Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-28 / 39. szám

Színvonalas munkát végeznek A Bún. Streda-i (dunaszer­* ' dahelyi) járásban a Szlo­vákiai Kisállattenyésztők Szö­vetségének egyik aktív szerve­zete működik Gaböíkovún {Bő­sön). E szervezet életéről Bodő Imre —. a szervezet elnöke — Így nyilatkozott. — Falunkban a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségé­nek helyi szervezete néhány lelkes tenyésztővel 1966-ban alakult meg. Szép munkájukkal hatást keltettek másokban is. Jelenleg szervezetünknek már 106 tagja van. Tagjaink főként tyúk-, nyúl- és galambtenyész­téssel foglalkoznak, de többen tartanak birkát, kecskét. Üj ágazatként tör fel az egzotikus madarak tartása is. Tavaly ná­lunk rendeztük meg a tenyész­­kecske-vásárt, ahol 10 bak cse­rélt gazdát 1700—1800 koroná­ért, de volt olyan is, amelyikért 2100 koronát fizettek. Évzáró taggyűlésünkön töb­bek között határozatba foglal­tuk, hogy a baromfiaknál kiter­jesztjük az „A“ tenyészetet és segítjük a pionfrokat. így tag­jainknak a tavasz folyamán mintegy -5000 „A“ tenyészetre alkalmas csirkét és 10 000 vá­gócsirkét biztosítottunk. Igyekszünk fejleszteni tag­jaink szaktudását, szaklapokat járatunk, kirándulásokat szer­vezünk az egyes kiállításokra. Ebben az évben is szeretnénk meglátogatni hazai, valamint egy nemzetközi kiállítást, hogy tagjaink megismerkedjenek a fajtajelleggel és tisztavérű ne­mes állatokat vásárolhassanak. Továbbá szakelőadásokat ren­dezünk baromfi- és nyúlbeteg­­ségekről, azok megelőzéséről és az ellenük való védekezés­ről. Ilyen jellegű előadásokat tartott már nálunk többízben dr. Melsicky. Űrömmel állapíthatjuk meg, hogy szervezetünkben biztosít­va van az utánpótlás. Egyre több tizen- és huszonéves kéri tagfelvételét szerveztünkbe. Ezenkívül meg kell említe­nünk, hogy mi is hasonlóan mint a többi ilyen szervezet, évekig helységhiánnyal küzdöt­tünk. De ma már örömmel mondhatjuk, hogy a hnb foglal­kozott helyzetünkkel és szá­munkra helységet utalt ki. Igaz, hogy ez némi átalakításra szo­rult, de tagjaink szabad idejük­ben mintegy 3000 korona érté­kű társadalmi munkával átala­kították és környékét rendbe­hozták. PUHA MARGIT A kisállattenyésztők már május óta készülődnek a november 22—24-én Brnoban megrendezésre kerülő Országos Kisállat­tenyésztési Kiállításra, melyet szocialista mezőgazdaságunk negyedszázados jubileuma jegyében készítenek elő. Az orszá­gos kiállításon ismét sor kerül a nemzetközi versennyel egy­bekötött „Intertau ’74“ elnevezésű galambkiállításra, sőt a valamivel gyérebb hagyományokkal rendelkező, ugyancsak nemzetközi versennyel egybekötött, „Interkanin ’74“ elneve­zésű nyúlkiállításra is. Ezeken a versenyszerű nemzetközi ki­állításokon a szocialista tábor országainak kisállattenyésztő szervezetei, kisállattenyésztői vesznek részt legjobb galamb­jaikkal és nyulaikkal. Minden kiállítást gondosan, körültekintően elő kell készí­teni, hát még a nemzetközieket! Ennek tudatában a lengyel, német, magyar és csehszlovák nyűltenyésztési szakemberek Készülődés a seregszemlékre már májusban összeültek Pbprádon, hogy megvitassák a leg­fontosabb teendőket. Abban egyeztek meg többek között, hogy az „Interkanin ’74“ nemzetközi nyúlkiállításon a szocialista tábor valamennyi országa 80 nyulat mutat be, s ezek közül — az értékelés eredményei alapján — a legjobbnak minősített 70 egyedet sorolják majd be a nemzetközi versenybe. A szak­emberek kidolgozták a verseny feltételeit, egységesítették a fajtaelbírálási elveket, majd megegyeztek abban, hogy minden résztvevő ország három pontozó szakembert küld a kiállításra, akikből azután háromtagú nemzetközi bíráló csoportokat ala­kítanak. Az „Intertau ’74“ galambkiállítás és verseny már hagyomá­nyokban gazdagabb múltra tekinthet vissza. Talán ennek kö­szönhető, hogy nagyobb iránta az érdeklődés, összesén hét szocialista ország — Bulgária Lengyelország, Jugoszlávia, az NDK, Magyarország, Románia és Csehszlovákia — galambte­nyésztői mérik majd össze tudásukat, helyesebben mondva, hasonlítják össze eredményeiket az őszutói nemzetközi verse­nyen. Minden ország 200 galambbal vehet részt a kiállításon. Ezek közül — az értékelés alapján — esetenként a 150 legjobb minősítést elérő egyed vehet részt az érmekért folyó verseny­ben. A „Bajnok“ címet csak a 94, vagy ennél több pontot elérő galamb nyerheti el. A „Nemzetközi bajnok“ címet viszont csak olyan galambfajta esetében lehet odaítélni, amilyent legalább három ország állít ki. (Sm) Ősz - a kiállítások ideje Szeptember az ősz kezde­­te. A nyúltenyésztők számára azonban mást is jelent ez a hónap — a kiállítások idő­szakának kezdetét. Minden te­nyésztő szívesen résztvesz egy­­égy seregszemlén, hiszen ott nemcsak saját tenyésztői sike­reiről adhat számot, hanem értékes tapasztalatokat is sze­rezhet tenyésztőtársaitól. Kiállításra csak jó (kiállítá­si) kondícióban levő, jól fejlett, tiszta és egészséges állatot le­het vinni vagy küldeni. Az erő­sen vedlő állatok szintén nem kiállításra valók. A kiállításra szánt állatot tartsuk jó kondícióban, de ne hizlaljuk túl. A seregszemle és az oda-vissza szállítás jelentő­sen megterheli az állat szerve­zetét. Ezért a napi adagból ne hiányozzanak a szemesek, fő­leg a zab és az árpa. Szép, fé­nyes lesz az állatok szőre, ha olajos magvakat vagy olajos magvakból származó sajtolt termékeket, darákat is keve­rünk a takarmányba. Az állatoknak feltétlenül tisz­táknak kell lenniük, ezért foko­zott gonddal ügyeljünk az ólak tisztaságára. Kiadósán almoz­zunk, hogy felszívódjon a ned­vesség. Ha a szőrzet beszeny­nyeződik a vizelettől — főleg a fehér fajták esetében —, hidrogénperoxiddal kell kitisz­togatni. Gyakran át kell kefélni a nyulak szőrét, hogy eltávo­­lítsuk az elhalt, eltöredezett szőrszálakat. Levágjuk a nyu­lak körmeit, hogy ne meredez­­zenek ki a szőrzetből (a rexek kivételével) és reszelővei elsi­mítjuk a vágási felületeket. A füleket jól kitöröljük vattával, megtisztogatjuk őket a fülzsír­tól. Gondosan megvizsgáljuk a nemiszerveket és környéküket is jól megtisztogatjuk. Tilos olyan beavatkozást vég­rehajtani az állaton, amely megtévesztheti, félrevezetheti a bírálót. Ide tartozik például a tetoválásba való beavatkozás, a számok javítgatása stb. Ha a bíráló megállapítja, hogy a te­nyésztő ilyesmit cselekedett, kizárhatja az állatot az értéke­lésből. Ha részt szeretnénk venni egy meghirdetett kiállításon, időben jelentsük be állatunkat a szervező bizottságnál. Továb­biakban már az ő utasításaik szerint kell eljárnunk. A bizott­ság időben tudtunkra adja az értékelés pontos időpontját és az állatunk számára kijelölt ketrec számát. Az állatot elvi­hetjük személyesen, de elküld­­hetjük postán, vonattal vagy A egyéb szállítóeszközzel is. Fő, hogy az értékelés megkezdése előtt megérkezzen a kiállításra. A kiválasztott egyedet szállí­tóládában kell vinni vagy el­küldeni a kiállításra. Milyen le­gyen a szállítóláda? Fő köve­telmény, hogy könnyű, erős, levegős és főleg tágas legyen, hogy ne kelljen a nyúlnak a szállítás egész ideje alatt moz­dulatlanul, összegörnyedve ül­ni. A ládát el kell látni vízát­­nemeresztő fenékkel, hogy a nyúl vizeletével ne szennyezze be a szállító eszközt és a többi árut. A ládán fel kell tüntetni a feladó és a címzett nevét, pontos címét és „Élő állat“, „Nem raktározható“ jelzéssel kell ellátni a szállítmányt. A szállított állatot lássuk el ele­gendő takarmánnyal — annyi eleséget tegyünk a ládába, amennyi a szállítás idejére fel­tétlenül szükséges. (A mellékelt ábrán egy szál­lítóládát láthatunk. Magyará­zat az ábrán látható jelekhez: A — szállítóláda, В — a láda keresztmetszete, í — belső tér­ség, 2 — fogantyú, 3 — kis aj­tó, 4 — karton kiugró szélek­kel, 5 — rácspadozat. (vr) BERECZ KAROLY elvtárs, ■ a Vlöany-i (Farkasdi) Egységes Füldművesszövetkezet fűkertésze, sok tapasztalattal rendelkező szakember. A kö­zépiskola elvégzése után kicsi­ben is foglalkozott zöldségter­mesztéssel, járási funkcióban is tevékenykedett és a közös gaz­daságban 1960-ban, mint szako­sított agronómus a dohány-, zöldség- és szőlőtermesztést irányította. A kertészet élére 1966-ban került, amikor 96 hek­táron termeltek zöldséget. Erre az évre szívesen emlékezik vissza. Különösen a gyökér­zöldségek adtak gazdag ter­mést. Karotkából 500 mázsás hektárhozamot értek el és az eladott termény minden hek­tárja után 50 ezer korona bevé­telhez jutottak. A petrezselyem 220—250 mázsát termett hek­táronként és az egy hektárra jutó bevétel 38—40 ezer koro­na volt. Fokhagymából csúcs­hozamot értek el. A hektáron­kénti 60 mázsás termésért 80 ezer koronát kaptak. Még ma is sóhajtozik, amikor erre az időszakra gondol. Sajnos, azóta az árpolitikába bekövetkezett kedvezőtlen változások és a munkaerőcsökkenés, valamint a munkálatok gépesítésének ala­csony szintje miatt a gyökér­zöldség termesztés visszaszo­rult. A valamikori óriási kerté­szet összezsugorodott. A kertészetben az utóbbi években a paprikatermesztésre vették az irányt, mert úgy gon­dolták, hogy ebből megfelelő bevételt biztosíthatnak a közös gazdaságnak. Pál Kálmán-’ nal, a szövetkezet elnökével együtt alaposan meghányták vetették a többtermelés lehető­ségeit, és a vezetőséggel együtt úgy döntöttek, hogy öt hektá­ron termelnek paprikát fólia­sátrak alatt. Nagy szó volt ez akkoriban, mert kevés tapasz­talattal rendelkeztek és a be­ruházások is eléggé jelentősek voltak. A szakkönyvek és folyó­iratok tanulmányozása után azonban mégis bátran indultak. A hozzáértés és a lelkiismere­tes növényápolás meghozta gyümölcsét. Soha nem látott termést takarítottak be — 600 mázsás hektárhozamot értek el. váltabb módszerek meghonosí­tásának módját. A vetés, a gyomtalanítás, a sarabolás nem okoz különösebb gondot. Azon­ban a begyűjtés, még mindig sok fizikai munkaerőt igényel. Ezért megfelelő kiszántó és begyűjtő kombájn után járják az országot és a szomszédos államokat is. Magyarországon Soroksáron láttak egy módosí­tott burgnnyaszedö kombájnt, amellyel a sárgarépát és a ka­­rotkát is be lehet gyűjteni. Be úgy látszik a német egysoros répaszedő kombájn is megfelel erre a célra. Ha a gyökérzöld­Korszerű módszerekkel... A paprika darabját 63 fillérért értékesítették. Az idény lezá­rása után összeadták a bevételi tételeket és szinte nem hitték, hogy az öt hektáros terület 2 millió 600 ezer korona jöve­delmet hozott a közös gazda­ságnak. Többször utána szá­molgatták még. és végül is elé­gedetten állapották meg, hogy nem tévedtek, gazdagon fize­tett a fóliás zöldségtermesztés. Most, amikor már a fóliasát­rak leadták termésüket, az or­szágszerte ismert főkertésszel arról beszélgettünk, hogy a jö­vőben milyen irányba fejlesz­tik a zöldségtermesztést. Még mindig erős szálak fűzik őket a gyökérzöldség termesztésé­hez, ezért keresik-kutatják a munkálatok gépesítésére legbe­ségek munkálatait sikerül gé­pesíteni, akkor a mostani ter­mőterületét megkétszerezik. A fóliás zöldségtermesztés­ben már elég sok tapasztalatot szereztek. Pál Kálmán elnök újítása lényegesen megkönnyí­tette és gyorsította az öntözési munkálatokat. Egy leredukált sebességű motor hosszabbított kardántengcllyel egyszerre több sátorba húzta drótkötéllel a sí­talpszerű alkalmatosságon levő szórócsöveket. Menet közben azonban bebizonyosodott, hogy jobban beválnak a függesztett öntözőcsövek. A Salai (vágsely­­lyei) Duslo műtrágyagyár újító kollektívájának öntözőcsöveit szerelik be a fóliasátrakba. A 25 centiméter hosszú csövek két végén két-két egymással szemben fúrott lyuk löveli ki a vizet és a sátor felső részéből esőszerűen hull vissza a növé­nyekre. Ezt a szórócsövét még tökéletesítették, mert mindkét végébe csavart tettek, hogy a lyukakat eldugulás esetén gyor­san ^kitisztíthassák. A főkertész remeli, hogy ilymódon rugal­masan és gyorsan öntözhetik majd a sátrak alatt a paprikát. A zöldségkertészek állandóan versenyt futnak az idővel. Aki előbb értékesíti áruját, többet kap érte. Egyrészt ezért értek el eddig is nagy bevételt. Az első paprikát május 20-a körül adták piacra, de ezzel sincse­nek megelégedve. Legalább két nagy fóliasátrat — 8 méter szé­leset és 127 méter hosszút — fűteni akarnak és ilymódon korábban nevelhetnek palántá­kat. Ha ez sikerül, akkor már május 1-én zöldpaprikát adhat­nak a piacra. A jövőre vonatko­zóan óriási terveik vannak, mert 12 hektáron akarnak ter­melni paprikát, fóliasátrak alatt. Ismét nagy fába vágták a fejszéjüket, de a kellő szak­tudás birtokában úgy vélik, hogy szorgalmas munkával az eddiginél még nagyobb hoza­mokat érnek el. Egyben kérik a felsőbb szerveket, hogy jobban támogassák a zöldségkertésze­ket. Elsősorban biztosítsanak számukra megfelelő gyomirtó és növényvédelmi szereket, aránylag olcsó, de jó teljesít­ményű növényápoló és begyűj­tő gépeket. A zöldségtermelés fellendítését már csakis közös, társadalmi összefogással lehet megoldani. Balia józsef Gyümölcsész a javából Aki nem sajnál egy kis fárad­ságot, sétáljon át a komáromi Červená Flotilla (Erzsébet) szi­getre, ahol szomorú tapaszta­latokra tehet szert. Látja majd, hogy egyes gyümölcsöskertek fái elhanyagoltak, kiöregedtek vagy kiszáradtak. Igaz, hogy közülük sokat az 1965-ös árvíz pusztított el, de annak már las­san tíz esztendeje és ennyi idő alatt pótolni lehetett volna őket. Annál nagyobb volt az örö­möm, amikor ellátogattam Thám Gyuri bácsihoz, aki büsz­kén vezetett végig gyümölcsö­sén. Büszkesége nem ok né! küli, mert gyümölcsfái roska­doznak a szépen fejlett gyü­mölcsöktől. Van itt alma, körte, őszibarack, ribiszke, szőlő és más egyéb. A szigetkerti tulaj­donosok között olyan felfogás uralkodik, hogy a szigeten nem él meg a cseresznyefa. Én pe­dig ennek ellenkezőjét láttam Gyuri bácsi kertjében, ahol egy igen szép koronájú cseresznye­­fa van. — Az árvízkatasztrófát köve­tő években több gyümölcsfa el­pusztult, mivel a gyümölcsfák gyökerei nem kaptak elegendő levegőt. A nagy víz következté­ben a termőföld is kilúgozódott. Én a kipusztult fákat eltávolí­tottam a kertből, s helyükbe fiatal fákat ültettem. Amikor pedig megkezdték a dunaparti védőtöltés építését, nem voltam lusta: az ott ^kitermelt termő­földből sokat behordtam a ker­tembe. Lassan haladt ez a mun­ka, mert csakis a napi műszak után (hajógyárban dolgozik) kerülhetett sor rá, de megérte a fáradságot. Bizoný volt olyan nap, amikor 10—15 talicska föl­det szállítottam haza kézierő­vel. Íme az eredmény! A fáim szépek, gazdag terméssel ajám dékoznak meg. Ettől többet iga­zán nem is kívánhat az ember, járjuk a kertet, ahol minden rendszeretetről tanúskodik. Az egyik fiatal gyümölcsfánál Gyu­ri bácsi megáll egy pillanatra és szinte simogató szóval jegy­zi meg: — Az első termései Az alacsony gyümölcsfán néhány szépen fejlett alma bólogatva mosolyog. Mintha csak értenék, hogy róluk van szó. A gyümölcsfák szépen gon­dozottak és védve vannak a kártevők garázdálkodása ellen. Erre bizony szükség is van, fő­leg a Jonathán almafákat kell védeni a lisztharmat ellen. Ezért mindig időben elvégzi a szükséges védő permetezést. Gyuri bácsi a sok évi tapaszta­lat során rájött arra, hogy csak akkor várhat szép termést, ha kellő időben elejét veszi a baj­nak. Gyuri bácsi már nem mai gyerek. Az élet viharában ed­ződött meg és annak ellenére, hogy nyugdíjban van, még min­dig dolgozik. Munkája a gyár­ban is felelősségteljes, de azon ml a ház körüli munka az igazi énje. A gyümölcsösben 11 méh­család, az udvarban nyúl- és baromfitenyészet, mégpedig ha­ladó módszerekkel. Minderre pedig csak olyan ember képes, aki szereti a munkát, a termé­szetet és annak állatvilágát. Gyuri bácsi pedig ilyen ember. Gyümölcsész a javából! Andrisktn József Az első termés mindig örömet szerez. így van ez Gyuri bácsi esetében is, pedig ő már sok „első“ termést megélt. (A szerző felvétele.)

Next

/
Thumbnails
Contents