Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-14 / 37. szám

Szeptemberi teendők

TENNIVALÓK A BYÜMÖLCSÖSBEN: befejezzük az őszibarack szemzését, ellenőrizzük az augusztusi szemzéseket — lia nem fogantak meg, újraszemziink. A gyümölcsfáknál átvilágító metszést végzünk. Az őszibaracknál, ha nem végeztünk augusztusi metszést, most harmadával, felével rövidítjük meg a fiatal hajtásokat. Még metszhető a dió és a gesztenye is.

Rendszeresen össze kell gyűjteni a lehullott gyümölcsöt, belőle kampót készíthető. Az almát üvegpoharakban reszelve is ellehetjük gyors felhasználásra. A kevésbé értékes gyümölcsökből levet készíthetünk. Készüljünk a gyümölcsszedésre. A tároló ládákat 1 */o-os Kuprikol oldattal kell fertőtleníteni, a tároló helyiségeket kimeszeljük. A mészoldatba tegyünk 1 •/» Kuprikolt vagy kékkövet. Az érett gyümölcs már szedhető.

Sokan terveznek gyümölcsfát ültetni. A gödröket már most el kell készíteni. A nehezebb talajokon nagyobb (110X110X110 cm), a könnyebb talajokon kisebb (80 X 80 X 80 cm) gödröket ásunk.

A hónap első felében még kiültethetjük az eperpalántákat. A talajt úgy trágyázzuk meg, hogy 3—4 évig marad benne a kultúra. Az eper sekélyen gyökerezik, ezért az ültetvény jobban áttelel, ha enyhén — úgy, hogy a szívlevelek szabadon maradjanak — lefedjük, megszórjuk, rostált komposztfölddel.

A vegyszeres növényvédelem időszaka végétért. A kártevők ellen hernyófogó-gyűrűkkel védekezünk, a körte rügyfúró bogarát pedig lerázzuk és elpusztítjuk. Előfordul, hogy egyes fák levelei kezdik elveszíteni üde zöld színüket, s kockán forog a termés beérése. Ilyenkor levéltrágyázást végzünk 1 »/i-os karbaniiddal (10 liter vízhez 10 dkg). Az oldatba egy ezrelék Mikrola készítményt (10 literhez egy iivegkupaknyit) is teszünk.

Ne feledkezzünk meg hasznos segítőtársainkról — a madarakról sem. Már most készítsük elő a madáretetőket.

A ZÖLDSÉGESKERTBEN: ha a kései karalábét — és egyéb kápusztaféléket — kint akarjuk hagyni a fagyok beáltáig, hogy jól kifejlődjenek, akkor most szuperfoszfát-oldattal vagy Cementtel jól megtrágyázzuk. A betakarított káposztafélék gyökerét, szárát és a levélhulladékot komposztáljuk, sőt a biológiai eredetű konyhai hulladékokat is. Mindebből értékes humusz képződik. A beteg növényrészeket persze nem komposztáljuk, hanem elégetjük.

A paprikát és paradicsomot — ha még szép zöld a szára — befedjük fóliával. így szépen beérik a termés. Ha sárgul, szárad már a növényzet, akkor az éretlen termést is leszedjük és melegágyi ablak alatt, meleg konyhában vagy napos ablakban megérleljük. így még karácsonykor is lehet saját termésű friss paprikánk, paradicsomunk.

Az üres üvegházból kihordjuk, komposztáljuk a földet, az üvegházat előkészítjük a zöldség tárolására.

A káposztafélék után mélyen megkapáljuk a talajt, esetleg előkészítjük a spenót vetéséhez. Legjobb tíznapos időközökben vetni, hogy folyamatos legyen a szedés. Most kell ültetni a fokhagymát. Ne tegyük hagynia vagy fokhagyma után, de frissen trágyázott földbe sem. Legjobb a gyökérzöldségek utáni ültetés.

Most kell vetni a kora tavaszi használatra szánt salátát. Ritkábbra vetünk, s tavasszal a fajtaigényeknek megfelelően ritkítunk. A saláta igy jól áttelel, tavasszal korábban ad termést.

Az uborka és tök egészséges, kártevőktől mentes szárait szintén komposztáljuk. Az atkák az indák száraz részein húzódnak meg. áttelelésre készülődve. A fertőzött növényrészeket el kell égetni!

MI A TEENDŐ A VIRÁGOSKERTBEN? Be kell fejezni a hagymás viráguk (sáfrány, tulipán. nárcisz, liliom, pünkösdi rózsa) ültetését. Az öregebb pünkösdi rózsákat tőosztással ifjítjuk, új helyükre ültetjük — szebben fognak virulni. A dáliát és a krizantént védjük a korai fagyoktól. Elvirágzás után a föld feletti részt levágjuk, a töveket pedig szárítás után száraz. hideg pincében tároljuk. Ha a tároló helyiség túl száraz, akkor a töveket kartondobozba tesszük, s ezt jól becsavarjuk újságpapírba, hogy kisebb legyen a párolgás. A kardvirág szárát cca 10 cm-re a föld felett levágjuk, komposztáljuk. A hagymagumókat Gamaciddal vagy Dynociddal megszórva száraz, fagymentes helyen tároljuk.

Az egynyári virágok magvait papírzacskókba gyűjtjük, megszárítjuk, tisztítjuk és jelzéssel ellátutt zacskókban száraz helyen tároljuk. A földben hagyott pünkösdi rózsa töveket, azálea bokrokat és rhododendronokat megtrágyázzuk erjesztett és hígított galamb- vagy tyúktrágyával, letakarjuk tőzeggel, majd erre földet dobunk. Szárazság idején jól megöntözzük.

IDŐSZERŰ MUNKÁK A SZŐ

LOBEN: elérkezett a legörömtelibb munkák, a szüret ideje. Már megkezdhetjük a csemegeszőlő szüretelését. Ha ízletes borszőlőt, zamatos bort akarunk, kurtítsuk meg a hónaljhajtásokat, amennyiben erre eddig nem fordítottunk kellő gondot. Védjük a termést a seregélyek, a rigók ellen. Hogyan? Hálóval, kereplőkkel, fényes tárgyak felfüggesztésével, ijesztő lövésekkel riasszuk el a zsákmányra éhes madarakat.

Esetenként jól bevált a házinyúl kitömött gereznája is, ha azt a leskeludő macska testhelyzetét utánozó helyzetben helyezték el. Sok munkát igényel, de biztos védelmet nyújt a szőlő műanyag- vagy papírzsákokkal, használt női selyemharisnyákkal történő beburítása is.

Aki ráér, távolítsa el a rothadó szemeket a fürtről, nehogy a több szem is megfertőződjön. Előfordul, hogy a fiatal hajtásokat még megtámadja a peronoszpúra. Kisebb fertőzés esetén elég levágni és elégetni a megtámadott hajtásokat. Ám ha nagyobb méretű a fertőzés, Kuprikollal vagy kékgálic oldattal lepermetezhetjük a növényzetet.

Készülődjünk a borszőlő szüretelésére. Idejében mossuk ki és áztassuk be a szüretelő kádakat, hozzuk rendbe a sajtóinkat, a szőlőmalmot. Külön gondot kell fordítani a hordókra. Alaposan kimosott, szagtalan és gondosan kikénezett hordókba szűrjük a mustot.

CVÍČELA ALEXEJ

A ribiszke őszi szaporítása

A ribiszkefajok fás dugványozással általában jól szaporíthatok, a dugványok jól gyökeresednek. Egyes vélemények szerint annyira jól, hogy ha „eldobjuk“ a dugványokat, akkor is begyökeresednek.

Az egyéves vesszőket levágva, 15—20 cm hosszúságú dugványokat készítünk, amelyeket mélyen megmunkált talajba eldugványozunk. A gyenge, vékony vesszőket, vagy az erősebb vesszők csúcsi részét dugványozásra nem szabad felhasználni, mert azok gyengén erednek.

Legfontosabb a dugványozás idejének helyes megválasztása. Mind a külföldi, mind a több éves hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy az őszi dugványozás eredménye sokkal jobb a tavaszinál.

Külföldi kutatók például megállapították, hogy az őszi dugványozású feketeribiszkénél 85—90 százalékos eredés tapasztalható.

Ugyanezzel az anyaggal tavaszi ültetés esetén csak 40—50

százalékos gyökeresedést értek el.

Tapasztalataink szerint a legjobb eredés akkor várható, ha szeptember közepén, szeptember végén földbe kerülnek a dugványok. Ekkor a talaj még elég meleg és rendszerint elég nedves ahhoz, hogy a kalluszosodás gyorsan meginduljon, és a járulékos gyökérképződés megkezdődhessen. A jó eredés érdekében azonban rendszerint ilyenkor Is szükséges az ültetés utáni öntözés.

Egyes évjáratokban a hirtelen felmelegedő talajban szinte „kisültek“ a dugványok, és ezt még gyakori öntözéssel sem lehetett ellensúlyozni. A kallusz és a járulékos gyökerek képződésére ugyanis kedvezőtlen a viszonylagos magas talaj- és levegőhőmérséklet.

Abban az esetben, ha valamilyen ok miatt mégis tavaszra maradna a dugványozás, akkor is ősszel kell a dugványokat megszedni.

A dugványanyagot feldaraboljuk és kötegelve homokba vermeljük el tavaszig. A tapasztalatok szerint az ősszel szedett, s az említett módon átteleltetett dugványok eredése jobb, mint a tavasszal szedetteké.

Őszi dugványozáskor, a fagyok beállta előtt a dugványokat földdel felkupacoljuk. Ezzel kiszáradásukat és elfagyásukat gátoljuk meg. A téli, el-, illetve felfagyás megakadályozása végett helyes az egész dugványiskolát vékonyan szalmás trágyával vagy törekkel letakarni.

Jelentős ápolási munka a ríbiszkedugványok növényvédelme. Különösen a ribiszke levélrozsda, levéltetű és az utóbbi években erőteljesen fellépő lisztharmat elleni védekezésről kell gondoskodni többszöri permetezéssel. Legjobb, ha a permetezést kombinált szerekkel végezzük. A növényvédelem elhanyagolása kövekeztében a dugványok a lombjukat korán, még a nyár közepén ledobják, s a hajtások aprók, vékonyak maradnak, nem érnek b(? rendesen.

A ribiszke egyes fajtái fás dugványokról nem sznporíthatók kielégítően.

(Magyar Szú)

ЛЛXV^^Л^XXVXXXXXXXVЧV^^X>XXXXXXN^XXVXXXVvX^XЧ>^XNXVXXXXXXXXXV^^^XXXЧVЧVV\XX^NXXXXXX^^XXXXXX\VЧXX^ЛX^^^^^^^XNXXXXXXXXXXXVVVЧXXXXXVЧVЧ

I

Szopósnyulak elvá lasztása

Gyakran vitatott téma ennek a módja- és időpontja. Minthogy a választás időpontja az egy anyanyúl után elérhető szaporulatot jelentősen befolyásolja, érdemes e kérdéssel részletesebben foglalkozni.

A VÄLASZTÄS IDŐPONTJA

Ettől függ, hogy mikor fedeztethetjük újra az anyanyulakat, és így évente hány fialást érhetünk el. A korszerű, intenzív búsnyúlfajtákat, az újzélandi fehéret, a kaliforniait s a Fehér Gyöngy hibridet jóval többször ellethetjük egy évben, mint ahogy ezt jelenleg tesszük. A gyakoribb elletés viszont többek között azt is megköveteli, hogy fedeztetéseiket, fialtatásaikat és választásaikat gondosan előre megtervezzük. A nyúl vemhességl időtartama adott, ezen nem változtathatunk. Rugalmasabban kezelhetjük viszont a választást. Hazánkban és külföldön egyaránt a következő választási időpontokat alkalmazzák:

a) Nyolchetes választás. A

fiókák végig anyjukkal vannak. Az újabb fedeztetés két héttel korábban vagy a választás után lehetséges. Ezt főleg angolszász államokban gyakorolják, ahol a vágási szokványsúly 2 kg körüli.

bj Hathetes választás. Ez terjedt el leginkább. A következő fedeztetés két héttel korábban, vagy a választás után lehetséges. Ezzel a választással jó eredményeket érnek el, ugyanis a 42 napos nyulak már 21 napja fogyasztják a szilárd takarmányt, súlyuk 1000 g körüli, a választást még úgy is különösebb probléma nélkül átvészelik, ha a fiókákat viszik el anyjuktól, és nem fordítva. A következő fedeztetést az elléstől számított 29. napon próbálják először. Az anyák többsége rendszeres próbáztatás esetén már a választás előtt vemhesül.

c) Huszonnyolc napos válaszfás. Ebben az esetben azt a körülményt veszik figyelembe, hogy a szopósnyulak egy hete már szilárd takarmányt fogyasztanak, és egyre kevésbé igénylik az anyatejet. Az esetek többségében csecsbimbógyulladás így nem lép föl, mert a tejtermelés már erősen csökken. A következő fedeztetés & választás után lehetséges.

d-j Az előzőeknél korábbi választás. Hívei azt állítják, hogy az anyanyúl szerepe az intenzív hústermelés viszonyai között megváltozik. Háttérbe szorul az anya nevelő-funkciója és előtérbe lép a szaporító sze rep. Az anyanyúl elsődleges feladata az, hogy minél több élő, életképes ivadékot hozzon a világra. A tenyésztő feladata ezután, hogy a fiókák táplálását. gondozását, ellátását a biológiai és műszaki lehetőségek keretein belül átvállalja. Ez természetesen nem könnyű, sok vonatkozásban még teljesen megoldatlan feladat. így például jelenleg nem nélkülözhetjük a szoptatást, amíg a kisnyulak nem fogyasztanak szilárd táplálékot, különben elpusztulnak. Elméletileg van lehetőség arra, hogy tejpótlé takarmányokat készítsünk és valamilyen módon a kisnyulaknak adagoljuk. Ez a megoldás a borjú- és a malacnevelésben eredményes. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy a kis nyúl fejlődésének korábbi szakaszában jön világra, mint az azonnal lábra álló borjú vagy malac.

jelenleg így a korai választás esetében sem nélkülözhetjük a szoptatást. Figyelembe kell vennünk az anyanyűi laktáclós görbéjét. Az ábrán látjuk, hogy a görbe a 15—21. nap között

P nyúl lejUrmJesi görbéje

éri el csúcspontját. Ennél korábban a szoptatást aligha hagyhatjuk abjm, mert valószínű, hogy sok emlőgyulladással, majd ilyen okok miatti tenyészállat-kieséssel kell számolnunk. A szoplatás tehát csak akkor hagyható abba, amikor a laktációs görbe már lefelé irányul.

malis körülményeket (takarmányozást, ketrecet, fűtést stb.) biztosítani. Ezért a következő szempontokat kell figyelembe vennünk:

a) A választáskor lehetőleg az anyákat mozgassuk, a fiókák maradjanak eredeti helyükön. Ez az elv nem újkeletű, hiszen

Héthetes 2 kg-os újzélandi növendék.

(Foto: —bor—)

•Л "Ф

Ez a 21. nap utáni szakasz. Ogy tűnik tehát, hogy csupán néhány nap előnyt remélhetünk.

Célszerűnek’ látszik ezért biológiai határként felfognunk a 21. napot, a fiókák szilárd táplálkozása és a laktáciös görbe szempontjából egyaránt. A korai elválasztástól remélt előnyöket helyesebbnek látszik .inkább a következő fedeztetés előbbre hozatalával elérni, mint a választás túlságosan korai Időpontját kockáztatnunk. Az anyanyulat inkább a szoptatás folyamán fedeztessük újra, és ne válasszunk 27—28 napos kor előtt.

A VÄLASZTÄS KÖRÜLMÉNYEI

Bármikor választjuk el szopósnyulainkat, ez mindig megrázkódtatást, törést okoz a fiatal szervezetnek. Ismeretes, hogy a szopósnyulak több tekintetben meglehetősen fejletlenek, ellenállóképességük kevésbé kialakult, mint más háziállat-fajoké. Gondoljunk a szervezet hőkiegyenlítő képességére. Kimutatták, hogy a választott nyulak elhullásának jelentős része azért következik be, mert a kis nyúl szervezete még igényli az anyatest melegét, nem képes kellően alkalmazkodni a hőmérséklet ingadozásaihoz.

A választással kiváltott stresszhatás annál nagyobb, minél korábban történik ez és minél kevésbé tudjuk az optlévtizedekkel ezelőtt az Anghlféle szabványszerű ketrecek már úgy készültek, hogy á ketrecet betolható válaszfallal lehetett részekre osztani. Ez eleve feltételezte, hogy a fiókák helyükön maradnak. Minél korábban választunk el, annál fontosabb, hogy a fiókák még legalább egy hétig a helyükön maradjanak.

b) Ha mindenképpen mozgatnunk kell a növendékeket, akkor lehetőleg alomtestvéreket mozgassunk együtt; csínyján bánjunk a felkásítás eszközével.

c) A választáskor ne változtassunk a takarmányozáson.

Ezt a követelményt sokan figyelmen kívül hagyják, és a frissen választott növendékeknek új vagy változtatott összetételű tápot adnak.

d) Ha lehetséges, a választáskor növeljük a fehérje- és vitaminszinteket. Nagyüzemi viszonyok' között ez esetleg stressztápok kidolgozásával valósítható meg; kisüzemi viszonyok kőzöt változatos, ízletes keverékek nyújtásával, zöldtakarmányok adagolásával érhető el.

Talán túlzásnak tűnik, hogy ennyire részletesen foglalkozom egy rutinmüvelettel, amit a nyúltenyésztők állandóan gyakorolnak. A tények mutatják azonban, hogy az elfogadottnak tűnő munkafolyamatokban is követhetünk el a' nyúltenyésztés eredményességét rontó hibákat.

Dr. HOLDAS SÁNDOR