Szabad Földműves, 1974. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-22 / 25. szám
Ш4. júni«* П. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Társadalmunkban a Szoolafíatá Ifjúsági Szövetségnek alapvető küldetése, hogy tevékenyen résztvegyen tagjai és a szervezetlen fiatalok gondolkodásmódjának, öntudatának, erkölcsi arcélének kialakításában, hogy jó szocialista hazafi, szakmailag és politikailag alaposan felkészült, fizikailag fejlett, becsületes jellemű honpolgár váljék belőlük. A CSKP XIV., illetőleg a SZISZ I. kongresszusa határozatainak szellemében a Dun. Streda-1 (Dunaszerdahelyi) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatósága, tantestülete és ifjúsági szervezete sokoldalú tevékenységet folytat, céltudatosan új módszereket, nevelési formákat alakit ki, olyanokat, amelyek érdeklik a fiatalokat, megfelelnek sajátos gondolkodásmódjuknak, s a lehető leghatékonyabbak, legváltozatosabbak. Például az ifi-szervezet számos politikai, történelmi tárgyú kvízt rendez, hogy ezáltal is felmérje tagjai tájékozottságát, elősegítse általános műveltségük színvonalának emelését. Meghívunk körünkbe pártharcosokat, veterán kommunistákat: ilyen meghívásunknak tett eleget Mondok Gábor és Fehér Gábor, valamint az utóbbi elvtárs kedves neje, Lidi néni. Elsősorban arról beszéltek, milyen nehéz volt a munkások érvényesülése az első köztársaság, majd a Horthy-fasizmus idején, mennyit kellett harcolni a munkáért, a! emberibb életkörülményekért, a puszta betevő falatért. Ezeket a beszélgetéseket a SZISZ-tagok nagy érdeklődéssel figyelik, sokat tanulnak azokból az élettapasztalatokból, amelyeket szívesen adnak át az idősebb kommunisták. Miért szükséges ez? Elsősorban azért, hogy értékelni tudjuk a szocialista társadalom nyújtotta előnyöket, amelyekből sokoldalúan részesülünk. Továbbá, meghívjuk közénk az SZLKP járási bizottságának politikai dolgozóit, akik szívesen tájékoztatnak bennünket a bel- és külpolitikai helyzet fontosabb kérdéseiről. Nagy népszerűségnek örvendtek tanulóink körében azok a világpolitikai kérdések, amelyekről P 1 a v у Dezső, V á r a d у Pál és Presinszky Lajos elvtárs adott elő. Ugyancsak szívesen jönnek körünkbe a járási katonai parancsnokság, a Polgári Honvédelmi Szövetség járási vezetői, valamint a CSSZBSZ járási titkára, Sághy Lajos elvtárs, akik elbeszélgetnek politikai köreink hallgatóival, szívesen tesznek eleget meghívásainknak, mert örülnek annak, hogy érdekel minket országvilág megannyi égető problémája. Természetesen, ezzel nem merül ki a politikai nevelés: iskolánk valamennyi tanulója résztvesz hosszútávú politikai oktatásban is. A politikai iskolázás keretében a tanulók csoportokat képeznek, politikai felkészültségük mérlegelése alapján. A politikában kevésbé jártas diákok az alapfokú politikai oktatásban vesznek részt. Ok azok, akiket előkészítünk az ifjúsági szervezetbe való felvételre. Például: még a tagfelvétel előtt megismerkednek a „SZISZ az én szervezetem“ című témával, vagyis az ifiszervezet alapszabályzatával, a SZISZ- tagok jogaival és kötelességeivel. E tekintetben W i n d i s c h főnevelő és Olasz mérnök aktivisták szívügyüknek tekintik a tanulóifjúság előkészítését a szervezeti életre. Továbbá jól működik a politikai oktatási kör (középfokú). amelybe a politikailag fejlettebb tagok tartoznak, s nagy áldozatkészséggel és lelkesedéssel végzi oktatómunkáját Tóth mérnök, aktivista. Az előző évek hagyományaihoz híven ugyancsak jól működik a Leninkor, amelyet a politikailag legfejlettebb tagok látogatnak. Nagy látogatottságnak örvend az Irodalombarátok köre, Pongrácz elvtársnő, nevelő vezetésével. Jó szervezőképességét dicséri, hogy e körnek a tagjai az Olvasójelvény megszerzéséért versenyeznek, vitákat rendeznek az egyes könyvekről, emellett a jelentősebb történelmi évfordulók alkalmával színvonalas knlturális műsort mutatnak be. Nagyszerűen tevékenykedik az ateista kör, DaM tanár elvtárs, aktivista irányításával, aki a legjavát nyújtja tudásának, ilymódon Te elősegítve haladó világnézetünk kialakítását. Az sem véletlen, hogy éppen a politikai körök rendszeres tevékenysége — a sokévi átlaghoz viszonyítva — jelentősen javult a tanulók előmenetele, polgári nevelésből. Az említett tantárgy óráin sokkal aktívabbak a diákok. A politikai oktatást befejezőén az egyes évfolyam-szervezetek között kvízt rendezünk az átvett témák anyagából. Ilymódon áttekintést kapunk arról, a fiatalok milyen mértékben szívták magukba az egyes témák anyagát. Rendszerint jól, alaposan — erről a kvíz tapasztalatai tanúskodnak. S arról sem feledkezünk meg, hogy a politikailag legfejlettebb fiatalokat a SZISZ alapszervezete ajánlja a párt soraiba. Például tavalyelőtt Halász Zsuzsa, Szalay Margit, Csörgő Árpád és Viola János vált a párt tagjelöltjévé — közülük ketten mezőgazdasági főiskolán folytatják tanulmányaikat. Tavaly egyet, az idén hármat ajánlunk a párt tagjelöltjeinek sarába, s további kettőt a közeljövőben. Ez annak is köszönhető, hogy SZISZ-szervezetünknek szoros a kapcsolata az SZLKP járási bizottságának ideológiai osztályával. Az iskolánkból kikerült diákok mintegy 80 százaléka szülőfalujában a különböző tömegszervezetekben tölt be tisztségeket, Így például Vörös György, Rábái Kálmán, Szalay Margit, Nagy Dezső, Pálffy László és még sokan, mások. Végcélunk: az iskolából kikerülő tanulók felkészültsége ne legyen egyoldalú; ne csak szakmai, hanem politikai síkon is derekasan helyt tudjanak állni azon a poszton, ahová dolgozó népünk állítja majd őket. S ne csak a közösség, hanem az össztársadalmi érdekekért is síkra tudjanak szállni. PUHA MARGIT VÁLTOZATOSABB ES HATÉKONYABB NEVELÉSI MÓDSZEREKET! Mi így csináljuk.. Répatermesztök szemináriuma 1974. június 5-én Palárikovóban egynapos szemináriumot tartottak Szlen vákia mezőgazdasági üzemeinek képviselői, amelyen megvitatták a cukor* répatermesztés jelenlegi helyzetét és bizonyos intézkedéseket foganatosítottak a jövő évi cukorrépatermesztéssel kapcsolatban. A szemináriumon ebből a határozatból indultak ki, amelyet az ez év március 12-én és 13-án Trenčínben tartott konferencián a szlovákiai répatermesztő üzemek és vállalatok képviselői elfogadtak. Ez a határozat leszögezte, hogy a CSKP XIV, kongresszusa a mezőgazdaság elé fő feladatként tűzte ki azt, hogy az alapvető élelmiszer-fogyasztást saját forrásainkból kell fedezni. Ennek az igényes feladatnak a teljesítése megköveteli, hogy a mezőgazdasági dolgozók a fő figyelmet a növénytermesztésnek szenteljék, amelyben a bruttótermelésnek, az előző évhez viszonyítva, 5 százalékkal, az árutermelésnek 6,8 százalékkal kell növekednie. Ami a cukorrépatermesztést illeti, el kell érnünk, hogy a cukorfogyasztást teljes mértékben saját gazdasági lehetőségeinkből fedezzük. A cukorrépatermesztés eddigi eredményei Szlovákiában azt bizonyítják, hogy e fontos ipari növény termesztésében, főleg 1972-ben értünk el viszonylag jó eredményeket és hogy termesztéséhez nemcsak jó termőtalajjal, hanem elegendő tapasztalattal Is rendelkezünk. Ezt bizonyítják egyébként a tavalyi, viszonylag kedvezőtlen időjárás mellett elért eredmények is. A tudományos kutatás eredményei és a legjobb cukorrépatermesztők tapasztalatai, amelyeket az említett konferencián az illetékesek ismertettek, azt bizonyítják, hogy a cukorrépatermesztésben még jelentős tartalékokkal rendelkezünk, melyeket a termelőknek ki kell használniok, főleg az agrotechnika színvonalának emelése, a komplex gépesítés és a vegyszerek szakszerűbb alkalmazása révén. A palárikovoi szemináriumon a fjőbeszámolót Sakáö elvtárs, a cukorrépa* termesztő vállalatok vezérigazgatója tartotta. Elmondotta, hogy e fontos területen, tehát a cukorrépaermeszésben jelenleg a tavalyinál jobb a helyzet. Ez mindenekelőtt a lényegesen több csapadéknak, továbbá a telajelőkészítő munkálatok időbeni elvégzésének köszönhető. Mindez arra enged következtetni, hogy a cukorrépatermesztésben kitűzött tervet az idén teljesítjük. Am ennek érdekében a mezőgazdasági dolgozóknak mindent meg kell tenniők. Ezután Sakáč elvtárs felvázolta a legfontosabb feladatokat: • meg kell gyorsítani a cukorrépa területek trágyázását. • Minden területen el kell végezni a gyomirtást. A gyomtalanított növények lényegesen magasabb hektárhozamokat adnak és a veszteség Is sokkal kisebb, mint a gyomos növények esetében. Szükség esetén a cukorrépa vetésterületeket alaposan gondozni kell, a rendelkezésünkre álló hatékony vegyszerekkel, mint amilyenek Metation E 50, vagy a BI—58, Intration és Fosfotion készítmények. ф Száraz időjárás esetén az elkövetkezendő hónapokbann ott ahol erre lehetőség van 100 százalékban kt kell használni a cukorrépaterületek öntözését. ф Rendkívüli intézkedésekkel, lelkiismeretesen meg kell állapítani a cukorrépasorok sűrűségét. Maximális figyelmet kell szentelni azon cukorrépa-parcellák kiválasztásának, melyekről termésmintát veszünk, hogy ezek' a minták a lehető legpontosabban reprezentálják egy-egy répakörzet termésátlagát. Ezzel az intézkedéssel meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a legpontosabban felbecsülhessük a várható cukorrépatermést. • Be kell fejezni a répaszedő-gépek kezelőinek iskolázását, érdekeltté kell őket tenni a termésveszteségek csökkentésében ügy, hogy ez a veszteség ne haladhassa meg a 7—10 százalékot. • Együttműködve a járási mezőgazdasági igazgatóságokkal és a mezőgazdasági vállalatokkal a cukorrépa betakarításának, felvásárlásának, elraktározásának pontos időtervét kell kidolgozni. Sakáő elvtárs végül elmondotta, hogy ebben az évben 2 millió tonna cukorrépát kell kitermelnünk és 227 ezer tonna cukrot gyártanunk. A termőterület 77 százalékán a nagyüzemi termelési módszereket kell érvényesíteni. A föbeszámolót követő alapos vitában felszólaltak a mbzőgazdaságl üzemek jelenlevő képviselői és aprólékosan, lelkiismeretesen beszámoltak üzemük cukorrépa termesztésének jelenlegi állapotáról. (dudás) ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! AľJKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! gálhatok a „nadrágszíj-földeken“ gazdálkodók életszínvonaláról, a kapitalizmus által nyújtott „szabadságról“. Országunk, illetve az 1918-ban megalakult Csehszlovák Köztársaság legelmaradottabb része Kelet-Szlovákia volt és az is maradt egészen a felszabadulásig, illetve a CSKP IX. kongresszusáig. Kereseti lehetősége a lakosság 30 százalékának sem volt, ami később — a meglévő ipar leépítése után — még kevesebb lett. Ennek következtében éppen Kelet-Szlovákiából vándoroltak ki a legtöbben a rideg zott beszéde, amikor a čertiznei és haburovi parasztfelkeléssel kapcsolatban a következőket mondta: „Ki nem ismerné Haburovot, Kelet-Szlovákia nyomorának felkiáltójelét, ahol egy szobára hét személy és egy ágyra négy és fél személy esik. Húst egyesek egyszer, némelyek kétszer esznek évente, azaz húsvátkor és karácsonykor. 212 személy közül csupán négyen ettek narancsot: ketten a katonaságnál, egy Amerikában, és egy Belgiumban. Negyven családból csak négyen mosakszanak szappannal, de egyesek által oly lelkesen védett múlt, amelyet a burzsoá társadalom sohasem akart, de nem is volt képes megváltoztatni. Földműveseink keserű sorsán, az úgynevezett Szlovák Állam sem segített. Sőt, ellenkezőleg, a keskeny és sovány földeken gazdálkodó kisparasztok helyzete még rosszabb lett. A ludákok hamis politikáját és „emberszeretetét“ kerületünk kisgazdái saját keserű tapasztalataikból ismerték meg, ugyancsak saját meggyőződésből jutottak el ahhoz a megállapításhoz, hogy a jobbléthez az embe-A szocializmusba vetett hitünk rendíthetetlen közelmúltban érdekes, és Ä mély tartalmú vezércikk jelent meg a Szabad Földműves egyik számában: Nincs okunk borúlátásra címmel. A cikk szerzője Pathó Károly főszerkesztő elvtárs őszinte, kommunista elkötelezettséggel foglalt állást a borúlátó — vészmadarak — rémhírei ellen. Helyes meglátása, megcáfolhatatlan érvei akarva-akaratlan meggyőzően hatottak a „vészharangot“ rángató kishitűekre is. Sajnos, újból akadtak „vészmadarak“ és javíthatatlan pesszimisták, akik pártunk és kormányunk határozatait próbálják „elmagyarázni“. Ezeknek a „jól informált kishitűeknek“ szeretnék a Szabad Földműves hasábjain válaszolni. Kezdeném talán azokkal a jóslatokkal és jajveszékelö hangokkal, amelyek a kollektivizálás kezdetén, a szocialista nagyüzemi gazdálkodás „első fecskéinek“ megjelenésekor születtek. Bizony, akkor még nagyon sokan voltak azok a „vészmadarak“, akik krokodiluskönnyeket hullattak sorsunk, de főleg a parasztság sorsa fölött, melyet akkor a legborúlátóbb színekben festettek meg, nem riadva vissza я rágalmazásoktól és az ellenséges uszításoktól sem. Csaknem egyhangúlag fújják — a tisztelt „jól informáltak“ — a szocializmus megrögzött ellenségeinek a nótáját, hogy parasztságunk sorsa a szövetkezetekkel megbélyegzödőtt, amennyiben — szerintük — a nagyüzemi gazdálkodásnak csupán a fejlett, kapitalizmusban van létjogosultsága. Nos, hogyan is áll a helyzet? Mennyire lett igaz a prognózis? Igazi választ persze, csak akkor lehet adni, ha kissé visszatekintünk a múltba, amikor egyesek szerint „rózsás“ helyzete volt a kis- és középparasztoknak. Remélem, nem lesz kifogás az ellen, ha ezt a visszapillantást, illetve összehasonlítást Kelet-Szlovákiában végzem. Innen ugyanis tévedhetetlen számokkal és adatokkal szolidegenbe. A „nadrágszíj“ földek termése még a legalapvetőbb családi szükségletet sem fedezte, majd pedig koldúsbotra juttatta a földműveseket. A kis- és középparasztok likvidálása szinte napirendi program volt. így például 1928-ban Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában 51601 végrehajtás volt. Ez a szám a későbbi években még növekedett. Az 1932-es hivatalos statisztika már 112 276 végrehajtási tart számon, melyek több kelet-szlovákiai járásban (Sečovcén, Prešovon, Stropkovon, Sninán és Svidníken) felkelést váltottak ki. Tisztelt „vészmadarak“! Az általatok oly lelkesen dicsőített múltnak a hivatalos statisztikából, illetve az egyes járások rendőrpaarncsnokainak jelentéséből tudomást szerezhettek arról, hogy a volt sninai járás két jegy zőségében 2913, a vranovi járás Banské és Zamutov községében 500, és a királyhelmeci járásban pedig 2000 személyt fenyegetett az éhhalál. Az 1934-es katasztrofális gazdasági év után, amely megintcsak Kelet-Szlovákiát érintette főképpen, parasztságunk élete még nehezebb lett. Világosan szól erről František Zupka elvtárs, parlamenti képviselő 1938-ban elhangcsak vasárnap“. (Lásd: a KSČ a rotnická otázka na Slovensku c. írásban.) Nos, így nézett ki a szocialista mezőgazdaság megalapítása előtt az ribb élethez csupán a munkásokkal karöltve — a CSKP vezetésével jutnak el. Hogy a szocializálás eleinte mégis nehezen ment? Hát ez'igaz. Itt-ott hibák is becsúsztak. Ezt elismerjük, de hadd idézzem itt Vlagyimir Iljics Lenin szavait: „Nem az az okos, aki nem követ el hibát. Ilyen emberek nincsenek és nem is lehetnek. Okos az, aki követ el ugyan kisebb hibákat, de ezeket gyorsan ki is javítja“. (Spisy V. I. Lenina, 31. 5. strana 29.) Igen, a szocializálás kezdetén bizony nehézségekkel is találkoztunk a földművesek megnyerése közben. Az évtizedeken keresztül ’ nélkülöző és nyomorgó földműves a felszabadulás után az apáról fiúra maradt földecskékben látta családjának létfenntartási lehetőségeit, a többiek pedig, akik a felszabadulás után jutottak a várt földhöz, szintén nehezen tudták megérteni a nemrég szétosztott uradalmi földek összpontosítását, illetve egy olyan gazdálkodásba való bekapcsolódást, amit még nem ismertek, és amitől a kommunizmustól rettegő, a kommunizmust és szocializmust ijesztő képekben ecsetelők igyekeztek mindenkit elrémíszteni. Pártunk ébersége, megfontolt lenini agrárpolitikája végül eredményekhez vezetett. Huszonöt év alatt nemcsak a földművesek életszínvonala változott meg, de — és ez a legfontosabb — az emberek nézete, a szocializmus iránti érzelme is. Az elmúlt negyed század eredményeit szemlélve, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az elmaradott Kelet- Szlovákiában komoly társadalmi és gazdasági fejlődés állt be. A virágzó szocialista mezőgazdaság mellett gyorsan fejlődik az ipar is. Persze, a jól informált javíthatatlan kishitűeknek ez sem elég. Hasonlóan a nyugati propagandához, újabb koholmányokat találnak ki, nem riadva vissza a legocsmányabb hazugságoktól sem. Amenynyiben jóslatuk: „A szocializmusban lehetetlen jól menő nagyüzemi gazdálkodást folytatni“, nem vált be (ezt plasztikusan bizonyítják termelési eredményeink, melyek során a múlt évben gabonatermelésből a világcsúcsot tartők közé kerültünk), újabb verziókat, újabb refrént találnak ki. Némelyek szerint a földművesszövetkezeti dolgozók hátrányos helyzetben vannak a többi dolgozókkal szemben. Ezt fecsegi a nyugati rádió is, mely simogató, mézes-mázos szavakkal igyekszik a szövetkezeti dolgozók szívéhez férkőzni, míg hátuk mögött á hóhér pallosát tartja. De lássuk csak, hogyan is állunk? Kezdeném talán azzal, hogy a szövekezeti parasztságnak éppen olyan joga van hazánkban, mint a munkásoknak és az értelmiségieknek. Megvan a szociális és gazdasági joga, azaz joga van a munkára, a tanulásra, az ingyenes orvosi kezelésre, a megérdemelt nyugdíjra és pihenésre, s nem utolsó sorban a személyi tulajdonra. Földműveseink egyenrangúan vesznek' (Folytatás a 4. oldalon.)
