Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-21 / 38. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. September 21. 12 NÖVÉNYVÉDELEM Mielőtt a búzát elvetjük, csávázzuk a vetőmagot. A csávázás arra való, hogy az egészsé-. ges gabonaszemek csírázáskor a földben ne kapják meg а kő- Uszög-fertőzést. A kőüszög Igen apró, szabad szemmel nem látható, fertőző csirája, az úgynevezett spóra, ott van a búzaszem szőrszálain és hasítékán. Várja azt, hogy a búzával együtt kicsírázhassék és belekerülve a búzába, végigkísérje egész fejlődésén. Csak a csírázó vetést tudja a kőüszög megfertőzni. A kikelt vetést mér nem fertőzi. A búza fejlődése alatt az üszög rejtve marad, és csak a búza kalászolása után látj<a meg a jószemű szakember a fertőzött töveket. A fertőzött búza kalásza az egészségesnél alacsonyabb, kákazöld. Mikor az egészséges szemek fejlődnek, a fertőzött búza szárában végigkúsző kőüszöggomba a búzaszemek helyén hozza a szaporító sejteknek százezreit, a spórákat. Ha egy ilyen kőüszkös szemet, az ún. puffancsot ujjalnk között szétnyomjuk. Védekezzünk a búzakoiisziig ellen Gondoskodjunk az őszi keverékek vetéséről gabonasortávolságra végezhető. A többi agrotechnikai műveletre nézve a keverékbe vetendő növények termesztési módja irányadó. Az őszi takarmánykeverék termesztésének több előnye is van. {é előveteménynek tekinthető. A bükkönyfélék, vagy más pillangósvirágúak pl. nitrogénben gazdagítják a talajt. Utána a terület korán felszabadul és másodvetéssel hasznosítható. A legkorábban nyújtanak zöldtakarmányt. Kedvező időjárás esetén mér április végén, májusban etethető a rozsom őszi keverék. ízletes takarmányt ad. A szénhidrátokban gazdag kalászosok és a fehérjében gazdag pillangósok egymást kiegészítik. A keményítőAz őszi keverékek különböző időben vetve lehetővé teszik a folyamatos zöldetetést. A keverékeket úgy vessük, hogy egymás után; folyamatosan takarmányozhatók legyenek. Célszerű, ba október közepéig a folyamatosan feletethető takarmány szükségletnek megfelelően olyan keverékeket vetünk, melyek az adott körülményekben, a területegységre viszonyítva, a legnagyobb tömeget és tápértékét adják. A keverékek összetevőinek aránya vidékenkánt ás helyenként változik. A bükköny mennyiségének aránytalan növelése nem ajánlatos, mert egyrészt tehárjepazarlást eredményezne, másrészt a vetőmag kültságes \T ÜLJ тапинш Már most kell megalapoznunk a koratavaszi takarmányozás előfeltételeit. Erre szolgálnak az őszi keveréktakarmányok. Kora tavasszal az első zöldtakarmányt szolgáltatják, amikor a hereféléket még nem lehet kaszálni. Ilyenkor rendszerint szűkös a szénakészlet is. Ha a keverék komponenseit helyesen választjuk, úgy több mint egy hónapra folyamatos zöldtakarmányozást biztosíthatunk. Az őszi keverékek termesztése több előnnyel jár és fontos szerepe van főleg a szarvasmarha tavaszi takarmányozásában. Rendszerint kalászos gabona után vetjük. A vetésforgóban legtöbbször két kalászos közé helyezzük. így a helyes vetésváltásra kedvező hatással vannak. Az őszi keverékek alá a tarlót időben kell megszántani, hogy megakadályozzuk a talaj túlságos kiszáradását. Szántatlanul hagyott, kiszikkadt gabonatarló csapadék híján augusztus végén vagy szeptember elején csak nehezen és hantosán szántható, s ezt a keverék takarmányok rendszerint megsinylik. Tehát a tarlóhántás után, illetve a keverék vetése előtt kb. egy hónappal középmélyen szántsunk! A vetéshez jól beérlelt talajt kell készíteni. Porhanyóra előkészített vetőmagágyat a keverékek meghálálják. Kifizetődő, ha az őszi keverék alá istállétrágyázunk. Egy hektárra ISO— 200 q-át számítsunk. Ez azért is fontos, bogy az utána következő növénynek elegendő tápanyaga legyen. A keverékek tavaszi fejtrágyázásához nitrogéntartalmú műtrágyát tartalékoljunk. A nitrogénműtrágya hatására a tenyészidő meggyorsul, a növényzet bujább lesz, korábban kaszálható vagy legeltethető, nagyobb tömeget ad és a takarmány emészthető fehérje tartalma növekszik. A vetőmagot a vetés előtt keverjük össze, de külön is lehet vetni. A vetés fehérje arányt a keverékek helyes összeállításával szabályozhatjuk, hogy a tejtermelésre vagy növendékállatok takarmányozására önmagukban is alkalmasak lehetnek. Két, három vagy többféle magból összeállított őszi keverék jobban bírja az időjárás viszontagságait. Ha például erős, hé nélküli télen a bíborhere vagy más pillangósvirágú kipusztul, esetleg megritkul, a megmaradt támasznövény — a kalászos r— maga is elegendő tápértékét képvisel. Egységnyi területről az őszi keverékek tekintélyes tömeget nyújtanak és nagy tápértékük van. Rendkívül nagy előnye az őszi keveréknek, hogy tavasszal korán letakarlthaté és megfelelő táperő esetén a terület másodnövénnyel hasznosítható, pl. rövid tenyészidejű kukoricával, silókukoricával, korai burgonyával vagy késői takarmány-növénnyel. A zöldtakarmányozás folyamatossága érdekében fontos az őszi keverékek területének nagyságát meghatározni. Ez az állatállomány számától és összetételétől függ. Általában 100 tehénre kb. 11—12 ha keverék takarmánnyal bevetett területet számítanak, — ahol nincs legelő. A szállítási távolság és ezáltal a költségek csökkentése érdekében célszerű a keverékeket az istállókhoz közel, az ún. farmkörüli vagy takarmányos vetésforgóban elhelyezni. Felsoroljuk néhány használatos őszi keverék összetételét és az egységterületre szükséges vetőmag-mennyiségét: ROZSOS KEVEREKEK: Rozsos bíborhere: rozs 85—100 kg -<- blborhero 20—8 kg. Rozsos bükköny: 80—130 kg + szöszbe vagy pannonbükköny 120—50 kg. ROZSOS BÜKKÖNYÖS BORSOS KEVEREK: rozs 60 kg + pannonbükköny 60 kg + őszi borsé 80 kg, (ahol nincs fagyveszély). Őszi Árpás keverek: őszi árpa 120—150 kg + pannonbükköny 70-50 kg. BOZÁS KEVEREK: őszi búza 80—150 kg + bükköny 80—50 kg. LÉGANY-FÉLE KEVERÉK: jobb talajon: szöszösbükküny 70 kg + bíborhere 20 kg + őszi búza 90 kg, homokos talajon: szöszösbükküny 50 kg + bíborban 14 kg + rozs 70 kg. KESZTHELYI KEVEREK (rozsos repce): rozs 85—90 kg + repce 20—15 kg. LANDSBERGI KEVEREK: olasz perja vagy westerwoldi perja 35—15 kg + szöszös vagy -pannonbükköny 52—35 kg + biborhare (inkarnát) 18—20 kg (csapadékosabb vidéken). Helyszűke miatt csak néhány őszikeverék takarmány összetételét soroltuk fel. A keverékek összetevőinek vetőmagszükséglete a helyi adottságoktól, a talaj minőségétől ás összetételétől, a mikroklímától, valamint nem utolsó sorban a hasznosítástól la függ. Az észl takarmánykeverék előnyeit összegezve, termesztése több szempontból kifizetődő és ajánlható. BORYL kellemetlen, rothadt, halszagú bűzt érzünk. Ezek a beteg szemek, puffancsok a kalászban fejlődnek ki és az egészséges gabonával együtt a cséplőgépbe kerülnek. A cséplőgép dobja munka közben szétveri az üszögpuffancsokat Is és a kiszabaduló fekete spóratömeg rákerül az egészséges szemekre. A fertőzött gabona egy része puffancsot hoz, más része pedig a betegség miatt még a tél folyamén elpusztul. A kőüszög ellen védekeznünk kell, mert évről-évre kárt okoz. Kedvező ősz esetén előfordul 50—70 százalékos kártétel Is. Elsősorban a vetőmag gondos tisztításával védeke-i zünk. A vetőmag csávázása, Illetve pácolása kétféle: porcsávázás és nedves csávázás. A porcsávázás egyszerűbb, de bizonytalan. A nedves csávázás körülményes, de sokkal biztosabb eredményt ad. Lehetőleg még száraz, meleg Időszakban végezzük el, mikor a megcsővázott vetőmag hamar megszárad. A csávázőoldatot kádban, vagy hordóban készítjük elő úgy, hogy a hordót peremétől 2—3 tenyérnyire feltöltjük vízzel. A feltöltés közben mérjük a vizet és minden 100 literre 15 dkg higanyos csévázőszert vagy 1 kg rézgálicot számítunk. A higanyos csávázöszer jobb, mert a rézgálic a vetőmag csírázását károsan befolyásolhatja. A csávázólé a vetőmagot lepje el, így a léha szemek, különösen a vetőmagban levő puffancsok felszínre jönnek és könnyebben le lehet meríteni. Minden 25 kg csávázott gabona után új 4 liter csávázóoldatot töltünk az edénybe és ezzel visszapótoljuk a felvett oldatot. A csávázott vetőmagot vékony rétegben kiterítjük száradni, csávázőoldattal előzőleg felmosott helyre. Azután megszárítjuk a vetőmagot. A csévézőié megöli a gabonán az üszögcsírákat (spórákat), de nem védi meg a vetőmagot újabb fertőzéstől. Ezért á zsákot, amelybe majd felmerjük a csávázott vetőmagot, előzőleg csávázőoldatban áztassuk meg, vagy mossuk ki forró vízben. A csávázőoldat mérgező. Óvatosan bánjunk vele! Az őszi árpa fedett üszke ellen csak higanyos csávázással védekezhetünk! —nv.— úz E-S16 -mimmMj suk. Az arató-cséplőgép után a szalma rendben marad. A szalmarend vastagsága állítható lemezekkel szabályozható. Gerhard Schmidt műszaki igazgató kérdésünkre elmondta, hogy az E— 516-os még fejlesztés alatt álló konstrukció, a tartós, nagyüzemi vizsgálatokat követően, a vizsgálati eredményektől függően esetleges módosításokra is sor kerülheti Az edddlgl — az NDK-ban szerzett — tapasztalatok alapján az E—510-os már elérte munka közben a tervezett teljesítménymutatókat. A tervek szerint az E—516-os sorozatgyártása 1976-ban kezdődik. NAGY TELJESÍTMENYÜ BÁLÁZÓ Ez a bálázőgép nagy teljesítményű, alternáló munkát végző, dugattyúval ellátott, mobill présgép. Alkalmazható széna- és szalmafélék rendből történő bálázására, és a bálák tarlóra, vagy a bálázással egy menetben, szállító járművekre való rakodására is. A konstrukció, zsineges kötözőgép, s а К—453-as kötözőszerkezete megegyezik a nálunk jól Ismert K—442 jelű bálázógép kötözőszerkezetével. A jedt K—402-es vagy a PSZB—1,6-os jelű bálázógép. A konstruktőrök elsősorban az E—516-os jelű kombájn utáni szalmabetakarltásra alakították ki a gépet. A bálázógépen biztonsági berendezéseket helyeztek el, ezek megakadályozzák a gép eltömődését és esetleges törését. A gépre bálaszámlálé berendezést is helyeztek, ezt a kötöző szerkezet működteti. A bála tömörségét a préscsatorna szűkítésével, csavarorsós mechanizmus segítségével lehet szabályozni. A K—453-as a bekötözött bálákat csúszdáról a talajra helyezi, vagy szállítójárműre rakja, háromféle módon. 1. A bálázógép a maga után vontatott pótkocsira, ferde csúzdán továbbítja a bálát; 2. a bálázógép után kapcsolt, nagy térfogatú kocsira röpítőberendezéssel juttatja a bálákat; 3. a harmadik megoldás, hogy a bálázógép mellett szinkronban vontatott, nagy rakfelületű pótkocsira a bálázógép, oldal kihordó csűzda segítségével, juttatja a bálákat. A második és a harmadik esetben a bálák rendszertelenül helyezkednek el a pótkocsi rakfelületén, ezért a szállítójárművek kihasználása érda-A К—453-as bálázó. A ina ismert és a legnagyobb teljesítményű kombájnok kategóriájában újabb modell született A Német Demokratikus Köztársaság mezőgépiparának terméke, a FORTSCHRITT, a NEUSTADT-1 kombinát E—518 jelű arató-cséplőgépe. Az új, nagy teljesítményű kombájnt követi a szalraaletakarítás új gépe, a K—453 jelű nagy teljesítményű bálázó. A legfontosabb paraméterek: a kombájn négyütemű, 8 hengeres Diesel motorja 220 LE-s, A gép tervezett teljesítménye 10—11 kg dobáteresztőképesség másodpercenként. A szalmarázó felülete 7,68 m2, a tlsztítőfelület 3,94 m2. A magtartály 4,5 m3-es. A csóplődob hossza 1600 mm. A kombájn haladási sebessége, előremenetben, fokozatmentesen 0—20 km/őra, hátramenetben, fokozatmentesen 0—8 km/őra. A kombájnhoz kétféle szélességű vágőszerkezet szerelhető fel 6,7, illetve 7,6 méteres kivitelben. A vágőszerkezet hossz- és keresztirányban egyaránt talajkoplrozős rendszerű. A KONSTRUKCIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL A vágóasztal és a motolla emelése és süllyesztése, a motolla hosszirányú állítása hidraulikus úton történik. A vágóasztal bal oldalán képezték ki az úgynevezett robotkombájnos berendezést. Ez az automatika mentesíti a munkamenet közbeni kormányzástól a vezetőt, ugyanis az automatika, a robotkombájnos tapogató ujjal a még álló terményfalat végigkopirozzák és külön automatika végzi — szükséges esetben — a kormánykerék-elforditást. E berendezés a kényelmi szempontokon túl egyben biztosítja a vágőszerkezet munkaszélességének állandó és teljes kihasználásét. A vágószerkezet ki- és bekapcsolása külön pedállal történhet. A cséplőszerkezet a megnövelt áteresztőképességnek megfelelően növelt méretű. A hagyományos cséplőszerkezettől abban tér el, hogy közvetlen a cséplődob felett, még az utőverő előtt, egy sima hengert helyeztek el, s ennek a terményvisszahordás megakadályozása a feladata. Az ismertetett paraméterekből kitűnik, hogy a cséplőszerkezettől átvett szalmás anyagot Igen nagy felületű, ötládás, hétlépcsős szalmaráző kezeli tovább, Illetve választja ki a szalmában maradt szemeket. Újdonság a konstrukción, hogy a belső szalmarázó ládák végén egy-egy szemveszteségjelző monitor található. Ezeknek a monitoroknak az a feladata, hogy mintegy szabályozzák a mindenkori betakarítási körülményeknek megfelelően a kombájn haladási sebességét. Ez a szabályozottság lehetővé teszi, hogy az aratócséplógép teljesítményét az üzemeltetés során állandóan kihasználhaezslneg tárolóterében egyszerre 10 köteg helyezhető el, s ez a mennyiség 6—7 őrás üzemeltetésre elégendő. TBkintettel arra, hogy a kötözőanyag zsineg, így takarmányok bálázására Is kitünően alkalmas. A bálázőgép egytengelyes, vontatott kivitelű konstrukció, meghajtását a vontató erőgéptől kapja. Üzemeltetése az 1,4 Mp kategóriába tartozó erőgépekkel történhet. .A felszedő-szerkezet munkaszélessége 2100 mm. A préscsatorna mérete 400X500 mm. A beállítható bálahosszúság 600—1100 mm. A konstrukciót JD—40—30-as erőgéppel üzemeltették. S megközelítőleg háromszor akkora teljesítményt nyújtott, mint az általánosan elterkében kb. 50—60 m3-es térfogatú szállítókocsi alkalmazása szükséges. A K—453-as bálaprések sorozatgyártását az NDK-ban 1975-ben kezdik meg. Mindkét konstrukció megjelenését széleskörű érdeklődés előzi meg. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét arra, hogy az Ismertetőben közölt adatok tájékoztató jellegűek, ugyanis az E—516-os modell ma még fejlesztés alatt állő konstrukció, és pontos teljesítményadatok ismertetésére az eddigi és az ezeket követő nemzetközi, összehasonlító kísérletek alapos értékelése után kerülhet sor. (a M. M. nyomán) )
