Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-19 / 3. szám
TENNIVALÓK A MÉHESBEN Ä régi kalendáriumok februárt a télutó, márciust a tavaszelő havának nevezik. Átmeneti időszak ez a télbőL a tavaszba, a tetszhalálából ébredező természet feltámadásának, újjászületésének az időszaka. Ébredeznek a méhcsaládok is. Á kaptárakban hétről-hétre élénkebben zajlik az élet. Napközben mind gyakoribb az olyan mérvű felmelegedés, amikor a méhek kiröpülhetnek, s hamarosan bekövetkezik az általános tisztulással járó tömeges kirepülés is. Jó, ha ilyenkor a méhész a méhei között tartózkodhatik. A családok viselkedéséből, a méhek mozgásából következtetni tud a telelés sikerére, a családok állapotára, az esetleges hiányokra vagy rendellenességekre. Baj esetén Idejében beavatkozhatik. Várható tisztuló kiröpülés előtt (amikor a felmelegedés árnyékban is eléri a 12—15 C fokot) távolítsuk el a kijárónyílásokról a fogas szűkítőket, hogy ne akadályozzák a méhek járását. Ha még ezután tartősabb lehűlés következne be, a szűkítőket vissza lehet rakni. Ha valamely család akkor sem mozdul, amikor a többiek már élénken röpködnek, Igyekezzünk ennek okát felderíteni. Ha a méhek egyenletesen, csendesen zümmögnek, koppintásra pedig hirtelen felzúdulnak, majd hamar megcsendesednek, valószínű, hogy egyszerűen nem érzik szükségét a kiröpülésnek. Kár volna őket háborgatni. Ha feltűnően zúgnak, vagy éppen gyanúsan nagyon is csendesek, akkor gyors vizsgálattal állapítsuk meg a bajt, s a szükséghez képest segítsünk rajtuk. Az éhező család, ha még életben van, meleg cukorszörppel való permetezéssel megmenthető. További gyors segítség a puha, tartósabban a kemény cukorlepény. Szörppel majd csak akkor lehet folyamatosan etetni, amikor a méhek napről-napra, rendszeresen röpködnek és tisztulhatnak. A kaptárbontással, a méhcsaládok első átvizsgálásával egyébként nem kell nagyon sietni. Halasszuk akkorra, amikor a méhek már többször is tisztulhattak, s amikor az idő tartósabban felmelegszik. Az első tavaszi átvizsgálásra legjobb a szélcsendes, napos, 16—20 C fok körüli meleg idő. A kaptárt ilyenkor sem ajánlatos hosszabb ideig nyitva tartani, mert ilyenkor már rendszerint van Hasítás is a családban, annak pedig 34—35 C fok meleg kell. Gyors áttekintéssel győződjünk meg a család állapotáról, azután zárjuk le. A valamilyen okból gyanús családot később, vagy másnap alaposabb vizsgálatnak vethetjük alá. Á tavaszi első átvizsgálás célja: meggyőződni a telelés sikeréről, s megállapítani, hogy mekkora a család népessége, van-e elegendő élelme, megvan-e, illetve petézik-e az anya, mennyi és milyen Hasítása van. Az ezekre vonatkozó adatokat jegyezzük be a családokról vezetett nyilvántartásba, hogy a későbbi vizsgálatok alkalmával tapasztalt változásokból a családok fejlődését figyelemmel kísérhessük. A kaptárbontást mindenkor füstöléssel kezdjük úgy, hogy minél kevésbé háborítsuk fel a méheket. Az első vizsgálattal túlságosan felzaklatott család később is mindig ingerült, támadó kedvű lesz. A kaptár felnyitása előtt egy két fúvat füstöt engedjünk a kijárónyílásba. A kissé megemelt keretfedő alá előbb füstöljünk be, azután erőteljes, gyors mozdulattal emeljük le, hogy minél kevesebbet recsegjen, ropogjon. A keretfedőn ülő méheket erős ütéssel zökkentsük vissza a kaptárba, nehogy helykereső zúgásukkal izgassák a családot. A szélső keretet kiemelve tegyük kezelő ládába, vagy támasszuk a kaptár oldalához. A többi keretet gyors megszemlélés után rakjuk vissza a kaptárba. A családok népességét léputcákban határozzuk meg. A keretfedő leemelése után néhány másodpercig ne füstöljünk. A méhek a léputcákból a felső keretlécekre tódulnak. Ahány léputcából Ilyenkor méhek jönnek elő, annyi léputcásnak tekinthető a család. Nagy kereteken legalább 5—6 léputcányi népesség kívánatos ebben az időszakban. Az ennél kevesebb népességűek csak tartalékcsaládoknak tekinthetők. Ha elég meleg az idő, akkor már az első tavaszi átvizsgáláskor ki is takarítjuk a kaptárakat. Hűvös időben ez a munka későbbre maradhat, túl sokáig azonban nem tanácsos halogatni. Négy-öt keretet kiszedünk a kezelő ládába, s a bent maradt kereteket ide-oda tologatva, kis lapátkával vagy egy kijárőzárő lemezzel felszedjük a fenékről a méhhullákat és a téli törmeléket. Ez utóbbinak nagyobb része viasz. Ezért gondosan össze kell gyűjteni, majd átrostálva mielőbb kiolvasztani. A mai viaszárak mellett a legkisebb darabka viaszt is érdemes összeszedni és értékesíteni. Ha ősszel, a beteleléskor „szőnyeget“ terítettünk e kaptárak fenekére (ócska bőrlemez vagy olajos papír), akkor a tavaszi takarítás gyors és egyszerű. Csupán a szőnyegeket kell a keretek alól kihúzogatni. Takarítás közben az élelem és a Hasítás felől is tájékozódunk. Tudnunk kell, hogy a telelő élelem nagyobb részét ezután fogyasztják el a méhek. Ennek figyelembevételével kell a készleteket megítélni. Léputcánként legalább egy-másfél kg méz szükséges ahhoz, hogy a méhcsalád tavaszi fejlődése kielégítő lehessen. Ha a készlet ennél kevesebb, akkor minél előbb ki kell egészíteni, nagyadagú etetéssel vagy tartalék mézeslépekkel. A népes családban ilyenkor rendszerint már 2—3 kereten van legalább egy két tenyérnyi, részben már födött fiasítás. Ez a legbiztosabb jele az anya meglétének. Ha véletlenül nem látjuk meg, kár az időt vesztegetni a keresésével. A födött fiasításból az anya minőségére is következtethetünk. A hézagmentes, tömören zárt Hasítás kifogástalan anyára vall. A hézagos, változó korú, egyenetlen fiasítású család anyja legalább is gyanús. A további vizsgálatok alkalmával fokozott figyelemmel kell kisérni. A fiasítás nélküli családot alaposabban meg kell vizsgálni. Ha anyát sem találunk, akkor anyátlanságra gyanús. Az ilyen család viselkedésével, feltűnő zúgásával is elárulja az anyátlanságot. Tartalékanyával v egy tartalékcsaláddal való egyesítéssel mielőbb rendbe kell hozni. A továbbiakban a méhész legfőbb gondja a méhcsaládok népesedésének az előmozdítása legyen. Igaz ugyan, hogy tavasszal a méhek ősi ösztönük szerint is a gyors szaporodásra törekednek, azonban a mi különleges viszonyaink között ez nem elegendő. Méhcsaládjaink magukra hagyva a legkedvezőbb feltételek mellett is csak június derekára vagy végére (körülbelül a nyári napforduló idején) érik el a teljes kifejlődésüket. A főhordást jelentő akácvirágzás pedig rendszerint már május elején, közepén, tehát egy teljes hónappal előbb bekövetkezik. Ezért ritka esztendő az, amikor az akácra a főhordás tökéletes kihasználására kész családokkal rendelkezünk. Ezért kell különleges módszerekhez folyamodnunk. Próbálkozunk kétanyás rendszerrel, tartalékcsaládokkal, kiegyenlítéssel, egyesítéssel, serkentő etetéssel: ezért merül fel minden kudarc ellenére újra és újra a kaptárfűtés kérdése. A gyors tavaszi fejlődés elengedhetetlen feltétele: 1. már az induláskor elegendő népesség, 2. elegendő élelem (méz, virágpor, víz), 3. szaporán petéző anya, 4. melegtartó lakás, 5. petézésre alkalmas lépek. Az induláskor kívánatos népességről és élelemkészletről már volt szó. Erről még csak annyit, hogy az 5—6 léputcásnál gyengébb családokat — a szükséges 10—15 százalék tartalék kivételével helyesebb már most egyesíteni. A 3—4 léputcás családokból alakítható 6—8 léputcás család több gyűjtő méhet nevel az akácra, mint a két anya külön-külön. Az egyesítéskor feleslegessé vált anyákat, ha egyébként megfelelőek, kéthárom kereten tartalékoljuk. Fiasftásuk időnként a termelésre szánt családok erősítésére fordítható. A-hiányzó élelmet — mint már előbb említettem — nagy adagokban kell pótolni. A kisadagú, ún. serkentő etetésnek ebben az időszakban nem sok értelme van. A jól ellátott család serkentő etetés nélkül is annyira terjeszti Hasítását, amennyire ezt a fejlődést befolyásoló többi tényező engedi. Helyenként gondot okoz a virágporral való ellátás. A fiasítás neveléséhez a virágpor éppen olyan nélkülözhetetlen, mint a méz. Legjobb, ha ebből is az előző évről van megfelelő készlet a kaptárakban, s amellett minél korábban friss virágpor gyűjtésére is alkalmuk van a méheknek. Tavaszi pótlásra nagyon jók az előző nyáron elszedett és télen át a kaptáron kívül megőrzött virágporos lépek, vagy a virágporelszedő rácsokkal gyűjtött, szárított virágpor. Ez utóbbit lisztből kell őrölni, s tisztán vagy nótlószerekkel keverve kell adni a méheknek. Virágporpótlónak bevált a szójaliszt, a szárított élesztő és a tejpor. Ezeket vagy keveréküket legcélszerűbb a kaptáron kívül, széltől vé->/V\A/VWS/SA/V»\A/VA/SA/N/WV/\A/»/WWS/WW Hidraulikusan működő vándor-konténer 40 méhcsalád részére. dett, napsütötte helyen, lapu«, tálcákon kirakni a kaptárak közelében. Így a méhek a természetes virágporhoz hasonlóan gyűjtik és lábaikra csomózva hordják be a kaptárakba. Ugyanúgy raktározzák is, mint a virágport. A gyűjtés megkönynyítésére ajánlatos kukoricacsutkákat rakni a tálcákra, s ezekre szórni a lisztet. A csutkákat időnként meg kell forgatni vagy újra megszórni. A fiasítás felneveléséhez nélkülözhetelten a víz is. Már az elsőnek kirepülő méhek legtöbbször vizet keresnek. A szabadban található víz ilyenkor még túl hideg. Amelyik méh ilyennel szívja tele a mézhólyagját, könnyen megdermed, s el is pusztul. A hideg víz okozta méhpusztulás kora tavasszal sokkal nagyobb mértékű, mint azt általában feltételezik a méhészek. Meghisúsíthatja a méhcsaládok fejlesztésére fordított minden törekvésünket. Egyes méhészek a belső itatást, mások a kijárőkban elhelyezhető itatókat ajánlják. Ennél egyszerűbb és természetesebb a nyáron is használt csepegtető itató, melég vízzel töltve vagy fűtésre berendezve. Ezt is szélmentes, napos fekvésben kell elhelyezni. Nagyon fontos, hogy már az első kirepüléskor a helyén legyen! Megfelelő burkolással, a belé töltött forró víz órákon át vagy egész nap meleg marad. A melegvizű itatőt 4—5 °C hőmérséklet mellett is tömegesen látogatják a méhek, amikor egyébként kirepülés nincs. A kaptárak melegen tartását szolgálja a fészek szűkítése és takarásai Ha nem szűkített fészekben teleltetünk, akkor az első átvizsgáláskor szedjük el a méhek által nem takart lépeket. Ezeket üres kaptárakban vagy lépszekrényekben tarthatjuk el a felhasználásig. A bent hagyott kereteket választó deszkákkal vagy szalmapárnákkal határoljuk el a kaptár üresen maradó részétől. Előnyös ilyenkor a zárt léputcás berendezés is. Közvetlenül a keretek felső lécére használt bőrlemezt (ennek csak a neve bőr) a valóságban kátrányos-bitumenes papír — borítunk úgy, hogy a léputcák felülről teljesen zártak legyenek. A keretekre borított takaróra kerül a keretfedő, s arra újabb takaró. Felső takarónak is legkényelmesebb és legjobb a szalmapárna, de megfelel a papír, az ócska zsák vagy ruhaféle is. A fenék felől a már említett „szőnyeg“-gel csökkenthetjük a lehűlést, ha azt újjnyi vastag lécecskékre fektetjük úgy, hogy a kaptár feneke és a bélés között hézag maradjon. Az ebben levő mozdulatlan levegő jobban szigetel, mint a deszka. A tisztuló kirepülés után a kijáró nyílásokat a családok népességéhez mérten szűkítsük meg: Végül a szabadban álló kaptárak alja és a talaj közötti hézagot töltsük ki száraz falombbal, apró szalmával vagy törekkel. Ezzel azt is elérjük, hogy az esetleges kaptár elé hulló méhek nem verődhetnek a kaptár alatti árnyékba. Az NDK-ban diafilmek segítségével tanítják az ifjúságot a méhészetre. A fenti képünkön a méh anatómiáját magyarázzák. CSABAI MÉZESROPOGŰS 26 dkg burgonyacukrot, 24 dkg kristálycukrot, 2 evőkanál mézet 2 dl vízzel felfőzünk. Késhegynyi szalalkálit és annyi szitált lisztet teszünk először a forró tálba öntött főzethez, hogy galuska keménységű legyen. Egy napig pihentetjük. Másnap vagy harmadnap ismét annyi lisztet gyúrunk bele, hogy kemény legyen a tészta és nyújtani lehessen. Vékonyra ki- ( nyújtjuk és különféle alakokra formáljuk, vágjuk. Ha a tészta megsült, cukros vízzel megkenjük és a sütőben megszárítjuk. Szép piros és fényes lesz a tészta. SZÉKELY-VAJASPOGÄCSA 40 dkg lisztet 16 dkg margarinnal és 6 dkg vajjal elmorzsolunk. Adunk hozzá 1 kanál bort (fontos), 2 egész tojást, egy sárgáját, egy kis tejmerő kanál langyos tejben feloldott két kanál mézet és 1 dkg élesztőt, vagy egy csapott kávéskanál szódabikarbónát. ÜntUnk rá annyi sűrű tejfölt, hogy könnyű pogácsatésztát kapjunk. A tésztát fél óráig pihentetjük, lisztes deszkán kinyújtjuk. Zsíros késsel megkockázzuk, megkenjük tojássárgájával, amibe késhegyni paprikát teszünk. Megszórhatjuk reszelt sajttal is. Pirosra sütjük. MÉZESPOGÄCSA Két egész tojást és egy tojássárgáját elverünk 26 dkg langyos mézzel. 28 dkg liszthez teszünk fél citrom reszelt héját és 51 dkg apróra vagdalt diót. Egy evőkanál langyos tejjel kevert csapott kávéskanál szódabikarbónával összegyúrjuk és másnapig pihentetjük. Vékonyra kinyújtjuk és apró pogácsákat szúrunk ki belőle. Ezeket lisztes sütőlemezre rakjuk, mézes tejjel megkenjük és a tetejére diódarabokat rakunk. Pirosra sütjük. MAZSOLÁS MÉZESKALÁCS 20 dkg porcukrot 20 dkg langyos mézzel, 2 tojássárgával és egy-egy egész tojással jól elkeverünk. Adunk hozzá 70 dkg lisztet, 1 csomag törött fahéjat, fél kávéskanál törött ánizsmagot, 1 dkg margarint, 2 dkg szalalkálit. Mindezt egy evőkanál tejben feloldjuk, kézzel jól megdolgozzuk. Egy csomag mazsolát megmosunk és langyos mézzel leöntjük, hogy megpuhuljon, azután lisztben megforgatjuk. A lisztes mazsolát a tészta tetejére szórjuk és ezzel is lazán átgyúrjuk. Másnap, de lehet két nap múlva is, liszttel kiszórt tepsibe kaparjuk a tésztát, és jól bemelegített sütőben lassan megsütjük. Kiborítjuk deszkára. Celofánba csomagolva hetekig eláll. VANÍLIÁS keksz Nyújtható tésztát készítünk a következőkből: 50 dkg liszt, 2 egész tojás, 8 dkg cukor, 4 kanál langyos méz, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag sütőpor, 1 dl tej. Kevés pihentetés után még egyszer jól átgyúrjuk a tésztát, késfokvastagságűra kinyújtjuk, kekszvágóval kiszúrjuk, vagy derelye metélővei kockákra vágjuk. Tojásfehérjével megkenjük és pirosra sütjük. Bádogdobozban ropogósra eltarthatjuk. cäUľdttD A MÉHEK TELELÖKÉPESSÉGÉNEK JELLEMZŐI A méhek súlya északról délfelé csökken. A téli méhek teste északon több szárazanyagot és tartaléktáplálékot (fehérjét, zsírt) tartalmaz, de kevesebb vizet, mint délen. Ezek a különbségek okozzák, hogy az északi méhek az erős, hosszú telet L kibírják, a délről északra telepített méhek pedig gyakran lesznek a hosszú kemény tél áldozatai. —M— A PEMPÖ MENNYISÉGE ÄLCAÄTHELYEZÉSKOR A mesterséges bölcsőbe álcaáthelyezés előtt jobb kevés, mint sok pempőt tenni. Elég annyi, amennyit a kényelmes áthelyezés megkíván. Ä méhek majd bőven ellátják a bölcsőt eleséggel. (Gödöllői kísérlet szerint álcaáthelyezéskor a pempőnek nincs szerepe az álca táplálkozásában. Ha a méhek nem kezdik nemsokára etetni az álcát, a régi pempő hamar megkocsonyásodik, s az álca jellegzetes körbe mozgását akadályozza. Az ausztráliai szerkesztőnek tehát igaza van.) ÁLCAÁTHELYEZŰ ESZKÖZ Gear az anyanevelésre szánt álcát ferdére faragott madártollal helyezi át. Ezt az egyszerű, nálunk sem ismert eszközt tartja a legjobbnak. HŰTÖTT MÉZ Stephenson üvegezett mézet tett kíváncsiságból jégszekrénybe. Megfeledkezett róla, s csak két év múlva bukkant rá. Olyan volt, mint valamikor. Meg sem kristályosodott, bár előzőleg nem hevítette. Stephenson okult az esetből, s azóta télre, tavaszra jégszekrényben tartja mézét. Méhészet 1972.