Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-02-09 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1974. február 9. Ю Látogatóban három magyarországi egyetemen A szocialista országok KGST keretén belül történő Integrációs törekvéseinek szép eredményeit tapasztalhatjuk az utóbbi években az iskolaügy terén. A hatvanas évek elején az országok közötti iskolaügyi kapcsolatok lektor-cserékre, tanulmányutakra szorítkoztak, és csak néhány diáknak sikerült valamelyik külföldi egyetemen diplomát szerezni. Tavaly mintegy 950 diák tanult az SZSZK Iskolaügyi Minisztériumának engedélyével a szocialista államok egyetemein és főiskoláin. Ezek 80 százaléka ösztöndíjas hallgató, és csak Magyarországon vannak — az ösztöndíjasok mellett — önköltséges hallgatóink. Mind az önköltségesek, mind pedig az ösztöndíjasok esetében a gépészeti és elektrotechnikai szakokkal párhuzamosan preferált szak a mezőgazdaság is. Így aztán egy-egy diákunk tanul Nyíregyházán és Mosonmagyaróváron, ketten Keszthelyen, heten a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán, illetve a Gépészeti Karon, nyolc diákunk tanul a Budapesti Kertészeti Egyetem Termelési Karán és öten az Allatorvostudományi Egyetemen. Utunk során az utóbbi három egyetemre látogattunk el, hogy megismerkedjünk arculatukkal, és elbeszélgessünk a Csehszlovákiából érkezett hallgatók eredményeiről, magaviseletükről és iskolánkívüli munkájukról. De elöljáróban még el kell modanunk, hogy mindhárom egyetemen gyönyörű, modern épületben folyik az oktatás, és legalább annyira szépek, modernek a kollégiumok. Gödöllőn dr. Pál István, egyetemi tanár, dékánhelyettes fogadott bennünket, és kérdéseinket összegezve a következőket válaszolta: — Iskolánkon két karon, a mezőgazdaségtudományi, illetve a gépészeti karon folyik az oktatás. Az első két évben minden hallgató ugyanazt az anyagot, mondhatnánk alapozást, tanulja, és a különböző karon belüli — szakok kiválasztása csak a harmadik év elején történik meg — aszerint, hogy kinek melyik a testhezállóbb. Jelenleg 68 külföldi hallgatónk van, ebből kilencen Csehszlovákiából. Elégedettek vagyunk tanulmányi munkájukkal, bár meg kell mondjam, hogy az első éven sok nehézséggel kell megküzdeniük, mert matematikából, biológiából és kémiából elég gyenge előképzettséggel rendelkeznek. Persze, ez is relatív, de a tapasztalatok feljogosítanak az általánosításra. A későbbi évfolyamokban aztán már nagyot javult a tanulmányi átlag, és eltűnik a tudásszintbeli különbség. így volt ez Ágh Györgynél és Morva Józsefnél is, akik ma már negyedikes hallgatói egyetemünknek, a növényvédelmi, ill. a növénytermesztési szakon. Három elsősünk, Vajas Rozália, Jakab Anna és Nagy Imre, nagyon kedves, rendes gyerekek, de ugyanezt mondhatom el a többiekről is. Egyébként jó kapcsolataink vannak a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolával, amelyeket azonban még bővíteni szeretnénk, sőt jó és hasznos lenne, ha más, ottani főiskolával is felvehetnénk a kapcsolatot. Mindkét egyetem számára nagyon előnyös devizamentes cseréket bonyolíthatnánk le. Megköszöntük a szíves tájékoztatást, és búcsút vettünk' a híres egyetemtől, amelyen reméljük hallgatóink sikeresen befejezik tanulmányaikat. Másnap Budán — sok kérdezősködés után — rátaláltunk a Villányi úton a Kertészeti Egyetemre. Itt dr. Nagy Béla, dékán tájékoztatott bennünket — két értekezlet között — az iskoláról és diákjainkról. — Egyetemünk az egyetlen ilyen jellegű oktatási intézmény Európában. Az oktatás a Termesztési- és a Tartósítóipari Karokon folyik, amelyeken belül különböző szakágazatok vannak. Valamennyi csehszlovák diák a Termesztési Karon tanul, és elégedettek vagyunk nemcsak tanulmányi eredményeikkel, de magaviseletükkel is. Véleményem, hogy néhányuk bizony elég gyenge felkészültséggel jön hozzánk, és csak a harmadik, negyedik évfolyamra erősödnek meg. A minőség javítása szempontjából talán jó lenne, ha otthon is átesnének egy felvételi vizsgán. Hadd említsem meg itt Szarnák Zsófia nevét, aki 4,12-es átlaggal zárta a harmadik évet, és Szabó Évát, aki a negyedik évfolyamban 3,37-et ért el, ami nálunk nem rossz eredmény. Számukra a problémák — azt hiszem — majd az otthoni gyakorlati életben is folytatódnak majd, mert á magyar szakterminológiát nem mindenütt használhatják, úgyhogy sok nyelvi nesézséggel kell majd megküzdeniük. Sajnos, egyelőre megoldást nem tudok javasolni, viszont hogy jó szakemberek lesznek: az biztos. Iskolánk csehszlovákiai kapcsolataihoz annyit, hogy hasznos tapasztalatcserékre kerítünk sort, évenként többször is, a lednicei és a prohunicei főiskolával, ahol nagyon szép eredményeket érnek el a kertészkedés terén. Dr. Várnagy László, az Allatorvostudományi Egyetem tanára, tanulmányi rektorhelyettes, szintén jó véleménynyel volt diákjainkról, bár egy-két esetben évismétlésre kellett utasítani egy-kettőjüket, vagy betegség vagy hanyagság miatt. J- Dehát ez minden diákkal előfordulhat — teszi hozzá. Én a középiskolai felkészültségüket jónak tartom. Bajusz Ernő, másodéves csehszlovák hallgatónk például, már az első évfolyamban 4,28-as átlagot ért el, Aktívan részt vesznek az Iskola megmozdulásaiban, ők is épp úgy részt vettek társadalmi munkákban, mint a hazai diákok. Ami kapcsolatainkat illeti, sok jóbarátunk van Pozsonyban, és élénk kapcsolataink a kassai, illetve a brünni főiskolával. Az elhangzottakhoz még tegyük hozzá, hogy elégedetten távoztunk mindhárom egyetemről, hiszen diákjaink szép környezetben tanulnak, megálljuk helyüket. Mindnyájuknak kívánunk kitűnő tanulmányi eredményeket, és reméljük, hogy mezőgazdaságunk színvonalának emelésében hozzájuk méltó szerepet fognak Játszani. Bodnár Gyula Mikor az Arbat mesélni kezd Az „Arbat meséi“, vagy ahogyan a megváltozott cím mondja, a „Jó reggelt boldogság“ egy újabb premiert és egy újabb kísérletet jelentett a Thália életében. No nem mintha arról volna szó, hogy a színház eddig nem dolgozott volna hasonló színezetű darabbal (hiszen Arbuzov neve nem először szerepel a társulat plakátjain), hanem mert a fiatal színház és Веке Sándor rendező alapállása a kísérletezés. Arbuzov: Jó reggelt boldogságja is egy ilyen kísérlet eredménye volt. A rendezői felfogásban új színekkel megfogalmazott Arbuzov vígjáték talán inkább a mesélő Arbatot kívánta volna címmotívumnak, mint a boldogság racionalizálásában hangzó jó reggelt köszöntését. A szerző eleve speciális körülmények közé helyezi a darab eseményét. A cselekmény, melynek hordozói semmi esetre sem átlagos emberek, reális. Reális, sőt konfliktusaiban még a színpadi mű vígjátékai besorolását is megkérdőjelezi. Furcsa figurák a szereplők, szinte egy külön világ, s mégis az emberek legmélyebb problémáit bontogajták a szenvedélyek dühében. A Beke-féle rendezői felfogás ú] kísérletének színeit emlegettük, s nem véletlenül. Веке a cselekményt és a helyszín hangulatát egészen az álom, és a képzelet határáig tolta ki. Így rengeteg játékosság és poétikus motívum beszövésének lehetőségét teremtette meg, viszont az amúgy is érzelmekben gazdag hangulatot egészen az érzelmek túltengéséig erősítette fel. Elismeréssel szólhatunk a díszletekről, melyek Štefan Bunta vendégművész tervei alapján készültek. Sok játékos ötlet nyert bennük megfogalmazást, s három felvonás alatt sem váltak unalmassá. Viszont egy kicsit patinásabb miliőt teremhettek volna, ha élénk színeik nem árasztanak szinte festékszagot, nem tüntettek vadonat újságukkal, egy öreg ember üreg lakásában. Jozef Hašéák kosztüméi ellen nem emelhetünk kifogást, valamennyi jól sikerült. Fjodor Kuzmics Baljasznyikov bábukészítő mester szerepében Gyurkovics Mihállyal találkoztunk. Gynrkovics kedvesen, egyszerűen oldotta meg figuráját. Láttunk már tőle gazdagabban nüanszírozott alakítást is. Legnagyobb erénye szerepformálásának az egyszerűség volt, s ennek köszönhető, hogy a dinamikusabb jeleneteket kivéve hiteles hangulatot varázsolt maga köré. Kuzma, a fia. Boráros Imre megformálásában nem volt telitalálat. Az volt az érzésem, hogy Boráros, különösen az első felvonás alatt még csak keresgélte, tapogatta a színre vitt figurát. Egy éve, hasonló szerepkörben (Kinek üt a toronyóra) sokkal különbet nyújtott. Várady Béla Hrisztofor Blhinje volt a darab biztos pontja. Eddig tőle nem látott szerepkörből alakította az idős barátot csehovi pontossággal. Mozdulataiban, némajétékaiban, hanghordozásában élt, tapintható volt a figura. Tóth Erzsébet Vitoskája hagyott némi kívánnivalót maga után. Nem egyesült tökéletesen a figurával, s voltak erőltetett motívumai is, mint a gyakori és erőltetett nevetgélése és az ablak előtti pantomin szerű mozgása. Fiatalos lendületével és gyerekes tisztaságával kellemes színfolt volt, de a figura hitelessége sok kívánnivalót hagyott maga után. Várady mellett az előadás két fénypontja a két epizódszerepben, Csendes László mint Pufók és Kusiczky Gyula, mint Ljovuška volt. Jó példái voltak annak, hogy egy jól „megfontolt“ epizódszerep mennyire értékes, érett, figurájában kiteljesedett és a közönség számára emlékezetes lehet. Mindent egybevetve Arbuzov „Jó reggelt boldogság“ — a sikeres bemutató volt, ha éppen nem is sorniható csúcsprodukciói közé, mint például a Kakukk Marci. Talán kissé balszerencséje is volt a melankolikus hangulatú színműnek, hogy éppen a „Kakukk Marci“ után következett a bemutatója. Gágyor Péter CSONTOS VILMOS: f f Nyolcasok KILENCSZAZNYOLC — születésem, NYOLCAS házban a felvégen. TIZENNYOLC — napszámos lettem, (Béresek közt növekedtem. TIZENNYOLC év telt el gyorsan, S már asztalossegéd voltam. HUSZONNYOLCBAN csókot kaptam, Lányszíveket nyltogattam, ölelésre áhítoztam, Versvirágot virágoztam. HUSZONNYOLC év arra volt jé: Rám csukódtál, műhelyajté. Cégtábla, s a nevem rajta, Almaimat eltakarta. HARMINCNYOLCAT épp átléptem, Már behívót küldtek értem. — Fütyült a szél véres nótát, Német kéz fogta vonóját... Végre NEGYVENNYOLCAT értem, Megfürödtem tiszta fényben. Zalabára költözködtem, Sorsom asszonyhoz kötöttem. Oj otthonom háza falán, Láttam, NYOLCVANEGYES a szám. Mikor ÖTVENNYOLCAT írtak, Könyveim már sorra nyíltak. HATVANNYOLC: meg írva könyvem, A „Gyalogút“ — merre jöttem. — NYOLCADIK kötetnek várom. — A nyolcakat ezzel zárom. már nem vagyok a testeml magambafelejtett képek függenek az agyamban: illatos fehérnemű csipketerítő húr meg Ö de azóta nyitott sírhalommá fajult ébredésünk . mindenszentek temetője vagyunk felragyogva és megszenesedve csak senki sem imádkozik értünk már nem várom az estét csak furcsa hogy nem vagy velem — majd elfelejtelek! s ahogy nézek ki az ablakon kíváncsi fenyők zöld homlokát látom az üvegre tapadva ... fáradt vagyok! tenyeremben kihajtanak tévedéseim holnap utazom haza a világegyetem valamely bolygójának valamely városába ... hátbavágott esték süket árnyal közé a szobámba az ágyamba a semmibe ... nélküled Halott partizán A szövetkezet művésze Lassú Józseffel egy néhány nappal ezelőtt találkoztam a galantai fgalántai) fnb épületének előcsarnokában. Kölcsönös üdvözlés után érdeklődtem, hogy mit csinál az utóbbi időben. — Most ide jöttem, mert egynéhány perc múlva hozzák a metszeteimet. Itt rendezem meg ebben az évben az első kiállításomat. — Hogyan záródott a múlt év? — Számomra nagyon sikeres volt. A második félévben a Galántai Járási Honismereti Múzeumban volt egy Járási népművészeti kiállítás, ahol majdnem az összes munkám ott volt. Lassú József most 24 éves. Galánta melletti Hody községben született. Már mint kisfiú szívesen rafzolgatott, és nagy érdeklődéssel figyelte a festményeket, szobrokat és egyéb művészi munkákat. Az alapfokú Iskolák elvégzése után Brnoban a tímár szakmát tanulta és itt kezdődött népművészeti pályafutása. Nagyszerűen ismerte szakmáját, de az egyszerű színes bőrdarabokba életet akart lehelni. Ez sikerült neki, és a munkáját figyelembe vette Zavori János, budapesti művész, aki éppen akkor Saštinské Strážskén a templomot restaurálta. Jó tanáccsal látta el a fiatalembert, és oda vette őt maga mellé. Itt kezdett először fametszetekkel dolgozni. Később különböző művészeknél tanult Bratislavában. A munkája kiváló és elismert. Ezért a „Május 9-i“ Efsz Hody-ban komplett műhelyt rendezett be neki, ahol a népművész úgy dolgozik, mint a szövetkezet alkalmazottja. Havi fizetése van, és a munkáját a szövetkezeten keresztül árusíthatja. Minden eladott darabért prémiumot kap az efsz-től. Hogy a munkája magas nivon van, azt bizonyítja az a tény, hogy szovfetuntóbelt és svájci szakemberek Is érdeklődnek művészete iránt. Krajcsovics Ferdinand
