Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-19 / 42. szám

1974. október 19. SZÖVETSÉGI SZEMLE ■jjla már köztudott, hogy a mező­­gazdasági termelést csakis az új technológiák bátor alkalmazásával, s azok további fejlesztésével lehet növelni. A rejtett tartalékok kiakná­zását pedig a szocialista munkakö­zösségek kialakításával és a kötele­zettségvállalási mozgalom kiszélesí­tésével érhetjük el. A Dunajská Lužná-i (Bratislava­­vidéki járás) „Virradat“ nevű szövet­kezetben a fentemlltetteket példásan magukévá teszik a közös vezetői és dolgozói. Kitűnik ez abból is, hogy 24 közösség versenyez a szocialista brigád megtisztelő címért. Legutóbb Jifí Zurek húsztagú és Szeif Imre tizenegy tagú kollektíváját látogattuk meg. Mindkét közösség a Csehszlovák —Szovjet Barátság nevet vette fel. A szövetkezetben három évvel ezelőtt elsőként a szárító részlegen ők kezd­ködése szükséges ahhoz, hogy a vál­lalt kötelezettségeket teljesítsék. Egy szó, mint száz, van mit csinál­nia a gépesített brigádnak, hiszen az egyesített szövetkezet csak lucernát 650 hektáron termeszt. És akad bi­zony jócskán probléma is. Például gyakori eset, hogy az öntöző csoport tagjai (nem is egyszer) csak úgy „ott felejtik“ a lucernaföldeken a csöve­ket összeszorító acélkarikákat. Ebből adódik azután, hogy kaszálás közben a karika a lucernával együtt a német gyártmányú kombájn dobszerkezetébe kerül. A hiba eltávolítása pedig ilyen esetben soha sem egyszerű, főleg ha az alkatrész ellátással is baj van. A jövőben tehát az öntöző csoportnak felelősségteljesebben kell végeznie munkáját, mert csak azzal akadályoz­hatja meg, hogy legközelebb ne bírá­lóén ejtsenek róluk szót. Jifí Žurek, a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet visalő szocialista brigád vezetője. A megtisztelő cím A közösség vállalta, hogy évi tervü­ket öt százalékkal teljesítik túl. To­vábbá egy százalékkal kevesebb gép­­alkatrészt használnak fel, mint ahogy tek el versenyezni a szocialista bri­gád megtisztelő címért. Munkájuk nem volt hiábavaló, mert tavaly el is nyerték annak bronz fokozatát. A tizenegy tagú kollektíva Szeif Imre vezetésével a szárítóba a zöld­takarmányt szállítja. Idén április vé­gén kezdték meg a lucerna kaszálá­sát, s megállás nélkül — három mű­szakban — egészen az aratásig ezt a munkát végezték. Persze utána sem mentek „szabadságra“, hanem a ga­bona betakarításában segítettek. Je­lenleg a silókukorica, a répakaraj és a kukorica begyűjtését végzi a gépe­sített brigád. Természetesen előfor­dul, hogy néha a szárítóberendezés is elromlik, de ők akkor sem pihennek, hanem segédkeznek a javításnál, mert tudják, egymásra vannak utalva. Vagyis a két kollektíva jó együttmű­ezüst fokozatáért... Jifí Zurek kollektívája is ünnep-, hétköznap három műszakban dolgozik a MGF—OB típusú magyar gyártmá­nyú szárítóban. Az idén — augusztus végéig — saját részükre 310 vagon és a Velká Paka-í (nagypákái) szövetke­zetnek 1345 mázsa lucernalisztet gyártottak. Azonkívül az aratás ideje alatt — 50 napon át — 340 vagon gabonát és 1766 mázsa tavaszi keve­réket szárítottak. A hízómarhák szá­mára jelenleg a répaszelet és a siló­kukorica szárítása, valamint pogácsá­­zása történik. A terv értelmébep — az 50 vagon helyett — 80—100 vagon­nal gyártanak az említett takarmány­keverékből. A szárítórészleg kollektívája célul tűzte ki, hogy jövőre elnyerik a szocialista brigád megtisztelő cím eziist fokozatát is. azt eredetileg tervezték. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy köte­lezettségvállalásukat nemcsak telje­sítik, de túl is szárnyalják. Emellett mindkét kollektíva célkitűzése, hogy jövőre elnyerjék a szocialista brigád megtisztelő cím ezüst fokozatát. Vitathatatlan, az elmondottak alap­ján olyan két brigáddal ismerkedhet­tünk meg, akik éíen járnak a terme­lésben. Csakhogy náluk is akad pó­tolnivaló. Például az már szinte ter­mészetes, hogy a munka befejezése után mindenki siet haza, s eszükbe sem jut közös programot készíteni. Igaz ugyan, hogy három műszakban dolgoznak, valamennyiükre ráfér a pihenés, de mégis ... Két kollektívá­ról van szó. Tehát ha munka végezté­vel ennek a két közösségnek tagjai — akik befejezték a műszakot — meg­vitatnák egymás problémáit, még kö­zelebb jutnának a dolgok lényegéhez, a sokoldalú művelődéshez. Az igazán kevés, hogy kéthavonta egyszer el­mennek közösen moziba, színházba. Az is hiba, hogy a sajtótermékeket nem olvassák rendszeresen, habár a szövetkezet vezetősége az év elején a kollektív szerződésben jóváhagyta: (amit a közös kasszája fedez) minden tagnak választása szerint járjon egy újság. Sajnos, a valóság nem ezt mu­tatja. A részlegüzem 75 dolgozójának mindössze öt Roínícké novlny-t kéz­besítenek. Befejezésül csak annyit; valóban szépek az eredmények, s mindkét bri­gád kiérdemelte a büszke címet, de... Véleményünk szerint a jó kol­lektív szellem csak akkor lehet egész, ha az közös társadalmi élettel is pá­rosul. Foto: — balia— ÖVÄRY PÉTER NÉHÄNY SZÓ A FIATALOKRÓL ÉS A MUNKA ERKÖLCSI ÉRTÉKÉRŐL Felelősségük az ifjú nemzedékért Kelet-Szlovákia egy-egy szövetkezetében gyakran pa­naszkodnak, hogy a fiatalság elmegy a mezőgazdaságból. Tudjuk, semmi értelme ma olyasmiért hadakozni, hogy a falusi ifjúság egésze maradna a föld mellett. Dinami­kusan fejlődő, mindinkább gépesített szocialista mező­­gazdaságunk ilyesmit egyáltalán nem igényel, a folyamat tehát, hogy létszámra mind kevesebb lesz a földművelő, egészen természetes. Az viszont már egyáltalán nem ilyen természetes, hogy némely falvakban valóban min­den fiatal s évente kivétel nélkül hátat fordít a földmű­velésnek, az állattenyésztésnek. Akkor is, ha odahaza jobb kereseti lehetősége van, mint távol, igen gyakran csak szakképzetlen munkán. S még kevésbé természetes, hogy jócskán léteznek még olyan szövetkezeti vezetők, akik nemhogy tehetetlenül, de nyugodt közömbösséggel szemlélik e jelenséget mint saját vezetői tevékenységük­től teljességgel független valamit. Pedig az Ilyen dolgok soha és sehol sem függetlenek egymástól. Pitzínger Béla, az SZFSZ rožňavai (rozsnyói) járási titkára bizonyító tények egész sorával próbálta kifejteni ezt a gondolatot beszélgetésünk során. Olyan tényekkel, amelyekből világosan kiderül: a szövetkezeti vezetésnek a rožfíavai járásban (és nemcsak a rožňavai járásban!) nagyon sok tennivalója van még olyan irány­ban, hogy a jó munkának ne csupán a kellő anyagi mél­tatásával törődjék. A faluhoz való kötődés, illetve a tő­le való elvágyás-elszakadás elsődleges mércéje volt és marad természetesen, hogy milyen ott a munka anyagi­erkölcsi jutalmazása. Kinek-kinek az egyéni teljesítmé­nye közti különbséget sem elégséges kifejezni csupán a kifizetett ezresekkel, éppúgy igényeltetik hozzá az erkölcsi, emberi méltatás! És ez kivétel nélkül érvényes minden szövetkezeti gazdaságra. Ha az ifjú csakis anyagiakban kap többet a több és a jobb munkájáért, erkölcsiekben viszont „soha senkitől semmit, előbb-utóbb túlságosan áprodottňak találja az istálló levegőjét, elvágyik a faluból, azt mondja, ő más­valamit akar, élete lefolyását másképpen képzeli el. De mit akar? Pitzínger Béla szerint mindenütt akar olyasmit a fia­tal, amit Goőoltovon, Hrhovon (Görgő) és Dlhá Vesen (Hosszúszó) például valóban meg is talál. Sok helyen viszont hiába is keres megértést, annak a megértését, tévedés azt feltételezni, hogy a fiatal csupán anyagiak­ban törekszik többre a szüleinél. Többet akar ő minden­ből és mindenben! Joggal. Életvitelben, szándékának megértésében, a gazdasági és szellemi felemelkedésben, a szórakozásban, mely szintén az élethez tartozik, kivált, amikor fiatal az ember. Miért van az, hogy mindezeket Goőoltovon, Hrhovon és Dlhá Vesen meg tudják már adni, miközben oly sok szövetkezetben még mindig nem? Igen, a sokoldalú törődés, s nem csupán az anyagiak­kal. Az úgynevezett ifjúsági szövetkezeti klubok, ame­lyek Itt működnek, valóságos egyetemeivé lettek a kor­szerű mezőgazdaságnak. Valami nagyon érdekes itt min­dig lezajlik. Szavuk csakis olyanoknak lehet, akik a gaz­daságban is „letették a garast“, s ha arról esik szó, ideje lenne kirándulást szervezni, nem kell hetekig kér­ni a szövetkezet autóbuszát: amikor futballcsapat kínt játszik, velük mennek a gazdaság vezetői is, együtt örül­ve a sikerüknek. A példákat hosszan lehetne sorolni arról, mi minden történik itt, miért is tud vonzó lenni minden összejöve­telük, de ez már külön cikktémába kívánkozna. Sajnos, meg kell említenünk azt is, hogy a rožňavai járás szö­vetkezeteiben még kevés az ifjúsági klub. Mi akadálya lehet, hogy másutt nincsen ilyen, vagy legalább ilyen­szerű? Legfőbb ok a nemtörődömség. A szocialista munkaversenyben kimagasló teljesít­ményt elért hrhovi, Dlhá Ves-i és goőaltovi efsz-tagokat tavaly még külföldi kirándulásra is elvitték. Az idén is készülnek külföldre. Természetesen nemcsak ifjak ré­szesültek — és részesülnek — ilyen kedvezményben. Volt ennek értelme? Máig is büszkén emlegetik, ahol csak tehetik, hogy ők „világot látni“ voltak, s ezáltal a kötöttség a szülőfalu­hoz talán egy egész életre létrejött... A járásban több más szövetkezet részt vett ilyen kül­földi, (illetőleg hazánk tájait bemutató) kirándulásokon, így Jablonovról (Szádalmás), Pleáivecről (Pelsőc), Ge­merská Horkáről (Gömörhorka) stb. szintén voltak ki­rándulásokon. Csakhogy — ez is hozzátartozik az Igaz­sághoz — legtöbb helyen a szövetkezet vezetőségének kellett kérni a tagokat a kiránduláson való részvételre, hiányzott tehát ez, amit Pitzínger Béla nyomatékosan hangsúlyozott: a dolgozók kezdeményezése. Sok minden hiányzik még a járás szövetkezeteinek helyi vezetésében a jó munka, a többretörekvés erkölcsi megbecsülését illetően. ILLÉS BERTALAN Időben és jó minőségben FOLYAMATOSAN VÉGZIK AZ ŐSZI MUNKÁLATOKAT Teljes ütemben folynak az őszi munkálatok a Mierovo-i (Béke) Egy­séges Földművesszövetkezetben. Ott­­jártunkkor ANDRÄSSY SANOOR mér­nök, a szövetkezet elnöke tájékozta­tott a betakarítási munkákról és az ősziek vetéséről. — Az őszi munkák megkezdése előtt a szövetkezet vezetősége a párt­­szervezettel közösen vitatta meg a legfontosabb szervezési és irányítási tennivalókat, majd harmonogramot dolgozott ki azok folyamatos bebizto­sítására, — mondja az elnök. — A 62 hektárról a silókukorica betakarítását már befejeztük, melynél a legújabb módszeres eljárást alkalmaztuk. A 170 hektáros búzaföld talajelőkészité­­sét szeptember végére terveztük, hogy október elején hozzákezdhessünk a kenyérgabona vetéséhez. Az idén a határunkban legjobban bevált búza­fajták: a Kaukaz, Jubilejnája, Iljicsov­­ka kerülnek a gondosan előkészített talajba, melyeknél minden feltételünk megvan ahhoz, hogy az idei termés­­eredményeinket túllépjük. Hamarosan végzünk az istállótrágya kihordásával is. A 46 hektáros cukorrépatáblán, úgy véljük, a tervezett 380 métermá­zsás hozamokat 20 mázsával túlszár­nyaljuk. Készen állanak a kombájn­jaink is, s úgy terveztük, hogy október elején elkezdjük a 200 hektáron ter­mesztett kukorica begyűjtését. Közel 200 vagon speciális silót készítünk répakarajból, répaszeletből és kuko­­ricakóróból. Tekintettel arra, hogy kukoricáink késői fajták, a munkála­tok elhúzódhatnak. Ezen a téren szá­mítunk a traktorállomás kisegítő adapterére, mellyel szerződést kötöt­tünk. A szedéssel párhuzamosan hoz­zákezdünk a mélyszántáshoz is. DT— 75-ös gépeink speciális ekével vannak ellátva, melyekkel a kukoricakóró le­­szántását fogják végezni. Az itteni szövetkezetben az említet­teken kívül betakarításra vár hatvan hektár szója, melyből már hagyomá­nyosan vetőmagtermesztők, tíz hek­tárnyi területen pedig a fehérbabot takarítják be. A 42 hektáron telepített szőlőjükből 12 hektár már termő, me­lyen öt vagon termésre számítanak. A szüret előtti próba megörvendeztette a szövetkezet vezetőségét és tagságot, hiszen a 19 fokos cukortartalom min­denképpen jó „bemutatkozásnak“ szá­mít. > Az őszi munkálatok gyors és zök­kenőmentes lebonyolításában sokat várnak a komplex racionalizációs gé­pesítő brigádtól, mely a munkák dan­dárját végzi. Ez a munkabrigád vé­gezte a gépek előkészítését és kar­bantartását, miközben több önmaguk készítette újítást is alkalmaztak. A Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó tizem azonban teljes egészé­ben vállalta a kukorica szárítását. Feltéteiezésük alapján ötven mázsás átlaghozamra számítanak hektáron­ként, ami az ottani határban — figye­lembe véve a talajviszonyokat — jó­nak mondható. A látottak alapján elmondhatjuk, hogy a szövetkezet vezetősége és tag­sága jól felkészült az őszi munkála­tokra, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy időben földbe kerül­jön a jövő kenyere, s mielőbb jó mi­nőségben fedél alá kerüljön a gaz­dagnak mutatkozó termés. SVINGER ISTVÁN 4\\\\\\\\\\V\\\4\V\\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\^^^ Jelent nemesítő valóság A Dunajská Streda-i (dunaszerdahe­­lyi) járás első sportegyesülete, az STK Somorja — a közelmúltban ün­nepelte megalakulásának 60. évfordu­lóját. Az impozáns ünnepség lefolyá­sát megelőző beszámolónk előtt, per­gessük vissza az idő kerekét és fed­jük jel a fátylat azokról az esemé­nyekről, amelyek a šamoríni sport­egyesület születését megelőzték. Samorínban az első labdarúgómér­­kőzést 61 éve játszották a „Borjú­­gyep“ elnevezésű dűlőn. A „bemuta­tó“ olyan sikert aratott, hogy a város sportszerető ifjúsága 1914. június 1-én megalakította az STK-át (Somorjai Torna Klub). A sportkedvelő fiatalok vállalkozá­sát az első világháború szakította félbe. A háborús éveket követően az STK 1919-ben éledt újjá. A labdarú­gáson kívül több sportág is teret hó­dított, a város fiatalsága körében. Például az atlétika, a női kézilabda, a tenisz, a korcsolya és a kerékpár. Ezerkilencszázharmincban a Cseh­szlovák Magyar Labdarúgó Szövetség által kiírt bajnokság III. osztályában a labdarúgócsapat bajnokságot nyert, s a II. osztályba lépett. A fejlődő egyesület sikereit a gazdasági válság évei, az 1938-as események, majd a második világháború kitörése szakít­ják félbe. Á felszabadulást követő hetekben megalakult az SK Samorín, majd 1948-ban a Februári Győzelem után, amikor megteremtődtek a felté­telek a falusi testnevelési mozgalom kibontakozásához, az egyesület a So­kol Samorín nevet vette jel. 1950-től Stavokombinát név alatt szerepel az egyesület s keretén belül egyre több sportág képviselői hallatnak maguk­amtkor újra alakult az STK, és létre­jött a Slávia SZM. A város korszerű stadionját 1969-ben avatták. Samorínban jelenleg három sport­­egyesület működik: az STK Góber Károly elnök (az STK híres labdarú­gó csapatának volt játékosa — a 30-as években) irányításával a követ­kező szakosztályokkal; labdarúgás, teke, tenisz. A Slávia SZM Kiss Ernő sportköri elnök irányításával (kajak, kenu, vívás és kosárlabda szakosztá­lyokkal), valamint a Dynamo, ahová a versenylovasok tartoznak. Ez utóbbi elnöke ing. Hlucký Ladislav. Samorín Jelenlegi sportéletét —■ gondoljuk — nem kell különösképpen bepiutatni, annál is inkább, mert a Slávia SZM víztsportolói és vívót, va­lamint a Dynamo versenylovasat or­szágos viszonylatban is számottevő eredményeket érnek el. De nyomdo­kaikban haladnak az STK ifjúsági lab­darúgói, tekézői, teniszezői, valamint a Slávia kosárlabdázói is. Visszatérve a kétnapos jubileumi ünnepségekhez (szeptember 7—8-án), mely a helyi és járási párt- és állami szervek erkölcsi és anyagi támogatá­sának, valamint a szertíezőbizottság fáradságot nem kímélő munkájának köszönve, méltó keretet biztosított a 60 éves jubileum megünneplésének s ezen túlmenően a sport megszeret­tetésének aktív hírverőjévé vált. A nagyméretű sportversenyek (lab­darúgás, teke, tenisz, kosárlabda), az impozáns kiállítás, a város 60 éves sporttörténetét felölelő krónika és műsorfüzet, s a díszgyűlés, melyen a helyi és járási párt- és állami szervek képviselőin kívül megjelent PH dr. Vladimír Cernušák CSc elvtárs is az ról. Gondolunk itt elsősorban a kézi­labdázókra, sakkozókra, birkózókra, asztaliteniszezőkre, teniszezőkre, ko­sárlabdázókra, kerékpárosokra, vívók­ra, vízisportolókra, tornászokra, — akik a magasabb szintű bajnokságok­ban is sikeresen szerepeltek. Ezerkilencszázhatvanegyben az egye­sület irányítását a helyi szövetkezet veszi áti s így a Slavofból, Družstev­ník lesz. A város sportéletének újabb átszervezésére 1968-ban került sor, SZTSZ KB-пак képviseletében, kifeje­zően szolgálta a helyi testnevelés és sport úttörőiről való megemlékezést. A város sportszerető ifjúsága szá­mára azonban a jelen, de még inkább a jövő az, amely erőt ad. Az a jövő, mely talán sohasem volt olyan biz­tató, mint most. A város sportja előtt tehát nyitva all az út, mely a jelent nemesítő való­ság jelé vezet. Csiba László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents