Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-06 / 27. szám
» paradicsomot kötözzük, ” fattyazzuk és a burgonyával együtt védjük a burgonyabogár kártétele ellen. Permetlé egy hektárra: 2—3 liter Soldep + 300—600 liter víz. A burgonyában további szereket is alkalmazhatunk (lásd lapunk 24. számának 13. oldalát). A zöldségnövények legnagyobb ellensége a káposztalepke. Ennek, valamint a káposzta bagolypille, saláta-bagolypille és a kis káposztalikaszté, vagy répapillangó hernyóinak kártétele ellen 0,1 %-os töménységű Phosdrin vagy Soldep, illetve 0,2 %-os Metation E 50 készítménnyel permetezünk. A gyümölcsösben az alma-, körte- és birsfákat almamoly, kaliforniai pajzstetű, varasodás, lisztharmat és monília ellen kell védeni. Almamoly ellen és szilvamoly ellen 0,2 %-os Metation E 50-et, vagy 0,15 %-os Phosdrin 24 ЕС-t, illetve Gesfidet lehet alkalmazni. A kaliforniai pajzstetű ellen 0,04 %-os Intrationnal célszerű permetezni. tanácsadó Varasodás ellen 0,04 %-os Fundazolt, 0,05 %-os Topsint, 0,2—0,3 %-os Oythane M 45-öt, vagy 0,4 %-os Perozin 75 В készítményt lehet kijuttatni. A lisztharmat ellen Fundazolból 0,06 %-os, Sulikolból 0,5—1 %-os, Topsinból 0,08 %-os, Karathane FN 57-ből pedig 0,1 %-os töménységű oldatot lehet felhasználni. Vigyázat! A Fundazol, vagy a Benlate legkésőbb július végén alkalmazható utoljára! A málnatöveket vesszőfoltosság ellen réztartalmű szerekkel kezeljük. A változékony, meleg-, esős időjárás kedvez a szőlőbetegségeknek. Az elvirágzás után főleg a lisztharmat, peronoszpóra, hegyvidéki szőlőkben az orbánc ellen, s általában mindenütt a szürkerothadás ellen kell védekezni. Peronoszpóra és szőlőorbánc ellen: 0,3 %-os Dithane; 0,7 %-os Neroxon; vagy 0,3 % Kuprikol 50 + 0,2 % Perozin 75 В szerkombináció. Ez utóbbi részben megvédi a növényt a lisztharmattól is, ami ellen egyébként — főleg ilyen esős-meleg időkben — legcélszerűbb Fundazol 50 WP készítményei permetezni (0,05—0,08 százalék), hogy egyúttal a szürkerothadásnak is elejét vehessük. E célra felhasználható még a Topsin M (0,07—0,15%) és a Benlate is. A szőlőmoly kártevését megakadályozhatjuk, ha virágzás utáni első és második permetezéskor a permetlébe — 100 literenként — 2 del Metation-t keverünk. —r— Ha hosszabb ideig távol vagyunk... destől a cserépből, óvatosan, hogy a gyökerét meg ne sértsük. Mintegy 20—25 cm hosszú azbeszt-, üvegfonal-, vagy vastagabb gyapjúszálat húzzunk át a cserép alján levő nyíláson, a cserép alján maradó részt pedig vegyük ketté és terítsük ki. Szórjunk rá némi homokot, majd helyezzük vissza földgombóccal együtt a növényt. A cserepeket valamiféle kis állványon helyezzük egy vízzel teli tartályba úgy, hogy a vízbe belógó szál, a hajszálcsövesség elve alapján, megfelelő vízmennyiséggel láthassa el a növényt. 2. A növény közelében helyezzünk el egy olyan, vízzel teli edényt, amelynek alapja a lakás díszei, a hosszú hóna pokon át körültekintően gondozott virágok kiszáradtak, elpusztultak. Szerencsés helyzetben vannak azok, akiknek módjukban áll megkérni a szomszédot, gondozza távollétükben a növényeket. Sajnos, nem mindenkinek van önfeláldozó, megértő szomszédja. Mások úgy oldják meg a problémát, hogy vizet engednek a fürdőkádba, s ebbe állítják a cserepeket. Ez azonban csak két-három napra szóló megoldás; hosszabb távoliét esetén már mitsem segít, mert a fülledt levegőjű, szellőegymagasságban van a cserép felső szélével. Lógassunk egy hosszú zsinórt a vízbe, a másik végét pedig vezessük be a cserép földjébe. így a víz rendkívül lassan beszivárog majd a zsinór mentén és elegendő nedvességet juttat a növényhez. 3. Rakjuk a cserepeket egy nagy tartályba, amelynek aljára kavics-, vagy téglaágyat készítettünk. A cserepeket vegyük körül mohával, vagy nedves mazásával, hosszabb távoliét tőzeggel és ezt alaposan öntözesetén is megvédhetik szoba- zük meg — közvetlen elutazás növényeiket a pusztulástól. előtt —, hogy a víz elérje a 1. Emeljük ki a növényt föl- cserepek alját. (—) Téves nézet A termelők körében sokáig uralkodott az a téves nézet, hogy a vörös- és fokhagyma igen-igen kevés vizet igényel, ezért nem kell őket öntözni. A szakemberek levélanalízis segítségével megállapították, hogy a hagymaképződés idején hat-hétszeresére nő a növények tápanyag-szükséglete. A tápanyagokat pedig — mint ismeretes — oldatok formájában veszik fel a növények. Vagyis, ha ebben az időszakban szárazság uralkodik, feltétlenül öntözni kell, hogy minél több felvehető tápanyag álljon a növényzet rendelkezésére. A kísérleti és gyakorlati tapasztalatok egyaránt igazolták, hogy a legfontosabb fejlődési szakaszok idején minden zöldségfélénél célszerű tápoldatos öntözést alkalmazni. A vörös- és fokhagyma is meghálálja az ez irányú gondoskodást, főleg ha nitrogént és káliumot juttatunk ki az öntözővízben hagymaképzödés idején. Tehát, mint minden növénynek, a hagymának is kell a nedvesség, persze valamivel kevesebb: május—júliusban havonta mintegy 10—20 mm csapadékra tart igényt. A túlöntözéstöl óvakodjunk, mert lazaszövetű, rosszul tárolható lesz a hagymánk. Kép és szöveg: —r— Д galambtenyésztők számá” ra jelenleg a fertőző betegségek okozzák a legtöbb gondot. Nem foglalkozhatunk az összes galambbetegségekkel, de erre nincs is szükség, mert betegség fellépése esetén legtöbbször úgyis állatorvos segítségét kell kérni az állattenyésztőnek. Minden galambtenyésztőnek ismernie kell azonban azokat a leggyakrabban előforduló fertőző betegségeket, amelyekkel előbb-utóbb találkozik. Szükséges ez az ismeret a betegségek felismeréséhez, megelőzéséhez, terjedésük megakadályozásához, az állatorvos tanácsainak helyes végrehajtásához. Ezen túlmenően egyes betegségek ellen tenyésztői módszerekkel is lehel és kell is küzdeni. Továbbá vannak olyan fertőző galambbetegségek, melyek az ember egészségét is veszélyeztetik, ezért ismeretük ilyen szempontból érdeke minden galambtenyésztőnek. A PARATlFUSZ A legrégebben ismert galambbetegség. Legtöbb galambtenyésztő elsősorban paratífuszra gondol, ha állományában fertőző betegség lép fel. Ma már jól elkülöníthető más fertőző betegségektől, bár nem mindig önálló betegségként lép fel, hanem más betegség szövődményeként is előfordul. Okozója a Salmonella typhi murinmnak nevezett baktérium, mely meglehetősen elterjedt galambállományainkban. Sok olyan állományunk van azonban, amelyekben ez a betegség sohasem fordul elő, tehát téves az a felfogás, hogy csaknem minden állományban megtalálható. Éppen ezért nagyon kell vigyázni arra, hogy mentes állományba be ne hurcoljuk. Ha korábban mentes állományba hurcoljuk be, különösen nagy veszteséget okoz. A paratífusz leggyakrabban a fertőzött egyedek ürülékével terjed, mely az ivóvízbe és takarmányba juthat. Fellobbanását és terjedését lényegesen befolyásolják az esetleges gyengítő körülmények, így esetleg más betegség, pl. ornithozis jelenléte, vagy tartási és takarmányozási hibák. Bár öreg galambok is súlyosan megbetegedhetnek, mégis főleg a fészekben ülő fiatalok között okozhat tömeges elhullást. Melyek a paratífusz jellegzetes tünetei? Heveny esetben hasmenés, hirtelen lesoványodás, az egykét hetes fiatalok testhőmérsékletének csökkenése, bágyadtság, gubbasztás, néhány nap után elhullás. Egyes esetekben idült jelleggel kezdődik, a láb vagy szárny egy-egy ízülete megduzzad, meleg, fájdalmas, a galamb sántít, illetve nem tud repülni. Ez a kórforma kevésbé rosszindulatú lefolyású, és részben, különösen gyógykezelés után, gyógyulásra hajlamos. Egyes betegeken szemgyulladás, az izomzatban borsónyi sárga, sajtos csomók keletkezése is előfordul. Mindezek alapján a paratífusz nagy valószínűséggel megállapítható, a pontos diagnózishoz azonban laboratóriumi vizsgálat szükséges. Laboratóriumi vizsgálattal nemcsak a hullákból, hanem az ürülék vizsgálatával is megállapítható az esetleges fertőzöttség. A betegség megszűnése után egyes egyedek fertőzöttek maradnak. Ezért ilyenkor ajánlatos alapos selejtezést -végezni. Azokat az egyedeket, melyeknél a hasmenés huzamosabb idő után sem szűnik meg, kondícióját sem nyeri vissza, mellcsontja éles marad, alig észrevehetően bágyadtabb a többinél, tojásaiban gyakran elhal az embrió, el kell távolítani a tenyészállományból. A paratífusz kórokozója a herékben és a petefészekben is megtelepedhet, és így a tojás útján is terjedhet ez a betegség. A gyógykezelésnél mindig állatorvos tanácsát kell kérni. A paratífusz ellen jó hatású gyógyszereink vannak. A gyógykezelés azonban egymagában nem elegendő a betegség megszüntetésére, egyidejűleg mindent el kell követni a galambok nem specifikus ellenállóképességének fokozására, illetve mindent meg kell szüntetni, ami azt gyengítheti. Megelőzésül megkísérelhető az állomány oltása paratífusz elleni vakcinával is, de ezt csak olyan állományban használjuk, amelyben a paratífuszt már kétségtelenül megállapították, illetve ilyen fertőzési veszélynek van kitéve. Az oltóanyag használata rövid időre némi ellenállóképesség növekedést eredményezhet. A paratífusz kórokozója az embert is megbetegítbeti. A fertőződés után már 24 óra múlva rosszuilét, láz, hányás, hasmenés jelentkezik. Néhány nap alatt ez a gyomor- és bélgyulladás gyógyul, tehát ha galambállományunkban paratífusz fordul elő, a galambokkal történő foglalkozás során fokozott mértékben kell betartani a higiénia szabályait, hogy ezáltal a galamboktól eredő fertőződés lehetőségét elkerüljük. Dr. Szécsényi István *VVVXXXXXXXXX>XXXXXVXX44XXXXXXXXXXXXXXXXXX\\\\4XXXXXXXXXXV4XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX4XXXVV4XXXXXXXXVV> Miről ismerhető fel a [ó és a rossz tojó? A jó szakember, a tapasztalt tenyésztő szinte az első pillantásra megállapítja egy tyúkról, hogy a jő vagy a rossz tojók közé tartozik-e. Mi sem könynyebb ennél, ha ismerjük azokat a jellemző tulajdonságokat, vonásokat és jeleket, amelyek a hasznosság mértékére engednek következtetni. Ezeket a külemi tulajdonságokat minden baromfitenyésztéssel foglalkozó kisállattenyésztőnek és háziaszonynak ismerni kellene, tehát vegyük talán sorba őket. Testrész )ó tojó esetében Rossz tojó esetében Taréj nagy, piros, viasszos kicsi, halvány, fényű pikkelyes Arc száraz húsos Szem csillogó, kidudorodó tompa fényű, beesett Kloaka nagy, ovális alakú, nedkicsi, gömbölyű, ráncos vés, kékes színezetű és száraz Medence szélesen nyitott, gyenge, simulékony keskeny, zsíros, szilárd Csőr rövid,' színevesztett hosszú, erős, színezett Testalkat mély,' főleg a hátsó rész lapos, emelkedő, a hátsó rész keskeny Hát széles keskeny Bor vékony, simulékony, lágy kövér, kemény, durva Vedlés kései, gyors lefolyású korai, lassú lefolyású Húsosság mértékletes vagy túl kicsi, vagy túl nagy Toll széles keskeny TANULJUNK ■JECVMflSTŐL Saját takarmánykeveréket etetek A nyúltenyésztés eredményességének az elhelyezéssel és a fajta megválasztásával együtt döntő tényezője a takarmányozás. Azoknak a kistenyésztőknek, akik a beszerző központoktól távol laknak, sokszor okoz nehézséget az olyan takarmány vásárlása, amely állandó összetételű és fedezi a nyulak fehérje- és energiaszükségletét. Ilyen okból tértem át én is a saját takarmánykeverékem etetésére. Ennek összetétele a következő: 20 % kukorica, 15 % árpa, 10 % búza, 20 % korpa, 20 °/o hereliszt, 10 % borsó, 5 % napraforgó. Használok továbbá tejport, nyúl, ásványi- és vitaminpremixet, konyhasót, meszet is, mindegyikből 1 %-ot. Keverékem előnye, hogy összetevői könnyen beszerezhetők, és ha szükséges, fél éven túl is tárolhatók. Nyulaim így állandó összetételű takarmányt kapnak, nincsenek kitéve a táp minőségének változásából eredő súlycsökkenésnek, esetleges hasmenésnek. A takarmányfehérje- és keményítőérték arányát attól függően választom meg, hogy szoptatós anyák, növendékek vagy üresen álló anyák részére készítek-e keveréket. Mindig csak a százalékos arányt változtatom, az összetevőket nem. E takarmányozás eredményeképpen anyanvulaim jól ivarzanak, évi 4—5 alkalommal 7—8 fiókát nevelnek, s ezek 6 hetes korukban elérik a 120—150 dkg-ot. Ilyenkor választok. A növendékek 11—12 hétre 240—- 300 dkg-osak. A megbetegedés és az elhullás a minimá'lisra csökkent. Ezt a takarmányozási módszert azoknak a tenyésztőknek ajánlom, akik inteti-« ziv fejlődésü nyulat tartan nak, és saját kalapácsos dai-< rálóval rendelkeznek. \\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\’.\\\\\\\\\\\\\4\\\4\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\4\4\WW Murai Ferenc Galambtenyésztőknek Jön a nyár, a szabadságok, zetlen lakásban- a növények hakirándulások ideje. Az emberek marosan kimerítik a rendelkenapokra, sőt hetekre elutaznak, zésükre álló nedvességet, s amikor felüdülve, kipihenve Az alábbiakban néhány olyan visszatérnek otthonaikba, le- ötletet tolmácsolunk olvasóinktörten veszik tudomásul, hogy nak, amelyek gyakorlati alkat-
