Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-21 / 38. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1974 szeptember 21, 6 MÉRNÖKÖK A MEZŐGAZDASÁGBAN ember lapozgatja a sta­tisztikát, számol és nem hisz a szemének: 1974. július 30-án a kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben 439 agrármérnök, 2264 mezőgazda­­sági technikus, 708 más kép­zettségű felsőfokú technikus, 1789 nem mezőgazdasági kép­zettségű technikus és 176 gim­náziumban érettségizett szak­ember dolgozott. Ez összesen 5356 fő, vagyis ezer dolgozóra 4,7 főiskolai diplomás jut; átlagosan egy me­zőgazdasági üzemben tizenhat „Iskolázott embert“ találha­tunk! Maradjunk azonban most csak a mérnököknél. Hajdanán a falu értelmiségét tömegében a tanító és a pap képviselte, esetleg még az or­vos ős a patikus. Felsőfokú képzettségű mezőgazdászok csak az uradalmi intézők vol­tak, de igen kevesen és a falu­tól társadalmilag elszigetelt helyzetben. Ma viszont a peda­gógus mögött már az agrármér­nök sorakozik fel az értelmisé­gi listán. Akad ugyan még olyan szövetkezet, ahol nincs, de ma már ez kivételnek számít. Az agrármérnök megszokott, ter­mészetes jelenség, helye a gaz­daságban kialakult. Általában önálló munkaköre van, intéz­kedéseit a vezetőség állásfog­lalásának megfelelően, de sa­ját belátása szerint és saját fe­lelősségére adja ki. A termelő­gépezetben rangja általában közvetlenül az elnök után kö­vetkezik. A többi diplomások helye­rangja még nem ennyire kiala­kult. A gépészmérnök, az épí­tészmérnök, az állatorvos, a jogász, a közgazdász a komo­lyabb szövetkezetekben már nélkülözhetetlen, de munka­köre sokféle, vitatott, helye pe­dig a hierarchiában tisztázat­lan. Reméljük azonban, az élet megoldja ezt a problémát is. Más téma, hogy milyen a mérnök szerepe a falu társa­dalmában. Ezt még nem mérte fel senki, nem is lenne egy­szerű. A problémát ugyanis az bonyolítja, hogy az agrármér­nök általában nem választott, hanem kinevezett vezető, tehát csak közvetve tartozik a köz­gyűlés hatáskörébe. Mostanában sokat beszélünk a falusi mérnökökről, diplomá­sokról és nem ok nélkül. Amit ma mezőgazdaságnak neve­zünk, az a diplomások nélkül nem születhetett volna meg, és nélkülük az előrelépés sem képzelhető el. Nagyon gyakori, hogy olyan módszerek kerül­nek a gazdálkodásba, amit a gyakorlatban még a környéken senki nem csinált. Alapos el­méleti képzettség szükséges ahhoz, hogy a vezető a terme­lési eljárás leírásán eligazod­jék és azt a gyakorlatba át tud­ja ültetni. Munkájának bizton­ságához pedig gyakran elen­gedhetetlen a gépész, a köz­gazdász, sőt a jogász jelenléte is. Diplomásaink minden elis­merést megérdemlő módon ol­dották és oldják meg ezeket a feladatokat. De veszélyei is vannak ennek a folyamatnak. Mivel a mérnök megy el a különböző termelési értekezletekre, ő vesz részt a tapasztalatcserén, tanfolyamon, a mérnök mondja meg, hogy mikor mit kell csinálni, olyan látszatot kelthet, mintha az el­ért hozam, illetve többlet ho­zam kizárólag a mérnöki mun­ka eredménye lenne. A másik veszély, hogy a mérnök a veze­tőséggel megtárgyalja ugyan a teendőket, a közgyűlés elfogad­ja ugyan a létesítendő beruhá­zás tervét, vagy az új módszer beveztését, de a mérnöknek már az a dolga, sőt az a köte­lessége, hogy az embereknek utasításokat adjon. Utasításokat, amelyeken a brigádban már nincs mit tárgyalni. Ha valahol lazaságot tapasztal, a mérnök­nek az is kötelessége, hogy esetleg „magasabbra emelje a hangját“. Ebből viszont az a látszat keletkezhet, mintha a mérnök afféle demokratikus szabályokon kívül álló vezény­lő tiszt lenne. Távolról sem állítjuk, hogy egyik vagy másik veszély már tömegével bekövetkezett volna. Az agrármérnökök túlnyomó ] része a népből jött és a néphez tartozónak vallja magát, mun­katársának tekinti a tagot és készséggel részt vesz a falu közéletében is. A tagok na­gyobbik része meg tudja külön­böztetni az utasításokat oszto­gató szakembert attól a diplo- ] más szövetkezeti tagtól, akinek | a közgyűlésen ugyanannyi jo­ga van, ugyanúgy egy szavaza- \ ta, mint neki. Miközben ismételten örven­dezünk Kelet-Szlovákiában a diplomások létszámának gya­rapodásán és ismételten alá- < húzzuk a magasfokű szakérte-; lem szerepét az elért eredmé­nyekben, ejtsünk néhány szót a dolog másik oldaláról is. Igaz, egy szakosított gazdaság­ban kevesen dolgoznak. De az j emberi munka, a fizikai munka | s a nagyfokú felelősségérzet j e munkát végzők részére is j nélkülözhetetlen. Lehet, hogy | egy termelési rendszerben né­hány ember „gyártja“ százhek-; tárokon a kukoricát, cukorré­pát és a burgonyát. De az a ! néhány ember nem végezhetné j hallatlanul nagy figyelmet és fegyelmet kívánó, termelékeny j munkáját, lipnem állna mögöt- j te, nem venné öt körül egy | egész szövetkezet, amelyben! néhányan csak zsákokat emel- j getnek, magtárt tisztítanak, gazdasági udvart őriznek, vagy valami hagyományos kultúrá­ban kapálgatnak. A szövetkezet velük együtt egész, és velük i egvütt működőképes. (ib) MINŐSÉGI MUNKÁT VÉGEZNEK Á Nové Zámky-i (Érsekújvár rij Gép- és Traktorállomás štúrovol (párkányi) üzemegy­ségének műhelyében számomra szokatlan za] fogadott. A le­mezvágó és a kalapácsütések keltette hangzavarba egy-egy hegesztöpisztoly vakító fénye elegyedett. A munkásokat mind­ez nem zavarta, megszokták már. Elnéztem őket — otthono­san magabiztosan mozogtak. A gépek, szerszámok segítségé­vel hihetetlen ügyességgel for­málták, alakították a 4 milli­méteres lemezeket. Valasek László és Szlama István mű­helymesterek a helyszínen ma­gyarázták, ki mit készít, kinek mi a feladata. Az udvaron zöldségbetakarító gépek sorakoztak. Gyártásukat a múlt esztendőben kezdték. A 70 db érdekes szerkezet a pap­rika, paradicsom, burgonya stb. szedését könnyíti meg. Munka közben szállítószalagja 21 mé­ter szélességben biztosítja a termés pótkocsira juttatását, ahol egy dolgozó kényelmesen osztályozhatja. Illetve csoma­golhatja a zöldséget. ■ gyártása, már 2000 darabot. Az üzemegységben szölőszál­­lító kocsikat is készítenek. Ezek traktorvontatta pótkocsik- i ra szerelhetők és hidraulikával billenthetők. Д szövetkezetek . által megrendelt 50 db gyártá­sát teljes ütemben végzik. Űr­­' tartalmuk 5 m3-nek felel meg. Ezekkel a kocsikkal a gbelcei (köbölkúti) borüzembe szállít­ják a termést. Mert erős kon­strukció, szövetkezeteink más célra is felhasználhatják. A párkányi üzemrészleg 41 dolgozója ezen kívül a here­szárítókhoz szükséges tartó­oszlopok és tetőszerkezetek készítését végzi a cerníki, a báüai szövetkezet és a Rovnicei GTÄ részére. Ezt megelőzően korszerű ser­téshizlaldák automatikus etető­berendezését gyártották. A szak­emberek ismereteiket újabb és újabb iskolázásokon gyarapít­ják. Egy-egy igényesebb termék előállításakor a kooperáló vál­lalatnál Ismerkednek az új technológiával. így aztán pre­cíz, minőségi munkát végezhet­nek. Tóth János A nagy fogásszélességű zöldségbetakarító gép szállítószala­gok és ferde felhordó segítségével juttatja a pótkocsira a terményt. Foto: — bor— NAPJAINK MARGÓJÁRA ISMÉT DEREKASAN HELYT KELL ÁLLNI! Az idei időjárás különösen próbára tette a gabonabetakari­­tást végző dolgozókat Kelet-Szlovákiában. Ennek ellenére a jól szervezett munka, a kombájnosok, a szállítók, az üzem­anyag- és alkatrész-raktárosok, a szerelők, az átvevőhelyek dolgozói, az irányítók tevékenysége, szorgalma meghozta gyü­mölcsét: rekordtermést takarítottak be a mezőgazdasági üze­mek. Természetesen a jó termés nemcsak az aratáson múlott, az alapozás már tavaly ilyenkor elkezdődött a jő vetőmag meg­választásával és a kiváló talajelőkászítéssel. Egy év céltudatos munkája után mondhatjuk: a jó termés biztosítja az ország kenyeret, a növekvő állatállomány takarmányellátásának javí tását. Az idén ismét bizonyított a nagyüzemi gazdálkodás. ' Amikor megelégedéssel nyugtázzuk a kalászosok termeszté­sében elért sikereket, már az újabb, talán még nagyobb, nehe zebb feladatokra gondolunk. A munkák összefolynak, szinte szusszanásnyi idő sincs. Már készítik a gazdaságokban az új vetéshez a magot, a vetoágyat. Talán mire e sorok megjelen­nek, az első tábla őszi árpa-, vagy rozsföldre már bekanyarod­nak a vetőgépek. Ahogyan Lenárt elvtárs a Foprádi Barátság Efsz-ben tett látogatása alkalmával mondatta, az őszi munkák nagyabb fel­adatat jelentenek, mint a kalászosok betakarítása volt. Ha ez országosan így van. akkor Kelet-Szlovákiában kétszeresen kell hangsúlyozni ezt a megállapítást. Még tart a sok munkát igénylő dohány betakarítása, a még kevésbé gépesített burgo­nyaszedés. Szép termés mutatkozik kukoricából, jók a cukor­répák is. A határban szinte minden földet be kell járni. A be­takarítást követi a szántás, majd a vetés. Ahogy mondani szok­tuk, ha száz kezünk volna, mind tele lenne munkával. A gépek száma évről-évre növekszik. De annyi csak sokára lesz, hogy gondtalanul végezzük az őszi munkát. Amikor még a kard volt a harci eszköz, azt mondták: ha rövid a kardod, tnldd meg egy lépéssel. Ezt a mondást most így aktualizálhat­nánk: ha kevés a géped, toldd meg a második műszakkal. A kettős műszakot augusztusban, szeptemberben érdemes elkez­deni. Most még hosszabbak a napok, melegebbek az éjszakák. Novemberben, amikor már körmünkre ég a munka, deres éj­szakák vannak, rosszabbak a munkakörülmények, kedvetle­nebbek az emberek, igy silányabb a minőség és kevesebb a teljesítmény. Most száraz az idő, de semmi biztosíték arra, hogy október­ben is kedvező lesz a betakarításra. Vannak termények, ame­lyek igen érzékenyek az esőre, de még a ködre is. Ezek közé tartozik a napraforgó. Ezen a nyáron tapasztalhattuk, hogy a hosszú, meleg napokon is milyen gondot okoz a huzamos eső­zés. A szárítóberendezések üzemeltetése nélkül nagy veszteség érhette volna a népgazdaságot. A kukorica betakarításánál sem elegendő csak azzal törődni, hogy a cső lekerüljön a szárról. A termesztés minden fázisában érzékeny kár, ha valami el­pusztul. de legnagyobb a veszteség, amikor már kész termény megy tönkre. Ha tavasszal kipusztul egy fiatal kelés, anyagi­lag, de erkölcsileg is egészen más hatása van, mintha ősszel a sok munkával, költséggel megtermelt érték megy vészén döbe. Nem vagyunk böviben raktáraknak, szárítóknak, de az idejében való betakarítással, jó szervezéssel, minden lehetőség felkutatásával, igénybevételével, ideértve a segítséget is, meg tudjuk őrizni a gazdag termést, annak minőségét. Sok mindenről lehetne még szólni: a vezetőség, a párlszer vezet, a külső irányító szervek munkájáról, a verseny erejéről, és így tovább. Végezetül egyet hadd említsünk meg. Sok helyen elterjedt olyan nézet, hogy a munka neheze már a gépekre vár, ezért azok karbantartása, üzemanyaggal való ellátása mel­lett — mindez nagyon fontos — megfeledkeznek az emberről- Pedig mennyivel nagyobb annak a gépvezetőnek a felelőssége, aki százezreket érő betakarító kombájnon ül. mint aki valami­kor ásóval feszegette ki a répát a földből. Ha a gép vezetője megfázik, megbetegszik, akkor az ötven, száz ember munkáját végző gép is megáll. Az ember tehát ma sokkal inkább fontos­sá vált a termelésben, mint bármikor. A gabonabetakarítás után, az őszi munkák kezdetén elmond hatjuk: az idén jó termésünk van. Hogy ez realizálódjék is. az a következő hetek, hónapok összehangolt, jól szervezett, szor­galmas munkáján múlik. ILLÉS BERTALAN тшшт11Ш1Н11111111В1Н1111ши11мт11И1Ш11111!11Ц|||||||||Щ1Н11111М111111111тамнш11вшш!11ш A Levicel Járási Mezőgaz­­dasági Igazgatóságon Kintler József mérnöktől, az Igazgatóság közgazdászától az első félév eredményei felől ér­deklődtünk. Elmondta, hogy az állati termékek eladási tervé­nek csaknem minden mutatóját teljesítették. Kivételt csupán a marhahús eladása képezett, mivel e téren nem egész három százalékos lemaradás volt ta­pasztalható. A mezőgazdasági üzemek az első félévben 278,4 millió korona értékű terméket produkáltak. A múlt év hasonló időszakához viszonyítva a me­zőgazdasági nyerstermelés ér­téke 17,1 millió koronával nőtt. A piaci termelés terén pedig a tervezett 246,6 millió helyett 261 millió koronát könyvelhet­tek el a hatodik hőnap végén. Kedvezően alakult a tiszta ha­szon is.. — Szívesen beszélünk az ál­lattenyésztésről — mondotta a többi között Kintler mérnök —, hiszen eredményeink figyelem­re méltóak s úgy tűnik, a műit évi, állatbetegségekkel tarkí­tott időszak után végre sikerült állandósítanunk a hasznosság színvonalát. A félévi feladatok túlnyomó részének sikeres tel­jesítésével lényegében már a sikerekben gazdag 1972. év színvonalára kerültünk, sőt va­lamivel előbbre. Szarvasmarha­állományunk a múlt évhez vi­szonyítva több mint négyezer darabbal, ebből a tehénállo­mány 1344 darabbal gyarapo­dott. A sertések létszáma 14,5 százalékkal nőtt, ám a túlsró­denkéntl évi tejtermelési átla­got kellene kimutatni a járás­ban, jövőre pedig 3200 liter az előirányzott mutató. Tavaly csak 2777 literes átlagot értek el, s ami még szomorúbb, az Ha az idei és a tavalyi ered­ményeket összehasonlítjuk, ak­kor kiderül, hogy 39 mezőgaz­dasági üzem növelte, 27 pedig csökkentette tejtermelését, il­letve a napi fejési átlagokat. BIZTATÓ EREDMÉNYEK folt eladási kötelezettségeknek bizony még így is nehéz lesz eleget tenni. A járásban tovább tart a ju­hok létszámának csökkenése. Eddig mintegy 4,5 ezer darab­bal csökkent az állomány a múlt évi színvonalhoz képest. Ezt a folyamatot a rétek és le­gelők terjedelmének csökkené­se idézte elő. A mezőgazdasági üzemekben csökken a baromfi­­állomány is. Ennek ellenére 19,2 °/o-os növekedést mutathat ki a járás, ami elsősorban a Szövetkezeti Baromfitenyésztő Özemnek köszönhető. A gazdasági állatok hasznos­ságával, illetve annak állandó növekedésével, javulásával elé­gedettek a járás vezetői. Nem vonatkozik ez azonban a tej­termelés fejlesztésének, a tej­hasznosság fokozásának üte­mére. A kidolgozott tervek sze­rint az idén 3000 literes egye­idén csak 2900 liter eléréséhez vannak meg a kellő feltételek. Ez nagyjából annyit jelent, hogy már most azon kell fára­dozniuk a mezőgazdasági üze­meknek, hogy jövőre legalább 300 literrel javítsák a fejősön­ként! átlagot. — Télen vannak legnagyobb problémáink, ami elsősorban a gyenge minőségű takarmányok­nak tudható be. Ezt az idén is tapasztaltuk. Januárban 6,2 li­ter volt a fejési átlag, június­ban pedig — a kedvezőtlen fel­tételek ellenére —■ 9,2 liter. Ugyanakkor szólni kell arról is, hogy még több gyenge szö­vetkezetünk van, amelyek még a 2,5 ezer literes átlagot sem érik el. Ezek közé tartozik San­­tovka, Malé Kozmálovce, Nový Tekov, Nová Dedina, Dolný Piai, Plášťovce, Mýtne Ludany stb. Elsősorban ezekben az üzemekben kellene javulást eszközölni. A legnagyobb javulás a Zelie­­zovcel és a Šahy-i Állami Gaz­daságban volt tapasztalható, ahol az egyedenkénti napi tej­­hozam 0,91 literrel növekedett. — Szóljunk talán néhány szót az állammal szembeni kö­telezettségeik teljesítéséről is. — Húseiadási tervünket nyolc °/o-kal túlteljesítettük, összesen 50 vagonnal több húst adtunk el, mint a mült év első hat hó­napjában. A tej eladását 104,2 %-ra teljesítettük, s a múlt év hasonló időszakához képest 2,3 millió literrel többet értékesí­tettünk. Nem kell szégyenkez­nünk a tojás és baromfihús el­adását illetőleg sem. — Hogyan gazdálkodnak az egyesített és a gyenge szövet­kezetek? — Tavaly januártól ötven­négy volt önnálló szövetkeze­tét egyesítettünk kisebh-na­gyobb gazdasági egységbe. E- zek a szövetkezetek a legfon­tosabb mutatók tekintetében ki­vétel nélkül elérik, sőt túlszár­nyalják a járási átlagot. Ez azt bizonyítja hogy a helyesen megválasztott üzemek körülte­kintő előkészítő munka utáni egyesítése a gazdasági felemel­kedéshez vezethet. Csupán egy példát említek meg. Az egyesí­tett szövetkezetek tavaly július­ban még másfél millió korona hitellel voltak beterhelve, ma viszont alig félmillió korona a tartozásuk. Ügy gondoljuk, szakmailag és politikailag egy­aránt fejlett egyénekkel, a munkaszervezés színvonalának emelésével, valamint a szakosí­tás további kibővítésével ezek az üzemek még jobb eredmé­nyek elérésére képesek. A gyen­ge szövetkezetek? Jelenleg ötöt tartunk nyilván a járásban. Ezekben az átlagosnál gyen­gébb a mezőgazdasági nyers­termelés értéke, viszont a piaci termelésben 6 %-os fejlődést értek el. Minden erőnkkel és tudásunkkal azon vagyunk, hogy ezek az üzemek — az optimális lehetőségeket kihasz­nálva — az év végéig az átla­gos színvonalú gazdaságok kö­zé zárkózzanak fel. Ezt a teen­dőt tekintjük legfontosabb fel­adataink egyikének. " Beszélgetett: Abel Gábor Az irodában Valasek elvtárs arról tájékoztatott, hogy az üzemegység együttműködik az NDK-beli FORTSCHRITT gyár kísérleti részlegével. Ott ugyan­is a szakemberek egy nagy tel­jesítményű gabonakombájn, il­letve kukoricakombájn kifej­lesztésén dolgoznak. Ez a kom­bájn tapogatószerkezettel ren­delkezik majd, ami megköny­­nyiti a kombájnos munkáját. Figyelmét így a vezetésen kívül a gép működésérp összpontosít­hatja. A párkányiak pedig a vágószerkezet szállításához szükséges kocsikat készítik. Egyelőre csak 15 darabot. Jö­vőre 250-et és 1976-ban, amikor megindul a kombájn sorozat-

Next

/
Thumbnails
Contents