Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-05 / 40. szám

1974. október 5. SZABAD FÖLDMŰVES „Tokaj arany nektárja, mely cstklandva száll az agyba fel... s hord tüzet magába, melytül az elme sztkrát szórva pezsdül, mint ststergö bor az üveg falán.“ (Voltaire) Számtalan hasonló vers született már Ismert és Ismeretlen költők tol­lából, mely a tokájl tá) szépségét, a Jó bor és a hűvös sziklaplncők mélta­tását választotta témájául. A Sze­rencstől Sátoraljaújhelyig húzódó bor­vidék az évszázadok íolyamán nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, ami hathatósan befolyásolta Hegyalja szőlőinek épségét, természetességét. A röpke múltidézés „végeredmény­ként“ mindig a jelent követeli, ami ez esetben igen biztató. Lehet, ez ma már természetesnek tűnik, de ennek ellenére joggal leszögezhető: Ilyen fejlődésen ez a borvidék évszázadok folyamán nem ment keresztül, mint az utóbbi három évtized alatt. A Tokajhegyaljal Állami Gazdaság Borkomblnát Magyarország első ag­ráripari termelő üzemegysége. Itt a termelés, feldolgozás, értékesítés munkafolyamatai üzemen belül tör­ténnek. Ennek hangsúlyozása azért lényeges, mert a szőlő- és bortermelés korunkban már nem lehet öncélú és csak a borkombinátl szervezet össze­függő tevékenysége képes 9 termelést dinamikusan összhangba hozni a fo­gyasztók és a piac érdekeivel. Mivel közeledik a szüret Időszaka, felvetődik a kérdés: hogyan készül fel a tokaji borvidék erre a nem kis feladatra? „az idén Átlagos TERMÉSRE SZÄMlTDNK ...“ — Téved, aki azt gondolja, hogy a szüreti előkészületek a közvetlen sze­dés előtti időszakra esnek. Lehet, túl­zásként hat, de ez a valóság; az idén például az év elejétől kezdődött ná­lunk a szüretre való készülődés, ami­nek megvan a sajátos oka. Tulajdon­képpen ezen dől el, hogyan dolgoz­zunk a szóbanforgó év folyamán. Az időjárás persze minket is megtréfál­hat ... Müller János, a kombinát közgaz­dasági osztályának igazgatója beve­zető szaval után a vállalat beruhá­zási programját Ismertette. — Mint ismeretes, az 1972-es, 1973-as év mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából a hegyaljai körzetben nagyszerű termést hozott. Persze ez a gazdaság összes dolgozó­jának a megelégedettsége mellett gondot is okozott. Nem volt elég tá­roló pincetér, s a mustot nem kevés mennyiségben egy ideig a szabad ég alatt helyeztük el. Ezért született egy határozat a vállalat folyamatos be­ruházásáról, ami a Jövőben meg kell, hogy oldja az esetleges túltermelés kérdését is. Az idén 70 milliós beru­házást hajtottunk végre, ami főleg a volt tárolóhelyeink kibővítésére és új pincék építésére lett beirányozva. Ez lényeges, mivel Jöhet olyan év, mikor például 300 ezer hektoliter mustot kell tárolnunk, mint az 1973-as év­ben. Az idén persze szakemberek vé­leménye szerint 30 százalékkal kisebb lesz a termés, az időjárásból kifolyó­lag nagyobb méretű aszusodás sem igen várható. De az esetleges megle­petést örömmel, komolyabb gond nél­kül fogadhatjuk. Gazdaságunkban ez év májusában új palackozó üzemet adtak át Tolcsván, melynek egy mű­szakos kapacitása 50 ezer hektoliter bor. „KÉT EGYFORMA SZÜRET NINCS .. — állítja Jámbor György, a kombinát tarcall részlegének vezetője, — de az erre való felkészülésnek a módja csak egyféle lehet: alapos és mindenre ki­ható. A szőlőművelés összes munkafolya­mata már itt is befejeződött. A hegy­oldalak felett nem zúg a védőszereket permetező helikopter, a munkagépek már csak a lugasok körüli tisztító munkálatokon szorgoskodnak. A hosszú kilométereken elnyúló kordonvezetésü szőlőparcellák álta­lában rengeteg termést hoznak. A termés leszedése, elszállítása nem kis feladatot jelent., Hogy miként szer­vezte ezt meg a kombinát tarcali rész­lege, Jámbor György erről így tájé­koztatott: — A szállítás túlnyomó részét a — Mlnálunk az már régi hagyo­mány, — folytatta a tarcall telepve­zető — hogy diákok ezrei érkeznek a számukra biztosított különvonatok­­kal vidékünkre és segítenek a szüret­ben. Sokan gondolhatnék, hogy vidám tizenévesekről van szó, kik olykor­olykor felelőtlenül végzik a rájuk bí­zott feladatokat. Van ebben valami, de én személy szerint mindig meg voltam elégedve a ml részlegünkön szüretelő fiatalok munkájával. Persze lehet, hogy közrejátszott itt a tanítói felügyelet, s a ml részünkről az Ígért célprémium is. A leszüretelt termés útja a prés­házakba vezet. A kombinát három ilyen központi létesítménnyel rendel­kezik, melyek Sátoraljaújhelyen, Tolcsván és Mádon találhatók. A Dorgó-völgyi (Mád) présház, melynek a vezetője Kovács Lajos, ottjártamkor már teljesen felkészítve „várta“ ezt Volán Vállalat végzi majd, s meg­történt már az ezirányú szerződés megkötése is. A múlt éven például semmilyen panaszunk nem volt ezzel kapcsolatban. A vállalat és dolgozói nagy hozzáállással, rugalmasan vé­gezték a rájuk bízott feladatokat. Hogy érdekességként megemlítsem, itt is kihalt a már sokak által elkép­zelt „puttonyos“ romantika. A ha­gyományos szállítóeszközt kiszorította a 10—12 kiló szőlő befogadóképessé­gű könnyű műanyagláda és a sorok között cirkáló félig nyitott tartály­­kocsi. A sátoraljaújhelyi központi igazga­tóságon Müller elvtárs említette a következő adatokat; a kombinát az „Az idén közepes termés várható“ — állítja Jámbor György, a kombinát tarcali részlegének vezetője. idén 80—85 ezer mázsa szőlőtermésre számit. Mivel a teljes mundaidejű dol­gozók létszáma csupán 2100 körül mozog, lehetetlen lenne ennyi ember­rel a szükséges néhány hét alatt le­szüretelni ... a 30 ezer mázsa szőlőt, ami a szüret alkalmával itt kerül — második munkafolyamatként — feldolgozásra. AHOL AZ ASZÜ ÉRIK A sárospataki Rákőczy korabeli sziklapince hűvösében száz számra sorakoznak a híres gönci hordók, azok, melyben érlelik a híres tokajit. — A több mint egy kilométer hosz­­szú pincerendszernek némelyik folyo­sója már kong az ürességtől. Ez ilyenkor azt Jelenti, közeleg a szü­ret... Kun Lajos, pincevezető további sza­vai is arra utaltak, hogy augusztus— szeptember hónapokban a borszak­embereknek, — akik az új bor foga­dására készülnek, — is meggyűlik a dolguk. Akad bőven munkájuk a kádárok­nak is. Az elöregedett, megrongált hordódongák kicserélésre várnak és nem kevés számban van szükség az új, jóminőségű hordókra is. Idősebb szőlősgazdák állítása sze­rint; „a bor nagyon megérzi, ha a gazda nem jól tisztította a hordó bel­sejét.“ Erre különösen nagy gondot fordítanak Hegyalja pincészeteiben. Kun Lajos ezzel kapcsolatban egész sor' általuk alkalmazott receptet so­rol fel, melynek szakszerű sorrendje és betartása esetén még csak véletle­nül sem maradhat „ördög“ a hordó­ban. Mint ma már a legtöbb termelési ág, a borászat is modern gépekkel, berendezésekkel van ellátva. A szepa­rátorok, szűrőberendezések, fejtőgé­pek a borkombinát mind a 16 pincé­szetében működő képesek, felkészül­ve az elkövetkezendő hetek csúcsidő­­szakára. A borszakemberek állítása szerint — előreláthatólag — október máso­dik felében kezdődik a szüret. Ha részletekre is kiható felkészülés mel­lett az idő sem rakoncátlankodik majd, ismét megtelnek a világ leghí­resebb pincéi s a borgazdák az 1974-es esztendőben sem csalódnak. KALITA GÁBOR Minél kisebb EGT SZÁL LEVEL Néhány évvel ezelőtt még a cukor­répa betakarítása komoly gondot oko­zott a mezőgazdasági üzemeknek. El­sősorban ez abból adódott, hogy be­takarításához rengeteg kézi erőre volt szükség. Ebből eredt azután, hogy a cukorrépa hektárát nem szívesen nö­velték a szövetkezetek — mivel köz­tudott, hogy a betakarítása egybeesik a silókukorica, a kukorica gyűjtésé­vel. A nagyüzemi gazdálkodás gyors fejlődése, a korszerű gépek alkalma­zása ma már viszont lehetővé teszi, hogy a cukorrépa is kézi erő nélkül kerüljön rendeltetési helyére. t A közelmúltban, amikor az Ipeľský Sokolec-i- f Ipoly szakállasi, levicei já­rás ) Csehszlovák—Magyar Barátság Ejsz határában jártunk, ahol teljes ütemben folyt a cukorrépa betakarí­tása. Az agronómust, Kovács Józsefet a 18 hektáros parcella szélén talál­tuk. — Lejjebb kell engedni a fejelő /kopiHozó) szerkezetet — mondatta. — A répán egy szál levél sem marad­hat. Rövid tdőn belül a föld végén Ba­biák János traktoros megigazította a vágószerkezetet. Ott váltottunk vele néhány szót. Megjegyezte, hogyha veszteséggel SEM MAIAD HAT ... nedves a talaj, sűrűbben kell igazítani a vágószerkezeten. Kifogástalan mun­kát a géppel ugyanis csak száraz időben lehet végezni, mivel akkor a répa nem mozog ki olyan könnyen a talajból. Marsai Géza traktorossal, a répa­­kiszántó kombájn vontatójával is el­beszélgettünk. Véleménye szerint a nedves talajból könnyebb a répa ki­szántása, azonban ennek is van hát­ránya. A gépnek száraz időben is legalább 1000—1500 tonna földet kell átdolgoznia hektáronként. Vagyis a mély talajnál ez az arány még foko­zódik, s a gépre nagyobb megterhelés esik, mint a normális körülmény kö­zött, vagyis nedves időben. Így magá­tól értetődő, hogy a répával együtt a megengedettnél több föld kerül fel a pótkocsikra is. A szövetkezetnek 136 hektárról kell a cukorrépát betakarítania. Ezt az igényes munkafolyamatot, ha az idő­járás nem szól közbe, és a gépeken nem történik nagyobb műszaki hiba, október 20-ig szeretnék befejezni. An­nak ellenére, hogy a cukorrépát nem öntözték, számításuk szerint az átlag­hozam eléri majd hektáronkénti 480 mázsát. ' Az agronómustól még megtudtuk, hogy az idén a szövetkezet határának különböző részén fhat helyen) van a cukorrépa. Ez gazdaságilag nem ki­fizetődő, mivel a gépek átcsoportosí­tása sok időt vesz igénybe, s így a be­takarítási folyamat is tovább tart. Ah­hoz, hogy a gépek gazdaságosan le­gyenek kihasználva, a vezetőség már most megtette a kellő intézkedést, miszerint jövőre két nagyobb pracel­­lába vetik el a répamagot. — A vágószerkezet újabb beállítása után ismét csatasorba álltak a gépek. Az agronómusnak igaza volt. A répán egy szál levél sem maradhat. A trak­tor vontatta pótkocsik répával és ré­pakarajjal megrakva hagyták el a parcellát. A „fehér arany" alapanya­gát a helyi vasútállomásra hordták, míg a répakarajt a szövetkezet udva­rába. Közben figyelmesek lettünk ar­ra, hogy a hazai gyártmányú répabe­takarító gépek mögött két idősebb asszony le-le hajolva lépeget. Köze­lebb érve láttuk, hogy a 'gépek után az elszórt répát szedik össze. Az elmondottak alapján tehát nyu­godtan állíthatjuk: a szövetkezetben jól készültek fel a cukorrépa betaka­rítására. A vezetőség tudatosította: míg gabonából egy szem, úgy a répá­ból egy darab se vesszen kárba. OvAry PETER КШИШ az első felszabadult község 1944. SZEPTEMBER 21 ÉN A SZOVJET HADSEREG FELSZABADÍTOTTA KALINOVOT 1944. szeptember 21-ike csütörtökre esett. A lengyel­­csehszlovák or­szághatár mellett fekvő kalinovoi hegygerincen dü­börögtek az ágyuk és egy kis falucs­kában a földkuny­hóba az emberek napsütéses reggel­re ébredtek. Ezen a szép nyárutói napon a Kamehor­­bak domb Irányá­ból a falu felé szovjet katonák köze­ledtek. Az egész falu tele volt német fa­sisztákkal. Andrej K r i k u ň, Andrej K a á u b a és Ján M i c a j csatlakoz­tak a faluba nyomuló szovjet kato­nákhoz. Megmutatták nekik, hogy melyik házakban vannak németek. A vöröscsillagosok nem haboztak, nem ijedtek meg a német túlerőtől. Egye­nesen oda indultak, ahol a német pa­rancsnokság tanyázott. Az első lövés jelzés volt egy tűzharchoz, amely egész nap nem szűnt meg. Égtek a házak, haltak az emberek, a majdnem teljesen kiszáradt patakocskában, amely a falut keresztül szelte, vörö­ses víz folydogált. A tűzharcban Kalinov hét lakosa esett el, itt esett el Demin, a 837. zászlóalj vezérkarának parancsnoka is. Súlyosan megsebesült a zászlóalj parancsnoka G. ŠavluchaSvili, Grúzia szülötte. — Borzalmas volt, — emlékszik vissza Andrej S u š к о, aki a hnb első elnöke volt — az ember nem tudta mihez fogjon, az égő házat oltsa, a családját védje, vagy a súlyo­san megsebesült katonáknak nyújtson segítséget. — Az első napokban — folytatja az emlékezést a ma 68 éves Andrej Šuš­­ko — a szovjet katonáknak segítet­tünk az előrenyomulásukban, majd a teljesen leégett községet kezdtük új­jáépíteni. Mindent előrül kellett kez­deni. Megalakítottuk a pártszerveze­tet, amelynek akkor 43 tagja volt. Nehéz idők következtek. Kiütött a tí­fusz, 18 áldozata lett. De nem adtuk fel a harcot, mert fűtött az az érzés, hogy felszabadultunk. — Miénk volt már a föld — veszi át a szót Vasil Cabala, a hnb je­lenlegi elnöke —, de nem volt mivel megművelni. A németek közel három­száz szarvasmarhát, lovat vittek el. Teljesen kirabolták a falut. Közeledett a tél, a földkunyhókban élő, éhező embereket, gyerekeket máshová kel­lett elhelyezni. — Ügy emlékszem, mint ha most lenne — vetette közbe Šuško elvtárs — a hnb első feladata az volt: felújí­tani a községet, házakat építeni. Sze­rencsénkre fa volt bőven a környező erdőkben, így egyhamar felépülhettek az ideiglenes faházak. A szovjet kato­nák segétkeztek az építésben. Soha nem feledjük el önzetlenségüket, a tőlük kapott cukor, kenyér, zsír és más élelem ízét nem lehet elfelejteni. Annak a közel kétezer szovjet hősnek az emlékét is örökké megőrizzük, akik szabadságunkért itt a mi közsé­günk környékén áldozták fel életüket. A hajdani és a mai Kalinovról ér­deklődök. — Életünk a burzsoá köztársaság idején nem volt irigylésre méltó — mondja Ján Micaj, a község egyik leg­idősebb lakosa. — Annak idején a vi­lágtól teljesen elszakadva éltünk. A csalódott emberek bizalmatlanok vol­tak. A föld nem termett. Kereseti le­hetőség nem volt. Puliszkát és kuko­ricából sült kenyeret ettünk. Sokan tengeren túl keresték a jobb lehető­séget a megélhetésre. A múltat és a mát nem is lehet egy napon említeni. A felszabadulás előtt a községből senki sem jutott el a középiskoláig. A mai Kalinovból orvosok, mérnökök, tanítók származnak. Nincs egyetlen család, amelyben ne élne középisko­lát végzett családtag ... Kitartó, szorgalmas munkára volt szükség, hogy az embereket megta­nítsák reálisan gondolkodni, mert a felszabadulás utáni években sem volt könnyű a helyzetünk. Munkalehető­ség csak az 1958-as években adódott, amikor Humennén és Medzilaborecon megkezdődtek az építkezések. Ezzel egyidőben megkezdődött Kalinov köz­ségben is a fejlődés. Azóta a község aszfaltozott útjának két oldalán csi­nos lakóházak sorakoznak. Teljesen eltűntek a faházak. Több mint 150 új ház épült. A községet átszelő patak bal part­ján áll a felszabadítók emlékműve: egy gyereket magasba emelő szovjet katonát ábrázol. A falu lakosai állí­tották a Szovjet Hadsereg iránti tisz­telet jeléül. A falu szélén szovjet tank áll, az a tank, amely elsőnek jött be a faluba azon a nevezetes szeptem­beri csütörtöki napon. Ott áll az áll­ványon, mintha ennek a nem nagy, de mégis jelentős falncskának a nyugal­mát védené. Az Idős Ján Micaj bácsira gondolok, aki* négy lányt és négy fiút nevelt fel. Ma szívesen venné, ha otthon lenné­nek. — Szétszaladtak' a világba, — mondja —, mert az ötvenes években nőttek fel és akkor itt a községben nem volt mihez kezdeniük. De azok részére, akik most nőnek fel, már biztosítva van a munkalehe­tőség itt a községben, helyben. Ugyan­is Kalinovban tavaly megalakult a földművesszövetkezet és a haburiak­­kal egyesültek. A szövetkezeti tagok szépen keresnek. Ma már minden ötödik házban sze­mélykocsi van. Nem hiányzik a ház­tartásból a hűtő, mosógép és a mo­dern szobabútor. Csaknem minden házban televízió van. A község napról-napra szépül. Az egész falu apraja-nagyja részt vesz a választási program tervezett harminc­négy fejlesztési akciójának megvaló­sításában, a kultúrház építésében, a közvilágitás felújitásában és egyéb társadalmi munkában. Csak az idén csaknem tizenötezer órát dolgoztak társadalmi munkában a falu csinosí­tásánál. Kalinovban, az első felszabadult csehszlovákiai faluban a 30 éves évforduló alkalmából a különböző ünnepségek mellett országos pio­nírtalálkozót is szerveztek. A pio­nírok közül néhányan a községben levő felszabadulási emlékmű előtt. Foto: Róbert Berenhaut Ma a község lakosai büszkék az új üzletházra, amelyben Júlia Sičáková üzletvezetőnő havonta több mint 110 ezer korona forgalmat biztosit. És ez már jelent valamit. Azt, hogy Kalinov egyre gazdagabb, napról-napra job­ban élnek az emberek ebben a hegyi falucskában, amely ma már nem él eldugottan, hanem össze van kap­csolva a közeli városokkal. Csaknem két hónappal ezelőtt a felszabadulás 30. évfordulójának tisz­teletére a faluszépítésben versenyre hívták Kelet-Szlovákia többi községét. Felhívásukra például a poprádi járás­ban 42, a humenneiben 82, a prešnvi járásban 88 község, illetve város vá­laszolt. Szép itt a nyárutó. Amerre a szem ellát, tarka köntösét mutogatja a ter­mészet. A falut körülveszi a piros bo­gyót termő kányafa, amely hazánk­ban egyedül csak itt terem. A kánya­fa szlovákul kalina. így lett a falu neve Kalinov. ILLÉS BERTALAN \ Szüret előtti i Tokajban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents