Szabad Földműves, 1974. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-17 / 33. szám
Mi okozza az őszibarack férgesedését? Az utóbbi években több gyümölcstermesztő panaszkodott, férges volt az őszibarackja, sőt esetenként a kajszit is megtámadták a férgek. Az esetek többségében főleg a kezeletlen szilvafák közelében levő őszibarackfák termése lett férges. Ez azt igazolja, hogy a szilva fákat is gondosan kell kezelni. Az őszibarack férgesedését az oszibarackmoly . (Laspeyresia molest a I és a szilvamoly (Lasp. funebrana) idézi elő, amely a szilván, besztercei szilván, ringlón és cseresznyeszilván kívül a kajszit, őszibarackot és mandulát is megtámadja. A lepke testhossza В—7 mm, szárnyainak fesztávolsága 12— 14.5 mm. Elülső szárnyai barnássziirkék, finom fekete pontokkal tarkított hamuszürke diszítéssel, tükörfolttal. A szilvamoly első generációja mintegy tíz nappal a szilvafák elvirágzása után jelenik meg, a második pedig június—júliusban. A legnagyobb kárt az őszibarackmoly második generációja okozza augusztus—szeptemberben. A tojásból kikelő hernyók azonnal befurakodnak a gyümölcsbe és rágni kezdik a mag körüli gyümölcshúst. A behatolás helyén a gyümölcsön víztiszta mézgacseppek láthatók. A nevezett molyok ellen ugyanúgy kell védekezni, mint az almamoly ellen. A szilvafákat virágzás után levéldarazsak ellen kell védeni, majd 10—14 nap múlva időszerű a szilvamoly első nemzedéke elleni permetezés. Az őszibarackot körülbelül három héttel beérés előtt 0,2 %-os Metationnal kell kezelni. A 0,15 %-us töménységben kijuttatott Anthio is jó szolgálatot tesz az őszibarackmoly elleni védekezésben. Ha szakszerűen kezeljük a szilvafákat, máris kisebb a valószínűsége annak, hogy a közeli őszibarackfáink termését megkárosítják a férgek. —Sk— Minden kískertészkedő köny nyen elkészítheti az ábrán látható szerszámtartót. Az ásó, kapa, gereblye és egyéb szükséges munkaeszközök gyakran nagy összevisszaságban egy kupacban, vagy ami még rosszabb, a kert, esetleg az udvar különböző pontjain hevernek, s ha valamit csinálni akarunk, mindig keresnünk kell őket. Ha van ilyen szerszámtartónk, akkor a munkaeszközök mindig tisztán, üzemképesen és szem előtt, kéznél vannak. A szerszámtartót legalább két erős szeggel vagy csavarral kell a kerti lak, garázs vagy pajta falához erősíteni. — ob— Hogyan védekezzünk a szürkerothadás ellen? A szürkerothadás (Botrytis cinerea) a legelterjedtebb szőlőbelegségek egyike. Tartósan nedves időjárás esetén a szőlő aöld részeit támadja meg — a kórokozó gomba a sérült részeken hatol be a növénybe. A szürkepenész hamar megtelepszik a lisztharmat vagy peronoszpóra által okozott finom sérüléseken. Még könnyebben elhatalmasodik a szőlőmolyok hernyói által megtámadott, darazsaktól kikezdett, sok nedvességtől megduzzadt, felrepedt bogyókon. Mint fürtkárosító a legveszedelmesebb. Különösen éréskor, tarlós esők idején lép tel fokozott mértékben s né hány nap alatt a termés nagy részét megkárosítja. Esős nyá ron már a zöld fürtöket is megtámadja (zöldrothadás). A beteg bogyók színe megváltozik, a héjat szürke penészgyep lepi el. Ha ősszel a betegség fellépése után szárazra fordnl az időjárás, és a betegség lefolyása lelassul, akkor a bogyó héja megvékonyodik, sok vizet veszít a bogyó — ezt nevezik megaszúsodásnak, nemesrothadásnak, ami egyébként az aszúkészítésnél igen fontos. Hogyan lehel védekezni a szürkerothadás ellen? Elsősorban a szőlő megművelése folyamán olyan feltételeket kell kialakítani, amelyek meggátolják a penészgombák fejlődését. Igen fontos a szellős, laza nevelés, a talaj gyomtalanítása és a nedvesebb éghajlatú helyeken a betegségre kevésbé hajlamos fajták telepítése. A vegyszeres védekezés a goinbaölő szerekre épül. Eredményes munkát végezhetünk az Euparen 0,25 %-os, a Fund azol vagy a Benlate 0,075 %-os, a Topsin M 0,15 %-os oldatával. A felsorolt szerek a bogyók fertőződését gátolják. Legalább kétszer kell permetezni, először fürtzárás előtt, másodszor a bos' gyök érése előtti időszakban, - a bogyók „puhulása“ idején. 2 (égverés után feltétlenül pera metezni kell! A szaporítóanyaga ként termesztett növényeket ® gyakrabban kezeljük és nem■jjj csak a termést, hanem az egész £ tőkét védjük, hogy egészséges ■x szaporítóanyagot nyerjünk. .£ A felsorolt gombaölő szerek "g előnye, hogy a szőlölisztharmat £ ellen is hatásosak. 2 A szőlőtermesztők ne feledje jék, hogy nagy jelentősége van :a a szőlőmolyok irtásának is, mitt vei az esetek többségében ezen < kártevők fellépése után hatalmasodik el a szürkerothadás. Nem szabad megfeledkezni a zöldmunkákról, a hónaljhajtások eltávolításáról, a csonkázásról sem. VANEK ARANKA, mérnök Szénaliszt a baromfi takarmányozásában Olvasóink közül néhányan most bizonyára csóválják a fejüket, mondván, itt valami tévedés történt. Hogy lehet kaparó- és vlzibaromfival szénát etetni, hisz eddig az általánosan elterjedt gyakorlat szerint a s?énn csak növényevő állatokkal volt etethető. Sző sincs tévedésről. Az egyszerű gyomra állatok (pl. sertések, baromfiak, kutyák, prémesállatok, vágógalambok) tenyésztése során már a gyakorlatban is bebizonyosodott, kiváló eredmények érhetők el a jó minőségű lucernaszénából készített liszt etetésével. Igaz, a hagyományos széna etetése több kárt eredményezne. mint hasznot. Azonban, ha a jól megszárított szénát ledaráljuk, akkor kiváló minőségű, a korpához hasonló finom szénalisztet kapunk. A szénaliszt azonban sokkal több fehérjét és vitamint tartalmaz, mint a korpa. A szénaliszt értéke attól függ, milyen volt a szénában a fűfélék összetétele, mikor kaszáltuk le, hogyan szárítottuk meg a füvet és hogyan tároljuk a darálással nyert lisztet. A SZÉNALISZT KÉSZÍTÉSE 1 területről, de a takarmány jobb minőségű lesz. A fiatal lucerna több levéllel rendelkezik (kedvezőbb a levél-szár arány) és ezek a levelek jóval több értékes fehérjét és vitamint nyújtanak, mint a már virágzó lucerna vastag szárai. A széna csak akkor őrzi meg zöld színét és tipikus illatát, ha jól, szakerűen van megszárítva. Az árnyékban szárított széna jóval több vitamint tartalmaz, mint a közvetlen napon szárított, vagy néhányszor megázott széna. A szakemberek kísérletek során bizonyították, hogy a zöld növények szénává szárítása két szakaszban történik. Az első szakasz: kaszálás után megszűnik a tápanyagok felvétele, de a sejtek még élnek. A növények „éhezni“ kezdenek, — ezért a feltételektől, a szárítás idejétől és a növényféleségektől függően — az enzimek jóvoltából kezdetét veszi a nagy értékű aminósavak felhalmozásával kisért fehérjebomlás. Ebben a szakaszban két-háromszorosára növekedhet a növények aminósav tartalma. Az aminósav halmozódása addig tart, amíg nem kezdenek elhalni a száradó növények. A kultúrfüvek 45—50 százalékos, a pillangósvirágúak pedig már 60—65 százalékos nedvességtartalomnál elhalnak. Innen ered az a jól hasznosítható ta pasztalat, hogy ha meghosszabbítjuk a levágott növények sejtjeinek élettartamát, akkor sokkal több értékes aminósavat nyerünk. A tudományos kísérletek azt is bizonyították, hogy a hosszan tartó éhezésnek kitett növények kétszer gyorsabban száradnak. Ezért a növényi sejtek életének meghosszabbítása céljából a szárítás első szakaszában a tarlón kell hagyni a levágott növényeket. A szakemberek a késő délutáni, napnyugta előtti kaszálást javasolják, mert így lényegesen meghosszabbítható a növények éheztetésének ideje. A szárítás második szakaszában kellő feltételeket'kell teremteni a takarmány gyors utószárításához. Ekkor a vízveszteséget már nem a növényi sejtek életműködése, hanem a párolgás idézi elő. A nitrogénes íyagokat képző enzimek akti-Mint már említettük, a szénaliszt minősége attól függ, milyen növényekből készült. A tudományos és gyakorlati tapasztalatok szerint a füvesherekeverékekből, tiszta lucérnaszénáből, vörösheréből, bükkönyből, borsóból, szárított csalánból, lapúlevélből, valamint az akác-, nyír- és égerfa leveléből készített szénaliszttel kiváló eredmények érhetők el. A széna legyen mindig tökéletesen megszárított, legyen zöldszínű és jellegzetes széna illa-' tű. A szénának nem szabad sok vastag fás részt tartalmaznia, mert ezek a növényi részecskék sok helyet foglalnának el az emésztőrendszerben és esetleg — főleg a baromfinál — székrekedést okozhatnak. Az elmondottakból következik, hogy például a szénalisztnek szánt lucernát nem teljes virágzás idején, hanem jóval korábban kell lekaszálni. Igaz, így valamivel kevesebb száraz tömeget nyerünk egy egységnyi! Mit szeretnek jobban Érdekes megfigyelést végeztek az NDK-beli szakemberek. Megállapították, hogy a baromfik nem egyforma kedvvel és étvággyal fogyasztják a különféle szemeseket. Az alábbiakban az egyes állatok legkedveltebb szemestakarmányaioak sorrendjét közöljük. Tyúkok: búza, kukorica, árpa, rozs, zab. Libák: zab, búza, árpa, rozs, kukorica. Kacsák: kukorica, búza, árpa, zab, rozs. Galambok: búza, árpa, rozs, zab. vitása a második szakaszban lassan alábbhagy, megszűnik, ellenben hatni kezdenek a savanyodást előidéző enzimek, amelyek károsítják az értékes anyagokat, főleg a vitaminokat. Ezért a lehető leggyorsabban kell elvégezni a széna utőszárítását, hogy minél kisebb legyen a tápanyag- és vitaminveszteség és mennél nagyobb a vízpárolgás. A jé minőségű lucernaszénának 13—14 százalék nedvesség tartalma lehet. A nedvesebb szénát rossz darálni. A baromfiak számára szánt szénát a legsűrűbb szitával ellátott kalapácsos darálóval kell ledarálni, hogy a lehető legfinomabb szénalisztet kapjuk. Darálás után a szénalisztet papírzsákokban száraz, sötét helyen kell tárolni. A lisztkőszítéshez felhasznált anyag legyen tökéletesen száraz, nehogy önmelegedés, öngyulladás történjén. A nedves helyen tárolt szénaliszt veszít a vitamin-értékéből, s vízelnyelő képessége következtében gyakran penészedni kezd. HOGYAN ETESSÜK az Állatokkal? Legjobb és legcélravezetőbb módszer a szénaliszt keverékes formában történő adagolása. Baromfinak darált, zúzott takarmányokhoz, száraz vagy nedves keverékekhez keverve adjuk, mivel a baromfi ezen takarmányok mindegyikét szívesen fogyasztja. Egyes adatok szerint 45 gramm lucernaszénából készített liszt Is adható naponta a tyúkoknak anélkül, hogy emésztési zavaroktól kellene tartani. Az egyes baromfifélék számára ajánlott napi és egyedenkénti szénaliszt adagok a következők: tyúkok 12 g, kacsák 35 g, pulykák 40 g, libák 150 g. A növendékbaromfi napi adagjába Is keverhetünk szénalisztet, mégpedig a következő mennyiségben: csibéknek 5—7 százalék, kiskacsáknak 10—15 százalék, pulykáknak 5—7 százalék, kislibáknak 10—12 százalék. Szénaliszt egész évben etethető, de főleg akkor ajánlatos besorolni a napi adagba, amikor nem áll módunkban friss zöldtakarmánnyal etetni az állatokat. —• Mennyi szénalisztet készítsünk? Ez attól függ, mennyi állatunk van és mennyi Ideig szándékozunk nekik szénalisztet adni. Egy tyúknak 2,4 kg, kacsának 7 kg, pulykának 8 kg, egy libának pedig 15 kg szénalisztet ajánlatos bekészíteni egy évre. A jó minőségű lucernaliszt etetése révén aránylag sok koncentrált takarmányt spórolhatunk meg. Lucernaliszttel helyettesíthetjük a korpát, sőt takarmányérték tekintetében jóval fölülmúuja azt és értékes A-, B-, D-vltamint, továbbá olyan ásványi anaygokat szolgáltat a baromfinak, amelyekre kiváltképpen télen van nagy szüksége, amikor ki van téve az időjárás különféle viszontagságainak. Azokban a haszontenyészetekben, amelyekben rendszeresen etetnek az állatokkal szénalisztet, Igen jó keltetés! arányt értek el, s az utódok is rendkívüli életképességről tettek tanúbizonyságot. Ezekben a tenyészetekben még véletlenül sem észlelték a baromfiak avitaminózisos megbetegedését, A. Ušakov, például kísérletekkel bizonyította, hogy azoknál a tojóknál, amelyeknek a napi takarmány adagját 6 százaiéit lucernaliszttel egészítették ki, 73,9 százalék volt a keltetési arány, ugyanakkor a hagyományosan takarmányozott tojók csoportjánál csak 53,3 százalék. Amint látjuk, nagyonis fontos szerepe van a szénalisztnek ä baromfitenyésztésben, csak eddig nem sokat tudtunk róla, ezért nem is értékeltük. Most már bővültek az ismereteink s ez arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, kisállattenyésztőket is, hogy kihasználjuk az adott lehetőségeket és még eredeményesebbé tegyük munkánkat. Hogy nincs mindenkinek annyi lucernája, hogy szönalisztet is készíthessen belőle? Dehát ott vannak a kerti pillangósok, a füvek, az utak, patakok mentén néha kaszálni lehet a csalánt. A laput is ismeri mindenki, ez sok provitamint (különösen A-provitamint) tartalmaz. A fiatal, jól megszárított lapúlevelekből értékes liszt készíthető, de száraz helyen kell tárolni, mert könnyen penészedik. Használjuk ki a nyár hátralevő heteit! Készítsünk kisállatainknak jó minőségű takarmánylisztet. A kísérleti és gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt Igazolják, megéri a fáradságot! (A Záhradkár chovateT nyomán)
