Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-28 / 39. szám

ŕ MVDr. Nagy Károly močai (komárnoi Járás) olvasónk levelére válaszolva a követ­kezőket tanácsoljuk: Forduljon kérésével a No­vé Zámky-i (Érsekújvári) Kertészeti Szolgáltatások vállalatához, amely a Gyü­mölcstermesztők és Kisker­­tészkedők Szlovákiai Szövet­ségének Központi Bizottsága üzemeként működik. Ha itt nem kapna kielégítő választ, forduljon az alábbi címre: Záhradkárske služby, BratislavajPetržalka, Rusovská cesta 21., telefonszám 588 86. • Z. Erzsébetnek üzenjük: Igaza van. A pünkösdi ró­zsát valóban ősszel kell sza­porítani, de tőosztással vagy gyökérdugványozással csak az évelők szaporíthatok. A cserjéket bújtással, nyárvégi oltással szaporíthatjuk. A pünkösdi rózsa őszi szapo­rításával a Kertészet és Kis­állattenyésztés című szak­rovat második oldalán bő­vebben foglalkozunk. —dek— дz erőteljes, szinte fater­metű szobanövények többsége előbfa-utóbb még töké­letes gondozás mellett is lehul­latja alpó leveleit és emiatt csúnya látványt nyújt. Ilyenkor legjobb a hosszú, botszerű törzs végén, sokszor .csak né­hány megmaradt levélből álló csúcsrészből újra kezdeni a nö­vény felnevelését. Ehhez vi­szont célszerű a csúcsrészt még a leválasztás előtt meggyöke­reztetni. Figyelmesen nézzük meg, hogy milyen hosszúságú törzs­résszel mutatna legszebben a leveles csúcsrész. Ennek meg­felelő helyen éles késsel vág­juk be a törzset és felfelé ha­ladva, körülbelül hat centi hosszan, a törzsvastagság egy­­harmad részéig nyelv alakban hasítsuk fel Ha a keletkező sebfelületen feltűnő színű nedv szivárogna ki, langyos vízbe mártott vettacsomóval gátoljuk meg az értékes nedv kifolyását. Ha a nedvfolyás elmaradt vagy már megszűnt, kis gyufaszál­­darabkával feszítsük szét a fel­hasított nyelvrészt, hogy ne for­­radhasson össze a sebfelület, hanem a sebheg kialakulását gyökérképződés kövesse. Az olyan törzsnél, amely nem ha­ladja meg a ceruzavastagságot, zöld színű, és még egyáltalán nem fásodott, bevágás helyett elegendő alumínium vagy réz­huzallal egy-két szoros menet­ben körültekerni, esetleg né­hány milliméter széles csíkban majdnem teljesen körben le­­hántani a héjrészt. Mindegyik esetben csökken a tápanyagok lefelé áramlása, s ez elősegíti a gyökérképződést. Akármelyik Szoba­növény kozmetika megoldást követjük, utána ve­gyük körül a törzset arasznyi hosszú, néhány centiméter szé­les műanyagtasakkal, zsineggel álul-felül szorítsuk a törzsre, miután kitöltöttük nyirkos ros­tos tőzeggel, ennek hiányában ugyancsak nyirkos laza földdel. Ez a gyökeresedéshez szüksé­ges nyirkos környezetet bizto­sítja. Majd helyezzük az így ke­zelt növényt világos és lehető­leg minél melegebb helyre. He­tenként egy-egy alkalommal a felső kötést megbontva nézzük meg, nem száradt-e még ki annyira a gyökereztető közeg, hogy langyos vízzel be kellene öntözni. Amikor pedig több gyökér is kifejlődött, közvetle­nül a meggyökereztetett rész alatt elvágva leválaszthatjuk a leveles csúcsrészt és cserépbe, igényének megfelelő földkeve­rékbe ültetve, esetleg tápoldat­­kultúrába telepítve, önálló nö­vényként nevelhetjük tovább. Az alsó leveleiket vesztett kúszónövények még leveles csúcsrészőt legbiztonságosab­ban ugyanígy gyökereztethet­­jiik meg. A visszamaradó levél­­telen törzsrészt legjobb közvet­lenül tőben levágni és feldara­bolni egy-két rügyes részre. Az ujjnyinál vastagabb szárdara­bokon keletkezett sebfelülete­ket a behordás ellen mártsuk faszénporba, majd minden egyes darabot fektessünk el se­kélyen belesüllyesztve, nyirkos homokba. Meleg helyre téve, üveg- vagy fóliaburkolat alatt rövidebb-hosszabb idő után meggyökeresednek és hajtást is fejlesztenek. Az öreg gyöke­res részt is gondozzuk tovább, mert rejtett rügyeiből újra ki­hajthat. Így egy csúnya felko­paszodott növény helyett két formás nagyobb és több kisebb növényt kaphatunk. Komiszár L. A milanovcei (nagykéri) szövetkezet a termelésfejlesztési program keretében több szőlőfajtát telepített. Az ültetvények az előzetes elképzelések szerint fordulnak termőre, s tekinté­lyes bevételt hoznak a gazdaságnak. Szibilla László okonómus azzal számol, hogy a szőlő ebben az évben sem okoz csalódást, meghozza a várt eredményt, illetve a tervezett bevételt. A szőlőskertben járva lencsevégre kaptuk Száraz László bácsit, amint az Irsay Olivér szőlőfajtát szemléli. Ez a kúrái fajta kielégítő cukortartalma következtében borkészítésre sokkal alkalmasabb, mint a Csabagyöngye. Ugyanakkor a köz­­használatban csemegeszőlőként is közkedvelt. —hal— Teendők napjainkban Még néhány nap és átlépjük október küszöbét. Elérkezett a szüret, a termésbetakarítás ideje. Szeptember végén a téli alma szakaszosan már szedhe­tő. Csak azokat a gyümölcsö­ket vegyük le, amelyek már jól kiszíneződtek és amelyeknek' könnyen • elválik a száruk az ágtól. A téli körtét ebben a hó­napban még ne szedjük le. El­lenben gondoljunk a hernyó­­fogó övék vagy gyűrűk felraká­sára. Októberben folytatjuk a gyü­mölcsszedést. A diót azonnal meg kell tisztítani a zöld héj­tól, majd a termést száraz, szel­­lős helyen«» kell elteríteni. A téli almát úgy szedjük, hogy a lehető legkevesebb legyen a sérült gyümölcs. Ha lehet, kéz­zel szedjük a termést. Sort kell keríteni a faiskolák csemetéinek kiszedésére, érté­kesítésére is. Ami nem kel el, azt vermelni kell. A gyümölcs­fákat lombhullás után két szá­zalékos bordóilével vagy téli töménységű mészkénlével ke­zeljük ezzel elpusztíthatjuk a kéregrepedésekben és a fák kérgén telelő gombaspórákat. Szeptemberben kezdjük a ■£/ A fiatal nutriák elválasztása A fiatal nutriákat héthetes korban választjuk el. Ha bizo­nyos váratlan körülmények ( megkívánják, hathetes vagy ennél fiatalabb utódokat is el­választhatunk. Ezt korai elvá­lasztásnak nevezzük. Nem he­lyes 7-hétnél tovább az anyánál hagyni a kicsinyeket. A hím­mel együtt tartott nőstény ál­talában még az utódnevelés fo­lyamán megtermékenyül. Né­hány anya már az ellés utáni első-második napon jelentkező ivarzás alkalmával megtermé­kenyül, egyesek viszont csak a második ivarzás (az ellést kö­vető 28—30. nap), míg az anyák túlnyomó többsége csak a har­madik ivarzás folyamán (az ellés utáni 56—58. nap) termé­­kenyül meg újra. A rosszul táp­lált vagy igen sokat ellő nősté­nyek viszont csak az elválasz­tás után termékenyülnek meg. és felnevelése A szakemberek gyakran nehezményezik, hogy a nutriate­­nyésztők közül sokan elhanyagolják a tenyészeteket, s mun­kájuk során többen alapvető hibákat követnek el. A hozzáér­tők leginkább arra figyelnek fel, hogy többnyire elégtelen az utódokról, a fiatal állatokról való gondoskodás. Ennek egyik oka a tudatlanság. Sokan nem értékelik kellőképpen az idő­beni elválasztás jelentőségét. Az említett problémák ismereté­ben helyesnek tartottuk fellapozni a Záhradkár chovateľ szlo­vák szaklap múlt évi 9. számát, melyben ing. František Kukla CSc. tollából érdekes, az idevágó problémákkal kapcsolatos ismereteket felsorakoztató írás jelent meg. A fiatal nutriák el­választásával és felnevelésének helyes módszerével foglalkozó írást az alábbiakban teljes egészében közöljük. A jó és teljes értékű takar­mányozás jóvoltából az ellés utáni második hónap végére minden anyának olyan kondí­ciót kell elérni, hogy a jelent­kező ivarzás idején feltétlenül végbemehessen a megterméke­­nyülés. A kívánatosnál gyen­gébben táplált állatok (okozó­ja lehet a kései választás is) esetében az ivarzás megkésik, rendszertelenül jelentkezik. Ilyenkor fennáll a veszély, hogy a megtermékenyített peték fel­szívódnak és nem fejlődik be­lőlük magzat, mert ez a folya­mat túlságosan megterhelné az amúgyis legyengült szervezetet. Minden tenyésztőnek tudato­sítani kell, hogy a fiatal, nö­vekvő állatok aránylag sok ta­karmányt igényelnek. A fészek­nagyságnak megfelelően már az elválasztás előtt is növelni kell a napi adagokat Ha túl hosszú ideig hagyjuk anyjuknál a kicsinyeket, akkor a fiatal nutriák gyakran marakodni kezdenek a takarmányért. Ha három hónapnál is későbbre hagyjuk a választást, akkor vi­szont apa és fiai között mérge­sedik el a helyzet. Amikor kö­zeledik a nemi érettség idősza­ka, a hím már nem az ivadé­kait, hanem a vetélytársait lát­ja fiú utódaiban, s ez nyugta­lanságot okoz a tenyészetek­ben. Tehát, mint már mondottam is, legjobb héthetes korbán el­választani a fiatal nutriákat. Egyszerre több ketrecből, vagy rekeszből választunk: így na­gyobb állatcsoportokat hozha­tunk létre. A csoportok népes­ségét a ketrecek és rekeszek nagyságától kell függővé ten­ni. Legcélszerűb húsz állatot tenni egy kfetrecbe, de ha na­gyobb rekeszeink vannak népe­sebb csoportokat is kialakítha­tunk. A kistenyészetekben ahol nem nagy az alapcsorda nőstényei­nek száma, egyszerre több ket­recben választjuk le az utódo­kat úgy, hogy az állatok kor­különbsége ne legyen két hét­nél nagyobb. Ezért ebben az esetben célszerűbb kisebb cso­portokat kialakítani. Nem cél­szerű népes csoportokban (50 —80 állat) .elválasztani a nut­riákat, mert ezeknek nagy kö­rülkerített hely kell és leg­­aláb két-három ólat kell építe­ni számukra. Az állatok viszont ennek ellenére úgyis egy ólban tartózkodnak, amely túlzsúfolt lesz, á többi pedig üresen, ki­használatlanul áll. A nagy kor­különbség következtében — ami általános jelenség az ilyen né­pes csoportoknál — a fiatalabb, gyengébb állatok nem jutnak elegendő takarmányhoz, lassab­ban fejlődnek és nagyobb a tiprási veszteség. Választáskor a kicsinyeket nemek szerint elkülönítjük. A nőstények könnyen felismerhe­tők, mert a végbélnyílás és a penisz között szőrei borított választó sövényt találunk. Az elkülönítés azért fontos, mert így á nemi érettség előtt álló növendékek nem marakodnak, nem veszekednek és jól beil­leszkednek a közösségbe. Az idősebb állatoknál fennáll a harapás veszélye. A fiatal nut­riák nemre való tekintet nélkül közös, csoportos nevelése meg­valósíthatatlan; ez menthetet­lenül időelőtti megtermékenyí­tést, a hímek közötti marako­dást és az egyáltalán nem kí­vánatos rokonkereszteződést eredményezne. Mivel egyszerre több ketrec­ben választunk el, s ezekből a ketrecekből nagyobb csopor­tokba kerülnek az állatoH, fel­tétlenül szükséges, hogy az egy ketrecből származó utódok úszóhártyái — nemre való te­kintet nélkül — azonos jelzés­sel legyenek ellátva. Persze a tenyésztő más sajátos jelölési vagy számozási módszert is al­kalmazhat. A tenyészcsoportok összeállításakor azután köny­­nyen megállapíthatjuk, melyi­kek a roltonegyedek (nővérek, vagy félnővérek — egy apától származók), s ami a legfohto­­sabb, azt is megtudjuk, a to­­vábbtartásra kiválasztott hím nincs-e közeli rokonságban a nősténnyel. Az ilyen jelölés igen primitív, mert csak felü­letes tájékozódást biztosít. Je­lentősége azonban megvan, mert segítségével elejét vehet­jük a közvetlen rokontenyésze­tek kialakításának. Jelöléskor, elválasztáskor az úszóhártyát először gondosan megtisztítjuk, majd 6—8 mm-es bevágást csinálunk rajta. A se­bet valamilyen megfelelő szer­rel (pl. Akutol) fertőtleníteni kell. A sekély 3—4 mm-es se­bek gyorsan összeforrnának, ezért mélyebbre kell vágni. Az elválasztott növendékeket tisz­ta helyre (tiszta víz, jól kitisz­tított ólak) kell tenni, hogy elejét vegyük a fertőzéseknek. A FIATAL »NUTRIÄK SÚLYA GRAMMBAN (KLADOVŠCIKOV SZERINT) Kor H í m Nőstény születéskor 200 200 1 hónap 650 600 2 hónap 1300 1200 3 hónap 1900 1750 4 hónap 2500 2250 5 hónap 3000 2670 6 hónap 3450 3000 7 hónap 4100 3500 8 hónap 4700 4000 Az elválasztott kicsinyeket kiadósán kell takarmányozni. (A nutriák takarmányozásáról lapunk augusztus 3-i számában terjedelmes írást közöltünk.) Elválasztás után a fiatal álla­tokat naponta két-háromszor kell etetni. Később már elég naponta kétszer, reggel és este etetni. Zöldtakarmányon, sze­meseken, kapásokon, szénán és egyéb ismert takarmányfélesé­geken kívül biztosítani kell a napi adagban a sót (0,05—1 g állatonként), esetleg a Plasz­­tint (0,5—1 g állatonként) is. Télen időnként néhány csepp halzsírt, vagy Combinál AD2 készítményt is kell adni a ta­karmányba. Igen hasznosnak, bizonyul kisebb mennyiségű, állati fehérjéket tartalmazó ta­karmányt (pl. csibe vagy tyúk­tápot) keverni a növendékek napi adagjába. A sót, ásványi és vitaminos kiegészítőket, darákat, a kor­pát és a fehérjés keverékeket a többnyire hetente két ízben adagolt zúzott burgonyához ke­verjük. A nevezett kiegészítő takarmányok nem nélkülözhe­tetlenek, de hasznosak. Sok te­nyésztő egyáltalán nem alkal­mazza őket, holott igen kedve­ző hatással vannak a fiatal át­látok növekedésére, fejlődésé­re. Az alkalmazott takarmá­nyoknak kifogástalan minősé­­gűeknek kell lenniük. Vigyázni kell a mérgező növényekkel is, A növendékállatokat jó leg­alább havonta egyszer megmér­ni és az elért eredményt össze­hasonlítani az alábbi táblázat­ban feltüntetett számadatokkal1; szükségesnek tartom megje­gyezni, hogy a KiadovsCikov­­féle táblázatban szereplő súly­­követelmények kicsit nagyob­bak, mint amilyen eredménye­ket a mi állataink általában elérnek. Az állatok növekedése egy­részt a takarmányozástól, más­részt az öröklött tulajdonságok­tól függ. Már a nevelés folya­mán kiválasztjuk azokat a leg­jobb növekedési intenzitást félj mutató egyedeket, amelyeket szükség esetén besorolhatunk az alapállományba. Ilyenkor persze nemcsak a súlyt, hanem a testhosszat is figyelembe kelj venni. A rövid testű, gömböly­­ded állatok nem adnak nagy gereznát. Milyen hosszú legyen az állat' teste? Mérőszalaggal mérve (az orrtól a hátpn ke­resztül a faroktőig) a követ­kező méreteket kell elérniük' az állatoknak: kéthónapos kői­ben 30—32 cm, négyhónapos korban A —45 cm, hathónapos korban 48—50 cm, nyolchóna­pos korban pedig 50—55 cm legyen az állat hosza. A csenevész állatokat, a ren­dezetlen, fénytelen, rosszúl ki­fejlődött szőrzetű, alacsony pe­­helyszőrzetű és ritka felszőrű utódokat már eleve kizárjuk a továbbtenyésztésre szánt egye­­dek közűi. Ford.: —dek—­csemegeszőlő szüretelését. Ä borszőlőt később, többnyire csak októberben szorgalmaz­zák. A kiskertészkedők általá­ban előszüreteléssel külön sze­dik le a rothadt, penészes für­töket, s csak utána látnak hoz­zá a valódi szüreteléshez. Aki teheti, ne keverje a fajtákat. A szőlőtermelők ne feledkezze­nek meg a szüretelő kádak, sajtolók, szőlőmalmok, de főleg a hordók megfelelő előkészíté­séről. Ha jó, zamatos bort aka­runk, akkor alaposan kimosott, szagtalan, gondosan kikénezett hordóba szűrjük a mustot. Októberben szedjük és raktá­rozzuk a téli zöldséget. A bur­gonyát elvermeljük, a zöldsé­get a pincében homokba, vagy szabadban verembe raktároz­zuk. A felszabadult ágyúsokat fel kell ásni. A telelő növénye­ket szalmával vagy lombbal ta­karjuk be, nehogy megfagyja­nak. A paradicsom éretlen termé­seit is leszedhetjük; melegágyi ablak alatt vagy napos ablak­ban megérlelhetjük. Szeptern-^, ber utolsó, esetleg október első napjaiban még elvethetjük a sóskát, a spenótot. —bor—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents