Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-19 / 3. szám
Egy méhész tapasztalatai (Folytatás a 7. oldalról.) Iád 6 keretes fészkét, melyből 5 keretben már kiterjedt Hasítás szokott ekkorra lenni, az akácok alatt a mézkamrában kiépíttetett szűzlépekkel megközölve átfüggesztjük a 15 keretes részbe. Ezzel a törzscsaládot visszaállítottuk. Fiasítása 10—14 nap múlva Ismét 8—9 lépre terjed, így a család teljes erősségű lesz. A törzscsalád visszaállításakor a mozgatható, fedett anyarácsot a rögzített anyarács mellé helyezzük. Ezzel a kaptárt ismét 9 és 15 keretes részre választottuk. A 3 keretre tartalékolt kis családot, amelynek fiasítása ekkorra már 2,5—3 lépre terjedt, ha még van, 1—2 szűzlépes keret beközölésével a 9 keretes helyen rendezzük be. Ha szükséges, 2—3 hét múlva a törzscsaládtól egy kelő fiasításos léppel Segítsük. így a két családos rendszert könnyűszerrel ismét visszaállíthatjuk. A kiöregedett, vagy nem megfelelő anyákat módszeresen nevelt anyáikkal pároztatókból leváltjuk. Az akácvirágzások végén a kis tartalékcsalád 3 keretes szakaszát egy ideig igen hasznosan fenntarthatjuk anyapároztatásra. Ilyenkor a két családos rendszer visszaállításakor a rögzített választó anyarácsát farost lemezzel fednünk kell, a mozgatható választó a helyén marad, a kis család a 3 keretes részből 6 keretesbe kerül, és elöl repül a termelő család kijáró népének egy részével megerősödve. A kaptár így három egymástól elzárt szakaszra különült, melyekből a három keretes szakaszt kevés kelő fiasítással és néppel értékes tulajdonságú családokból való anyabölcsők kikeltetésére és anyák pároztatására hasznosíthatjuk. Majd a megtermékenyült anyák felhasználása után ä pároztató szakasz népével és Hasításával a mellette levő tartalékcsaládot erősíthetjük. Meggyőződésem szerint ez a műszaki alakítás ma legjobban segíti a méhészkedés és a termelés korszerű követelményeit a 24 keretes NB fekvésű kaptárakban, melyeket az idézett adatok tanúsága szerint még sokáig nem mellőzhetünk. A használt berendezés az ismertetett termelési módszer és a műveletek — az utóbbi években - szerzett tapasztalataim szerint j •“* a méhcsaládokban a legkedvezőbb fejlődést, a legjobb hangulatot támogatják, az elérhető eredményeket így fokozzák és nálunk oly gyakori ártó körülmények között a termelés biztonságát növelik. (Méhészet) __em véletlen, hogy a N tudományos dolgozók érdeklődését felcsigázta a méhpempő, amely tejfölhöz hasonló sárgás anyag, kissé savanyú ízű. Az állatvilágban a gyomorsav után a legsavanyúbb termék. Kémiai analízisek bebizonyították, hogy sok fehérjét és vitaminokat tartalmaz. Kémiailag 66 % vizet, 12 % fehérjét, 6 % zsíros anyagokat és 12 százalék cukrokat. A vitaminok közül tartalmazza a Btvitamint THlAMIN 1,8 mg (fontos vitamin az ideggyulladásoknál és az anyagcsereforgalomhoz, ennél a tulajdonságánál fogva nagyon jó a reuma gyógyítására is), RIBOFLAVIN-B2-vitamint 2,8 mg (a lélegzéshez szükséges sárga festék alapja, szükséges a fejlődő szervezet számára, főleg terhesség alatt, betegségben), RYRIDOXIN-B6-vitamint 1 mg (fontos vitamin a bőr, központi idegrendszer és az erek működéséhez), NIKOTINSAV 11 mg (amely a B- vitaminok csoportjába tartozik és ennek a hiányával magyarázzák a lepra keletkezését. Nálunk a Bepella nevű gyógyszerben van. A nikotin savnak nincsenek nikotin hatásai), PANTHOTHEN SAV 32 mg (szintén В-vitaminok csoportjába tartozó fontos anyag a bőr és a haj normális fejlődéséhez. Ezt a savat a CALCIUM PANTHOTHENICUM kenőcsben PANTHENOL tablettában és injekcióban, CAPILLAN-B Milyen hatóanyagokat tartalmaz a méhpempő ? hajápolóban és a B-KOMPLEX drazsékban használjuk), BIOTIN 410 mg (ez a H-vitamin). Ha ebből kevés van az emberi szervezetben, akkor ez bőrbetegséggel jelentkezik. Ha valaki nagyon sok sajtot használ hosszabb ideig, akkor a sajtban levő fehérjék megakadályozzák a H-vitamin felszívódását a gyomorból és a bélből, és akkor jelentkezhetnek az említett bőrtünetek. Ezért a bőrgyógyászatban az úgy nevezett Leiner betegségnél, seborrhoénál, aknénál és furunkulózisoknál használják), FOLSAV 50 gamma (fontos vérképző vitamin), amelyet a zöld levelek vitaminjának is hívják. A folsav gyógyítja a vérszegénységet és előmozdítja, elősegíti a vas felszívódását. Ezért van előírva a FERRONAT nevű vastartalmú drazsékkal az ACIDUM FOLICUM drazsé használata. A felsoroltak alapján egyidejűleg meglepő, hogy nagyon sok panthothen savat és BIOTINT tartalmaz. Ez még akkor válik feltűnőbbé, ha összehasonlítást végzünk, például: Panthothent Biotin marhahús 1 mg 2,6 gamma tojás 2.8 „ a tej 0,24 „ S krumpli 0,4 „ 0,6 paradicsom 0,1 „ — élesztő 20 7 marhamáj 2-5 „ 96—112 „ méhpempő 32 410 Egyszóval a méhpempő bőséges panthothent és biotint tartalmaz, amelyek nagyon fontos anyagok a bonyolult anyagcsere forgalomhoz. A vitaminokon kívül a „gelée royale“ más fontos anyagokat is tartalmaz, mint például nagy mennyiségű ideghormont, az ACETYLCHOL1NT. Ez az anyag a szervezetünk saját anyaga, amely nélkül nem tudnának működni az idegszálakban levő úgynevezett receptorok (kapcsolók). Az acetylcholint Németországban gyártják és mi importáljuk, és érgörcsöknél, gyomor és bélműködés serkentésére használjuk. Továbbá tartalmaz egy komplikált nevű- biológiai savat, amelynek a nevét alig merem leírni: 10-dihidroxi- Д-2 decénsav. A kutatások azt bizonyítják, hogy ennek a savnak széles hatású antibiotikus (gyulladást gyógyító, baktériumokat pusztító hatása van) és antimytotikus (penésztpusztító) hatású. Ezt bizonyítja az is, hogy a „gelée royale“ sohasem penészedik meg, romlik el, csak kiszárad. Továbbá kutatásokkal bizonyítva van, hogy az említett sav csak akkor hatásos, ha szabadon van és nem valamilyen só formájában. Ezért fontos, hogy a gelée royale savanyú maradjon. Morgan és Towonseld bebizonyították, hogy a méhpempő meggátolja az állatoknál a bőrrák elterjedését. Butenandt és Rembolt pedig különleges aminsavat találtak benne, amit biopterinnek neveztek el. E hatóanyag csak a méhpempőben található, nincsen a méhhernyókben és a munkásméhek nyálában sem. A hipotézisek szerint a biopterin éppen az a hatóanyag, amely serkenti a méhhernyót, hogy királynővé fejlődjön. Az állatokon végzett kutatások szerint a méhpempő emeli a szervezet ellenálló képességét a kórokozó baktériumok ellen. Tehát erősítő és betegségeket megelőző hatása van. Ha kémcsőbe tenyésztett bacilusokhoz méhpempőt teszünk, ezeket megöli. A toyábbi hatása a szervezetben abban rejlik, hogy emeli a vércukor-szintet, csökkenti a vérnyomást. Mivel emeli a vércukorszintet, a cukorbajosoknak nagyon óvatosan kell használniuk. Továbbá vérképző hatása is van, mert emeli a vas tartalmát a vérfestékben és emeli azoknak a fehérvérsejteknek a számát, amelyeknek az a szerepük, hogy a behatoló bacilusokat elpusztítsák. A méhpempő hatását jelenleg egy még eddig ismeretlen hatóanyagnak vagy vitaminok, biokatalizátorok, aminsavak szerencsés kombinációjának tulajdonítják. Dr. Nagy Géza 1. SZÁM 1 Ф Példaképünk és tanítónk a Szovjetunió ф A Szlovákiai Méhészszövetség II. kongresszusa ф A méhpempő történetéből ф Tennivalók a méhészetben Ф A méhek „belső órája“ ф Egy méhésx tapasztalatai Példaképünk és tanítónk Nagyon érdekes cikket írt Labuda Pál méhésztárs, a Včelár ban a Szovjetunió méhészetéről, melyet kivonatosan szeretnék megismertetni a magyarajkú méhésztársakkal is. Elsősorban is ismerteti, hogy a Szovjetunió a világ legnagyobb állama, mely háromszor nagyobb, mint az Egyesült Államok és tizenegyszer mint Nagy- Britannia, Franciaország, Spanyolország és Olaszország együttvéve. A Szovjetunió területének 80 százaléka mérsékelt égöv alatt fekszik és mivel a cikkben a méhészetről lévén szó, jó tudni, hogy a Szovjetunióban 10 millió méhcsalád van. Ebből 26,2 % szövetkezeti méhészet, az állami gazdaságok 20,3 százaléka és a magánméhészek teszik ki a méhészet nagy részét, azaz 53,5 százalékát. A Szovjetunióban nagy fontosságot tulajdonítanak a mezőgazdasági termékek méhek általi megtermékenyítésének és csak másodsorban jön számításba a méz, viasz és más méhtermékek termelése (propolisz, virágpor). Az ország költségvetéséből is nagy összegeket fordítanak évente a méhészet fejlesztésére. Mondhatjuk, hogy a Szovjetunió vezetői már az állam megalapításánál idejében gondoltak arra, hogy a mezőgazdaság fejlesztése elképzelhetetlen a méhészet nélkül s ezért V. I. Lenin már 1919 áprilisában aláírt egy rendeletet a méhészet védelméről, amelynek nagy jelentősége volt a háború által tönkretett mésági szak-, közép- és főiskolán kötelezővé tették a méhészet tanítását. Az országban háromféle kaptárral és egységes keretméretekkel (435X300 mm) méhészkednek, amelyekben a a Szovjetunió hészet fejlesztésére. Meg kell továbbá említeni, hogy a népbiztosok tanácsa már 1926 áprilisában hozott egy határozatot, amely szerint 20 ezer új méhész üzemet kellett létesíteni a lóhere és más kultúrnövények beporzására. A polgárháború befejezése után a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya óriási anyagi eszközöket nyújtott az állami és szövetkezeti, valamint a magánméhészetek támogatására. A méhészet propagálására már 1939-ben egy állandó méhészeti kiállítás nyílt meg Moszkvában. A szovjet méhészújság több százezres példányban jelenik meg. Az utóbbi időben is nagyon sok méhészeti szak- és tankönyv jelent meg, mely a méhészek segítségére szolgál. De nem feledkeztek meg a segédeszközök pótlásáról sem. Az összes mezőgazdarakodórendszer egyládás vagy kétládás, esetleg fekvőkaptáros. A méhészeti tudományos kísérletek már 1919-ben megkezdődtek, amikor megalakították a Tulai Kísérleti Állomást. Ma a Ribnoji Központi Kísérleti Állomás biztosítja a kilenc kísérleti állomás 50 katedrája és laboratóriuma között az irányítást. Hogy a Kísérletezések eredményesek legyenek, minden felsőfokú és főiskolát elláttak tudományos berendezésekkel. Ebből a tudományos kísérletező és kutatómunkákból nagyon sok önkéntes magánméhész is kiveszi részét és a központ által megadott témákat évente összejöveteleken kiértékelik és a jó eredményt elérőket oklevéllel és pénzzel jutalmazzák. Nagyon jó eredményeket mutatnak ki. Nem ritkaság a 70—VW kg-os eredmények családonként a mézhozamból, amelyet úgy érnek el, hogy egész évben csak erős családokat tartanak, amelyek nem csak a főhordást, hanem más alkalmat is jól ki tudnak használni. A Szovjetunióban áttérnek a méhészetek szakosítására is. Moldvában és a Kaukázusban 4000-től 20 ezer családos méhészeteket alakítanak a méztermelésre. Küzép-Azsiában a korai anyanevelésre és a ládás méhészetre vannak szakosítva. Ezt a méhészkedést húsz szakosított üzemben csinálják, ahol évente 200 ezer anyát és 500 ezer ládaméhet nevelnek. MÉG NÉHÁNY RÉGEBBI APRÖSÁG AZ OROSZ MÉHÉSZET TÖRTÉNETÉBŐL. Az első méhészeti cikk 1741- ben jelent meg a pétervári Hírekben, melynek írója ismeretlen. Az orosz méhészeti történetírás megemlékezik Péter Iván Prokopovicsról, aki kiváló méhész volt és a keretes kaptár feltalálója. Ezen kívül megnyitotta az első méhész szakiskolát a XIX. század második negyedében és a különböző mezőgazdasági szaklapokban több mint 50 szakcikket írt a méhészetről. Az első méhészeti szaklap Oroszországban 1880-ban jelent meg. (Záznámi Novgorodského včelárskeho spolku) 1886-ban megjelent a második méhészújság, „Ruské včelárské listo“ és a következő évben további méhészeti újságok jelentek meg. Az első méhészeti szakkönyv 1818-ban jelent meg „Návod užitočnejším včelárstvu“ cím alatt.
