Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-05 / 40. szám
1974. október 5. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Hogyan irányítható a takarmánytermesztés öntözéses viszonyok közt? Idén a holicei (gellei) szövetkezet mintegy 150 hektáron termelt silókukoricát. A betakarításhoz a KS—2,8 típusú nagyteljesítményű, szovjet gyártmányú silókombájnokat használták. Ebből a típusból két darab van a gazdaságban. I Jágri Lajos, az egyik kombájn kezelője elmondta, hogy ez a géptípus nagyon kitűnő munkát végez, nagy teljesítménye mellett apróra szecskázza a zöldtömeget s az a vermelésné] jól tömöríthető. Képünk az egyik gépet mutatja munka közben. — hal— Az egyes takarmánynövények terméseredményének az értékelése szemléltetően mutatja az öntözés fejlesztésének a növekvő igényeit. A csapadék és a magasabb átlaghőmérséklet hiánya koratavasszal nagyban gátolta a soronlevő munkák végzését. Több helyen nemcsak a könnyű talajokon vált szükségessé a búza öntözése, hanem az „indító nedvességet“ a cukorrépa, a kukorica, a takarraányfélék is megkövetelték. Még a mélyen gyökeredző évelő takarmányokat is öntözni kellett — az első kaszálásig — két adagban. A több millió köbméter öntözővíz idén sok tízezer hektáron bizonyította, hogy nagy az előrehaladás mind az öntözés műszaki felszereltsége, mind pedig az öntözés szerepe és fontossága tekintetében, illetve a terméseredmény fokozásában. A korábbi eredményekhez képest egyes növények esetében nem lehetünk elégedettek az öntözés egynéhány mutatójával, sem a természetes csapadék időben való mesterséges pótlásával, sem pedig az öntözési beruházások kihasználásával. Az öntözőberendezések kapacitását vizsgálva 18 őrás napi üzemelés szempontjából a nagyüzemeknél aránylag sok tartalékra figyeltünk fel. A vízigény tekintetében a kukorica, a cukorrépa, az egy nyári és az évelő takarmányok kritikus helyzetbe kerültek. Az öntözővíz termésfokoző, azaz közgazdasági hatása az idényben a legnagyobb. A levegő alacsony páratartalma, a magas hőmérséklet és a növényekben lezajló biológiai folyamat révén nagyon megnövekedett a napi vízszükséglet. Ez megkövetelte az öntözési ritmus igény szerinti betartását. A nagyobb munkaerőigény, s az öntözés jobb megszervezését sürgette az is, hogy a magas kukorica növényzete, továbbá a sűrű cukorrépa állomány nehezítette az öntöző technika ideális kihasználását. A jövőben különös figyelmet kell fordítani az öntöző technika kihasználására, a szükségletnek megfelelő minőségi takarmányalap elérésére. Az évelők közül főleg a lucernára, a herére, valamint az intenzív fűfajták monokultúrában és keverékben való termesztésére kell törekedni. A múlt évek felmérései azt mutatják, hogy a szőbanforgó növények termelési lehetőségeinek a kihasználása — öntözési viszonyok közt — mintegy 30—35 százalék közt váltakozik. Ennek több oka is van. Egyik ok a folyamatban levő intenzívebb gabonatermesztés. Ugyanis sokhelyütt még mindig alkalmazzák az évelő takarmányok takarónövénybe való vetését, holott manapság a nagyhozamú gabonafajtákat sekélyebben, sűrűbben vetjük mint a korábbiakat. Ezért fejlődésük kezdeti szakában a talajból a szokottnál több nedvességet elvonnak. A nedvesség a növényzetet gyorsabb fejlődésre ösztönzi, s az jobban árnyékolja a talajt. Az előveteményre és a főnövényre használt nagy nitrogénműtrágya adag a fejlődés kezdeti szakaszában eléggé hátrányosan befolyásolja az alávetett évelők fejlődését. Ehhez hozzájául még az aprómagvaknál a rossz minőségű talajelőkészítés, a gép okozta károk, de a legtekintélyesebbek a kései szalma begyűjtése kapcsán keletkezett károsodások. Ezek a körülmények már a vetés évében mintegy 40—60 százalékra csökkentik a növényállomány sűrűségéti Ilyenkor a hozam természetesen csak átlagon aluli lehet. A hazai és a külföldi kísérleti eredmények bizonyították, hogy öntözéses viszonyok közt a nagyüzemi termelésben át kell térni az évelő takarmányok tiszta kultúrában történő vetésére. A tökéletes talajelőkészítés, a pH érték meszezéssel való beállítása, a jó tápanyagellátás és a nedvesség kellő ütemű biztosítása elősegítheti a növény komplett kikelését. Csak így érhetjük el a jelenleg termesztett takarmánynövényfajták termésátlagának a fokozását. A lucerna 130—150 q/ha, a here 110—120 q/ha, a szántóföldi füvek pedig 150—170 q/ha átlagos hozammal hálálhatják meg a gondoskodást. Az öntözési kísérletek eredményei alapján tanácsolható a vetés előtti 20—30 mm-es vlzadag talajra juttatása. Az adagot a természetes nedvességtartalom, illetve a talajnedvességet tartó képesség alapján kell meg határozni. Ez lehetővé teszi a Jobb talajelőkészítést, csökkenti a hantképződést, jól befolyásolja a takarmány egyenletes kelését. Az ideális feltételek, illetve a vetésritmus betartásával normális hőmérséklet mellett október végén mintegy 100—150 q/ha hozammal számolhatunk. Az ilyen feltétel lehetővé teszi a növény tökéletes legyökeresedését és a jó telelés szempontjából a fontos tartalékanyagoknak a gyökérbevonulását. Idén a kedvezőtlen Időjárás végett szokatlanul elhúzódott az aratás. Az állattenyésztésre háruló igényes feladatok azonban megkövetelik a takarmánytermesztés mennyiségi és minőségi növekedését. Ezért fontos, hogy minden mezőgázdasági üzem keresse a tartalékok kihasználásának a lehetőségét, de főleg ott, ahol öntözhetnek. Ha fontolóra vesszük, hogy Szlovákiában napjainkban mintegy 100 ezer hektár öntözhető területtel rendelkezünk, akkor minden százaléknyi tarlótakarmány terület mintegy 2000 vagon zöldtakarmányt hozhat! Ez a mennyiség lehetővé tenné a zöldtakarmányozás időszakának 40 napos meghosszabbítását 10 ezer szarvasmarhánál. Ez által megtakarítható jelentős mennyiségű erő- és konzervált takarmány télre. Szükséges ezért, hogy az öntözési lehetőségek kihasználása, a takarmányalap bővítésre a soronlevő feladatok elválaszthatatlan része maradjon az őszi munkák dandárjának a megkezdése előtti „időszakban és későbben is. MICHAL SANTA mérnök, az Öntözőgazdaságt Kutatóintézet dolgozója A növények kártevőkkel szembeni ellenállósága és azok távelőrejelzése A növények kártevőkkel szembeni ellenállóságának történelmi felfogás alapján történő analízise lehetővé teszi a növényvédelmi rendszerben a szelekciós módszerek és objektív jelentőségük, a tömegszaporodás és kártétel távlati előrejelzéseihez. A kultúrnövények ellenállóságának csökkenése volt a legfontosabb előfeltétele agresszív kártevőkomplexumok kialakulásának és szaporodási potenciáljuk növekedésének. Ext gabona, hüvelyes és més növények kártevőinek példájával szemlélhetjük. Viszonylag ellenálló fajták alkalmazása a kártevők egyedszámának és életképességének erős csökkentéséhez vezet. Eddigi adatok szerint jelenleg már rendelkezünk tudományos eredményekei, amelyek lehetővé teszik olyan fajták szelekciós úton történő létrehozásét, amelyek jelentős mértékben tudják biztosítani az önvédelmet nemcsak a károkozókkal, hanem a kártevő rovarokkal szemben is. Viszonylag ellenálló növények kinemesítése fis felhasználása a kővetkező években meg kell, hogy gyorsuljon. Ezt szolgálják a rovarimmunológia sikerei, a mutagenesis alapján indukált immunitás és fajok közötti hibridizációval kapcsolatos új lehetőségek, valamint a nemesítés ütemének meggyorsulása. A kártevőkkel szemben ellenálló fajták klnemesítése lehetóvá teszi а növényvédelem aktív módszerei hatékonyságának növelését, csökkenti a vegyszeres nyomást a növényekre, valamint a növényvédelmi eljárások rendszerének ökonómiai hatékonyságit növelő igen lényeges tényező. Kártevők szaporodása távlati előrejelzési elveinek kidolgozásánál feltétlen szükséges az ellenálló fajták létrehozása, mind szélesebb körfi lehetőségeinek beszámítása és a kártevők egyedszámát szabályozó szerepének figyelembe vétele. Emellett figyelembe kell venni a nemesítés tendenciáit, amelyek a termelékenység állandó emelésére és a tápérték növelésére Irányulnak. Ezek a tendenciák adják a kártevő egyedszámának és agreszszivitásának növekedésében rejlő potenciális veszélyt. Ezért olyan növények klnemesítése a legfontosabb feladat, amelyek három lényeges jellemzőt egyesítenek magokban: magas termókenysöget, nagy tápértékét és kiváló ellenállóképességet a kártevőkkel szemben. Feltétlenül erősítenünk kell a növényimmunológiai kutatásokat, és kiszélesíteni a nemzetközi együttműködést о kérdéssel kapcsolatban. (K 8.) Egy szemből 36 búzakalász fejlődött. Kelemen János, az általa megtalált 47 kalászá árpával. gőzök munkakészségével s ebben van az egyesek által vélt csodák háttere. Ma már bizonyos, hogy az idei rekordtermés is túlszárnyalható 1 Az idősebb generáció tagjai, akik összenőttek a földdel, elismerően hajtanak fejet a kimagasló hektárhozamok láttán. A földet szerető ember a határban járva jól megfigyeli a dolgokat. Nem egyszer belegázol a sárguló gabonavetésbe, hogy felmérje a várható eredményt. Valahogy így történt Kelemen Jánossal a bušincel (bussai) szövetkezet dolgozójával Is, amikor határjárás közben megtalálta a képen látható árpacsodát. Egy szemből ugyanis nem kevesebb mint 47 kalász nőtt! Ebből 39 kalász rendesen kifejlődött és összesen 1028,árpaszemet adott. Ritkaság az ilyesmi, de amint látjuk, nem lehetetlen. A képen látható másik csoda az egy szemből kelt 36 kalászú búza. NAGY LÄSZLÖ Nincsenek csodák! Az idei gabonatermés-eredmény már sok beszélgetés témája volt. Többen a nagy hozamokat csodának nevezték, pedig ez természetes dolog. A felszabadulás utáni évek ugyanis gyökeres változást hoztak mezőgazdaságunkban. Így az 1949-es év alig 10 mázsás gabonahektárhozama a Veiké Krtíš-i (nagykürtösi) járásban is több mint négyszeresére emelkedett. A szocializálást követő lehetőségek, a korszerű gazdálkodás, a földek tápanyag készletének igény-szerinti bővítése, a nagy terméshozamú szovjet búzák és a hazai nemesítésű árpák, valamint szocialista mezőgazdaságunk vívmányai párosultak a dől-Я NÖVÉNYVÉDELEM^ Nagy kárt tehet a csíkoshátú búzalégy A pergésből kelt, vagy a túlkorán elvetett gabona levele gyakran sárgulni kezd. Ha közelebbről megnézzük az Ilyen sárgalevelfl tövet, ezt látjuk, hogy elsősorban a vezérhajtás pusztul el. Ha a leveleket szétszedjük, akkor a bokrosodásl csomó közelében találunk egy néhány milliméteres kis lárvát, a csíkoshátú búzalégy lárváját. A cslkoshátú búzalégy lárvája pontosan a tő közepében ül és a vezérhajtás elpusztulásán kívül kóros sarjadzást, hagymaszerű megvastagodást okoz. A lárva betelelésig többnyire eléri a teljes nagyságét. Kora tavasszal a meleg napok megindítják a bábozódást és április—május havában megjelenik a kifejlett, muslica-nagyságú légy. A tavaszi nemzedék is a gabonát károsítja, mert a szárbatnduló gabonába rakja a tojását. A fejlődő lárva a legfelső csomó fölött teszi tönkre a gabona szárát és ezzel a kalászát is. Kalászhányáskor fehér kalászok jelzik a kártételt. Tekintettel arra, hogy a nyű a gabona levelei között rejtett életet él, hozzáférni nem tudunk és Így kémiai szerekkel nem Irthatjuk, csak agrotechnikai módszereket alkalmazhatunk ellene. Nagyon fontos a mielőbbi tarlőhántás. Ha a tarlőhántás után a pergésből a nyár folyamán kikelt a gabona, úgy azt újabb talajműveléssel el kell tüntetnünk. A rozs és különösen a búza vetésének idejét válasszuk meg Jól. Fontos, hogy a vetés lehetőleg egyszerre történjék. Így nagy területen egyszerre kel a vetés. Ebben az esetben a légykártétel egyenletesen megoszlik. A búzát időben vessük, és ezzel kikerüljük a súlyos fertőzést. A búza vetésével nem szabad késlekedni, mert ugyan a gabonalegyek nem fertőzik meg, de a kései vetés gyengén megy a télbe és a hőtakarő nélküli fagyok tönkretehetik. A koránérő fajták és a jarovizált vetőmag kevesebbet szenved a gabonelégy kártételétől. A Szovjetunióban édesített gyomormérgek permetezésével Is értek el eredményt a rajzó gabonalegyek ellen. (m.)
