Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-05 / 40. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1974. október 5. 14 О ШИ NÖGlYIUlSlE Wh M Már több mint két éve üzemel a Slovenské Pole-1 Állami Gazdaságban egy nagy befogadóképességű, szako­sított borjúnevelde, amely a galántal Járás mezőgazdasági üzemeinek bor­júnevelési problémáját Igyekszik meg­oldani. Két év elég hosszú idő ahhoz, hogy az eredmények és az Itt nyert tapasztalatok alapján mérleget vonva lehessen értékelni előnyeit és feltár­ni fogyatékosságait. Hiszen minden új elgondolás és módszer bizonyos prob­lémákat hozhat felszínre. Ez érvé­nyes e korszerű borjúneveidére is. A farm 2200 férőhelyével 1000 kis­­borjú és 1200 három hónapnál Idő­sebb borjú felnevelését teszi lehetővé nagyüzemi módszerekkel. A Járás me­zőgazdasági üzemeivel kötött szerző­dések alapján kéthetente veszik át a szövetkezetektől a 10 napnál Idősebb borjakat és szállítják a Dolný Chotár-i neveidébe. Itt 56 napos korukig tej­táplálással, ezt kővetően hat hőnapos korig már széna, abraktakarmányok és tápok adagolásával nevelik a bor­jakat. A hathónapos kor betöltése után a borjakat visszaszállítják a me­zőgazdasági üzemekbe. PROBLÉMÁK A KLIMATIZÄLÁS KORÜL Az új technológia új épületeket kö­vetelt. Ezeket a legkorszerűbb tech­nikai adottságok felhasználásával fel Is építették. Kezdetben az itt dolgo­zóknak — mivel kellő gyakorlattal nem rendelkeztek — az új technoló­giai követelmények leghelyesebb al­kalmazására maguknak kellett rájön­niük. Jelenleg már egyenesbe kerül­tek, de az istállók hiányosságai még most is megmutatkoznak. Különösen a klimatizálás, a fűtés és a szellőzés terén adódnak nehézségek. Főképp télen rossz a helyzet, mivel az istálló­kon nincsen ablak, és csak az auto­matikus klimatizálás biztosítja a lég­cserét. A kisebb, 1000 férőhelyes istál­lóban még úgy ahogy tűrhető a hely­zet, de az 1200-as istálló nagynak bi­zonyult, igen nehéz kifűteni és a kel­lő légcserét is biztosítani. A hidegebb napokon a felfázás veszélye fenyegeti a borjakat. Hogy ezt elkerüljék min­den nyílást befedtek, elzártak. Ez vi­szont a levegő pára- és ammónia tar­talmának megnövekedését eredmé­nyezte. A KIFUTÓK HIÄNÝA Az új istállók mellett nincsenek kifutók. Ez a hiány különösen az idő­sebb borjak esetében .negatívumként jelentkezik. Egészséges állatállomány felneveléséhez a friss levegő, a nap­fény és a mozgási lehetőség elenged­hetetlen. A problémát úgy oldották meg, hogy a telepen levő három régi istállót, amelyek mellett kifutók van­nak, adaptálták, korszerűsítették s így a borjakat kisebb csoportokba osztva helyezhetik el ezekben az istállók­ban. Az adaptált istállók közül egy 220 férőhelyes, kettő pedig 90—90 borjú elhelyezésére alkalmas. Tehát lehetővé tették azt, hogy a borjak a szabad levegőn tartózkodhassanak, így azután Jobban gondoskodhatnak az üszöborjakról is, mert elsősorban ezeket helyezik e pavillonokba. A TAKARMÄNYOZÄS KÉRDÉSEI A nagyszámú borjak kellő ellátá­sára rengeteg tejpor és táptakarmány kell e szakosított üzemben. A szük­séges mennyiséget a galantai Mező­­gazdasági Felvásárló és Ellátó Válla­lat útján szerzik be. Általában a Nové Zámky-1 Milex tejüzemtől kapják a Laktavitot. Viszont gyakran küzdenek tejporhiánnyal. Nemrég a miniszté­riumtól külön tejpor kiutalást sze­reztek be és így jutottak két vagon tejporhoz. A borjak táplálásáról részletesebb felvilágosítást Semetková Alžbeta mérnöknőtől, a gazdaság takarmá­nyozást felelősétől szereztünk be. — Annak érdekében hogy ne le­gyen ugrásszerűen . nagy átmenet az anyatejről a tejporra, a legfiatalabb borjaknak Kolostrant adagolunk — válaszolta kérdésünkre Semetková mérnőknő. — A Kolostrant az első időben tisztán, később egyéb tejpo­rokkal, Laktavittal, Nukamellel, Plno­­mix-szal keverve adagoljuk. A Kolo­­stran a stresszhatást gyengítő anti­­biotiukus szerekkel dúsított tejpor, amit a nitrai Biovetától szerzünk be. A borjakat 2—3 hetes koruktól foko­zatosan rászoktatjuk a darára, starter takarmánytápra és szénára, nyáron pedig a zöldtakarmányokra, hogy mi­re elérik az 56 napos kort, már az abraktakarmány se legyep újdonság számukra. Amint a borjak elérik a megszabott korhatárt, tehát az 56 napot, egészsé­gesek és erősek, átteszik őket az 1200 férőhelyes istállóba, illetve az üsző­­borjakat a már említett kisebb istál­lókba. Itt már kizárólag növényi táp­lálékot, szénát, zöldtakarmányt, lu­cernát vagy kukoricasilót és TK—2-es tápot kapnak. Amint elérik a hathó­napos kort és a 180—200 kg súlyt, visszaszállítják őket az anyaüzembe. ELHULLÁS, SÜLYOYARAPODÄS A borjak egészségi állapotát jelen­tősen befolyásolja az, hogy különböző mezőgazdasági üzemekből származ­nak és más-más mikroklimájú kör­nyezetben láttak napvilágot. A külön­böző mikroklimájú istállókban külön­féle baktériumok tenyésznek, amelyek ellen már az anyatejjel megszerezték az immunitást biztosító ellenanyago­kat. A nagy befogadóképességű bor­júneveidében azonban teljesen más a környezet, a mikroklíma, amihez a kisborjaknak alkalmazkodniuk kell. Sok állat van egy helyen, ami a bor­jak számára stresszhatást jelent. A szállítás és a környezetváltozás kö­vetkeztében a borjak legyengülnek és általában veszítenek súlyukból. A le­gyengült szervezet hamar hasmenést, esetleg tüdőgyulladást kap, ami fo­kozottabb gondoskodást tesz szüksé­gessé. A borjúnevelde saját állator­vosa és állategészségügyi technikusa a kisborjak körül bizony rengeteget dolgozik, állandóan injekciós tűvel szaladgál, hiszen 30—40 beteg borjú mindig akad az állományban. 'Az idősebb korosztályú borjak kö­zött már ritkább az ilyen fajta meg­betegedés. Legfeljebb, ha mohón esz­nek, a felfúvódás néhány esete adó­dik elő. A régi istállókban lényege­sen kevesebb a megbetegedés, amit a mozgási és edződési lehetőség, a nap­fény és a természetesebb tartásmód javára írhatunk. A súlygyarapodást illetően szintén akad még Javítani való. Az idei első félév átlaga alapján a súlygyarapodás 0,659 kg volt. Viszont a tervezett súly­­gyarapodás 0,78 kg-os átlagot ír elő. Így nagy vonalakban felvázoltuk e nagy befogadóképességű borjúne­velde munkájában mutatkozó még megoldatlan fogyatékosságokat. Ezek azonban nem olyan jellegűek, amit ne lehetne kiküszöbölni. A módszer je­lentős előnye, hogy komoly munkaerő megtakarítást eredményez és a bor­jak nevelésében egységes módszert, racionális megoldást jelent. Még egy érdekessége ennek a munkahelynek, hogy a vezetőn, Jozef Jánsky mérnö­kön kívül az itt dolgozók között csak néhány férfit találunk, a zootechni­­kusok és a gondozók túlnyomó több­sége nő. összefoglalásképpen elmond­hatjuk, hogy a hiányosságok kiküszö­­lése és a borjúnevelés ilyen módsze­rének továbbfejlesztése egyre jobb eredmények elérését teszi lehetővé az állattenyésztés e szakaszán. OBENAU KAROLY A Slovenské Poie-i Állami Gazdaság nagy kapacitású borjúneveldéjének korszerű, új épü­letei. (Foto: Št. Barčák) Az 56 napos korukig tejtáplálással nevelt borjakat egyedi bokszokban tartják. A vemhes kocák takarmányozása .A szakszerű takarmányozás alapja a jé minőségű, megfele­lően előkészített és romlatlan takarmány. Ellenkező esetben emésztési zavarok, gyomor- és bélbántalmak hátráltatják a fejlődést, vemhes kocáink elvetélnek, a szopósmalacok has­menésben szenvednek. A napi fejadag nagyságát és összetételét mindig az állat kora, súlya, hasznosítása, kondíciója határozza meg. Fó irány­elv az legyen, hogy a tenyészállat állandóan jó tenyészkondf­­cióban legyen (nem kövér és elzsírosodott), a napi takarmány­adag minél több takarmányféléből álljon. A vemhesség és szoptatás időszakában nagy gondot fordítsunk a rendszeres ásványi anyag és vitaminellátásra, s ezt lehetőleg természetes takarmányokkal (zöldtakarmányok, sárgarépa, Incernalfszt, szilázs stb.) biztosítsuk. A vemhesség első és második hónapjában a vehem növeke­dése még olyan kismértékű, hogy a kocák takarmányozása alig tér 'el a szokásostól. Ilyenkor a kocák takarmányait túl­nyomórészt olcsó, természetes takarmányok, burgonya stb. ké­pezzék, természetesen kellő abrakkiegészítéssel. Az abrakta­karmány napi adagja ilyenkor csak 0,3—1 kg legyen (sertés­táp), a túlzott abrakfogyasztás ebben az időszakban szükség­telen! A vemhesség második hónapja után a vehem rohamosan fejlődésnek indul, ennek következtében a koca tápláló-anyag igénye is jelentősen emelkedik. Ha e nagyobb igényt nem elé­gítjük ki, akkor a koca saját testállományának rovására fej­leszti vemhét, ami káros. Az így legyengült koca a szoptatási időszak alatt kevesebb tejet termel, így malacai gyengébben fejlődnek ás érzékenyebbek lesznek a betegségekkel szemben. A fiatal, még fejlődésben levő kocáknak legnagyobb a táp­lálóanyag szükségletük. A vehem fejlődésén kfvül még saját testüket is gyarapítani kell. A fiatal vemhes kocának több ab­rakot és kevesebb zöldtakarmányt, tömegtakarmányt adjunk. A vemhesség második hónapja ntán legcélszerűbb a kocatáp etetése napi 2,5—3 kg-os mennyiségben. E keveréktakarmány tartalmazza a szükséges tépláléanyagokat, vitaminokat és egyéb hatóanyagokat. A vemhes kocákat a vemhesség eisé 10 hetében naponta két­szer, majd háromszor etessük. Különös gondot fordítsunk az etetendő takarmányok tisztaságára, mert a tisztátalan takarmá­nyok könnyen elvetélést okozhatnak! Ha a zöldtakarmányt legeltetés útján kapják sertéseink, ak­kor mindig etetés előtt legeltessünk, úgy, hogy etetésig még kipihenhessék a mozgás okozta fáradtságot. Etetés után köz­vetlenül soha sem szabad legeltetni, mert a jóllakott koca keveset és rosszul legel. A vemhesség utolsó napjaiban « kocák abraktakarmányát fokozatosan csökkentsük úgy, hogy közvetlen az ellés előtti 3—4 naptól már csak az étvágynak megfelelő mennyiségű fvós képezze takarmányukat. Az Ivós langyos vízzel bekevert búzakorpából, gabonadarából, párolt burgonyából készüljön. A vemhesség utolsó időszakában s ellés után egy héttel ta­karmánykiegészítőszer napi adagolása előnyösen hat a vehem fejlődésére és növeli az ellenállóképességet. (K. Gy.) HEVENY FLUORMERGEZES A MARHAÄLLOMÄNYBAN Egy gazdaság istállójának tető­­gerendázatát és a padlás deszká­zatát msenként 100 g kálíum­­ammónlum-btfluorid oldattal be­mázolták. 9 hónap múlva egy kb. 8 hetes borjún bénulást, egyen­súlyi zavarokat, enyhe felfúvódást észleltek. Az ejőtte való napon egy 16 hónapos növendék hasonló tü­netekben betegedett meg, s 24 órai koplalás után csak kevés tejet ittak, más táplálékot nem vettek fel. Az először megbetegedett állat a következő napokban ismét nor­mális mennyiségű szénát evett. Napról-napra soványabb lett. Erős hasmenése volt, amit nem lehetett megállítani. Az első tünetek utáni 14. napon elhullott. A boncoláskor súlyos bélgyulla­dást, a bendőben vaskos szürke­sárga felrakődásokat találtak. A fluortartalmú anyaggal „ pácolt deszkákkal érintkező szénában a fluor feldúsült (pl. 672 mg % a sz. a.-ban) s ez vezetett a súlyos mér­gezéshez, amely a kifejlett állatok­nál szintén erős hasmenésben és a tejhozam csökkenésében nyilvá­nult meg! —T. U.— JUHOK MEGBETEGEDESE Nagytömegű gabonaszem fo­gyasztása juhok és más kérődzők bendőjében tejsavképzódést, súlyo­sabb esetekben általános acidoslst és gyors elhullást okozhat. A be­tegség lefolyása nem csupán az elfogyasztott gabona — főleg búza és árpa — mennyiségétől, hanem más tényezőktől Is függ. Azok az állatok, amelyek koráb­ban Is keményítőben és szénhidrá­tokban gazdag takarmányt fo­gyasztottak, tekintélyesebb mérté­kű gabonát tudnak felvenni, mint azok, amelyek rostban és celluló­zéban gazdag takarmányt (szénát, szalmát stb. ] • kaptak. A koncentrált takarmányhoz las­san hozzászoktatott gyomor na­gyobb mennyiségű gabonát is fel­vehet, de a hirtelen átállás gyors lefolyású és halálos kimenetelű megbetegedést válthat ki. Lényeges az egyidejűleg fogyasztott rostos takarmány mennyisége. A jől elő­készített, pl. szecskázott szálasta­­karmány a nyálelválasztást fokoz­za, ezzel a bendőben nő a karbo­nátok mennyisége és ez akadályoz-, za a bendőtartalom túlsavanyodá­­sát. A betegség kialakulása szem­pontjából fontos a felvett víz mennyisége is. Sok folyadék bevi­telekor a bendőtartalom savkon­­centrációja csökken és vele a savak maró hatása is a bendő nyálkahártyájára. (Prakt.) SERTES-PARAZITÖZISOK ELLENI VÉDEKEZÉS A tervszerű védekezés legfonto­sabb területének a tenyésztelepek tekintendők. Erős fonalféreg-fer­­tőzöttség esetében (kocasüldők) az anthelmíntikus kezelést ajánla­tos a vemhesség kezdeti szakaszá­ban elvégezni a kocák tehermen­tesítése érdekében. A malacfertő­ződés megelőzését a megfelelő hi­giéniai körülmények megteremtése mellett — a kocáknak a vemhes­ség utolsó hónapjában végzett pa­razitaellenes kezelése szolgálja. A hizlalási eredményeket a malac­kori fertőződés súlyosan befolyá­solja. _s. A.—

Next

/
Thumbnails
Contents