Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-07 / 36. szám

1974. szeptember 7. SZABAD FÖLDMŰVES Másodszor az élen CSUPOR! ISTVÁN, a tubái „Egyet­értés“ Efsz kitűnő kombájnosa, már több éve örvend jó hírnévnek a Nové Zámky-i járásban. Bár szerelőként dolgozik a gépjavító műhelyben, en­­■ nek ellenére már több mint egy év­tizede figyelemre méltó eredménye­ket mutat fel az évröl-évre ismétlő­dő aratás idején. Mindenki példás embernek ismeri. Nemcsak azért, mert rendkívül szorgalmas, hanem azért Is, mert tiszteli és becsüli em­bertársait és a családi élete is ki­egyensúlyozott. Munkáját, a közös gazdasághoz való viszonyát a pártos elkötelezett­ség jellemzi. Pártonkísüli, ennek el­lenére egyike azoknak a dolgozók­nak, akiknek magatartását kommu­nista példamutatásnak nevezhetjük. A kombájnosok járási versenyében másodszor került az első helyre. Elő­ször 1972-ben, amikor az SZK—4-esek csoportjának volt a győztese. Ekkor в rendkívül jó teljesítményéért a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója“ cí­mű kitüntetésben részesült. Az idén új kombájnt kapott a lá­bát szövetkezet. SZK—5-et, vagyis Nyivát. Nem véletlen, hogy ezt az új kombájnt a legtehetségesebbnek bi­zonyult kombájnosra, vagyis Csuport Istvánra bízták. Persze, ebben az esetben közre játszott az is, hogy ez a kombájnos nemcsak a nagy telje­sítményre törekszik, hanem mint gép­szerető ember, nagyon vigyáz a gé­pekre, s így a karbantartás terén is jó példát mutat. Az idei első helyért meg kellett küzdenie. A dombos terepviszonyok — amelyek a szövetkezete határát jellemzik — nemcsak akaraterőt, ha­nem tudást és leleményességet is igényeltek. Ggy látszik, hogy ebben nem volt hiány, mert teljesítménye valóban kiemelkedő. A nehéz terep­­viszonyok között 214 hektárról 10 247 mázsa gabonát takarított be, s ez a nagyszerű teljesítménye ismét az első helyre juttatta. Ezzel azonban nem fejezte be az idei aratást, űröm­mel ment kisegíteni az Űstl nad Or­­licí-i járáshoz tartozó Lukovái Efsz­­be, amellyel az Egyetértésnek hagyo­mányos kapcsolatai vannak. A példás kombájnosnak — akiről oly sok szépet hallottunk — az első helyhez szívből gratulálunk. -pa-Nem könnyű elsőnek lenni SZALAY EMÄNUEL 1944-ben szüle­tett Žiharecen (Zsigárdon). Galántán tanulta ki a mezőgazdasági gépjavító szakmát. A szünidő alatt sem tétlen­kedett, otthon, a szövetkezetben se­­gédkombájnosként dolgozott. Közben megnősült, s a salai (vágsellyei) kö­zösbe került. Ta­valy E—512-es gé­pével a galantai járás első kombáj­nosa lett, s az idén is — 186 hektárral — sikerült megtar­tania elsőségét. Már több mint 12 éve nyaranta Cseh­országban is segít az aratásban, főleg a prerovi járásban, ahol elégedettek munkájával. A fiatal szakembec felesége elmon­dotta, hogy férje imádja két gyerme­két, s nemcsak a szövetkezetben, de a ház körül is sokat dolgozik. Ottjártunkkor ezt mi is tapasztalhat­tuk. Újonnan épült családi otthonuk megfelel a kor követelményeinek. Miškovič Julius növényvédelmi szakmérnök Szalay elvtárs tevékeny­ségéről az elismerés hangján szólt. Többek között megemlítette, hogy munkájával a szövetkezet vezetősége teljes mértékben elégedett. A gépja­vító műhely egyik kulcsembere. Nem Ismeri a nyolcórás munkaidőt, ha szükséges utána is szívesen dolgozik. Csendes természetű. A kukorica be­takarításában Is évröl-évre aktívan rébztvesz, s mindig az 6 gépén törté­nik a legkevesebb meghibásodás. Egyszóval, erénye a becsületesség, a munka szeretete. Tény: nem gyerekjáték annyi jó kombájnos közül a járásban két éven át az első helyen végezni. —6p— Helyesen döntöttek Szlovákiában a nagy teljesítményű Nyiva és Kolosz új szovjet kombájnok az idén álltak először csatasorba. A komárnoi (komáromi) járásban a Ko­­loszok. versenyében KYTKA PÄL, a kolárovo! (gütai) szövetkezet dolgo­zója szerezte meg az első helyet. Kytka Pál mező­­gazdasági gépjaví­tó. Iskoláit Komár­­noban végezte. Je­lenleg a szövetke­zet központi mű­helyében szorgos­kodik, s tagja a Szocialista brigád elmért versenyző kollektívának. — Szalad az Idő — kezdte a beszél­getést. — Először 1958-ban ültem a vasnyeregbe, s azóta nyaranta mindig részt vállalok a begyűjtési munkála­tokból. A legnehezebb aratás az árvíz utáni évben volt. Az átázott talaj egy­aránt próbára tette az embert és gé­pet. Lánctalpasok segítségével von­tattuk a kombájnokat. így természe­tes, hogy abban az esztendőben nem kapcsolódhattunk be a járás aratási versenyébe ... Mindent egybevetve örülök, hogy az idén járási első let­tem. Véleményem szerint a legújabb nagyteljesítményű szovjet kombájn beváltotta a hozzáfűzött reményeket. — Véleményem, — folytatta tovább a beszélgetést Horváth László, segéd­­agronómus — az aratás megkezdése előtt Kytka Palin kívül a közösből még ketten vettek részt Kováčovon egyhetes tanfolyamon. A vezetőség azután úgy döntött, hogy Palira bízza az új gép a KOLOSZ SZK—6-os kom­bájn kezelését, mivel rutinos kombáj­nos, sok tapasztalattal rendelkezik. Jó szakember, példamutató a munka­helyén és a magánéletében egyaránt. Négy gyermek boldog édesapja. Párt­tag, s tagja a vnb közrendvédelmi bi­zottságának. Röviden csak ennyit mondhatok a szorgalmas fiatalem­berről. Mi pedig annyival egészítjük ki, hogy a vezetőség helyesen döntött, amikor Kytka Pálra bízta az új ara­tó-cséplőgép irányítását. —óváry— lista élén álltak az E—512-es kom­bájnok versenykatogóriájában. Közvetlen felettesük, BORBÄS Ötté műhelyvezető így vélekedett róluk: — Fiatal kombájnosaink teljesítmé­nye csak a kívülállóknak meglepetés. Már tavaly sejteni lehetett, hogy ko­moly teljesítményre képesek. Az idén aztán beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Sikereiket annak tulaj­donítom, hogy mindketten nagyon szeretik a gépeket, s szaktudásuk tü­relemmel, kitartással párosul. Egyéb­ként a műhelyben is a legjobbak közé tartoznak, s munkatársaik is örülnek sikereiknek. —hacsi— A győztes Példamutató Felkerestem a mun­kában edzett, napbar­nított Pavel L 0£ h­­mant, az egyesített Períni tperényi) GYŐ­ZELMES ÜT Efsz 39 éves gépjavítóját, akt a koštcei fkassal) já­rás kombájnosainak Idei versenygyőztese. Evek óta a nyarat a kombájn nyergében tölti, közmegelégedés­re. — A napi átlaga mennyire tehető, kt­­csépelt gabonából? — Általában 700 mázsát csépeltem ki E—512-es kombájnnal. Csúcsteljesítményem ötven mázsával volt több. Összesen 250 hektárnyi gabonát arattam le. — S milyen volt az Idet gabonabetakarí­­tás? — Az aratás? Rend­kívül nehéznek bizo­nyult. A verseny meg­nyerésére már nem számítottam, hiszen jozef öcsém tíz hek­tárral felülmúlt... Csakhogy a kombájn­ja lerobbant, vagyis elromlott. — Minek köszönhe­ti ezt a járási méret­ben is kiemelkedő eredményt? -— Lelkiismeretesen végzem a munkámat, no meg a jól kijaví­tott, üzemképes kom­bájn is közrejátszott. Persze, a munkaver­seny nagy hajtóerő. Mindezt olyan ter­mészetesen mondja, mint ahogy gondolja. Becsületes helytállá­sát és példamutatását magától értetődőnek tekinti, hiszen tagja a hattagú szocialista brigádnak. Mellékesen jegyzi meg, hogy az aratás idején 14—16 órát ts dolgozott na­ponta. — Kimerítő volt az aratás, különösen a svtdníkt járásban, ahol nagyon hepehupás a terep. — Mo,st aztán itt a pihenés ideje — mon­dom. — Dehogyis! Nyolc kombájnt kell kijaví­tani, mert kell a jó gép a szója és a 300 hektárnyi kukorica be­takarításához. Miként lett gépjaví­tó, illetye kombájnos? A szövetkezet tanít­tatta, különféle tanfo­lyamokon. — Értékeli-e kellő­képp a szövetkezet vezetősége az ön szor­galmát, s derekas helytállását? — Nálunk becsülik a dologszerető embe­reket. Érdemes jól dolgozni. Már több al­kalommal kaptam kü­­lönjutalmat a teljesít­ményemért —, de so­sem az anyagi a leg­fontosabb számomra. Az erkölcsi jutalom nemegyszer többetérö, felemelőbb. Ezért is követésre méltó Pavel Lochman gépjavító és kombáj­nos mindennapi pél­damutatása. —ib— Barna, szelíd te­kintetű. Szereti a szélborzolta gabo­naföldeket, fénylő hajnalokat. A gé­peket. Legszíveseb­ben ott dolgozik, ahol a munka mar­kos legényt, teljes embert követel. Szereti' faluját, Cabajt, szüleit, roko­nait. Talán csak beszélni nem szeret túlságosan. Daniel KONClRNAK hívják, a Cabaji Május 1. Efsz kombájnosa. Tavaly második lett a kombájnosok nitrai járási versenyében, s az idén az első. — 1965 óta vagyok kombájnos — mondotta — az SZK—4-es kombájn­nal kezdtem dolgozni, az idén Er— 512-es géppel arattam. — A tíz év alatt hánj/ hektárról ta­karította be a termést? — A tíz esztendő alatt mintegy két­ezer hektárnyi gabonát arattam le és csépeltem ki. — Mi a titka jó munkateljesítmé­nyének? — A gépek szeretete, rendszeres karbantartása és nem utolsó sorban a segédkombájnossal való jó együtt­működés. A fiatal Daniel Konöír számos elis­merő oklevél, kitüntetés és vándor­­zásziló birtokosa. Az idén jutalomként a Szovjetunióban járt. Ezzel kapcso­latban a következőket mondotta: — Lehetőségem nyílt arra, hogy meglátogassam a napfényes Kubányt s elbeszélgessek a szovjet kombájno­­sokkal. Megcsodálhattam a szovjet emberek szerénységét és fegyelme­zettségét. A Szovjetunióban szerzett tapasztalataimat igyekeztem itthon az idet aratásban gyümölcsöztetni. A járási versenyben elért első he­lye azt bizonyítja, hogy ez az igyeke­zete tökéletes sikerrel járt. NAGY TEREZ Előretörtek A Rím. Sobota-i (rimaszombati) já­rásban a jelentős domborzati és ég­hajlati különbségek miatt általában egy hónapig is tart az aratás. Ez a körülmény a kombájnosok járási ver­senyének végső értékelését is késlel­teti. De, bárhogy is dől el majd a nemes verseny, annyi máris tény, az idén ör­vendetes módon előretörtek a fiata­lok. Közülük is magasan kiemelkedik a hosticei (gesztetei) SINGLÄR— VIDÚK kettős teljesítménye, amely nemcsak a versenytársakat, hanem a szakembereket is meglepte. A fiatal kombájnos-páros e sorok írása idején (aug. 22.) a zvolení já­rásban, Kriváň környékén serényke­dett. Kétszáztiz hektáros hazai telje­sítményükkel azonban a járási rang-Élenjárók A GEPEK MESTERE Csak szerettem volna szót váltani a Veiké Calomija-i (nagycsalomijai— Vei. Krtíš-i járás) Vörös Csillag Efsz kiváló kombájnosával. Nem sikerült, mert az SZK—4-es masináját valahol ott irányította, ahol ezelőtt 30 esz­tendővel a partizánok vívták harcu­kat a betolakodó fasiszták ellen. Így aztán a fiatal agronómussal, Balkó Lászlóval beszélgettünk a kiváló gép­kezelőről. — Az idén nem volt bíztató az idő­járás, — említi a szimpatikus fiatal­ember. — Ezárt szívből örültünk, hogy a mieink mellé kilenc vendég­­kombájnost irányítottak. Így aztán egy Nyiva, öt E—512-es és kilenc SZK— 4-es vágta a gazdag termést. Kíván­csian figyeltük, melyik kombájnos arat le legtöbbet. Én Pásztornak és segédkombájnosának szurkoltam, s jól tippeltem; 262 hektár learatásával nálunk és járási méretben is a leg­jobbak lettünk. Azt még egyelőre nem tudom, hány hektárról takarították be a gabonát a Banská Bystrica-i já­rásban. Különben Pásztorék már több esetben magyarországi szövetkezetek­ben is kisegítettek. Mi a kombájnos eredményes mun­kájának a titka? A gépek szeretete és a hozzáértés. Már 14. esztendeje irányítja ugyanazt az SZK—4-est és géphiba miatt vajmi keveset állt. Neki a legfontosabb a kombájn rendbentartása. Ettől elte­kintve mégis rendszerint elsőnek in­dul a határba és az ő gépe fordulja az utolsót. Társa, a jókedélyű Németh Józsi is kitart a végsőkig csak tele legyen a has és egy kis söröcskéhez is hozzájusson. Pásztor István nemcsak a kombájn irányításának a mestere, hanem ki­váló traktoros is. A gabona vetésének a többségét a vezetők legszívesebben rábízzák, mert akkor nem lelnek üres sorokat a táblán. Különben „univer­zális“ ember, minden géphez ért. Az üzemanyagtak'arékosságban is élenjáró és ezzel jelentős összeget takarít meg a szövetkezetnek. Nem csoda hát, ha a gépkezelők közül a legjobban keresők közé tartozik. Sen­ki sem irigyli tőle, mert kiváló szak­ember, példás az életben, és sokat tesz a szövetkezet fellendítéséért. —tt— A Vörös Csillag gépesítői a szocialista brigád cím elnyeréséért verse­nyeznek. A brigád tagjai közül a fenti sorban az első Pász tor István, a gépek mestere. Amikor a kombájnosok szlovákiai versenyéről szó esett, a Trhové Mý­­to-i (vásárvámosi) Csehszlovák-Szov­jet Barátság Etsz-ben Kovács Miklós és Földes Pál is — felujjongott. Hogyne, hiszen már az előző évek­ben is a Dunajská Streda-1 (duna­­szerdahelyi] járás kombájnosainak versenyében az elsők között végez­tek. Tehát, az idei gabonabetakarítás versenyébe minden eddiginél nagyobb lelkesedéssel, s lendülettel kapcso­lódtak be. Mindketten családosok — Kovács párttag, s Földes pártonkl­­vüli. Nagyon lelkiismeretesen végez­ték munkájukat, Ügyeltek arra, hogy a lehető legcsekéiyebb szemveszte­séggel működjön az új, nagy teljesít­ményű szovjet gyártmányú KOLOSZ kombájn. Nem véletlenül történt, hogy az 6 gondjaikra bízták ezt a remek gépet, hiszen az egyik tíz, a másik tizenkét éve kombájnos. Példát mutattak nemcsak az aratásban, ha­nem a gépkarbantartásban is, amit kora reggel végeztek, hogy napköz­ben ne érhesse őket váratlan, bosz­­szantó meglepetés. A Kovács—Földes kombájnoskettös példás helytállásának, s igyekezeté­nek eredménye: a 130 hektárnyi ga­bona learatása, s 6900 métermázsa szem kicséplése. Ezzel a teljesítményükkel vívták kí — a KOLOSZ kombájnok vezetőinek versenykategóriájában — a járási el­sőséget. S egy pillanatra sem kétel­kedünk abban, hogy az őszi betakarí­tási idényben is az élenjárók között hallunk róluk. -nki-Kombájnos a javából A traktor nyergéről szólítottuk le M o n c Istvánt, a Veľké Ludince-i (nagyölvedi — levicei járás) szövet­kezet dolgozóját. A Jó megjelenésű fiatalember mosolyogva nyújtott ke­zet. Nem csoda. Oka van az örömre. Megtisztelő a járás első kombájnosá­­nak lenni. > István az általá­nos iskola befeje­zése után került a közösbe. Először 1904-ben ült a ŽMV típusú kombájnra. Azt követte az SZK—4-es, s há­rom éve már az E—512-es arató­cséplőgép ügyes­kezű kormányosa. Az idén 211 hek­tárról takarította be a termést, mely­ről 11 523 mázsa gabonát csépelt ki. — Ürülök az első helynek — kezdte a beszélgetést. — Titokban mindig reménykedtem, hogy egyszer majd nekem is sikerül megszereznem a já­rási elsőséget. Igaz, amióta aratok, a szövetkezetben minden évben ott vol­tam a legjobb három kombájnos kö­zött. Az idén nagyon jól kijött a lé­pés. A gépen nem történt meghibáso­dás, pedig kisegítésképpen a devičany és bátovcei szövetkezetben is arat­tam. Közben D u c h o n у Dezső főme­­chanizátort is megkérdeztük. — A 28 éves fiatalemberről csak jót mondhatok, — kezdte. — Harmo­nikus családi életet él, példás család­apa. Nem kötekedő, szolid természe­tű. Bármilyen gépet nyugodt lelki­­ismerettel rá lehet bízni. Sőt azzal sem mondok nagyot: Pityu a szövet­kezetünk egyik legjobb traktorosa. (Persze ehhez azt is tudni kell, hogy 40 erőgéppel rendelkezik a közös gazdaság.) Egyszóval szorgalma, a munkához való szocialista viszonya nem hagy maga után kívánnivalót. Monc István tehát megérdemelten lett a levicei járás első kombájnosa. —óváry—

Next

/
Thumbnails
Contents