Bé­la) és Anyucskin gyalogsági tiszt és széplélek (Lengyel Ferenc) emlékeze­tes kreatúrák voltak. Kovács érté­kelésében csak ismételhetnénk az eddig is oly gyakran használt dicsérő jelzőket, ugyanúgy V á r a d i esetében is. Lengyel karikatúrája volt talán a legkülöncebb, csak kár, hogy e típus visszataszító vonásaira összpontosított elsősorban, s nem belső összetevőire. Érsek György, Sztyepan inasa, kicsit túl balga volt ahhoz, hogy ha­tásában eléggé hiteles lehessen. A debütáló László Géza rövid jelené­sében mint látvány izgalmas, s néma­játékával nyert hitelt pusztán funk­ciója a szerepnek. Kezdetnek ez sem kevés. Gombos Ilona Arina Pan­­tyelejmonova alakját határozott gesz­tusokkal és pontosan kottázott hang­színnel keltette életre. Tamás Jo­lán a cselédlány, üunyaska figurájá­ban növekvő szerephitelességról tett tanulságot. P 1 a t z n e r Tibor jelmez- és dísz­letterve kellemesen egészítette ki a hangulatot, bár elsősorban a tapéta­mintás függöny játékos lehetősége más elemekben is ismétlődhetett vol­na. Összefoglalva sikeres, jé előadást láttunk a Thália premierjén s ennél csak annak örülhetünk jobban, hogy Takáts Ernőd kibontja személyiségé­nek belső töltetét és izgalmas monda­nivalóját nyújt a színházszerető kö­zönségnek. Gágyor Péter előmenetelű tanulókat, akik viszont színvonalas kultúrműsorral köszöntik a CSEMADOK helyi szervezetének év­záró taggyűlését. Napjainkban új formában, az iskola igazgatóságával közösen szerveznek iró-olvasö találkozókat. Legutóbb Gály Olgát és Emil B. Lukáőot hívták meg a beszélgetésre. A haza, a szülőföld ismeretének céljából minden évben közös kirán­dulást szerveznek, hogy ezáltal is előmozdítsák az egy hazában élő né­pek, nemzetiségek kultúrájának, szó kásáinak megismerését, kapcsolataik elmélyítését, valamint megismerjék hazánk történelmi nevezetességeit, annak szépségeit. A baráti Magyar ország városai közül Budapest, Eger. valamint további városok történelmi nevezetességeit, képtárait, múzeumait tekintették meg, de ellátogattak Ba laton fürdőhelyeire is. Az utóbbi négy év alatt Dobosi Jó­zsef elnök irányításával folyt a mun ka. Ledniczky József kultűrfeleiős fá rpdságot nem ismerő munkájának kö szűnhető a jó tevékenység. A községben rendezett népdalverse nyéknek mindig nagy közönségsikere van A férfi énekkórus, valamint a citera-együttes a járási versenyen első helyen végzett. A női kórus tag jai pedig negyedikek lettek. Az emlí­tett kórusokat előbb Méry Kálmán pedagógus tanította, jelenleg pedig Polgár Boldizsár foglalkozik velük. A citera-együttes, amely 1965-ben alakult, magakészített hangszereken játszik. A szorgalom, a kitartó mun­ka meghozta gyümölcsét. Az elmúlt évben ifj. Németh Gyula vezetésével megalakult a „LILLA“ Irodalmi Színpad. Bemutatkozásuk a CSEMADOK helyi szervezetének év­záró taggyűlése volt, amikor CSOKO­NAIRA emlékeztek. Azóta újabb mű­sorokkal készülnek. Ezenkívül részt­­vesznek a helyi „Ki mit tud a Szlo­vák Nemzeti Felkelésről“ vetélkedőn. Jó kapcsolatot építettek ki a Ko­márnói Magyar Területi Színház ve­zetőségével, ugyanakkor a MATESZ színészgárda is szívesen látott ven­dég a községben. Az elmúlt 25 év sikereit, eredmé­nyeit nehéz lenne csokorba szedni, de annyi bizonyos, hogy a megtett utat sikerek fémjelzik. Dicséret illet mindenkit, aki hozzájárult a magyar kultúra terjesztéséhez vagy résztvett annak megszervezésében. Elismerés­sel kell nyugtázni Dobosi József volt elnök eddigi munkáját. Nemcsak 6, hanem családjának valamennyi tagja aktív szerepet vállalt a rendezvények megszervezésében. Bízunk abban, hogy a jelenlegi el­nök az ^ elődök nyomdokán haladva tovább végzi majd ezt a sokrétű kulturális tevékenységet. Andriskin József Anton Pavlovics Csehov

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents