Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-05 / 40. szám
1974. október 5. SZABAD FÖLDMŰVES, .15 Melléktermékek a méhészetben A legrégibb ókortól szinte napjainkig a méhőszkedés célja csupán a méz és a viasz hasznosítása volt. Csak mintegy két évtizeddel ezelőtt kezdték felismerni a méhészet melléktermékeinek — a virágpornak, a méhpempőnek, a méhméregnek és a méhszuroknak (propolisz) — a jelentőségét. A vizsgálódások során kitűnt, hogy a méhek által téli táplálékul begyűjtött virágpor igen értékes anyagokat tartalmaz. Az elemzések •zerlnt a virágpor mintegy 35 százalékban fehórjeanyagokból, 15—20 százalékban amlnósavból (12 amlnősavból) és kb. 20 százalékban cukorszerű anyagokból áll. Azonkívül megtalálható ben-" ne valamennyi B-vitamin, továbbá a C- és az A-vltamln, valamint egy közelebbről még nem határozott antibiotikum. A gyógyászati kipróbálás során a virágpor igen hatásosnak bizonyult a bél- és gyomorműködés szabályozására, prosztatazavarok megszüntetésére, és súlyos cukorbetegek gyógyítására. A virágpor mézbe, süteménybe keverve fogyasztható. A virágport akként gyűjtik össze, hogy a képtárak kijáróira virágporleszedő rácsot erősítenek, amely a hazatérő méhek lábáról lesodorja a virágport egy vályúba. Egy-egy méhcsalád Után évente 2—3 kilónyi virágpor gyűjthető be, a méhcsalád károsodása nélkül. A rácsok segítségével összegyűjtött virágport infravörös besugárzással tartósítják. A fiatal dajkaméhek terméke, a méhpempő, értékes összetételénél fogva olyan átalakulást idéz elő a méhanyánál, amely az élő-világban egyedülálló. Ezt a rendkívüli hatást az embereknél is hasznosítani lehet. - A pempó eddigi gyógyászati .pályafutása“ során hatásos szernek bizonyult a vérszegénység, az érelmeszesedés, a cukorbetegség és az aggkori Jelenségek gyógyítására, valamint legyengült csecsemők erősítő táplálására. Fogyasztásúval javul az étvágy, a kedély, csökken a fáradékonyság, az Idegesség. A méhpempő kétharmad részben vízből áll, emellett körülbelül 12 százalék proteint és amlnósavakat, 12,5 százaléknyi cukorszerü anyagokat és 3 százaléknyi, eddig meg nem határozott anyagot tartalmaz. Ez a 3 százaléknyi mennyiség valóságos vitamlnbánya. Valamennyi В-vitamin, továbbá a blotinon és az lnosidolon kívül megtalálható benne a C-, A- és az E-vitamin is, valamint különféle hormonanyag. A méhpempő rendkívül nagy hatóanyag-tartalma miatt, legfeljebb napi 50 milligrammos adagban használható. Egy-egy anyabölcsőből 100—200 mllligrammnyi pempó szedhető ki. Bőrápoló szereket, szépltőkenőcsöket, serkentőlnjekciőkat készítenek belőle, és mézbe keverve, közvetlenül is fogyasztható. Régóta köztudomású, hogy a méhészek — ritka kivételektől eltekintve — nem szenvednek reumában. Ezt а csípések nyomán a szervezetükbe Jutó méhméregnek köszönhetik. De kiderült, hogy a méhméreg nemcsak a reumának, hanem az izületi gyulladásnak, keléseknek, kiütéseknek, az asztmának stb is hatásos ellenszere. A méh, fenyegető veszély esetén, vagy valamilyen ingerlés hatására, mérget választ ki. A mérget akként veszik el a szorgalmas kis állatoktól, hogy egy üveglemez fölött kényszerútvonalat alakítanak ki számukra, amelyen áthaladva minden egyes állatot enyhe áramütés ér. E „kezelés“ után kis méregcseppecskék sokasága marad vissza az üveglapon, amit gondosan összegyűjtenek. A méhek ügyet sem vetnek e kis technikai beavatkozásra, a kapott nyersanyag viszont szinte felbecsülhetetlen értékű. A méhszurok (propolisz), amivel a méhek a kas- vagy kaptárréseket, ablakokat beragasztják, különböző é% bonyolult összetételű gyantákból áll. Ezek részben emésztési melléktermékek, részben a fák rügyeiről begyűjtött gyanták. Régebben a sebkezelésre használták, ugyanis megfigyelték, hogy a propolisszal bekent sebek gyorsabban hegednek és gyógyulnak. Napjainkban alkoholos oldatát bőrbetegségek kezelésére, harapott és vágott sebek gyógyítására, valamint érzéstelenítő szerként használják. Kevesen tudják, hogy a világ utolérhetetlen hegedűkészítői, Stradlvarlus és Amati, a hegedűlakk készítéséhez . méhszurkot használtak. Manapság a műbútorok fényezésénél van fontos szerepe a propoliszlakknek. (Csmh) Méhészkedő indiánok Amerikában eredetileg nem volt mézelő méh. A fehér emberek vitték be oda. A büszke őslakók — a fehérek „jóvoltából“ — nagyon megfogyatkoztak. Egyrészük rezervátumokban él. Manitoba állam „Roseao River" nevű telepén 520 indián él. Tavalyelőtt nyáron a felnőttek 65—75 százaléka munkanélkül volt. Az illetékesek ennek kapcsán egy méhész oktatót és 200 méhcsaládot küldtek az indiánoknak. Kezdetben 15 ezer font mézet termeltek (1 font kb. félkiló, pontosabban 453 gramm). Az eredmény tehát méhcsaládonként mintegy 35 kg méztermelés. A következő évi tervük már 200 ezer font méz volt. (G. B.) A baktériumos növényvédelem és a méhek A káros rovarok ellen mérgen kívül olyan baktériumokat is használnak, melyek a rovarokat megbetegítik. Jelovicin 1966-ban megvizsgálta hogy ezek a baktériumos készítmények ártanak-! a mézelő méhnek. A Szovjetunióban használtak közt csak két ilyet talált. Az egyik, mellyel a szibériai selyemlepke kártevőit irtják, a méhek 9,3 százalékára volt ártalmas. Egy másik, a kerti és erdei kártevők elleni „Bitoxibacillin“ azonban már a méhek 64,8 százalékát megölte! Ezek a készítmények elgyengíthetik a méhcsaládot és rontják termelőképességét. Használatukról tehát idejében értesíteni kell a méhészeket, éppen úgy, ahogy a vegyszerek használata esetén szokásos. —M— Mások okulására A Vadászszövetség Zlllnal járási bizottságának a plenáris ülése nagyon hasznoe, más járási választmányok számára is megszívlelendő javaslatban rögzítette az ellenőrző bizottságok munkája megjavításának a szükségszerűségét. Ennek a Járási bizottságnak a dicséretére válik, hogy a Járási választmány beszámolóját nem kevesebb mint 25 vadásztársaság ellenőrző bizottságának az adatai kapcsán készítették el nagyon konkréten az építő bírálattal fűszerezve. Mint ez már ilyenkor lenni szokott, a jó családban is akad egy-egy rakoncátlan gyermek, aki nem hallgat a Jó szóra. így volt ez az említett járásban is. Ezzel arra célzunk, hogy egyetlen ellenőrző bizottság nem küldte be a Járási választmányhoz Jelentését és ezért Jogos bírálat érte. A főbeszámolóban megdicsérték a példás tevékenységet kifejtő vadásztársaságokat, s természetesen, akik rászolgáltak, azokat megbírálták, hogy a következő idényben javítsanak munkastílusukon. Nagyon jó ötletként hangzott el az a Javaslat, hogy a jövőben kötelezni kell a vadásztársaságok ellenőrző szerveit a rendszeres tevékenységre. Hozzátették azt is, hogy a bizottság észrevételét a taggyűléseknek is meg kell tárgyalniuk, mert más különben semmi értelme nem lenne az egésznek, hiszen nem a hibák regisztrálása a fontos, hanem azok közös erőfeszítéssel való eltávolítása a cél. Szó ami szó, okulhatnának ebből más Járási választmányok, illetve vadásztársaságok is. Ha feltárják a hibákat, az becsületes dolog. Ha azonban tudnak róluk és elhallgatják azokat, már nagy hiba, mert előbb utóbb úgyis kitudódnak. —h— Szakosítás a vadgazdálkodásban is A Csehszlovák Vadászszövetség Központi Bizottságának legutóbb Brnoban tartott elnökségi ülésén vitatták meg azt a tervezetet, amelynek a realizálásával, a ZI. n/Ostrove (csallóközaranyos) körzetében az államilag védett területen a jövőben sor kerül a túzok szervezett tenyésztésére, illetve kilövésére. Az elnökség alapos ér kelés után jóváhagyta a tenyésztéssel kapcsolatos teendőket. a ki’3vés íéiveztítét az állományról való gondoskodás módját, meghatározta a Sturovol telep kihasználásának szakosítási teendőit. Ezen a telepen a jövőben nem foglalkoznak fácánkeltetéssel, hanem sokkal Inkább azok felnevelésével. A fácáncsibéket a keltetésre szakosított farmokról szerzik be, s ezzel bizonyos munkamegosztás alakulhat ki a vadállomány tudatos, szervezett tenyésztésében és védelmében. Köztudomású, hogy a vadásztársaságoknak sokkal nagyobb a feladata a vadtenyésztés és védelem tekintetében, mint például a kilövésben, mert vadat lőni csak ott lehet ahol van, de azt is módjával! Ezért örvendetes az a hír is, hogy a gturovoi telep (védett terület) nevelőházát télen a fogoly állomány számára rendezik be. Tán mondanunk sem kell, hogy ez nagyon dicséretes cselekedet. Az elnökség a Koospollal folytatott előzetes tárgyalásokat a befogott élővad exportjáról, továbbá az illetékesekkel a hazai igény kielégítéséről. Az így nyert adatok alapján hagyta jóvá az élővadbefogás 1974/75-ös évekre szóló irányszámát és írta szét feladatként egýes járásokra. Kilátásba helyezte, hogy csak azok a járások, amelyek a rájuk rótt feladatot .— fajta, nem és arány — az igénynek megfelelően teljesitik, az általuk szállított nyitlak, foglyok és fácánok darabjáért 1 korona felárat kaphatnak. így például a baknyulaknál 45, a nősténynyulaknál pedig 53- nek kell lennie a nemenkénti százalékaránynak. Ezzel szemben a foglyok esetében 1:1, a fácánokéban pedig 1:4—5 arányt kell elérni. A kilátásba helyezett jutalmat tulajdonképpen hasonló módon osztják el mint korábban és a felvásárlási ár sem változik. A foglyok darabjáért például az I,—IV. negyedévben 50, a fácánok darabjáért az I. és а IV. negyedévben ugyancsak 50, a baknyulak darabjáért az IV. és az I. negyedévben szintén 50, a nőstény nyulak darabjáért а IV. negyedévben 150 és az I. negyedévben pedig 2CD korona felvásárlási árat fizetnek. Az a vadásztársaság,'. mely százszázalékra teljesíti előirányzott feladatát, az 1974. IV. negyedévében eladott élőnyulakért azok nemétől függetlenül 23, az 1975. I. negyedében pedig 28; a fácán darabjáért 2, a fogoly darabjáért pedig 1 korona felárat kapnak. Ebben a tekintetben azonban a vadászszövetség járási bizottságai bővebb felvilágosítást adhatnak. Talán mondanunk sem kell, hogy a felárat, illetve a jutalmat azok a vadásztársaságok kaphatják, amelyek eleget tettek a szerződés minden feltételének. Persze azt is megemlítjük, hogy az eladási ár az alábbiak szerint alakul: A foglyok darabjáért а IV. illetve az I. negyedévben 70, a fácánok darabjáért (hasonló időszakban) szintén 70, a baknyulak darabjáért ugyancsak 70, a nősténynyulal darabjáért а IV. negyedévben 180, az I. negyedévben pedig 200 koronát fizetnek) Említést érdemel többek közt az is, hogy a fenti árak mellett elszámolják a szállítás valóságos költségeit is. Az elnökség a továbbiakban jóváhagyta az 1973/74-es Idényre a vadbefogás, valamint a politikai tevékenység pénzügyi vonatkozású alapelveket is. Megvitatta a nemzetközi vadászeb kiállítás hazai vonatkozású alapelveit, a jövő évi külföldi akciókkal valamint az 1978- ban rendezésre kerülő III. Országos Trófeakiállítással és más teendőkkel összefüggő feladatokat. Mivel a két évre szóló megbízatás lejárt, ján Hője, a korábbi elnök helyébe Jindrák mérnököt választottak meg az elnöki funkcióba. —hai— II. A külsőleg alig különböző kőt úszótípus belső szerelése már jobban eltér egymástól. Előbb а В típus szerelékének elkészítését beszéljük meg (2. ábra B). A váz „a“ és „b“ rudazatait kb. 6—8 mm széles, 0,2—0,3 mm vastag horganyzott vagy ónozott vas (vagy más, pl. sárgaréz, de semmiesetre sem alumínium!) lemezből vágjuk ki. A szerelék két oldaléról készített A és В fényképfelvétel a mellette levő cmskála felhasználásával sok mindenről tájékoztatást ad, ezért a következőkben írásban csak a legszükségesebbeket beszéljük meg. Az „a“ rudazat meghajlított vége (mely 3—4 mm széles lehet) arra való, hogy az izzólámpát védje, amikor a szereléket az úszótestbe helyezzük. A „c“ és „d“ alkatrészeket éles késsel gumidugóból vágjuk ki a kívánt méretre és húzzuk rá az „e“ és „f“ zóval, ha egy darab 1,5 V-oe friss elemmel tápláljuk, éjszakai horgászatra egyfolytában 5—7 óráig használható. Ezzel el Is készült а В tip. úszó belső szerelése, csak az éjszakai horgászat megkezdése előtt csúsztatjuk be a 2. ábrán látható szerelékbe, meggyőződve arról, hogy egyenletesen világít-e, majd az egész szereléket óvatosan becsúsztatjuk az úszótestbe és gumi dugójával lezárjuk. Az Izzó fénye az úszótest felső végénél világítja meg a műanyag burkolatot, de a fény nagy része átjut ezen úgy, hogy úszónk éjszaka még 50—80 m távolságból Is jól látszik. Horgászat közben meg rá sem kell nézni, mivel a fényt és kapás esetén annak eltűnését sötétre alkalmazkodott szemmel még akkor Is érzékeljük, ha nem szögezzük szemünket az úszóra. Az a tip. úszó belső szerelékének leírása ezek után gyorsabban elintézhetó. (3. ábra.) Az „a“ rudazat szélessége és vastagsága a B. típusával azonos lehet. A „d“ tartó és В típuséhoz hasonlóan készül, az elem alá került részét kissé szélesebbre hagyjuk. A „c* tartót az „a“ rudazattól elektromosan elszigetelve kell az „a“ra erősíteni. Ezért az „a"-t 25—27 mm-es hosszban orvosi chlnoplasttal vonjuk be. Erre a rétegre erősítjük fel az előzőekhez hasonló módon a „c“ tartót. Az lámpafoglalat műanyagból van (szaküzletben kapható), a felesleges részeket lefaragjuk róla. A „b“ vörösréz huzalt legcélszerűbb ráforrasztani a lámpafoglalat egyik kivezetésére és a „c“ tartóra. Ugyancsak célszerű az „a“ rudazatra forrasztani a lámpafoglalat másik kivezetését. A lámpafoglalat forrasztásánál ügyeljünk arra, hogy az „a“ rudazatra úgy forrasszuk rá, hogy az úszótestbe való helyezéskor a lámpa becsúszhasson az 1. A ábra szerinti „f“ toldalékba. E szerelésnek az 1. ábra szerinti úszótestbe való helyezése ugyanúgy történik, mint ahogy azt előbb а В. Vt úszónál leírtuk. ‘ 'ég néhány szót úszóink üléséről. Az 1. В ábra mőszei 141 в «Р- űsz6 - termel fals esen a villamos elemvágott vétartók hegyesre -4t к gélre. E két gumidaiaona.. az a feladata, hogy a ,,b“ rudazatot elektromosan elszigetelje az „a“ rudazattól. Az „e“ tartót úgy készítjük, hogy kb. 25 mm hosszú lemezt vágunk le, amelynek 10 mm-es szakaszát az „a“ rudazat szélességénél kb. 7 mm-rel szélesebbre veszszük. E szélesebb részének az „a“ lemezre való ráhajlításával rögzítjük az a-ra. Ha jó erősen rászorítjuk, még forrasztani sem kell. Az „f“ tartó alsó része (mely a „d“ gumidarabokat tartja) hasonló módon rögzítődik az „a“ rudazatra. Hossza kb. 56 mm a „d“ gumiba tolt kihegyezett végétől számított kb. 20 mm-re, kb. 10 mm hosszban hasonlóan szélesebbre vesszük mint az „e“ tartónál, a további részt pedig kb. 16 mm szélesre vágjuk. E széles részbe fúrjuk azt a lyukat, melybe az izzót csavarjuk. A lyuk végleges átmérőjét gömbölyű reszelővei reszeljük ki hogy az izzó benne szorosan álljon. A „h“ villamos elem egy 3 V-os rúdtelep (a kereskedelemben helytelenül rúdelemnek nevezik) egyik eleme, feszültsége 1,5 V. Az izzólámpa 1,5/0,09 A. jelzésű legyen. E jelzés azt jelenti, hogy 1,5 V-os elemmel táplálható és áramfelvétele 0,09 amper. A közönséges, 4,5 voltos teleppel táplálható izzólámpák áramfelvétele kb. 0,2 amper. Minél kisebb egy izzólámpa áramfelvétele, ugyanolyan kapacitású teleppel vagy elemmel táplálva, annál hosszabb ideig világít. Úszónk a jelzett izlvezve terelve — vízbe heanayira el. '««^legesen áll és csak kb. 2 n4rül belőle áll ki Éppé n hosszú rész melv világít. '.1■. a r®sz> a' léséig kb. 10 graj. 1 elmerümal terhelhető те s ólomszás közben elegem. yorgá-1 cm-es rész áll к kb. 4—5 grammos ólo ’t ”'£)Нйк fel hor re аМ)г a kő günket. Ш' kapásnál v, rül (amikor irányban csak 4— húzóerőt fejt ki a hai, -~rr Az 1. A ábrán látható típusú úszót több mint gramm ólommal a horog lett úgy terheljük meg, hi csak a vékonyabb része jón ki a vízből ebből is c: kb. 1 cm-es szakasz. Eni teljes elmerülésekor kt gramm erőt 1 cm-es süli dóskor pedig csak kb. gramm erőt kell függőle irányban kifejteni. (Magyar Horgász 2/
