Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-12 / 41. szám

1§74, október 12, SZABAD FÖLDMŰVES SZOVJET VENDEGEK NYUGAT-SZLQVAKIABAN Mezőgazdasági termelésünk az érdeklődés középpontjában Á közelmúltban több szovjet küldöttség járt hazánkban. A kedves vendégek közül egy hattagú tanulmányi csoport Leo­­nyid Alekszandrovics Borogyin, az SZKP KB póttagjának, az SZKP Asztrahámi területi bizottság első titkárának a vezeté­sével nazánk mezőgazdaságát és az ott kifejtet pártmunkát tanulmányozta. A szovjet küldöttség ebből a célból kiindulva, többek kö­zött meglátogatta a Bratislavai Állami Gazdaság baromfi üzemhez tartozó korszerű tejtermelő gazdaságot és az Ivánka pri Dunajl-i Országos Baromfi Kutatóintézetet. További állo: mások a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás volt, ahol Ferencei István elvtárs, az SZLKP járási bizottságának vezető titkára tájékoztatta a küldöttséget a mezőgazdasági üzemek­ben kifejtett pártmunka módszeréről, a párt vezető szerepé­ről, elmélyítéséről, a szakosítás, á kooperáció jelenlegi hely­zetéről és a tudományos-műszaki fejlesztés terén elért sike­rekről és problémákról. Emellett a járás több helyiségébe el­látogattak. A Bratislava közelében levő Fruska tejtermelő farmra verőfényes szombat délután látogatott el a szovjet kül­döttség. A baráti fogadtatás után Emil Huta, a baromfitenyésztő Állami Gaz­daság igazgatója, ismertette a vendé­geket a gazdasági farm rövid múltjá­val. A három évvel ezelőtt üzembe helyezett korszerű telepen 450 dán­alföldi fekete-tarka tehenet helyeztek el azzal a céllal, hogy bebizonyítsák, az új technológiai berendezés, a tudo­mány és technika vívmányai miként segítik elő a tejtermelést s hogyan lehet ezáltal a munkatermelékenység magasszintű. Az utóbbi már bebizo­nyosodott, hiszen egy dolgozó 90 da­rab tehenet kezel. A tejtermelő farm két részre van osztva. Külön helyezték el a fejős és a vemhes teheneket. A „bölcsődében“ a borjakat mindössze tíz napig tart­ják, majd egy másik gazdaság udva­rán nevelik és csak a vemhesség ide­jén kerülnek vissza a tejtermelő gaz­daságba. A szovjet vendégeket elsősorban a tejtermelés rentábilisága, a takarmá­nyozás, a keménytalajú tehénállás problémái érdekelték. A napi fejési átlag eléri a 12 litert, és az 1 liter tej kitermelése 2,75 koronába kerül, vagyis alacsonyabb, mint az eladási ár. Az állatok lényegében takarmányo­zás szempontjából „önkiszolgálók“. Hatalmas Morávia silótornyokból ta­­karmányoznak s naponta három és fél-négykiló speciális tápkeveréket kapnak. Ez szükséges, mert a beton alapú istállóban hűvös van és az ab­­raktakarmány szükséges a tehén hő­mérsékletének a megtartásához is. A tehenek különben koratavasztól késő őszig kijárnak a 60 hektáros legelőre, hogy ne legyenek egész nap a beton­álláson. A küldöttség éppen fejési időszak­ban járt a telepen és kíváncsian vizs­gálták az Amerikából importált fejő­berendezést, ahol szép sorjában áll­tak a tehenek. Ahogy a fejés megtör-A korszerű szabadistálló kívülről. A küldöttség nagy figyelemmel tekintette meg a jefőberendezést. Foto: —tt— íént, tovább ballagnak vissza a sza­bad istállóba. Mindez olyan természe­tesen, tülekedés nélkül megy végbe, hogy a vendégek egyike megjegyezte: — A villamosokon és az autóbu­szokon egymást lökdöső emberek ezektől a tehenektől tanulhatnának intelligenciát. A gazdasági udvar közepén a szö­kőkút lövellj magasba a vizet és az őszidő ellenére az egész farm és kör­nyéke csupa virág. Ebben a kellemes környezetben sokáig elbeszélgettek a küldöttség tagjai a gazdasági farm vezetőivel, s baráti hangulatban cse­rélték Jel nézeteiket. A szovjet tanulmányi küldöttség el­látogatott az Ivánka pri Dunajon levő Országos Baromfi Kutatóintézetbe is. Az intézet igazgatója Grom profesz­­szor, ismertette az intézet eddigi te­vékenységét és a további célkitűzé­seit, amely lényegében a KGST Komplex Programjában valósult meg. Az egyes szocialista országokkal az együttműködés már nem újdonság. Ez jelentősen elősegítette, hogy ha­zánkban a tojástermelés egy évtized alatt közel megkétszereződött (240— 260 darab egy tojótól) és a hibrid húscsirkéknél 65 nap alatt — 2,5— 2,8 kg takarmánnyal — elérik a 160 dkg-os súlyt. A tyúkfarm megtekintését követően a pulykabirodalomba látogattak el a vendégek. A kutatóintézet a pulyka­tenyésztés terén is eredményes mun­kát végzett és három vonalat alakí­tott ki az elmúlt esztendőkben. Mind a tojó, mind a vágó és ipari feldolgo­zásra előállított hibridekkel kiváló eredményeket értek el és elsősorban a kutatóintézet dolgozóinak köszön­hető, hogy a mezőgazdasági üzemek­ben a legrentábilisabb a pulykate­nyésztés. Az évi 120—130 tojás egy tojótól és a hatalmas testalkatú hús­hibridek vonalának a kialakítása el­ismerést érdemlő munkának számít. A ropogós pulykahús ízletességéről meggyőződhettek a vendégek a baráti búcsúbeszélgetésen, ahol a kosztolás mellett mégegyszer megvitatták a lá­tottakat, amelyről a szovjet küldött­ség vezetője a legnagyobb elismerés­sel nyilatkozott. —tt— Grom professzor a baromfi kutatóintézet tevékenységével ismerteti a vendégeket. (Jobb oldalon Borogyin elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője.) Számíthatunk szovjet barátaink támogatására Nem véletlen, hogy a szovjet elv­társak érdeklődése Dél-Szlovákia mondhatnánk legproduktívabb járásá­ra, a Dunajská Streda-i járásra irá­nyult. A mezőgazdasági termelésben itt elért eredmények híre országunk határain túl is futótűz gyanánt ter­jedt. Látni kell azonban azt, hogy az elért termelési eredmények a körülte­kintő, megfontolt és az internaciona­lizmus szellemében végzett politikai munka, a politikailag kellőképpen megalapozott helyes vezetés és jó irá­nyítás következményeképpen szület­hettek meg. Már pedig éppen ez érdekelte leg­inkább az SZKP Központi Bizottságá­nak hazánkban tartózkodó tanulmányi csoportját. Erre utaltak a vita során feltett kérdéseik. Dél-Szlovákia e területén, a Csalló­közben valóban hatalmas változás kö­vetkezett be, ha a jelen állapotot a 40 évvel ezelőtti helyzettel hasonlít­juk össze. De még két évtizeddel ez­előtt az alig húsz mázsás búza-hek­­tárhozamok már csúcseredménynek számítottak a Csallóközben. A csak­nem kisüzemi szinten álló állatte­nyésztés viszont csak kevés helyen volt rentábilis. Ma a Csallóköz jelentős területét elfoglaló Dunajská Streda-i járás 87 ezer hektár mezőgazdasági földterü­letével, amelyből 75 ezer hektár a szántó, nemcsak jó megélhetést nyújt 76 ezer lakosának, hanem Szlovákia egyik mezőgazdasági szempontból legproduktívabb járása is. A Csallóköz félévszázados múltja, a múlt minden nyomora elevenedett meg abban a tartalmas beszámolóban, amelyben Ferenczei István elvtárs, az SZLKP Járási Bizottságának vezető titkára ismertette meg a szovjet kül­döttség tagjait járásuk eddigi fejlődé­sével, jelenlegi eredményeivel és a jövőre kidolgozott terveivel. Beszá­molójában kiemelte, hogy a járás te­rületén a mezőgazdasági termelésben elért eredmények nagyrészt a szovjet szakemberek, kutatóintézetek, a szov­jet technika és a szovjet gépek segít­ségének, a Szovjetunió hathatós tá­mogatásának köszönhető. Felemlítette Remeszlo és Cicin akadémikus, Gita­­lov elvtárs és mindazon szovjet szak­emberek nevét, akik e járásban tett látogatásuk során tudásuk és tapasz­talatuk legjavát önzetlenül osztották meg a járás gyakorlati szakemberei­vel. Ferenczei elvtárs továbbá rámu­tatott arra, hogy az idén elért 58 má­zásás átlagos búzatermést a nagyho­zamú szovjet búzafajták jelentős el­terjedése és felhasználása nélkül aligha tudták volna elérni. Az SZKP Központi Bizottságának ta­nulmányi küldöttsége a nap folyamán megtekintette a hroboňovi (alístálij takarmánykeverő üzemet, valamint a Gabőíkovo-i Állami Gazdaságot, hogy közelebbi bepillantást nyerjen a járás mezőgazdasági termelésébe. A járás dolgozóival folytatott baráti beszélge­tés során tartalmas vita keretében a szovjet küldöttség tagjai főképp a ká­derképzést, a vezetők képzését, a párt irányitó szerepét érintő problémák felöl érdeklődtek. A szovjet tanulmányi küldöttség ve­zetője, Leonyid Alekszandrovics Boro­gyin elvtárs a küldöttség nevében kö­szönetét fejezte ki azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben itt részük volt. Kellemesen lepte meg őket az a tény, hogy a szovjet búzafajtákat és a Szovjetunió segítségét e járásban oly nagyra értékelik. Annak a leg­bensőbb kívánságának, adott kifeje­zést, hogy földműveseink — nemcsak e járásban, hanem egész köztársasá­gunkban is — további kimagasló si­kereket érjenek el egyrészt a gabona­­termesztésben, másrészt pedig a me­zőgazdaság minden ágazatában. Hang­súlyozta, hogy Csehszlovákia dolgozói a szovjet emberekre mindenkor mint jó barátaikra számíthatnak, akik kö­zös célunk, a szocializmus és a kom­munizmus építésében mindig készek' önzetlen segítséget nyújtani. (ob.) Folytatás az 1. oldalról.) MIÉRT CSAK FÉLGŐZZEL? A levicei járásban 4850 ha cukor­répa termett. A betakartást a múlt hónap derekán elsőként a Želiezovcei ÁG, a domašai és a šárovcei szövet­kezet kezdte meg. A Sahy-i Vörös Lo­­bogó-ban eddig csak egy gépsort üze­meltettek, mert a cukorgyárral meg­kötött szállítási ütemterv értelmében több répát nem szállíthattak. Kérdés, mennyire bizonyul majd hasznosnak az ilyen „fékezés“, ha netán még két hétig is eltart a csapadékos időjárás. Most, amíg mehetnének a gépek, nem dolgoztatják őket, azután majd kény­telenek lesznek sokhelyütt kézzel fel­szedni a répát, ha átázik a talaj. — Az eső nálunk is megzavarta a munkák menetét — nyilatkozott Kaj­­tor Pál mérnök-agronómus. — Még­sem álltunk le teljesen. Átcsoportosí­tottuk a munkaerőt a szőlőbe és . a kertészetbe. Ott is van mit tenni, menteni a fagyok elől. No és közben legalább elkészíthetjük a magunk „fabrikálta“ felhordó láncot a répa­­fejező gépre. Az öreg már igen el­használódott, újat meg mutatni sem tudtak sehol, nem még adni! A gé­pekre viszont szükségünk lesz, mert 120 ha répánk van és mintegy 400 mázsa átlaghozamra számítunk. A múlt hétig csak egy gépsorral dolgoztunk, de ha a cukorgyár megengedi vagy kérni fogja, hogy több répát szállít­sunk a közvetlen feldolgozásra, eset­leg a tárolóhelyekre, azonnal munká­ba állítjuk a másik gépsort is, mert az időjárás és a temérdek tennivaló ugyancsak gyors munkára ösztönöz bennünket. (Kádek—Kalita) A mezőgazdász még jóformán ki sem pihente a nehéz, eredmé­nyes aratás fáradalmait, máris újabb feladat hárul rá; az őszi munkák si­keres elvégzése, a vetés, a betakarí­tás. — Próbálna az ember elfáradni. Egyszerűen nem lehet... Első hallásra talán „mosolyingerlő“ ■hatást válthat ki Sloboda Milánnak, az egyesített Bešai (Bese) szövetke­zet mérnök- agronömusának szavai, azonban egy rövid gondolat-sorakoz­­tatás „súlyt ad“ igazának; az, hogy a jövő és nz idei termés kedvező legyen, „Szép termést értünk el a siló­kukoricából is;“ — említette Sloboda Milan, mérnök-agronómus. Rutinnal és lelkesedéssel... nagy figyelmet, hozzáállást kíván a földművesektől, a jelenleg rájuk há­ruló munkai eladatok egész sora is. Minden szövetkezet vezetőségének, dolgozóinak nagy vonalakban meg van a maga sajátos hozzáállása a munkához, így a bešai egyesített szö­vetkezetnek is. A harminc év körüli mérnök például mindenhol jelen van, ahol a-szükség kívánja. A növénytermesztési szakember így foglalta össze a szövetkezetben törté­nő őszi munkafolyamatokat: tétele annak, hogy megelégedettek lehessünk a jövő évi terméssel. A kukorica betakarítása szövetkeze­tünkben is adaptérral történik. Itt be­igazolódott az a múltbeli elhatározá­sunk, hogy; meg kell változtatni az eredetileg használt vetőmag fajtát. Így határoztunk a jugoszláv ZP PDDC- 448-as hibrid mellett, ami az idén elő­reláthatóan 50 mázsa termést hoz, egy-egy hektárról. A talajelőkészítési munkálatok cso­portjából fontos még megemlítenem az istállótrágyával történő tápanyag­pótlást, melyet 250 hektáron vég­zünk. Erre a célra négy szórógépet állítottunk be. Sloboda mérnök szavaiból is kitű­nik, hogy sok függ attól, hogyan ter­vezi egy szövetkezet a ráháruló őszt munkálatokat. Éppen ezért kell — mind az irányítók, mind a tagság ré­széről — lendülettel, egészséges hoz­záállással vállalni a feladatokat, hogy majd az eredmények láttán senkit se érhessen kellemetlen csalódás. KALITA GÁBOR — Szövetkezetünk 70 hektáron ter­mel cukorrépát, A betakarítás kézi erővel történik, ami előreláthatóan több időt igényel majd. Jó termésered­ményre számítunk. Az idén 150 má­zsával több répa terem hektáronként, mint a múlt évben (tavaly 350 mázsa volt az átlaghozam). Jelenleg takarít­juk be 40 hektárról a silókukoricát. Ebből az idén kitűnő eredményt ér­tünk el s mondhatom, „van mit csi­nálnia“ annak az egy silókombájn­nak, és az ide tartozó hat traktornak, hogy jól és időben elvégezzék felada­taikat. — A munkálatok szervezésénél nagy hangsúlyt fektettem az ősziek vetésére. Nem újdonság, ha azt mon­dom; nagyon sok függ a talajelőké­­szítéstől. Az alapos földmunkák után bő műtrágyázást végeztünk — mint­egy 400 hektáron. Az idén műtrágya hiány szintén nem volt, ami egyik fel­« Л bešai (Bese) szövetkezetben a földművesek fáradhatatlanul végzik az őszi betakarítási munkálatokat. Foto: — Ita—

Next

/
Thumbnails
Contents