Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-19 / 42. szám

1974. október 19. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A burgonya betakarításánál ta­láljuk Michal Kubošik elv­társat, a szövetkezet elnökét. Ku­bošik elvtárs szakembere a burgo­nyatermesztésnek. Kérésünkre el­mondotta, hogy naponta a vetéste­rület hat százalékáról gyűjtik be a burgonyát. — Néhány éve nagy gondot okozott a burgonya betakarítása, jelenleg mi a helyzet? — érdeklő­döm a szövetkezet vezetőjétől. — jól felkészültünk s Így a leg­nehezebb feladatokat is céltudato­san és eredményesen, saját ma­gunk meg tudjuk oldani. A munka­szervezés korszerűsítésével elér­tük, hogy az idén a betakarítás körül nincsenek különösebb gon­dok. Valóban, az elnök szavainak igazságáról mi is meggyőződhet­tünk. Természetesen ma már a ho­­zelci szövetkezetben a gépesítés dominál. A további beszélgetésünk folyamán megtudtam, hogy az Üt­­törő Efsz a szántóföld 20 százalé­kán termel ültető burgonyát, vagy­is a járás legnagyobb burgonya­­szaporító gazdaságai közé tartoz­nak. Űszi határjárás — És az eredmények? — érdek­lődöm. — Tavaly például — magyarázza az elnök — 220 mázsás hektárho­zamot terveztünk és a valóságban 301 mázsás átlagos hozamot ér­tünk el, terven felül 100 vagon burgonyát adtunk el. Az idén 230 mázsás hektárhozamot terveztünk, de mér az első húsz hektáros par­cella eredménye arra enged kö­vetkeztetni, hogy meg lesz a 300 mázsás átlagos hektárhozam. El­határoztuk, hogy terven felül 70 vagon burgonyát adunk közellátá­­sunknak. Abban a dűlőben, ahol a komplex feltételeket biztosítani tudtuk, becslésünk szerint 400 má­zsás hektáronkénti átlagtermés is várható. — Milyenek a jövőbeni elképze­léseik? — Az eredmények .további cse­lekedetre ösztönöznek bennünket, hogy újabb feltételeket biztosít­sunk az iparszerű burgonyater­mesztés megvalósításának területi növelésére. Szeretnénk elérni, hogy jövőre a szántóföldünk 30 százalé­kán és ezen belül a beültetett te­rületünk 60 százalékán iparsze­­rűen termesszük a burgonyát. Re­mélem, hogy a felsőbb szervektől megkapjuk a szükséges anyagi és erkölcsi támogatást. Gondolok a gépesítés további korszerűsítésére és a talajerőgazdálkodás növelé­sére. — A kelet-szlovákiai kerület leg­nagyobb vetőmagtermelő gazdasá­ga közé tartoznak. A termelési eredményeik is a legszebbek a ke­rületben, ezért szeretném, ha szól­na a burgonyatermesztés techno­lógiájáról. — A burgonya vetésváltásban történő termesztése — a biztonsá­gos termesztés szempontjából — nagy jelentőségű. Legjobb elővete­­ménye valamely őszi vagy tavaszi kalászos növény. Az intenzív bur­gonyafajták, mint például az Astii­­la, Lipa, Saskia és a Karasov ta­lajigénye fokozottabban jelentke­zik. Tapasztalatból tudom, hogy a tápanyaggal jól ellátott homokos vályogtalajon képes a legjobb ter­méseredményt adni a burgonya. Mi hektáronként 400 mázsa istál­lótrágyát szórunk ki a tarlóra, amit sekélyen szántunk be, majd október hónapban végezzük el az őszi mélyszántást 35 centiméter mélységben. Nitrogénből általában 160—180, káliumból 250—400 kilo­grammot szórunk egy-egy hektárra (tiszta tápanyagban). A gumókat a talaj felszíne alá ültetjük el, hogy a sztólókon fejlődő gumók szinte száz százalékban a talaj felső ré­tegében helyezkednek el, aminek a betakarítógépek munkájánál van hallatlan előnye. A jövőben az ed­diginél sokkal nagyobb gondot for­dítunk majd a vegyszeres gyomir­tásra és a betegségek elleni véde­kezésre. Nagyon fontosnak tartjuk a gombabetegségek elleni megelő­ző védekezést. Sokáig elbeszélgettünk volna még a burgonyatermesztés techno­lógiájáról, de sajnos zuhogni kez­dett az eső. Mintegy 150 brigádos abbahagyta a munkát és igyekeá» tek a faluba. Bartal Lajos elvtárs, az érdemeiért többször magas állami kitüntetésben részesített szövetkezeti elnök. gazdaságot. A tejtermelés mennyisége az ő irányításával évi 150 ezer liter­ről 450 ezerre, a húsé 6 vagonról 15 vagonra, a gabonáé pedig 60 vagonról 150 vagonra emelkedett. A többter­melés természetesn évről-évre na­gyobb bevételt hozott a gazdaságnak. Ez megmutatkozott az átlagkeresetek emelkedésében is. Amíg 1963-ban a tagok mindössze csak 500—600 koro­nát kerestek havonta, a múlt évben már 2000—2200 koronát. A bankban tavaly már 2 millió korona tiszta pén­zük volt. Az egyesült efsz élén bizony elég sok a munkája, mert a Demendicei Efsz-ben is igen alacsony volt a ter­melés szintje, és ezért gabonafélék­ből sem érték el a kellő hozamot. Azonban jó talajelőkészítéssel, jő tápanyagellátással igyekszenek bizto­sítani a jövő évi gazdag termést. Leg­főbb vágya, hogy az előző két gazda­sághoz hasonlóan az új szövetkezet­ben is megmutassa, hogy jó munka­­szervezéssel. a termelés ésszerűsítésé­vel és nem utolsó sorban a tagok ak­tivitásával sikerrel kamatoztathatók a szocialista mezőgazdasági nagyüzem nyújtotta előnyök. A volt duklai har­cos íme az építömunkában is kiválóan helytáll. BÁLLÁ JÓZSEF hordókban tisztul már a hegyek tüzes leve, kósto­­lóra' érik az új bor. A szeszfőzőkben készül a pálinka is, hogy a hűvös és hosszú estéken, az ünnepnapokon — a szó­­gyeken, baráti összejövete­leken — kerüljön a pohárba. Ném kétséges, hogy oda is kerül. Egyes vélemények szerint ugyanis soha nem ittak annyit az emberek, mint mosta­nában. A szeszfogyasztás növekedése való­ban világjelenség, de az italozás ko­rántsem újkeletű. Mint általában mindennek, ennek is megvan a maga története. Elterjedése hosszú fejlődési folyamat következménye, amit most a szüreti mulatságok idején nem árt rö­viden felidézni. Annál is inkább, mivel néhány érdekesség ezzel kapcsolatban hazánkban is akad. A bor- és sörkészítést már évezre­dekkel ezelőtt ismerték az emberek. Már az ókori Görögországban és a ró­mai birodalomban elterjedt volt a dő­zsölés, tivornyázás. Nem . kisebb em­ber, mint maga a világbirodalom kirá­lya, a macedón Nagy Sándor mutatott erre példát. Mértéket ő sem ismert az italozásban, olyannyira, hogy részeg­ségében karddal még egyik barátját is összekaszabolta. Alkohol mérgezés­ben is halt meg, egészen fiatalon. A monda szerint vele kapcsolatban je­gyezte meg Arisztotelész: „Az első po­hár bor, amit megittál az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté.“ Később a szőlőművelés elterjedése szintén elősegítette az italozást, bár a gazdasági helyzet hosszú ideig aka­dályozta a részegeskedést. Mivel a bort drágán mérték, a szegény nép nem engedhette meg magának az ivá­­sát. Az italozás a gazdagok és a pa­pok kiváltsága volt. Érdekes, hogy ez utóbbiakkal kapcsolatban már 1563- ban Banská Bystrica jBesztercebánya] tanácsa is rendelkezést hozott. Ebből kiderül, hogy helyben és minden vá­rosban günyolódtak a papság iszákos­­sáqán. Félő, — jegyezték meg — hogy példájukat a nép is követni fogja, ezért az ivástól eltiltják őket. Egy másik városunkban, Kremnicán /Kör­möcbányán) pedig már jóval előbb, 1537-ben úgy döntöttek, hogy a vede­­lés tilos, mert a részegeskedőkből úgy ömlik a bűn. mint szökőkútból a víz. Ezek a rendeleti tilalmak azonban akkoriban is keveset értek. Hiábo emelték fel a szavukat a részegeske­dés ellen a kor ismert nagyságai — Kossuth, Eötvös József, Mikszáth Kál­mán, stb. — a kocsmák és a pálinka mérések topább szaporodtak. A ma­gyarázata ennek az, hogy a nemesség féltette a hasznát, ezért akkoriban minden falura meghatározták az elfo­gyasztandó bor mennyiséget. Borbíró­kat jelöltek ki, akik parancsba kap ták, hogy a kocsmák nem lehetnek üresek. Sót, az addig bortermelő föl­/Oj Szó, 1974. IX. 13. szám.) Tájékoz­tatásuk szerint Szlovákia lakosainak évi fogyasztása a felszabadulás előtt alig tett ki 12 litert személyenként, jelenleg pedig — a gyerekeket is be­leszámítva — 120 liter sört fogyasz­tunk évente. Persze ugyanakkor nem vetjük meg a bort és az égetett sze­szes italokat sem. Öröm vagy bánat ér bennünket, máris kocintunk. Baráti összejövetel, születés- és névnap nem múlik el ivás Hordókban a hegyek leve desurak, amikor felismerték, hogy a pálinkamérés szintén nagy jövedelmet biztosít, a kimérések alkalmazottaitól megkövetelték a nagyobb igyekezetei és a feltétlen hűséget. A krónika például megőrizte a levi­ce (lévai] uraság egyik kocsmárosné­­jának fogadalmát, amit munkábalépé­­sekor tett. Így szólt ez: „... mivel a méltóságos uraság az égett bor és pá­linka kiárultatására itt Léván egyik kocsmárosnéjává tenni méltöztatott, ezért igaz keresztény hitem és eskü­vésem alatt fogadom, hogy egyedül a méltóságos lévai uraság égett borát, pálinkáját fogom árulni!" A mai Szlovákia területén gomba­módra szaporodott, kisüstökben és pá­­linkomérésekben ,megjelent a burgo­nyaszesz is, ami olcsóságánál fogva többeknél okozhatott mámort. Az em­berek pedig ittak és isznak azóta is, egyre nagyobb mértékben. Ma az elő­nyösen megváltozott körülményeik, mindenekelőtt életszínvonaluk állandó emelkedése is lehetővé teszi ezt. Az italfogyasztásban ezért — a statiszti­kák szerint — az országok közötti nem hivatalos versenyben, az élme­zőny táján tanyázunk. Erre mutat az az adat is, amely szerint hazánkban a lakosság szeszes italokra évente 11 milliárd koronát költ. (Űj Szó, 1974. VI. 9. szám.] Különösen sörfo­gyasztásban jeleskedünk, amint erről a nitrai Agrokomplex '74 kiállítás ke­retében rendezett sajtóértekezleten a sör- és malátagyárak vállalati igazga­tóságának szakvezetői is beszámoltak. nélkül. Ezer annyi alkalom kínálko­zik az italozásra most a szüreti mu­latságok idején is. Nagyon sokan nem is szalajtják el a lehetőséget, ezért aztán hovatovább népbetegség lesz az alkoholizmus. Az ismeretlen költővel együt sokan kérdezhetik: „A vágány volt-e rossz, vagy a fék volt a hibás? Noé, az első áldozat, s utána sok ezernyi más. Tele palackból hömpölyög a bor, homályos a kocsma ablaka, a pénztárcám már üresen vinnyog, a kérdés: hogyan kerülök haza?“ Közben egyre többen kapnak szervi betegséget az italozástól, nőtt az itta­san garázdáik odók, bűntényt elköve­tők, családi tragédiát okozók száma. A részegeskedök rendszertelenül vég­zik munkájukat, közúti és üzemi bal­esetek okozói, valamint szenvedő ala­nyai lesznek előbb vagy utóbb. Mindez államunknak — így mindnyájunknak — közvetve és közvetlenül ugyan, sok pénzébe kerül. Az italozás, az alkoho­lizmus korlátozása tehát társadalmi szempontból senki számára nem le­het közömbös. Ezért beszélünk róla olyan sokat, ezért kell a kérdést ál­landóan napirenden tartani. Sok mindent tudunk már az alko­holról. Tudjuk, hogy élvezeti cikk el­lenére is méreg. Ismerjük évszázados történetét és vegyi képletét, romboló hatását. Nem kétséges, hogy közös összefogással — ha akarunk — ered­ményesen tenni is tudunk az alkoho­lizmus elterjedése ellen. Kanizsa István Sok helyütt nemcsak érlelik a bort a hordóban, hanem hordószerű vendéglátóban mérik is a hegy tüzes levét. foto: —tt— Bartal Lajos elvtárs, a demandi­­r.ei egyesült efsz elnöke, már a 61. életévét tapossa. Ennek ellenére fris­sen, fiatalosan gondolkozik és min­den erejét a közös gazdaság fejlesz­tésének szenteli. Igyekszik kamatoz­tatni mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket mint a Vyškovce nad Ip­­lom-i (Ipolyviski), valamint a Sazdi­­cei (Százdi) Egységes Földművesszö­vetkezet élén szerzett. A hat évtized alatt sok nehézséggel, problémával küzdött, amíg a többi elvtárssal együtt hozzájárult a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékának megvalósításá­hoz. Ezt akkor fogadta meg, amikor a Dukla-hágón keresztül vérét hullat­va. fegyverrel a kezében jött többezer csehszlovák társával a szovjet kato­nák oldalán a német fasisztákkal egyenlőtlen harcot vívó szlovák nép segítségére. / A zsellér-családból származó fiatal­illés Bertalan Szabadságán kért küzdött ember korán megismerte a kizsák mányoló rendszer kegyetlenségét Tudta hol a helye, és már 1931-ben belépett a Csehszlovák Komszomolba. A kommunista ifjúsági tevékenységé­ért 1933-ban felvették a CSKP tagjai nak soraiba. Természetesen a népel­nyomó rendszer hatóságai ténykedé sét állandóan figyelemmel kisérték és mint megbízhatatlant tartották nyil­ván. A Horthy-rendszerben épp ebből kiindulva csak 1944-ben hívták be ka­tonának. Május 1-én érkeztek Stanis lauba, ahol átszökött a szovjet csapa­tokhoz. A gyűjtőtáborban találkozott GRÜNVALD ÄRMINNAL, a valamikor legálisan működő zvolení járási párt­­bizottság titkárával. Hallgatta a világ­szerte ismert ILLÉS BÉLA író beszé­dét is, a hazai felkelési mozgalmakról, és úgy döntött, hogy önkéntesként harcolva érkezik vissza hazájába. A német fasisztákkal a Dukla környéki Krosnónál ütköztek meg először, majd kellő felkészültség után minden talp­alatnyi földért küzdve, október 1-én érték el a csehszlovák határt. A rend­kívüli kedvezőtlen időjárás közepette a jól fedezett fasiszták makacsul véd­ték állásaikat. Ennek ellenére soro­zatos támadásokkal, október 6-án LUDVlK SVOBODA hadseregtábornok vezetésével hazai földre érkeztek. A kemény küzdelmek azonban csak ez­után kezdődtek. Százak hullottak el mellőle Nižný Komárniknál és a „Ha­lál völgyében“. Volt olyan nap, hogy hatszor-hétszer is megrohamozták az ellenséget. Az egyik támadásnál sú­lyos sebet kapott a lábán, ezért jaro­­slauba vitték tábori kórházba, majd Dnyepropetrovszkban ápolták. Alig vár­ta, hogy felépüljön, és újra visszatért harcoló csapatához. A martini hely­őrségen jelentkezett 1945. április 20-án, ahol már újabb bevetésüket tervezték, de mivel a háború befeje­ződött, több bajtársával együtt ő is leszerelt és hazatért falujába. A szocializmus építésébe azonnal bekapcsolódott. Egyidőben a község élén tevékenykedett, később pedig a párt mezőgazdasági politikáját igye­kezett megvalósítani. Több kommu­nistával együtt már 1949-ben megala­kította a gépszövetkezetet, amelyben az elnöki funkciót töltötte be. A kö­vetkező évben megalakult a szövet­kezet is, amelyben egy ideig gazdász volt, majd 13 évig elnökösködött. Szí­vesen emlékszik vissza erre az idő­szakra, mert az alkotókedvvel teli ve­zetőséggel és a lelkes tagsággal együtt szinte a semmiből varázsoltak elő egy kiválóan gazdálkodó millio­mos szövetkezetét. Amikor búcsút mondott közös gazdaságának, a mun­kaegység értéke már elérte az 50 ko­ronát és a bankban másfél millió ko­ronájuk volt. Amikor a sázdicei szövetkezetben elnökké választották, bizony egy kissé reménytelenül kezdte a munkáját. A közös gazdaság el volt adósodva és a tagok hónapokig fizetést sem kaptak. Jő politikai, népnevelő munkával, szaktudásának kamatoztatásával vé­gül is magasabb szintre emelte ezt a I Ezen a ponton, mint a csehszlovák egység harcosa leple át 1944. október i 6-án hazánk határát. (A szerző felvételei.) !

Next

/
Thumbnails
Contents