Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-05 / 40. szám

SZABAD FOLDMOVES 1974. október S. SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA Karol Čerešňa, mérnök A szövetkezeti munka­iskolák I. tananyaga A HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA A CSKP XIV. kongresszusán a Központi Bizottság beszámo­lójában Gustáv Husák elvtáre rámutatott, hogy „a szocialista társadalom fejlődése elválaszthatatlanul összefügg a tudomány fejlődésével. A tudományos Ismeretek kihasználása a terme­lésben, a technikában, az Irányítás szervezésében, valamint a művelődésben a társadalmi munka növekvő termelékenységé­nek alapvető tényezőjévé válik“. A legutóbbi pártkongresszus az állami műszaki politika alap­vető Irányzatait la megszabta. Ezek a következők: 1. a lehető legjobban gazdálkodjunk saját fűtőanyag-, ener­gia- és nyersanyagforrásainkkal, a termőtalajjal, valamint to­vábbi természeti forrásainkkal, s ugyancsak minél gazdaságo­sabban hasznőljuk ki a behozott nyersanyagokat, energiát és anyagokat; 2. az eszközök megfelelő felhasználásával érjünk el jelentős élőmunka-megtakarítást a termelő és a nem termelő tevékeny­ségekben; S. tervszerűen formáljuk át a termelőerők szerkezetét, haté­konyabban érvényesítsük a kutatásra és a fejlesztésre, a beru­házásokra, a korszerűsítésre és a rekonstrukcióra fordított eszközöket; létesíti a termesztett növényeket és a tenyésztett állatokat, növeli azok termő- és termelőképességét. A korszerű technika helyettesíti a munkaerőt, megszünteti a nehéz testi munkát, megváltoztatja a mezőgazdasági dolgozók munka- és életkör­nyezetét. A tudomány az ideológiai nevelés és a szakképzés egész rendszerével együtt az ú] szocialista ember neveléséhez Is hozzájárul. Szemünk előtt számolja fel a falu régi maradl­­ságát, ahol az életszínvonal számos tekintetben megközelítette már, esetleg túl is szárnyalta a városi életkörnyezet feltételeit. A társadalom élelmiszer-ellátásának növekvő követelményei újabb és újabb feladatok tudományos megoldását teszik szük­ségessé. A mezőgazdasági termelés szakosításának és összpon­tosításának folyamata számos tekintetben olyan termelési problémák megoldásától függ, amilyen például az állatállo­mány nagyobb koncentrációja, az agrokémiai központok kiépí­tése és üzemeltetése, a termesztett növények hozamainak to­vábbi növelése, a mezőgazdasági termelés, a begyűjtés, a szál­lítások és a raktározás gépesítése, a munkakörnyezet javítása, a dolgozók szakképzettségének növelése, stb. Ezek a mező­­gazdaság további fejlődésének törvényszerű útjai. A mezőgazdaság feltételei között a tudományos-műszaki te­vékenységben elért hatalmas sikerek mellett egyre jobban érezzük, hogy a tudomány nem tart lépést a magas fokú ter,­A mezőgazdaság fejlesztésének döntő Irányzata a termelési koncentráció folyamatának egybekapcsolása a termelési ala­pok, főleg a termőtalaj fokzottebb kihasználásával, a gazda­sági állatok termelékenységének növelésével. A szállító ága­zatok (mezőgazdasági gépgyártás, műtrágyagyártás, növény­­védelem, az állattenyésztés korszerűsítése, szolgáltatások, stb.) a hatvanas években különböző objektív okok miatt (a gépipar, a vegyipar és az építőipar termelési kapacitásainak hiánya) nem tudták biztosítani a mezőgazdasági termelés hatékonyabb intenzifikálásához szükséges feltételeket. A szállító ágazatok lehetőségei és a mezőgazdaság szükségletei közötti különbsé­gek azonban fokozatosan csökkentek s a hetvenes években a növekvő koncentráció és lntenziflkácló már új minőségi té­nyezőként hatott a mezőgazdasági termelés tartós és Jelentős növekedésére. Ez az Irányzat szoros kapcsolatban van a tudo­mányos-műszaki fejlődés eredményeinek érvényesítésével, s törvényszerűen érvényesülni fog mezőgazdaságunk további fejlődésében. A mezőgazdasági termelés Intenzitásának fokozása együtt Jár a mezőgazdasági őstermelés és a népgazdaság további ága­zatainak integrálódásával. Ebben a folyamatban három döntő Irányzattal találkozunk. Az első: a gépipar és a vegyipar fo­kozottabb részesedése a mezőgazdasági termelésben; a máso­dik: egyes tevékenységek kiválnak a mezőgazdaságból és vagy A tudományos-műszaki forradalom hatása 4. a választék gyors cseréjével emeljük a lehető legmaga­sabb fokra a termékek műszaki színvonalát, s Javítsuk azok minőségét; 5. teljes mértékben érvényesítsük a szocialista gazdasági Integráció előnyeit. Az említett alapvető Irányzatok általános érvényűek, ezért mezőgazdaságunk fejlesztési problémáira Is teljes mértékben vonatkoznak. Az Intenzív növénytermesztés és állattenyésztés egyre nagyobb mértékben függ a gépipar, a vegyipar, az építő­ipar, az energetika és más szállító ágazatok tudományos-mű­szaki fejlődésétől, Illetve az említett ágazatokban előállított termékek mennyiségétől ős minőségétói. Csak úgy érhetünk el kiemelkedő csúcshozamokat és nagy termelékenységet, ha a tudományos ágazatok komplexumának eredményéit hatékonyan érvényesítjük a magas színvonalon szervezett szocialista me­zőgazdasági gyakorlatban. A szakosított tudományos Intézetek tudományos tevékeny­sége elsősorban a kémia, a fizika, a matematika, a biológia, valamint a a társadalmi tudományok terén elért alapvető ku­tatási eredményektől függ. Az alapvető kutatás, az alkalmazott tudományos kutató tevékenység, valamint a termelés közötti kölcsönös kapcsolat meggyorsítja mind a tudomány, mind a termelés fejlődését. Ugyanilyen megbonthatatlan kapcsolat van a tudomány és a szocialista társadalom fejlődése között, ami a CSKP gazdaságpolitikájának alapvonalát képezi. Ez a pártpolitika érvényesült a szocializmus építésének egész ed­digi korszakában, s szocialista hazánk dolgozóinak további gazdasági, szociális és kulturális sikerei szintén e politika gyakorlati megvalósításától függenek. A TUDOMÁNYOS-MŰSZÁKI FEJLŐDÉS OSZTÄLYJELLEGE A második világháború előtt a munkanélküliek százezres tömegei olcsó munkaerőforrást Jelentettek a kapitalista vál­lalkozók számára. Előnyösebb volt az olcsó kézi munkaerő felhasználása, mint a műszaki berendezések és gépek fejlesz­tése. Ezért a vállalkozók maximálisan korlátozták a tudomány fejlesztésére fordított anyagi eszközöket, s így a tudományos­kutató tevékenység a főiskolák szakköri munkájára szűkült. A tudomány fejlesztésének osztályjellege elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a tudomány a kapitalista társadalomban a kizsákmányolás eszköze. A monopóliumoknak szolgál a maximális nyereségek eléréséhez. A burzsoázia saját osztály­­érdekéből gyakran visszaélt a tudománnyal, a legpusztítóbb fegyverek gyártásához használta fel, s nem riadt vissza azok bevetésétől sem, ha a monopóliumok érdeke így kívánta. A szocializmus függetlenítette a tudományt a kizsákmányoló osztályoktól, s teljesen az egész társadalom szolgálatába állí­totta. A tudomány így a szocialista országok gazdasági és ka­tonai erejének forrásává vált. A munkásosztály kezében a tu­domány és a technika a szocialista és a kommunista társada­lom felépítésének legfontosabb eszköze. A szocialista államok, az ipar és a mezőgazdaság területén, valamint más ágazatokban számos tudományos problémát kö­zösen oldanak meg. Több olyan tudományos szakágazatban, ahol a tudományom kutatás meghaladja az egyes szocialista államok gazdasági lehetőségeit, például az atomenergetikában, a kibernetikában, a termelés automatizálásában, stb. tudomá­nyunk és termelésünk felhasználja a főleg szovjet kutatóinté­zetekben szervezett közös kutatási munka eredményeit. Jelen­leg a csehszlovák tudományos és kutatóintézetek — a szocia­lista országok hasonló intézeteivel együtt — több mint 2000 tudományos, műszaki feladat közös megoldásában vesznek részt. Ma a tudomány a népgazdaság minden ágazatában érvénye­sül. A gazdasági eredmények a tudományos-műszaki haladás függvényei. Ez a mezőgazdaságra is teljes mértékben vonatko­zik. A TUDOMÁNY SZEREPE A MEZÖGAZDASÄG FEJLESZTÉSÉBEN A tudomány sokoldalúan befolyásolja a mezőgazdasági ter­melés eredményességét. Növeli a talaj termékenységét, töké­melésl koncentráció szükségleteivel. Az új műszaki tervek például nem minden esetben biztosítják, hogy a realizálásukra fordított anyag- és pénzeszközök olyan termelést eredményez­nek, amely minden tekintetben kielégíti a progresszív fejlődés követelményeit. A tudományos-kutató tevékenység elmaradá­sának nagy része van abban, hogy az új objektumoknál roha­mosan növekednek a teljesítmény egységére eső beruházási költségek, hogy a termelési költségek gyorsabban növekednek, mint maga a termelés és gyakran a munka termelékenysége is, hogy csökken a mezőgazdasági termelés Jövedelmezősége és hatékonysága. Ha lemarad a tudomány a gyakorlat konkrét problémáinak megoldásában, akkor a termelés Is lemarad. A tudományos-műszáki forradalom LÉNYEGE A tudományos-műszaki forradalom szorosan összefügg a ka­pitalizmusból a kommunizmusba vezető út folyamatával, ezért, tartalmi kérdései és szociális következményei tudományos értekezések, viták tárgyát képezik. Ezekben a vitákban szük­ségszerűen megnyilvánulnak a szocialista és a kapitalista társadalmi-gazdasági rendszer eltérő osztályszempontjai. A kapitalista Ideológusok a tudományos-technikai forradalom technikai oldalát helyezik előtérbe, s elméleteik a két rend­szer közeledésébe, az iparosodott társadalom ködös fogalmába torkollanék. Ezek az elméletek az ideológiai harc ellen, a szocialista államok egységének megbontására, az imperiaizmus elleni éberség csökkentésére és a szocializmus fokozatos fel­számolására irányulnak. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája, valamint a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia elvégezték a tudományos-technikai forradalom fogalmának elemzését, s azt úgy Jellemezték, mint a tudomány és technika változásainak forradalmi folyamatát, amely általános változásokhoz vezet a társadalmi erők szer­kezetében és dinamikájában, megváltoztatja az ember szere­pét a termelőerők rendszerében, aki a tudományt mint társa­dalmi termelőerőt komplex módon érvényesíti a technológiá­ban, s ezzel saját életének anyagi feltételeit is módosítja. A tudományos-technikai forradalom marxista-leninista elemzése rámutat, hogy itt nem csupán technikai folyamatról van szó, hanem mély társadalmi-gazdasági változásokról is, amelyek a kapitalista társadalomban elmélyítik az osztályellentéteket és így fetételeket teremtenek a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenethez. A tudományos-technikai forradalom a szocializmusban a kommunista társadalom sokoldalú építé­sének szerves részét képezi. Még kevés idő telt el ahhoz, hogy a tudományos-műszaki forradalom kifejezően érvényesülhessen a termelés és a tár­sadalmi tevékenységek szakaszán. Ezért nincsenek még tudo­mányosan feldolgozva e folyamat törvényszerűségei, s nem is­merjük azokat az alapvető tényezőket, amelyek a mi társadal­munkban a tudományos-technikai forradalom konkrét fejlődé­sét meghatározzák. A tudományos-technikai forradalom folya­mata még csak most kezdődik, s társadalmunknak meg kell teremtenie a feltételeket, a szükséges anyag- és pénzforráso­kat a tudományos ismeretek gyakorlati érvényesítéséhez. Ezért ebben a tanulmányban is csak néhány szempontból vizsgáljuk meg a tudományos-technikai forradalom érvényesülését a me­zőgazdaságban. ALAPVETŐ IRÁNYZATOK A SZOCIALISTA MEZÖGAZDASÄG FEJLŐDÉSÉBEN Ha vázolni akarjuk a tudományos-műszaki fejlődés további irányzatait a mezőgazdaságban, legalább röviden meg kell em­lékeznünk az eddigi fejlődés útjairól. Az eddigi fejlődés legfontosabb alapvető változása volt a mezőgazdaság szocialista átépítése, a szocialista termelési vi­szonyok létrehozása a mezőgazdaságban. A szocialista mező­­gazdasági vállalatok építése lehetővé tette a nagyüzemi ter­melésen alapuló új szociálgazdaságl szerkezet kialakítását. A nagyüzemi termelés elősegítette a termelőerők fejlődését (gépesítés, kemizálás, takarmányipar, törzstenyésztés, növény­nemesítés, stb.). A szocialista mezőgazdaság új szerkezete a szervezési és irányítási munkák tökéletesedésében is megnyil­vánult, s ezzel szélesre tárultak a kapuk a tudományos-műsza­ki fejlődés eredményeinek gyakorlati érvényesítése előtt. szakosított szolgáltatásokká módosulnak (gépjavítás, nehéz gépesítés, építkezés, agrokémiai szolgálatok), vagy pedig szo­rosan szakosított baromfi- és sertéstenyésztési termelőegysé­geket (közös vállalatokat) képeznek; a harmadik: elmélyül a mezőgazdasági termelés integrációja az élelmiszeripar és az értékesítő szervezetekkel. Az agráripari komplexumok az élelmiszergyártás új fejlő­dési koncepcióját Jelentik. A jövő mezőgazdasági üzemeiben csökkenni fog a termelési irányzatok száma, s szorosabbra fűződik a tudomány és a gyakorlat kapcsolata. A szakosított vetőmagtermesztő és törzstenyésztő vállalatok elegendő és ki­váló minőségű biológiai anyaggal látják majd el a mezőgazda­­sági őstermelést folytató üzemeket. Hasonló eredményeket a baromfitenyésztés szakaszán már ma Is felmutathatunk. Természetesen azzal is számolni kell, hogy a szállítások nö­vekedése, a további Ipari és mezőgazdasági építkezések, vala­mint a lakásépítések következtében tovább csökken a mező­­gazdasági földterület. Ez a csökkenés a számítások szerint 197Ö-től 1990-lg 240 000 ha mezőgazdasági, Illetve 160 000 ha szántóterületet tesz ki. A CSKP XIV. kongresszusának határo­zata azonban célul tűzte, hogy élelmiszer-szükségletünket fo­kozottabb mértékben fedezzük saját forrásainkból. Az élelmi­­szerfogyasztás 1990-ig növekedni fog, s kifejezően megnövek­szik az állattenyésztési termékek fogyasztási aránya. 1970-től 1990-ig például a húsfogyasztásban 34 °/o-os, a tejfogyasztásban 30 %-os, a tojásfogyasztásban 25 %-os, a gyümölcsfogyasztás­­ban pedig csaknem 50 %-os növekedéssel számolunk. A mezőgazdaság további fejlődésének említett Irányzatai, valamint a mezőgazdasági dolgozók létszámának további csök­kenése szükségessé teszik a beruházások növelését, főleg az állattenyésztésben. Mindent összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a következő 20 évben a mezőgazdasági termelés növelé­sének alapvető forrását a termőtalaj egyre intenzívebb kihasz­nálásában kell keresni. Az élelmiszerek iránti kereslet világszerte gyorsabban nö­vekszik, mint azok termelése. Ezért az élelmiszerek ára állan­dóan növekvő irányzatot mutat, s ezek az árak gyorsabban növekszenek, mint az Ipari termékek árai. Egyes mezőgazda­sági termékek, például a cukor és a búza esetében az árak csak az 1973-as évben kétszeresére növekedtek, a halliszt ára pedig ugyanabban az évben háromszorosára növekedett. Szá­mos mezőgazdasági termék stratégiai nyersanyaggá változik, s befolyásolhatja egyes függő államok gazdasági fejlődését. A tudományos-műszaki haladás új lehetőségeket tár fel a mezőgazdasági termelés növelésére. Számos Jövőt illető felte­vés ma még fantasztikusnak tűnik, a tudomány azonban olyan találmányokkal és új termelési módszerekkel is gyarapítja majd Ismereteinket, amelyekkel prognózisainkban nem is szá­molunk. A MEZÖGAZDASÄGI TERMELÉS TUDOMÁNYOS-MŰSZÁKI TÄVLATAI Ha a tudományos-technikai forradalommal kapcsolatban olyan termelési változásokról beszélünk, amilyen például a termelési folyamatok automatizálása, a termonukleáris ener­giaforrások kihasználása, az újabb szintetikus anyagok ke­letkezése, a genetikai folyamatok irányítása, stb, szükségsze­rűen a 2000. év után következő korszakra gondolunk. Jelenleg a tudományos-technikai forradalom kezdeti szakasza előtt állunk s az elképzeléseink nagyon bizonytalanok. A világ tudo­mánya 40—50 évvel ezelőtt egyáltalán nem számolt azzal, hogy még а XX. században emberek szállnak le a Holdon, bolygó­közi szondákat küldünk az űrbe, hangsebességnél gyorsabb repülőket és kibernetikai berendezéseket gyártunk, s tömege­sen készítjük a szintetikus anyagokat. Bátran állíthatjuk, hogy a tudományos előrejelzés itt legalább 30—40 évet „tévedett“. A tudomány tehát meggyorsíthatja a társadalom gazdasági fejlődését, éspedig azáltal, hogy feltárja a természeti erők és az anyaggazdaság ú] forrásait. A CSKP KB határozata a csehszlovák népgazdaság tudomá­nyos-műszaki fejlesztésének kérdéseivel kapcsolatban megje­löli azokat a kulcsfontosságú ágazatokat, amelyek a mezőgaz­dasági termelés fejlődését is Jelentősen befolyásolják. Ide tar­tozik: — a tüzelőanyag- és energiaforrások, valamint a népgazdaság szükségletei közötti egyensúly biztosítása;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents