Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-19 / 42. szám
M74. október 19. SZABAD FÖLDMŰVES Átadták rendeltetésének hazánk legnagyobb húsipari üzemét. A hat évvel ezelőtt megkezdett építkezés 210 millió korona beruházási költséget igényelt. Az üzem egy év alatt 36 ezer tonna húst- és hústerméket dolgoz fel. A Bratislavai Húsipari n. v. szőbanforgó 01 számú új üzeme a „Rácát Húsipari Kombinát“ nevet viseli. Telepčák Pavel, az üzem ökonómiai igazgatóhelyettese napi 40 tonnányi hústermék előállítását várja el, ami havonta több mint 800 tonnát jelent. Számol továbbá exportra kerülő húskonzerv gyártásával, melynek során borjúlapockát, sertéshúst stb. dolgoznának fel. Ä hazai piac számára havonta több mint 200 tonna mennyiségű, szokásos szabvány szerinti konzerv készül majd. A többi, friss hús formájában kerül a mészárszékekben eladásra. Naponta legkevesebb 1400 darab sertést és 250 darab szarvasmarhát, valamint számos juhot hajtanak az üzem vágóhídjára, ami bizony tetemes mennyiség. Závodný Pavel, gyártási és kereskedelmi igazgatóhelyettes szerint, az üzem friss hússal látja el Szlovákia fővárosát, a Bratislavavidék járást, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás felét, és a senicai járás egy részét. Az élőállat felhozatal főleg a Dunajská Streda-i és a galantai járásból, valamint a trnavai és a senicai járás egy részéből, s kisebb mennyiségben a Nové Zámky-i (érsekújvári) járásból történik. A mészárszékek jó minőségű kimért hússal való ellátása természetesen az élőállat húsminőségétől függ. Sajnos, a Dunajská Streda-i, a galantai és a Nové Zámky-i járásból felhozott vágómarha nagyobbrészt túlhížott. Ez azzal magyarázható, hogy a marhahús iránti kereslet üzleteinkben csekély, ami fékezi a felvásárlást és így mezőgazdasági üzemeink a kívántnál hosszabb ideig kénytelenek az állatokat hizlalni. Bratislavában például a Miletiő utcai vágóhídon nem állt rendelkezésre megfelelő nagyságú hűtőtér, ami kihatással volt a hús minőségére. A kimért sertéshús iránti kereslet egyre növekvő irányzatot mutat. Az új üzemben polietilén fóliába légmentesen csomagolva bevezetik a hús porciózását. Minden porción feltüntetik annak súiyát és eladási árát, ami megakadályozza a súllyal és a minőséggel, valamint tetszész szerinti árral való visszaéléseket. S valószínűleg a jövőben arra sem lesz szükség, hogy a mészárszékekben a kimért húsért sorban álljanak a vásárlók. A gyári porciőzás és csomagolás rendszerét bevezetik a közeljövőben az olyan árúcikkeknél is, mint például a szeletelt gépsonka, a debreceni pecsenyehús, a sonkás szalámi, a téli szegedi szalámi, stb. Az úgynevezett multivak rendszerű csomagolás segítségére lehet többek között az üzemi konyháknak is, amelyek bizonyos megrendelt mennyiségre porciózott húsipari árút gyorsan szolgálhatnak fel. A sertészsírt félkilós porciókban, ún. durofoi anyagba csomagolnák, amelynek formája téglalap alakú tálszerűség lenne. A szállítást újabban úgy kívánják megszervezni, hogy a hús még a legtávolabb eső üzletekbe is legkésőbb délután 16 óráig eljusson. Ehhez kellő mennyiségű teherautó áll rendelkezésre, így ennek megvalósítását a szállítóeszközök nem akadályozzák. Főleg az Avia 15, vaalmint az Avia 30 típusjelzésű csehszlovák gyártmányú teherautókat alkalmazzák, amelyek nagyon jók, csupán a pótalkatrészellátás okozhat problémát. Az üzem működését úgy kívánják irányítani, hogy a húsellátásban és a hústermékek gyártásában fennakadás ne legyen, s a fogyasztóknak ne adódjon okuk panaszara. A külkereskedelem fejlesztése nem képzelhető el a húsárú mélyhűtése, illetőleg hűtése nélkül. Mivel az új üzem ezen a téren tevékenységét jelentősen fejleszteni kívánja, szükségesnek tartja a jelenlegi hűtőtereken kívül egy nagyméretű hűtőház építését is. Ennek alapjait már lerakták, s eddig az új üzem építésével elfoglalt munkaerőket a hűtőház építésére csoportosították át, hogy az 550 vagon mennyiségű hús egyszeri befogadására képes hűtőházat, terv szerint ez év végéig igénybevehessék. A korszerű felszereléssel működő hűtőház a kialakuló árúfelesleg akár hosszabb ideig tartó tárolását is lehetővé teszí majd károsodás nélkül. Itt tárolhatók majd a kicsontozott sertésfejek, az állati belsőségek, valamint a konzervipari részlegen exportra előállított lapocka és „porklojn“ konzervek is, amelyek igen előnyös áron értékesíthetők a külföldi piacon. A tervfeladatok évi 6—7 százalékos emelkedése is indokolté teszi a hűtőház építését. Tarthatatlan volt már az a hplyzet, amikor a 22 különböző üzemből, olykor távoleső (Modra, Malacky) helyről a nyersanyagot a központi húsfeldolgozóba kellett .szállítaniuk további feldolgozás végett, amilyen a sózás, a pácolás, az elrakás, a kezelés stb., mégpedig nyáron is, olykor 35 C fokos hőségben. Ilyen körülmények között harmonogramot kidolgozni lehetetlen volt, s a hússal megrakott teherautók nem egyszer várakoztak sorban a meleg hússal, amelyet befülledés fenyegetett. Minden munkafolyamatnak megvan a maga technológiai előírása. Például a hús sózását 5—8 C fokon kell végezni, viszont a gyakorlatban ezt 18 C fokos hőségben voltak kénytelenek végrehajtani. Pedig biológiai szempontból nem mindegy, hogy a hordóban egymásra rakott 700—800 kg hús milyen hőfokú. A természetesen beálló biológiai és biokémiai folyamatok következtében gyengébb minőségű húsanyagból azután nem lehetett kiváló készítményeket létrehozni. Az új üzem felépítésével minden „egy tető alá került“, beleértve az élőállat átvételét, a vágóhidat, a vágás utáni háromnapos hűtést, a csontozást és egyéb gyártási mozzanatokat. Az egyes feldolgozó helyek légtere, a beépített klimatizációs berendezés segítségével olyan hőfokúra szabályozható, amilyet a technológia a hús ízének, szagának, színének, konzisztenciájának, egyszóval eredeti minőségének legnagyobb mértékbem megtartása érdekében megkíván. Ilyen tekintetben a régi helyzettel szemben az új üzemben szinte eszményiek a feltételek. Telepčák Pavel elvtárs szerint a tervben az új húsipari üzem részére 800 szakmunkaerővel és segédmunkaerővel számolnak. A munkaerők zöme az eddigi üzemegységekből toborzódik, de közel 200 munkaerő még hiányzik. A hiányzó emberi erő fokozatos kiegészítésére már intézkedéseket tettek. Tekintettel a korszerű gépi felszerelésekre egy személy évi munkatermelékenysége 900 ezer koronára fokozódik. Az említett korszerű gépi berendezés egyébként összesen 87 millió koronába került. A nagyarányú beruházási költségek szinte kötelezővé teszik az új húsipari üzem vezetői és alkalmazottai részére a ritkaságszámba menő adottságok lehető legnagyobb mértékű kihasználását. KUCSERA SZILÄRD ÜZEMEL а Н Ы йШ ш л, & llllllilllllllllíiIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIM lllllllllílllllllllllllllllllllllllllllllllli llllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllM Kihasználjuk a társadalmi költséggel készült beruházásokat? Köztudomású, hogy társadalmunkban a mezőgazdaságilag művelhető földterületet alapvető termelőeszközként tartjuk számon. Ez egyben arra kötelez bennünket, hogy minden talpalattnyi földet a lehető leggazdaságosabban kihasználjunk, termőerejének a fokozásáról gondoskodjunk. Az elhanyagolt területek ugyanis csak költséges beruházással tehetők ismét hasznossá. Persze közben arra is törekednünk kell, hogy a mezőgazdaságilag hasznavehetetlen vagy csekély hozamot nyújtó területeket meliorációs beavatkozással belterjes művelésre följavítsuk. Társadalmunk erre a célra nagy összegeket fordít. Nem a véletlen műve, hogy kormányunk az 53/1966 Zb számú törvénnyel kifejezésre juttatta a termőföld szigorított védelmét. Ez a törvény ugyanis kimondja, hogy nem mezőgazdasági célokra csak megművelhetetlen területeket szabad felhasznáini! S mi a valóság? Tagadhatatlan, hogy a törvény kibocsátása óta a termőföld védelmében lényeges javulás tapasztalható, ám hellyel-közzel még történtek visszaélések. Például 1972- ben Szlovákiában mintegy 33 ezer hektárral csökkent a művelhető földterület, s ebből a szántő 22 ezer hektár volt. Az áldatlan állapot szükségessé tette a 172/1969 Zb számú új törvény kibocsátását. Ezzel egyidejűleg állami beruházási alapot létesítettek a talajjavítási munkák teendőire Az új törvény módot nyújt mezőgazdasági üzemeinknek arra, hogy a talajjavítási munkákra az illetékes szervektől állami szubvenciót, esetleg kölcsönt kérjenek, s az illetékes szervek össztársadalmi fontossági sorrendben döntenek minden egyes esetben. A talajjavításra jóváhagyott állami beruházási alapnak — nagyon helyesen — a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium a gondnoka, s a szóbanforgó törvény értelmében dönt a jóváhagyott alap felhasználásáról. Talán mondanunk sem kell, hogy Szlovákiában milyen sok a teendő a talajjavításban. Terv szerint a soronlevő ötéves tervidőszakban nem kevesebb mint 90 ezer hektáron kell öntözőrendszert építeni, és 65 ezer hektárról kell lecsapolni a vadvizet. A valóságban pedig több mint 76 ezer hektárt csapolnak le a kelet-szlovákiai síkság vizenyős területének 30 348 hektárjával együtt. Szocialista társadalmunk az 1971—1973-as években hidromeliorációs építkezésekre nem kevesebb mint 1 milliárd 733 millió koronát fordított az állami alapból. Az említett időszakban több mint 39 ezer hektár vizenyős területet javítottak fel és 42 265 hektáron pedig korszerű öntözőrendszert létesítettek. Ebben és a következő esztendőben azonban további 47 ezer 735 hektárt kell behálózni öntözőrendszerrel és több mint 32 ezer hektár vár lecsapolásra. Ezeknek a munkálatoknak jelentékeny hányada már elkészült vagy átadás előtt van. Meg kell azonban jegyeznünk azt is, hogy a múlt évben Szlovákiában összesen 123 ezer 832 hektáros öntözőrendszert tartottak számon, ebből mintegy 99 ezer hektáron volt üzemképes állapotban. A kihasználás azonban az üzemképes öntözőrendszernek csak 71,6 százalékra terjedt ki! Ez arra figyelmezteti az öntözőrendszerrel rendelkező gazdaságokat, hogy a jövőben jobban használják ki az öntözőrendszer adta lehetőségeket. Ez főleg a kelet-szlovákiai kerület egyes gazdaságaira vonatkozik, ahol az öntözőrendszert csak 54,1 százalékban használták ki, jóllehet, hogy a korábbi évekhez képest e téren ott Is javulás volt tapasztalható. Vitathatatlan, hogy azokon a területeken, ahol igénybevették az öntözőrendszert — például a múlt esztendőben — egyes növényfajtákból 15—40 százalékkal jobb eredményt értek el mint az ugyanazon a területen meghagyott, hasonló tápanyaggal kezelt öntözetlen területeken. Például a galantai, továbbá a Dunajská Streda-í (dunaszerdalielyi) járás öntözőrendszerének egyes területein 70 mázsás csúcshozamot értek el búzából és a lucerna hektárhozama jócskán meghaladta a lOO.mázsátl Ezeken a területeken tehát racionálisan kihasználják a kínálkozó lehetőségeket, jó példát mutatnak az ország más öntözőrendszerrel rendelkező gazdaságainak az állami beruházások társadalmi Igény szerinti kihasználásában. Talán még annyit: egyes szocialista országokban azokat a gazdaságokat, amelyek nem használják ki ez igénynek megfelelően az állami , beruházással készült öntözőrendszereket, megbírságolják. A fentiek arra utalnak, hogy ennek a bevezetése talán nálunk Is esedékes volna, minden bizonnyal segítene! (hoksza) Az osztályozott zöldség és gyümölcs értékesebb! Minden járásban legalább egy zöldség- és gyümölcsválogatő, árűosztályozó központot kellene létesíteni, amelyet megfelelő gépi eszközökkel szerelnének fel. Ezen központok létesítése a mezőgazdasági üzemek közreműködésével, kooperációs alapon történne. Ennek megvalósításán fáradozik, Mrázik Jozef mérnök Igazgató szerint, a Zöldség- és Gyümölcskereskedelmi Vállalat. A terjedőben levő gépi zöldségbetakarítás és az osztályozó központok létrehozása még nem oldja meg az összes nyitott kérdést. Ugyanis például a műszaki fejlődés jelenlegi szakaszában még csak olyan mezei zöldségbetakarítő gépeket sikerült szerkeszteni, amelyek tevéstől eltávolítják a növényt és a terményt a szárról leszedik. Ezért a növénynemesítés most olyan irányban halad, hogy egyszerre beérő zöldségféléket állítson elő. A piac ezzel szemben megkívánja, hogy egy-egy zöldségféleség friss állapotban a lehető leghosszabb ideig legyen az év folyamán kapható. Például a paradicsom vagy a paprika legtöbb fajtája nem egyszerre érő, hanem az érés fokozatos és hoszszabb Időre terjedő. Az ilyen ellentétes helyzetben nem irigylésre méltó a gépszerkesztők helyzete. Egyelőre ezért olyan megoldás választható, hogy a gépi betakarítást egy-egy zöldségféle termesztési idényének vége fele alkalmaznák, főképpen a konzervgyárak árúellátásának céljából. Szlovákiában az idén több mint 80 hektárnyi területen létesítettek' polietilén-lepelsátrakat. Az ún. fóliás kertészkedés, jövedelmezőségi indító okoktól hajtva azonban kevés kivétellel a paprika és az uborka termesztésére orientálódik. Amennyiben ez az irányzat továbbra is fennmarad, törvényszerűen csökkentik majd ezen zöldségfélék felvásárlási árát, tekintettel túlzott mennyiségükre. A mezőgazdasági üzemek saját jól felfogott érdekében tanácsoljuk, hogy a zöldségtermesztést forradalmasító fóliasátrak alkalmazásakor gondoljanak erre a tényre és az árúbőséget a választék bővítésével igyekezzenek kifejezésre juttatni. A mezőgazdasági üzemek érdekei akaratlanul Is fedik egymást a kereskedelem érdekeivel, ezért a kisebb jelentőségű kérdések túlhajtott feszegetése helyett — mert egyszer nincsen elég láda, máskor nincsen szállítóeszköz vagy rendelés — inkább az alapvető fontosságú kérdésekre irányítsák a figyelmet és megértésben, összhangban keressék az együttműködést. Ez többek között Időszerű lenne a hötőtárolők közös befektetéssel történő létesítésének szakaszán is. Általánosan tartsuk szem előtt, hogy az osztályozott zöldség és gyümölcs értékesebb, főleg az idényt megelőző és a termesztési idényt követő Időszakban. A jövőben arra kell törekedni, hogy a friss zöldséggel történő ellátás idejét az eddigiekhez mérten Jelentősen bővítsük. —ksz— ésszerűen A képek nem télen, hanem a nyár kellős közepén, az aratás időszakában készültek. S mi bennük az érdekes? Az, hogy egy, a téli időszakban használatos gép — egy hóeke — nyári üzemeltetését, célszerű kihazználfizót mutatják be. A levicei (lévai) járásban a betakarított és felvásárolt gabonát — mivel a kitűnő terméseredmény következtében a felvásárolt hatalmas gabonamennyiség egy részét szabad ég alatt kellett ideiglenesen tárolni, — hóekével forgatták át. (Ezt egyébként a teljes lombdíszben pompázó fák és az ingben dolgozók is bizonyítják). Tehát egy speciálisan csakis télen használatos gépet nyáron is célszerűen lehet felhasználni. És ki is használták, amint ezt a képek igazolják. Mindez természetesen az illetékesek — a jelen esetben a Mezőgazdasági Felvásárló- és Ellátó Vállalat járási üzeme felelős vezetőinek és dolgozóinak — racionális gondolkodásmódját, ésszerűségre és gazdaságosságra törekvését tükrözi. S éppen ez az, ami dicséretes, ami követésre méltó példát szolgáltat mindanyiunknak. (ben)
