Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-07 / 36. szám
! 1974. szeptember 7. .SZABAD FÖLDMŰVES. Az utőbbl években és hónapkban különféle szintű tanácskozásokon — csakúgy mint a sajtóban, a rádióban és a televízióban — aránylag sokat foglalkoztak a szövetkezeti gazdálkodás negyedszázados fejlődésével, a kezdeti fogyatékossággal és a sikerekkel. Ml toliforgatók, jónéhányan nemcsak külső szemlélői voltunk ennek a folyamatnak, hanem főleg az első időszakban a bölcsőnél bábáskodtunk, s későbben a gyerekcipőből kinőtt szövetkezetek ütőerén tartottuk a kezünket, s ahol szükséges volt, -segítettünk. Persze, mindig a kórtünet határozta meg a gyógymódot, s az érzéstelenitővel végzett operáció esetenként bizony kisebb-nagyobb fájdalmat is okozott. Ogy gondolom társadalmunk fejlesztésében a szövetkezetek és azok tagjainak vitathatatlan nagy érdemét kifejező 25. évforduló kapcsán, a partnerekről is meg kell emlékeznünk, akik valóban sokat tettek azért, hogy az apró kisüzemi gazdaságokból kialakított szövetkezetek eljuthattak a mába és későbben eljuthatnak az ígéretes jövőbe. A gépállomásokon és a feldolgozó iparon kívül a terményfelvásárló és ellátó vállalatok is együtt ünnepük a szövetkezetekkel, fenállásuknak negyedszázadát. Társadalmunk, munkásosztályunk gondoskodásával nőttek fel, s ugyancsak a nagy családnak az édes gyermekei, s ha a testvérek közt'itt-ott előfordult némi vita, az csak abból eredhetett, mert ugyanazt a célt egyikük-másikuk valahogy másképpen akarta elérni. Nem hallgatható el az a tény, hogy például a terményfelvásárló és ellátó vállalatok Szlovákiában az 1946- ban felvásárolt 24 825 vagon terménnyel szemben tavaly már 70 ezer vagon szemes terményt vettek át a mezőgazdasági üzemektől az állami alapokba, s hasonló a helyzet a hús, a tej, a tojás és más termékek állami felvásárlásában is. Mindez a társadalom igényeinek a lehető legjobb kielégítése érdekében történt, s a jövőben is ezt a célt kell követnie a termelésnek és a felvásárlásnak. Tény, hogy az egyre korszerűsödő, fejlődő mezőgazdaság partnereitől, többek közt a felvásárlóktól, elvárja, hogy nagyhozamú vetőmagvakkal, koncentrált műtrágyákkal, teljes értékű takarmánytápokkal és más hasznos termelőeszközökkel tegye lehetővé a jobb, kifejezőbb eredmények elérését. Ez nemcsak szükséges, hanem — amint azt pártnnk XIV. kongresszusának az irányelvei leszögezték — az igéný jogos is. Ami pedig a termelők igényének a teljesítését illeti, azt tapasztalhatjuk, hogy az ellátás évröl-évre jobb, persze esetenként az elosztás szervezettebb, jobb is lehetne! Társadalmunk felbecsülhetetlen értékű támogatást nyújtott az őstermelőknek a takarmánykeverő ipar kiépítésével. Az első keverők 1959-ben létesültek a hajdani malmok építményeiben. Ennek következtében 1960- ban Szlovákiában a mezőgazdasági üzemeknek 250 ezer, s két évvel későbben pedig már a 80 keverőbői 480 ezer tonna takarmánytápot szál- Htottak. Ebben a tekintetben nagy horderővel bírt az 1964 januárjában nyilvánosságra hozott kormányrendelet, mely kitűzte a korszerű, nagykapacitású keverőüzemek hálózatának építését. Ezt követően Szlovákiában 48 korszerű keverőüzemet építettek, amelyeknek az évi kapacitfisa elérte az 1 millió 700 ezer tonnát, s ezenkívül elkészült további három nagy keverőüzem, melyeknek a kapacitása 10B ezer tonna volt. A program keretében építettek továbbá 71 modern gabonatárolót 1 millió 360 ezer tonna szeinestarménynek, továbbá száritórendszereket, utánkezelő rendszereket stb. Például 1964-ben Szlovákiában 813 ezer, 1989-ben 1 millió 267 ezer, 1973- ban pedig 1 millió 901362 tonna takarmánytáp készült a mezőgazdasági üzemek állattenyésztése számára! Ha a keverékekhez hozzászámítjuk a fehérje, s az ásványi kiegésztőket, a takarmányszemet és a Nukamelt, ügy a tarményfelvásárló és ellátó vállalatok a múlt esztendőben összesen dául egy óv átlagában mondjuk 20 vagon sertóshűat termelnek, éppen a takarmány jobb minőságe kapcsán, mintegy félmillió korona ártákű abrakmennylséggel használnak kevesebbet, mint 1980-ban. Ha ezt az összeget szlovákiai méretekre vetítenénk, akkor a megtakarítás sok tízmilliós tételt mutatna! Azonban a baromfitartásban a minőségi takarmányozást követő megtakarítás, móg jobban kifejezésre jut, ahol az agy egységnyi mennyiségű termékre felhasznált takarmánymennyiség még kevesebb mint a sertéshizlalásban. A teljes tápértékő takarmányok használata ugyanakkor lehetővé tette a termelési ciklus lerövldltésőt is. Például, amikor a mezőgazdasági üzemek a sertéshús-termelésben állatonként 30 dekás naponkénti átlagos súlygyarapodást értek el, akkor egyegy vágóállat hizlalására 300 napra volt szükség. Amikor pedig a napi 2 millió 041 ezer öli tonna ipari takarmányt szállítottak a mezőgazdaságnak. Ennek kapcsán bátran mondhatjuk, hogy a fiatal takarmánykeverő ipar ma már a korszerű állattenyésztés nélkülözhetetlen tartozéka, mely nagyon hatékony támogatást nyújt a termelés fellendítésében. Például a mezőgazdasági üzemekből 1973-ban vágóállatokból 162,5 ezer tonnával, tejből 832 millió literrel, tojásból 248,5 millió darabbal vásároltak fel többet mint 1960-ban. Tehát a teljes tápértékft takarmánykeverékek használata az állattenyésztés minden vonatkozásában nagyon kedvezően befolyásolta a termelést. Köztudomásű, hogy addig, amíg a mezőgazdasági üzemekben 1900-ban 1 kg sertéshás termeléséhez 5,5—6 kg abrakot használtak, mostanéban a komplett-takarmánytápokből már csak 3,8—4 kg-ot, ami lényeges megtakarításnak számít. Csökkent a takarmányozás kültsége! Tehát manapság egy olyan gazdaságban, ahol pél-Hangar rendszerű termányraktár (A szerző felvételei) súlygyarapodásban egyedenként naponta 51 dekát értek el, a hizlalás ideje 180 napra rövidült! Ezzel az istállók termelési kapacitása jócskán emelkedett. Ebből is látható, hogy a takarmánykeverő ipar termékeivel, a korszerű istállőzáson és a jófajta állatokon kivül nagyban hozzájárult a mezőgazdasági üzemekben a munka termelékenységének az emelkedéséhez. Az elmúlt negyedszázad alatt a terményfelvásárló és ellátó vállalatok állóeszközei mintegy három milliárd korona értékre gyarapodtak, amelyek a mezőgazdasági termelést szolgálják. Szlovákiában, ebben a vállalatban a múlt esztendőben több mint 12 ezer ember segítette a mezőgazdaságot, hogy megvalósíthassa pártunk XIV. kongresszusának a célkitűzéseit. A vállalatok dolgozói közül 8568-an kapcsolódtak a kongresszus célkitűzéseit célzó szocialista munkavervenybe, s közülük a „Mindenki szocialista módon" mozgalomba 7775-eu neveztek be. A dolgozók összesen 39 összüzeml, 910 csoportos és 1478 egyéni vállalást tettek és ezeknek a teljesítése nagy hatással van a mezőgazdasági üzemek termelésére is. A terményfelvásárló és ellátó vállalatokban a műit évben 21 munkaközösség nyerte el a Szocialista munkabrigád címet. Végezetül el kell még mondani azt Is, hogy a terményfelvásárló és ellátó vállalatokban az utóbbi években lényegesen javult a> munka termelékenysége. Például 1971-ben egy dolgozóra átszámítva több mint 327 ezer koronát. Tehát nem a véletlen müve, egy állandó dolgozó évi munkatermelékenysége megközelítette a 433 ezer koronát. Tehát na ma véletlen műve, hogy a múltban a terményfelvásárlő és ellátó vállalatok dolgozói több járásban állami kitüntetést kaptak, hiszen a mezőgazdasági üzemekkel együtt harcoltak a közös célok elérésiért. HOKSZA ISTVÁN Gépesített állattenyésztés Az állattartás gépesítése az efsz-ek megalakulása óta eltelt időszakban korántsem fejlődött egyenletesen. A növénytermesztés gépesítésével szemben az állattenyésztésben bizonyos lemaradás volt észlelhető. A szövetkezetesítés után létesített állatférőhelyek nagy része nem alkalmas a teljes gépesítésre. Viszont a korszerű, nagyüzemi állattartó-telepek építése költségigényes. Az efsz-ek a megalakulásukat követő első években nem rendelkeztek elegendő erővel ilyen nagyszabású beruházások lebonyolítására. Napjaink feladata, hogy az állattartás gépesítésének elmaradottságát fokozatosan felszámoljuk. A tehenészet, a növendékmarhatartás, a sertéshizlalás stb. gépesítését jelentősen befolyásolja a felhasználta takarmány mennyisége, a tárolást helye, az etetés módja stb. Nagy jelentőségű még ez iá, hogy az egy telephelyen elhelyezett állatállomány szakosltott-e. Természetes, hogy a nehéz mun: ka, az osztott munkaidő a fiatalokat elriasztja az állattenyésztési munkáktól. A tehenészek utánpótlása országos viszonylatban sok gonddal jár. Emellett a fejlett zootechnika! módszerek bevezetése, elterjesztése, valamint az állati termékek higiénikusabb termelése Is nélkülözhetetlenné teszi az állattartás gépesítését. Vessünk egy pillantást a Královičové Kračany-i Efsz-re és vizsgáljuk meg, hogy a vázolt problémákat hogyan lehet megoldani. A javulás Itt 1954-ben kezdődött, amikor a szövetkezet elnöke Both József lett, aki az elmúlt évek tapasztalatai alapján, nagy hozzáértéssel irányította a szövetkezetét. A szerződött húseladáson felül további 100 mázsa sertéshúst értékesítettek, ami lehetővé tette a kölbsőnök törlesztése mellett a haszon egy részének tartalékolását. A szövetkezetnek először 1956-ban sikerült elérnie, hogy a tulajdonában levő mezőgazdasági földterületen kellő számú legyen az állatállomány. Megfelelő takarmányalapot kellett létrehoznia, mert a takarmányhlány miatt az állattenyésztés nem tartott lépést a növénytermesztéssel. Ezt követően 1962-ben javulás állt be, azonban a TBC-ben szenvedő állományt csak 1963-ban cserélhették ki. Az állatállomány jö termőképességű, egészséges lett. Két tehénfajtát honosítottak meg: a szlovák- és a cseh tarkát; és 1960-lg felépítettek öt tehénistállót, két kocaszállást ás egy hizlaldát a sertések számára. Ezek a nagyarányú építkezések jelentősen megterhelték a szövetkezetei. Kénytelenek voltak állami hitelt kérni s ezt 1965-ig visszatérítették. A növénytermesztésben elért jő eredmények 1965-ben lehetővé tették az állattenyésztés fokozatos fejlesztését. Míg 1960-ban egy tehéntől átlagosan 1500 liter tejet fejtek, 1966-ban már 3100 litert. Egy kocától pedig 18 malacot választottak le. Az állattenyésztés nehezebb munkált gépesítették. A kielégítő és helyes takarmányozás meghozta az eredményt. Az egy tehénre jutő átlagos tejhozam 3192 literre emelkedett. így 1968-ra a szövetkezet legfőbb jövedelmi forrása az állattenyésztés lett: a növénytermesztést nagy szárazság sújtotta. Az említett évben a szövetkezetnek 709 szarvasmarhája volt. A népgazdaságnak adott húsmennyiség összesen 3165 mázsa volt. Az eredmények a jő munkaszervezésnek, az előrelátó tervezésnek, a tagság áldozatos munkájának köszönhetők. A vázolt években fokozatosan átalakult a vetésterület szerkezete. Ennek következtében az állattenyésztés is Javult s így 1970-ben a tehenenkéntl fejési átlag naponta 9,05 liter volt. A sertéstenyésztés fejlesztése érdekében felépítették a 3-as számú korszerű kocaszállást és hozzáfogtak a 2-es számú hizlalda építéséhez. Az új kocaszállás építésére 279 428 koronát, a sertéshlžlalda építésére pedig 2 086173 koronát fordítottak. Egy kocától 18 malacot választottak el. A sertéseknél 0,54 kg napi súlygyarapodást értek el. Az állattenyésztésben a fő bevételi forrás továbbra Is a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés. A nagyfokú gépesítés a szövetkezetben jelentősen csökkentette a kézi munkát s növelte a termelékenységet. Az állattenyésztésből származó bevétel először 1972-ben haladta meg a 10 millió koronát (11528 000). Az átlagos tejhozam 1972-ben 3329 liter volt. A szövetkezet így tovább folytathatta a beruházást. A CSKP XIV. kongresszusa a szövetkezetek fejlesztésénél fontos követelménynek tartotta a dolgozók munkakörülményeinek a Javítását, mint az ipari és a mezőgazdasági munka közötti alapvető különbségek fokozatos megszüntetését. Feladatul adta, hogy a szövetkezetek kötelesek egészséges, biztonságos, korszerű munkakörülményeket teremteni. Ebben a gazdaságban öt Istállót átépítettek, korszerűsítettek, 112 állat elhelyezésére. Az istállókban az etetés, Itatás, fejés és a trágyakihordás teljesen automatizált. A kannás rendszerű fejöberendezés helyett automata végzi a fejést. Ezzel a tej nem veszi fel a szagokat. Az automatából a tej a tárolóba, azaz a hűtőbe kerül. Az etetést kisebb típusú teherhordó kocsival végzik. A takarmányozás monodiétás s ez szükségessé tette a növényforgő átalakítását. Az Idei félévi tervet 248 000 liter tejjel túlteljesítették. Hamarosan elkészül a 45 férőhelyes rövidállású ellető és a szociális helyiség. Bátran állíthatjuk, hogy ma már ha valaki szétteklnt a Královiíové Kraőany-1 Efsz-ben, aligha találja nyomát a 15—20 év előtti hagyományos mezőgazdaságnak. A technika- és technológia forradalmi változásai lépten-nyomon megmutatkoznak. Terveik megvalósításában nagy segítségükre voltak a felsőbb szervek. A szövetkezet vezetősége nagy gondot fordít arra, hogy a dolgozók ismerjék a felsőbb szervek által jóváhagyott elképzeléseket. A dolgozók viszont legszemélyesebb érdeküknek tekintik a tervfeladatok teljesítését, mert ettől függ a szövetkezet jövedelme, fejlődése, a társadalom által támasztott igények teljesítése. Nagy Teréz Eredményes esztendők A szocialista mezőgazdaság sikereit nem lehet pontosan számokban kifejezni. Szinte hihetetlen, hogy az elmúlt 25 év alatt milyen kiváló eredményeket sikerült elérni a mezőgazdaságban. A nemrégen megtartott ünnepélyes gyűlésen, ahol a szövetkezet megalakulásának 25. évfordulóját méltatta Zatykő István, a szövetkezet elnöke, a dolgozókat öröm töltötte el. Az elnök vázolta milyen szép eredményeket értek el a 25 év alatt, összehasonlította a kezdeti és a mostani termelési eredményeket, megjegyezte, hogy a CSKP IX. kongresszusán kiadott irányvonal aranybetúkkel Íródott be szocialista mezőgazdaságunk történetébe. A vojnlcel (bátorkeszil) szövetkezetben például 1953-ban búzából 19,1 mázsás hektárhozamot értek el, s tavaly már 44 mázsát takarítottak be. Árpából 1953-ban 17, tavaly pedig 38 mázsát értek el hektáronként. Az állattenyésztésben 1953-ban 702 szarvasmarhával rendelkeztek, ebből a tehén 145, s 1973-ban a létszám már 1603, a tehén pedig 670 volt. A szövetkezet 1953-ban 126 299, s a múlt évben pedig 1 millió 868 ezer liter tejet termelt. Mlnárik Ferenc, Vojnlce (BátorkeszlJ
