Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-12 / 41. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. október 12. A csehszlovák-szovjet barátság jegyében ÜNNEPI MANIFESZTÄCIÖ SVIDNlKEN A kárpát-duklal győzelem 30. év­fordulója és a csehszlovák néphadse­reg napja alkalmából nagyszabású ünnepségsorozat volt a harcok szín­helyén. Az ünnepségen Lnbomír Štrou­­gal, a CSKP KB elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök vezetésével a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság párt- és kormányküldöttsége és társadalmunk más vezető egyéniségei is részt vettek. A baráti találkozón résztvett a szovjet hadsereg küldött­sége Pavel Fjodorovics Batyickij mar­sall, a Szovjetunió Hőse, honvédelmi miniszterhelyettes vezetésével. A Var­sói Szerződés tagállamai fegyveres erői főparancsnoksága küldöttsége, Matvej Tyimofejevics Nyikityin vezér­ezredessel az élen, valamint a Cseh­szlovákiában állomásozó középső had­seregcsoport küldöttsége, Ivan Ivano­­vics Xyenyiscsev vezérezredes, a Szov­jetunió Hőse vezetésével. A Lengyel Néphadsereg küldöttségét Broni jozef Urbanowiez tábornok, honvédelmi mi­niszterhelyettes vezette. A koszorúzást ünnepségek után sor került a Duklai-hágón épült új kilátó torony megnyitására is. A délutáni órákban a svidníki sza­badtéri színpadon került sor a nagy­szabású manifesztációra, melyen Ľu­bomír Štrougal CSKP KB elnökségé­nek tagja, szövetségi miniszterelnök, a párt- és kormányküldöttség vezető­je beszédet mondott. Ünnepi beszédében hangsúlyozta: a kárpát-duklai hadművelet katonai­politikai jelentősége többek között abban rejlett, hogy nagy ellenséges »A\\\\\\\\\\\V\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V Várható volt, hogy hasonlóan, mint egy jó esztendővel ezelőtt Chilében, a jobboldali reakció Portugáliában is véget akar vetni az ország demokra­tikus irányban történő fejlődésének. Csakhogy a chilei tragédia jó tanul­ság volt. A demokratikus erők felké­szülve várták a szélsőséges erők dön­tőnek vélt rohamát és alapos vissza­vágással parancsoltak álljt a puccsa] kísérletezőknek. öt hónap alatt már a harmadik sú­lyos válságot sikerült leküzdeni Por­tugáliában. A portugál jobboldal, min­denekelőtt az április 25-én megbukta­tott fasiszta rendszer hívei legutóbb Lisszabonban akartak naggyűlést tar-Reményteljes győzelem tani. Az egész országból többezren indultak el a fővárosba, hogy megmu­tassák a jobboldal erejét, hogy nyílt összecsapásba keveredjenek a de­mokratikus erűk híveivel. Az esetle­ges vérontással kompromittálni akar­ták a katonaságot, és mindazt, amit ebben az országban az elmúlt hóna­pok alatt tettek. Mint ismeretes, a jobboldal támadá­si kísérlete kudarccal végződött. A Fegyveres Erők Mozgalma és a de­mokratizálódási folyamat folytatásá­ért harcoló haladó erők meghiúsítot­ták az ellenforradalmi puccskísérle­tet, megerősítették azoknak a politi­kusoknak a pozícióit, akik a gyarma­tosítás felszámolását következetesen véghez akarják vinni, a belpolitikai demokratizálási folyamattal egy idő­ben. A rendkívül kiélezett válsághely­zetben felgyorsult a vezetésben levő erők egységesítése, és a vereség után a jobboldal látványosan elszigetelő­dött. Tarthatatlanná vált Antonio de S p i n о 1 a államfő pozíciója is, pe­dig a tábornok-elnök neve április óta mintegy jelképezte a portugál társa­dalom megújhodását. A jobboldali tüntetés engedélyezé­sével Spinola az eddiginél nyíltabban vallott színt és ezzel egyértelműen bátorította a reakciót. Az államfő magatartása a tegnapi ellenfeleit is buzdította, akik puccs útján akartak hatalomra kerülni. A portugál köztársasági elnök sze­rint a fasiszta Fegyveres Erők Moz­galma eltért eredeti programjától. Többek között ezzel indokolta Spinola elnök a lemondását. Az államfő le­mondása után történt, hogy a portu­gál államtanács rendkívüli ülésén ál­lást foglalt a Fegyveres Erők Mozgal­ma által kibontakozott demokratikus folyamat és a gyarmati rendszer fel­számolása mellett. Ez egyszersmind azt Jelenti, hogy a hatalomból ki kell rekeszteni azokat, akik szembe kerül­tek a népi erők demokratikus, haladó programjával. Sőt a legutóbbi napok­ban nyíltan ellenforradalmi összees­küvést szőttek ellene, azzal a céllal, hogy megakadályozzák a portugál és a nemzetközi nagytőke, valamint a finánctőke érdekeit keresztező törek­vések folytatását. A portugál államtanács COSTA GO­MES tábornokot, a fegyveres erők ed­­mgi vezérkari főnökét nevezte ki új köztársasági elnökké. A demokratizálás erőinek győzelme után a változások folyamatai tisztul­­tabb légkörben folytatódhatnak. Mind­amellett a portugáliai helyzet még sok veszélyt rejteget magiban. A veszély elhárítása érdekében követelik a kommunista és más baloldali pártok, hogy tisztítsák meg az államappará­tust, a rendőrséget, bíróságot a jobb­oldal híveitől és a demokratizálási fo­lyamatai egyetértő megbízható egyé­neke* állítsanak helyükbe. —tt— Д békés együttműködésért Az NDK megalakulása 25. évfordu­lóján nagyszabású ünnepségsorozat volt a Német Demokratikus Köztársa­ságban. A kicsúcsosodó ünnepségen résztvettek a szocialista országok küldöttségei — köztük a CSSZSZK Nemzeti Front Központi Bizottságá­nak küldöttsége Is. Az SZKP KB szov­jet párt- és kormányküldöttséget Leo­­nyid Brezsnyev főtitkár vezette, aki felszólalt az ünnepségen és köszön­tötte a jubileumi évfordulóját ünneplő NDK-t és beszélt a nemzetközi helyzet jelenlegi legégetőbb problémáiról. A nagyszabású ünnepség keretében Leonyid Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának a marxizmus­­leninizmus eszméi győzelméért foly­tatott harcban szerzett érdemekért az SZKP és az NSZEP, valamint a Szov­jetunió és NDK együttműködésének megszilárdításáért a Német Demok­ratikus Köztársaság legmagasabb ki­tüntetését, a Marx Károly Érdemren­det adományozták. A jelentős évforduló alkalmából dr. Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának főtitkár«, és dr. Ľubomír Štrougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, a köztársasági elnök képviseletében Is, táviratban üdvözöl­ték Erich Honeckert, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bizottságá­nak első titkárát, Willi Stophot, a Né­met Demokratikus Köztársaság Állam­tanácsának elnökét és Horst Sinder­­mannt, a Német Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsának elnökét. erőket kötött le, amelyeket ezért nem vethettek be a Szlovák Nemzeti Fel­kelés ellen. Ez lehetővé tette, hogy a felkelő érők két hónapon keresztül ellenálljanak a hitleristák nyomásá­nak, megőrizzék a felkelő területet és a Vörös Hadsereg megérkezéséig foly­tassák a partizánharcot. A kárpát-duklai hadművelet elvá­laszthatatlan és jelentős része volt a második világháború zárószakaszának és nemzeti felszabadító harcunknak. A közösen kiontott vér megszilárdí­totta a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek mély barátságát. Ezért had­seregünk forradalmi s harci hagyomá­nya jogosan a duklai hagyatékra tá­maszkodik s ezért október 6-a a cseh­szlovák néphadsereg napja. Beszéde további részében az elért 30 éves fejlődésről beszélt, amely Csehszlovákia Kommunista Pártja ál­tal vezetett népünk áldozatos munká­jából született. Ez azért vált lehetővé, mert a szocialista rendszer szilárd láncszeme vagyunk és a Szovjetunió­hoz, valamint a szocialista közösség többi országaihoz testvéri barátság fűz, hogy a szoros együttműködés — minden téren — jelentősen elősegítet­te hazánk gyorsütemü fejlődését. A nagygyűlésen felszólalt P. A. Ba­tyickij marsall, a szovjet hadsereg küldöttségének vezetője is. Beszéde bevezető részében szólott a 30 évvel ezelőtti duklai harcokról és azokról a súlyos áldozatokról, amelyeket a kárpát-duklai hadműveletek követel­tek. Kiemelte, hogy a Szlovák Nem­zeti Felkelés és a duklai harcok jelen­tősen hozzájárultak hazánk gyors fel­­szabadulásához és a fasizmus fölött 1945 májusában elért végső győzelem eléréséhez. Majd őrömmel állapította meg, milyen jelentős eredményeket ért el Csehszlovákia az elmúlt évtize­dekben. Megelégedéssel nyugtázzuk — jelentette ki, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia barátságának, sok­oldalú politikai-katonai-gazdasági és kulturális együttműködésének sikeres fejlődését a szocialista internaciona­lizmus elvei vezérlik. A továbbiakban szólt a Varsói Szerződés jelentőségé­ről, amely biztosítéka népeink békés építőmunkájának. A svidníki nagygyűlés üdvözlő le­velet küldött a Szovjetunió népeinek, amelyben népünk a legőszintébb baj­társi és elvtársi üdvözletét küldte nagy barátainknak és vezetőinek, va­lamint a dicső lenini pártnak. Az üd­vözlet kifejezte azt is, hogy a jobb és igazságosabb világért vívott közös küzdelmünkben, a közös célokhoz va­ló hűség, a szovjet nép iránti testvé­riség szelleme vezérli hazánk fiait. Negyedszázaddal ezelőtt, hazánkban minden téren szükségessé vált a szo­cialista gazdasági alap megteremtése. Ez megával hozta, hogy a nemzeti bizottságok hatékony intézkedéseket foganatosítsanak a lakosság gazdasá­gi és kulturális igényeinek a kielégí­tése érdekében. Szinte törvényszerűvé vált az alkalmazottakkal dolgoztató még meglevő iparosok üzleteinek, műhelyeinek államosítása és az em­ber ember általi kizsákmányolás tel­jes felszámolása. Ezek után már 1949- ben — a helyt nemzeti bizottságok irányításával kialakultak az első kom­munális üzemek, s ezekhez fokozato­san csatlakoztak a kisiparosok is. Minden esetre az indulás nehézségek­be ütközött, mivel nem voltak ez irányban egységes nézetek és a he­lyi nemzeti bizottságok sem rendel­keztek a kellő szervezési és irányító tapasztalatokkal. Ehhez még az is hozzájárult, hogy mindjárt a háború zők munka környezetének az alapos megváltoztatását is. A XIV. pártkongresszus határozatai­nak sikeres teljesítését elősegíti az üzemekben kialakult szocialista mun­kabrigád mozgalom. A helyi műszaki szolgáltatási vállalatokban és a kom­munális üzemekben az eltelt húsz év alatt a munkateljesítményeket több mint ötszörösére, a lakosságtól való bevételeket a háromszorosára és a dolgozók létszámát pedig a kétszere­sére növelték. Mindezt bizonyítja az is, hogy a fehérnemű mosását — a lakosság részére — az ötszörösére és az öltönyök tisztítását pedig a nyolc­szorosára fejlesztették. Az utóbbi há­rom évben 24,8 százalékkal növelték a munkatermelékenységet. [A kom­munális üzemek 43,6 százalékra.) A februári győzelem 25. évforduló­jára tett kötelezettségvállalásaikat a múlt évben is jóval túlszárnyalták. Például a munkateljesítményüket 16,9, Negyedszázad a nép szolgálatában befejezése után erre a célra nem le­hetett nagyobb beruházásokat fordí­tani. Később a szocialista társadalom fejlődése megkövetelte a kommunális üzemek formálását és mikor a nem­zeti bizottságok már fel lettek vértez­ve a szükséges szervezési és irányító tapasztalatokkal és rendelkeztek bi­zonyos gazdasági alappal is (1953- ban) kialakították a — a szervezeti­leg önálló — helyi gazdálkodási for­mát, mint külön ágazatot. Minden esetre ez elősegítette a nemzeti bi­zottságok gazdasági fejlődését is. Ma már a Szlovák Szocialista Köz­társaságban 54 helyi ipari, 108 köz­üzemi szolgáltatási, 3 kerületi nyers­anyag-hulladék gyűjtő központ és 111 műszaki szolgáltatási vállalat műkö­dik. A nemzeti bizottságok 213 köz­ségben költségvetési berendezéssel és 1124-ben pedig valamilyen üzemmel rendelkeznek. Százhuszonhét lakás­gazdálkodási vállalat és szervezet gondoskodik a lakásalap állandó fej­lesztéséről. Mintegy 86 ezer dolgozót foglalkoztatnak, amelynek 43,4 száza­léka női munkaerő. Az eltelt 25 év folyamán 121 köz­szolgáltatási házat, 48 közszolgáltatá­si pavilont, 88 mosodát, 153 vegytisz­­títót, 88 autószervizt építettek és 27 hektár mezőgazdasági területen üveg­házat adtak át rendeltetésének a he­lyi gazdálkodás üzemei. Az eltelt időszakban a maradi kis­termelés, fejlett ipari ágazattá fejlő­dött és ki tudja elégíteni a lakosság igényeinek széles skáláját. A gazda­sági fejlődés magával hozta a dolgo­a lakosságtól való bevételeiket 14,9 és a piaci alapjukat pedig 81,8 száza­lékkal teljesítették túl. Az üzemekben létre jött, „a szocialista módon élni és szocialista módon dolgozni“ moz­galom. Hatvankétezernégyszáz dolgo­zó bekapcsolódott a szocialista mun­kaversenybe és a kötelezettségvállalá­sok értéke meghaladja a 3,4 millió koronát. A kötelezettségvállalások az új termékek előállítására, valamint a népnek való szolgáltatások megjavítá­sára irányulnak. Eddig már sikerült 205 új terméket előállítaniuk, 382 kol­lektíva elnyerte a szocialista munka­brigád címet és további 1005 kollek­tíva versenyez ezen nemes cím meg­szerzéséért. Az ifjúsági szövetség több mint ezer tagja bekapcsolódott a „Fényszóró“ mozgalomba. A pártszervek a Szlovák Szocialista Köztársaság, valamint a Szlovák Nem­zeti Tanács Elnöksége is figyelemmel kisérik a helyi gazdálkodás eredmé­nyeit. Például a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya már az idén is többször tárgyalta a szolgáltatások fejlesztésének a szükségszerűségét, valamint annak minőségi javítását, és határozatokat fogadott el azok gyor­sabb fejlesztése érdekében. A kor­mány idén is, hasonlóan, mint a múlt évben, jóváhagyta, hogy a nemzeti bi­zottságok 30 millió koronáért gépeket és gépi berendezéseket vásárolhassa­nak. A májusi pártplénum határozatai értelmében pedig fejleszteniük kell a tudományos-technikai forradalom vívmányait a „tudomány-technika-ter­­melés-szQlgáltatás“ jelszavával. Gál A kínai mezőgazdaság helyzete A „kultúrforradalom“ és a maoizmus hatása ф A gépesítés színvonala és a „nagy“ terméseredmények Kínában ф Mao Ce-tung népellenes politikájá­nak az eredményei és az agrárválság. Huszonöt évvel ezelőtt súlyos har­cok nyomain jött létre a Kínai Nép­­köztársaság. Hasonló jubileumi évfor­dulók alkalmával rendszerint felmé­réseket szoktak készíteni, s ezért mi is szeretnénk rámutatni, hogy az el­telt időszakban milyen eredmények­kel „dicsekedhet“ Kína, a mezőgazda­ság területén? Ismeretes tény, hogy Kínában a Népköztársaság kikiáltása utáni évek­ben, mikor még az ország népe egy úton haladt a Szovjetunióval és a szo­cialista tábor többi országaival, mező­­gazdasága elért bizonyos eredménye­ket. Minden esetre elsőként megszün­tették a nagybirtokokat és végrehaj­tották a földreformot, s ezekután az állam évről-évre több földet, gazda­sági felszerelést, műtrágyát juttatott a parasztság rendelkezésére, elősegí­tette az öntöző rendszerek kiépítését. A mezőgazdasági termelésnél alkal­mazták a Szovjetuniótól és más szo­cialista államoktól szerzett tapaszta­latokat s így aránylag gazdagabb eredményekkel dicsekedhettek. Pél­dául 1957-ben a gabona termését az 1949-es évhez viszonyítva a kétszere­sére növelték. Az egy személyre eső termelés elértp a 288 kilogrammot s ez 185 millió tonna gabonát jelen­tett. Ezek után a kormány értékelte a reális helyzetet, melynek alapján ki­dolgozta a nemzetgazdaság fejlesztési tervét a második ötéves terv idősza­kára (1958—1962). Többek között a mezőgazdaság fejlesztésének tizenkét REMÉNYEK ÉS CSALÓDÁSOK évre szóló programját (1956—1967) s ennek alapján az 1957-es évben a Kínai Népköztársaság mezőgazdaságá­nak már 360—375 millió tonna gabo­nát kellett volna termelnie. Sajnos, a munkásosztály vágya! Kí­nában nem teljesülhettek, mert 1958- ban a népi kommunák alakulása ide­jén a mezőgazdaságban csoportosuló nem kívánatos elemek, valamint Mao és csoportja olyan nyomást gyakorolt a mezőgazdaságra, hogy a termelés színvonala 1960-ban olyannyira csök­kent, hogy gabonából csak 160 millió tonnát termeltek. A „nagy“ hírnévnek örvendő „kultúrforradalom“ (1966— 1969) olyan hatással volt a mezőgaz­daságra, hogy az egyes tartományok­ban és körzetekben a lakosság az éhséggel küszködött. Ez a válság még napjainkban Is tovább tart. Arról ta­núskodnak a kínai és a világsajtóban megjelent hírek is. A maoista párt X. kongresszusának (1973 augusztusában tartották) az anyaga nem foglalkozik az ország ál­talános fejlődésével, az anyagi és technikai bázis alapjainak a fejleszté­sével, a gazdasági fejlődés helyzeté­vel s egyáltalán nem a mezőgazdaság­gal. A honkongl China News Analísis hetilap június 7-én nem véletlenül írta, hogy „a Kínába látogató profesz­­szorok, akik meg akarják ismerni Kína gazdasági helyzetét, csalódás érte őket, mert egyáltalán nem tud­nak találkozni vezető személyiségek­kel, akik felelősek Kína gazdasági fejlődéséért“. Az igazság kedvéért érdemes meg­említeni, hogy a pekingi propagan­da —, ha ritkán is — megírja a való­ságot. A Zsen-min Zsi-pao című újság például elismerte,, „hogy minden jó lenne, ha meg lehetne oldani az élel­mezési kérdést.“ Milyen statisztikai adatokkal szol­gál a maoista propaganda a kínai és külföldi olvasóknak? Kijelenti, „hogy az utóbbi három évben a Kínai Népköztársaságban na­gyon jó terméseredményeket értek el“. A hivatalos kínai jelentések sze­rint azt állítják, hogy 1971-ben 246 millió tonna volt a gabonatermésük, 1972-ben 240 millió tonnára becsülik és az 1973-as esztendőben pedig már 250 millió tonnával számolnak. Vi­szont a külföldi ökonómusok állítása szerint, ezek az adatok nagyon „túl­zottak“ és nem felelnek meg a való­ságnak. Most, hogy Kína lakosságának a száma a 900 millióhoz közeledik, a pe­kingi propaganda olyan termésered­ményeket jelent, (250 miliő tonnát), amilyet még soha nem értek el. Az angliai Financial Times című lap a gabona betakarítással kapcso­latban — Kínában — azt kommentál­ja, hogy ha 1973-ban Igazán elértek volna ilyen jó termést, akkor sem oldódik meg Kínában az élelmiszer kérdés, mert óriási nagy a népszapo­rulat. Ugyanezeket a gondolatokat igazolja az amerikai Foreign Agricul­ture című lap is, amely rámutat, hogy a „Peking győzelmi kijelentése elle­nére is“ 1973-ban Kínában nagyon megérezték a gabona, olajosmagvak és a gyapjú hiányát“. A kínai községekben — ugyanúgy mint azelőtt — még mindig főleg csak kézi erővel folyik a föld művelése. Az alap termelési eszközök a saját kezű­leg készített gazdasági felszerelés, s ezt a népi kommunákban maguk a földművesek készítik. A kínai tájékoz­tatási eszközök szerint SIN—HUA — minden esetre eltúlozva — azt írja, hogy az országban 260 ezer traktor van. Viszont azok többsége, csak kis teljesítményű kerti traktor és segítsé­gükkel nem tudnak nagyobb területet megművelni, mint a szántóterület 15 százalékát. Azokon a területeken, ahol rizst termelnek, csak 230 ezer kistel­jesítményű vetőberendezés áll a föld­művesek rendelkezésére. A SIN—HUA agentúra kijelentései szerint Kínában a mezőgazdasági termelés gépesítésé­nek a színvonala nagyon alacsony. Ugyanezt állítják azok a szemtanúk is, akik meglátogatták Kínát. A nyu­gat-németországi Spiegel című folyó­irat is ez év áprilisában azt írta, hogy a munka nagy részét, még min­dig kézi erővel végzik. Legtöbb népi kommunában a maradi ekékkel szán­tanak s azt maguk a földművesek’ húzzák. Az országban a forgalmat többnyire két kerekű kárékkal bonyo­lítják le s azokat is gyerekek, nők, vagy idős emberek húzzák. A maoisták népellenes politikája a legjobban abban nyilvánul meg, hogy olyan Jelszót tűztek ki: „a falunak csak a saját erejére kell támaszkod­ni.“ Ez a maoista újságok szerint azt eredményezi, hogy a falunak szükség­­szerű a lehető legtöbb gabonát leadni és a lehető legkisebb mennyiséget meghagyni a falu lakosságának a köz­élelmezésére. Továbbá hangsúlyoz­zák, hogy életbe kell léptetni a kö­vetkezőket: Az államtól ne kérjenek pénzt, gabonaféléket és semmilyen anyagot. Az ilyen agrárpolitikával természetesen óriási károk keletkez­nek a mezőgazdasági termelésben. Annak már elmúlt 25 esztendeje, hogy Kínában felszámolták a koumin­­tangl rezsimet és likvidálták a föld nagybirtokosi tulajdonjogokat. Min­den bizonnyal ez alatt az idő alatt a mezőgazdaságban óriási eredménye­ket lehetett volna elérni. Sajnos, ez nem így történt. A Mao-Ce-tung nép­ellenes politikája és csoportja a me­zőgazdasági termelést is mély válság­ba sodorta. T. Trofimov (APN)

Next

/
Thumbnails
Contents