Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-06 / 27. szám
Júliusban már elegendő zöldtakarmány áll a kisállattenyésztő rendelkezésére. A hereféléken kívül a nyulak takarmányozására Igen jól felhasználhatók a zöldségfélék levelei és egyes gyomnövények — például a csorbókák, a laboda, a bábakalács, az egérfarkfű stb. — is. Zöldtakarmányokból csak 2—3 napra készítsünk tartalékot, nehogy befülledjen. A füvet mindig szárazon, este pedig a harmat leszállta előtt kell lekaszálni. A friss zöldet védett, hűvös helyen vékonyan elterítjük. Ezzel elejét vehetjük a befülledésnek. Az etetőket nem szabad a kelleténél jobban megtömni zöldtakarmánnyal, mert itt is bekövetkezhet a fülledés. Csak annyi zöldet adjunk az állatoknak, amennyit egyszerre elbírnak fogyasztani. A túletetés a gyomor túlterhelését, nem kívánatos tágítását eredményezi, ami főleg a kiállítási példányok esetében hátrányos, mert az elbírálásnál pontveszteséget okoz a túlságosan kitágult has. A zöldtakarmányból eleinte inkább keveset adjunk az állatoknak és mindig valamilyen előtakarmány után, tehát sohasem éhgyomorra. Első ízben csak délután adjunk zöldet az állatoknak, későhb már este Is adhatjuk, de csak szénával együtt. A nyolchetesnél fiatalabb fiókáknak ne adjunk zöldet, mert ekkor még igen hajlamosak az állatok az emésztési zavarokra és a kokcidiózisra. Sok nehézségnek és problémának vehetjük elejét, ha naponta 1—2 gramm poralakú faszenet is adunk az állatoknak. Ne feledjük, a szénának sohasem szabad hiányozni az etetőkből. Zöldtakarmányok etetésekor sem szabad megfeledkezni az Ívóvíz adagolásáról. A nyulakat reggel a száraz takarmányok (szem, párolt-, zúzott burgonyából és darából készített eledel, száraz kenyér stb.) adagolásakor Itatjuk. Az ivóvíz mindig legyen friss, de kissé állott. A rendszeres itatás igen jó hatással van a fiókák fejlődésére és az anya tejtermelésére. Zöldtakarmányozáskor sohase adjunk tejet a nyulaknakl (eh) Törzsállomány hasznosítása libahús-termelésre A lúd tojástermelése — a többi baromfifajjal ellentétben — a második és a harmadik évben nem csökken, hanem növekedik. Ebből következik, hogy más a törzsállomány összetétele, és a tojók négy évig tenyésztésben maradnak. Ebből kiindulva a libahústermelés folyamatos megszervezését tűzték ki célul. A kísérletben holmogori és kínai lúdfajták szerepeltek. Az egyik kísérleti csoportot augusztus derekán, a másikat december elején állították át 14 órás fénynapra. A júliusi átállítást 7 őrás, fokozatosan rövidített fénykép előzte meg. A második tojásrakással a holmogori tojók a tojástermelésüket megduplázták, a kínai ludaké pedig kétharmadával növekedett. Ezáltal a 4—5 hónapos termelés helyébe 8—9 hónapos termelés lépett. A remonda tojók természetes fényviszonyok közepette fejezik be egyedfejlődésüket, a négyéves tojók pedig a tavaszi tojásrakást követően húsra értékesíthetők. (Pticevodsztvo) Pulykák mesterséges termékenyítése A petevezeték és az ondó biokémiai vizsgálata alapján megállapították, hogy elég nagy mennyiségű inozit van az infundibulumban, ahol a termékenyülés végbemegy, valamint a méh és hüvely csatlakozásánál, ahol az ondósejtek termékenyítő képessége néhány napon át nem csökken. A további biokémiai vizsgálatok alapján inozitot, glutaminsavat, cysteint, puffert és glukózt tartalmazó higítót készítettek. Kimutatták, hogy az ondósejtek mozgékonysága in vitro hosszú ideig megmaradt — egyszer 27 óráig. A hígított és nem hígított ondóval végzett kísérletek eredményei nem mutattak lényeges eltérést. Így lehetségessé vált egy mesterséges termékenyítő állomás létesítése, amely nagyobb területet képes ondóval ellátni. _ti A gúnár és a finomabb, Л szelídebb testalkatú lúd kö- 11 zött lényegesebb eltérés 11 nincs. A gúnárnak valamlvei hosszabb a nyaka, nagyobb a teste és a fejének nagyobb kerülete van. A fajtára jellemző vonások: közepesen domború, íves domborítású fej, szürkéskék szem. A csőr rövid, mértékletesen kidomborodó és fo-Szlovákiában ma is többféle tiszta vérvonalú lúdfajtát tartanak a tenyésztők, túlsúlyban azonban a keresztezett fajtákat tenyésztik. A szlovák fehér tulajdonságai és hasznossága teljes mértékben eleget tesz a tenyésztő jelenlegi követelményeinek, ennek ellenére csak a Duna-mentén és Nyitra környékén tenyésztik tiszta vérben. Szóljunk talán néhány szót magáról a szlovák fehér fajtáról, mert meglehet, hogy az idő már ki is törölte egyes helyeken az emberek emlékezetéből ezt a fajtát. Legalábbis erre vall, hogy az utóbbi években sokhelyütt inkább a keresztezett fajták mellett döntenek. A szlovák fehér lúd lyamatos vonalban megy át a homlokba. A csőr narancssárga, a köröm világos szaru-színű. A nyak hosszabb mint a cseh fajtánál. A tollaknak a nyaki részen való jellegzetes elrendeződését „csipkének“ nevezzük. A hát széles, a profil-vonalban mértékletesen meghajlított, oldalra kissé legömbölyített. A mell telt, húsos. A farok enyhén emelt, zárt, a szárnyak erősek, a farok fölött enyhén keresztezik egymást. A hasalj többnyire egyszerű, de megengedett a dupla is. A lábak erősek, középmagaszínűek, világos-szaru körmökkel. A gúnár súlya 7 kg, a lűdé 6 kg. Tojáshasznosság szempontjából a 20—24 db tojás kitermelése a tenyészcél. A legelőn is felnevelhető és könnyen tömhető. Tollazata tiszta fehér, a toll igen Jó minőségű. (zeb) A kora tavaszi metszést minden termelő magától értetődő, fontos beavatkozásnak tekinti. A tenyészidőben azonban csak igen kevesen mernek metszőollót, lombfűrészt fogni, holott ez a viszonyaink között kevésbé értékelt nyári koronaalakítás szintén a gyümölcstermesztés fontos agrotechnikai műveletei közé tartozik. A nyári metszést többnyire a csonthéjasoknál —főleg a kajszi- és őszibaracknál — alkalmazzuk, de két-bárom évenként a cseresznye, meggy és szilva esetében is jó szolgálatot tehet. A nyári metszésnek elsősorban a fiatal fák (kiültetéstől termőrefordulásig) esetében van nagy jelentősége — ez esetben a téli és kora tavaszi metszéssel szemben mindig előnyben kell részesíteni a nyárit. A nyári beavatkozás ugyanis jelentősen meggyorsítja a kívánt korona kialakulását és előbbre hozza a termőrefordulás idejét is. A nyári metszés alatt többféle beavatkozást kell érteni. A legfontosabbakról a következőkben szólunk. A FELESLEGES, JÖVŐRE NÉZVE SZÜKSÉGTELEN FIATAL HAJTÁSOK ELTÁVOLÍTÁSA Azokon a fiatal fákon, amelyeknek koronáit tavasszal mélyebben visszavágtuk, aránylag sok felesleges fiatal hajtás fejlődik. Ezeket a konkurrens hajtásokat tőből levágjuk, (la. ábra.) Ugyanúgy eltávolítjuk a vázágak éves hajtásait, fattyúhajtásait és mindazokat a fiatal hajtásokat, amelyek feleslegesen sűrítik a koronát. így rákényszerítjük a fát, hogy azokba a hajtásokba juttassa az építőanyagokat, amelyekkel a jövőre nézve számolunk. A BUJA NÖVÉSŰ FIATAL HAJTÁSOK VISSZAVÄGÄSA Ha június—júliusban megvizsgáljuk a gyümölcsfát, könynyen megállapíthatjuk, hogy egyes fiatal hajtások túl intenzíven nőnek, vagyis túl hoszszúak. Hogy elejét vegyük a további növekedésnek és elősegítsük az elágazódást, megrövidítjük ezeket a hajtásokat. A kajszi esetében (3. ábra) a hajtást V\—Vs-ával lehet megrövidíteni, az őszibarack dús hajtásait pedig a legalsó 2—3 másodlagos éves hajtásig lehet visszavágni (4. ábra). Ha a korona bizonyos szabad helyeinek kitöltéséhez szükségünk van egy-egy fiatal hajtásra, akkor azokat — megfelelő visszavágás után — kivételesen meghagyhatjuk (lb. ábra). A szakemberek már több ízben megfigyelték, hogy a kajszi visszavágott dús fiatal hajtásain kifejlődő másodlagos hajtások a tenyészidő végére megrakodnak virágrügyekkel. Ezek a rügyek azután sokkal jobban ellenállnak a fagynak, mint a rövidebb termőfán található rügyek, ezért a legkritikusabb években is termést hoznak. Ezt a beavatkozást az idősebb fákon is elvégezhetjük, ha elég buján nőnek. Legnagyobb jelentősége a házikertekben és kerttelepeken van, mert a művelet eléggé munkaigényes és nagyüzemi szinten nehéz volna megvalósítani. A VÄZAGAK FIATALÍTÄSA A gyümölcsfának a termés táplálásán, beérlelésén kívül arra is kell futni áz erejéből, hogy megfelelő mennyiségű és hosszúságú csúcshajtásokat növeljen. Ezek hosszúságától függ ugyanis a következő év terméseredménye. Ha a fa már csak 10—20 cm hosszú csúcshajtásokat képes nevelni, és már nem reagál a jobb agrotechnikára, a fokozott tápanyagpótlásra sem, akkor feltétlenül hozzá kell látni a vázágak fiatalításához, ifjításához. Ez abból áll, hogy eltávolítjuk azokat az ágakat, amelyek az utóbbi 3—4 évben nem növekedtek. A beavatkozás tavasz elején, vagy augusztus végén — szeptember elején sikerrel elvégezhető. A kajszi és őszibarack fákon már júniusban is elvégezhetjük a fiatalítást, ha a késő tavaszi fagyok „leszüretelték“ a termést. Ezeknél я metszéseknél ugyan nagyobb sebek keletkeznek, de a szokásos kezelés után igen jól, glejképződés nélkül gyógyulnak. Érdekességként megemlítjük, hogy jó néhány országban elterjedt már egy új módszer: az ágak felső harmadát, esetenként az egész korona felét levágják a csonthéjasoknál. Ez a metszési módszer összeköthető a gyakorlatban a termés betakarításával, s ilyenkor például a cseresznyét, meggyet nem létrákon tornászva, hanem kényelmesen a fa alatt, a földön szedik le a már levágott ágakról. Ez a módszer főleg azért terjedt el, mert kevés a kézi munkaerő, másrészt azért, mert a magas, vékony ágak kezelése és termésének begyűjtése eléggé körülményes. A SZÄRAZ, BETEG és sérült Agak ELTÁVOLÍTÁSA Általában a tenyészidő elején szoktuk felfedezni a különböző okból (pl. gutaütés) elszáradt ágakat. A száraz ágak a tenyészidő bármely szakában eltávolíthatók. A barackfa-lisztharmat károsításának éveiben a fiatal hajtások fertőzött csúcsainak észlelés utáni azonnali eltávolítása a betegség elleni védekezés legfontosabb műveleteinek egyike. A TERHELÉS CSÖKKENTÉSE METSZÉSSEL Egyes években — főleg a barackfák esetében — a kedvező időjárás következtében a sok gyümölcs nagyon megterheli az ágakat. Ilyenkor metszéssel lehet a legegyszerűbben redukálni a megterhelést — az ágacskák felső részét a felesleges termésmennyiséggel együtt eltávolítjuk. A LETERMETT AGAK ELTÁVOLÍTÁSA A korán és középkorán érő fajtáknál a már letermett, (kitermett) ágakat le lehet vágni a termés begyűjtése után. Ezt a módszert főleg a barackfáknál alkalmazzuk. A nyári metszési munkák gépesítési lehetőségei bizonyára érdeklik a nagyüzemi gyümölcsészeket, ezért említést teszünk róla. Az elképzelések szerint ezt a problémát úgy lehet megoldani, hogy egy megfelelően kiképzett vágószerkezettel, kaszálógéppel megfelelő magasságban levágják a fák összes fiatal hajtásait. Utána persze kézi ritkítást kell majd végezni. A módszer alkalmazására egyelőre csak a kajszi-ültetvényekben mutatkozik lehetőség. A SEBEK KEZELÉSE A fagy okozta vagy rákos és glejes sebeket, esetleg horzsolásokat a tenyészidő bármely szakában gyógyítani lehet. A sebet kitisztítjuk, kivágjuk egész az egészséges szövetekig, fertőtlenítjük (ecet, töményebb kékgálic-oldat stb.) és bekenjük oltóviasszal vagy fehér olajfestékkel. Hasonlóképpen kezeljük a vastagabb ágak eltávolításakor keletkezett sebeket is. Ha festéket alkalmazunk, akkor a külföldi tapasztalatok szerint célszerű hozzáadni 2 százalék (2 dkg/kg) gombaölő készítményt (Benlate, Fundazol, Topáin stb.) is. A csonthéjasok nyári metszését a kiskertészkedők és a nagyüzemi gyümölcsösök dolgozói egyaránt elvégezhetik, hisz ez a művelet lényegében az egész tenyészidő folyamán végezhető, fontossága viszont tagadhatatlan. (A Záhradník nyomán röv.)
