Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-07 / 36. szám
1974. szeptember 7. SZABAD FÖLDMŰVES 13 w Uj szálastakarmány tartósítási eljárás: pogácsázás Takarmánygazdálkodásunk egyik legfontosabb feladata a takarmányok korszerű, veszteségmentes betakarítása és tartósítása. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az abraktakarmányok gépesített betakarítása, szárítása ás tárolása jó úton halad. A nagyobb koncentráltság miatt az abraktakarmányokkal kapcsolatos problémáink egy része már megoldódott. Nem mondható el ez a szálastakarmányok szakszerű betakarításáról és veszteségmentes tárolásáról. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a legértékesebb szálastakarmányunkra, a lucernára, amely fehérjében a leggazdagabb valamennyi szálastakarmány között. Összes takarmánytermö területünknek közel egyharmadán szálastakarmányokat termelünk és ennek mintegy 50 százaléka az - értékesebb, fehérjében gazdag pillangóstakarmány. Az évente jelentkező fehérjehiány arra figyelmezteti a szakembereket, hogy a szálastakarmányokban — elsősorban a pillangósokban — egyszer már megtermelt táplálóanyag maximális megtartására kell törekedni a korszerű betakarítási és tartósítási eljárások szélesebb elterjesztésével. Nem túlzás ha azt állítjuk, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink belterjes irányba történő fejlődésének egyik kulcskérdése: az elegendő és minőségben is megfelelő „takarmánybázis“ megteremtése, annak korszerű betakarítása és felhasználása. Napjainkban a „mesterségesen“ szárított zöldtakarmányok előállítása jelenti a legkisebb veszteséggel való betakarítási eljárást. Ez a technológia azonban drágább, mint a hagyományosan előállított siló- vagy szenázstakarmányok, vagy akár a különböző szénafélék. A költségek csökkentése érdekében jelentős irányzat alakult ki, amely egyre nagyobb teljesítményű forrólevegős gyorsszárító berendezéseket állított elő. A közel 80 százalékos víztartalommal rendelkező zöldtakarmányokat — elsősorban lucernát — nagy távolságról kell a berendezésekhez szállítani. Egy ilyen stabil szárítóberendezés üzemeltetésénél a szükséges szervező munka igen nagy körültekintést igényel. A kész szárított terméket liszt vagy granulátum „brikett“ alakjában hozzák forgalomba, hogy a tárolás és a kezelés könnyebb legyen. Ezeket a briketteket azonban a jelenlegi műszaki eljárások szerint nagy portartalommal készítik, így csökken a takarmány emészthetősége és ennek következtében a tápértéke is. A kérődző állatoknak természetszerű takarmánnyal történő ellátását szolgálja a szálastakarmányok pogácsázása, vagy ahogyan külföldön nevezik „brikettálása“. A pogácsázás olyan eljárás, amely a szálastakarmányokat kötőzsineg nélkül tömörítve, szilárd alakban állítja elő. A felszecskázott takarmány préselésével felére csökken a tárolótér és a szárítóberendezés igény, ugyanakkor a takarmány emészthetősége jobb a hagyományosan betakarítattnál. 1 A mezőgazdasági gyakorlat gyakran visszatér-a takarmánypogácsázás technológiájára, mivel sok távlati lehetőséget ígér. Néhány konstrukciós kérdés azonban még tisztázatlan, amely aggodalomra készteti a mezőgazdasági géptervezőket. Amerikában, ahol a fő szálastakarmánynövény a lucerna, a pogácsázás főként azokon a területeken terjedt el, amelyeken a száraz klíma hatására a lucerna már az első nap beszállítva is jelentős pergési veszteséget szenved. A sorozatban készülő szénapogácsázógépek teljesítménye rendkívül nagy, 150—200 LE, és csak a teljesen száraz, legfeljebb a 20 % vizet tartalmazó széna betakarítására alkalmasak. Európai, így hazai viszonyok között, ahol a széna renden való szárítása nagy időjárási kockázatnak van kitéve, előtérbe helyezi a száradás során jelentkező beltartalmi veszteségeket. Ez is egyik oka annak, hogy a szakemberek véleménye ma még megoszlik a szálastakarmányok po gácsázását és betakarítását illetően. A pogácsázógépek lehetnek önvontatásúak — ahogyan a gyakorlatban ismertebbek „járvapogácsázók“ —, vagy pedig „stabil“ szerkezetűek. Az eddig kifejlesztett járvapogácsázógépek működési elveik szerint: dugattyús gépek, présgörgős gépek, fogaskerekes présszerkezetu gépek, csigás préselők, hengerelve és göngyölve préselők. A legbeváltabb gépként a „présgörgős“ vagy préscsatornás pogácsázógépet emlegetik, ahol egy kör peremén elhelyezkedő szűkülő keresztmetszetű csatornán — sajtolócellákon — belülről, kifelé körben mozgó fogazott görgőpár préseli át a felszecskázott szálastakarmányt (lucernát vagy füvet). A préscsatornák egyik oldalfala a préscsatorna külső széle felé szűkíhető, s így a présgörgőkkel átnyomott pogácsa átmérője, tömörsége szabályozható. Kezdetben a takarmánypogácsák 6 cm átmérővel, újabban a jobb emészthetőség érdekében 3,5 cm átmérővel készülnek. Ilyen elven működik a JOHN DEER cég 1965-ben megjelent 400 Hay-Cuber magánjáró járvapogácsázó gépe, amelyen 215 LE-s motor van, teljesítménye 5 tonna/óra.és a gép 3 cin-es négyzet alakú és 5—7 cm hosszú hasábokat készít. Hasonló eljárással működik a ĹUNOELL cég Wafer King nevű tökéletesített modellje is. Ez a vontatott gép 140 LE-s külön motorral üzemel s a cég 6 tonna/óra teljesítményt ígér. A renden száradó szénát lengőkéses járvaszártépő szedi fel, az adagolás csigával történik. A széna pogácsázását 15—20 százalékos víztartalommal végzi a gép. A gépre 900 literes víztartályt szereltek, hogy az ideális préseléshez szükséges víztartalom biztosítva legyen. A nagyobb víztartalmú szénapogácsa ugyanis szétesik, a kisebb víztartalomnál pedig a széna morzsolódik és nem lehet jól összepréselni. Cjabban a LUNDELL cég készít A járvaszecskázó gép szántóföldi üzemelése. (A szerző felv.) „stabil“ pogácsázó gépeket is, melyekből néhányat már kísérleti céllal üzemeltettek. Ezeket a berendezéseket rendszerint a forrólevegős gyorsszárítókkal egybe építik és szecskaciklonból juttatják a megszárítolt szecskát a pogácsázó gépbe. Az üzemeltetés és takarmányozás során szerzett tapasztalatok kedvezőek. A tárolási kísérletek szerint a 15 százalékos víztartalmú szálastakarmány-pogácsa jól tárolható, ha a tárolótér szellos. Egyébként a lucernapogácsa térfogatsúlya 400—450 kg/ m3, ugyanakkor a nagynyomású báláké 100—150 kg/m3, a laza szénáké pedig 50—60 kg/m3. A szállítóeszköz és a tárolótér tekintetében tehát nagy az eltérés s ez különösen akkor jelentős, ha a szénát nagyobb távolságra kell szállítani. Emellett a pogácsák kezelése az anyagmozgatás minden fázisában egyszerűbb, mint a báláké, vagy a laza szénáé. Külföldi és hazai tapasztalatok szerint a szénapugácsát az állatok — szarvasmarha, juh — jól emésztik. Takarmánypogácsa etetésével a munkaerő is jobban kihasználható. Egy ember — ezzel a módszerrel — száz marhát 15 perc alatt megetet. Előreláthatólag egy járvapogácsózógép kb. ugyanannyiba kerül, mint egy hasonló teljesítményű arató-cséplőgép (kombájn). Kihasználása viszont májustól októberig kb. kétszerese lehet a kombájn kihasználásának! Napjainkban a növényi fehérjeellátás a világ mezőgazdaságában „égetően“ jelentkezik. Szakembereink keresik a megoldást, hogyan lehetne a fehérje hiányt enyhíteni, illetve á megtermettet jobban megőrizni. Ennek egyik módszere lehet a szálastakarmányok pogácsázása. A takarmányellátás forradalmi átalakulása következhet be, ha az új eljárás technikailag is kiforr. Dr. László László, tudományos kutató NÖVÉNYVÉDELEM Hazánkban búzát és kukoricát termesztünk elsősorban. A kukorica tőmbösítése, monokultúrája is kiváltja a búza-búza sorrendet. De a kényelmi szempont is hozzájárul a búzabikultúrához, hiszen a gabonaföldek őszi újravetése a legegyszerűbb feladat. Növényvédelmi nézőpontból a bikultúra sok problémát okoz. Mi a különböző kártevők elszaporodását állapítottuk meg, de a kórokozóknak is kedvez a búza ismétlődése. A búzabúza sorrend kedvezőtlen következményeinek leküzdéséről szeretnénk beszámolót adni. A VIZSGALATI MÓDSZEREKRŐL ÉS AZ EREDMÉNYEKRŐL A kártevőket mezőségi és erdőtalajokon vizsgáltuk vetésváltásban és bikultúrában. Hetenként vagy kéthetenként 50— 50 növény laboratóriumi vizsgálatát végeztük 6—6 pohárcsapda anyagát és 4X10 hálócsapdás rovarait dolgoztuk fel. A több ezer növény- és rovaranyag feldolgozása alapján megállapítottuk, hogy a búza után következő búza különösen kedvez a gabonafutrinkák (csócsárlők) elszaporodásának. Nem mondunk újat, de vizsgálataink azt mutatták, hogy a gabonapoloskák kivételével jóformán valamennyi speciális kártevő száma emelkedett a bikultúrában. Azt régen tudjuk, hogy a gabonafélék ismétlődése nagyon kedvez a talajlakó polifág kártevőknek, de az ismert gabonalegyek száma Is emelkedett. Több volt a szalma-, a levél darazsak és a tripszek száma is. Mint lényeges új kártevő jelentkezett, főleg az erdőtalajokon a búza kalászokmindig volt, egyelőre lesz Is elég nagy területen. Ezzel a szükséges rosszal úgy kell minden munkánkat végezni, hogy az Idei termésbetakarítás és a jövő évi vetés közt ne alakuljon ki olyan biológiai híd, melyen a károsítók megtalálják a folyamatos elszaporodás lehetőségét. A bikultúra, vagy még rosszabb esetben a búza monokultúra hátrányait többféle módszerrel enyhíthetjük, illetve küszöbölhetjük ki. Ф Először is kívánatos azok-A lárva kártétele. (Az ábrák különböző nagyításban készültek —H. V.) Magyarországi tapasztalatok a búza növényvédelméről rűshengerrel. Ez szeptember elején és közepén esedékes talajmövelés. Ezt még akkor Is nagyon ajánljuk, ha addig nem történt semmi a második, Illetve többször egymás után termesztett búzánál. Ha sikerül az utolsó hőnapban tisztán tartani e területet, akkor szintén megszakítjuk a folyamatosságot. ban, a bikultúrában e narancssárga búzagubacs szúnyog (Sltodiplosis Nmosellana) lárvája. A lárvák a gabona minőségében és mennyiségében egyaránt kárt okoznak. A KARTÉTEL MEGAKADÄLYOZÄSÄNAK A LEHETŐSÉGE Búza után búza vetésünk О A nőstény narancssárga búzaszúnyog. A narancssárga búzaszunyog lárvája. nak a tábláknak a kiválasztása, melyekre Ismét búza kerül. Lehetőleg azokból kell választani, melyeken optimális Időben történt az aratás. Az optimális idő az aratás első hete. Ilyenkor a legkisebb a pergés és legtöbb idő áll rendelkezésre a búzabúza okozta sorrendi károk megelőzésére. • Száraz időben a tarló óvatos égetését és műtrágyázását javasoljuk, majd olyan talajművelést, mely a búza tarlómaradványait minél mélyebbre juttatja, tehát az ilyen kényszerű helyzetben a mély tarlószántást. Ahol lehetőség van, ott előhántős eke alkalmazása biztosítja a kártevők mélyre kerülését. Vizsgáltuk a tarlóégetés hatását. Az eddigi felfogással ellentétben vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a szalmadarázs a megfelelő mélyre vetett gabonában az utolsó csomó (nodus) alatt egy celofánszerű bábkamrát készít magának, és ez, valamint a talaj szigetelő képessége megóvja a tarlótűz pusztító hatásától. Csak rossz vetés, sekély vetés esetén lehet a tarlótűz hatásos a szalmadarazsak ellen! Az 5, 10, 20, 30 és 40 centiméter mélyre juttatott (80—80 darab] szaimadaráz's kis része ki tudott jönni a talajból, de minél korábban kerül a tarlómaradvány a földbe, ez a lehetőség annál kisebb. Az égetett tarlón csökkent a gabonafutrinkák mozgása, megpörkölődött sok lárva, gabona? poloska és letörött kalász, valamint elhullott gabonaszem. Az árvakelés-csökkenés a legklfejezettebb az égetett és mélyen szántott területen volt, és legtöbb a nem égetett, sekélyen művelt területen. Így természetesen az előbbín volt legkisebb mértékben csócsárló fertőzés és kár. 0 Ha az aratás után csapadékos idő következik, úgy nagyon ajánlatos a’ másodvetés zöldtrágyának. Ez biológiailag átformálja a táblát és megszakítja a hidat. Ez egyaránt jó kórtani és rovartani nézőpontból. • Bármilyen kezelést is kap az a tábla, ahová ismét búza kerül, időben kapjon egy sekély szántást vagy tárcsát gyűrűshengerrel és ha szükséges, két hét múlva egy tárcsát gyű-Ф Tanácsos a terület megvizsgálása a talajlakó kártevők számának megállapítása céljából. E vizsgálathoz jól alkalmazható a búzacsomós módszer, mely a talajlakókról hozzávetőleges képet nyújt, jól tájékoztat a csócsárló, a mocskospajor és a gabonalégy fertőzéséről. Súlyos fertőzés esetén Basudin 5—G alkalmazását javasoljuk, gyengébb fertőzésnél pedig a Basudin 50 csávázószert. ' Előbbi esetben a granulátumot 35 kg/ha adagban adagolva a drótféreg és cserebogárpajorokat pusztíthatjuk el vetés előtt, de ugyanakkor a gabonafutrinka lárvákat Is felszámoljuk. Utóbbiból 40 dekagrammot alkalmaztunk mázsánként csávázásra, ezzel a gabonafutrinkák kártételét teljes mértékben megszüntettük, azonkívül a varjúkárt minimálisra csökkentettük! (a M. M. nyomán)
