Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-28 / 39. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, 1974. szeptember 28. 9 A ruházkodásról, az orvos szavával Motto: Nem a ruha teszi az embert, de az ember veszi a ruhát... A RUHÁZKODÁS olyan idős, mint az ember? — kér­dezte a' minap valaki. Nem. Az ember, amikor emberré vált, egy jóidéig anyaszült meztelenül járt. Még füge­falevelet sem hordott... Egyszer, amikor leütötte a vadat és lenyúzta a bőrét, magára borította és jólesett neki, mert fázott, hiszen akkoriban goromba volt az idő. Ettől kezdve nem tűrte már, hogy nap égesse, szél vágja, eső verje, mert megbecsült portékája lett a bőr, meg a prém. És megszületett a ruházkodás. Másszor meg azt vette észré, hogy az ősasz­­szony válogat a gereznák között és legszívesebben a hópárduc puha bun­dáját kanyarítja magára. A többi fe­hérnépek meg utánozták. És ekkor született a divat. A ruházkodás célja kettős: az egyik mindig okos, indokolt és célszerű, a másik néha ostoba, helytelen és egészségtelen, csak néha jó. Az első a test védelme, a második a test dí­szítése, a cicoma. A helyes és kor­szerű öltözködés pedig az, amikor ez a kettő szerencsésen találkozik. Senki se higgye azt, hogy az orvos ellensé­ge a divatnak. Már miért lenne, ha az helyes, ha egészséges, de ha nem az...? Vagy akadt-e orvos kerek e világon, aki nem kifogásolta annak idején a mellkast torzító halcsontos fűzőt, a bokafioamító tűsarkú cipőt, vagy most a miniszoknyát, meg az arasznyi talpú ortopéd Gipőnek látszó lábbelit. De a meleg tengerésznadrá­got senki sem kifogásolja, akármilyen bő is a szára. Nem a ruha meleg, ha­nem az emberi test. A ruha csak védi, hogy el ne szökjön a melege. Az sem a szálával, a rostjával, a szőrével, prémjével, hanem a levegővel, ami ezek közé beszorul. Minél bolyhosabb, minél légtartóbb az anyag, annál me­legebb a ruha. Például a gyapjú, de még a gyapot, a pamut is. Minél fá­­zósabb a test, annál melegebb ruhát kíván. És minél túlhevültebb, annál jobban megkívánja a hőcsökkentést, a szellőztetést. Minél ritkább szövésű és simább szálú a ruha, annál szellő­sebb, annál jobban megkönnyíti a testfelület párolgását és annál jobban hűt. A verítékezés hőleadással jár. Hi­degben ez könnyen túlhűthetl a tes­tet és veszedelmessé válhat. Azért nem szabad túlöltözni, hogy ki ne izzadjon az ember, és ha nehéz mun­kát végez, vagy megerőltető sportot űz, azért vegyen verejtékszívó alsó és hőtartó meleg gyapjú ruhát. De mindig könnyűt. Ezzel aztán már el is mondtam á helyes öltözködés alapszabályait: a nyári gúnya könnyű, szellos, ritka­­szövésű legyen. A téli: hőtartó, több­rétegű és esőben-hóban felül vízhat­lan. Hidegbe fel, melegben le! Ez a helyes, télen-nyáron egyaránt. Nyáron is lehetnek hűvös napok és a fűtött helyiségben is tanácsos levetkőzni. Mindenesetre jobb, mint télikebátban beülni valamilyen meleg helyiségbe. MILYEN LEGYEN A JÖ RUHA? — hangzik a kérdés és nem is nehéz felelni rá. Kellően megválasztott anyagú, réteges, kényelmes, jól sza­bott, formatartó, tisztántartható és szükség esetén szellős vagy vízmen­tes. Ugyanilyen legyen a lábbeli is. A ruha anyaga részben a divat függvénye. Az állati prémet, az angő­­ra- és teveszőr, a gyapjút fokozatosan' felváltotta a kCnnyű műprém, a lég­­tartó műszivacs és a műanyaggal erő­sített vegyes 'szövettermék, a lent és a pamutot a műanyag-kelmék ármá­diája. A korszerű ruhaanyagokat di­cséri az orvos is, mert egy kis ügyes­séggel igen célszerűen használhatók, könnyen moshatók és célszerűségük mellett a súlyuk könnyű, nem terhe­lik, nem suvasztják a testet. Azt kell csak megfigyelni, hogy viselőjük bőre tűri-e a műanyag fehérneműt, vagy pulóvert, mert egyes műanyagokkal szemben gyakori panasz az allergia, a túlérzékenység, ami viszketéssel, esetleg kiütéssel jár. Ilyenkor vagy pamut alsóruhát viseljen az érzékeny emljer, vagy változtasson a műanyag minőségén, mert az allergia rendsze­rint egy bizonyos műanyaggal szem­ben jelentkezik. Az egyik bántja, a másik nem. Gyakorlatilag csak annyit szívlel­jen meg mindenki, hogy a ruha az egészséget szolgálja, még a divattal szemben is. A miniszoknyában pél­dául télen könnyen megfázhat a vise­lője, vagy sáros, esős időben az át­ázott körömcipő biztos betegséget jelent. Az egészséges, jő divatnak örül az orvos. Ki ne pártfogolná a hosszúnadrágnak a melegítőnek, a maxikabátnak, vagy a magasszárú cipőnek és csizmának a divatját. Fő­leg, ha nem nyáron, pálasztó meleg­ben viseli valaki, mert ilyen nyaka­­tekert szokást is lehet látni néha. A túlzás sohasem helyes, még akkor sem, ha helyesen indul. Sohasem sza­bad elfelejteni, hogy nem a kalendá­riumnak, és nem a divatnak, hanem önmagának és a napi időjárásnak öltözik az ésszel élő ember. NEM A RUHA TESZI AZ EMBERT, de a madarat tolláról, embert a ruhá­járól ismerheti meg valaki. Más a „felöltözés“ és más a „jólöltözés“ még az orvos szemében is. A jól ösz­­szeválogatott, szolid és tiszta, megfe­lelően karbantatott öltözet, feltétle­nül jó ajánlólevél. Éppen úgy, aho­gyan az elhanyagolt, az ápolatban és az egyéniséghez nem illő nem az. A ruha kiválasztásánál tehát az egyik legfontosabb a helyénvalóság, aminek sokféle szempontja lehet. Az öregember például sohasem1 öltözköd­het úgy, mint a fiatal, a kövér, mint a sovány és az sem mindegy, hogy munkába vagy vendégségbe megy-e valaki. Ezeken túl az orvos mindig a célszerűséget, az egészségre káros, vagy hasznos szempontot látja és a divatot ugyanilyen szemüvegen át nézve vagy elfogadja, vagy nem. Min­denesetre bizonyos dolgokon csodál­kozik. Például azon, hogy vajon miért van az, hogy a rosszat fürgébben utá­nozzák az emberek, mint a jót, vagy azon, hogy néha az öltözködésben, mintha viszafelé forognának a kere­kek. A birkabőrt szőrrel befelé, vala­mikor csak a bundába, a bekecsbe, a ködmönbe, vagy az ujjatlan prémes mellénybe varrták bele. Ojabban szőr­rel kifelé hordják é,s nem Is az öre­gek, hanem a fiatalok, nem is falun, hanem városon és nem is tisztán, ha­nem piszkosan, mintha a birkák kö­zött hentergett volna valaki. Csak azért, mert azt mondják, hogy ez a divat. De vajon jó ez? Ha így megyünk visszafelé, nem­sokára elhagyjuk a kifelé szőrös bőrt is és újra pőrén járunk, mint hajdan az ősemberek. De jó lesz-e ez valakinek? Buga doktor Az ezüstszürke Cirmi cicát a ház lakót már évek óta dédelgették. A kis kedvenc órák hosszat játszadozott az elébe dobott papírgalacsinnal, vagy ■ lesbe állva a bokor alól figyelte a madarakat. Gazdái: a papa, a mama, a gyerekek, Ili és Karcsi valósággal • versengtek Cirmi kegyeiért, és szinte féltékenyen lesték, kinek az ölébe ugrik fel esténként, amikor a tévé előtt ül a család. Cirmi boldogsága határtalan volt, kéjesen ugrott át egyik fotelból a másikba, s gondosan ügyelt arra, hogy igazságosan oszto­gassa szeretetét. De mi történt egy napon? Az isko­lából hazatérő Karcsi mellett egy fe­hér, kedves, vidám, ugribugri foxi ka­­pirgálta a kertajtót. — Ezután Kuksi kutyus is velünk él! — jelentette be Karcsi a család­nak. Cirmi begörbítette a hátát, felbor­zolta a szőrét. Rettenetessen félté­keny lett egyszeriben. Még egy állat? Aki osztozni fog vele a család szere­­tetében? Ezt meg kell akadályoznia! „Támadni jobb, mint védekezni!" — villant át az agyán, és a szoba sző­nyegén elnyüjtózó foxira fújtatva, megvetéssel sziszegte: — Mit keresel itt, te... te... sa­kálivadék! Énéi nagyobb sértés nem érhette a foxit. Mert igaz, ami igaz, hallott 6 már olyasmit, hogy a kutya a sakál­tól származik, de hát ha már a csa­ládfáról van szó, szívesebben vállalja ősének a farkast, mint a tolakodó, arcátlan, hangos üvöltéssel zenebo­­náló sakált. És mivel a súlyos sértésre ő is sértéssel akart válaszolni, meg­vetően mérte végig Cirmit és csak ennyit vakkantott feléje: — Hallgass, te hamis, te hízelgő... Amilyen érzékeny a kutya a család­fájára, annyira dühös a macska, ha hízelgőnek mondják. Cirmi nekiron­tott Kuksinak... A kutya hátrált picikét a hegyes körmök láttán, de azért rendületlenül folytatta: — És hűtlen is vagy. Csak a házhoz ragaszkodsz, mert örülsz,'hogy fedél alá kerültél, de törődsz is te a gaz­dával? Hallottam már olyasmit, hogy a gazdi elköltözött, ám hiába vitte magával a macskáját, az újra vissza­szökött az üres lakásba. Meg aztán nem egyszer vetemedtek ti tolvajlásra ts! A régi gazdáméit például sokszor mérgelődtek, mert a macskájuk bele­nyalt a tejeslábasba... És így folyt a háborúskodás tovább. Ilike és Karcsika pedig azon fáradoz­tak, hogy Cirmit és Kuksit mégiscsak összebarátkoztassák. Ha cirmi Ili ölé­be ugrott, Karcsi mindjárt magához intette Kuksit. Ha Kuksi kedvenc cse­megéjét, a kockacukrot ropogtatta, Cirmi tányérkájába еду-két húsjalat került... Ha Kuksi jó szót kapott, Cirmitől sem sajnálták, és mindig egyszerre simogatták meg őket. így Cirmi lassan megbarátkozott a gondolattal, hogy Kuksival egy fedél alatt kell élnie, méghozzá jó barátság­ban, és Kuksi sem vakkantott már ha­ragosan, ha Cirmit megpillantotta. Egy idő után nemhogy kibékültek, de még együtt is játszottak a közös labdával, .amit a gyerekektől kaptak a barátság örömére. őszi vers Hová, hová fecskepár? Hiszen itt van még a nyár. Dalolja a gerle-madár, csupa virág még a határ. — Ma még igen, jaj de holnap, a levelek mind lehullnak ... Elnémul a gerle-nóta, elhervad a virág sorra. Űváry Péter TÍZ perc Naponta könnyűszerrel elvégezhet­jük ezt a rövid, összesen három vál­tozatból álló tornagyakorlatot. Ezzel biztosíthatjuk izmaink rugalmasságát, ás sikeres harcot folytathatunk a kar­csúságért. Akinek pedig — saját meg­ítélése szerint is — van már némi súlytöbblete, feltétlenül próbálja meg kitartó tornával ledolgozni. 1. Kis terpeszálláshan kezdjük Й gyakorlatot, karfelemeléssel, majd nyújtott karunkat háromszor üteme­sen még hátralendítjük. Nyújtott kar' ral nagy ívben előrehajolunk, és ka' runkat háromszor ütemesen nyújtjuK még jobban a padié felé. Ezt a gya­korlatot első alkalommal legalább há­romszor, később tetszés szerint minél többször ismételjük. 2. Hanyatt fekve, két karunkat a fejünk alá behajlítjuk, ujjainkat ösz­­szefonjuk, lábunkkal pedig folyama­tos kerékpárzó mozgást végzünk: fel­húzzuk a jobb térdünket, a lábfejet lefeszítjük, ugyanakkor a bal lábat előrenyújtjuk, a lábfejet felfelé fe­szitjük. Teljes lábnyújtás után azon­nal kezdjük visszahúzni a bal lábat, és nyújtjuk előre a jobbot. Először 5—6 mozdulatváltás ebből is elég, ké­sőbb egyre kitartóbban „kerékpároz­zunk“. 3. Leülünk a padlóra, törzsünket két hátratett karunkkal támasztjuk. Felemeljük a nyújtott bal lábat és az elörelendülö jobb kézzel megfogjuk a boka körül, háromszor magunk felé húzzuk. Ugyanezt ellenkező két vég­tagunkkal is ismételjük, összesen négyszer, ötször. ^ O R N ^ ÉRTÉKES VERSENY Szövetkezeteinkben hozzávetőleg hány munkaközösség versenyez a ... SI lásd vízszintes 1. és függőleges 21. sort, a választ pedig a függőleges 42. számú sorban találjuk meg. Vízszintes sorok: 11. Illetőleg rövi­dítve. 12. Város Ausztriában. 13. Rendfokozat. 14. Keresztül! 15. Film­csillag. 16. Rés. 17. Igen oroszul. 18. Amerikai filmko­mikus. 19. Hegedű tartozéka. 20. Be­cézett női név (ford.). 21. Macs­ka. 22. Hangtalan téma. 23. Utat sze­gélyező mélyedés. 24. Ázsiai állam. 25. Kevert era. 26. London része. 27. A beszéd tárgya. 28. Nem sok, nem kevés. 29. Lajos Nándor. 30. Női fő­szerep Ibsen: Peer Gynt drámájában. 31. Lent. 32. Az egész emberi nem. 34. Biflál. 36. Lé­zeng. 37. Tojás szé­lei. 38. Dolog lati­nul. 40. Vasút ele­je. 41. Öltözék. 42. A harmadik dimenzió. 43. Méhhím. 45. Salto __ ale. 46. Előd. 47. Hu­sáng. 48. összevissza vezet. 49. Város az NSZK-ban. 50. Német ária. 51. A pók igéje. Függőleges sorok: 1. Thaiföld má­sik neve. 2. Folyó Erdélyben. 3. Száz­ötven római számmal. 4. Hegység a Szovjetunió és Mongólia határán. 5. Növények kapaszkodására szolgál. 6. I. N. R. 7. Kettős betű. 8. Küzdőtér. 9. Hóhér. 10. Hangtalan rend. 15. Ko­nyak-márka (fon.). 16. Pad. 18. Ele­fánt szolvákul. 19. Idegen borok. 20. Ceruza. 22. Régebbi katonai utánpót­lási alakulat. 23. Ország. 24. Vágó eszköze. 25. Magyarországi lóverseny­tér 27. Hiányos tabló. 28. Azonos a vízszintes 28-al. 30. Jan__Komen­ský. 31. Sana betűi. 32. Város Magyar­országon. 33. Kevert évei (é. h.). 35. A lék. 37. Gazdaságunk pillére. 39. Ifjúsági regényíró. 41. Madách szín­darabja. 43»Sírhalom. 44. Korhol. 45. Magyar Távirati Iroda. 47. Végnélkül kong. 48. Nem egészen erre. 49. Bír­ságban van! 50. Ady Endre. Beküldendő a vízsz. 1., függ. 21.* valamint a függ. 42. sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK A 36. számú keresztrejtvény helyes megfejtése: Köszöntjük a nitrát or­szágos aratóünnepély résztvevőit! Könyvnyertesek: Száraz Terézia, Jahodná (Pozsonyeperjes) — Rideg Eszter, Vyšné nad Hronom (Nagyod j — Szalay Kálmán, Kam. Kosihy (Kő­­keszi).

Next

/
Thumbnails
Contents