Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-22 / 25. szám

Kutyakiállítás volt Bratislavaban A kisállattenyésztöknek már több alkalmuk nyílt arra, hogy kedvenceikkel szép kutyaklállí­­tásokon vegyenek részt. De nem csak a szakembereket lelkesíti fel egy-egy ilyen élmény, ha­nem a „semleges“ nézőt Is. Nem egyszer előfordult már, hogy a közönséges nézőből lelkes és odaadó kutyatenyésztő lett. A nemrégiben Bratíslavában megrendezett kétnapos kutya­kiállítás nemcsak a kutyate­nyésztők fejlettségét igyekezett bebizonyítani, hanem manifesz­tálni akarta az ember viszonyát, szeretetét a természet iránt, gondoskodását hűséges barátjá­ról, a kutyáról. A kutya a legrégibb háziálla­taink közé tartozik. Megszelídí­tése óta szinte felmérhetetlen szolgálatokat tett az embernek. Például: hadi helyzetben, vagy ma is országhatáraink védelmé­nél, a házőrzésnél, illetve az ember védelménél. A kutya számtalanszor megmentette már az ember életét. Csak egy pél­dát említek meg: a „Bory“ ne­vű híres bernáthegyi kutya megmentette egy gyermek éle­tét, akit az édesanyja egy sza­kadék mellett vitt. Hatalmas vihar következtében az anya el­pusztult, s a- gyermeket az em­lített kutya mentette meg. Számtalan esetet lehetne még felsorolni. A kutya az ember leghűségesebb barátja, de va­jon az ember mindig méltókép­pen megjutalmazza-e hűséges, néma barátját? A kutya olykor többre becsüli a barátságos szót, elismerést, a simogatást, mint a legfinomabb ételt. Az idén Bratíslavában kiállí­tott kutyákat nemzetközi nor­mák szerint értékelték. A ki­állító köteles volt egy-egy ki­állítási körben megjelenni. A bírónak jogában állt elutasíta­ni azt a kutyát, amelyik a „kör­ben“ nem jelent meg időben. A legjobb kutyát a növendé­kek kategóriájában „Győztes“ A „nagyok" között is a legnagyobb. Vajon hogyan dönt a zsűri? A felvételeket Keszeli Ferenc készítette. cfmmeí tüntették ki. Ezen kívül még kétfajta értékelés volt: a „Kitűnő I.“ és „Kitűnő II.“ Azok a kutyák, amelyek ebben a kategóriában szereztek címet, egy újabb verseny alanyai let­tek, ahol a legjobb és legszebb kutya megszerezte a „Szlovák’ Kutyakiállítás I. díját“. Ezt a kutyakiállítást a Kisál­lattenyésztők Szlovákiai Köz­ponti Bizottsága rendezte. A ki­állítást körülbelül kétezren néz­ték meg. Akik részt vettek ezen a kiállításon, bizonyára szép élménnyel távoztak. Nagy Teréz belterjes tenyészetekben * ' sok baromfit összponto­sítanak kis területen, ami lehe­tővé teszi a gépesítés ésautoma tizálás érvényesítését, a munka termelékenység fokozott nőve lését, az építkezésre fordítotl költségek nagymértékű csök­kentését, talajmegtakarítást és a légkondicionáló berendezés kihasználását a nagyobb terme­lékenység elérésére. A belterjes tenyészetekben, hizlaldákban és baromfitenyé­szetekben döntő tényező a mennyiségi és minőségi szem­pontból teljes értékű takarmá­nyozás, valamint a takarmányo­zási technika. A takarmányadag igen igényes és a baromfi ter­melőképességének lehető leg­nagyobb kihasználása érdeké­ben a szükséges tápanyagokat feltétlenül biztosítani kell. A kis területen összpontosított ba­romfi nem talál lehetőséget a hiányzó tápanyagok pótlására. Az alapvető tápanyagokon — szárazanyagon, fehérjéken, szénhidrátokon, vitaminokon és ásványi anyagokon kívül, az ál­latok egészségi állapotát és ter­melékenységét specifikusan ha­tó anyagokkal tudjuk befolyá­solni. A mezőgazdasági üzem rend­szerint nem tudja önerejéből biztosítani a legújabb tudomfi­m nyos ismereteknek megfelelő egészségügyi szempontból kifo­­takarinányadagok összes alko- gástalan anyagokat használha­tórészeit. Elkerülhetetlen köve- tunk. Az állattartó ügyel arra, hogy a tárolás ideje alatt, eset­leg a takarmánykeverék továb­bi kezelése idején a takarmány­keverék megőrizze biológiai ér­tékét és az állatok egészségére ártalmatlan legyen. A takar­­telinény, hogy a belterjes tényé- mánykeverékeket csakis száraz, szelekben kizárólag az egyes szellős helyen tárolhatjuk, aho­­baromfikategóriák számára ta- vá nem juthatnak el a káros #■ Állategészségügyi gondoskodás a baromfitenyészetekben karmánykeverő üzemekben ké­szített takarmánykeverékeket használják. Ezekben a takar­mánykeverékekben megtaláljuk az összes szükséges tápláló­anyagokat, a legkedvezőbb arányban. A keverékeket kizá­rólag a takarmánykeverékeket gyártó üzem utasítása szerint etethetjük fel. A takarmánykeverékek készí­tésére kizárólag jó minőségű, rágcsálók és madarak. A keve­rékeket a szavatossági határ­időn túl ne tároljuk, mert csök­ken azok biológiai értéke. Ab­ban az esetben, ha kételkedünk a takarmány minőségében és úgy véljük, hogy az állatok egészségére ártalmas, nem sza­bad feletetni az állatokkal. Ki­vételesen az ilyen takarmányt az állatorvos által javasolt ke­zelés után, vagy az általa java­solt takarmányozási módszerrel felhasználhatjuk. Az etetést rendszeresen kell végezni. Az ivóvíz egészségi szempontból kifogástalan le­gyen és megfelelő mennyiség álljon az állatok rendelkezésé­re. Elegendő itatót kell felsze­relni, hogy a baromfi akadály­talanul hozzájuthasson és az etetésnél ne tülekedjenek az állatok. Az itatökat is tisztán kell tartani és szükség szerint fertőtleníteni kell őket. Az állattartó csakis olyan ál­latokat vehet át továbbtenyész­­tés céljából, amelyeken nem fedez fel nyilvánvaló testi hibá­kat és betegségi tüneteket. Szál­lításra csakis szabványosított, tiszta és fertőtlenített szállító­göngyöleget használhat, amely­ben csak megengedett számú állatot helyez el. A csibéknek a szállítás ideje alatt elegendő levegőhöz kell jutniuk, de nem szabad kitenni őket a szél, fagy, eső vagy hosszú ideig tartó nap­sütés veszélyének. Szállítás után a csibéket megfelelő, elő­zőleg kitisztított, fertőtlenített, kimeszelt és felmelegített térsé­gekbe helyezzük. A baromfit tiszta környezetben kell nevelni és a tenyésztés egész ideje alatt megfelelő mikroklímát kell biz­tosítani az épületekben. BARA LÁSZLÓ, mérnök L Szép eredmények A Svodíni (Szögyéni) Barátság Efsz Bruty-i (barti) részlegén van egy 3,7 hektáros terület, ahol a múlt évben még direkt-termö szőlő és "néhány ápolatlan gyümölcsfa sínylődött. Vagyis ez a parcella lényegében alig volt kihasználva. S nia? Korszerű fűthető fóliaházak állnak ezen a helyen. A fedett terület összesen 13,5 ezer négyzetméter. En­nek nagyobb hányadán korai papri­kát termesztenek. S hogy nem rosz­­szul, azt az is bizonyítja, hogy május derekán már „piacérett“ volt a papri­kájuk, hozzáláthattak az első termés szüreteléséhez. A szövetkezet — főleg a kertészeti csoport — dolgozói jog­gal büszkék az elért eredményre, si­kerre. Felvételünkön Sárai Lujza és Bartal Erzsébet büszkén mutatja a szépen fejlett terményeket. Kép és szöveg: —dek— Május derekán én is részt­­vetíem a Svodíni Barát­ság Efsz-ben megrendezett ker­tészeti .szaktalálkozón. Az elő­adások szünetében találkoztam Varga Dezsővel, a szövetkezet vincellérjével. Jó ismerősként üdvözöltük egymást. — Rég jártál nálunk — mond­ja kissé szemrehányóan Dezső bátyám. — No, de sebaj — foly­tatja belémkarolva és a folyosó vége felé invitál. — Megiszunk egy pohárkával abból a jobbik hegylevéből, el­beszélgetünk. Csörrenve csordul a bor a karcsú pohárba. Az ab­lakon bekíváncsiskodó napsugár tekintete megcsillan a pohár üvegfalán. — Kiváló ez a muskotály. Megérdemelte az aranyat — pendítem a húrt. — Igen, aranyat nyert. Hon­nan tudod? — A jó bornak nem kell cé­gér, messzire eljut a híre. Még akkor is, ha csak járási verse­nyen nyert. — A Fehér Burgundi meg a Noiburgi sem volt rosszabb. A Müller Thurgau meg ezüstöt kapott. — A hozzáértő munka tehát ismét meghozta gyümölcsét — bólogatok elismerően. — No Igen. Az eredmények nem születnek maguktól. A leg­kisebb sikert is sok-sok fárad­ságos munkának kell megelőz­nie. Ez bizony igaz. Sőt szőgyén-Iben talán hatványozottan is az. A nagygazdaságnak mindössze húst hektár termőszőlője van, az sem mind korszerű telepítés. Hét hektáron a régi karós mű­velésű ültetvényt alakították át ikersorossá. Minden harmadik sort kivágtak, így az 1,40 és 2,80 méteres sortávolságok vált­ják egymást. A szélesebb sorkö­zökben már gépek végzik a munkát, de az ikersorok között még lovakkal dolgoznak. Miért nem telepítenek helyette újat? Erre is sor kerül, de még korai volna irtásról beszélni, hisz a Müller Thurgau és az Olasz Rizling kitünően terem. Tavaly átlagosan 150 q szőlőt szüretel­tek a terület minden hektárjá­ról. — Tizenhárom hektáron már korszerű, két méter sortávolsá­­gú ültetvényünk van —• mondja Varga elvtárs. — Itt már jól dolgozhatnak a gépek. Itt a Fe­hér Burgundi volt a legjobb a múlt évben. Hektáronként 128 mázsát adott és a minőségre sem panaszkodhattunk. Persze vannak gyengébb hozamú faj­táink is, így az átlag 85 q volt a húsz hektáron. — Dezső bátyám, maguk is haragba vannak a vegyszerek­kel? Helyenként sokat panasz­kodnak a szőlészek. — Tudom, sokan szidják a készítményeket, a vegyi üzeme­ket és'általában mindenkit, aki eszükbe jut — feleli huncutkás mosollyal a szája szegletében. — Túlnyomó részt azonban ma­guk a termelők a hibásak. Nem tartják be az előírásokat, nem kisérik figyelemmel a növény­zet fejlődését, elmulasztják a megelőző intézkedéseket s több­nyire csak akkor lépnek közbe, amikor már-már késő a szorga­lom. — Megtudhatnék valami kö­zelebbit is a saját módszereik­ről? — Semmi akadálya. Rágcsá­lók ellen Metationt, lisztharmat ellen Thiovitot peronoszpóra el­len Dithane M 45 öt, szürkepe­nész ellen pedig Fundazolt al­kalmazunk. Hatásosságukra nem panaszkodhatunk. Atkák ellen tavaly Ultracid készítménnyel permeteztünk, az idén Phosdrin­­nal. Jó volt az Ultracid ts,'csak elég drága. No meg nem árt, ha néha szokatlan „eledelt" kíná­lunk a kártevőknek. Jövőre Po­­lybarit készítményt szeretnénk alkalmazni. Odahaza kicsibe ki­próbáltam, s jól bevált. — Az idén sok helyen fagy­károkról beszélnek. — A mi szőlőnk ts „megfá­zott* egy kicsit. A Zöld Veite­­tini 50, a Szemlllon pedig 30 százalékos fagykárt szenvedett. A Müllernék is aránylag gyenge volt a vesszője. Gondoltuk, se­gítünk rajta. A szokásos évi hektáronkénti tápanyag-adagon kívül Jháromévenként 300 q is­tállótrágya, évente ősszel 5 q kénsavas káli, 5 q szuper foszfát, 2 q kénsavas ammónia, tavasz­­szal pedig karbamid 1 q + 1 q virágzás után] két hektáron kí­sérletképpen 3 q/ha Cereritet adtunk a Müller alá. A kezelet­lenhez képest itt 100 o/o-kal job­ban fejlődik a növényzet, dúsab­­bak, reménytkeltőbbek a hajtá­sok. S még valamit. Tavaly ki­próbáltuk a kombinált perme­tezést: 100 liter vízhez 0,2 % Dithane, ugyanannyi Thiovit és Melation készítményt, valamint 0,5 % karbamidot adtunk, s egy­szerre permeteztünk a liszthar­mat, a peronoszpóra, a rágcsá­lók és molyok ellen, ráadásul egyúttal fejtrágyáztunk is. A módszer bevált, csak nem sza­bad túllépni a töménységet, és nem szabad túl meleg Időben permetezni, mert megperzselőd­­nek a levelek. — Maga mindig tud valami érdekeset mondani, no és ä bora is minőségi — emelem fény felé a poharam. — Ez még nem minden. Be­szélhetnék pl. az új telepítésről is... — Erről majd legközelebb — mondom, s felhörpintem az aranyló italt. — De hogy mi­kor ...? Bólint, megérti. Máshol is vár­ják a toliforgatót. KÄDEK GÄBOR

Next

/
Thumbnails
Contents