Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-05 / 40. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1974. október S. LUDVÍK SVOBODA HADSEREGTABORNOK: tkpótíUU a komi Mdd Ezekben a napokban sokan látogatnak el a Lengyelországban levő Dukla városka temetőjébe, hogy lerójják kegyeletüket hazánk felszabadításáért elesett hős csehszlovák, szovjet és más nemzetiségű katonák sírhantjainál. Fotó: —Ц— ban: talán árdekelni fogja csehszlovák elvtársainkat...“ S a levéllel együtt megjött a válasz Is, amelyet akkoriban adtam Sipov elvtárs kérdésére: „Nehéz szavakat találni, hogy kifejezzem azt, amit érzek. Elsősorban kimondhatatlan örömöt. Hiszen megéltük azt a napot, amelyre öt évig vágytunk, amelyért fáradhatatlanul dolgoztunk és harcoltunk, s amelyet képzeletünkben egész idő alatt egyre szinezgettünk. De a legszárnyalóbb képzelet sem festhette meg ezt a napot olyan gyönyörűnek, amilyen a valóságban ... Végtelenül boldogok vagyunk, hogy nem néztük ölbe tett kézzel, amig mások felszabadítanak bennünket, és magunk láttunk munkához! Most, amikor megadatott nekünk a lehetőség, hogy kiharcoljuk a hazánkba visszavezető utat, a szabadság ajándéka még becsesebb számunkra. Hiszem, hogy a mai napon hajszálnyira ugyanazt érzem, amit alakulatunk valamennyi - katonája, hiszem, soha nem voltunk annyira egyek, mint éppen ma. A másik érzés, amely valamenynyiünket áthat' — a hála. Hála mindazért, amit a leghűségesebb és leghatalmasabb szövetséges: a Szovjetunió tett értünk. A haza földjén tett első lépések, a szülőföld levegőjéből szívott első szippantások, a haza földjét köszöntő csókok után katonáink akaratlanul is visszapillantottak a testvéri ország felé, ahonnan hosszú, nehéz, de végül is győzelmes útunkra elindultunk. Én pedig, mint a parancsnokuk, az ő nevükben szeretném elmondani, hogy mit éreztek, mire gondoltak abban a pillanatban: ELMEGYÜNK — DE NEM VÄLÜNK EL ŐRÜKRE! Ez a határ, amelyet közös harcban tisztítottunk meg az ellenségtől, amelyet a szovjet és a csehszlovák nép legjobb fiainak vére áztatott, nem választ el, hanem örökre összeköt bennünket! Az emberiség sorsának megéneklőjére emlékezünk Romantikus erdővel körül ölelt, keskeny aszfalt út kígyózik az Ipoly közelében levő Dolná Strehová felé (Alsósztregova), aztán „kinyílik“ a tá] és az arra utazó szinte akaratlanul is felfigyel Adám napfényben ragyogó figurájára. A kiemelkedő szobor talpazata alatt nyugossza örök álmát a palócvllág kimagasló szellemóriása, Madách Imre. Azt követően a faluvégi dombon kiemelkedik egy kastély, az ósl Madách kúria, ahol a költö született és ezelőtt 110 évvel örökre búcsúzott az élők sorából. Itt született, itt alkotott az a férfi, aki az emberiség sorskérdéseivel viaskodott, hétezer holdas nemesként a megyegyülósen sem az éhesekért beszélt és egy szlovák falu magyar földesuraként 1881-ben képviselői programjában „a különböző ajkú népfajok“ testvéri összeolvadását sürgette. Petőfivel közös évben született (1823), tizenegy éves korában elveszti apját, huszonkét éves korában özvegy édesanyja akarata ellenére nősül, huszonkilenc éves korában a bach-korszak töralöcbe veti, harmincegy éves, amikor elválik, harminchat-harminchét éves korában — a kastély toronyszobájában megírja Az ember tragédiáját és negyven éves korában halott. A hagyománytlsztelő és hivatalos szervek tiz évvel ezelőtt ebben a kastélyban hozták létre a vidék két nagy j fiának, Madáchnak és Mikszáth Kál- I mánnak emlékmúzeumát. Madách drámai költeménye a világ- I irodalom legjobbjainak alkotásaihoz mérhető. aTlán mikor magányában és elhagyottan több mint egy évig irta a sorokat, ő sem gondolta, mily nagyot alkot a nemzedékeknek. Madách nagy művét az emberi társadalom múltjának és jövőjének meg- I rajzolni próbálóját eddig 20 nyelven, j 67 fordításban és több mint 100 kiadásban jelentették meg. Az ember tragédiájának főszereplője, Ádám hisz az igazságban, minden kudarc után tovább lép, nem adja fel a harcot s hirdeti az ember — minden ember Jogát az élethez. Hinni, bízni, küzdeni kell az életért, szabadságért, mert a tegnap, a ma, a holnap embeye csak felszabadultan tudott és tud csodákat alkotni. Máriách« nem olvashatta Marxnak A tudományos szocializmus felé me&írójának művét, mégis azt álmodta meg, amit az emberiség egyik lángelméje papírra vetett. Pedig a stregoval földbirtokos másvilágban élt, mégis oly közel állt hozzá a nép, a népek, nemzetek nyomorúsága és ebből a kivezető út ke\ resése, hogy aki kezébe veszi művét, újra és újra bámulatba ejti az olvasót ^ az író szellemi nagysága. Az ember tragédiáját az író maga is átélte. Közismert még a modern társadalomban is, mindennek az alapja a család. Ha nincs meleg otthon, mindent pótoló meleg „fészek“, meginog az .emberi biztonság, borúlátóvá válunk. Madáchnak a családi sorsa szintén tragikus volt a „rossz nyelvek“ beleszóltak az életébe s attól kellett búcsúznia, akit a legjobban szeretett és éltető ereje volt. Talán sohasem születik meg nagy alkotása, ha nem válik el feleségétől, nem marad három gyermeke félárva. Sokan állítják, hogy a szabadságharc bukása ütött sebet, újította fel családi tragédiáját. Nehéz ebben a kérdésben állást foglalni. Mint a táj szülöttje, sokszor beszélgettem a alsósztregovlakkal, bár akik nem ismerték a költőt, de elődeiktől sokat hallottak. Nem minden igaz, amit a feleségére „kentek“, viszont tény, hogy az összegyűlt lelki megrázkódtatás, a magányossága Is késztette a mű megírására. Mi célja van az ember küzdelmének, életének? Ezt keresi a költő drámai alkotásában. E kérdésre keresi Ádám a feleletet álomképeiben, az emberiség múltját bemutató történelmi korszakban és utópisztikus jeleneteiben. Alkotásában három személyt szerepeltet. Adámot, az emberiség képviselőjét, akinek Lucifer, a sátán minden óhaját teljesíti és közben bizonygatni akarja az élet értelmetlenségét. Évában az örök nőt rajzolja meg hitelesen. A költő Luciferje, aki álmot bocsájt Adámra, képekben mutatja be az emberiség sorsát. A múltat művészi hűséggel ábrázolja. Kár, hogy nem olvashatta Marx tanait s az utópista szocialistákra támaszkodott.'Bár a londoni Jelenet megbélyegzi a kapitalizmust, a holnap, amelyet a falanszterl színben írt meg, nem hozza meg a boldogságot, illetve nagyon hamis képet ad a burzsoázia uralmát követő rendszerről. Mindettől a téves elképzelésektől eltekintve a Madách müve halhatatlan érték, mert hűen rajzolta meg az emberiség történetét, és a holnappal kapcsolatban arra figyelmeztetett, milyennek nem szabad lennünk, és az idézett soraival rámutatott az emberi élet valóságára. „A cél a halál, az élet küzdelem, az élet célja a küzdés maga.“ / A szocializmust építő ember életének a célja a saját, a családja és elsősorban az egész társadalom boldogulásáért folytatott harc, küzdés a kitűzött nagy eszmék megvalósításáért. TÓTH DEZSŐ IIIIIIIIIHIIItlIllBlilllillllllilllllllllllllllllllllllllllllll. !llll!ílll